A problémás mobiltelefon-használat jellemzői fiataloknál és hatásuk az olvasásra*

Kategória: 2014/10

Absztrakt

A mindennapjaink során használt technológiai eszközök közül a mobiltelefonok töltik be a legfontosabb szerepet, ennek ellenére kevés kutatás foglalkozik azzal, hogy milyen hatásuk van a felhasználók gondolkodására, az érzéseire és a viselkedésére. Tanulmányunkban megkíséreljük összefoglalni a mobiltelefon-használattal kapcsolatos kutatásokat, és értelmezni hatásukat a fiatalokra és az olvasásra. A telefonfüggőséggel és telefonhasználattal kapcsolatos kutatások különböző aspektusokból közelítik meg a témát. Feltehetőleg az olyan demográfiai jellemzők, mint a nem vagy az életkor fontos tényezők lehetnek a mobiltelefon-használat motivációs bázisát illetően. Az eddigi eredmények alapján a biztonságérzet, a szociális előnyök és a szórakoztató funkciók lehetnek azok a faktorok, amelyekkel a gyakori mobiltelefon-használat magyarázható.

Problémás mobiltelefon-használat

A problémás mobiltelefon-használat kialakulását társadalmi és kulturális változások erősíthetik. A média folyamatosan hangsúlyozza, hogy életünk elképzelhetetlen lenne telefonjaink nélkül. A hirdetések azt sugallják, hogy társadalmi vagy a csoportban betöltött státust a készülék típusa is meghatározhatja. A készülékeket olyan funkciókkal és kiegészítőkkel tervezik, hogy többféle helyzet megoldására is alkalmassá váljanak (országos szintű térerő, internetlefedettség, GPS, bővíthető memória, külső akkumulátorok, kamera kiegészítők, zenelejátszási kiegészítők, napelemes töltő, zseblámpa). Az internethasználat révén a telefonra letölthető alkalmazások száma végtelen, legyen szó újság- és könyvolvasásról, játékok telepítéséről vagy akár barátok helymeghatározásáról.
Érdemes megismerni, hogy mit tekinthetünk problémás mobiltelefon-használatnak (Walsh és munkatársai, 2008; Brown, 1993).

  • A gondolkodási folyamatok a mobiltelefon köré összpontosulnak. A mobiltelefon lefoglalja figyelmüket, gondolataikat és ez elalvási nehézségekhez vezethet. A telefon a viselkedést is meghatározhatja, kerüljük azokat a helyeket, ahol nincs térerő vagy WIFI. A kognitív folyamatok terheltsége következtében az egyén teljesítménye bizonyos tevékenységek esetében (pl. munka, tanulás) csökkenhet, illetve a kevésbé ingergazdag tevékenységek, például a könyvolvasás háttérbe szorulhat. Ugyanakkor a könyvolvasásra nem tekinthetünk ingerszegény tevékenységként. Az olvasás során összetett ingerek érik az olvasót (például a műben szereplők, a helyszín fantáziatevékenység általi felépítése), míg az elektronikai eszközök és a mobiltelefonok több egyszerű ingert nyújtanak.
  • Eufória jelenhet meg abban az esetben, ha egy személyt felhívták (gondoltak rá, törődnek vele), vagy sikerül telefonon elérnie, akit szeretne. Eufória érzése kapcsolódhat a telefon egyes alkalmazásaihoz (pl. játék vagy fényképező alkalmazások) is.
  • Kontroll elvesztése és tolerancia kialakulása. Az idő előrehaladtával ugyanolyan eufórikus hatás eléréséhez a telefon használatának mennyiségét növelni kell, amely a telefonhasználat feletti kontroll elvesztéséhez vezet. Walsh és munkatársai (2008) kutatásában néhány résztvevő kifejtette, hogy megdöbbentek saját telefonszámlájukon, mivel nem voltak tudatában annak, hogy milyen mértékben használják telefonjaikat.
  • A telefontól való elvonás rossz körérzetet okoz, ez olyan helyzetekben fordul elő, amikor az egyén korlátozva van telefonjának használatában, vagy elveszítették, elfelejtették magukkal hozni telefonjukat. (Brown, 1997).
  • Visszaesésről akkor beszélünk, amikor az egyén sikertelen kísérletet tesz az addiktív viselkedés csökkentésére.

