A jövő nemzeti könyvtára*

Kategória: 2014/10

Bevezető

A nemzeti könyvtár jövője azon múlik, hogy képes lesz-e egyaránt ellátni alap- és “járulékos” feladatait, kellő mértékű dinamikával igazodva a nemzetközi normákhoz és a változó technológiai környezethez. Ez csak akkor sikerülhet, ha megteremti az ehhez szükséges erőforrások előteremtésének és hatékony felhasználásának feltételeit, méghozzá mindezt – lehetőség szerint – a belső kapacitások optimalizálásával, a szervezeti kultúra megújításával és a szolgáltatáscentrikus szemlélet bevezetésével.A könyvtári feladatok magas színvonalú ellátása csak akkor lehetséges, ha az a munkatársak részéről kellő tudatossággal, a közeli és távlati célok felismerésével párosul. Egy olyan monstrum szervezet megújításához, mint amilyen az OSZK-é, olyan rendszerszemléletű megközelítésre van szükség, amely egyszerre tükrözi a szervezet egészének működését átlátó holisztikus megközelítést, valamint lehetőséget nyújt a szervezeti egységek specifikus munkafolyamatainak – a minőségmenedzsment alapelveinek megfelelő – korszerű szabályozására. Ez lehetne az alapja egy olyan szervezeti és működési szabályzatnak, amely garantálja a kor igényeinek megfelelő, jól szabályozott, közszolgálati mércével is eredményesnek mondható funkcionalitást.
Programom felvázolásakor ugyancsak az általános és specifikus megközelítés ötvözésére törekszem, amely egyidejűleg teszi lehetővé a – jogszabályokban, valamint alapdokumentumainkban rögzített – szakmai feladataink megvalósítása szempontjából lényeginek tekinthető stratégiai célok, fejlesztendő területek, felhasználó-központú szolgáltatások és egyéb tevékenységek bemutatását, illetve – mindennek kereteként – a hazai és nemzetközi könyvtárügyben mutatkozó, a jövő nemzeti könyvtára koncepciójának kialakításakor figyelembe veendő trendek rövid, legalább fogalom szintű ismertetését. Ezeken túl szükségesnek tartom megemlíteni azokat a folyamatokat, eseményeket, részeredményeket, amelyek a jövő nemzeti könyvtáráról alkotott elképzeléseimhez illeszkednek, és amelyek az általam eddig irányított területeken a vezetésem ideje alatt, nem egyszer a saját kezdeményezésemre valósultak meg.

Megújuló szervezeti kultúra – a “Jövő Nemzeti Könyvtára” projekt

Albrecht Christoph Kayser 1790-ben megjelent munkájában a könyvek gyors megtalálásának (“Schnelle Auffindung der Bücher”) biztosítását fogalmazta meg a könyvtár elsődleges és legfontosabb feladataként. Úgy gondolom, ez a mai napig érvényesnek mondható meghatározás, azzal a különbséggel, hogy a könyv helyett ma inkább “információt” érdemes írnunk, mondanunk. Ehhez az alapvető célhoz képest minden egyéb, így például a nemzeti könyvtár tekintetében különös fontossággal bíró megőrzés, valamint – nemzeti – bibliográfiai számbavétel csupán részcélként fogalmazódik meg. A részcélokhoz kapcsolódó tevékenységek önmagukban öncélúak: a felvilágosodásban már meghaladott reprezentatív funkciót valósítják meg.
A fentiek belátása, valamint a szolgáltatásközpontú látásmód elsajátítása megfelelő rendszerszemléletet igényel a munkatársak részéről: a részrendszervakságból való kigyógyulást, az információszolgáltató funkció beidegződés szintű önmagunkká tételét, valódi, szó szerinti értelemben vett céltudatosságot. Jó példa erre, hogy már a feldolgozás fázisában gondolni kell a hozzáférési pontokhoz elvezető utak “kikövezésére”, avagy az utalórendszer folyamatos gazdagítására a hétköznapi szóhasználatokkal, kifejezésváltozatokkal, esetleg tipikus elírásokkal stb.: e “kövek” lerakása nélkül nem épülhet szemantikus web. (Példaként lebeghetnek előttünk a személynevek esetén a Francia Nemzeti Könyvtár – Bibliotheque nationale de France, BnF – minden lehetséges utalói alakot, névváltozatot tükrözni igyekvő besorolási rekordjai.)
Kayser fenti megfogalmazása különös összhangban van az IFLA (International Federation of Library Associations and Institutions, Könyvtári Egyesületek és Szervezetek Nemzetközi Szövetsége) 2009 februárjában publikált, a katalogizálás nemzetközi alapelveiről szóló nyilatkozatával. Ebben ezt olvashatjuk: “Van néhány, a katalogizálási szabályzatok megszerkesztését vezérlő cél. Rangsorban az első a használó kényelme.” A nyilatkozat szerint ez utóbbi azt jelenti, hogy “A használó figyelembevételével kell döntéseket hozni a leírások és a hozzáférésükhöz választott ellenőrzött nevek elkészítése során.” (A nyilatkozat által bevezetett új fogalomhasználatnak a hazai könyvtári szakzsargonban való meghonosodása még várat magára.) Ahhoz, hogy az előbbiekben megfogalmazott, a teljes körű minőségirányítás (TQM) felfogásával jól harmonizáló alapelvek a szervezeti kultúrába integrálódva, a mindennapi munkát jótékonyan befolyásoló, “élő és ható” tényezőkké váljanak, olyan, szakmailag képzett, hivatástudattal rendelkező munkatársakra van szükség, akik a könyvtárban betöltött állásukat nem valamiféle McJobnak (értsd: alacsony presztízsű, kilátástalan, képzettséget nem kívánó munkának) tekintik, akiknek kreatív közreműködésével – egy decentralizált szervezeti struktúrában – számolni lehet, illetve akik a döntések előkészítése során maguk is megfogalmazhatják javaslataikat. A vezetői készségek hathatós, koncentrált alkalmazásával törekedni kell arra, hogy a könyvtár az önmegvalósítás terepévé váljon, nem megfeledkezve ugyanakkor az intézmény átfogó céljairól és – azokat elérendő – a csoportmunkában való hatékony részvételről. (A szakmaiság és hivatástudat tekintetében garanciát jelenthet ezek áthagyományozásának biztosítása a mentorálás meghonosításával, illetve a coaching eszközeinek a könyvtári környezetben való alkalmazása.)
Mindezek fényében fontosnak tartom, hogy megteremtsük a szervezeti kultúra megújításának szükséges kereteit. Ez okból kezdeményeztem egy, afféle kísérletező műhelyként is funkcionáló, az újonnan felállított Projektiroda felügyelete alatt működő állandó projekt elindítását. A “Jövő Nemzeti Könyvtára” projekt feladata a hatékony szervezeti működést lehetővé tevő technológiák bevezetése, módszertanok kidolgozása. A szervezeti átalakulást megfelelő eszközökkel, workflow-menedzsmenttel szükséges megtámogatni. Az egész szervezet aktív közreműködését igényli a munkafolyamatok (újra)definiálása, a teljes körű szabályozás, a kompetenciák és felelősségek megoszlását jól tükröző eljárásrendek kialakítása. Másfelől a munkavállalói motiváltság az illetmények és juttatások kérdésének megnyugtató rendezését, új alapokra helyezését, a teljesítményalapú bérezés bevezetésének megfontolását, a készülő kollektív szerződés ilyen értelmű kiigazítását igényli.

