Ismerős galaxisban

Kategória: 2016/ 7

„Csak az ember olvas” – hangzik az egyik legnagyobb magyar könyvkiadó szlogenje, kölcsönvéve Márai Sándor gondolatát. A kijelentéssel nem érdemes vitába szállni, ezt az antropológiai adottságot senki nem kérdőjelezi meg. Azonban hogy az emberek mekkora hányada űzi rendszeresen és főleg tudatosan ezt a tevékenységet, csak becsülni tudjuk. És hogy szűkítsük a kört: vajon hányan lehetnek, akik olvasmányaikról jegyzeteket is készítenek? Itt nyilván az elenyésző kisebbségnél járunk, pedig már Comenius óva intett: „Nem elég olvasni. Figyelmesen kell olvasni a nevezetesebb dolgok megjelölése és kijegyzése végett. Az ember azt, amit elolvasott, kellő kijegyzéssel tegye magáévá. Aki a könyvekből semmit nem emel ki, az mindent betemet, s aki mindent a puszta emlékezetére bíz, az a levegőbe ír.”
Bényei Miklós megfogadta a XVII. századi humanista tanácsát. A tudományos kutatómunkájához szükségesek mellett évtizedek óta fáradhatatlanul feljegyezte azokat a gondolatokat is, amelyek a könyvvel, a könyvtárral, az olvasással kapcsolatosak. Ezt a – mintegy 220 oldalra rúgó – anyagot rendezte most kötetté, osztotta meg a szellemi kalandokra éhes közönséggel. Az eredmény leginkább aforizmagyűjteményhez hasonlít, benne az ókortól napjainkig közel 380 szerző túlnyomó részt rövid, elmés, találó mondásával, néhol bővebben kifejtett gondolataival (a legtöbb idézetet jegyzők: Richard de Bury, Goethe, Umberto Eco, Powys, a magyarok közül Kner Imre, Benedek Marcell, Gárdonyi Géza, Németh László, Szerb Antal, Juhász Ferenc, Veres Péter). A szerzők születési dátumaik időrendjében követik egymást, a tőlük származó mondatok – a műveikből vett részletek – után a forrás megjelölése áll. Ezt az idegen nyelven keletkezett szövegek esetében a fordító neve egészíti ki.
Ha beletemetkezünk a kötetbe, hamarosan úgy érezzük, hogy ugyanannak a gondolatmenetnek a variációit olvassuk. A könyvnek az emberi életben betöltött helyét leíró metaforák változtak és gazdagabbak lettek az évszázadok során, mégis ugyanarra a pozitív tartalomra utalnak: mindennapi társunkat nevezik prófétának, kincsnek, szellemi mannának, tükörnek, az életnek magának, a szellem hősi kardjának, kellemetes és hasznos dolgokkal teli kertnek, barátnak, a mindenség ujjlenyomatának, a világra nyíló ablaknak. Fűzzük ide két kevéssé ismert szerző szellemes gondolatait: „Az ember egy könyv, aminek még csak a címét írták meg” (Joseph Joubert), illetve „Az ember olyan, akár egy regény, az utolsó oldalig nem tudni, hogyan végződik. Különben nem lenne érdemes elolvasni” (Zamjatyin).
A könyvekkel más jellegű kapcsolatot ápolunk, mint a minket körülvevő, haszonelvű alapon kezelt hétköznapi tárgyakkal; viszonyunk természete egy létezési forma lenyomata is egyben: „a könyv: lapozható valóság. Kézbe kell venni, egy oldalt el kell olvasni, meg kell nyálazni az ujjad hegyét és tovább kell lapozni; így, laponként kell olvasni. Nem hiszem el, nem akarom elhinni a jövőt, hogy a mikrofilmtár helyettesíteni tudja ezeket a mozdulatokat, azt az ünnepi állapotot, ami ezzel a kézbevehetőséggel létrejön” – írta Juhász Ferenc, harminc évvel ezelőtt.
Ma már csak mosolygunk ezeken az aggodalmakon, hiszen fényévekre járunk a mikrofilmtől (is). Kérdés, hogy csupán a médiumok változását, generációs szakadékot, esetleg valóban komoly filozófiai kérdést feszeget-e Eco, amikor arra figyelmeztet: „az olvasni való könyv semmiféle elektronikus ketyerével nem helyettesíthető. Arra van, hogy kézbe vehessük ágyban, csónakban, ott is, ahol nincs konnektor, ahol és amikor minden elem kimerült; kibírja az aláhúzkodást, a szamárfüleket és a könyvjelzőket, nem árt neki, ha leesik a földre, ha kinyitva a hasunkon vagy az ölünkben felejtjük, mikor elbóbiskolunk, strapabíró, tűri, hogy olvasási szokásainktól függő, egyéni nyomot hagyjunk rajta…”
Merthogy valószínűleg ez a legfontosabb: milyen lélekkel közeledünk a leírtakhoz (és ezt bizonyára befolyásolja a szöveg hordozója). „A jó olvasó szűz, újra meg újra” – vallja Esterházy Péter. „Mindig mindent elölről kezd. Szűz és bátor. Van bátorsága önmagához igazodni. Olvas, mert ez neki így jó. Azért olvas, amiért eszik. Jó olvasó nélkül nincs jó irodalom.” A létezésből fakadó kíváncsiságot kéri számon Márai Sándor is alábbi – sokat idézett, de mindig érvényes – soraiban: „Erővel olvasni. Néha nagyobb erővel, mint amilyen erővel az írás készült, melyet olvasol. Áhítattal, szenvedéllyel, figyelemmel és kérlelhetetlenül olvasni. Az író fecseghet: de te olvass szűkszavúan. (…) Soha nem olvasni fitymálva, mellékesen, mint akit egy isteni lakomára hívtak, s csak a villa hegyével turkál az ételekben. Elegánsan olvasni, nagylelkűen. Úgy olvasni, mintha a siralomházban olvasnád az utolsó könyvet, melyet még beadott celládba a porkoláb. Életre-halálra olvasni, mert ez a legnagyobb, az emberi ajándék.”
És hogy mit is? Hát persze, hogy csak jó könyveket! Bényei Miklós összeállításában Senecától Montesquieu-n és Ruskinon át Karácsony Sándorig és Szabó Dezsőig ível az olvasmányok helyes megválogatásához tanácsot adók hosszú sora. Álljanak itt Kölcsey klasszikus mondatai (a recenzióírónak hatodikos diákként be kellett vágnia őket memoriterként – ennyi szubjektivitás talán belefér): „De jusson eszedbe: a könyvek száma végtelen, a te éveid pedig végesek, s óráidat s napjaidat oly sok egyéb foglalatosság kívánja magának. Mint az üres beszédű társalkodót: úgy kerüld a tartalmatlan könyvet. Sőt ne könnyen végy kezedbe oly művet, mely a zseni lángjegyét homlokán nem hordja; a nagy író művét pedig mély figyelemmel tanuld keresztül. Így az olvasásnak szentelt órák nem lesznek elvesztve…”
Ha vagyunk olyan szerencsések, hogy könyveket gyűjthetünk, választhatunk. Van, aki megengedő: „egy [házi] könyvtár nemcsak olyan könyvekből áll, amelyeket olvastunk vagy olvasni fogunk. A könyvtár azokból a könyvekből áll, amelyeket olvashatunk. Vagy olvashatnánk. Még ha soha nem is fogjuk olvasni őket” (J-C. Carrière). Mások szigorúbbak: „A magánember könyvtára nyitvatartott napló, állandó vallomás. Ha valakinek az egyénisége érdekel, nézd meg a könyvtárát, figyeld meg a könyvekhez való viszonyát és minden kérdésre megkapod a választ” – tanácsolja Kardos Tibor. (Legalább annyira beszédes tehát, mint egy facebook-profil – csak hogy értsék a fiatalabbak…) A leglíraibb vallomást, amellyel a könyvtárat valaha illették, mindenesetre egy kortárs költőnél találjuk: „Néma könyvek, rezzenékeny éjjel / Lakja őket és emlékezet… / Mindegyikben lágyságjel, keményjel – / Mindegyik van, s mégse létezett. // Él a könyvtár, lelke égre lüktet, / Megváltásra várón visszatér – / Szóknak íze, teste szép betűknek / Föld alól szivárgó tinta, vér…” (Kovács András Ferenc).
Aki egyszer megízlelte a betűk varázsát, élete végéig függővé válik. Anekdoták szólnak híres emberek könyvéhségéről: Sartre fénykorában állítólag 300 kötettel végzett egy évben. (És nyilván kijegyzetelte őket.) Ha ebben a nem hivatalos versenyben el is maradnak tőle a XX. század magyar írói, Babitscsal, Kosztolányival, Máraival, Szentkuthyval, Hamvassal, Cs. Szabóval, Határ Győzővel, vagy a magyar és világirodalmat végigolvasó Szerb Antallal igazán nem állunk rosszul. Kitartó olvasással egyszer talán mi magunk is meg tudjuk ítélni, igaza van-e az ókori kínai bölcsnek: „Fiatalon olvasni olyan, mint hasadékon nézni a holdat; életünk delén olvasni olyan, mint saját kertünkben nézni a holdat; öreg korban olvasni olyan, mint nyílt teraszról nézni a holdat. Azért van ez így, mert az olvasás haszna annál mélyebb, minél mélyebb saját tapasztalásuk.”
(Könyv, könyvtár, olvasás. Idézetek hat évtized olvasmányaiból. Válogatta, összeállította: Bényei Miklós. Debrecen, 2016. 240 p.)

