A biblioterápia gyökerei az ókorig nyúlnak vissza. Külföldön – elsősorban az Amerikai Egyesült Államokban, Európában pedig Németországban és Angliában – elterjedt szolgáltatás a könyvtárakban. Tanulmányomban szeretném bemutatni a módszer korai előzményeit, majd azt, milyen változásokon ment keresztül a történelem során. Kitérek a fogalom változásaira, és arra, hogyan alakult az alkalmazása, valamint a jelenlegi külföldi könyvtári szolgáltatás, a könyvlista (booklist) lehetőségére. Ezen kívül szó lesz arról is, némelyek miért tartják veszélyesnek a biblioterápiát.A biblioterápia korai előzményei

A biblioterápia legkorábbi előzményei megtalálhatóak az ókori Egyiptomban. Jung Analitikus pszichológiájában olvashatjuk, hogy a régi Egyiptomban, ha egy embert kígyó mart meg, nem egyszerű orvost, hanem orvospapot hívtak hozzá, aki gyógyszerek helyett Rá és anyja, Ízisz mítoszának kéziratát hozta magával, és felolvasta a betegnek. A történetben Ízisz egy mérges kígyót teremtett, amelyet a homok alá rejtett, amikor pedig Rá isten rálépett, a kígyó megmarta. Az istent szörnyű fájdalmak gyötörték, halálfélelme volt, ezért az istenek olyan varázslatot végeztettek Ízisszel, amely kiűzi a mérget. „És Izisz, a varázslás nagyasszonya, így szólt: >>Folyj ki, méreg, jöjj elő Rá-ból… Dolgoztam, és kényszerítem a mérget a földre hullani, mert uralkodom a kígyó mérgén… Hadd éljen Rá, és hadd haljon meg a méreg, mert ha a méreg él, Rának meg kell halnia.<< És hasonlóképpen egy bizonyos ember, egy bizonyos embernek a fia, élni fog és a méreg meg fog halni” ³⁰ Már ebből az egy történetből is kitűnik, az ókorban milyen nagy jelentőséget tulajdonítottak az írott szónak, és a gyógyulást nem a gyógyszereknek, hanem a történetnek tudták be. Hittek benne, hogy Rá istenhez hasonlóan ők is meggyógyulhatnak egy kígyómarást követően. Arról természetesen nem szólnak a feljegyzések, hogy milyen arányú volt a gyógyulások száma, és hányan haltak meg a kígyó mérgétől.

A különböző vallások szentnek tekintett szövegeit hasonló célzattal olvasták. Így a Biblia és a Korán is utasításokat, tanácsokat tartalmaz az olvasók számára az életvezetési és egyéb nehézségek megoldásához. A Szent Páltól származó Rómaiaknak írt levél például konkrét utasításokat tartalmaz, miszerint „A reményben legyetek derűsek, a nyomorúságban béketűrők, az imádságban állhatatosak. Segítsetek a szenteken, ha szükségben vannak, gyakoroljátok a vendégszeretetet.Áldjátok üldözőiteket, áldjátok, s ne átkozzátok.Azokkal, akik örülnek, örüljetek, s a sírókkal sírjatok.Éljetek egyetértésben. Ne legyetek fennhéjázók, hanem alkalmazkodjatok az egyszerű emberekhez. Ne legyetek magatokkal eltelve…” ³⁹

A Korán, az iszlám vallás legfontosabb írott dokumentuma, amely példát mutat, támaszt nyújt az muzulmán emberek számára évezredek óta. A szúrák megtanítanak az erkölcsös életre, valamint a társadalmi háttér kialakulásához is tanácsot adnak. ³¹

Ha nem csupán a vallásos szövegeket nézzük, akkor a történetek segítő szerepét felfedezhetjük a különböző irodalmi alkotásokban, mint például az Ezeregyéjszaka meséiben is. Bár a mesegyűjtemény keletkezési körülményeit és korát nem tudják a kutatók pontosan megállapítani, azt már tudják, hogy mindig az adott kor igényeinek megfelelően alakult a szövege. Mesék kerültek be és ki, vagy a meglévők módosultak. Így amíg felnőtt korosztálynak szánták a történeteket, addig tartalmaztak szexuális utalásokat, majd amikor gyerekek számára adaptálták, ezeket a részeket eltávolították.¹⁵ Ha a kerettörténetet nézzük, akkor elmondhatjuk, hogy Seherezádé biblioterapeuta volt, hiszen egy előre meghatározott cél érdekében logikusan felépített mesék sorozatának segítségével igyekezett segíteni a nőkből kiábrándult uralkodón. A király mellett azonban a gyűjtemény azoknak is segítséget nyújt, akik elolvassák a meséket, történeteket. ^{6 33}

Amennyiben kelet felé fordítjuk figyelmünket, a biblioterápia talán legmélyebb gyökereit fedezhetjük fel a hagyományos hindu orvoslásban, ahol mesét adtak a beteg léleknek, és az e fölött tartott meditáció segített a probléma megoldásában.⁵

A mesélés szervezett formája hazánkban először a fonókban töltött téli estéken valósult meg, ahol egymást szórakoztatták történetekkel az emberek. A nők a fonást, azaz a szál sodrását és motollára tekerését valamelyik háznál összegyűlve végezték. Munka közben beszélgettek, énekeltek, s ha legények is részt vettek az eseményeken, akkor tréfálkoztak, táncra keltek. A fonó alkalmas hely volt a mesék, mondák, anekdoták, találós kérdések előadására, meghallgatására. „A magyar népi pszichoterápiás módszerek és ráolvasások pszichoterápiás szempontból is szuggesztív és hipnotikus erejűek voltak” ³⁴.

