„A könyvtár, ami összeköt”

Kategória: 2016/12

A Magyar Országgyűlés elnöke 2016-ban hatodik alkalommal hirdette meg „A könyvtár, ami összeköt – Kárpát-medencei fiatal magyar könyvtárosok együttműködése” elnevezésű programot. A korábbi évekhez hasonlóan kilenc határon túli és egy magyarországi könyvtáros kapott ösztöndíjat. Az egyre szélesebb szakmai együttműködés keretében, a tavalyi kezdeményezés sikerének hatására a résztvevők köre tovább bővült, delegálás útján hét budapesti könyvtáros kolléga is bekapcsolódott az Országgyűlési Könyvtár munkatársai által szervezett programsorozatba. A hat éve tartó program során kitűzött célunk, hogy a könyvtárosok körében olyan személyes kapcsolatokon alapuló, a Kárpát-medencét átölelő szakmai hálózat jöjjön létre, amely felhasználható különböző szakmai kérdések megoldása és az anyanyelvi kultúra ápolása érdekében is. A kisebbségi magyar közösségek tapasztalatai szerint ugyanis a magyarság vállalása és a magyar anyanyelv használata szoros összefüggést mutat. A kisebbségi magyar közösségek megtartása szempontjából rendkívül fontos az anyanyelv ápolása, az olvasás, aminek egyik intézményes hátterét a könyvtárak és az ott dolgozó könyvtárosok adják.

A 2016. évi programban tíz ösztöndíjas és hét budapesti delegált fiatal magyar könyvtáros vett részt.

Ösztöndíjasok:

Czirják Árpád (Erdély / Románia, Kolozsvár, Babeş-Bolyai Tudományegyetem Német Tanulmányi Könyvtár),

Egyházi Dóra (Felvidék / Szlovákia, Komárom, Selye János Egyetem, Egyetemi Könyvtár),

Guzák Andriána (Kárpátalja / Ukrajna, Ungvár, Városi Könyvtár),

Gyuricza Andrea (Magyarország, Budapest, MTA Könyvtár és Információs Központ),

Kolumbán Zsuzsánna (Erdély / Románia, Székelyudvarhely, Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára),

Kovács-Ungvári Rebeka (Erdély / Románia, Kolozsvár, Jakabffy Elemér Alapítvány Kortörténeti Gyűjteményének könyvtára),

Kuszálik Eszter (Erdély / Románia, Marosvásárhely, Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Műszaki és Humántudományok Kar könyvtára),

Reicher Erika (Felvidék / Szlovákia, Komárom, Selye János Egyetem, Egyetemi Könyvtár),

Romhányi Gabriella (Délvidék / Szerbia, Törökkanizsa, Branislav Nušić Könyvtár),

Toronyi Erzsébet (Kárpátalja / Ukrajna, Téglás, Ungvári Járási Könyvtár).

Delegált résztvevők:

Horváth Noémi (Budapest, Nemzeti Közszolgálati Egyetem ÁKK Kari Könyvtár),

Kozma Zsófia (Budapest, KSH Könyvtár),

Nagy-Molnár Szilvia (Budapest, Országos Idegennyelvű Könyvtár),

Oravecz Krisztina (Budapest, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, XX/2. tagkönyvtár),

Tokai Réka (Budapest, ELTE Egyetemi Könyvtár),

Taksás Tünde (Budapest, Országgyűlési Könyvtár),

Radó Rita (Budapest, Országos Széchényi Könyvtár).

A négyhetes program idén is zsúfolt volt, a résztvevők különböző könyvtárakba, gyűjteményekbe látogattak, így megismerkedtek az Országgyűlés jogalkotó munkájával, az Országgyűlés Közgyűjteményi és Közművelődési Igazgatóságának tevékenységével. Ebben az évben is hangsúlyos volt a gyakorlati tapasztalatszerzés és munkavégzés, megosztva az Országgyűlési Könyvtárban, a Corvinus Egyetem Központi Könyvtárában, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban és az Országos Idegennyelvű Könyvtárban kaptak elvégzendő feladatokat. A tavalyi év sikeres programja után, idén szintén bekapcsolódtak a kollégák a Könyvtári és Informatikai Szövetség által meghirdetett Országos Könyvtári Napok programsorozatba, ennek keretében Kecskeméten, Egerben és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár tagkönyvtáraiban vettek részt különböző szakmai rendezvényeken.

„A könyvtár, ami összeköt” szakmai programját folyamatosan megújítjuk a korábban felmerült tapasztalatok, illetve az újabb javaslatok alapján. Idén először – kérésünkre – a Könyvtári Intézet továbbképzést tartott a csoportnak, helyismeret, rendezvényszervezés, könyvtári partnerkapcsolatok, konfliktuskezelés témában, és a könyvtárosok a Könyvtártudományi Szakkönyvtár szolgáltatásaival is megismerkedhettek.

Fontos célkitűzésünk, hogy fenntartsuk a kapcsolatot a hat év alatt ösztöndíjasként, vagy delegáltként itt lévő kollégákkal, ezt egyrészt a Facebook-csoportban adott időnkénti híradásokkal, valamint az ösztöndíjprogram ideje alatt feltett napi beszámolókkal tesszük, másrészt évente találkozót szervezünk a régi és új résztvevőknek, akik együttes szakmai kiránduláson szerezhetnek új élményeket. Idén Pannonhalmán Ásványi Ilona fogadott és vezetett bennünket az apátságban és a könyvtárban.

Az elmúlt évek gyakorlatának megfelelően a Könyv, Könyvtár, Könyvtáros idén is megkérdezte az ösztöndíjprogram résztvevőit otthoni munkájukról és itt szerzett tapasztalataikról. Válaszaikat az alábbiakban tesszük közzé.

–   Immár hatodik éve „házi hagyomány”, hogy a 3K körinterjút készít a határokon túli és hazai fiatal magyar könyvtárosok együttműködését célzó és erősítő ösztöndíjprogram résztvevőivel. E fiatal szakemberek a Magyar Országgyűlés elnökének meghívására töltenek el egy szakmai és emberi értelemben tartalmas hónapot az anyaországban. A körinterjú kérdései voltaképp kétirányúak: egyrészt tudakozódnak a résztvevők otthoni munkája, másrészt itteni tapasztalatai felől. Ezért elsőnek hadd kérdezzem meg, mi az, ami a különböző országokban és igen eltérő körülmények között dolgozó könyvtárosokat valóban összeköti? Mindnyájan más-más országból, másfajta településről, eltérő könyvtártípusból érkeztek, ilyenformán tapasztalataik, nézőpontjaik között nyilván komoly különbségek vannak. Mégis mi az, ami összeköti Önöket?

Czirják Árpád – Úgy gondolom, többek között a szervezői-moderátori szerep és elképzelés is lényegesen hozzátesz ahhoz, hogy itt egy tartós dialógus formálódjon a valóban eltérő könyvtári kultúrák között. Fontosnak bizonyult, hogy a szervezők nem abból indultak ki, hogy megmondják, mi a követendő, mi az „igazi” a könyvtári szakmában, hanem inkább a „lenni hagyás” jegyében megtalálja a neki szólót egy egyetemi könyvtáros is ugyanúgy, ahogy egy kiskönyvtárból jövő, aki először ismerkedik meg komplexebb intézményi rendszerekkel. Az első napok enyhe idegenkedése, amit személyesen tapasztaltam meg, természetesnek tekinthető, éppen, mert egy előítéletektől mentes párbeszéd váltotta fel, amelyhez persze megvolt az értelmes, konstruktív keret. Úgymond, biztosítva van emberileg és szakmailag, hogy e négy hét leforgása alatt valóban egy kicsit magunkra ismerjünk a másikban, terveiben, ötleteiben, kudarcaiban, és mindabban, ami valóban összeköt.

Egyházi Dóra – Szakmai szempontból összekötnek bennünket a könyvtári dokumentumok, a könyvtári szolgáltatások és a könyvtárat használók. Ezen felül, ami közös bennünk, az a dokumentumok és a felhasználók közti úton elfoglalt helyünk. Hogyan dolgozunk fel, hogyan raktározunk, hogyan adunk hírt az olvasóknak az újdonságokról, és miként fogadjuk a hozzánk érkező olvasókat? Úgy gondolom, hogy az e kérdésekből adódó teendők, feladatok, örömök, igények, körülmények azok a dolgok, amelyekkel a világ bármely pontján élő könyvtárosok egyformán találkoznak.