A jövő könyvtárosa a Jövő Nemzeti Könyvtárában

A könyvtárosi szaktudás, akár csak maguk a könyvtári szolgáltatások, dinamikus átalakulásban van. Kevés területen szolgálja az élethosszig tartó tanulás oly mértékben a szakmai túlélést, mint a könyvtárosi világban, ahol – ha lehet – még fokozottabban hat az információs és kommunikációs technológiák (IKT) fejlődésével való lépéstartás kényszere. Egyesek szerint a könyvtáros idővel az információs világban magát jól kiismerő, kreatív “kalauzzá” lép elő, míg mások azt vallják, hogy a könyvtárost képességei, készségei továbbra is arra teszik alkalmassá, hogy az információk tömegéből az írott formában megjelenőkkel, azaz a szövegekkel, illetve – ahogy a foglalkozás-elnevezésben magában benne foglaltatik – a tágabb értelemben vett könyvvel foglalkozzon.
Ahhoz, hogy a könyvtárak hatékonyan tudják képviselni érdekeiket, mindenekelőtt a társadalom támogatását kell megnyerniük, törekedve arra, hogy tartósan pozitív kép alakuljon ki róluk a köztudatban. Fontos volna az is, hogy a könyvtár ne csupán kulturális intézményként, a könyvhöz vagy az olvasáshoz közvetlen vagy közvetett módon kapcsolódó rendezvények szervezésével propagálja magát, hanem mindenekelőtt a gyűjteményén és szolgáltatásain keresztül. A könyvtári promócióból, az eredmények széleskörű reprezentálásából tehát minden területnek ki kell vennie a részét.

Technológiai felzárkózás és költséghatékonyság

Elengedhetetlen a nemzetközi trendekhez való mielőbbi technológiai felzárkózás, a manuális munkafolyamatok automatizálása, a lokális fejlesztések, elavult technológiák felváltása a teljes munkafolyamat-követést lehetővé tevő, átfogó, integrált rendszerek bevezetésével. A költséghatékonyságot támogató integrált megoldások alkalmazásával olyan technológiai környezetet hozhatunk létre, amelyben a többszöri adatfelhasználást, az innovatív adatfolyamok kialakítását lehetővé tevő interoperabilitás végre valódi megvalósulást nyerhet.
Ezzel összefüggésben a Projektiroda feladata, hogy támogassa a szervezetet a fejlesztési terveinkhez illeszkedő pályázati források megszerzésében és hatékony felhasználásában, illetve általában abban, hogy megteremtődjenek az erőforrások optimalizálásának és a költséghatékony működésnek a feltételei.
Az országos feladatkör ellátását célzó költség- és időhatékony működés egyik alapfeltétele a lehetséges párhuzamosságok (úgymint párhuzamos kiadások és munkafolyamatok) kiküszöbölése. Ennek legfőbb eszközei a kooperáció és az automatizálás.
A kooperáció az interperszonális, valamint a szervezeti egységek között megnyilvánuló belső, valamint a hazai és külhoni társintézményekkel, a fenntartóval, a szakmai szervezetekkel, a politika szereplőivel és a felhasználókkal való külső együttműködést foglalja magában, illetve – műszaki értelemben – az interoperabilitást, vagyis az informatikai rendszerek közötti átjárhatóságot.
A humán együttműködés eszköze a kommunikáció, az informatikaié az előre gondoló, szabványos megoldásokra törekvő automatizálás, amely utóbbinak széleskörűnek, a munkafolyamatok többségére kiterjedőnek kell lennie, illetve – hatékony együttműködésben az informatikával – lehetőség szerint az integrált könyvtári rendszer (IKR) minél teljesebb kihasználására szükséges törekednie.
Jelenleg az IKR fogyatékosságai jelentik a költséghatékony működés, a technológiai felzárkózás legfontosabb akadályát. A rendszer cseréje évek óta esedékes. Az új főigazgató előtt tornyosuló egyik legfontosabb feladat a nemzeti könyvtári munkafolyamatokat támogató, felhasználóbarát IKR beszerzése, bevezetése.

