„A biblioterápia erejét abban látom, hogy a szöveg által közvetített érzéseket és képeket automatikusan, öntudatlanul is saját, egyéni aktuális élethelyzetünkbe helyezzük, s olykor különös módon megvilágosodunk általuk. A szövegre vonatkozó szabad asszociációval ugyanis feltárhatjuk önmagunk eddig ismeretlen területeit: mint valami fénysugár, ami az addig sötét helyet megvilágítva új nézőpontokat, más látásmódot tesz lehetővé. (…) A csoport pedig lehetőség arra, hogy egymás gondolatát meghalljuk és befogadjuk, ami belénk szivárog, és aztán új felismerésként bukkanhat elő.” (Juhász Erika)„Ami a konferencia szellemiségét illeti, a csongrádi találkozó évről évre egyre inkább azt a szellemet sugározza, azt a jó érzést erősíti a résztvevőkben, hogy egyenrangú partnerek felelősségteljes szakmai tanácskozásáról van szó. A fő kérdés immár nem az, hogy ki segít kinek, hanem az, hogy ki és hogyan működik együtt. Ezt a megállapítást részben objektív, ún. külső okok eredményezik, hiszen a képviselt országok többsége immár az Európai Unió tagja. (…) Nem felejtjük el persze, hogy az említett tagországok kisebbségben élő magyar könyvtárosai a partnereink, a helyzet mégis sokat változott, és ebben talán Magyarország kiegyensúlyozott belső nemzetiségi politikájának és kifelé sugárzott nemzetpolitikájának egyaránt befolyásoló szerepe van.” (Bartos Éva)

„Az elmúlt év során két jelentős elemmel bővült a program. Egyrészt felkértünk nagy budapesti könyvtárakat, hogy delegáljanak a programba egy-egy könyvtáros kollégát. Nekik nem kellett pályázniuk és nem kaptak ösztöndíjat, azonban minden szakmai programon részt vehettek. A cél ezzel az volt, hogy bővítsük azt a személyes ismeretségen alapuló szakmai hálózatot, ami befonja a Kárpát-medencét. (…) Másrészt bekapcsolódtunk a magyarországi könyvtári élet egyik legjelentősebb eseményébe, az Országos könyvtári napok 2015 rendezvényeibe, mégpedig több helyszínen, Egerben, Kecskeméten és Budapesten.  Sőt az ösztöndíjas és delegált kollégák részt vettek a program jubileumi záró rendezvényén, Kecskeméten is.” (Redl Károly)