A szegedi gyermekkönyvtár története
1964-2014

Vidám, mosolygós borítójú könyvet hozott minap a postás. Régi kedves kolléganőm, barátnőm, Sáráné Lukátsy Sarolta művét: A betűországtól a könyvkirályig címmel, amelyben a szegedi gyermekkönyvtár történetének ötven évét írta meg, dolgozta fel. Személyes emlékek tolultak fel bennem: 1961-ben együtt gyakornokoskodtunk Székesfehérváron a megyei könyvtárban, ahol Molnárné Cirmi a gyermekek ellátása, Csukly Alajos (Lojzi) pedig a módszertani munka iránti érdeklődést oltogatta belénk. Sikeresen. Saci gyermekkönyvtáros lett, én módszertanos, de mindkettőnkben megmaradt a másik munkaterület vonzása is, olyannyira, hogy hosszú könyvtárosi pályánkon dolgoztunk mindkét területen. Már az egyetemen mindketten hallgattuk Rácz Aranka előadásait a gyermekirodalomról és -könyvtárakról, majd később az MKE Gyermekkönyvtári Szekciójában találkoztunk gyakorta. Közben pedig küldözgettük egymásnak magunk készítette gyermekkönyvtári kiadványainkat, és ha találkoztunk Szegeden vagy Veszprémben, akkor is a gyermekkönyvtáraknál kötöttünk ki beszélgetéseink során.
A tartalmas és nagyon szép kiállítású könyv egyszerre ébresztett bennem örömöt és irigységet – remélem sem Saci, sem a recenzió olvasói nem értik félre érzéseimet. Kérem, bocsássák meg személyes természetű bevezetőmet, de azt hiszem, ez sem nélkülözi a kapcsolatot a gyermekkönyvtárak történetével.
Nagy és nemes vállalkozás a szegedi gyermekkönyvtár ötven éves történetének megírása. Születtek ugyan megyei könyvtártörténetek, bennük természetesen az adott gyermekkönyvtárak történetével, ilyen részletes, önálló kiadvány azonban tudomásom szerint nem. Azért is jelentős az elkészítése, mert az ország egyik legnagyobb városának könyvtártörténete hűen tükrözi a gyermekkönyvtárak fejlődésének általános jellemzőit: a szerző hivatkozik valamennyi könyvtár, gyermekkönyvtár életét befolyásoló, szabályozó országos rendeletekre (1972-es Irányelvek a 18 éven aluli ifjúság könyvtári ellátásának javítására, NAT, ÁMK-k és kettős funkciójú könyvtárak) és azok közvetlen hatására, de belehelyezi a Szeged várost és kultúráját, majd a Csongrád megyét meghatározó közigazgatási és társadalmi tényezőkbe (megyeszékhely-szerep, csatolt települések stb.) is.
A gyermekkönyvtár történetének megírására aligha lett volna alkalmasabb személy Sáráné Lukátsy Saroltánál, aki az egyetemről kikerülve, lelkes kezdőként fogott hozzá Szegeden a gyermekkönyvtár létrehozásának, és volt majdnem negyed századig a fejlődés motorja. Később módja volt a másik nagy, gyermekeket ellátó rendszer, az iskolai könyvtárak közvetlen megismerésére is. Ez a bennfentesség, “testközelség” segítette az arányok, a hangsúlyok megtalálásában. Érdeme, hogy ugyanakkor meg tudott maradni tárgyilagosnak, kritikusnak olykor, de sosem ítélkezőnek. Segítette ebben továbbá az is, hogy pályafutása során rendszeresen kutatott, publikált, részt vett a gyermekkönyvtárosok közösségi életében (MKE Gyermekkönyvári Szekciója, megyei és regionális továbbképzések, módszertani munka). Dicséret illeti a gyermekkönyvtár jelenlegi munkatársait is, akik készséges segítői voltak munkájának, különös tekintettel a legújabb időszakra.
A szerző címválasztása beszédes, nemcsak a helyiek számára: Mórára (Szegeden vagyunk!) és az olvasás készségére utal az első gyermekkönyvtár neve: Betűország, és egy, az olvasást Szegeden ma népszerűsítő játékig ível, a Könyvkirályig, azt a gondolatot erősítve, hogy az idő, a módszerek, a szolgáltatások változása ellenére a gyermekkönyvtár változatlanul az értő olvasást, a tudás megszerzéséhez szükséges készségek királyságát kínálja a gyerekeknek. A kötet elejére Simai Mihály írt meleg hangú ajánlást, aki a Kincskereső szerkesztése során egy időben valódi, előtte és után szellemi társbérletben élt a gyermekkönyvtárral. Szavai szerint Sáráné “elképesztő teljesség-igénnyel, precizitással, invencióval írta meg az izgalmakban – s gondokban ! – bővelkedő kezdeteket, a hőskort, a helykeresés odisszeáját, majd a végső otthonra találást.” Sáráné a gyermekkönyvtáros szakma országos tekintélyének, Nagy Attilának a szavait idézi invocátiójában, hogy elfogultságtól mentesen, de jelentőségükhöz mérten fogalmazhassa meg a gyermekkönyvtárosok mindenkori társadalmi helyét, szerepét.