2012-ben felkértem a jelentősebb, a nemzeti könyvtár tekintetében szóba jövő integrált rendszerek hazai forgalmazóit, fejlesztőit, hogy néhány órás bemutató keretében ismertessék termékeiket. A bemutatókon nagy számban voltak jelen a könyvtár munkatársai, beleértve a különgyűjtemények képviselőit, így mindenkiben kialakulhatott egy kép arról, hogy a saját területén melyik IKR milyen mértékben alkalmazható, mennyiben fedi le a nemzeti könyvtár – olykor specifikus – munkafolyamatait. Az IKR-eket azután egy külön megbeszélésen értékeltük.

Elhelyezkedés

A könyvtár a valóban impozáns, külföldi vendégeink által számos alkalommal méltatott elhelyezkedéséből, műemléki környezetéből a mai napig nem profitál kellőképpen. A felköltöztetéskor tervezett írástörténeti kiállítás megvalósítása (lásd lejjebb) kiváló lehetőséget kínált volna arra, hogy az OSZK olyan nemzeti intézményként kerüljön bele a Budapest-útikönyvekbe, amelynek kulturális látványosságai méltók a művelt turistaközönség érdeklődésére. Míg az elhelyezkedés előnyeivel nem tudtunk élni, addig hátrányai többszörösen sújtottak minket. Az épület megközelíthetősége az évek során inkább csak romlott, mint javult, akadályokat gördítve nem csupán a felhasználók, de a kötelespéldány-beszolgáltatási kötelezettségüknek eleget tenni kívánó nyomdák elé is. Egyre többekben fogalmazódott meg az elmúlt években, hogy egy új épület(együttes) kivitelezése az egyetlen módja a hátrányok kiküszöbölésének, a kor igényeinek megfelelő nemzeti könyvtár létrehozásának. Ennek tervezése lehetőséget adna a könyvtári funkcionalitás szempontjainak érvényesítésére.
A könyvforgalmazás tendenciái és a megjelenítési formátumok mentén differenciálódó felhasználói szokások arra utalnak, hogy hosszú távon kell számolni a könyvtári gyűjtemények – és általában a könyvkiadás – hibrid jellegének fennmaradásával. (A tárgyba vágó, tanulságos olvasmány Jean-Claude Carriere és Umberto Eco beszélgetése, amely magyar nyelven “Ne remélje, hogy megszabadul a könyvektől” címen látott napvilágot.**) Előbbiekből adódik, hogy a nemzeti könyvtár esetleges költöztetésével a raktározás problémájának hosszabb távú rendezésére is megoldást kell találni (a jelenlegi épület nem alkalmas tömörraktári rendszer befogadására). A forráshiány miatt elmaradt energetikai beruházások miatt a könyvtári épület üzemeltetése messze nem költséghatékony. Egyes területeken – főleg a téli és nyári időszakokban – a munkavégzést fölösleges mértékben befolyásolja az időjárás alakulása. Az új épületbe költözés ilyen értelemben is megnyugtató megoldással kecsegtet.
Fontos, hogy a könyvtárnak kezelni kell nemcsak “hagyományos”, de a digitális raktározás problematikáját is. Emellett kedveznie kell a digitalizálási munkafolyamatok hatékony megvalósításának. A raktárkérdés rendezésével összefüggésben említhető a teljes körű állományrevízió sürgető megoldása. Az esetleges költözés megtervezésekor ezzel ugyanúgy számolni szükséges, mint a műszaki infrastruktúra megújításával, beleértve az integrált rendszer – ugyancsak sürgető – lecserélését.
Ha a könyvtár a jelenlegi helyén marad, mielőbbi beruházást igényel majd az esélyegyenlőség elveinek érvényesítése, az akadálymentesség biztosítása, annak érdekében, hogy a mozgásukban korlátozott olvasóknak és munkatársaknak ne okozzon nehézséget az épület megközelítése.

A szolgáltatások megújuló rendszere – kitörési pont: ELDORADO

Túlzás nélkül a teljes magyarországi könyvtárügyre, sőt a hazai digitális tartalomszolgáltatás egészére komoly kihatással lehet az OSZK új, készülő szolgáltatása, az Elektronikus Dokumentumküldés Országos Rendszere, Adatbázisa és Dokumentumtára (ELDORADO). A felállítandó rendszer eminens célja a digitális tartalmak jogtiszta módon történő szolgáltatása, a kereskedelmi forgalomban nem kapható, a könyvtárak polcain elfekvő kiadványok digitális formában történő “újraélesztése”. A szolgáltatás, amely reményeink szerint gazdasági értelemben is kedvező, a piacot serkentő hatást gyakorol majd, egyedül az ágazati szereplőkkel (kiadókkal, szerzőkkel, terjesztőkkel, könyvtári partnerintézményekkel) való szoros együttműködésben valósulhat meg, ezáltal az ágazati összefogás egyfajta keretrendszerévé, egyfajta “eHub”-bá válhat.
A projekt járulékos haszna már jelenlegi fázisában megmutatkozik. Egyik fontos hozadéka, hogy olyan kérdéseket, problémákat hozott felszínre, amelyek megválaszolása, megoldása nemcsak a magyar könyvtárügy érintett szereplőinek, de a szélesebb, nemzetközi szakmai közönségnek is komoly fejtörést okoz. Ilyenek – a jogi természetű problémákon túl – az IFLA által kidolgozott FRBR (Functional Requirements for Bibliographic Records, Bibliográfiai Tételek Funkcionális Követelményei) fogalmi modell alkalmazása és alkalmazhatósága a könyvtári rendszerekben általában, és specifikusan a digitalizálás munkafolyamataiban; az e-kölcsönzés összetett problematikája; az analitikus (cikk- és tanulmányszintű) feldolgozás már létező folyamatainak beillesztése a szolgáltatásba; a permanens azonosításnak a digitalizálás országos koordinációja szempontjából (is) jelentős kérdése (vö. National Bibliography Number, URN); az archiválási formátum(ok) problémája stb.
A projekt mindezeken felül keretet biztosít szolgáltatási politikánk újragondolására, a nemzetközi trendekkel való összhangba hozására. Az információk újrafelhasználása (lásd: az Európai Parlament és a Tanács 2003/98/EK irányelve) a kreativitás lényegi forrása, a kultúra “működési elve”, így ennek ösztönzése lényegi feladatunk, úgy is, mint a köz szolgálatát komolyan vevő, a kultúráért, a kreatív társadalom kialakulásáért felelősséggel viseltető intézménynek. Emellett a magyar könyvtárügynek is számolnia kell olyan jelenségekkel, mint amilyen a Nyílt Hozzáférés (Open Access) vagy a Creative Commons (CC) kezdeményezések térhódítása. Könyvtári és uniós viszonylatban említést érdemlő momentum, hogy az Europeana 2012 szeptemberétől 20 millió bibliográfiai rekordot tett elérhetővé CC0 licenc alatt.
Elmondhatjuk, hogy a hazai digitalizálási projektek egy rendszerbe foglalásával az ELDORADO olyan országos hatókörű szolgáltatássá léphet elő, amely nagyban elősegítheti a könyvtári rendszer erőforrásainak hatékony felhasználását, valamint hozzájárulhat a nemzeti kulturális örökség fennmaradásához. Mindezt egy, a felhasználói igények kiszolgálására optimalizált, korszerű szolgáltatási modell járulékaként, partnereinkkel szoros együttműködésben megvalósítva.