Cassidy (2006) számos hasonlóságot fedezett fel a fiatalok telefonhasználata és a dohányzás között. Szociális identitásskála használatával kimutatta, hogy a fiatalok olyan pozitív tulajdonságokkal ruházzák fel a telefonhasználókat, mint amilyenekkel a dohányosokat: sikeresnek és népszerűnek tartják őket. A mobiltelefon-használat ezért javíthatja státusukat a társaságban, segítségével olyan társas előnyökhöz juthat a személy, mint a dohányzással. Cassidy szerint a mobiltelefon-használat a fiatalok körében inkább pozitív, mint negatív függőség, mivel a telefon használatából származó előnyök kompenzálják a használat hátrányait. Mobiltelefont túlzott mértékben használni divatos és előnyökkel összekapcsolódó tevékenység, míg az olvasás a fiatalok körében egy anakronisztikus, a népszerűséggel kevésbé kapcsolatba hozható tevékenység lehet.

A gyakori mobiltelefon-használat okai

Leung és Wei (1999) szerint a következő tényezők teszik vonzóvá az emberek számára a mobiltelefonok birtoklását és használatát: státusszimbólumként funkcionálhat, szociális igényeket elégít ki, hordozható, elérhetőséget biztosít és segíti a kikapcsolódást. Aoki és Downes (2003) főiskolásokkal folytatott kutatásuk során a mobiltelefonok fő vásárlási okait határozták meg. A legfontosabbak voltak a biztonságérzet (elérhetőek vagyunk és veszély esetén segítséget kérhetünk), az információtárolás (fontos telefonszámok, SMS-ek, fájlok), valamint a szociális interakciók barátokkal, családdal. Hasonlóképpen Balakrishnan és Raj (2012) szerint a mobiltelefon használatának legfontosabb okai közé sorolhatjuk a kapcsolattartási lehetőséget, ezt követi a státusszimbólum és a biztonsági célra való használat.
A mobiltelefon birtoklása biztonságérzetet ad (Davie et al., 2004), vészhelyzet esetén fel lehet venni a kapcsolatot a családtagokkal, segítséget lehet kérni. Ezek a helyzetek kiterjedhetnek az autóbalesettől, szívrohamtól vagy erőszaktól való fenyegetettségtől kezdve a hétköznapibb problémákig, mint lekésni egy találkozót, buszt vagy vonatot. A biztonságérzeten keresztül a mobiltelefonok használata befolyásolja viselkedésünket és attitűdjeinket (Davie et al., 2004; Walsh et al., 2008). Carroll és munkatársai (2002) szerint elsősorban fiatal lányok érzik úgy, hogy a mobiltelefonjuk biztonság- és védelemérzetet nyújt. Walsh és munkatársai (2008) kutatásában a lányok azt nyilatkozták, hogy ha a telefon a közelükben van, akkor az biztonság- és védelemérzetet nyújt elsősorban akkor, ha egyedül vannak éjszaka, így vészhelyzet esetén azonnal segítséget tudnak kérni. Ugyanakkor a gyermekek mobiltelefon birtoklása megnyugtatólag hathat a szülőkre (Davie et al., 2004). Wilska (2003) úgy találta, hogy azok a szülők, akik hét év körüli gyermeküknek mobiltelefont vesznek, nagyobb szabadságot biztosítanak a gyermeküknek. Ezek az eredmények azt igazolják, hogy a mobiltelefon birtoklása növeli az egyén és környezetének biztonságérzetét, azonban Davie és munkatársai (2004) szerint a mobiltelefon okozta megnövekedett biztonságérzet következtében az emberek kockázatvállalóbban viselkedhetnek.
A mobiltelefon biztonságérzetre gyakorolt hatásával kapcsolatban érdemes megemlíteni a kockázat homeosztázis** elméletét. Az elmélet megalkotója, Gerald J. S. Wilde (1982) úgy gondolja, hogy az egyének egy meghatározott szintig hajlandóak kockázatot vállalni, és ezt a szintet a mindennapi viselkedésük során rendszeresen megközelítik. Épp ezért – a homeosztázis fenntartása érdekében – ha az egyén élete egyik területén a kockázat elkezd csökkenni, azt az életének egy másik területén egyenlíti ki úgy, hogy az adott területen sokkal kockázatvállalóbban kezd viselkedni. Láthatjuk tehát, hogy a mobiltelefon puszta birtoklása a biztonságérzet növekedését idézi elő. A kockázat homeosztázis elmélete alapján feltételezhető, hogy ilyenkor az emberek hajlamosak magasabb kockázatot vállalni – például egyedül hazaindulni éjszaka -, a szülők pedig engedékenyebbek gyermekeikkel, mert alacsonyabbnak érzik az engedékenységgel járó kockázatot. Már Davie és munkatársai (2004) is utaltak arra, hogy a mobiltelefon okozta megnövekedett biztonságérzet következtében az emberek kockázatvállalóbban viselkedhetnek.
Mint a fenti kutatásokból látjuk, a mobiltelefon egy alapvető szükségletet képes kielégíteni, mivel a biztonság szükséglete minden emberben meglévő alapvető szükséglet. Ezzel szemben az olvasás magasabb rendű szükségletet, a kognitív igényeket elégíti ki, ami nem jelenik meg minden emberben és főleg nem azonos erővel. A kognitív szükségleten értjük a kíváncsiságot, tudásvágyat, megismerési és problémamegoldási igényt, ami a személyiség magasabb szerveződési szintjén jelenik meg. Tehát valószínűleg mindig szűkebb kör lesz nyitott a könyvek világára, mint a mobiltelefonok használatának élvezetére.
A szociális igények, szociális interakciók, kikapcsolódás, rekreációs tevékenységek funkcióinak kielégítésében a telefon mellett egy megfelelően szocializált fiatalnál legalább egy szinten megjelenhet az olvasás is. Az olvasás még mindig birtokolhat egyfajta előnyt a mobiltelefonokkal szemben a jól megalapozott nevelés során. Bizonyos életkorig a gyerekek korlátozva vannak a mobiltelefon-használatban, míg az olvasásnak sokkal nagyobb tér jut: az alsós években még fontos örömforrás és sikerélmény. Ez az időszak fontos lehet az olvasás szeretetének kialakításában. Hasonlóképpen ez az időszak a helyesírás fejlesztése szempontjából is fontos, mivel a gyakori SMS-használat következtésben a fiatalok helyesírása romlik. A SMS-nél jellemző rövidítések, az ékezet nélküli karakterek gyakori használatával a fiatalok az internetes fórumok, közösségi oldalak mellett másik olyan közeggel találkoznak ahol nem annyira fontos szempont a helyesírás.