Címkék

(1) (1) (1) (12) (2) (2) (3) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (10) (3) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (19) (1) (12) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (3) (1) (1) (5) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (5) (1) (2) (1) (2) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (6) (28) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (10) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (4) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (16) (4) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (27) (3) (10) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (8) (3) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (9) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (12) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (7) (11) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (4) (2) (10) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (4) (2) (10) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (30) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (33) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (9) (1) (1) (1) (4) (3) (1) (1) (1) (2) (2) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (6) (3) (1) (19) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (4) (1) (9) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (6) (15) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (10) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (7) (5) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (6) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (13) (1) (1) (2) (4) (3) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (38) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (6) (1) (6) (17) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (19) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (4) (1) (3) (1) (1) (2) (9) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (2) (1) (21) (6) (5) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (8) (1) (25) (1) (1) (1) (1) (2) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (18) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (4) (14) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (14) (7) (2) (4) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (5) (1) (1) (1) (1) (2) (22) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (6) (1) (4) (1) (1) (1) (10) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (3) (12) (1) (4) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (17) (3) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (9) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (60) (1) (1) (1) (3) (3) (1) (3) (1) (11) (5) (3) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (2) (2) (1) (4) (1) (6) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (9) (1) (1) (7) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (42) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (9) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (6) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (4) (6) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (4) (1) (1) (1) (1) (4) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (7) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (2) (2) (8) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (8) (1) (1) (1) (4) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1)