Guzák Adriána – Szerintem minket, könyvtárosokat összeköt az elhivatottság, a tudásvágy és összekötnek közös céljaink. Bár különböző országokból és könyvtárakból érkeztünk, az itt eltöltött négy hét alatt sokat tanultunk, és tapasztalatainkat megosztottuk egymással. „A könyvtár, ami összeköt” programba mindenki tapasztalatokat szerezni, új kapcsolatokat kialakítani és tudását gyarapítani jött.

Gyuricza Andrea – A szakma mindenképp. Ugyanazt a munkát végezzük a Kárpát-medence különböző pontjain. Ezen felül közös bennünk, hogy mindannyian magyarok vagyunk, de nem feltétlenül magyar környezetben dolgozunk. Összeköt minket a magyar nyelv és kultúra ismerete, illetve a könyvtárosi hivatás. Az elmúlt hetek tapasztalatai alapján számomra nem érzékelhető nagyobb különbség az összegyűlt csapat tagjai között, mint amikor Magyarország különböző megyéiből, térségeiből érkező társaság találkozik. Ugyanúgy megvan a közös kötődés, a közös ismeretanyag, a szokások, a nyelv, csak mindenki hoz magával valami helyi különlegességet.

Horváth Noémi – Természetesen az anyanyelvünk, az életkorunk, a hivatásunk, a szakmánk, illetve a szeretet, amit érzünk a munkánk iránt. Ezek mellett az is közös bennünk, hogy nyitottak vagyunk, érdekel bennünket a könyvtárosság más, esetleg általunk nem ismert szegmense, pláne ha az egy másik országból való.

Kolumbán Zsuzsánna – Azt hiszem, az első és legfontosabb összekötő kapocs a szakma iránti elhivatottság. Erre bizonyíték a szóban forgó programon való részvétel is, hiszen mindannyian a fejlődés reményével vagyunk itt, azzal a céllal, hogy új ismeretekkel hazatérve, jobban megfelelhessünk hivatásunknak. És nyilván folytathatjuk: közös a könyvek és az olvasás szeretete, az igyekezet és az öröm arra, amikor a könyvekbe zárt információkat eljuttathatjuk az olvasóknak. Mindez jellemző minden szakmáját szerető és munkáját lelkiismertesen végző könyvtárosra, attól függetlenül, hogy közművelődési, egyetemi vagy éppen szakkönyvtár munkatársa, hogy gyerekekkel, egyetemistákkal vagy felnőttekkel foglalkozik.

Kovács-Ungvári Rebeka – Valóban más-más környezetből és merőben más tapasztalatokkal érkeztünk az ösztöndíjprogramra, de ami már az első perctől kezdve érezhetően összekötött bennünket, az a kölcsönös érdeklődés, a kíváncsiság volt egymás és egymás munkájának összes öröme és bánata iránt. Ezen felül, ami összefűz bennünket, az az olvasás, a könyvek szeretete, illetve az abbéli igyekezt, hogy a lehetőségekhez mérten minél nagyobb mértékben hozzájárulhassunk a hazai és a határokon átívelő, igényes tartalomszolgáltatáshoz.

Kozma Zsófia – Mindenképpen a szakma szeretetét emelném ki, mert bár többféle könyvtártípusból érkeztünk, mindenkin érdeklődést láttam az új tapasztalatok, információk iránt, amiket, hazatérve megpróbálunk alkalmazni. Nagyon jó, amikor nagyobb vagy kisebb csoportokban elkezdünk beszélgetni egy-egy helyi gyakorlat helyességéről vagy éppen ellenkezőjéről, és akkor ez leülepszik az emberben, miközben rágódik egy-egy kérdésen, mindenféle szempontból megközelítve. Az ösztöndíjasok minden elismerést megérdemelnek, hogy belevágtak ebbe a programba, el tudtak jönni, mert ilyesmire egyszer van lehetőség az életben, és nekem, delegáltnak is életre szóló élmény a csoport tagjának lenni.

Kuszálik Eszter – Jóleső érzés volt az első perctől azt tapasztalni, hogy nem csak a szó szoros értelmében véve beszélünk közös nyelvet. Még ha különböző típusú könyvtárakban is dolgozunk odahaza, összeköt bennünket egy nagyon szép szakma, amely az információhoz való hozzáférés biztosításán túl az értékközvetítésről is szól. A pozitívumok mellett hasonlóak a munkahelyeinken fölmerülő gondjaink is. Most pedig, a negyedik hét végén már összeköt bennünket egy sor olyan élmény, közös tapasztalat is, amelyekkel mindnyájan sokat gazdagodtunk, és hosszú távú szakmai, baráti kapcsolatokat alapoznak meg.

Nagy-Molnár Szilvia – Erre a kérdésre először az jut eszembe, hogy mi más, mint a magyar nyelv. Valóban, de emellett természetesen könyvtáros munkánk, hivatásunk. Bárhol is élünk a Kárpát-medencében, ugyanúgy szeretnénk megőrizni magyarságunkat, nyelvünket, és ezt a tudást a könyvek segítségével tovább hagyományozni utódainkra.

Oravecz Krisztina – Bár különböző országokból és különböző könyvtárakból érkeztünk, mindannyian elhivatott könyvtárosok vagyunk, és ez összeköt bennünket. Azt szeretnénk, ha az olvasó, kutató, érdeklődő, aki bejön hozzánk, elégedetten távozzon. Ennek érdekében tanulunk egymástól is, és ötleteket gyűjtünk a most meglátogatott könyvtárakban is. Ezen kívül most már a személyes ismeretség, a közös programok emlékei is összekötnek bennünket. Remélem, hogy nem tévesztjük szem elől egymást, és a program vége után is kapcsolatban maradunk.

Radó Rita – A program elnevezése nagyon találó. Összeköt bennünket a könyvtár, a könyvtárosi hivatás szeretete, a könyv és a könyvtáros munka iránti tisztelet; az, hogy a ránk bízott dokumentumokat őrizzük, védjük és a felhasználóink számára a megfelelő módon szolgáltatjuk. Ahányan részt veszünk a programban, szinte annyiféle könyvtártípust képviselünk, ez különösen izgalmassá tett egy-egy szakmai beszélgetést vagy könyvtárlátogatást. E sokszínűségből adódóan a tevékenységünk nagyon széles skálán mozog, mégis a munkánk során előforduló feladatokat, kihívásokat, problémákat és sikereket nagyon hasonlóan éljük meg.

Reicher Erika – Nagyon egyszerű a válasz, amely kettős tartalmú: mindannyian magyarok vagyunk, és mindannyian fontosnak tartjuk szűkebb és tágabb környezetünk, intézményünk olvasói, látogatói igényeinek kielégítése mellett a magyar identitás, a magyar irodalom és nyelv csatornáján keresztül a magyarságtudat megerősítését. Mindemellett persze könyvtárosok is vagyunk, tájékoztatunk, információt, ismereteket, tudást közvetítünk, és ebből kiindulva nincs óriási különbség tapasztalataink és nézőpontjaink között. Szeretnénk, ha településeink vagy szórványaink magyar közössége nem fogyatkozna, hanem megmaradna, idővel erősödne és gyarapodna. Azt hiszem, ezen a területen is egyek vagyunk.

Romhányi Gabriella – Igaz, hogy különböző országokból érkeztünk, de ami összeköt bennünket, az az anyanyelvünk és a könyvtáros szakma. A kisebbségben élők életérzése, problémái, tapasztalatai sok tekintetben hasonlítanak, és ez vonatkozik könyvtáros munkánkra is. Mindannyian elsősorban magunkat kívánjuk fejleszteni, tudásunkat bővíteni, és ezáltal munkánkat hatékonyabbá tenni, ebből adódóan könyvtárunkat is.

Taksás Tünde – Ami összeköt bennünket, az a könyvtárosi hivatás, függetlenül attól, milyen könyvtártípusból érkeztünk. Továbbá az együtt töltött négy hét alatt átélt közös élmények, a megszerzett tapasztalatok.