Gyermekek és serdülők mobiltelefon használata

Bond (2010) vizsgálata 11-17 éves angol gyerekek mobiltelefon-használatával kapcsolatos szokásait elemezte. A gyerekek  38 százaléka csak szükséges esetben használja a mobiltelefonját, azonban úgy érezték ha nem lenne telefonjuk, akkor nem barátkoznának velük, és nehezen tudnák fenntartani a kapcsolataikat. Davie és munkatársai (2004) eredményei alapján a telefonálások 47 százaléka csevegés; 26 százaléka arról szól, hogy informálják a szüleiket a tartózkodási helyükről, és a hívások további 20 százalékában a szüleiket kérték arra, hogy menjenek értük az iskolába vagy egy barátjukhoz. A mobiltelefon a gyerekek számára intimitást, biztonságérzetet és nyugalmat nyújt. Kapcsolataikat telefonon keresztül kontrollálják és szervezik, érzelmeiket gyakran a telefonon keresztül élik meg. Bond (2010) kutatásából az is kiderült, hogy a gyerekek szüleiknek nem, csak közeli barátaiknak engedik meg, hogy a telefonjukon tárolt tartalmakat megtekintsék. Wilska (2003) szerint a mobiltelefon csökkenti annak a lehetőségét, hogy a szülő kontrollálni tudja gyermeke kapcsolatait A gyerekek beszélgetései most már “privátabbak” , valamint a szülők nem feltétlenül ismerik a gyermekeik barátait. A fiatalok így eldönthetik, hogy mikor, hova és kinek telefonálnak, tevékenységüket nehezebb kontrollálni.
Néhány kutatás az egyetemisták mobiltelefon-használati szokásaival kapcsolatos. Balakrishnan és Raj (2012) egyetemisták telefonhasználati szokásait regisztrálták. Eredményeik alapján a diákok napi 5-10 alkalommal használták telefonjukat, általában 1-5 hívást indítanak (5 százalékuk több mint ötöt), viszont 36 százaléka több mint öt hívást fogad naponta. Egy hívás átlagos időtartama négy perc, általában közeli barátokkal, családdal folytatott beszélgetések. A telefonfüggőséggel kapcsoltban a résztvevők úgy gondolták, hogy a telefon állandó ellenőrzése és hiányakor megjelenő kellemetlen érzések a függőség jelei lehetnek.
Hong és munkatársai (2012) egyetemista lányoknál azokat a személyiségvonásokat próbálták azonosítani, amelyek prediktorai lehetnek a gyakori telefonhasználatnak. A szorongás mértéke pozitívan korrelált a mobiltelefon-használat mennyiségével. A szorongás esetén a személy feltételezhetően a telefonhasználattal csökkenti kellemetlen érzéseit. Az alacsonyabb önértékelésű személyek is gyakrabban használták telefonjaikat. Mivel a szorongó, alacsony önértékelésű személyek gyakran az irodalmi művek és fantáziaviláguk segítségével emelik önértékelésüket, számukra a (gyakran az olvasást helyettesítő) gyakori mobiltelefon-használat pszichés problémákat is okozhat.

