„A magyar könyvtári rendszer (…) a multikultúra és a nemzeti kultúra közötti dialógus elmélyítése mellett az egyetemes kultúrára is fogékony, ezek között preferenciális súlypontokat, szintéziseket megteremteni tudó könyvtárosokat kíván. A könyvtári hálózatok elsősorban a nemzeti könyvtárakon keresztül megvalósuló nemzetközi könyvtárközi kölcsönzési, dokumentumcsere és –információ szolgáltatási háló ugyanakkor sajátos »globális« intézményrendszerré szélesíti a különféle könyvtártípusok lokális alrendszereit.” (Balogh András)

„Mert hiszen mi a mondandója Pintér László írásának? Az, hogy a számítógéppel, a számítógépesítéssel véget ért egy nagy, egyedül igazán könyvesnek, könyvtárinak, könyvtárosinak tekinthető korszak. Példáiban – ahogyan írtam – igen sok empirikus tényt sorakoztat fel, rendre azt bizonygatva, hogy örökre vége a könyvnek, a könyvtárnak, az olvasásnak. Nos, ez a koncepció az, amiben nem hiszünk, amit nem hihetünk el. Ezt még Pintér László megvesztegető erejű érvelése sem teszi, teheti plauzibilissé.” (Vajda Kornél)

„A történelmi témát feldolgozó weboldalak és szolgáltatások alapmodelljei közismertek: létezhetnek időegyenesre, kronológiai mutatókra fűzött dokumentumrendszerek, párhuzamokra, egyidejűségek felmutatására alapozott vállalkozások, személyek, események, művek szereplésére, hivatkozására, megjelenítésére épített információs rendszerek (ilyen Hálózati életműkiadásunk is).” (Fodor János)