Tokai Réka – Ami összeköt egy ilyen sokszínű társaságot, az elsőként a nyelv lehet. Mindenki ékes, édes anyanyelve a magyar, ami magában hordoz egy közös pontot. Ezen kívül összeköt minket, ahogy valaki mondta, hogy mindannyian más-más tapasztalattal érkeztünk ide tanulni. Nyitottan az új dolgokra, nyitottan a mások tapasztalataira, és hogy ezeket hazavigyük és kamatoztassuk.

Toronyi Erzsébet – Elsősorban a könyvek, a könyvtár, az olvasás szeretete. Bár mindannyian más országból érkeztünk, mégis összeköt minket a könyvtárosi munka, a szakmai elhivatottság. Emellett mindannyian magyarul beszélünk, egy a történelmi múltunk és a jelenünk is hasonló, azonosak a hagyományunk, a kultúránk, amelyet megpróbálunk megőrizni és továbbadni a fiatalabb nemzedékeknek.

–   Kérem, röviden mutassák be munkahelyüket, saját könyvtárukat, beszéljenek munkakörükről, otthoni feladataikról.

Czirják Árpád – A Georg Weber német nyelvű könyvtárából jöttem Kolozsvárról, az egyetemi könyvtárból. A könyvtár különlegessége talán az, hogy teljes gyűjtőköre 2001-es indulása óta adományokból épül fel, köztük egy elég konzisztens multimédia gyűjtemény is a már meglévő hatezer dokumentum mellett. Teljesen szabadpolcos könyvtár, amely főleg a német nyelven tanulókat szolgálja ki, ugyanakkor publikus, bárki számára hozzáférhető. Gyűjtőköre lényegében a társadalomtudomány, politikatudomány és EU-tanulmányok köré szerveződik, és katalógusa az egyetemi könyvtár integrált rendszerére felvételezett. Az utóbbi években folyamatos állományfrissítés történt, így hát sikerült a régebbi dokumentumok egy részének az apasztása is. A könyvtár információs pontként, szemináriumi térként is működik az egyetemisták és a tanárok napi munkájában.

Egyházi Dóra – Három éve dolgozom a szlovákiai Komárom Selye János Egyetemi Könyvtárában, egy éve lettem igazgató. Könyvtárunk mindössze tizenkét éves, így, mondhatni, még gyermekbetegségeivel küszködik. Rengeteg fejlesztenivalónk van még, így munkaköröm, feladataim is sokrétűek. Úgy gondolom, egy jó könyvtárvezetőnek ismernie kell nemcsak a beosztottjait, de az összes olyan munkafolyamatot, amit a kollégái végeznek. Ennek a filozófiának megfelelően a könyvtár összes szolgáltatásán és feladatán kívül foglalkozom még a könyvtár menedzselésével, valamint rengeteg adminisztratív és kommunikációs feladattal.

Guzák Adriána – Tizennyolc éve dolgozom az Ungvári Központi Városi Könyvtárban. A könyvtár 1905-ben alakult, amikor Kárpátalja még Magyarországhoz tartozott, és az első és legrégebbi könyvtárnak számít a megyében. A könyvtárunk nem nagy, könyvállományunk 59.000 darab, és hatezer olvasónk van. Munkahelyemet elsősorban közösségi helynek tekintem, ahová nemcsak a meghívás fontos, hanem a megtartás is. Fő feladatom a könyvtári esték és más rendezvények szervezése, a programfüzetek összeállítása és a könyvtári programok reklámozása. Örömmel mondhatom, hogy az első művészeti klubunk, az „Art Panoráma”, amely 2015-ben alakult, másfél év alatt tizenkét kiállításnak adott otthont. Nemcsak kezdő és lelkes amatőrök rendeznek nálunk tárlatokat, hanem ismert helyi művészek is. Szeretném visszahozni a magyar könyveket és a magyar nyelvet az ukrán könyvtárba. Akciót kezdeményeztem: „Cselekedj jót! Ajándékozz magyar könyveket az Ungvári Központi Könyvtárnak!” felszólítással. Az akció hírét közösségi oldalakon, plakátokon és online újságokon terjesztem.

Gyuricza Andrea – Egyedüli magyarországi ösztöndíjasként kerültem be a programba. A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ kutatója vagyok. Kutatási területem a Nemzeti Casino egykori – Széchenyi István által alapított – egyesület története, emlékei, elsősorban fönnmaradt könyvállománya. Ennek a közel húszezer kötetnek a feldolgozása a feladatom, illetve minél többet megtudni az egyesületről és könyvtáráról. Feladataim közé tartozik még a könyvtárunkban idén zajló HUNMARC formátumról MARC 21-re való átállás segítése és a konverziók, javítások, utómunkálatok elvégzése. Így munkakörömben a gyakorlatban is találkozik a hagyományos könyvtári és informatikai rész.

Horváth Noémi – 2016 májusa óta dolgozom a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Könyvtárában, az Államtudományi és Közigazgatási Karon. Könyvtárunk az elmúlt időszakban több változáson ment keresztül, de a legnagyobb változás még előttünk áll: a három kari könyvtár hamarosan közös épületbe költözve fizikailag is egy helyen, egységes szolgáltatásokkal folytatja munkáját. Személy szerint én is nagyon várom, hogy az ország egyik legdinamikusabban fejlődő egyetemén, egy európai mértékkel mérve is korszerű, hallgatóbarát, rangos könyvtárat tudjunk kialakítani. Feladataim közé tartozik az olvasószolgálati teeendők elvégzése, a szaktájékoztatás, saját állományunk gondozása, retrospektív feldolgozása, emelett a pályázati projektek lebonyolításából is kiveszem a részem. Mindent összevetve, sokrétű, izgalmas és kihívásokkal teli munkám van.

Kolumbán Zsuzsánna – A székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtárát képviselem. A gyűjtemény alapját a több mint háromszáz éves múltra visszatekintő székelyudvarhelyi református kollégium könyvtára képezi, amely a XX. század második felében további iskolai és magángyűjteményekkel bővült. Erdélyi viszonylatban becsülendő régikönyves állománnyal rendelkezünk, benne unikális kiadványokkal is. A könyvtárról bővebben a Haáz Rezső Múzeum honlapján lehet olvasni, ahonnan elérhető a könyvtár online katalógusa is. A könyvtárban mindössze két munkatárs dolgozik. Munkakörünket a kis létszám határozza meg, ilyen kis intézményben ugyanis nem ismeretlen „a mindent igyekszünk elvégezni, amire szükség van” helyzet.

Kovács-Ungvári Rebeka – A kolozsvári Jakabffy Elemér Alapítvány Kortörténeti Gyűjteményének könyvtárában dolgozom. Ez egy kisebb, a belvárosban található magánalapítvány által működtetett ingyenes és nyilvános szakkönyvtár. Az intézmény 2003-ban kezdte meg működését a Jakabffy Elemér Alapítvány kuratóriumának döntése nyomán. A könyvtár gyűjtőkörébe elsősorban a romániai magyar kisebbség története, valamint a rendszerváltozás utáni bő két évtizedre vonatkozó mindennemű dokumentum tartozik, ugyanakkor az évek során létrejött itt egy kisebb kézikönyvtár is a társadalomtudomá­nyok körébe tartozó diszciplínák szakirodalmából. A könyvállomány tételeinek száma az ötezer felé közelít, a kéziratoké ezerhatszázra tehető. Az 1990 utáni romániai magyar közéleti sajtóból kvázi teljes a gyűjteményünk, továbbá 318 különféle tudományos folyóirat található meg nálunk, azután egy hétszázas tételszámot meghaladó reader-állomány, illetve egy Varga E. Árpád hagyatékából összeállított és az ő nevével fémjelzett gyűjtemény is. 2014 márciusa óta dolgozom a könyvtárban, feladataim közé tartozik az olvasószolgálat ellátása, a könyvtári adatbázis építése, a külföldi és belföldi kutatókkal való kapcsolattartás, az Erdélyi Magyar Elektronikus Könyvtár kezelői felületének és az itt közzétett tudományos segédmunkák nyelvtani ellenőrzése, valamint a könyvtári állomány évenként teljes körű leltározása, rendezése, rendszerezése.