Digitalizálási terv és stratégia

Az ELDORADO üzleti modellje feltételezi egy digitalizálási stratégia és egy azon alapuló digitalizálási terv létrehozását. Maga a rendszer számol az országban megvalósuló digitalizálási tevékenység összehangolásának szükségességével (lásd: digitális kataszter szolgáltatás). A nemzeti könyvtárnak ezen a területen betöltendő szerepe jól tükröződik a könyvtárak kiemelt feladatairól rendelkező jogszabály-tervezetben.
A könyvtár Digitalizálási Bizottsága által lefektetett főbb szempontok alapján – a saját digitalizálási erőforrások felhasználására építő pályázati vállalások és megrendelés-teljesítések (pl. MATARKA, később: ELDORADO) által le nem kötött digitalizálási kapacitást figyelembe véve – meghatározhatók azok a konkrét állományrészek, amelyek az évenként megújítandó digitalizálási terv részét kell, hogy képezzék. Az állományvédelem, illetve megőrzés fő szempontjainak érvényesítése mellett a felhasználói igény kielégítését, a szolgáltathatóságot (jogtisztaság), illetve – nem utolsósorban – az aktualitást (pl. évfordulóhoz kötődés) szükséges szem előtt tartanunk. A proveniencia-adatok egységesített felvétele a bibliográfiai leírásokban jelentős mértékben megkönnyíti a magángyűjtemények virtuális rekonstrukcióját, amelynek megvalósításához már “csak” a megfelelő informatikai eszköz, elektronikus könyvtári rendszer beszerzése szükséges. E gyűjtemények digitalizálása (esetlegesen évfordulókhoz, pályázatokhoz vagy a feldolgozottság mértékéhez kötötten) ugyancsak érvényesíthető szempont a terv elkészítésekor. (A magángyűjtemények virtuális kiállítások formájában történő megjelenítésének különös érdeklődésre számot tartó elemei lehetnek a különgyűjteményi dokumentumok, mindenekelőtt a kéziratos szövegek, kották.)
Az OSZK több szempontból, illetve az elmúlt időkben megalapozott együttműködései (MTMT, EISZ, Arcanum) révén is egyedülálló módon alkalmas arra, hogy motorja legyen mindazon folyamatoknak, amelyek a magyar tudományosság cikkekben és tanulmányokban megmutatkozó tevékenységének hozzáférhetővé tételére irányulnak, beleértve ebbe a tudománymetriai megközelítést. Az OSZK-nak a magyar vonatkozású időszaki kiadványok tekintetében legkiterjedtebb állománya, a feldolgozás módszertanának kidolgozásában és országos szintű megszervezésében tapasztalt kollégái (lásd: HUMANUS konzorcium) garanciát jelentenek arra, hogy az országos folyóirat-állomány digitalizálásában a nemzeti könyvtár ne csupán megkerülhetetlenné, de kulcstényezővé váljon.
A digitális objektumok minőségi metaadatokkal való ellátása, sokrétű kereshetővé tétele fontos eleme a digitalizálás munkafolyamatának, ugyanakkor a tömeges digitalizálást célzó projektek esetén törekedni kell olyan eljárások alkalmazására, amelyek – legalább részben – kiválthatják a manuális adatbevitel szükségességét. Főként az időszaki kiadványok részdokumentum-szintű feldolgozásában jelenthet komoly segítséget a karakterfelismert állományok – ALTO XML alapú – automatizált szegmentálása, metaadatolása, az ún. szkeletonrekordok létrehozása.
A szakkönyvtári tevékenységgel (is) összefüggésben a könyvtárnak feladata olyan, a nemzetközi kezdeményezésekkel (lásd: Text Encoding Initiative) összhangban lévő módszertanok kidolgozása és közzététele, amelyek alapjai lehetnek a digitális objektumok tudományos igényű feldolgozásának, sokrétű hozzáférhetővé tételének. Mindebben együtt kell működnünk a filológiai kutatásokban érdekelt tudományos műhelyekkel, akadémiai intézetekkel. Az együttműködéseinknek ezen felül ki kell terjednie – mindenekelőtt a gyűjteményünkből hiányzó hungarikumok tekintetében – a külföldi partnerintézményekre, elsősorban a régió nemzeti könyvtáraira, a már létező digitalizálási csere-megállapodások aktiválására, illetve új megállapodások, közös projektek kezdeményezésére, mint amilyen a közös történelmi narratívák kialakítását célzó, a Visegrádi Alap támogatásával megvalósuló, első világháborús digitalizálási projekt.

