„Azzal, hogy Kovács Máté hangsúlyozta: a kommunikáció folyamatában az információk átvétele aktív, közvetetten utalt arra, hogy a könyvtári gyakorlat számára sem mellékes ennek az alakulása. Elismerhető azonban, hogy erről jelenleg keveset tudunk mondani. A kölcsönzött művek iránti érdeklődés csak az igények szintjéről árulkodik, az információk elsajátításának, az elolvasott szövegek feldolgozásának minőségéről nem. Nincs ugyanis ’visszajelzés’ erről, az esetlegesen elhangzó ’tetszett’ semmit sem mond arról, hogy miért tetszett valami.” (Maróti Andor)

„Kovács Máté a kultúra belső egységét, a szellemi és anyagi műveltség, az elméleti és a gyakorlati tudás szoros kapcsolatát vallotta. Egységben szemlélte a művelődés különböző szektorait is: az iskolát, a tudományt, a művészetet, a szabadművelődést – az ötvenes években már a népművelés megnevezést használta –, a rádiót, a filmforgalmazást, a könyvkiadást és természetesen a könyvtárakat. Az utóbbiakat a tömegközlés és a műveltségi javak közvetítésére hivatott intézményekkel egyenértékűnek, egyenrangúnak tartotta, direktebb fogalmazásban a könyvtárakra mint a művelődés alapintézményeire tekintett.” (Bényei Miklós)

„Nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy tudatosítsuk a szülőkben: az olvasásra nevelés nem az iskolába kerüléssel kezdődik, hanem gyermeküknek addigra már számos lépcsőfokot meg kell másznia, hogy biztos alapozással kezdhessen neki az iskolás éveknek. Fontos, hogy a szülő tudatában legyen, hogy az olvasáshoz való pozitív viszony kialakításában csak az óvodára, az iskolára támaszkodni, arra hagyatkozni, hogy az ezekben az intézményekben tevékenykedő szakemberek majd mindent elvégeznek helyettük, téves gondolat. A stabil alapok lerakásában a szülőknek pótolhatatlan szerepük van.” (Péterfi Rita)