Kozma Zsófia – A KSH Könyvtár Gyűjteményszervezési Főosztályán az Állománygyarapítási Csoport vezetőjeként dolgozom. Könyvtárunk az egyik legrégebbi és legnagyobb statisztikai könyvtár Európában. A kötelespéldány-jogosultság miatt elég széles és színes gyűjteménnyel rendelkezünk. Az állományunk nagyjából 950.000 dokumentum, amelyből 2012 januárja óta bárki kölcsönözhet. Az állományfejlesztés és –szolgáltatás, tájékoztatás, statisztikatörténeti kutatások, könyvkiadás mellett nagy figyelmet kapnak a közkönyvtári feladatok is, mindegyik korosztályt próbáljuk megszólítani, hogy rendszeres olvasókká váljanak. 2012 márciusa óta dolgozom itt, a gyarapítási feladatok ellátásában találtam meg igazi helyemet. A főosztályunkon a beszerzési források közül a nemzetközi kiadványcsere ügyintézője vagyok, a rendeléstől a levelezésen át a formai feltárásig, illetve a külföldre küldendő szállítmány összeállítását is én végzem. Hetente járok kötelespéldányt válogatni az OSZK-ba egyik kolléganőmmel. Az egyre szaporodó könyvajándékok koordinálásába is besegítek, ezek mellett rendszeresen előfordulnak más feladatok is, amit nem bánok, mert ismereteim bővülnek, gyakorlatot szerzek, amúgy is a pörgős munkatempót kedvelem.

Kuszálik Eszter – Marosvásárhelyen dolgozom a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Műszaki és Humántudományok Karának könyvtárában. Állományunk elsősorban a karon folyó oktatói és tudományos tevékenység szolgálatában áll, viszont olvasótermi szolgáltatásaink elérhetőek kívülállók számára is. Elsősorban magyar nyelvű szakirodalmat gyűjtünk, de számos román és angol nyelvű dokumentummal is rendelkezünk. Én éveken át feldolgozó könyvtáros voltam, néhány hónapja könyvtárfelelősként dolgozom.

Nagy-Molnár Szilvia – Az Országos Idegennyelvű Könyvtár delegáltjaként vettem részt a programban. Könyvtárunk nyilvános szakkönyvtár, amely két egyedi feladatkört lát el: egyrészt az eredeti nyelvű, elsősorban kortárs világirodalmi, további nyelvészeti, irodalomtudományi tárgyú dokumentumokat, másrészt a magyarországi nemzetiségek irodalmát és a róluk szóló szakirodalmat gyűjti. A magyarországi nemzetiségi könyvtárak koordinációs központja is. 2010 óta dolgozom a könyvtárban a Szolgáltatási Osztályon. Feladataim közé tartoznak az olvasószolgálati teendők ellátása, mint a kölcsönzés, visszavétel, beiratkozás, külföldi olvasók tájékoztatása, a könyvtárral kapcsolatos hirdetések angol nyelvre fordítása. Részt veszek a könyvtár egyik PR-tevékenységében, az úgynevezett kitelepüléseken, amelyek során igyekszünk reklámozni intézményünket. 2016 januárja óta szlovén nyelvi referensi feladatokat is ellátok, és a könyvtár szlovén nyelvű állományát gyarapítom.

Oravecz Krisztina – A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár egyik tagkönyvtárából érkeztem, a pesterzsébeti könyvtár vezetője vagyok. Közművelődési könyvtár lévén sokrétű a feladatunk: ki kell szolgálni a babaolvasóktól a diákokon keresztül a nyugdíjas olvasókig minden korosztályt. Nemcsak dokumentumokkal, hanem programokkal, rendezvényekkel is. A FSZEK hálózatán belül közepes nagyságú könyvtár vagyunk, 35.000 dokumentummal és négy könyvtárossal várjuk az olvasókat. Rendszeresen tartunk foglalkozásokat a kerület iskolásainak, óvodásainak, idegennyelvű társalgási klubot is szerveztünk, kiállításokat is rendezünk, igyekszünk bekapcsolódni Pesterzsébet kulturális életébe.

Radó Rita – Az Országos Széchényi Könyvtár Digitalizálási Osztályán dolgozom immár több mint tíz éve. Állományvédelmi és állomány-kiegészítési célú digitalizálást végzünk az OSZK gyűjteményei számára, és külső igények alapján. Feladataink közé tartozik a dokumentumok egységes, a hosszú távú megőrzés szempontjait figyelembe vevő digitalizálás módszertanának kidolgozása, a kapcsolódó kutatási-fejlesztési tevékenységben való részvétel. Mi gondozzuk az osztályunkon korábban készült mintegy ötvenmillió felvételt számláló mikrofilm archívumot, és a technológiaváltással párhuzamosan megkezdtük ezen állományrész tervszerű digitalizálását is.

Reicher Erika – Tavaly szeptemberétől dolgozom a révkomáromi Selye János Egyetem könyvtárában. Intézményünk egyidős a felvidéki magyarság egyetlen, az oktatást kizárólag magyar nyelven végző felsőoktatási intézményével. A könyvtár százezres állományát a három fő – gazdaságtudományi, pedagógiai és református teológiai – kar igényeinek megfelelő irodalom teszi ki, de a szakirodalom mellett erős a szépirodalmi és az idegennyelvi szekció is. Főként olvasószolgálatos, illetve a folyóirat-állományért felelős könyvtárosi beosztásban dolgozom. Az elmúlt fél év során sikerült a raktárban felhalmozott periodikusan megjelenő sajtót rendszereznünk és állományba vennünk; a katalogizálást az elkövetkező időszakban végezzük el. Jelenleg 518-féle, zömében magyar, de jelentős részben angol és szlovák, de német és olasz nyelvű folyóirat-állománnyal rendelkezünk.

Romhányi Gabriella – Törökkanizsán a Branislav Nušić Könyvtárban hat éve dolgozom, 2016 júliusa óta mint az intézmény vezetője.  Törökkanizsa a Tisza-menti, harminc százalékban magyarok lakta falvak alkotta község. A könyvtár állománya szerb és magyar nyelvű szép- és szakirodalomból áll, körülbelül 56.000 kötetet tartalmaz, ennek egyharmadát teszik ki a magyar nyelvű könyvek. A könyvtári szolgáltatások mellett irodalmi esteket, könyvbemutatókat, színi előadásokat, filmvetítéseket, komolyzenei koncerteket is szervezünk.

Taksás Tünde – Munkahelyem, az Országgyűlési Könyvtár a törvényhozás könyvtára, ugyanakkor nyilvános könyvtár és országos szakkönyvtár is egyben. Fő gyűjtőkörei: az állam- és jogtudomány, a politikatudomány és a modern kor egyetemes története. A könyvtár a hazai szakirodalmat ezekben a témákban teljességre törekedve, a külföldi szakirodalmat pedig válogatva gyűjti és dolgozza fel. Könyvtárunkban található a magyar parlamenti dokumentumok legteljesebb nyilvános gyűjteménye. A Gyűjteményszervezési Osztály Gyarapítási Csoportjában dolgozom. Feladataim közé tartozik az állománygyarapítás és –apasztás, ezen belül a könyvlisták behasonlítása, a monográfiák formai feltárása, állományba vétele, gyarapítási és példányrekordjainak elkészítése, a gyűjteményes művek analitikus formai feltárása, a könyvrendelések megírása, kapcsolattartás a kiadókkal, számlaadminisztráció, valamint a statisztikai adatszolgáltatás.

Tokai Réka – Szeptember elején csatlakoztam könyvtáros munkatársaimhoz, így abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy frissen végzettként alig kezdtem dolgozni az ELTE Egyetemi Könyvtárban, máris egy ilyen csodálatos programba csöppentem. Az Egyetemi Könyvtár az ország egyik legidősebb könyvtára, ami számos egységével főként az egyetemi oktatást támogatja irodalommal, adatbázisokkal. Feladataim közé fognak tartozni a kommunikációs tevékenységek, ám jelenleg még az intézmény osztályainak munkafolyamataival ismerkedek, hogy lehetőleg teljes képet kapjak a működési folyamatokról, a munkatársakról és feladataikról.