A Nemzeti Könyvtár mint harmadik (és mint második és negyedik) hely

A könyvtárak – egy, a könyvtári szakirodalomban népszerű kifejezéssel – egyre inkább ún. “harmadik hellyé” alakulnak. A munkahely és az otthon mellett a létezésnek ez a “harmadik helye” a közösségi tér. Az OSZK-nak nemzeti könyvtárként alapküldetése a hungarikumok gyűjtése, megőrzése, feldolgozása, nyilvános könyvtárként ugyanakkor törekednie kell arra, hogy gyűjteményét a korszerűség elvárásainak megfelelő, barátságos miliőben, a kollektív kutatást is lehetővé tevő környezetben, valódi közösségi térben bocsássa a felhasználók rendelkezésére. A könyvtár ugyanakkor “második helyként”, munkahelyként is funkcionál, és szakkönyvtári feladata révén nem pusztán a könyvtár munkatársai, hanem az akadémiai szféra érintettjei számára is. A könyvtár tereinek ki- és átalakításakor az ő igényeikre is tekintettel kell lennünk.
A könyvtár ezen felül – szolgáltatásai virtualizációja révén – “negyedik hely” is. A törekvések szintjén ez nem csupán gyűjteményének online hozzáférhetővé tételét, hanem a könyvtári dokumentumok webes eszközökkel történő kutatásának, tanulmányozásának támogatását, az ehhez szükséges eszközök szolgáltatását is jelenti (e-learning).

Teljes körű gyűjtés, feldolgozás és szolgáltatás

A színvonalas szolgáltatások hátterét az innovatív megközelítésre épülő gyűjteményszervezési terület biztosítja.
Az elmúlt évek egyik fontos fejleménye, hogy elkészült az OSZK új Gyűjtőköri Szabályzata. Újdonság amellett, hogy az átláthatóság és a könnyebben használhatóság érdekében a gyűjtőkör részletes ismertetésére a táblázatos formát választottuk, illetve fogalom-meghatározásokkal egészítettük ki a dokumentumot, hogy a törzsgyűjtemény és a különgyűjtemények mellett definiáltuk a könyvtár digitális gyűjteményét. A munka során körbejártuk a nemzetközi gyakorlatot, ennek fényében megreformáltuk az aprónyomtatványok gyűjtését, a fenntartó felé kommunikálva, hogy az új elveknek a készülő kötelespéldány-rendeletben is tükröződniük szükséges. A gyarapítói munka tapasztalataiból kiindulva, illetve az egyes részkérdések szabályozatlanságát látva a szabályzatot egy hierarchikus felépítésű dokumentumtipológiai fogalomtárral egészítettük ki.
Úgy gondolom, törekedni kell arra, hogy az archiválás és szolgáltatás szempontjai egyidejűleg érvényesüljenek, hogy továbbra is folytatódjon – a könyvtári szaktudás mellett a tudományos megközelítések alkalmazása által garantált – minőségi feldolgozói munka mind a kurrens, mind a retrospektív területen, amelynek eredményei a Magyar Nemzeti Bibliográfia korszerű rendszerében öltenek testet. Az OSZK gyűjteményében továbbra is vannak elektronikusan feltáratlan állományrészek. Ezek bibliográfiai feldolgozásához immáron szervezeti keretet biztosít az általam 2011-ben felállított Retrospektív Feldolgozó Osztály.
Fontos és előremutató volna az elterjedt, a korszerű technológiai megközelítést érvényesítő nemzetközi standardok, így például a Resource Description and Access (RDA) honosítása. Az RDA fejlesztése során mind az FRBR-modellt, mind a katalogizálás nemzetközi alapelveit figyelembe vették (http://www.dlib.org/dlib/january10/hillmann/01hillmann.html). Az FRBR megfelelője a besorolási adatok terén a FRAD (Functional Requirements for Authority Data, korábban: Functional Requirements for Authority Records, FRAR).

