Szabó Ferenc bibliográfiája
A Békés megyei kulturális intézmények (múzeum, könyvtár, levéltár) példás összefogásával jelenhetett meg a közelmúltban, Héjja Julianna Erika főlevéltáros összeállításában az a hiánypótló kézikönyv, amely a megye kulturális doyenje, Szabó Ferenc történész, néprajzkutató, szerkesztő, tudományszervező életművét összegzi.A szokásos módon fölépített, a néhány apró szeplőt leszámítva, tisztességes, korrekt munka a majd’ hatvanévi tiszteletreméltó pálya ívét 611 címleírásban mutatja be az olvasóknak, érdeklődőknek. Az egészből 595 tétel saját munkájának címe, 16 pedig úgymond a róla szóló irodalmat tár föl. Az utóbbiak alacsony száma akkor válik érthetővé, ha meggondoljuk, hogy Szabó Ferenc levéltár-, majd múzeumigazgatóként végzett szintén fontos, eredményes szervezőmunkája mellett, kevesebb ideje maradt önálló kutatásra. Ilyen irányú, széles spektrumú tevékenysége, figyelme azért kiterjedt nemcsak a szeretett Orosháza meg Békés megye múltjának vizsgálatára, de a szomszédos Csongrád gazdaság- és művelődéstörténetével is foglalkozott. (Megszerkesztette például a Hódmezővásárhely története országos elismerést kiváltó második kötetét.)
Ami az említett néhány apró szeplőt illeti, lényegében nem zavarják a gyűjtemény használhatóságát, említésük csupán a teljesség, pontosság kedvéért történik. (Esetleg némi segítséget adhatnak a használónak.) A bibliográfia címében az „írásainak” kifejezés egyrészt tautológia, másrészt nem pontos, hisz nemcsak tőle, hanem másoktól származó szövegeket is tartalmaz az opus. A minuciózus, talán kissé túlságosan is pontos címleírások zsúfoltnak tűnnek; az összes szereplő, érintett, rendező, kiadó, szervezet, intézmény teljes, hivatalos nevének hosszú sorokban való fölsorolása miatt időbe telik kihüvelyezni, hogy mi történt, hol, mikor, melyik szereplő milyen funkciót töltött be. Olykor az annotáció is összeolvad a címleírással. Kevesebb talán tényleg több lett volna. Pillanatnyi zavart okozhatnak az áttekinthetőségben a bőven alkalmazott írásjelek is: például egyenlőségjel, hullámvonal, kettőspont egymás mellett (606. sz.). Előfordul, hogy egy címleírás többször megismétlődik (578, 606, 608. sz.). Említendő hiánynak tartom, hogy kitüntetéseiről, elismeréseiről nem tájékozódhatunk sem a címleírások közt, sem a mutatóban. E sorok írója is csak a bibliográfia előszavából értesült ezekről. Ami a mutatót illeti, túlteng benne a tulajdonnevek aránya. A tárgyszavak – amelyekből több és pontosabb lett volna szükséges – sokszor túl általánosak (például életmód, földművelés). Semmitmondó névjeleket (pr, – y—n, Cs. Á.), ha nem tudjuk föloldani, nincs értelme mutatóban szerepeltetni.
Mindezeket leszámítva, a szakma számára hasznos, fontos kézikönyv született. Köszönjük Héjja Julianna Erika főlevéltárosnak és Szabó Ferencnek.
(Héjja Julianna Erika: Szabó Ferenc írásainak bibliográfiája 1995-től 2016-ig. Gyula, Munkácsy Mihály Múzeum, Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltára, Békés Megyei Könyvtár, 2015. 122. p.)