A második hét év,
2007-2013 számainak vizsgálata
A statisztikai adatok elemzése hozzájárul a könyvtárak helyzetének és működésének föltérképezéséhez, a változások tendenciáinak kimutatásához. E cikk előzménye, amely a 2001-2007 közötti időszakot vizsgálta, a könyvtár jövőjét borúsan látta. Lássuk, a máig futó hét év mit mutat?Írásom egyenes folytatása a Könyvtári ellátás az ezredforduló után. Számvizsgálat című cikkemnek.1 Hagyományosa azoknak az elemzéseknek, amelyekkel a Könyvtári Intézet tekintette át időről időre a magyarországi könyvtárak fejlődését.2
Könyvtárak statisztikáját készítőként a közölt adatokra támaszkodtam az előzményekben, és támaszkodom most is.3 Köztudomásúlag a statisztika nem tökéletes vizsgálati eszköz. “Az egyik ember naponta két sült csirkét eszik meg, a másik meg egyet sem, a statisztika szerint fejenként egy sült csirkét eszik mind a kettő.” A statisztika számai korántsem ábrázolják teljesen és kellően árnyaltan a világnak még oly kicsiny szegletét sem, mint a könyvtár. Mégis, valamilyen, legalábbis elgondolkodtató, vitára ingerlő képet nyújt. Mint a gyenge raszterű, kis fölbontású nagy kép; távolabbról nézve válnak láthatóvá a fő vonalak.
Adatelemzésem kerülte a közellátás perifériáját: a vizsgálat körébe a korábbi módszertannak megfelelően a működő nyilvános könyvtárakat vontam be. A szünetelők, az időközben megszűntek, a nem nyilvánosak általában nem relevánsak az efféle kutatás számára. Így a potenciális vizsgálati körből, a több mint 3700 adatszolgáltatóból, 500 esett ki (mintegy 13%). A 430 körüli kimaradt működő nem nyilvános könyvtárból szignifikánsnak csak néhány egyetemi kari könyvtár tekinthető.
A hivatkozott előző cikkemben módszertani nehézséget okozott a könyvtár időközben megváltozott fogalma. Míg az előző hét év elemzésekor nem vehettem figyelembe a már akkor is szépszámú szervezetileg más könyvtárhoz tartozó vagy csak az általa ellátott szolgáltató helyeket, vizsgálatom most kiterjed minden működő nyilvános önálló könyvtárra és ellátott szolgáltató helyre. A 2001-2007 közti időszak kutatásakor a fiókelv értelmében (a fiók és a letéti könyvtárak, valamint az egyéb részlegek adatait az anyaintézmény a saját adataival együtt összesítve jelenti) az ellátott szolgáltató helyek adatai az ellátó városi vagy megyei könyvtár adatait gazdagították. Most a helyükre kerültek: miután az ellátott szolgáltató helyek a községekben működnek – nem számítva pár “eltévedt” várost -, számaikat a megmaradt önálló községi könyvtárak sorához adtam. Ezt a módszertani eltérést a továbbiakban Eszh-eltérésnek fogom rövidíteni.
Az Eszh-eltérés csak a két vizsgálat közös pontján: az első záróévén és a második kezdőévén (bázisévén) jelentett problémát. Ezért egyes táblázatokban a bázisév nem 2007.
A statisztika 2008 után már egyenrangúan rögzíti mind az önálló könyvtárak, mind az ellátott szolgáltató helyek adatait. Ezt mutatja az 1. sz. táblázat.
1. sz. táblázat
 |
A 2007-es ellátott szolgáltatóhelyek közölt számát (741) módosítottam 1704-re az akkori módszertan – amely szerint csak az önálló könyvtárak töltöttek ki adatlapot, az ellátott szolgáltatóhelyek nem – korrigálásával más forrású adatgyűjtemény (korabeli ad hoc miniszteriális fölmérés) alapján.
A működő önálló könyvtárak száma kb. annyival lett kevesebb, amennyivel több lett az ellátott szolgáltató helyek száma. A kettő közötti 100-as eltérés nem számottevő, “belefér” a normális ingadozásba.
A budapesti könyvtárak most sem kerültek be a fő vizsgálati körbe. Adataik nem szerepelnek a megyei-városi könyvtáraknál, ám a településiek összese tartalmazza őket. Budapest nem vizsgálható besorolva a többi könyvtár közé, csak afféle kitekintésre van mód. A fő kutatáson túl, a végkövetkeztetések levonása előtt megteszem ezt a kitérőt.
A második hét év vizsgálatakor is elegendő volt a kezdő és záró évet szemügyre venni. Néhány kivétellel 2007 (mint bázisév), 2013, és visszapillantásként 2001 adatait sorakoztattam föl a helyszűke miatt.
A kutatásban redukáltam azt a korábbi gyakorlatomat, amely a számokat különböző sztenderdekkel vetette össze. A magyar normatívák koraszülöttek voltak, és ezért időközben elhaltak,4 a briteket visszavonták;5 egyikük sem tarthat igényt érvényességre. Kivételt a számszerű javaslatokban szerény, de 2010-ben megújult, az IFLA által közreadott, a közkönyvtárakra vonatkozó szolgáltatási irányelvekkel (a továbbiakban: IFLA) tettem.6
A népességadat nem az összmagyarországi adat. A nem jelentő könyvtárak által ellátott (inkább ellátatlan) településeken lakók nincsenek benne (hiszen a könyvtár állománya, forgalma stb. sincs).
Az előzménycikk fő célja a nyers szembesítés volt: hangsúlyosan felhívni a figyelmet arra, hogy a társadalmi közegnek és kultúrájának heveny mutációja mit és mennyire változtatott a könyvtárak működési feltételein és főleg teljesítményén. A munkahipotézis az volt, hogy az átformálás lényege: a kölcsönkönyvtárból virtuális könyvtár felé tolódunk. Vágjunk bele, igazolják-e ezt a számok?
Nézzük mindjárt a lényeget: kell-e a könyvtár a népnek? Ha igen, van kereslet, van forgalom.
A regisztrált használók vagy beiratkozott olvasók száma nem jellemzi pontosan a forgalom alakulását. Eltérő regisztrálási szabályok, szokások uralkodnak, itt teljes községeket jelentenek beiratkozottként, másutt széles körű ingyenesség emeli a beiratkozott olvasók számát, de ehhez egyáltalán nem járul használat stb. Mégis vessünk rá egy pillantást, hiszen hagyományosan vizsgált adat.
2. sz. táblázat
Címkék |