Ami a hazai szabványosítást illeti, az alapvetően ezért felelős testület, a Könyvtári és Szakirodalmi Tájékoztatási Szabványosítási Bizottság (rövid nevén a Könyvtári Szabványosítási Bizottság (bővebben: http://ki.oszk.hu/3k/19972006/valcikkek/valcikkek9705/vajdae.html) forráshiány miatt immáron évek óta nem ülésezik. Szükséges, hogy a bizottságot a fenntartó támogatásával újból felállítsuk, a hazai könyvtári szabványosítást újra életre keltsük. Célszerű volna olyan szervezetek bevonása a magyarországi könyvtári munka (mindenekelőtt a bibliográfiai feltáró tevékenység) szabályozásába, amelyek eddig is – főleg önkéntes alapon – részt vállaltak ebben a munkában, ilyen pl. a MOKKA Egyesület.
Az OSZK közleménye a – fent említett RDA-val kompatibilis (http://www.loc.gov/marc/formatchanges-RDA.html)MARC21 adatcsere-formátumra való átállásról fontos lépést jelentett az interoperabilitás, a bibliográfiai rendszerekkel való nemzetközi szintű együttműködés előmozdítása felé (http://www.oszk.hu/hirek/az-oszk-marc21). A valódi áttérést, a teljes rekordállomány konverzióját az új IKR bevezetése teszi majd lehetővé. Ezzel együtt el kell kezdeni a konverzió előkészítését, a MARC21 honosítását mind a bibliográfiai, mind a besorolási leírások tekintetében, szem előtt tartva, hogy az ISBD legújabb kiadásának magyarítása is várat magára. Jelenleg a MOKKA alkalmas eszköz MARC21-rekordok szolgáltatására (a The European Library magyar rekordállományának “újrafeltöltését” is erre alapoztuk). Szintén előremozdulást jelent, valamint komoly tanulságokkal szolgál a könyvtári szabályzatok rendszerszemléletet, informatikai megközelítést igénylő, gyakorlatba való átültetése terén a muzeális dokumentumok leírásának intézményi egységesítése, amelyre a Retrospektív Feldolgozó Osztály felállítása nyújtott kitűnő alkalmat.
Jóllehet a nemzeti könyvtárnak alapfeladatait, így pl. a hungarika-gyarapítást elsősorban költségvetési támogatásból és bevételeiből kell megvalósítania, forráshiányos időszakokban ezen a területen is felvetődik a szponzoráció megfontolása. A kérdésnek lehetnek morális vetületei, így például Franciaországban a szakma tiltakozását váltotta ki, amikor a BnF a szponzori finanszírozásból digitalizált közkincseit korlátozásokkal kívánta hozzáférhetővé tenni. Mindemellett mind a szabadpolcra kihelyezendő többes példányok beszerzése, mind a hungarika-hiányok digitális másolatokkal történő pótlása tekintetében érdemes a szponzorálás eszközével élni.
Nagyon fontos, hogy miközben igyekszünk hatékony lobbitevékenység, promóció kifejtésével elősegíteni a hungarika-gyarapítás nemzeti könyvtári feladatát, ne feledkezzünk el egyszersmind a szakkönyvtári funkciónkról, és legyen törekvéseinkben jelen a felhasználói igények hatékony becsatornázása. A felhasználói igényeknek nem csupán tartalmi, de formai vetülete is van: egyre fontosabbá válnak az online szolgáltatások. Az OSZK-nak élen kell járnia az e-könyvek kölcsönzésének hazai elterjesztésében, ehhez a megfelelő módszertan és javasolt licenckonstrukciók kidolgozásán túl a jogszabályi környezet változását is érdemes kezdeményeznünk. Immáron korszerű módon a Gyűjteményszervezési Szabályzatunkban megfogalmazódik a digitális gyűjtemény építésének jelentősége, ugyanakkor egyre inkább halaszthatatlanná válik e vonatkozásban az elektronikus köteles példányok ügyének jogszabályi rendezése. Szakkönyvtári funkciónk emellett elengedhetetlenné teszi a minőségi elektronikus tartalmak, adatbázisok előfizetését, beszerzését (főként az EISZ keretében).
A gyűjtés, feldolgozás és szolgáltatás teljes körűvé tételéhez a továbbra is feltáratlan gyűjteményrészek feldolgozásán kívül szükséges a hungarika-hiányok teljes körű azonosítása, egy minél teljesebb dezideráta-nyilvántartás létrehozása. (Utóbbi egy megfelelő eszköz, azaz ugyancsak egy új IKR beszerzését feltételezi.)
A gyűjtés és megőrzés problémaköréhez szorosan kapcsolódik a webarchiválás kérdése. A nemzeti könyvtárnak meg kell vizsgálnia a már létező webarchiválási praktikákat és politikákat, beleértve a webtartalmak hosszú távú megőrzésének problémáját, ki kell dolgoznia e tekintetben a megfelelő módszertant és stratégiát. A probléma nem új keletű (lásd Drótos Lászlónak a Magyar Internet Archívum létrehozására vonatkozó 2006-os javaslatát), hogy orvoslására eddig nem került sor, az főként a műszaki eszközök (beleértve a szükséges tárhely-kapacitást) és a jogszabályi háttér hiányának tudható be.

Nemzeti Névtér

A tárgyi feltáró eszközök (kontrollált szótárak, egységesített névállományok) fejlesztésében szerzett gyakorlata révén a nemzeti könyvtár megfelelő kompetenciákkal rendelkezik egy Nemzeti Névtér Együttműködés elindításához, koordinálásához. Ehhez “pusztán” az alkalmas technológiai környezet biztosítása szükséges. Mindenképp pozitív és előremutató, hogy – az OSZK kezdeményezésére – bekerült az országos múzeum, az országos szakmúzeum, a nemzeti könyvtár, az országos szakkönyvtár és az állami egyetem könyvtárának kiemelt feladatairól szóló EMMI rendelet tervezetébe a nemzeti névtér létrehozása és fejlesztésének koordinálása, amely utóbbi nemzeti könyvtári feladatként van definiálva.
Ahhoz, hogy a névterek (névtárak) az entitások és viszonyaik tekintetében minél átfogóbbak legyenek, a szakszerűséget is garantálni képes országos vagy nemzetközi szintű koordinációra van szükség, valamint – ezzel szoros összefüggésben – a megfelelő szervezeti keretek megteremtésére. Jó példa a nemzetközi koordinációra az OCLC (Online Computer Library Center) által működtetett VIAF (The Virtual International Authority File, Nemzetközi Virtuális Besorolási Állomány), illetve a Linked Heritage projekt keretében kifejlesztett Terminology Management Platform. A nemzeti könyvtár mindkét kezdeményezésben érdekelt: előbbinek személynév-típusú rekordokat szolgáltat, utóbbinak egyelőre csak a tesztelésében vett részt. Felfogásunk szerint a Nemzeti Névtér alapját, legfőbb építőelemeit elsősorban azok, a könyvtárunk adatbázisaiban található, névtér-jellegű rekordállományok jelentik, amelyek hozzáférési pontokként funkcionálhatnak a közgyűjtemények elektronikus katalógusai, valamint a magyar nemzeti bibliográfiai adatbázis rekordjai számára. Egyedülálló állományunk, munkatársainknak a bibliográfiai tevékenységekben szerzett gyakorlata és tapasztalata, a nemzetközi együttműködésekben való jelenlétünk garanciát jelentenek a Nemzeti Névtér magas szintű karbantartására, a sokrétű visszakeresés szempontjaiból megfelelő részletességűnek tekinthető utalórendszer kidolgozására. A névtér megvalósításában számítunk a nagy névtér-állományokkal rendelkező közgyűjtemények, így mindenekelőtt a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Magyar Nemzeti Levéltár együttműködésére.
A névtér fontos elemei a dokumentumok egykori tulajdonosainak a nevei. A könyvtár Retrospektív Feldolgozó Osztályán folyó kutatómunka terméke az a – hamarosan publikálásra kerülő – possessor-adatbázis, amelynek továbbfejlesztésére országos együttműködést kezdeményezünk. Említést érdemel továbbá a földrajzi nevek jelentős névtérállománya (a Köztaurusz részét képező Geotaurusz és Geohistaurusz), amelynek georeferált térképekkel való összekapcsolása egy nemzetközi mércével is kiemelkedő minőségűnek mondható szolgáltatás alapját képezheti.
A névtér a szemantikus webes eszközökre épülő szolgáltatások alapja (vö. data.bnf.fr).