Toronyi Erzsébet – Kárpátaljáról érkeztem, az Ungvári Járási Könyvtárban dolgozom, amely Téglás községben található. Az állomány több mint 40.700 könyvtári egység, ebből magyar nyelvű mintegy 11.300. A könyvtárnak több részlege van: módszertani osztály, beszerző és feldolgozó részleg, könyvkölcsönző részleg, olvasóterem és gyermekrészleg. Jelenleg kilencen dolgozunk az intézményben, én a könyvkölcsönző részlegen főleg az ifjúsággal és a felnőttekkel foglalkozom. Részt veszek a különböző rendezvények, irodalmi estek, író-olvasó találkozók szervezésében. Az olvasóteremben öt számítógép áll az olvasók rendelkezésére, egy pályázatnak köszönhetően ingyenes internetkapcsolattal. A gyermekrészlegen működik a Buratino Bábszínház, a Fantázia szakkör és a Napraforgó baba-mama klub. Gyakran jönnek óvodai csoportok a könyvtárba, és mi is elmegyünk az óvodába meséskönyvekkel, és ott olvasunk fel meséket a gyerekeknek Jó a kapcsolatunk a Szürtei Középiskolával, rendszeresen szervezünk tematikus órákat egy-egy osztály számára.

–   Mi volt a legmeghatározóbb élményük, leghasznosabb tapasztalatuk itt-tartózkodásuk eredményeként? Mi az a megszerzett tudás, ellesett ötlet, fölismerés, amivel gazdagabbak lettek, és amit otthoni munkájuk során majd hasznosítani tudnak? És némiképp a könyvtárosi professziótól függetlenül, mi ragadta meg Önöket leginkább az ösztöndíjprogram hetei alatt?

Czirják Árpád – Mint ismeretes, a program fontos részét a különféle budapesti és vidéki könyvtárak látogatása, bemutatása tette ki. Ez olyan színes palettának bizonyult, hogy nehéz lenne rátapintani, hogy miben konkretizálódhat otthoni munkánkban mindaz, amit itt láttunk, hallottunk.  A gyakorlatban ez egészen másképp fog történni. Voltak olyan beszélgetések, amelyek már belátható megoldást, ötletet nyújtanak problémákra, kihívásokra, de nyilván nem mindent sikerül majd alkalmazni, és talán nem is kell. Ellenben rálátást kaphattunk számos innovációs és minőségbiztosítási problémára, kérdésfelvetésre, amely mindennapos egy másik könyvtár életében, legyen az nehezebb sorsú vagy szerencsésebb. Olyan igények jelennek meg itt is, otthon is, amelyek megoldásához a helyzet magaslatán kell lennünk, szolgáltatókként kell alkalmazkodnunk, de amelyhez nem mindig elégséges az improvizáció. Ezért e négy hét terméséből mindenképpen fontosnak, „hazavitelre” alkalmasnak találom a példaadás értékét, amit itt megtapasztaltam, legyen az akár szakmai, akár emberi vonatkozású.

Egyházi Dóra – Minden élmény, amit a program alatt szereztem, meghatározó volt. Valamennyi előadás, könyvtárlátogatás hasznos volt, így nehezen tudnék egyet kiválasztani. Volt, ahol hasznos ötleteket kaptunk, amelyeket otthon is megvalósíthatunk; máshol ugyanazt tapasztalatuk, amit nálunk, és ez egyfajta pozitív visszacsatolás volt, hogy valamit mi is jól csinálunk. Ha mégis egyet kéne kiemelnem, akkor az a „backstage” látogatások lennének, amikor konkrét könyvtári munkafolyamatokról, módszerekről, belső rendszerekről kérdezhettünk az ott dolgozó kollégáktól.

Guzák Adriána – Erre a kérdésre nehéz válaszolni. Számomra nagy ajándék volt részt vennem ebben a programban, és megismerhettem ennyi elhivatott könyvtárost. Örülök, hogy lehetőséget kaptam betekinteni az Országgyűlési Könyvtár, és számos más budapesti nagy könyvtár munkájába. Meghatározó élmény volt az Országos Könyvtári napokon való részvétel, amelynek során három kollégámmal együtt Egerben láttak vendégül. Sok hasznos ötletet merítettem azokból a rendezvényekből, amelyeket a Bródy Sándor Könyvtárban láttam, illetve amelyekben részt vehettem. Az Országos Idegennyelvű Könyvtárban megismerhettem a nemzetiségi dokumentum-ellátás koordinációs munkáját. Sok hasznos ötletet szereztem a könyvtár reklámozásával kapcsolatban, a rendezvények szervezése tekintetében, a közösségi oldalak, a facebook, a blogok felhasználásában. Rengeteg kreatív ötletet, tapasztalatot viszek haza.

Gyuricza Andrea – Ez a pár hét bármilyen továbbképzésnél többet ért számomra. Olyan helyeken jártunk és annyi szakmai programban vettünk részt, ami másképp elképzelhetetlen lenne. Minden vendéglátónk nagyon szívélyesen, örömmel és szakszerűen mutatta be a maga kis birodalmát. Valamennyi résztvevő megtalálhatta a saját érdeklődési területének megfelelő pontokat és szakterületeket. Nekem, régikönyvesként a legmeghatározóbbak a régi könyves állományok, könyvtárrészek voltak. Nagyon tetszett a sárospataki református könyvtár, az egri Főegyházmegyei Könyvtár barokk terme, a pannonhalmi Főapátsági Könyvtár.

Horváth Noémi –  A négy hét alatt rettentő sok információ ért minket, rengeteg helyen jártunk, és egyetlen olyan része sem volt a programnak, amelyet ne tartottam volna hasznosnak valamilyen szempontból. De ha választani kéne, kiemelném a Könyvtári Intézet által szervezett továbbképzést, ahol a helyismerettől kezdve a rendezvényszervezésen át a könyvtári konfliktuskezelésig minden területről kaptunk használható ismereteket. A Budapesti Corvinus Egyetemen eltöltött három nap alatt pedig rengeteg ötletet kaptam olyan lényeges dolgokban, mint például a felhasználóképzés, vagy abban, hogyan lehet a könyvtáros munkáját dinamikusabbá tenni. Hasznos volt az ELTE és a BCE egyetemi könyvtárak közösségi oldalakon való megjelenését is figyelni, ezekből hasznos információkat gyűjtöttem arról, mivel kelthetjük fel a hallgatók figyelmét, hogy milyen új, akár kényelmi szolgáltatásokkal könnyíthetjük meg az egyetemi hallgatók életét. Engem személy szerint magával ragadott a határon túlról érkezett ösztöndíjasok és a határon belüli delegáltak lelkes érdeklődése. Az, hogy négy hétig együtt lehettem velük, hatalmas élmény volt emberileg is.

Kolumbán Zsuzsánna – A program szervezői rendkívül gazdag, szisztematikusan összeállított programmal vártak bennünket, amely, amellett, hogy biztosította általában a szakmai fejlődést, válaszolt az egyes résztvevők sajátos kérdéseire is. Következésképpen számomra az élmény valójában maga a programon való részvétel volt, a maga teljességében. Hiszen ritka alkalom az, amikor egy személy a mindennapos kötelezettségeket félretéve, teljes egészében a szakmai fejlődésére koncentrálhat, ráadásul ehhez minden szakmai és baráti segítséget megkap. Túlzás nélkül állíthatom, minden programpont adott új ötleteket, adott új információkat, amelyek mindennapi szolgálatunk idején vagy éppen rendezvények szervezésekor hasznosíthatunk. Tudatosult bennünk az a tény is, hogy az anyaországi könyvtárak a mieinkhez hasonló gondokkal küszködnek, még akkor is, ha az intézmények között nagyságrendi eltérések is vannak.

Kovács-Ungvári Rebeka – Már az is meghatározó élmény volt számomra egy hónnappal ezelőtt, hogy ilyen társaságba kerülhettem, ráadásul egy ilyen renoméval rendelkező, nagyszabású program keretében. A négy hét során több ismerettel és tapasztalattal gyarapodtam, mint amennyit remélni mertem a programra való jelentkezéskor. A sok közül nehéz kiemelni néhányat. Ami talán a legtanulságosabb volt számomra: az a lendület, amellyel a meglátogatott könyvtárak a célközönségük felé terjeszteni igyekeznek az információkat, illetve amellyel az alkalmazottak a szolgáltatásokat nyújtják. Azt az igyekezetet, ahogyan magukhoz kötik az olvasókat, a könyvtárat pedig kellemes, barátságos térré teszik. Úgy látom, odahaza lehetne többet tenni az olvasók elégedettségéért, annak ellenére, hogy alapvetően nem alacsony a könyvtárak látogatottsága. Emellett lenyűgözött, ahogy belekapcsolódtunk az Országgyűlés vérkeringésébe, ezt magánszemélyként biztosan nem élhettem volna át.