A módszer (újra)felfedezése

A nyugati orvostudomány által történő újrafelfedezés egészen a XIX. századig váratott magára, ekkor ugyanis már a lelki problémát is igyekeztek orvosolni a szemmel jól látható testi tünetek kezelésén kívül. 1815-ben egy philadelphiai orvos, Benjamin Rush meggyőzően érvelt az olvasás terápiás értéke mellett. John Minsin Galt pedig 1833-ban már a betegek kezelési programjának részévé tette.⁵ Később, az első világháború idején Samuel McChord Crothers volt az első, aki használta a biblioterápia kifejezést, a barátja, George Bagster pedig kijelentette, hogy a biblioterápia egy új tudomány.⁹ Az első ismert példa arra, hogy egy képzett könyvtáros könyveket használt mentális betegek kezelésében, 1904-ből való, a könyvtárost pedig Kathleen Jonesnak nevezeték, aki a McLean Kórházban, a massachussettsi Waverlyben dolgozott.⁴⁰ William J. Bishop 1931-ben összeállított egy referencialistát a kórházi könyvtárak számára, a jegyzék különböző biblioterápiás tételeket tartalmazott.⁹

A legnagyobb előrelépést és a könyvtáros szakmához való tartozás elismerését az jelentette, amikor 1939-ben a Hospital Division of the American Library Association biblioterápiás bizottságot alakított, ahol hivatalosan is könyvtári szolgáltatásként ismerték el a biblioterápiát.⁵

A módszer szélesebb körű elterjedése a második világháború idejére datálható, ugyanis a frontról hazatérő katonák hosszú kezelést igényeltek, amit meg is kaptak, és ekkor már a mentális épségükre is odafigyeltek az egészségügyi ellátásuk során.⁹

A csoportterápia kifejezést 1931-ben alkották meg. A pszichodráma 1925-ben vált ismertté, a táncterápia pedig 1942-ben. Az 1950-es években megjelent a művészetterápia és a zeneterápia. A felnőttoktatás, amely az 1930-as és az 1940-es években virágzott, szintén azt állítja magáról, hogy a biblioterápia előfutára. Rhea Joyce Rubin végzett egy elemzést, amelynek során 131 darab, 1970-1975 között megjelent cikket vizsgált meg, és ennek köszönhetően megállapította, hogy már ekkor a biblioterápiával kapcsolatos írások csupán 35 százaléka jelent meg könyvtári folyóiratokban és 65 százaléka más területeken, mint a pszichológia, oktatásügy, egészségügy.⁴⁰

Az 1920-as években több szálon futott a biblioterápia fejlesztése, azonban hatékony szószólója nem jelent meg. Linda Eastman állítólag azt mondta, hogy „ha én orvos lennék, könyveket adnék a betegeknek a szerint, hogy szerintem mire van szükségük”. A Library Association 1930-as ülésén Kathleen Jones E. F. Garescht idézte, aki szerint „a könyvek egy jól megválasztott kórházi könyvtárban úgy sorakoznak, mint a fiolák a gyógyszertárban”.⁹

Az 1930-as években Sadie Peterson Delaney megírta A biblioterápia helye a kórházban című munkáját, és hangsúlyozta, hogy szükség van adekvát rekordokra. Perrie Jones folytatta a hasznos munkát megjegyzéseivel, többek között azzal is, hogy sajnos, nincsenek üzembiztos listák vagy szabályok a biblioterápiára vonatkozóan. Hangsúlyozta, hogy megfelelő képzésre és személyzetre van szükség. A mentális betegek olvashatnak című cikkben Jones három bekezdést szentelt az „Amit mi nem tudunk” témának. Rámutatott, hogy szándékosan kerülte a biblioterápia szót, mert nem volt megfelelő módszer, ami indokolta volna a kifejezést.

Voltak szkeptikusok is, Magnus C. Petersen például úgy nyilatkozott, hogy „Ha van egy vagy két páciens, aki érdeklődik az olvasás iránt és mi látjuk ezt az érdeklődést, hajlamosak vagyunk arra következtetni, hogy az elért javulás az olvasásnak köszönhető. Ami azt illeti, lehet, hogy a javulás az olvasásnak köszönhető, de lehet, hogy annak ellenére.”⁹

1940-ben Eleanor Mascarino könyvtáros és Delmar Goode orvos beszámoltak arról, hogy egy adott betegség kezelésére használták a biblioterápiát, a hangsúlyozva annak fontosságát, hogy szoros együttműködés alakuljon ki az orvos, a könyvtáros, valamint a család és a beteg között.

1957-ben Mary Jane Ryan azt írja, hogy a „biblioterápia még nem egy tudomány, hanem egy művészet”. Ruth Darrin egy workshopon elég tágan határozta meg a bilbioterápiát, és rámutatott, hogy a biblioterápiát lehet használni a gyógyításban és a megelőzésben is. Peaerl G. Elliott már elsősorban gyerekekkel foglalkozott. A biblioterápia ekkoriban még nagyrészt a kórházi alkalmazáshoz kötődik, azonban lassan felfedezik, hogy értékes módszer lehet a börtönökben is.⁹ A későbbiekben már felhívták a figyelmet, hogy a biblioterápiának be kell épülnie a könyvtárosképzésbe, hiszen a könyvtáros könyvek által próbál nevelni, és terápiás szempontból nem hagyható figyelmen kívül az olvasás.²⁸

A biblioterápi első, szűk alkalmazási színhelyei a pszichiátriai osztályok, átmeneti otthonok, gyermekotthonok, idősek otthonai voltak. A hetvenes években szélesedett ki az alkalmazási területe, olyan emberek között is alkalmazni kezdték, akik nem szorultak gyógykezelésre. A biblioterápia tehát áttörte korlátait, és „normális” emberek között is alkalmazni kezdték. Már nem csupán az orvosok és könyvtárosok érdeklődtek iránta, hanem a pedagógusoknak, szociális gondozóknak is felkeltette a figyelmét.

Hazánk még ekkor e területen nincs lemaradva a nemzetközi – különösen az USA-ban történő – alkalmazáshoz képest. A módszert Bartos Éva és Hász Erzsébet honosította meg Magyarországon, általában nyugdíjas résztvevők körében alkalmazzák, azonban beszámolót olvashatunk Bartos Évától⁵ az alkoholfüggőségüktől szabadulni vágyók körében tartott beszélgetésekről is. Nagy Attila A biblioterápia honosítása a magyarországi könyvtárosképzésben³² című cikkében a módszer hazai elterjedéséről részletesen is olvashatunk. A gyors népszerűség kialakulását azonban megtorpanás követte,  csupán az utóbbi években – talán a meseterápia népszerűsödésével együtt – kezdett ismét elterjedni. A módszer alkalmazására és megismertetésére létrejött a Magyar Irodalomterápiás Társaság, amelynek támogatásával 2014. május 16-án Nyíregyházán, „Segített a könyv, a mese” címmel megrendezésre került az első biblioterápia-konferencia. 2014. április 16-án megtartotta alakuló ülését az Oláh Andor Biblioterápiás Társaság is, amely vállalta a tanfolyamokon, képzéseken résztvevők, valamint érdeklődők biblioterápiás tudásának fejlesztését, elsősorban gyakorlatorientált műhelyfoglalkozások keretében.