Felelősség a publikálásban, szabad információáramoltatás

A nemzet könyvtárában vezetői pozíciót betöltő személynek nem csupán felelős vezetőként, de felelős állampolgárként is kell ténykednie, nem kibújva mindeközben a könyvtáros bőréből. Mit is jelent ez közelebbről?
A könyvtáros vezetőnek, úgy is, mint a – saját területén különös gyorsasággal elavuló – információk mielőbbi célba juttatásában érdekelt kutató szakembernek, kiemelten fontos, hogy az elektronikus formában megjelenő kiadványaink – lehetőség szerint – már a megjelenés pillanatától hozzáférhetővé váljanak. Mindez olyan licenckonstrukciók (és a hozzájuk tartozó életképes üzleti modellek) bevezetését követeli meg, amelyek összhangban vannak a Nyílt Hozzáférés mozgalma által megkövetelt alapelvekkel, egyben összecsengenek a Magyar Tudományos Akadémia és a Nemzeti Kulturális Alap hasonló törekvéseivel, illetve az Európai Bizottságnak a tudományos információkhoz való hozzáférésről és azok megőrzéséről szóló ajánlásával (2012/417/EU). Az OSZK immáron – az Europeana tagjaként – Creative Commons licenc alatt teszi közzé katalógustételeit, időszerű volna a CC alapelvek honosítása a hazai szakirodalmi könyv- és folyóirat-kiadás terén.
Míg az időszaki kiadványok tekintetében a gyors hozzáférhetővé tétel kiemelt szempont, addig a nyomtatásban megjelenő egyéb kiadványok esetében a tartalmi megfontolásnak kell előtérbe kerülnie: olyan művek megjelentetésére szükséges törekednünk, amelyek mind a szakma, mind a szélesebb olvasóközönség érdeklődésére számot tartanak, valamint találkoznak cserepartnereink igényeivel. Utóbbi mindaddig különösen releváns kérdés, amíg a külföldi hungarikumok beszerzésében mindenekelőtt a nemzetközi kiadványcserére szükséges alapoznunk, mint lényegi, voltaképpeni egyedüli forrásra.
Az NKA-pályázati források hatékony felhasználása, az igényes könyv- és könyvtártörténeti munkák mellett a szakmában jól alkalmazható, minőségi módszertani kézikönyvek megjelentetésére való fordítása az adófizető állampolgárokkal szembeni nem elhanyagolható kötelességünk.
A könyvtár publikációs tevékenysége nagyrészt a munkatársaknak – az egyes munkakörökhöz kötött – tudományos tevékenységén alapul. A könyvtárnak az egyes (K+F) pályázatokban való részvétel, de mindenekelőtt az intézmény presztízse okán különös érdeke fűződik a fokozatszerzés, a tudományos előrehaladás ösztönzéséhez, ugyanakkor a kollégák maguk is profitálnak nemzeti könyvtári státuszukból, kötelességük tehát, hogy kutatásaikat ne csupán a könyvtár gyűjteményére alapozzák, de tudományos eredményeik disszeminációjakor törekedjenek a könyvtár jó hírének öregbítésére.

Az OSZK mint “valódi nyilvános könyvtár”

Az OSZK-nak több értelemben is nyilvánossá kell válnia. Nyitnia szükséges a felhasználók és a könyvszakma szereplői felé. Szolgáltatásközpontú szemléletének érvényesítésekor építenie kell a tág értelemben vett nyilvánosságra. “Rejtett” gyűjteményrészeit egyre inkább hozzáférhetővé kell tennie, pl. egy állandó írás- és könyvtörténeti vagy Corvina-kiállítás létrehozásával. Ami az előbbit illeti, az ötlet nem új keletű, hiszen már a könyvtárnak a budai várba való átköltöztetésekor felmerült. Mintául szolgálhatna a Belgiumi Királyi Könyvtár Librarium című állandó kiállítása (http://www.kbr.be/librarium/librarium_fr.html), amelynek egy része (a kiállított dokumentumok tekintetében) háromhavonta megújul.
Fokoznia szükséges továbbá a könyvtárnak a kiadói iparral való együttműködést és a nemzetközi jelenlétet, utóbbit főképpen Európában, a digitalizáláshoz kapcsolódó uniós programokban való részvétel révén (Europeana, ARROW, MICHAEL), illetve még inkább a visegrádi országokban és Nyugat-Európában. Az OSZK-nak törekednie kell arra, hogy méltó módon tudja ellátni a magyar könyvtárügy nemzetközi képviseletét, olyan fontos területeken közvetítve a hazai érdekeket, mint amilyen például a szabványosítás. A nemzetközi rendezvényeken (IFLA, CDNL, CERL konferenciák, kongresszusok) való aktív részletével kell szolgálnia a magyar könyvtárügyet, emelve annak presztízsét.
A magyar kultúra értékeinek, a tudományos tevékenység eredményeinek nemzetközi láthatóságát jelentősen fokozhatja, sőt – a könyvtári kölcsönzésben jelentkező igények megszaporodása révén – közvetlen bevételi forrást is jelent, ha az OSZK katalógusrekordjai megjelennek az OCLC Worldcat katalógusában. Az elmúlt időszakban fontos lépéseket tettünk a csatlakozás előkészítésére, előzetes tárgyalásokat folytattunk az OCLC menedzsmentjével, regionális képviselőivel. A csatlakozást a MOKKA-ODR rekordjainak a Worldcaten keresztül való hozzáférhetővé tételével képzeltük el, ezáltal értelemszerűen magunkra vállalva a magyar könyvtári rendszer jelentős, leginkább érdekelt részének a képviseletét.