Kozma Zsófia – Sokszínű programot állítottak össze nekünk a szervezők, voltak budapesti és vidéki helyszínek, és voltaképp mindegyik helyen meg lehetett találni azt, ami egyénenként fontos lehet. Számomra lenyűgöző volt megismerni az Országház működését. Fantasztikus gyűjteménnyel rendelkezik az Országgyűlési Könyvtár, az egész hely atmoszférája fölemelő. Izgalmas volt bekapcsolódni a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményének munkájába, munkatársaknak érezhettük magunkat, segítettünk a plakátok feldolgozásában, kisnyomtatványokat is digitalizáltunk. A szerzett tapasztalatok beépítéséhez, átgondolásához még idő kell, de sok apró dolgot feljegyeztem a négy hét alatt, a közösséggel kapcsolatos szép emlékek pedig megmaradnak az emlékezetemben és a fényképeken.

Kuszálik Eszter – Annyira intenzív, élményekben annyira gazdag volt ez az egy hónap, hogy ha csak a „legeket” sorolnám fel, akkor is hosszú lenne a lista. Ami a program szakmai tapasztalatainak oldalát illeti, hatalmas élmény volt közelről szemlélni az Országház, az Országgyűlési Könyvtár munkáját, az ELTE Egyetemi Könyvtár és az OSZK restauráló műhelyét, az MTA kézirattárát és különgyűjteményeit – számos olyan teret, ahová olvasóként vagy turistaként nehezen jutnánk be. Amit konkrétan hasznosítani tudok a munkámban, az talán leginkább az egyetemi könyvtárakban szerzett gyakorlati tapasztalat: hogyan tartsunk hatékonyabban kapcsolatot a hallgatókkal, milyen rendezvényeket lehet és érdemes szervezni, bizonyos munkafolyamatokat hogyan lehet gördülékenyebbé tenni. Kiemelném a személyes kapcsolatok létrejöttét, hogy számos kedves kollégát ismerhettem meg határoktól függetlenül, akikkel a jövőben is megoszthatom az élményeimet, vagy az esetlegesen felmerülő problémáimat. Az emberi tényezőhöz kapcsolódik az is, ami a leginkább megfogott: az a közvetlenség és nyitottság, amellyel a legtöbb helyen találkoztam, és ami rendkívül jól esett.

Nagy-Molnár Szilvia – Idén, a tavalyitól eltérően, muzeológusok is részt vehettek a programban. Emiatt kissé másként alakult az ösztöndíj program tartalma. A könyvtárosoké négyhetes lett, míg a muzeológusoké kéthetes. A könyvtári ösztöndíjasok közül kilencen határon túli magyarok, míg egy kollegina érkezett az egyik budapesti nagykönyvtárból. És heten voltunk hazai delegáltak. Nagy örömömre szolgált hogy új kollégákkal ismerkedhettem meg, és olyan helyszínekre juthattam el, ahová más körülmények között nem biztos. Különös megtiszteltetésnek érzem, hogy bepillantást nyerhettem az Országház munkájába és az Országgyűlési Könyvtár tevékenységébe. A legmeghatározóbb élményem a kecskeméti Katona József Könyvtárral kapcsolható össze. Nemcsak az épület szintjeinek elrendezése, berendezése nyűgözött le, hanem az igazgató asszony, Ramháb Mária lendületessége, kreativitása. Ámulatba ejtett, milyen ötletes megoldásokkal csalogatják, vagy „édesgetik” magukhoz az olvasókat, akik nem kényszerűségből térnek be hozzájuk, hanem, mert jól érzik magukat a könyvtárban – korosztályuktól függetlenül.

Oravecz Krisztina – Visszaidézte a program a főiskolás éveimet, akkor jártam utoljára ennyi különböző típusú könyvtárban. Nagy élmény volt látni, hogy ezekben a könyvtárakban is – bár különbözőek vagyunk – hasonló szemlélettel nézik a könyvtárosságot, hasonlóak a problémáink is, amelyekre mindenki maga próbál más-másféle választ adni. Sok hasznos ötletet gyűjtöttem, amiket igyekszem majd beépíteni mindennapi munkámba. Például az egyik előadás hatására már regisztráltam a könyvtárunkat az Instagram oldalán. Nagy élmény volt „eltévedni” a parlament folyosóin is.

Radó Rita – Nagyszerű lehetőséget kaptam, hogy ennyi budapesti könyvtárat és gyűjteményt látogathattunk végig, és szakavatott könyvtárosok mutatták be saját munkahelyüket és munkájukat. Nagyon átfogó képet kaptam a budapesti könyvtárakról és szakmai programjaikról – különös tekintettel a digitalizálási projektekre. Ezen túl a kollégákkal kialakult ismeretségeket és szakmai beszélgetéseket emelném ki, ezek során rengeteg ötletet és tanácsot adtunk egymásnak.

Reicher Erika – Nem tudok kiemelni egyetlen olyan találkozást vagy élményt vagy előadást, amely a legerősebben hatott volna rám. Mély nyomot hagyott bennem a határon túli kollégákkal való találkozás, a hasonszerűség és a mégis megfogható különbségek sora, a másféle, mégis azonos gondolkodásmód, meg a kölcsönös szimpátia. Rengeteg építő tartalommal bírtak az előadások, amelyek során például az Országházban működő szervezetekről kaptunk képet, majd a budapesti és vidéki nagyobb könyvtárak mutatkoztak be, de Sárospatak, Lakitelek, Széphalom, Sátoraljaújhely, a Nemzeti Múzeum és az Országgyűlési Múzeum is felemelő, rácsodálkozást kiváltó pillanatot szerzett nekünk. Kiemelném még a MaNDA-ban tett látogatást és az MTA Keleti Gyűjteményének, illetve régi könyves osztályának bemutatását. Fontos volt a Könyvtári Intézetben tett látogatás, amelynek előadásaiból, azt hiszem, mindnyájan sokat profitálhattunk.

Taksás Tünde – Az elmúlt hetekben rengeteg élményben volt részünk; valamennyi vendéglátónk remek programokkal fogadott bennünket. E helyszínek közül kiemelném a kecskeméti Katona József Könyvtárat és tevékenységének megismerését. A könyvtár az elmúlt két évtizedben egyre népszerűbb és sikeresebb lett, köszönhetően az ott dolgozók fantasztikus munkájának. Élmény volt ebbe bepillantást nyerni. Hasznosnak tartottam az Országos Széchényi Könyvtár Könyvtári Intézetében tartott továbbképzést is, amelynek során gyakorlatban is jól hasznosítható ismeretekhez jutottunk.

Tokai Réka – Egy ilyen hosszú program, szerintem, magában hordozza annak a lehetőségét, hogy az ember mindenképp tanul valamit, ha akar, ha nem. „A könyvtár, ami összeköt” programja pedig úgy lett felépítve, hogy megkerülhetetlen legyen, amiért hálás vagyok, hiszen friss munkába állóként kaptam nézőpontokat, gyakorlati tanácsokat, amiket lehet, hogy csak hosszú idő után tapasztalhattam volna meg. Így egy kis időbeli előnyhöz jutottam, miáltal nyitottabb szemmel járok. Mindenképp megemlíteném még az emberi kapcsolatokat, a társaságot, hiszen az egymáshoz való hozzáállásunk és nyitottságunk nélkül mit sem ért volna az egész. Örülök és hálás vagyok, hogy megismerkedhettem az idei program résztvevőivel.

Toronyi Erzsébet – Legelső és legmeghatározóbb élményem maga az Országház épülete volt. amely kívülről és belülről is lenyűgöző. Az Országgyűlési Könyvtár pedig az egyik legszebb a meglátogatott könyvtárak közül. Ami a szakmai tapasztalatot illeti, a kecskeméti Katona József Könyvtárban és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban eltöltött napok a legmaradandóbbak számomra. Mindkét könyvtárban a gyerekprogramok voltak azok, amelyekből tudtam ötleteket meríteni az otthoni munkámhoz.