2014-ben Egerben a fejlesztő biblioterápia átlépte saját határait, a technikai, technológiai kihívásokra reagálva az iPad és fejlesztő biblioterápia egymást segítő, kiegészítő megvalósulásának lehettünk tanúi, amely eljárás az e-biblioterápia nevet kapta; a nemzetközileg is unikumnak számító első foglalkozásokon általános iskolai tanulók vehettek részt.

„Veszélyes irodalom”

Annak bizonyítékaként, hogy nem csupán a mesék, népballadák, regék és anekdoták lehetnek nagy hatással az emberekre, hanem érdemes figyelembe venni a regények és egyéb szépirodalmi művek esetleges hatását is, javasolt Goethe Az ifjú Werther szerelme és halála érdekes ajánlását (s a Werther-hatást is) megnézni. A regény így kezdődik: „És te, jóságos lélek, aki ugyanazt a szorongást érzed, mint ő, meríts vigaszt a szenvedéseiből, és legyen barátod ez a kis könyv, ha a sors végzése vagy a saját hibád miatt jobbat nem tudsz találni.”²⁰ Szerintem mindez azt jelenti, hogy a megfelelő könyv megfelelő időben igazi barát tud lenni, ha az ember kétségbeejtőnek találja saját helyzetét, néha már az is elegendő, ha olvashat valakiről, aki megélte mindazt (vagy egészen hasonlót), amin jelenleg ő maga megy keresztül. Álláspontom szerint a könyvek e megnyugtató és vigasztaló szerepe elmélyíthető és még inkább kamatoztatható az által, ha lehetőséget biztosítunk, hogy az olvasottakról megoszthassák a gondolataikat, véleményüket az emberek. A mű mai értelemben vett sikerkönyvvé vált a XVIII. században, azonban rövid időn belül szomorú események voltak a regényhez köthetők, ugyanis megszaporodott azon öngyilkosok száma, akik szerelmi bánatukban kísértetiesen hasonló módon vetettek véget életüknek, mint a mű főszereplője – még a ruházatuk is a főszereplőjével volt azonos: kék kabát, sárga, mély kivágású ing és hosszú szárú Wellington-csizma. Az öngyilkossági hullám először csak a német területeken volt megfigyelhető, azonban rövid időn belül „megfertőzte” egész Európát. Goethét azzzal a súlyos váddal illették, hogy öngyilkosságra buzdítja a fiatalokat. Ez természetesen erős túlzás, hiszen a kor romantikus szellemisége is hozzájárult a mű hatásának erősítéséhez, ezt megelőzően azonban senki nem gondolta volna, hogy egy „egyszerű” regénynek ilyen erős befolyásoló ereje lehet. Azonban az irodalmi alkotások gyógyításban kifejtett hatásának kiaknázása még váratott magára. Az bizonyos, hogy Az ifjú Werther szerelme és halála a szentimentalizmus egyik legszebb gyöngyszeme, a hatást pedig a pszichológiai szakzsargon is átvette Werther-effektus vagy Werther-hatás néven.

Thomas Trotter 1807-ben pszichiátriai értekezésében a regényolvasás szenvedélyéről is ír: „jelenleg ez az idegrendszeri betegségek legfőbb kiváltó oka. Az a tudat, amely elszórakoztatja magát a mai modern megfogalmazások szerelmi-betegség giccseivel, racionális lények szintjétől elrugaszkodva keres élvezetet magának. A romantikus szerelem zabolázatlan leírásaiból olyan elképzelt világot alkot, amely a folyó élet racionális világában morális útmutató nélküli szenvedélyt hagy. Egészen a jobb érzésekkel felruházott nők tudatáig, ez a fajta irodalom-mérgezés gyakran végzetesnek bizonyul…” Durkheim felhívta a figyelmet: „Nem kétséges, hogy az öngyilkosság gondolata ragályszerűen terjedhet… Talán nincs is más jelenség, amely ragályosabb lehetne”.² Itt szükségesnek tartom felhívni a figyelmet a média felelősségére – és így a biblioterapeuta felelősségére is –, ugyanis a Werther óta különböző kutatások folynak, hogy milyen mértékben befolyásolják a látottak, hallottak, olvasottak a befogadót. Hasonló hatást keltett még a Szomorú vasárnap című film¹⁹ és maga a dal is, vagy Molnár Csilla szépségkirálynő tragikus esete.²¹ A biblioterápiás foglalkozások során is figyelmet kell fordítani a veszélyforrásokra, így az azonosulásra, a dicsőítésre, a szenzációként való tálalásra és a konkrét instrukciókra. Az azonosulás veszélyét csökkenti, ha az öngyilkosságot úgy mutatják be, mint egy betegség (például depresszió) utóhatását, amely egyébként sikeresen kezelhető lett volna alternatív problémamegoldások és sikeresen kezelt krízis-helyzetek bemutatásával, háttérinformáció szolgáltatásával a depresszióról, mint betegségről.²¹ Mindezek pedig sikeresen megvalósultak a biblioterápiás foglalkozáson.

A biblioterápia definícióinak sokszínűsége

Miután megismertük a biblioterápia korai előzményeit és kialakulását, érdemes kitérni a biblioterápia definiálására is, miközben ez még ma sem egységes. Sokan sokféleképpen határozták meg. Ebben a fejezetben szeretnék ebbe a sokszínűségbe egy kis betekintést nyújtani, először külföldi meghatározások, majd a hazaiak alapján, valamint a legáltalánosabbaktól a speciálisabb felé haladva. Mint az majd látható lesz, különösen a külföldi meghatározások először a klinikai biblioterápia körülírására szorítkoznak, aztán a későbbiekben kibővülnek a gyermekek, majd az olvasók körével.

