A helyi érték

Kategória: 2014/10

A Kulturális örökség tanulmányok

második kötete

Két évvel ezelőtt örömmel üdvözöltük a magyar könyv- és könyvtártörténet-írás új műhelyének születését, közelebbről az egri Eszterházy Károly Főiskola Líceum Kiadójának új sorozatát.1 Még nagyobb öröm, hogy a sikeres folytatást illető reményeink valóra válni látszanak: a közelmúltban megjelent a sorozat második kötete, Könyvtár és történet címmel.2

Örvendetes jelenség az is, hogy az ötletgazda és a szervezés munkáját elsődlegesen vállaló Médiainformatika Intézethez csatlakozott a Történelemtudományi Intézet, ami előnyös tartalmi bővülést eredményezett. A szerkesztőbizottság összetétele azonban nem változott. A bizottság tagja a most ismertetett kötet két szerkesztője is, mindkettőjük az alapító intézet oktatója: Czeglédi László (aki egyébként a főiskola Tittel Pál Könyvtárának főigazgatója) és Verók Attila (ez év nyarától a Kulturális Örökség és Művelődéstörténeti Tanszék vezetője). A szerzői kör is változatlan: a tanintézet egykori, nemrég végzett és mai hallgatóinak dolgozatait közlik (erre utal a sorozat második, a jövő ígéretét sejtető alcíme: Sectio Iuvenum). Két könyv- és két könyvtártörténeti tanulmányt (úgy látszik, a kettő már-már misztikus szám lesz e recenzióban), aztán egy-egy egyház- és politikatörténeti munkát olvashatunk, az utolsó, a hetedik írás beszámoló a legutóbbi egri neveléstudományi konferenciáról. Tehát máris megállapíthatjuk – akár előrebocsátott következtetésként -, hogy ezúttal a kultúratudomány tágabb, kifejezetten széles körű felfogásával találkozhatunk, amely erősen közelít a művelődéstörténet két világháború közötti3 és időnként ismét előtérbe kerülő értelmezéséhez.

Sorrendben az első dolgozat szerzője Balogh Sándor (könyvrestaurátor és könyvműves szakoktató), témája: A könyv szimbolikája a képzőművészetben. A hazai szakirodalomban ritkán tárgyalt kérdés, ilyenformán a próbálkozás szinte hézagpótló. Rövid és tömör áttekintést ad (sajnálatos módon nagyon kevés direkt irodalmi hivatkozással) kétezer esztendő történéseiről, a keresztény ikonográfia kialakulásától napjainkig. Sorra veszi a jelentősebb, ha úgy tetszik, népszerűbb motívumokat, a kimagasló alkotókat, olykor alkotásaikat is. És eljut a nehezen tolerálható művészkönyvig, “ahol a könyv megjelenési formává, eszközzé, alapanyaggá válik, vagy esetenként elkorcsosul…” A kutatás folytatása legalább két irányban kínálkozik (ajánlható): egyfelől időben visszafelé, vagyis a görög-római és az ókori keleti civilizációk vizsgálata, másfelől a magyarországi fejlemények, ábrázolások elemzése felé.

Már tanárként és általános iskolai könyvtárosként dolgozik Kardos Zsuzsanna, aki Egy elfeledett katekizmus három kiadása az egri líceumi nyomdából címmel írta meg itt közölt szakdolgozatát. Könnyedén tetten érhető az érzelmi indíték: szülővárosa, Törökszentmiklós hajdani plébánosa, Nagy Ferenc (akinek életéről jóformán alig tudunk valamit) első ízben 1767-ben kibocsátott katekizmusának kiadás- és nyomdatörténeti vonatkozásait igyekezett feltárni. Az egri, főiskolai kötődést sem csak a nyomda jelenti: a könyv kizárólag azért láthatott napvilágot, ráadásul háromszor is, mert az akkori egri püspök, Eszterházy Károly gróf támogatta és finanszírozta. A hazai katekizmusok többségétől eltérően ugyanis a szentmiklósi pap az itáliai Roberto Bellarmino összeállítását tekintette mintának. A szerző az elérhető szakirodalom figyelembevételével gondos, igényes feltáró munkát végzett, rengeteg információt közöl; igaz, a buzgalom olykor a mondandót feleslegesen terhelő leckefelmondásba megy át (pl. a könyvelőállítás, a könyvkötés technikájáról). Igen sikeres viszont a három kiadás (1767, 1771, 1796) összehasonlító elemzése, ez a rész módszertanilag kifogástalan. Rejtett érdekességeket is kimutat: pl. a hibás oldalszámozás, a különös ékezetes betűk, a mecénás címerét rejtő díszítmény.