–   Könyvtárról szólva napjainkban aligha folyhat diskurzus anélkül, hogy a könyvtár jövőjéről ne esne szó. Mint reményteljes jövő előtt álló fiataloknak, mi a véleményük, milyen jövő vár a XXI. században a bibliotékákra?

Czirják Árpád – Azt gondolom, fontos, hogy a jövő könyvtára átalakuljon, de ne veszítse el eredeti lényegét. Egy kollega jól rátapintott e problémára, amikor mesélte, hogy lassan már nem tudja megkülönböztetni könyvtárát egy művelődési otthontól, az ott tartott számos rendezvény miatt. És valóban, lényeges megtalálni azt az elemet, ami bevonzza az embereket a könyvtárba a digitális bennszülöttek korában, amikor a könyv – mint információhordozó – láthatólag elavul. Ugyanakkor egyre fontosabbá válik az információs társadalom számára a bábeli mennyiségű és minőségű tudás kezelhetősége, és ebben a könyvtár vélhetőleg jelentős pozíciót fog betölteni; ha piaci nyelven fogalmazhatok, olyan szolgáltatást képes majd ajánlani, ami versenyképessé teszi és megerősíti társadalmi elismertségét.

Egyházi Dóra A jövő könyvtárai nehéz korszak előtt állnak. A legnehezebb feladatuk az lesz, hogyan mozdítsák ki otthonról és csalogassák a könyvtár falai közé a számítógépek előtt ülő, vagy tableteket, okostelefonokat nyomkodó felhasználókat. Olyan szolgáltatásokat, programokat kell bevezetniük a mindennapi életükbe, amelyeket azelőtt teljesen más intézmények szerveztek, és mindezt úgy, hogy közben azok se néptelenedjenek el (pl. könyvtár-mozi). Nem vagyok pesszimista ezt illetően. Lehetséges, hogy most még kevesebben járnak könyvtárba, de ez hamarosan változhat. Majd ha az emberek rájönnek, hogy érdemes közösségekbe járniuk és nem a közösségi hálókon lógniuk, majd akkor újra felfelé ível a könyvtárak kihasználtsága.

Guzák Adriána A korszerű könyvtár a XXI században nemcsak könyvgyűjtemény, hanem egy hatalmas kommunikációs világ része is a társadalom és az emberiség számára, amelyet a tanulás és a tudás vágya egyesít. A jövőt azok a könyvtárak alapozhatják meg, amelyek egyesítik a hagyományos kommunikációkultúrát a könyvekkel és az új információs technológiákkal.

Gyuricza Andrea Minden fórumon azt halljuk, hogy a könyvtárak helyzete átalakulóban van. Ez a mostani program során is körvonalazódott, azzal kiegészítve, hogy egyben láthattuk ezeket a változásokat a különböző típusú könyvtárakban, különböző nézőpontokból. Mindenkinek megvan a maga feladata az új helyzetben. Nekünk, fiataloknak kicsit könnyebb alkalmazkodnunk a kihívásokhoz, viszont kisebb a rálátásunk a dolgokra, mint a tapasztaltabb korosztálynak. A jövő kulcsa lehet, ha a könyvtárak, és persze mi, együtt tudunk dolgozni, és tudunk tanulni más ötleteiből, tapasztalataiból. Fel kell készülni a változásokra, mindenkinek a saját területén, és közben figyelemmel kell kísérni a környezet változásait.

Horváth Noémi – A közkönyvtárak látogatása során lenyűgözött a Bács-Kiskun Megyei Katona József Könyvtár, illetve a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár munkája, pontosabban az a szakmai és emberi hozzáállás, amellyel folyamatosan megújulnak. Szerintem éppen ez a kulcs: a megújulás! Véleményem szerint azok az idők már elmúltak, amikor a könyvtárosok feladata kimerült a pult mögötti hagyományos teendőkben; ha ezt nem látjuk be, valóban elveszítjük a használók jelentős részét. A könyvtárak jövője akkor van biztosítva, ha a kollégák folyamatosan képezik magukat, és sikerül kilépniük a megszokott keretek közül. Akár tetszik, akár nem, be kell látnunk, hogy szolgáltató szakma vagyunk, így nekünk kell igazodnunk a mai kor embereinek igényeihez – csecsemőktől az idősekig.

Kolumbán Zsuzsánna Az olvasási szokások és az olvasói elvárások gyors ütemben változnak, a könyvtárak pedig igyekeznek mindezekhez alkalmazkodni. Egyre erősebben jelentkezik például az igény, hogy az olvasók saját otthonukban, digitális formában, a lehető leggyorsabban érjék el a könyvtárak anyagát. A könyvtárak információs központokként működnek, mindenhol digitalizálási projektek zajlanak stb. A könyvtárak megújulási folyamatát tekintve tapasztalhatjuk, hogy a közművelődési könyvtárak valóságos kulturális központokká válnak, szabadidős tevékenységeknek adnak otthont, olvasás-népszerűsítő programokat szerveznek. Az egyetemi könyvtárak átalakulását, sorsát a tanítási és tanulási szokások fejlődése, a szakmai kiadványok megjelenési formája és elérhetősége befolyásolja. A régi könyves állományt őrző könyvtárak esetében a kötetek digitalizálását követően megtörténhet a csak kutatók számára elérhető raktárrá való válás is, amelyek állományával csak kiállítások keretében találkozunk majd.

Kovács-Ungvári Rebeka Nemcsak mint könyvtáros, hanem mint tanulmányait folytató, könyvtárhasználó diák is, úgy látom, egyelőre nem kell féltenünk a könyvtárakat. Az itt látott és a hazai, erdélyi könyvtárak zömének egyaránt aktív olvasótábora van, és úgy tűnik, hogy könyvtárba járni igenis népszerű dolog. Lehet, hogy változnak majd idővel az olvasók igényei, így pedig a könyvtárhasználat hogyanja is. Minden bizonnyal szükséges lesz majd a szakmának még inkább korszerűsödnie, lépést tartania a technológiával, a modern digitális világ követelményeivel, de mindez talán csekélység, ha a cél ugyanaz marad: lehetővé tenni, hogy az olvasók hozzáférjenek az őket érdeklő dokumentumokhoz. A kecskeméti Katona József Könyvtár az Országos Könyvtári Napok keretén belül végzett felmérést arról, hogy olvasói általában mely fogalmat társítják először a könyvtáréhoz. Az összesített válaszokból az derült ki, hogy az átlagolvasónak elsőként a nyugalom jut eszébe a könyvtárról, és talán ez a nyugalom iránti igény az, amely időtállóvá teszi a könyvtárakat.

Kozma Zsófia Személy szerint a technológiai újítások pártolója vagyok, így nem tartom ördögtől valónak sem az e-book olvasókat, sem az automata kölcsönző és visszavételi gépeket, mindegyiket előszeretettel használom. A könyvtáraknak is haladnia kell a korral, elég szomorú, hogy még az integrált könyvtári rendszerekre sem mondhatjuk, hogy száz százalékos a használatuk az országban vagy az országhatáron túl. Meg kell találni az egyensúlyt; a XXI. századi könyvtárakban ugyanúgy szükség van könyvtáro­sokra, csak éppen az elvárások mások felénk és a könyvtár irányába is. Ha valaki nem nyit a változások felé, nem bővíti és fejleszti a szolgáltatásait, oda nem fognak bemenni az olvasók, és csak a megőrző funkció marad meg. Izgalmas lesz a következő pár évben az e-book tartalmak használati és kölcsönzési megoldásainak alakulása, engem leginkább ez foglalkoztat. Jó lenne megtalálni azt a technikai és jogi megoldást, aminek következtében, ha belép az olvasó a könyvtárkapun, eldönthetné, hogy melyik formátumot szeretné, a nyomtatott vagy elektronikus verziót, mivel ez a kettő egyenrangúvá és egyformán használttá válna.