A biblioterápia kifejezés a görög „biblion” (könyv) és a „therapeia” (gyógyítás) szóból származik ^{3 25 22}, ebből fakadóan a legegyszerűbb meghatározások úgy hangzanak, hogy a biblioterápia nem más, mint a ’könyvek gyógyító ereje’, ’könyvek általi gyógyítás’. Ez azonban nem tartalmazza, hogy milyen módon jutnak el a művek a megfelelő emberekhez, hogyan fejti ki a módszer a hatását, milyen esetben alkalmazható, ki tarthat ilyen foglalkozásokat, valamint célközönséget sem határoz meg. Ezeket a hiányosságokat igyekeznek a későbbi meghatározások orvosolni.

A Webster’s Third New International Dictionary úgy határozta meg 1961-ben, hogy „válogatott olvasmányanyag terápiás segédeszközként való felhasználása a gyógyászatban és a pszichiátriában”.⁵ Ebből a megfogalmazásból még hiányzik, hogy nem csupán a gyógyászatban használható fel a módszer. Ehhez képest a mai értelmezése jóval szélesebb körű lett. Úgy vélem, hogy ez a definíció jobban körülírja a klinikai biblioterápia lényegét, mint általánosságban magát a biblioterápiát, hiszen ez az értelmezés nem terjed ki a fejlesztő biblioterápiában rejlő lehetőségekre.

Hart úgy fogalmaz, hogy a biblioterápia során a tanácsadó vagy a könyvtáros kijelölt olvasmányok által nyújt segítséget a személyes problémák megoldásában. Kiemelendőnek tartom, hogy ez a definíció tartalmazza: a könyvtáros is aktívan részt vehet a foglalkozások alakításában.

Aiex szerint a biblioterápia nem más, mint hogy az emberek meg tudják oldani a problémáikat könyvek segítségével, Harris és Hodges pedig úgy véli, hogy az irányított olvasás segít az olvasónak öntudatossága növelésében.²⁹

Az alábbi definíciókból jól láthatjuk, hogy a módszer célcsoportjának meghatározásánál sokáig csupán a gyerekekre koncentráltak. Rosen úgy határozza meg, hogy a könyveken alapuló hatékony terápiának tartalmaznia kell terveket a gyerekek újonnan szerzett felismerésének alkalmazására, stratégiát e tervek megvalósítására és rendelkezést a hatástalannak bizonyuló tervek kijavítására.¹⁷ Hendrickson hisz abban, hogy a biblioterápia segítségével a gyerekek kontrollálni tudják majd érzelmi kitöréseiket. Pardeck lehetőséget lát benne, hogy a fiatalok sikeresen átvészeljék a változásokat, mint például az örökbefogadást vagy a családon belüli abúzust.³⁵ Coombs úgy gondolja, hogy a biblioterápia egy technika, amelynek segítségével a gyerekek önbizalma fejlődik, és jobban megértik a problémáikat.²⁹ Jeon a tehetséges gyerekek segítésében látja szerepét.¹⁷ Hébert definíciója a Fraiser és McCannon által a későbbiekben ismertetett meghatározáshoz hasonlóan úgy gondolja, hogy a kamaszok és a gyerekek sikeresen elemezhetnek problémahelyzeteket oly módon, hogy biztonságban maradnak az általuk képzeletben meghozott döntések következményeitől.

A későbbi definíciók a célcsoportot már nem szűkítik le ennyire, Corman szerint például a katarzis megszabadítja feszültségeiktől az olvasókat, és így nagyobb esélyük lesz magukra ismerni egy könyv szereplőiben.¹⁷ Fraiser és McCannon úgy gondolják, hogy az olvasók képzeletük segítségével különböző megoldásokat próbálhatnak ki anélkül, hogy a valós élet következményeivel szembesülnének.¹⁷

De hogyan definiálták a módszert hazánkban? Oláh Andor szerint a biblioterápia nem jelent mást, mint „tudatosítani és módszerré alakítani át saját tapasztalatunkat, élményeinket és mindazt, ami észrevétlenül valósult meg eddig”.^{8 16} Bartos Éva Oláh Andor megfogalmazását a következőkkel egészítette ki „valóban arról van szó, hogy mindazt a tapasztalatot, amit a könyvek, az olvasás, az irodalom jótékony hatásáról felhalmozott az emberiség, egyszerre átfordították tudatosan alkalmazott módszerré, gyógyító céllal, szándékolt hatás kiváltására”.¹⁶

Vértes László szerint a biblioterápia lényege: „gyógyítani a könyvek visszhangjával, megkeresni és megtalálni a betegben a művet, egészet, részletet, mindazt, ami lelkéhez ragadt, ami üdítő varázserővel segíti testi-lelki fájdalmak leküzdésében”.⁴¹ Hadházy Csabáné szerint „a lélek megnyugvását segítheti elő függetlenül attól, hogy nem beteg az, aki ezen részt vesz”.²⁴

A biblioterápiát, vagy más néven az irodalomterápiát a Magyar Irodalomterápiás Társaság a következő módon fogalmazza meg: „Az irodalomterápiás foglalkozás mindig egy előre kiválasztott irodalmi mű köré szerveződik, mely lehetőség szerint a csoport tagjainak hasonló problémáját célozza meg. A mű (műrészlet) kapcsán a csoportvezető irányításával beszélgetés folyik. A szöveghez fűzött megjegyzések segítenek a csoporttagoknak pontosítani a mű által sugallt témához való viszonyukat. Ez fontos felismerésekre vezet önmaguk megismerésében és mások megítélésében, újra hangolhatja a már megmerevedett egyéni struktúrákat. Bár a résztvevők sokszor irodalomórához hasonlítják a foglalkozást, mégsem műelemzéseket, irodalmi expozékat vár el a csoport vezetője, hanem a résztvevők személyes élményeit szeretné a csoportban közkinccsé tenni”.²⁷

Én személy szerint Hász Erzsébet megfogalmazásával értek egyet leginkább, miszerint a biblioterápia „éppen úgy, mint a legtöbb, vagy majdnem minden művészetterápia nemcsak a beteg emberek gyógyításában használható, hanem a megelőzésben és a rehabilitációban is, de hasznos akkor is, amikor egy krónikus betegséggel való együttélést kell megtanulnia valakinek. [...] A biblioterápiás beszélgetés annyiban tér el egy egyszerű szövegértelmezéstől, hogy ott azt gyakorolják, hogy a befogadónak, aki egy saját múlttal, jelennel, jövővel rendelkező, nagyon érzékeny, összetett személyiség, az adott szöveg itt és most, mit jelent”.¹⁶