Az újkori magyar köznemesi családok (elsősorban a nemesi értelmiségiek) magán- és házi könyvtárairól, valamint olvasmányairól szolgáltat sok-sok adatot Bognár Tímea (ő szintén könyvtárostanár lett). Egy országos programhoz, az ún. possessorbejegyzések (továbbá az ex librisek) kutatásához kapcsolódik. A tanulmány címe is sejteti, hogy egy különleges múltú és sorsú kollekcióról van szó: Vándorló könyvek. Tulajdonbejegyzések és ex librisek a Pálffy család csépi gyűjteményében. A Komárom megyei Pálffyak a XVIII. század utolsó harmadától a 1970-es évekig gyűjtötték a könyvet. A gyűjteménybe bekerültek a tizenkilencedik századi Siegler-féle kölcsönkönyvtár bizonyos darabjai, a Thaly család (innen származott a jeles történetíró és politikus, Thaly Kálmán is), a népdalkutató erődmérnök, Kiss Dénes és mások egyes kötetei, köztük az irodalomtörténetben számon tartott Csajághy család (egyik lány Bajza József, testvére Vörösmarty Mihály felesége volt) Bibliája. Függelékben a tatabányai megyei könyvtár katalógusa alapján az állomány fennmaradt dokumentumainak teljes listáját közli. A jegyzék jelentékeny hozzájárulás a családi könyvtárak hazai történetének alaposabb megismeréséhez. A tanulmány is számos eddig ismeretlen információt tartalmaz, és újból, a bizonyító tények nyomdatékával irányítja rá a figyelmet a possessorbejegyzések kutatásának fontosságára és lehetőségére.

Egészen más irányba fordult Körmendiné Pók Zsófia figyelme. A hazai könyvtártörténet egyik kevésbé ismert szeletét vette szemügyre: Könyvtárak az egészségügy szolgálatában Magyarországon. A históriai adatokat a szakirodalom nyomán villantja fel, és hasonlóan járt el az Országos Orvostudományi Dokumentációs Központ és Könyvtár történetének jóval részletesebb ismertetésénél. Csaknem azonos terjedelemben, ám inkább az eredeti források mozgósításával és nem utolsó sorban saját emlékei, élményei rögzítésével mutatja be saját munkahelye, a Heim Pál Gyermekkórház Könyvtárának fejlődését, mai életének momentumait. Szinte csak mellesleg, de azért szól a kórházi betegek könyv- és dokumentumellátásáról is. Ez azért fontos, mert e téren a magyar könyvtártörténet-írásnak rendkívül nagyok az adósságai; talán akad majd kutató, aki vállalkozik a rendszeres feltárásra. A dolgozat vége felé a kollegina súlyos kérdéseket fogalmaz meg, amelyek nem csak az egészségügyi intézményekben működő könyvtári szolgáltatásokat érintik. Kettőt érdemes kiemelni: meddig élhetnek még a kórházi szakkönyvtárak, egyáltalán szükség van-e, lesz-e a digitális műveltség korában szakkönyvtárakra?

