Egy laikus jegyzetei

“Nagyon valószínű”

Az elektronikus számítógépeket a múlt század negyvenes éveiben fejlesztették ki (nagyjából a szerző születésének idején), elsősorban haditechnikai célokat szolgáló számításokra: a név őrzi az eredetet. Új korszak vette kezdetét 1951-ben, amikor az Egyesült Államok Népszámlálási Hivatala az UNIVAC-ot, a már szöveges információk kezelésére is alkalmas gépet üzembe helyezte (a szerző befejezi első osztályát egy osztrák határszéli falucskában).Véletlen-e, hogy épp ennek az évnek a munkájáról szóló beszámolójában a Yale Egyetem Orvosi Könyvtárának vezetője gondolatkísérletre vállalkozik? Frederick G. Kilgour ezt írja: “Nagyon valószínű, hogy a következő fél évszázadban a könyvtárak valamilyen módon felhasználják a mágneses, elektronikus vagy egyéb típusú berendezéseket az információ kezelésére és előállítására”.1 A mai olvasó számára különösen derűs lehet az óvatos prognózist olvasni: “nagyon valószínű” a “következő fél évszázadban”… (A kis Magyarország nemzeti könyvtára első kísérleti nemzeti bibliográfiai füzetét a hetvenes években állítja elő, még külső számítógép alkalmazása révén.)
1956-ban az amerikai Council for Library Resources komoly támogatást kínál a könyvtári felhasználású számítógépes kutató-fejlesztő munka céljaira. Ugyanebben az évben amerikai szövetségi törvény születik a könyvtárak infrastrukturális fejlesztési alapjának megteremtéséről. Nincs helyünk kitérni a hidegháborús versenyre, a szputnyik-frásznak becézett szindrómára, illetve az amerikai felsőoktatás rohamos fejlődésére sem, ám érdemes tudni, mindez a hatvanas években gyorsuló fejlődési pályát alapoz meg.
Amerika ekkoriban megismeri a második (1955-1964), majd a harmadik (1965-
1975) generációs számítógépeket. Az 1964-es New-York-i Világkiállításon először kerül sor nyilvános online információkeresésre. Az IBM 1966-ban már havi ezer darab 360-as gépet dob piacra.
Elérkezett a könyvtárak ideje is. A Kongresszusi Könyvtár 1963-ban első kutatási anyagát teszi közzé az automatizálásról (ezt a Library Quarterly következő évi számában többen értékelik vagy vitatják), majd 1966-ban 50 ezer tételes mágnesszalagot ad át 16 partnerének, hogy elemezzék a lehetőségeket és hibákat. Itt van H. Avram MARC-ja. R. Parker, a Missouri Egyetem könyvtárigazgatója 1964 végén elsőnek alkalmaz számítógépet a kölcsönzésben: ez az IMB 357 (Parker 1966-os jelentésében egyenesen a “számítógépesítés évéről” beszél).
1968-ban megindul az új trendet támogató szakmai folyóirat, a Journal of Library Automation kiadása. (A szerző 1964-ben megkezdve könyvtári tanulmányait, 1965-ben eljut az Osztrák Nemzeti Könyvtár híres barokk termébe, majd 1968-ban lát először számítógépes berendezést, ám ez csak “periféria”, méghozzá a “szocializmusban” tekintélyes Országos Tervhivatal egyik háttérintézményében.)
Lassan már minden komolyabb észak-amerikai egyetemi és országos könyvtár a számítógép alkalmazásán dolgozik. Sőt, az előrelátók az összefogást keresik.