A biblioterápia típusai

Ahogyan a fogalmak, úgy a biblioterápia típusai is folyamatosan változtak-változnak. Bartos Éva például így osztotta fel a biblioterápiát⁴:

• Intézményen belüli biblioterápia, ennek során ismeretterjesztő irodalmat olvastatnak a betegekkel, akik a szövegek feldolgozásában orvosi segítséget kapnak. Kórházban vagy rendelőintézetben valósul meg ez a típus. Például hazánkban Oláh Andor szentendrei főorvos alkalmazta ezt a lehetőséget³⁴.
• Klinikai biblioterápia, amelynek keretében a betegek szépirodalmi műveket olvasnak, a csoport többnyire emocionális vagy viselkedési problémával küszködő páciensekből áll. A terápia történhet intézményben vagy más közösségen belül. Ezt a módszert alkalmazta például Bartos Éva is alkoholbetegek körében⁵.
• Fejlesztő biblioterápia. Ezt a típust alkalmazzák, illetve alkalmazhatnák a könyvtárak legszélesebb körben. Ebben az esetben a terápia résztvevői „normális” egyénekből állnak. Ilyen volt például a debreceni Újkerti Könyvtárban tartott irodalomfoglalkozások sora általános iskolások körében²³.

Rhea J. Rubin az 1970-es években készített összefoglalója az irodalom és a résztvevők természete szerint, táblázatos formában teszi áttekinthetővé a biblioterápia alkalmazási lehetőségeit⁴⁰:

A – Hagyományos biblioterápia (a résztvevő maga olvassa az irodalmat, írott irodalmat olvasnak fel a résztvevőnek).

B – Irodalomterápia, ahogy Shiryon megfogalmazta (szóbeli irodalom a résztvevőknek).

C – Kreatív írás terápia (a résztvevők irodalmi alkotásokat hoznak létre, verseket, novellákat, élettörténeteteket írnak).

D – „Kreatív szóbeli terápia” (a résztvevők irodalmi alkotást hoznak létre szóban, egy verset, rövid történetet, élettörténetet alkotnak).

 „Minden művészetterápia esetében – így a biblioterápiában is – alkalmazható a két működési elv: aktív és receptív. Ez a legismertebb a zeneterápia esetében: aktív zeneterápia folyamán a páciens maga muzsikál, a receptívben pedig zenét hallgat (…) aktív biblioterápia: poetry therapy, creative writing, azaz írás, receptív biblioterápia: olvasással bevezetett, az olvasmányélményre reflektáló beszélgetés”.²⁶  – írja Hász Erzsébet.

A foglalkozás irányultsága alapján tehát lehet:

• Receptív biblioterápia – felolvasásra kerül egy szépirodalmi mű, ezt követően a résztvevők megosztják egymással a gondolataikat.
• Produktív biblioterápia – a résztvevők saját maguk hoznak létre egy irodalmi szöveget, amely egy meghatározott témához fűződik.

Hász Erzsébet a következő típusokat különbözteti meg a külföldi gyakorlat és elnevezés

alapján²⁶:

Angol nyelvterületen:

• Poetry therapy: az írás áll a terápiás tevékenység középpontjában, a költészet terápiás értékű szerepeltetésével tűnik ki.
• Creative writing: az önmegvalósítás iránti igény speciális, írásos módozatának személyre szabott fejlesztése a cél.

Német nyelvterületen:

• Poesie-therapie: „poézisterápia”, a Bartos Éva-féle felosztásban lényegében a klinikai biblioterápiának felel meg. Pszichikai és pszichoszomatikus megbetegedések kezelésére használatos, krízishelyzetek megoldására alkalmazzák. Számos területen használják: pszichoterápia, rehabilitáció, lelkisegély-szolgálat, idős és fogyatékos embereknél.
• Lesetherapie: olvasásterápia, ami a receptív biblioterápiának felel meg.
• Schreibtherapie: írásterápia, ami az aktív biblioterápiának felel meg.

Ha a résztvevők száma alapján szeretnénk csoportosítani az eljárásokat, akkor beszélhetünk egyéni és csoportos terápiáról is. Az egyéni biblioterápia során a pedagógus vagy könyvtáros könyvet ajánl a felhasználónak, és miután az elolvasta, lehetőséget biztosítanak számára, hogy megbeszélje az olvasottakat és a velük kapcsolatban felmerülő gondolatait a könyvtárossal vagy az orvossal. Csoportos biblioterápia esetén a kiválasztott művet több ember közösen dolgozza fel, és nagy jelentősége van a csoport tagjai egymásra kifejtett hatásának. A foglalkozás vezetője lehet könyvtáros, pedagógus, mentálhigiénés szakember, pszichológus, lelkész.

A foglalkozáson felhasznált irodalmi alkotás műfaj szerint szintén sokféle lehet; használhatunk mesét, mítoszt, eposzt, verset, novellát, regényt, regényrészletet, vallásos műveket.

A terápia helyszínéül több hely szolgálhat, így iskolában, könyvtárban, imateremben, kórházban, kollégiumban történhetnek az összejövetelek. Mint az alkalmazási területek alapján is jól látható, a biblioterápia szinte minden területen alkalmazható módszer, amelyet a könyvtártól az iskoláig bárhol lehet használni.

Biblioterápia a mai könyvtárakban, külföldön és hazánkban

Az Amerikai Egyesült Államokban és Angliában már több olyan gyűjtemény is létezik, amely kategorizálva tartalmaz történeteket a különböző korosztályok számára. Egyre népszerűbb, hogy oktatási intézmények és könyvtárak ilyen felosztású adatbázisokat hoznak létre, kihasználva az online forma előnyeit, mint a könnyű és gyors frissíthetőség és széles körű elérhetőség. Az egyik ilyen gyűjtemény a Best Children’s Books¹⁰, amely az alábbi témákban tartalmaz forrásokat: örökbefogadás, nevelőszülői ellátás, alkohol és kábítószer fogyasztása, megfélemlítés, halál és haldoklás, fogyatékosság,            válás, külön élés, táplálkozás és egészséges táplálkozás, valamint táplálkozási zavarok témában.