Kuszálik Eszter Hiszek abban, hogy a könyvtárakra a XXI. században is szükség van, nem gondolom, hogy sötét jövő várna rájuk. Az viszont tény, hogy a könyvtárhasználati szokások átalakulóban vannak, és hogy az új igényekre folyamatosan újragondolt válaszokra van szükség, mert a könyvtárnak is alkalmazkodnia kell az új körülményekhez. A hangsúly egyre inkább áthelyeződik az elektronikus dokumentumok (táv)használata, a változatosabb szolgáltatások felé, a könyvtárnak gyorsabban kell reagálnia az információkeresés igényeire. A könyvtár közösségépítő szerepe is egyre erőteljesebb, mind több funkciót kell betöltenie, folyamatosan kell figyelnie a használói elvárásokra. Az a könyvtár számíthat az olvasók, látogatók érdeklődésére, amelyik lépést tud tartani az új használói elvárásokkal, közben megőrzi hagyományos funkcióját is.

Nagy-Molnár Szilvia Úgy vélem, valódi tudást szerezni még mindig elsősorban könyvekből lehet és érdemes. Persze az internet elterjedése óta a nyomtatott irodalom használata kezd visszahúzódni. Azonban, remélem, hogy a „Z”-t és az ezt követő generációt is be lehet majd csalogatni a könyvtárba. Viszont az intézményeknek is alkalmazkodniuk kell a változó körülményekhez. Fontos megfigyelniük a fiatalok megváltozott igényeit, és közösségi térré alakítani a könyvtári tereket.

Oravecz Krisztina A könyvtáraknak mindenképpen követniük kell a változó felhasználói szokásokat. Meggyőződésem, hogy követni is tudjuk ezeket, hiszen e nélkül a fennmaradásunk kerül veszélybe. Sőt, meg kellene próbálni a változások előtt járni, hogy mi mutathassuk be felhasználóinknak azokat az új eszközöket, szolgáltatásokat, amelyekkel még könnyebben juthatnak információhoz. Ugyanakkor természetesen a hagyományos könyvtárhasználati szokásokhoz is minél magasabb színvonalon kell igazodnunk, ahol például a személyes kapcsolat döntő fontosságú.

Radó Rita Nagyon hosszú ideig a közlésre és a nyilvánosságnak szánt információk terén a könyvtárak egyeduralkodók voltak. Az információfeldolgozás és szolgáltatás terén fontos monopóliumuk volt. Ez azonban mára már teljesen a múlté. Ha a könyvtár lépést szeretne tartani XXI. századi felhasználóival, akkor mindenképpen megújulásra van szüksége. Fejlesztenünk kell a szolgáltatásainkat ahhoz, hogy a mai ember életében továbbra is jelen lehessünk. A fejlesztéseken túl azonban nagyon nagy hangsúlyt kell fektetnünk arra is, hogy ezeket a szolgáltatásokat megismertessük a felhasználókkal.

Reicher Erika Szerintem az írott szöveg sosem „megy ki a divatból”, ebből kiindulva könyves szakemberekre és könyveket őrző, ápoló és szolgáltató intézményekre mindig lesz igény. A jövő feladatai közé tartozik, hogy a könyvtár testét képező fizikai tereket, helyeket átalakítsuk, és új küldetéssel, feladatkörrel töltsük meg az intézményt, az adott lakóközösség igényeihez mérten. Fontos, hogy soha ne álljunk meg a fejlődésben, hogy mi, könyves szakemberek se rekedjünk meg egy szinten, hanem újabb és újabb fórumokat találjunk meg, új ötleteket próbáljunk ki, amelyekkel településünk vagy szűkebb lakóközösségünk folyamatos kulturális véráramába juttassuk el végül a mi kis könyvtárunkat. Ez az ösztöndíjprogram nagyszerű lehetőség volt arra is, hogy találkozzunk a külhoni kollégákkal, és összekapcsolódva segítsük egymást ez utóbbi cél elérésében.

Romhányi Gabriella Nehéz választ adni arra, milyen jövő vár a könyvtárakra, az biztos, hogy nagy átalakuláson mennek át. A papíralapú könyvek és a digitalizált, valamint az e-könyvek együttesen új lehetőségeket nyújtanak a XXI. századi olvasóknak, akik ezt felismerve ki is használják a könyvtár és a könyvtáros által nyújtott lehetőségeket. Szerepe ugyanaz marad, szolgáltatásai viszont átalakulnak, igazodva a világban végbemenő rohamtempójú változásokhoz.

Taksás Tünde Véleményem szerint a könyvtárak a közeli, illetve távoli jövőben megtartják „klasszikus” feladataikat, ezek mellett viszont újabb elvárásoknak is meg kell majd felelniük az adott korszak technológiai fejlődésének megfelelően. A digitális dokumentumok a jelenleginél is nagyobb mértékben jelennek majd meg a könyvtárakban, így az ezekhez való hozzáférést minden, rendelkezésre álló eszközzel biztosítani kell. Ugyanakkor a nyomtatott kiadványok sem tűn(het)nek el a könyvtárakból, hiszen az információszerzés eme hagyományos forrása egészen másfajta élményt ad a felhasználóknak. Könyvtárak – reményeim szerint – mindig is lesznek, pusztán csak az információ-átadás, az információhoz való hozzájutás módjai fognak változni.

Tokai Réka – A könyvtár örök. Ezért úgy gondolom, hogy történjék bármi, ezek a tudásbirodalmak mindig is lesznek. Hogy milyen formában, az múlik a benne dolgozókon, a látogatókon, a társadalmon, a technikán, egyszóval mindenkin és mindenen, de létezni fog. Nem régen egy olyan tájházzal foglalkoztam, ami „halott” volt, és feladatom volt felhozni a térképre. Ott először az az érzésem támadt, hogy gyakorlatilag egy múzeumot „portalanítok”. Később rájöttem, hogy inkább hasonlít a tevékenységem egy újjászülető főnixmadár feltámadására. Ezt érzem egy a könyvtárak esetében is: kicsit meg kell halni, aztán újjászületni.

Toronyi Erzsébet Fejlődő, rohanó világban élünk, ahol a technika egyre jobban kiszorítja a hagyományos eszközöket. Igaz ez a könyvtárakra is. Az internet mindenhol jelen van, egyre több könyvet, folyóiratot digitalizálnak, de emellett minden iskolának, egyetemnek van könyvtára. A könyvtárak jelképezik mai kulturális értékeinket. Ha elavultnak nyilvánítják őket, az olyan, mintha saját kultúránk halálos ítéletét írnánk alá. Szerintem a mai hagyományos értelemben vett könyvtárak a jövőben is létezni fognak, csak a szolgáltatásaik változnak majd, de az elektronikus állomány mellett a papíralapú dokumentumok is fellelhetőek lesznek.

– Köszönöm a beszélgetést, és mindnyájuknak kívánom az ösztöndíjprogram tapasztalatainak eredményes hasznosítását!

Címkék

(1) (1) (1) (12) (2) (2) (3) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (10) (3) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (19) (1) (12) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (3) (1) (1) (5) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (5) (1) (2) (1) (2) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (6) (28) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (10) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (4) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (16) (4) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (27) (3) (10) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (8) (3) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (9) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (12) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (7) (11) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (4) (2) (10) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (4) (2) (10) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (30) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (33) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (9) (1) (1) (1) (4) (3) (1) (1) (1) (2) (2) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (6) (3) (1) (19) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (4) (1) (9) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (6) (15) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (10) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (7) (5) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (6) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (13) (1) (1) (2) (4) (3) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (38) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (6) (1) (6) (17) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (19) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (4) (1) (3) (1) (1) (2) (9) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (2) (1) (21) (6) (5) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (8) (1) (25) (1) (1) (1) (1) (2) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (18) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (4) (14) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (14) (7) (2) (4) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (5) (1) (1) (1) (1) (2) (22) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (6) (1) (4) (1) (1) (1) (10) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (3) (12) (1) (4) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (17) (3) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (9) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (60) (1) (1) (1) (3) (3) (1) (3) (1) (11) (5) (3) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (2) (2) (1) (4) (1) (6) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (9) (1) (1) (7) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (42) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (9) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (6) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (4) (6) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (4) (1) (1) (1) (1) (4) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (7) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (2) (2) (8) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (8) (1) (1) (1) (4) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1)