Ohio és a kezdeti OCLC

1967-ben a néhány tucat Ohio állambeli felsőoktatási intézmény rektora elhatározza, hogy hatékonyságuk javítása végett érdemes közös katalógust építeniük, ennek modern változata a számítógép alkalmazásával születhet meg. Ez lett az OCLC, amelynek akkori feloldása: Ohio College Library Center. Másutt is születnek ilyen tervek (New York állam, Washington állam stb.).
Valaki “rájött”, hogy ezt a munkát Kilgourra kell bízni.2 Ő a háború idején az ellenséges országok sajtójának feldolgozása terén működött az OSS rövidítésű felderítő szervezetnél: ekkori feladata nagy tömegű információforrás gyors és célirányos alkalmazása. Volt érzéke és víziója az új megbízatáshoz; ráadásul mind a felderítésnél, mind az orvosi információ-ellátásnál megszokta, hogy az információ életbe vágóan fontos, életet ment, nélkülözhetetlen.
1968-ban “már” négy alkalmazottja van az OCLC-nek (két programozó, egy titkárnő és egy lyukkártya-rögzítő). Ma számuk – szerte a világban – meghaladja a 2400-at. Költségvetésük az induláskor 40-50 ezer dollár, ma 200-210 millió (tehát magyar pénzben 45 milliárd, ez a teljes hazai könyvtárügyi ráfordítás feletti összeg).
Kilgour elérte, hogy 1971-től megkezdődjön az online katalogizálás.3 Az OCLC adatbázisa a pár tucatnyi intézményből 1975 közepén összesen már 1,4 millió mű 5,3 millió példányáról (vagyis konkrét lelőhelyéről) adott felvilágosítást (az 1,4 millió műből csak az 1974-1975-ös katalogizálás 0,4 millió tételt hoz, ebből pedig a Kongresszusi Könyvtár MARC-rekordjai 80 ezret tettek ki). (1975-ben a szerző is láthatott már számítógépet, a moszkvai székhelyű Nemzetközi Tudományos és Műszaki Információs központban, miközben a több tucatnyi, leginkább papíron létező “információs rendszer” alapjait szolgáló dokumentumokat kollégáival együtt kézzel körmölhette.)
A friss anyag feldolgozása mellett természetszerűen erőteljes hangsúlyt kapott a visszamenőleges gépre vitel is. A rendszer – egyszerű szavakkal – kettős célt szolgált: ésszerűsítse a gyarapítást, gyorsítsa a feldolgozást (már elkészült leírások átvétele) – ez az intézmények előnye -, és minél sokoldalúbban szolgálja a felhasználó kutatót, olvasót, az információkeresésen túl a szükséges művek azonnali átkérésével, másolásával stb. Ezzel gyszerre fokozza a partner intézmények pénzügyi hatékonyságát és a szolgáltatás eredményességét, ami a szakmában nem épp tipikus vagy gyakori modell.
Az első tíz év végül olyan sikeres volt, hogy a hetvenes évek végén az OCLC rendszerét “kinyitották”, bármely észak-amerikai könyvtár a tagjává válhatott. Az OCLC páratlan sikerességének hatására számos más állam felhagyott analóg rendszerének építésével és csatlakozott az OCLC-hez.4 Ekkor kapott új értelmet – az első két szó megváltoztatásával – a megőrzött OCLC rövidítés: Online Computer Library Center (kiemelés tőlem – S. P.).

“Lényegesek maradjanak a társadalom számára…”

Kilgour 1975-ben így fogalmazza meg krédóját az American Libraries című szaklapban: “Ahhoz, hogy a jövőben is lényegesek maradjanak a társadalom számára, a könyvtáraknak új célkitűzéseket kell elfogadniuk, így – egyebek mellett – az egyének kulturális tevékenységét is támogatniuk kell; a passzív, személytelen szolgáltatás már nem lesz elégséges”. Kilgour 1980-ban adta át vezető helyét utódjának.
Mire is jó az OCLC? Az együttműködők körében gyorsan megállapítható, kell-e egy új műből további példány; egyre nagyobb valószínűséggel nem kell az új beszerzésről leírást készíteni, mert valaki már bevitte a rendszerbe (újabban átlag minden huszadik mű esetén kell csak saját leírást készíteni); villámgyorsan kereshető példány a felhasználó érdekében. Ezek a “technikai” szint abszolút fontos pozitívumai, ám ennél magasabb rendű a cél és az eredmény: az olvasók (kutatók, újságírók, oktatók, hallgatók tíz- és százezrei) gyorsan juthatnak a számukra szükséges, a könyvtárak által nyújtott információ birtokába. Következésképp diák és tanár, kutató és vezető fontos munkáját időben tudja folytatni és – teljességet garantáló korszerű információ birtokában – befejezni. Közkeletű nézet, hogy a modern társadalom talán legfontosabb erőforrása az információ.
A technika mindeközben döntően megváltozott: eleinte katalóguscédulákat nyomtattak a partnereknek, postán küldték a kért könyvet vagy másolatot stb. Majd jöttek a mind gyorsabb megoldások, végül a hálózaton azonnal elküldhető (letölthető) digitális változatok. Továbbá a könyvek és más “önálló” dokumentumtípusok mellett a folyóiratok analitikus tartalma, a kutatónak leginkább szükséges cikkek, kutatási jelentések, disszertációk, szabványok stb. százezrei, milliói.