Ezen kívül természetesen számos weboldal létezik, amely kor vagy problémakör alapján ajánl olvasnivalót. Jellemzően ilyen tematikus gyűjteményeket tárnak a nagyközönség elé a nagyobb könyvtárak és oktatási intézmények, amelyek elsődleges célja a meghatározott korcsoport számára a különböző élethelyzetekhez adekvát irodalom elérhetővé tétele, ennek megfelelően általában az adott műveket teljes szöveggel elérhetővé teszik a saját felületükön. A teljesség igénye nélkül ilyen tematikus gyűjtemények érhetőek el például az alábbi intézmények online felületén:

•          a Clear Lake Children’s Center honlapja¹⁴

•          a Kilkenny County Library Service honlapja¹³

•          a Queen Mary University of London honlapja¹¹

•          a GoodReads: Meet your next favorite book honlapja³⁸

•          a Carnegie Library of Pittsburg honlapja¹²

A legtöbb hazai megyei könyvtárban elérhetőek Gerlinde Ortnertől a Gyógyító mesék. A gyermeki agresszió és félelem ellen és mindaz, amit a meséléskor a szülőnek tudnia kell (3-7 éves korú gyerekeknek)³⁶, valamint ugyanezen szerzőtől az Új gyógyító mesék: Veszekedések, félelmek, szorongások ellen és az, amit a 6-10 éves gyermek szüleinek mindezekről tudniuk kell³⁷. Mindkét kötet tartalmaz a közölt mesékhez jó tanácsokat a szülők, pedagógusok és könyvtárosok számára. A művek a jelzett korosztály részére készültek, ebből adódóan egyszerű, könnyen érthető, rövid mondatokból ismerhetjük meg a cselekményt. A tartalom szempontjából is konkrét eseményeket ismerhetünk meg, amelyek a gyerekek számára könnyen érthetőek, így nehézség nélkül tudnak a karakterekkel azonosulni, azonban a 10 évesek számára talán már túlságosan egyértelműen fókuszálnak a kijelölt problémára. Az első kötet az elalvás, rossz álmok, félelem a kutyától, félelem a fogorvostól, időhúzás, rendetlenség, hazugság, csúnya beszéd, engedetlenség, körömrágás, éjjeli bepisilés, dadogás, evés, ottmaradás az óvodában, tanítás zavarása, gúnyolás, agresszív hajlamok, testvérek marakodása, gyerek mint jó partner, környezetvédelem és halál témakörökben tartalmaz műveket. A második kötet témakörei pedig az alábbi kategóriákba sorolhatóak: a mértéktelen tv-nézés, fogyatékos gyerek az osztályban, másféle gyerek az osztályban, az agresszív viselkedés, takarékossági intézkedések, anyagi gondok, elutaznak a szülők, rettegés a kórházba kerüléstől, a szülők válásától, gátlásosság, hogyan lehet elviselni a lemondást, a csalódást, elveszíteni is tudni kell, felvilágosítás, ha a szülők veszekszenek, elváltak a szülők, a gyereküket egyedül nevelők gyereke, szorongás a magára maradástól.

Véleményem és tapasztalatom szerint könnyebben alkalmazható, nagyobb segítséget nyújt a leendő használók számára Robert Fisher Tanítsuk gyermekeinket gondolkodni történetekkel ¹⁸ című műve. Ez olyan irodalmi alkotásokat tartalmaz, amelyek téma alapján is igen változatosak; a történetek eredetük szerint is igen széles skálán mozognak, találunk itt többek között kínai, görög, kanadai, indiai, svéd, német, angol meséket is. Az irodalmi művön kívül olvashatunk még a feldolgozást segítő kérdéseket mind a történethez, mind a választott témához. Ezen kívül olyan tevékenységeket is ajánl, amelyek a mű feldolgozásához szükséges egyéb feladatokat tartalmaznak, például más művészeti ágak alkotásainak elemzése meghatározott kritériumok alapján, játékok, rajzolás. A könyv a düh, állati jogok, szépség, erőszakosság, változás, bátorság és félelem, halál, tisztesség, szabadság, barátság, kísértetek, jó és rossz, boldogság, remény, tudás, szerelem, szerencse, emlékezet, rejtélyek, nevek, kérdések és válaszok, valóságos, illetve nem valóságos, titkok, lopás, idő, igazság, igények és szükségletek, ki vagyok én, bölcsesség és tanulás témakörökhöz tartalmaz meséket.

Biblioterápia a könyvtárban!?

Viták kereszttüzében áll jelenleg is az a kérdés, hogy ki jogosult biblioterápiás foglalkozások vezetésére. Csak képzett pszichológusok és pszichiáterek vezethetnek ilyen foglalkozást? Vagy könyvtárosok is? Mi számít pontosan biblioterápiának? Az irodalmi alkotásokról történő beszélgetés már biblioterápia? És egy könyv elolvasásának ajánlása? Az évek óta tartó vitát én sem tudom minden kétséget kizáróan megoldani, csak azt leírni, hogy mások és én mit gondolunk ezekről a kérdésekről.

Szerintem van létjogosultsága a biblioterápiának a könyvtárakban. A könyvtár feladata, hogy gyűjtse, feltárja, megőrizze és szolgáltassa az információt a felhasználók számára. Eszerint tulajdonában van az az anyag, amelynek a segítségével segíthet másoknak. Amellett, hogy fizikailag birtokában van a könyv, a könyvtáros ismeri is az irodalmat, ezen kívül tanulmányai során megtanulta a szövegeket kritikus szemmel értékelni. Munkaköréhez tartozik az irodalomajánlás, amely éppen a felsoroltak miatt lehetséges. Mindemellett ismeri az olvasókat, rendszeres napi kapcsolatban áll velük. Könyvtári gyakorlatom során megfigyeltem, hogy nagyobb városi könyvtárakban, ahol az olvasószolgálatban vagy a kölcsönző pultban több könyvtáros végzi egy időben a munkáját, gyakran előfordul, hogy annak ellenére, hogy az egyik sorban többen állnak, a rendszeres olvasók a hosszabb sorba állnak be, mert ismerik a könyvtárost, akivel minden alkalommal beszélgetnek is a kiválasztott könyv kölcsönzésének procedúrája mellett. Ekkor elmondják a problémáikat, megbeszélik az utóbbi kölcsönzés óta történt dolgokat, és elmondják, hogy tetszett vagy nem tetszett nekik az a mű, amit korábban olvastak. Ezeket a könyvtárosokat gyakrabban keresik meg az olvasók azért, hogy „ajánljon egy jó könyvet”, „valami olyat, mint az előző”. A felkészült könyvtáros a felhasználó ízlésének megfelelő irodalmat tud ajánlani, emellett az olvasónak a korábbi beszélgetések során megismert személyes problémáit is figyelembe veszi, és lehetőleg olyan irodalmi alkotást ajánl, amely hozzájárul nehézségei megoldásához.