A könyv szerkezete logikus, áttekinthető. Az időrend követése és a korszakolás a könyvtár fontosabb hely- és funkcióváltásaival is korrelál. Az egyes korszakokat nagyjából azonos rendben, fejezetekben tárgyalja: elhelyezés-berendezés-technikai felszereltség; munkatársak; állományfejlesztés és -feltárás; látogatottság; programok, rendezvények; módszertani munka; kapcsolatok, továbbképzések. Ez a rendszer kiküszöböli, hogy a munka szakmai alapjai, háttere (állomány, gyarapítás, feltárás, raktári rend,) elsikkadjon vagy aránytalanul nagy hangsúlyt kapjon, ugyanakkor érezhető az egyre erősödő törekvés, hogy az olvasóknak, a használóknak és a potenciális használóknak a szempontjai, érdekei kerüljenek mindinkább a középpontba. Sáráné a nehézségekből nem csinált drámát, de félreérthetetlenül megfogalmazta, hogy megfelelő tárgyi feltételek, szakképzett, elkötelezett könyvtárosok nélkül semmiféle jó elmélet, szemlélet nem hozhat eredményt ma sem .
Végigkíséri a gyermekkönyvtár történetét a felnőtt szolgálatból való kiválástól, a térbeli és könyvtáron belüli helykeresésen át az új szervezeti integrációig, napjainkig, amikor a feladat sajátossága, módszerei adják a gyermekkönyvtárak megkülönböztetett helyét, szerepét. Közben a gyermekkönyvtárak súlyponti tennivalói többször változtak az elmúlt fél évszázadban: a sajátságos, életkornak megfelelő ellátási és módszertani feladatok meghatározása után (1972-es Irányelvek…) a könyv-könyvtárhasználati ismeretekre (NAT) került a hangsúly; kezdetben az iskolai könyvtárak helyett is a gyermekkönyvtárak vállalták ezeket a feladatokat. Miután azok megerősödtek, és felnőttek saját feladataikhoz, a gyermekkönyvtárakban újra a speciálisan közkönyvtári feladatok kerültek előtérbe (az irányított olvasás és könyvtárhasználat, az óvodások, a klubfoglalkozások, a nyári táborok, író-olvasó találkozók, olvasópályázatok), majd az információrobbanás és a számítástechnika bekövetkeztével fokozódott az érdeklődés a nem hagyományos dokumentumok és az internet iránt. Mára csökkent ugyan a könyvkölcsönzések száma, de szaporodtak a családos könyvtárlátogatások, a szabadidős tevékenységek, a monstre rendezvények (Nagy könyv, Internet fiesta, évfordulós pályázatok, rejtvényfüzetek, vakációs akciók). Mindezzel egyidőben szélesedtek a könyvtárak kapcsolatai, illetve a “határtalan” gyermekkönyvtári szerepvállalások (könyvtáron kívüli könyvtári rendezvények). Mindez elválaszthatatlan része nemcsak a szegedi Somogyi-könyvtárnak, hanem a város kulturális életének is.
A jól olvasható, szakszerű szöveget Sáráné nem terheli felesleges adatokkal, mindig a legjellemzőbbekkel érzékelteti, igazolja megállapításait. A mellékletek gazdagsága (hétféle) segít a további elmélyülésben. Ötven év statisztikai adatai, jelentősebb megmozdulásai, a könyvtár számos gyakorlata kiolvasható, követhető, utánozható, átvehető a mellékletekből.
Hosszadalmas és fáradságos munka volt ötven évre visszamenőleg összegyűjteni az adatokat, foglalkozások és az egymást követő gyermekkönyvtárosok sorát. Kíváncsi lennék, hány gyermekkönyvtár őrizte meg ilyen teljességgel ötven év dokumentumait! A szerző hivatkozásai pontosak, a gyermekkönyvtárral kapcsolatos rendkívül gazdag publikáció (171 tétel) közül 57 Sáránétól származik, bizonyítva folyamatos aktivitását, kutató, elemző munkáját. Kimagaslóan szép, jó minőségű, beszédes a negyven színes kép a kötet végén. Kiadóként a Somogyi Városi és Megyei könyvtár szerepel, de a kiadáshoz szükséges összeget a szerző gyűjtötte össze pályázatokból.

Összességében szakszerűen megírt, szerkesztői gyakorlatot bizonyító, sokoldalúan hasznosítható kiadvány Sáráné Lukátsy Sarolta munkája: őrzi, bizonyítja a szegedi gyermekkönyvtár, gyermekkönyvtárosok mindig megújuló erőfeszítéseit, ötletgazdag munkáját. Hite valamennyi gyermekkönyvtárosnak erőt adhat, és buzdíthatja őket saját könyvtáruk történetének megírására. Hiszen a megyei gyermekkönyvtárak valamennyien mostanában, a közelmúltban voltak vagy a közeljövőben lesznek fél évszázadosak. Ugyanakkor a kiadvány tanulságos és hasznos olvasmány valamennyi könyvtárosnak, pedagógusnak, régieknek és maiaknak egyaránt.

(Sáráné Lukátsy Sarolta: A Betűországtól a Könyvkirályig. A szegedi gyermekkönyvtár története 1964-2014. Szeged, Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár, 2014. 132 p.)