Szolgáltatás, fejlesztés és kutatás hármasa

Aki vezetett már legalább közepes méretű szervezetet (a szerző ilyennek tekinti tapasztalatát 1994-1998 között a Pécsi Tudományegyetem könyvtára élén), annak számára nem lehet kétséges az IDŐ hármasságának szoros egysége.
Végeznetek kell a múltból örökölt folyamatokat (a múlt a mába ér), azaz a mai igényeknek megfelelő és szükséges változások érvényesítése elkerülhetetlen; a tényleges jelen jövőbe mutató irányt vesz fel (végleg át kell lépni a múltból a mába); s harmadjára meg kell tervezni a hosszabb távú jövőbeli pályát (kitalálni és megtervezni a jövőt), mert e nélkül tévutak és zsákutcák fenyegetnek. Az első kettőt sokan csinálják, a harmadikra keveseknél találtatik intellektuális kapacitás.
A dinamikus pályára lépő OCLC a harmadik funkció vállalása végett kiemelkedően jelentős kutatómunkát végez, kezdettől mindmáig. Azt is mondhatjuk, a világ legfontosabb szakmai kutatóhelyét működteti. Ezért kissé meglepő, hogy a hazai szakma – a vonatkozó hazai publikációk alapján állítható – elég visszafogottan reflektált az elmúlt közel fél évszázad alatt e hatalmas munka eredményeire.5 A kutatások lényegi ismérve, hogy mindig abból indulnak ki: a világ számos okból kifolyólag igen gyorsan (talán egyre gyorsabban) változik, ezért felhasználóink igényei és elvárásai is módosulnak, következésképp működésünknek és szolgáltatásainknak is minél gyorsabban és célirányosabban át kell alakulniuk. Ami jó volt tíz éve, bizonyosan nem elég már ma sem, holnapra pedig a lemaradás veszélye garantáltnak tekinthető.
2014-ben az amerikai társadalom fiatal felnőtt (18-29 év) tagjainak 97 százaléka, míg a kamaszok 96 százaléka (14-17 évesek, de a 12-13 évesek esetében is már 93 százalék) él az interneten. Az analóg brit adatok a fiatalabb felnőtt kategóriákban (16-34 év) 98 százalékot mutatnak idén, míg az összes felnőttre is vonatkozó adat 83 százalék. (ezen belül a 65 év felettieknél “csupán” 42 százalék)6 Az információs társadalom létét ép ésszel már nem lehet tagadni. Más kérdés, hogy e jelzős kifejezés tartalmát nyilván még évtizedekig kell építeni, hogy pozitívumai domináljanak, és veszélyeivel is sikeresen szálljunk szembe (a szerző már 15 éve számítógép- és internethasználó). Még nem látjuk tisztán a Kilgour által követelt elszakadást sem a “személytelen szolgáltatástól”.
Kiváló összefoglalást kínál az OCLC kutatási céljairól és szerteágazó irányairól egy 2013-ban közzétett beszámoló (OCLC Research: 2012 activity report).
2013 őszén az OCLC újabb kutatási jelentést tesz közzé, ezúttal az elektronikus dokumentumok könyvtári jövőjéről (Meeting the e-resources-challenge). Itt azt vetítik előre, hogy 2020-ban a amerikai egyetemi könyvtári világ már a beszerzési keretek négyötödét (80 százalékát) fogja e-dokumentumokra költeni (összevetésül: 2010 előtt 6 százalékát költötte). 2013-ban már minden harmadik amerikai felnőtt olvas e-könyvet.