Természetesen egyetértek azzal a vélekedéssel, hogy a könyvtárosok csak fejlesztő biblioterápiás foglalkozást vezessenek pszichológus vagy mentálhigiénés szakember segítsége nélkül, és klinikait ne.

A könyvtár ma már nem csupán a hagyományos könyvtári feladatokat látja el, a mindennapi élet részévé vált, szolgáltatásai folyamatosan bővülnek, kitárta kapuit, író-olvasó találkozókat rendez, internetes szolgáltatásai vannak, továbbképzéseket, tanfolyamokat szervez és tart, tudományos és ismeretterjesztő előadások helyszíneként szolgál, kiállításokat, vetélkedőket, könyvklubokat szervez. Ma már a könyvtár a „harmadik hely” az otthon és a munkahely után. Kisebb városokban, ahol nincs elég irodalomkedvelőknek szóló program, ezzel lehet(ne) bővíteni a kínálatot.

Összefoglalás helyett

Miután ismertettem a biblioterápia kialakulását és definícióit, valamint típusait, szeretném néhány szóban összefoglalni, milyen cél elérése érdekében is használható sikeresen a módszer az oktatásban. A változó életforma okozta civilizációs betegségek — mint a frusztráció, a szorongás, az alvászavar, a negatív stressz — mindenkire hatnak, ezek enyhítésére eredményesen alkalmazható.

A módszer sokszínűségét mutatja, hogy külföldi – elsősorban amerikai – pedagógusok sikeresen alkalmazták osztálytermi keretek között, például dyslexiás és dysgraphiás diákok osztályközösséggel való elfogadtatására, agresszív tanulók kezelésére, az osztályközösség építésére és a csoport perifériáján elhelyezkedő diákok társaik általi elfogadtatására. Ezen kívül azonban a biblioterápiás foglalkozások, foglalkozássorozatok tervezése során célul tűzhető ki többek között a különböző konfliktuskezelési módszerek megismertetése, a vitakészség és az önismeret fejlesztése, az új értékek és hozzáállások közlése, a szociális érzékenység növelése, valamint az érdeklődési kör szélesítése. A változó életforma következménye, hogy az emberek egyre inkább elszigetelődnek egymástól, elmagányosodnak, ezért nagyon fontos annak tudatosítása, hogy másoknak is vannak hasonló problémáik; ezen kívül társas kapcsolataik mennyiségi és minőségi gyarapítására is lehetőséget ad a foglalkozás.

A biblioterápia egy informális tanulási környezet. Közvetett módon hat a gondolkodásra és az életminőségre, ezért nagyon fontos lenne, hogy a könyvtárosok olyan képzéseken vegyenek részt, amelyek felkészítik őket e foglalkozások megszervezésére és megtartására. A könyvtár ma már köztudottan a „harmadik hely”, így megkerülhetetlen feladata az emberi kapcsolatok kialakításának és megszilárdításának elősegítése, amelyre alkalmas módszernek mutatkozik a fejlesztő biblioterápia.