Mint szó esett róla, a cím harmadik szavához igazodva két egri történelem szakos hallgató tanulmánya is helyet kapott a kötetben. A közzététel idején Lengvári Csaba az alapképzési tagozaton tanult. Fiatal, leendő kutatóként igen nehéz feladatot kapott: A magyar katolikus egyház megtörésének utolsó szakasza, avagy a Bokor Katolikus Bázisközösség elleni küzdelem. Lényegében az 1945/48 és 1989 közötti időszaknak – tehát a pártállami, szocialista modernizációs kísérletnek – a katolikus egyház elleni fellépését tárgyalja, különös tekintettel az Állami Egyházügyi Hivatal tevékenységére és a Bulányi György piarista szerzetes által létrehívott Bokor Bázisközösség túlélő akcióira. Csaknem kizárólag a magyar nyelvű katolikus egyháztörténeti munkákra támaszkodik, nyilván ebből fakad az itt-ott fellelhető szemléleti egyoldalúság. A tapasztalatlanságot jelzi, hogy forrásdokumentumot alig használ.

A mesterképzés résztvevője volt Fábián Máté, aki igencsak izgalmas témát választott: A többpártrendszer gyakorlati megvalósulásának lehetőségei, 1986-1989. A történeti és politológiai irodalomban alaposan feldolgozott kérdéskör. Ennek ellenére a fiatal kutató nemcsak egyszerűen tájékozódott – mégpedig körültekintően, értően – a magyar nyelvű munkákban, hanem tudott újat is hozni. Mindenekelőtt az információk rendszerezésével, a szöveg világos szerkesztésével, a folyamat valós, korrekt ábrázolásával. Magától értetődik, hogy a továbbiakban az eredeti források, vagyis a hírlap- és folyóirat-közlemények, majd – ha hozzáférhetővé válnak – a levéltári iratok szintjén érdemes folytatni a még mélyebbre hatoló vizsgálódást.

A könyvtárosok számára is hasznos olvasmány lehet A jövő oktatási környezetében az iskola falai nem leomlanak, hanem kitágulnak című írás. Racsko Réka, az Eszterházy Károly Főiskola Humáninformatika Tanszékének tanársegéde írta. Alcíme híven tükrözi a tartalmat: Beszámoló a Változó életformák, régi és új tanulási környezetek címmel megrendezett XIII. Országos Neveléstudományi Konferenciáról (Eger, 2013. november 6-9.). Több mint háromszáz előadás és poszterprezentáció hangzott el, vagyis kimerítően foglalkoztak a pedagógia számos területét érintő tárgykörrel. Minket fokozott mértékben érdekelhet a digitális műveltség összetett problémája, és a könyvtári szolgáltatások szempontjából is kínálnak tanulságokat a nemzetközi tanulói felmérések eredményei.
Amikor A helyi érték című sorozat első füzete megjelent, azzal zártuk a róla szóló ismertetést4, hogy a tanulmányok fontos könyv- és könyvtártörténeti, kissé tágabban: fontos művelődés-, társadalom- és eszmetörténeti adalékokkal gazdagítják a magyarországi történettudomány különböző ágazatait. Most a sor tovább bővíthető, leginkább az egyház- és politikatörténettel. Talán megjósolható, hogy az egri Líceum Kiadó sokszínű és sokrétű kötetét sokan kézbe veszik, forgatják majd, remélhetőleg jócskán lesznek köztük könyvtárosok is. Némelyeket esetleg ösztönözhet helytörténeti kutatások folytatására. Szakmánk számára alighanem ez lenne a legértékesebb hozadéka.

1 Bényei Miklós: Kulturális örökség és a könyvtárak. Egri kiadvány: De librius et bibliothecis. = Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 2012. 8. sz. 57-59. p.
2 Könyvtár és történet (szerk. Czeglédi László, Verók Attila) Eger, Líceum K., 2014. 203 p.(A helyi érték. Kulturális örökség tanulmányok. Sectio Iuvenum, 2.)
3 Mindenekelőtt a Magyar művelődéstörténet című, Domanovszky Sándor által szerkesztett ötkötetes sorozatot (Budapest, Magyar Történelmi Társulat, 1939-1942) említhetjük.
4 Bényei Miklós i. m. 59. p.

Címkék