Számok, tendenciák, eredmények

Az OCLC tartalma a 2012-2013-as pénzügyi év végén (kerekítve):
- 303 millió bibliográfiai rekord, egy év alatt 30 millióval gyarapodott (közülük mintegy egyharmadnyi csupán egy példányban van nyilvántartva);
- 2 milliárd lelőhely-rekord (a 100 milliós nagyságrendet 1981-ben érték el, 2005-ben pedig az 1 milliárdot – akkor 60 millió bibliográfiai rekordhoz kapcsolódva, más szóval: az első egy milliárdhoz 34, a másodikhoz nem egészen 8 évre volt szükségük).

A 303 millió dokumentum, amely rengeteg típust ölel fel (ebből “valódi” könyv 231 millió, míg e-könyv 18 millió) időbeli megoszlása különösen érdekes képet nyújt:
- időszámításunk előtt (kb. 4800-tól) keletkezett mű: 91 ezer
- időszámításunk kezdetétől a könyvnyomtatás feltalálásáig (1449-ig): 68 ezer
- 1450-1499: 135 ezer (a könyvnyomtatás első fél évszázadából majd’ annyi, mint a megelőző évezredeké együttesen)
- 1500-1599: 1,54 millió (!), ez már a könyvnyomtatás lenyűgöző hatása
- 1600-1699: 3,7 millió (bő duplázódás)
- 1700-1799: 7,2 millió (majdnem duplázódik)
- 1800-1899: 22,5 millió (triplázódás, a nyomtatott művek egyeduralma)
- 1900-1949: 34,5 millió (50 év, benne két világháború)
- 1950-1999: 128 millió (az első fél évszázad négyszerese),
- 2000-től 2013 júniusáig: 63 millió.7

Hasonlóan tanulságos a nyelvi megoszlást szemlézni: a nagyságrendekben a kiadási teljesítmény mellett meghatározó az adott nyelvet képviselő ország intézményes – nemzeti könyvtárának vagy vezető könyvtárai konzorciumának – bekapcsolódása az OCLC WorldCat építésébe. Nem meglepő, hogy a rangsor élén a fejlett országok nyelvei állnak (kerekített számokkal):
- angol:     119,0 millió (csaknem 40 százalék),
- német:      39,5 millió
- francia:      28,0 millió
- spanyol:      14,0 millió
- japán:       9,1 millió
- kínai:       8,3 millió.