Az ONIX, az ISBN és az új könyvtári stratégia

Ahhoz, hogy a köztudatban rögzült könyvtár- és könyvtároskép előnyére változzon, egyre inkább szükségesnek látszik, hogy a társadalmi szerepüket újradefiniáló könyvtárak a közvetett (“láthatatlan”) megtérülést célzó működésüket új alapokra helyezzék, valamint hogy a közvetlen gazdaságserkentő hatással bíró, illetve innovatív tevékenységeket a korábbiaknál hangsúlyosabban jelenítsék meg stratégiájukban. Mindezek érdekében – többek között – az alábbi területekre érdemes fókuszálniuk:

1. a szabványok, illetve szabványos megoldások elterjesztése a magánszektorban, valamint – ezzel szoros összefüggésben -
2. a könyvipari értéklánc adatfolyamainak optimalizálása;
3. digitális tartalomközvetítés, átfogó e-könyv-katalógus létrehozása;
4. szerzői jogi adatszolgáltatás;
5. minőségi metaadatok szolgáltatása a könyvterjesztői adatbázisok számára.

Az ONIX egy XML-alapú metaadat-szabvány a könyvkiadói iparág termékeire vonatkozó információk elektronikus formában történő reprezentálására és kommunikációjára. Gazdag adatmező-tartalma lehetőséget biztosít arra, hogy a kiadványok alapvető bibliográfiai adatait kiegészítsük a szerzői jogi státuszra, a kereskedelmi forgalmazásra vonatkozó információkkal. Alapvető elvárás az ONIX-szal szemben az FRBR modellel való kompatibilitás, a mű- és kiadvány szintű nyilvántartás lehetővé tétele, amely szorosan összefügg a szöveges művek egyedi azonosítására szolgáló ISTC (International Standard Text Code) szabványt használó nyilvántartásokkal való interoperabilitás kérdésével. További – kézenfekvő – elvárás a bibliográfiai adatcsere-formátumokkal, mindenekelőtt a MARC21 formátummal való kompatibilitás. Az ONIX minél szélesebb körben, a közintézményeken túl a privát szektorban történő elterjesztése volt az egyik célja az ARROW és a Linked Heritage projekteknek. Jóllehet mind a nemzetközi szabványos könyvazonosító szám (ISBN) használatára vonatkozó MSZ ISO 2108:2005 szabvány, mind az ISBN felhasználói kézikönyvének hatodik nemzetközi kiadása kitér az ONIX alkalmazására, a formátum kevéssé ismert ma hazánkban (jóllehet létezik olyan – példaértékű, de egyelőre befejezetlen – ONIX-alapú fejlesztés, amely a tervek szerint alkalmas lesz az ISBN-számigénylés lebonyolítására, ezzel együtt a könyvkiadás teljes workflow-jának kezelésére). Az OSZK-ban régóta dédelgetett tervünk az ISBN-alkalmazásunk ONIX-kompatibilitássá tétele, ezzel együtt teljes körű kötelespéldány-nyilvántartássá, “kötelespéldány-modullá” fejlesztése.
Az ONIX széles körű elterjedésének felbecsülhetetlen haszna, pozitív velejárója lehet a könyvipari értéklánc adatfolyamainak a költséghatékonyságot támogató, a metaadat-minőséget növelő optimalizálódása. A “hagyományos” adatfolyamokat újszerű adatfolyamok válthatják fel, a könyvtár a magánszektorban keletkezett metaadatok (magrekordok) alapján nem csupán saját bibliográfiai tevékenységét tudja gyorsabban és ésszerűbben ellátni, de egyben minőségi metaadat-szolgáltatást is végezhet a könyvterjesztői adatbázisok üzemeltetői számára. Hasonló céloktól vezéreltek, illetve hasonló elveken működnek világszerte – általában nemzeti könyvtári keretek között – az ún. CIP (Cataloguing In Publication) szolgáltatások.

Zárszó

A digitális kor elérkezte a könyvtárak számára a különböző dokumentumtípusok tömeges digitalizálásának és hozzáférhetővé tételének sürgető feladatain túl azt is jelenti, hogy esetlegesen újra kell értékelniük küldetésüket, a kultúráért, közművelődésért felelős intézményekként újfajta szerepekre is fel kell készülniük, valamint képessé kell válniuk a változó gazdasági környezethez való adaptálódásra. Ez utóbbi, a változással – mint állandó, változatlan tényezővel – való számolás a stratégiai tervezés egyik alapeleme. Az OSZK üzleti modelljét mindemellett egy olyan együttműködésre kell alapozni, amelynek könyvtár, piaci szereplő és felhasználó egyaránt nyertese. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a párbeszédre, partnerkapcsolatra való törekvés, a kölcsönös érdekeltség felismertetése – a jogszabályokra való hivatkozás és szankciókkal való fenyegetőzés helyett – olyan helyzetet teremt, amelynek köszönhetően megnő az együttműködési hajlandóság. (Főként ennek, az észérvekkel való meggyőzés erejének tudható be, hogy a közelmúltban jelentős számban növekedett a köteles példányként beszolgáltatott e-könyvek száma.) A társadalom széles rétegeit átfogó együttműködések ösztönzése, a magyar kultúráért és tudományosságért felelősséggel viseltetők közötti párbeszédek kezdeményezése és megújítása, a magyar könyvtárügy hatékony képviselete határon innen és túl: mindezek az Országos Széchényi Könyvtár leendő főigazgatójának kiemelt feladatai.

* A dolgozat a szerző az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatói munkakörére benyújtott, 2014 áprilisában készített pályaműve.
** Ismertetése: Poprády Géza: A könyv olyan, mint a kerék. = Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 2011. 3. sz. 60-62. p.

Címkék