IRODALOM

1. “Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik.”. (dátum nélkül). forrás: www.meseterapia.hu  (Letölt: 2014. 08 21).
2. Mediatizált öngyilkosságok – A “Werther effektus” szociológiai vizsgálata = Mediatized suicides – the sociological study on Werther-effect. 2008. forrás: http://phd.lib.uni-corvinus.hu/316/1/veres_elod.pdf  (Letölt: 2014. 08 21).
3. Bartos Éva: Biblioterápia a könyvtárosi munkában. = Könyvtári Figyelő. 1987. 5. sz. 563-567. p.
4. Bartos Éva: Biblioterápia és a közművelődési könyvtárak. In: Hátrányos helyzetű olvasók könyvtári ellátása. Szerk. Csapó Edit.  Budapest. Múzsák, 1984. 101-113. p.
5. Bartos Éva: Olvasókönyv a biblioterápiáról. Budapest, Országos Széchényi Könyvtár Könyvtártudományi és Módszertani Központ, 1989. 123 p.
6. Bartos Éva: Gyermekek biblioterápiája. = Fordulópont, 1999. 2-3. sz. 93-103. p.
7. Bartos Éva:  Segített a könyv, a mese. Vallomások életről, irodalomról, olvasásról. 1999. forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár: http://mek.oszk.hu/05400/05496/05496.htm (Letölt: 2014. 08 21).
8. Batári Gyula: A könyv gyógyító hatása. Beszélgetés a biblioterápiáról dr. Oláh Andorral. = Könyvtáros, 1981. 2. sz. 100-103. p.
9. BEATTY William K.: A Historical Review of Bibliotherapy. 1962. forrás: Illinois University of Illinois at Urbana-Champaign: https://www.ideals.illinois.edu/bitstream/handle/2142/6061/librarytrendsv11i2_opt.pdf?sequence=3#page=15 (Letölt: 2014. 08 21).
10. Best Children’s Books. dátum nélkül. http://www.best-childrens-books.com/childrens-book-by-category.html (Letölt: 2014. 08 21).
11. „Bibliotherapy book list.” Advice and Counselling Service – Queen Mary University of London. dátum nélkül. forrás: http://www.welfare.qmul.ac.uk/wellbeing/bibliotherapy/booklist/index.html#relationships (Letölt: 2014. 08 21).
12. „Bibliotherapy booklists: Helping young children cope in today’s world.” Carnegie Library of Pittsburgh. dátum nélkül. forrás: http://www.carnegielibrary.org/research/parentseducators/parents/bibliotherapy/ (Letölt: 2014. 08 21).
13. „Bibliotherapy collection for the family.” Kilkenny County Library Service. dátum nélkül. forrás: http://kilkennylibrary.kilkenny.ie/eng/Our_Services/Bibliotherapy/Bibliotherapy_Book_List_Family.pdf (Letölt: 2014. 08 21).
14. „Bibliotherapy goldmine: Books on a variety of topics.” Clear Lake Children’s Center. dátum nélk. forrás: http://clearlakechildrenscenter.com/resources/bibliotherapy/#.UzA9RPmwbYh (Letölt: 2014. 08 21).
15. Birkalan, Hande A.: The Thousand and One Nights in Turkish. Translations, Adaptations, and Issues. 2004. 09 01. forrás: Ebscohost: http://web.ebscohost.com/ehost/pdfviewer/pdfviewer?vid=4&sid=d01869aa-4b81-4954-91c1-d8b8e71c4a31%40sessionmgr110&hid=126 (Letölt: 2014. 08 21)
16. Büki Orsolya — Büki Péter: Könyvvel könnyebb!?. =  Fordulópont, 2005. 2. sz. 51-60. p.
17. Doll, Beth & Doll, Carol: Fiatalok biblioterápiája: Könyvtárosok és mentálhigiénés szakemberek együttműködése. 2011 forrás: http://ki.oszk.hu/sites/ki.oszk.hu/files/dokumentumok/biblioterapia_gyermekeknek_es_serduloknek_0.pdf (Letölt: 2014. 08 21)
18. Fisher, Robert: Tanítsuk gyermekeinket gondolkodni történetekkel. Budapest, Műszaki Kiadó, 2002. 110 p.
19. Fábián Tamás (2009. 06 03). Ugyanannyi öngyilkosság Jaskson és Goethe miatt. forrás: Index: http://index.hu/kultur/eletmod/2009/07/03/ugyanannyi_ongyilkossag_jackson_es_goethe_miatt/ (Letölt: 2014. 08 21)
20. Goethe, Johann Wolfgang: Werther szerelme és halála. forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár: http://mek.oszk.hu/00300/00390/00390.htm (Letölt: 2014. 08 21)
21. Gondoskodó figyelem – tudatosság. Irányelvek a média öngyilkossággal kapcsolatos hírközlésére. (dátum nélk.) forrás: DepresszióStop: http://depressziostop.magtud.hu/ospi/ospi_media_ajanlas.pdf (Letölt: 2014. 08 21)
22. Hadházy Csabáné: Életápolás könyvtári eszközökkel. = Hajdú-Bihar Megyei Könyvtári Téka, 1994. 2. sz. 53-58. p.
23. Hadházy Csabáné: Biblioterápia – életápolási klub. Az Újkerti Nevelési Központ könyvtárában. = Őszikék, 1995. 7. sz. 5. p.
24. Hadházy Csabáné: A személyiségfejlesztés könyvtári módszerei. = Hajdú-Bihar Megyei Könyvtári Téka, 2001. 2. sz. 29-34. p.
25. Halasi Edina: “Az írott szó gyógyító ereje”. Biblioterápia a Mosoly utcai könyvtárban. = Könyvtári Híradó, 2001. 2. sz. 53-58. p.
26. Hász Erzsébet: A biblioterápia oktatásának elméleti és gyakorlati kérdései II. = Magyar Felsőoktatás, 2001. 5-6. sz. 55-56. p.
27. Irodalomterápia. (dátum nélk.). forrás: Magyar Irodalomterápiás Társaság: http://www.irodalomterapia.hu/ (Letölt: 2014. 08 21)
28. Jackson, Evalene P.: Bibliotherapy and Reading Guidance. A Tentative Approach to Theory. 1962.  forrás: https://www.ideals.illinois.edu/bitstream/handle/2142/6061/librarytrendsv11i2_opt.pdf?sequence=3#page=15 (Letölt: 2014. 08 21)
29. Johnson, Celia, Wan, Guofang, Templeton, Rosalyn Anstine, Graham, Lesley P., Sattler, Joan L.: „Booking It” to Peace. Bibliotherapy Guidelines for Teachers. 2000. forrás: EBSCO: http://web.ebscohost.com/ehost/detail?sid=8054d296-d8ba-414c-97d5-dd42d9f9aec4%40sessionmgr114&vid=1&hid=126&bdata=JnNpdGU9ZWhvc3QtbGl2ZQ%3d%3d#db=eric&AN=ED451622 (Letölt: 2014. 08 21)
30. Jung, Carl Gustav: Analitikus pszichológia. Budapest, Göncöl. 1995. 228 p.
31. Korán. (dátum nélk.). forrás: Terebess Ázsia Lexikon: http://terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/koran.html (Letölt: 2014. 08 21)
32. Nagy Attila: A biblioterápia honosítása a magyarországi könyvtárosképzésben. = Fordulópont, 2004. 2. sz. 69-72. p.
33. Nossart, Peseschkian: A tudós meg a tevehajcsár. Budapest, Helikon, 1991. 236 p.
34. Oláh Andor: Élménybeszámoló a biblioterápiáról. = Természetgyógyász. 1992. 2. sz. 8-9.
35. Pardeck, John T.: Using literature to help adolescents cope with problems.forrás: http://www.questia.com/googleScholar.qst?docId=5001662962 (Letölt: 2014. 08 21)
36. Ortner, Gerlinde: Gyógyító mesék a gyermeki agresszió és a félelem ellen és mindaz amit a meséléskor a szülőnek tudnia kell (3-7 éves korú gyerekeknek). Budapest, Magyar Könyvklub, 1996. 160 p.
37. ORTNER, Gerlinde: Új gyógyító mesék veszekedések, félelmek, szorongások ellen és az, amit a 6-10 éves gyermek szüleinek mindezekről tudniuk kell. Budapest, Magyar Könyvklub, 1997. 153 p.
38. „Popular bibliotherapy books.” GoodReads. dátum nélk. http://www.goodreads.com/shelf/show/bibliotherapy (Letölt: 2014. 08 21)
39. Rómaiaknak írt levél. (dátum nélk.) forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár: http://mek.oszk.hu/00100/00176/html/ (Letölt: 2014. 08 21)
40. Rubin, Rhea J.: Uses of Bibliotherapy in Response to the 1970s. 1979. forrás: Library Trends: https://www.ideals.illinois.edu/bitstream/handle/2142/7081/librarytrendsv28i2_opt.pdf?sequence=7#page=122 (Letölt: 2014. 08 21)
41. Vértes László: Biblioterápia azaz literatúra az egészségben. Mikszáth Kálmán születése 150. évfordulójára. = Egészségnevelés, 1997. 4. sz. 188-190. p.