Azt már aligha lehetne kitalálni, hogy a kilencedik hely a latin nyelvű műveké: 4 millióval, megelőzve ezzel az orosz nyelvűeket (3,9 millió). Milliós nagyságrendet képvisel még a lengyel, dán, portugál, svéd, szlovén (!), héber, arab és cseh nyelv. A magyar nyelvű művek száma 465 ezer, ez 24-ik helyhez elég. Összehasonlításul: finn – 860 ezer (20-ik), horvát – 460 ezer (25.), szerb – 360 ezer (29.), román – 295 ezer (31.). 100 ezer feletti rekordszámmal szerepel összesen 45 nyelv. A teljes nyelvi paletta megközelíti az 500 (!) nyelvet.
Az is a globalizáció jele, hogy az utolsó évi beszámoló szerint az első öt intézmény között, amelyek a legtöbb rekordot adták a WorldCat-nak, ilyen távol-keletiek vannak: University of Hong Kong, National Central Library (Tajvan) és a szingapúri Nemzeti Könyvtár. Az elmúlt évtized e téren is a távol-keleti országoké: különösen fontos a kínai nyelvű művek robbanásszerű növekedése a kínálatban. 2008-ban a Nemzeti Könyvtár (Peking) adott 1,5 millió rekordot, 2012-ben a kínai egyetemi könyvtárak konzorciuma (CALIS) fél milliót, majd idén ősszel a Shanghai Library8 2 millió lelőhelyet, ennek egyharmada még nem feldolgozott rekordokkal gazdagította az OCLC-t. Együtt hat év alatt 2,8 millió mű. A világ más tájai is igyekeznek: egyik friss hír szerint 20 belgiumi könyvtár konzorciuma 2 millió rekordot fog beleadni a WorldCat-be. E nagy tömbök folyamata valamikor a ’90-es évek elején indult el a hollandiai PICA-val.
Kilgour mindig azt vallotta, hogy ők ugyan a könyvtáraknak segítenek, de végső soron a használó számára dolgoznak. Ebből e megközelítésből mérlegelhető az a szám, hogy a 2012/2013-as pénzügyi évben a 120 millió katalógushasználat 47 millió egyedi látogatót jelentett. Ha a “hagyományos” könyvtárak felől értékeljük e számot, akkor bátran csillagászatinak kell minősítenünk, ha azonban az internetezőkhöz viszonyítjuk (2,5-3 milliárd), akkor nyilvánvaló, hogy az OCLC soha nem lehet Google vagy Facebook-méretű szolgáltatás.9 Ám ez nem is lehet soha célja.
Nem tartjuk feladatunknak az OCLC összes fontos vállalkozására kitérni. Említés szintjén azért álljon itt még néhány. A Webjunction a könyvtárosok közössége számára kínál hallatlanul gazdag online továbbképzési lehetőséget. A cél: a könyvtárosok a társadalom összes rétegével profi módon tudjanak kapcsolatba kerülni: legyen szó fogyatékkal élőkről vagy top-menedzserekről. Ez olyan fontosnak tűnik, hogy a kormányzati forrásokat osztó IMLS 2013-ban kétszer adott az ehhez kapcsolódó programra majdnem 300-300 ezer dollárt, míg a Melinda és Bill Gates Alapítvány idén összesen közel 6 millió dollárt. Lehetne még szólni a metaadatok fejlesztéséről, az interaktív könyvtári tájékoztatás változatairól stb.
2014 őszén 30 ország 35 nemzeti könyvtárával (konzorciumával) – köztük a brit, francia, japán, kanadai, német, orosz nemzeti könyvtárral, a Vatikáni Könyvtárral, és örömünkre az OSZK-val is – együttműködve épül az egységesített nevek (adatok) központi webes adatbázisa, a VIAF.10

Vannak problémák és mi várható?

A külső szemlélő újabban úgy érzi, az OCLC fokozódó erővel keresi a jövő megfelelő útját, minthogy érzékelhetően egy-két területen kisebb-nagyobb akadozás tapasztalható.
A könyvtárközi kölcsönzés, amely hagyományosan az egyik legfontosabb mutatója volt az OCLC eredményességének (1980-ban 1 millió, 2000-ig 100 millió, 35 év alatt összesen 214 millió teljesítés), mintha már nem tudná fokozni az iramot (csökkent kicsit mind az összteljesítmény, mind az ebből származó bevétel). 2013-ban új, minden eddiginél célirányosabb megoldás került bevezetésre (WorldShare(tm) Interlibrary Loan).
Az 1991-től működő FirstSearch, amely rengeteg referensz adatbázis használatát teszi lehetővé, csökkenő igénybevételt mutat. Erre reagálásul jelentős átalakítás indult a WorldCattal történő integrálására, minthogy ennek révén a mindenkori felhasználó egy platformról kereshet szerteágazó információkat. Így jött létre a WorldCat(r)Discovery Services elnevezésű, felhő alapú szolgáltatás.
Mintha az utóbbi években – nyilván nem függetlenül a lezajlott pénzügyi válságtól – lelassult volna a nonprofit cég kurrens pénzügyi növekedése. Az utolsó pénzügyi évben 206 millió dollár a működési bevétel, ez alig haladja meg a kiadásokat, miközben nyilván vannak törlesztési kötelezettségek.11
A svéd történetet is jó lenne értelmezni, különösen, ha a magyar könyvtártak is fontosnak tartják az OCLC-hez való kapcsolódás elmélyítését. Németh Márton számolt be rekordsebességgel12 ez év tavaszán, hogy a svéd illetékesek (a Nemzeti Könyvtár, illetve a LIBRIS-konzorcium részéről) hat év (!) tárgyalás után elérték az OCLC-nél, hogy a náluk meglévő állományra vonatkozó rekordokat minden partnerük szabadon, legjobb belátása szerint átveheti és hasznosíthatja majd az OCLC-től. Más szóval: az ilyen rekordokra nincs az OCLC-nek monopoljoga. A történet megérne egy “misét”, vagyis igazi esettanulmányt.
A távolból két dolgot lehet laikus szemmel megállapítani:
- Itt nem a szovjet-orosz VINITI-szindróma érvényesül, amikor egy fontos intézmény egyre fokozódóan veszít mind befolyásából, mind felhasználói köréből13.
- A jövő bizonyára azon múlik, minként sikerül az elektronikus-digitális kor kívánalmainak teljesen megfelelni. A használó csak azt fogja elfogadni, ha neki személyre szólóan és azonnal képes egy szolgáltató azt adni, amit kíván. Mindez a legjobb információs bázist, egyben egyszerű használatot és még egyszerűbb térítési technikát jelent. Tudatosan “fapados” példával illusztrálva: a tanársegéd (gimnazista) munkahelyére (iskolájába) buszozva “kütyüjére” letölthesse – az esetleg öt perc múlva nélkülözhetetlen – cikket, könyvrészletet, szabványt, kottát, zenét stb. Nem véletlenül szövetkezik az OCLC a HathiTrusttel (2011-ben), az Europeanaval (2012-ben) és más digitális szolgáltatókkal.
Drukkoljunk magunk – a szakma, a felhasználók – érdekében is az OCLC-nek, a “világ legnagyobb könyvtári kooperációjának” (170 ország, 75 ezer könyvtár).14

