G. Szabó Lenke (1953-2014)

Kategória: 2014/ 9

Újabb kollégától, baráttól, könyvtári szakembertől kell fájó szívvel búcsúznunk. Elhunyt G. Szabó Lenke, a Szentes Városi Könyvtár igazgatónője, a város kulturális életének egyik nagyformátumú egyénisége. Idézzük fel röviden életútját, szakmai karrierjét, emberi jellemét.Szentesen született, az általános iskola elvégzése után a kalocsai I. István Gimnázium diákja lett. Az érettségit azonban nem itt, hanem szülővárosának patinás középiskolájában, a Horváth Mihály Gimnáziumban tette le 1971-ben. Ezt követően három éven át a Debreceni Felsőfokú Tanítóképző Intézetben folytatta tanulmányait népművelő-könyvtár szakon. (1988-ban a Marxista-Leninista Esti Egyetemen filozófia szakos diplomát, 1999-ben Szegeden, a József Attila Tudományegyetemen informatikus-könyvtáros bölcsészdiplomát is szerezett.) Bár főiskolai évei alatt a népművelés különféle formái foglalkoztatták, mire megszerezte a diplomát, úgy látta, hogy egy nőhöz jobban illik a könyvtárosi hivatás, így 1974-től a szentesi könyvtár munkatársa lett. Hat éven keresztül gyermekkönyvtáros volt, majd a felnőtt részlegbe kerülve négy évig módszertani könyvtárosként, 1984-től pedig tájékoztató könyvtárosként dolgozott.
Hatalmas energiával vetette bele magát a munkába: 1980-tól a Magyar Könyvtárosok Egyesületének, 1983-tól a Módszertani és Ifjúsági Munkabizottságnak lett tagja. