Amikor átlapoztam a Magyar könyvtártörténeti kronológia 4. kötetét, a mindenki által jól ismert felszólítás jutott eszembe. Mert, ahogy a gonosz mostoha igaz választ kap tükrétől szépségéről, úgy láthatjuk meg mi is a magyar könyvtártörténet és könyvtári jelen valóságát, elemző tanulmányok olvasása nélkül is, az események sorjázásában. Vitathatatlan sikerek, kudarcba fulladt kezdeményezések, csetlések-botlások, alkalmazkodási képesség, változó könyvtárosi identitás, különleges személyes teljesítmények, társadalmi támogatás, politikai nyomásgyakorlás számos példája bukkan fel a kötet lapjain. Minél közelebb lapozunk a jelenhez, annál élesebben.Nem tudok elfogultság nélkül szólni Gerő Gyula napokban kiteljesedett, általa befejezettnek mondott munkájáról, amely 428 oldalnyi adatsorral bővítette azt a tükröt, amelyet nem csupán a magyar könyvtárügy jelenkori aktorai elé állít, hanem a tények makacs számbavételével méltóságot ad a múltban voltak tetteinek, ha azzal jól szolgálták a könyvtárak küldetését, és reményeink szerint értelmezhető és viszonyítási alapokat mutat fel a jövő generációi számára is.
Mélységesen tisztelem azért, mert nem csak mondta elvárásait, tette is vállalt küldetését, gyakorta mások helyett! Akik személyesen ismerhetik Gerő Gyulát, nemegyszer szembesültek kritikájával: a könyvtárak nem törődnek eléggé saját múltjuk feltárásával. Sőt a mindenkori jelen szakszerű dokumentálásával sem, a majdan kutatható források összegyűjtésével, megőrzésével, időről-időre szükségessé váló elemzésével, értelmezésével. De a fiatalabb pályatársak is olvashatták, előadásokban hallhatták szenvedélyes felszólalásait e tárgyban. Amikor 2001-ben közzétette “kiáltását” a hétköznapi könyvtártörténet-írásért1, már óriási energiát fektetett nagy vállalkozásába, hogy a lehető legteljesebbé, majd közkinccsé tehesse hatalmas adattárát a magyar könyvtárügyről. Könyvtárigazgatóként huszonegy éven át voltam partnere Vas megye, egy rövidebb időszakban az Informatikai és Könyvtári Szövetség Megyei Könyvtári Tagozata adatainak összegyűjtésében. Láttam, hogyan dolgozik. Ma is őrzöm kézzel írt, akkurátus felsorolásait, amelyeket a hozzá személyesen, vagy a Könyvtári Intézetbe eljuttatott kiadványok, meghívók, publikációk jegyzetelésével készített. Különösen számon tartotta, hogy több megyei lap társaságában a Vas Megyei Könyvtárak Értesítője még évi három számmal volt életben 2005-ben, és a cikkek, tanulmányok mellett eseménynaptárt is közölt, a megye teljes könyvtárügyét terrénumának tekintve.2 Ám amit olvashatott, időnként nem volt elég a számára. Ha mi évet tudtunk megadni, ő legalább a hónapot követelte hozzá, amikor hónapot is közöltünk, ő biztosan kíváncsi volt az esemény napjára is. Felfigyelt az előkerülő, egymásnak ellentmondó dátumokra, továbbá múltbéli évfordulók kapcsán a hiányokra is! Addig nem tágított, amíg a lehető legapróbb részletekig nem jártunk utána kérdéseinek. Mert körzeti könyvtári szintig szinte mindent tud a közkönyvtárügy múltjáról, hihetetlen memóriája azonnal jelzi a történeti folytonosság hiányait vagy pontatlanságait! Köszönettel tartozom Gerő Gyulának és Rácz Ágnesnek, hogy könyvtárunk “évtizedkönyvében” az adatbázisból kigyűjtve 2007-ben közzétehettük a készülő országos kronológia Vas megyei adatait.3
A kronológia negyedik kötete küllemében, tipográfiájában és az eseménygyűjtés metodikájában megegyezik az első három kötetével. A szerző és a szerkesztésben fáradhatatlanul közreműködő Rácz Ágnes szándéka kettős volt a mostani jelentkezéssel. Egyrészt folytatást közölni a 2008-2010-es időszakról (ez történik 82 oldalon), másrészt 111 oldalon pótolni az előzmények hiányait, javítani hibáit. Fontosnak tartják, hogy az 1945 előtti időszakot 416 újonnan feltárt esemény közzététele árnyalhatja, hogy átfogó körképet kaphatunk az 1952-től 1984-ig működő járási könyvtárakról, és áttekinthetjük az 1960 után létrejött megyei kórházi könyvtárak útját a XXI. század első évtizedéig. A kiegészítések és pótlások sokfélék. Találkozhatunk a korábban már közölt eseményről szóló, ám bővített szöveggel, sajtóhibák korrekciójával, téves adatok javításával, dátumok pontosításával és természetesen újonnan beillesztett eseményekkel.
Az új rész 2010-es záró évszáma azonban csak elvi határvonal, hisz’ számos esetben találhatunk időbeli előre-utalást egy-egy dátumnál. 2010. április 13-nál olvashatjuk, hogy az első három kötetnek 16 vidéki bemutatója volt 2012. szeptember 10-ig. Vagy megtudjuk, hogy 2009. július 1-jén elindult a Magyar Tudományos Művek Tára, majd azt is, hogy 2012. január 1-jén biztonságos intézményi hátteret kapott az MTA könyvtárában. A leírások böngészését az ezzel ellentétes csatolások is izgalmassá teszik. 2008. november 6-ánál azt olvashatjuk, hogy már 493 tagja van az IFLA-HUN néven jegyzett, magyar-angol nyelvű levelező listának. A mennyiség különös jelentőséget kap, amikor a sor végén egy szerény tényközlést látunk: indult 2007. augusztus 12-én. A digitális kommunikáció térhódítását jelzi a 2008. március 15-én szemünkbe ötlő bejegyzés is: 16-ra emelkedett a magyar nyelvű iskolai könyvtári blogok száma, ugyanitt megtudhatjuk, hogy az első 2007. februártól indult.
A tartalomjegyzékben egy talányos fejezetcím olvasható: Magyar nagykönyvtárak. Az olvasó kíváncsian lapozza fel a megadott oldalszámot, ahol egy Somogyi József által összeállított táblázatot talál. Nem tudható, hogy milyen ismérvek alapján kapták a felsorolt szak- és egyetemi könyvtárak, egyházi gyűjtemények, megyei könyvtárak a “nagy” jelzőt (gyűjtemény?, igénybevétel?, épület?), mert csak könyvtárosi személyzeti adatokat találunk 2010. december 31-i állapot szerint. Az élen 397 teljes munkaidőre átszámított létszámmal a nemzeti könyvtár áll, a felsorolás az egy státusú Győri Egyházmegyei Kincstár és Könyvtárral fejeződik be. Magam, az összevethetőség érdekében szívesen szemléltem volna itt még néhány kiegészítő adatot, ám így is beszédes a táblázat. Láthatjuk, hogy minden bizonnyal a magyar könyvtári rendszer leginkább teljesítőképes 63 intézményében 2759 teljes munkaidőre számított szakember dolgozott könyvtáros munkakörben. A közléssel a könyvtári történések humán erőforrás bázisának jelzése lehetett a cél, mintegy pillanatfelvételként, megmutatva a helyzetet az anyaggyűjtés zárásának időpontjában. Az adatsorokat elnézve, nyilvánvaló még, hogy a könyvtárak fenntartóik döntése szerint kerültek a sorban előrébb vagy hátrébb. Hiába hívunk be ugyanis bármely háttértudást (ellátandók nagyságrendje, forgalmi adatok, gyűjtemény), nem találunk konzekvens korrelációt a felmutatott teljesítmény és a létszámadatok között.
A kötet újdonsága és a könyvtárügy különleges metszete a 121 oldalon közzétett bibliográfia, amelyben az időtengelyen eddig megbúvó könyvtári és könyvtári vonatkozású kiadványokat önálló fejezetbe rendezi Rácz Ágnes. A bibliográfus a bevezetőben pontosan megadja azokat az adatelemeket, amelyeket felhasznált egy saját leírási szabályzatot alkalmazó, rövidített bibliográfiai leírásban. Valószínűnek gondolom, hogy a könyvtárosi precizitás motiválta a kronológiában említett kiadványok időrendi bibliográfiában történő közlését. A tételeket látva azon töprengtem, mi az a közös nevező, ami egy halmazba terelte a műveket az irodalomtudománytól, az iskola és az egészség témáján át a művelődéstörténetig. Nyilvánvaló, hogy valamennyi közölt műhöz szoros kötelék fűz alkotóként, közreadóként egy-egy könyvtárost, könyvtárat, vagy a teljes szakmát szolgálják segédeszközként. A kötetek zömmel írás-, könyv- és könyvtártörténeti témákat, helytörténeti vonatkozásokat dolgoznak fel, szakmai módszertani tartalmat közölnek, könyvtáros szervezetek tevékenységét rögzítik, könyvtár politikai témát választanak, emlékező és tisztelgő könyvként mutatnak fel méltó könyvtáros életutakat, konferenciákon elhangzott előadásokat rögzítenek, és nem utolsó sorban könyvészeti, repertóriumi műfajaikban tartanak számot a könyvtáros közösség érdeklődésére, vagy szabványként munkaeszközként használatosak. A fejezet nem pótol teljes körű könyvtári szakirodalmi bibliográfiát, hanem azokra a csomópontokra mutat rá, amelyhez valamely fontosnak tartott történés vagy személyes teljesítmény kapcsolódik. Részletesebben átnézve egy-egy kiválasztott évet, jellemző tendenciákról ad hírt a felsorolás. 1990-ben, az önkormányzatisághoz kötött zűrzavaros közkönyvtári helyzetben több megyei könyvtár is indított, vagy megváltozott címmel újraindított megyei szakmai lapokat: Baranyai Módszervásár, Hírmondó (Nógrád), Téka Téma (Komárom-Esztergom), Zalai Könyvtári Levelező. Azt azonban innen nem tudhatjuk meg, hogy mely térségi lapok éltek folyamatosan. Új hordozó is megjelenik ebben az évben, Szabó T. Attila szótörténeti tára elektronikus dokumentumként, CD-ROM-on. 2000-ben négy elektronikus dokumentum tűnik fel, 2010-ben pedig ismétlődő témává lesz a webes információkeresés, az internetes információszolgáltatás, és a hagyományos szakmai szervezetek mellett megjelenik a Magyar Információbrókerek Egyesülete. Az évenkénti 40-60 cím között műfaji tekintetben a bibliográfiák, kötetkatalógusok állnak az élen, a derékhadat a könyv-, nyomda- és könyvtártörténeti monográfiák, tanulmánykötetek adják, és szép számban jelen vannak a szabványok és alkalmazásukkal kapcsolatos kiadványok. A könyvtárak tudományszervező, emlékezetátörökítő tevékenységét szépen reprezentálják a konferenciakötetek. De érdekes színfoltként mutatja meg magát egy-egy olyan téma is, mint a biblioterápia, az olvasás, könyvtáros publikációs életmű-válogatás vagy a könyvheti alkalmi újság.
A kötetben való célirányos keresést gazdag mutatórendszer támogatja tárgy, személynév, továbbá intézmények, szervezetek, települések, földrajzi egységek szerint.

A kronológia eddigi kötetei méltó fogadtatásban részesültek. A Magyar Könyvszemlétől a Könyvtári Levelező/lapig neves pályatársak sorolták érdemeit, sokágú használhatóságát. Pogány György szaktudományi összehasonlítást is tesz, amikor Magyarország történeti kronológiájához, A magyar nevelés- és iskolatörténet kronológiájához és A magyar levéltártörténet kronológiájához méri.4 A 2010-ig tartó kiegészítéssel még inkább nyilvánvaló, hogy a könyvtártörténet sokféle eseményének összegyűjtésével és közlésével Gerő Gyula csatlakozott a fent említett emlékezetőrző források alkotóihoz. A XXI. század első évtizedének teljes feltérképezését pedig azért tartom különösen fontosnak, mert tendenciózusan megmutatkoznak a digitális technológiai környezet kihívásaira adott könyvtári válaszok. A minden esetlegesség, kritizálhatóság ellenére is létrehozott, ma már nélkülözhetetlen produktumaival, a kiváló kútfők teljesítményével megalapozódó könyvtár-informatikai szaktudással, majd annak viharos terjedésével a centrumokon túlra, hogy a könyvtárak megújuló szolgáltatásokkal alkalmazkodhassanak a kihívásokhoz. Kétségtelen, hogy a négykötetes gyűjtemény (és a mögötte lévő adatbázis) a magyar könyvtárügy megkerülhetetlen tudástára. További érdeme, hogy a lehető legteljesebb filológiai pontosság mellett élvezetes olvasmány, amely nem szakmabelieknek is képes igazolni hivatásunk sokszínűségét. Köszönet érte Gerő Gyulának és segítőinek!

(Magyar könyvtártörténeti kronológia. 4. köt. 2008-2010. Pótlások 996-2007. Összeáll. Gerő Gyula. A szerk. közreműködött: Rácz Ágnes. Bp., OSZK, 2014. 428 p.)

JEGYZETEK
1 Gerő Gyula: Kiáltvány (kiáltás) a hétköznapi könyvtártörténet-írásért. = Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 2001. 7. sz. 3-12. p.
2 Gerő Gyula: Évfordulók ürügyén a hétköznapi könyvtártörténet-írásról. = Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 2005. 12. sz. 17-28. p.
3 A Berzsenyi Dániel Könyvtár évkönyve. 4. köt. Szerk. Pallósiné Toldi Márta. Szombathely, 2007. 176-199. p.
4 Pogány György: Magyar könyvtártörténeti kronológia. = Magyar Könyvszemle, 2011. 3. sz. 403-406. p.