Jegyzetek

1. Ld. Kilgour nekrológja az OCLC NextSpace című hírlevelében (2006. 3. 3. p.) http://www.oclc.org/content/dam/oclc/publications/newsletters/nextspace/nextspace_003.pdf (2014. 09. 06.); továbbá Sonnevend Péter: 92 évesen elhunyt Kilgour, az OCLC alapítója. = Könyvtári Levelező/lap, 2006. 8. sz. 10. p.

   http://epa.oszk.hu/00300/00365/00057/pdf/03-10.pdf

2. Az Ohio College Assotiation, az állam felsőoktatási intézményi vezetőinek testülete 1965-ben pályázatot írt ki a központi katalógus korszerű és hatékony megoldására. Az egyik szakértő épp Kilgour volt, másikuk a fent említett Missouri-beli R. Parker. Erről érdekes adalékok: https://www.ideals.illinois.edu/bitstream/handle/2142/827/Kilgour.pdf?sequence=2; S. Burns: Academic libraries and automation: a historical reflection on Ralph Halsted Parker http://uknowledge.uky.edu/cgi/viewcontent.cgi?article=1005&context=slis_facpub (2014. 10. 21.)
3. Horváth Tibor UNESCO-ösztöndíjjal 1972 őszén bejárja az Egyesült Államok minden fontos szakmai központját, jár Ohióban is, ám ekkor a szervezők még nem látják elég fontosnak az OCLC-t, hogy a kelet-európai vendégnek megmutassák. Köszönöm Horváth Tiborné Töröcskei Évának, hogy férje akkori – páratlanul érdekes, egyben fantasztikusan eleven – levélanyagába betekinthettem.
4. Az OCLC éves jelentéseit 1968-tól ld. http://library.oclc.org/cdm/search/collection/p15003coll7/order/pdidat/ad/desc; további érdekes adatok az OCLC-ről a NextSpace 2009. júniusi számában: http://www.oclc.org/content/dam/oclc/publications/newsletters/nextspace/nextspace_012.pdf (2014. 009. 07.)
5.  A matarka.hu adatbázisa 2014 szeptemberében összesen 62 OCLC-vel kapcsolatos publikációról tud, ezek döntő többsége rövid híradás vagy konkrét szakcikk tartalmi kivonata, miközben alig pár komoly elemzést találunk a rendszerről, ráadásul egyetlen lényeges OCLC-kutatás érdemi (hazai szempontból történő) értelmezésére sem került sor. Pedig lehetne vagy egy fél tucat akár az elmúlt pár évből is.
   Itt csak néhányat említünk, köztük egészen újakat. Online catalogs: what users and librarians want. An OCLC report. Dublin (Ohio): 2009. 57 p.; Meeting the e-resources challenge: an OCLC report on effective management, access and delivery of electronic collections. 2013. 28 p. http://oclc.org/content/dam/oclc/reports/pdfs/OCLC-E-Resources-Report-US.pdf; L. Dempsey at others: Understanding the collective collection: towards a system-wide perspective on print collections. 2013. 224 p.; http://www.oclc.org/content/dam/research/publications/library/2013/2013-09.pdf (2014. 10. 19.); OCLC research: 2012 activity report. 2013. 34 p. http://oclc.org/content/dam/research/publications/library/2013/2012activityreport.pdf (2014. 10. 01.); Connaway, L. S.-Faniel, I. M.: Reordering Ranghanatan: shifting users behaviors, shifting priorities. OCLC Report, Dublin (Ohio), 2014. 127 p. http://oclc.org/content/dam/research/publications/library/2014/oclcresearch-reordering-ranganathan-2014.pdf; At a tipping point: education, learning, and libraries. Dublin: OCLC 2014. 112 p. https://www.oclc.org/en-europe/reports.html (2014. 09. 14.) Az OCLC-kutatások egyik sajátos iránya egyes országok publikációs termésének, illetve a róluk szóló irodalomnak a felmérése a WorldCat alapján. Ez minket, akik a hungarika-fogalommal sokat foglalkozunk, különösen érdekelhet. Eddig két elemzés készült: tavaly Skóciáról, majd legújabban Új-Zélandról. B. Lavoie: Not scotch, but rum: the scope and diffusion of Scottish presence in the published records. 2013. 39 p. http://www.oclc.org/content/dam/research/publications/library/2013/2013-07.pdf; B. Lavoie: Kiwis int he collections: the New-Zealand presence int he published records. 2014. 22 p. http://www.oclc.org/content/dam/research/publications/library/2014/oclcresearch-new-zealand-presence-2014-a4.pdf (2014. 10. 21.).