Kutatási program

Magyarországon indult egy kutatási program, amelynek célja a problémás mobiltelefon-használat vizsgálata. Hajdú-Bihar megyei közép- és általános iskolákban 300 fős mintán Telefonhasználati kérdőívvel mérjük a telefonfüggőség és a telefonhasználat mértékét. Az első lapon alapvető demográfiai adatokra kérdezünk rá, amelyek az eddigi kutatások alapján fontosak lehetnek a jelenség értelmezésénél. Ilyenek például a nem, az életkor, telefonnal kapcsolatos típusbeli kérdés, a telefon funkcióinak gyakoriságbeli kihasználtsága, a telefon napi használta órákban meghatározva, a telefonon tárolt személyes információk milyensége és a telefon tárolási helye különböző környezetben. A kérdőív további itemeit a telefonhasználattal és telefonfüggőséggel kapcsolatos kutatások alapján készítettük. A kérdőív egyik legfontosabb kérdése, hogy egy nap hány órát használja a telefont a személy, a függőség mértékére azonban egyéb jellemzőkből is következtethetünk.
Például a telefon használatába történő bevonódás mérésére szolgál a “Ha a telefonommal foglalkozom, nem figyelek másra” kérdés, vagy a telefon stresszoldó szerepének megítélésére szolgál a “A telefonommal való foglalkozás segít megnyugtatni magam” kérdés.
A problémás telefonhasználat kapcsolatát megvizsgáljuk demográfiai változókkal, személyiségjellemzőkkel, valamint a társkapcsolatok mennyiségével és minőségével. Szeretnénk azonosítani, hogy a telefonfüggőség vagy a gyakori telefonhasználat milyen fiatalokat érint leginkább. Mivel a kérdőívben az iskolai teljesítményre vonatkozólag is találhatóak kérdések, ezért az olvasás, az irodalom, a helyesírás és a telefonhasználat összefüggéseiről is lesznek információink.
A kutatás célja a témában érintett fontosabb társadalmi szereplőket (szülők, pedagógusok) érzékenyebbé tenni a problémára, és információkat nyújtani számukra a problémás telefonhasználat hatásaival kapcsolatban.

FELHASZNÁLT IRODALOM

Aoki, K.-Downes, E. (2003): An analysis of young people’s use of and attitudes towards cell phones. = Telematics and Informatics, 20. sz. 349-364. p.
Balakrishnan, V.-Raj, R.G. (2012): Exploring the relationship between urbanized Malaysian youth and their mobile phones: A quantitative approach. = Telematics and Informatics, 29. sz. 263-272. p.
Bond, E. (2010): Managing mobile relationships: Children’s perceptions of the impact of the mobile phone on relationships in their everyday lives. = Childhood, 17. sz. 514-529. p.
Brown, R. I. F. (1993): Some contributions of the study of gambling to the study of other addictions. Reno, Institute for the Study of Gambling and Commercial Gaming, University of Nevada.
Brown, R. I. F. (1997): A theoretical model of the behavioural addictions-applied to offending. Wiley, Chichester.
Caroll, J.-Howard, S.-Peck, J.-Murphy, J. (2002): A field study of perceptions and use of mobile telephones by 16 to 22 year olds. = Journal of Information Technology Theory and Practice, 4. sz. 49-61. p.
Cassidy, S. (2006): Using social identity to explore the link between a decline in adolescent smoking and an increase in mobile phone use. = Health Education, 106. sz. 238-250. p.
Davie, R.-Panting, C.-Charlton, T. (2004): Mobile phone ownership and usage among pre-adolescents. = Telematics and Informatics, 21. sz. 359-373. p.
Hong, F.-Chiu, S.-Huang, D. (2012): A model of the relationship between psychological characteristics, mobile phone addiction and use of mobile phones by Taiwanese university female students. = Computers in Human Behavior, 28. sz. 2152-2159. p.
Leung, L.-Wei, R. (1999): Who are the mobile phone have-nots? = New Media & Society, 1. sz. 209-226. p.
Walsh, S. P.-White, K. M.-Hyde, M. K.-Watson, B. (2008): Dialling and driving: Factors influencing intentions to use a mobile phone while driving. = Accident Analysis and Prevention, 40. sz. 1893-1900. p.
Wilde, G. J. S. (1982): The theory of risk homeostasis: Implications for safety and health. = Risk Analysis, 2. sz. 209-225. p.
Wilska, T. (2003): Mobile phone use as part of young people’s consumption styles. = Journal of Consumer Policy, 26. sz. 441-463. p.

*  “A kutatás a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program- Hazai Hallgatói, illetve kutatói személyes támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.”
** A szervezet belső állapotának állandóságát biztosító élettani folyamatok összessége.

Címkék