   Eközben a hazai vezető intézmények az OCLC szolgáltatásainak fontosságát felismerték. Az OMIKK 1994-től retrokonverziós megállapodást kötött az OCLC-vel. Ld. Incolsa OCLC Cataloging News, May 1994 (no. 69.) p. 13. http://library.oclc.org/cdm/ref/collection/p15003coll107/id/133 Az OSZK 1994-től vette igénybe a dokumentum-lelőhely keresését és a szükséges könyvek, cikkmásolatok rendelési lehetőségét. Ld. Krasznai Márta-Kürti Éva-Patkósné Hanesz Andrea: Az OCLC-vel kezdődött: tízéves az OSZK együttműködése az OCLC könyvtárközi kölcsönzési rendszerével. = Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 2005. 10. sz. 463-474. p. http://tmt.omikk.bme.hu/show_news.html?id=4192&issue_id=466 Több tudományos könyvtárunk vette igénybe az Ariel elektronikus cikk-küldési szolgáltatást stb. Újabban az ODR-MOKKA fejlesztés is épít már az OCLC szolgáltatásaira. “Cikkarchívumokban és intézményi repozitóriumokban is keres, emellett integrálja az egyik legnagyobb nemzetközi katalógus, az OCLC WorldCat adatait is. Az ODR keresőből kiindulva eljuthatunk a kérésfeladás irányába is.” – írják a TMT szerzői 2012 elején. Bánkeszi Katalin-Czoboly Miklós-Dávid Boglárka-Koltay Klára-Szabó Mihály: Mi újság a MOKKA háza táján? Megújult az országos dokumentumellátási rendszer. = Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 2012. 2. sz. 47-62. p. http://tmt.omikk.bme.hu/show_news.html?id=5589&issue_id=534 (2014. 09. 22.)
6. http://www.pewinternet.org/data-trend/internet-use/latest-stats/ (2014. 09. 13.) Ofcom Adult’ media use and attitudes. Report. April 2014. http://stakeholders.ofcom.org.uk/binaries/research/media-literacy/adults-2014/2014_Adults_report.pdf – 95 p. (2014. 10. 19.)
7.  2012/2013 OCLC Annual report. – 52 p. (adatsor a 14. oldalon) https://oclc.org/content/dam/oclc/publications/AnnualReports/2013/2013.pdf (2014. 10. 19.) Nyelvi lista a 15-ik oldalon. Ha összevetjük a tíz évvel előbbi jelentés adataival, néhány megállapítás: az angol dominancia akkor még nyomasztó volt (a teljes választék közel 60 százaléka), a fenti nyelvi sorrend az első hat helyen nem változott, utána viszont az orosz állt (7-ik), a magyar nyelvű művek pedig a 20-ik helyet érdemelték ki (111 ezer rekord). Ld. OCLC Annual report 2002/2003. Idézett adatok a 20-ik oldalon. http://shepardartstudio.com/pdf/ar_2003.pdf (2014. 10. 19.)
8. Ez a gigakönyvtár több helyi intézmény (ottani városi könyvtár, “OMIKK” stb.) összevonásából jött létre, 1995-ben átadott felhőkarcoló típusú épülete 83 ezer négyzetméternyi alapterületet foglal el. http://en.wikipedia.org/wiki/Shanghai_Library (2014. 10. 19.)
9.  A Föld lakosságát ma 7,1 milliárdra becsülik, ennek mintegy 40 százaléka internethasználó (2,8 milliárd.) http://en.wikipedia.org/wiki/Global_Internet_usage A Google+ valamelyik szolgáltatását havonta igénybe veszi 540 millió (a Google alapítása 1998-ban), a Facebook használóinak száma 1,15 milliárd (alapítva 2004-ben), a YouTube-nak (alapítva 2005-ben) havi 1 milliárd aktív látogatója van. http://en.wikipedia.org/wiki/Google%2B (2014. 10. 19.)
10. Dancs Szabolcs tavalyi nyári cikke (Hogyan építsünk nemzeti névteret? Egy működő példa: a cseh Nemzeti Besorolási Adatbázis = Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 2013. 7. sz. 22-29. p.) még 19 fontos könyvtárról beszélt. Ld. korábbról még Bánkeszi Katalin: A MOKKA közös katalógus továbbfejlesztése. Szakértői vélemény. (Munkaanyag). 2010. – 188 p. http://www.mokka.hu/documents/10156/4325b18a-5fe1-4fa7-8990-3bad1217650f (2014. 10. 17.)
11. 2009/2010-es évről szóló beszámoló adatai szerint ezt megelőzően (2008-2009-ben) a bevétel 240 millió USD fölött volt, míg a tárgyévben 228 millió. Ehhez képest a legutóbbi év 10 százalékos csökkenést mutat. https://oclc.org/content/dam/oclc/publications/AnnualReports/2010/2010.pdf (ld. 6. p., 2014. 10. 19.)
12. A Svéd Nemzeti Könyvtár május 2-án adott hírt a megállapodásról, ezt Németh a Facebook útján azonnal tudatta, majd a KIT május 5-én közzétette heti híranyagában. Ezúton is gratulálok!
13.  Vö. dolgozatunkat: Hatvanéves a VINITI – és a jövő? = Könyvtári Figyelő, 2013. 2. sz. 315-321. p. Mint ott kitűnt, a VINITI már a tényleges számítógépesítésnél tempót veszített, amit csak tetézett a halódó szovjet, majd új orosz rendszer hiányzó innovációs dinamikája.
14. A jelzős szerkezet az OCLC önminősítése (“world’s largest library cooperative”). Említésre érdemes, hogy 1967-2013 között az OCLC-nek négy elnök-vezérigazgatója volt, mindegyikük 10-15 évet szolgált. Most azonban friss erőre van szükség: 2013 nyarától az az S. Prichard lett az első számú vezető, aki kemény profitorientált területről nyergelt át (volt a ProQuest, majd a szintén hatalmas tartalomszolgáltató világcég, az Ingram Content Group elnök-vezérigazgatója). A következő egy-két év bizonyára döntő változásokat hoz. Nem kizárt, hogy a kínossá vált svéd történet pozitív lezárásában is az új szemlélet hozott sikert. Skip Richard kreatív blogja: http://www.skipprichard.com/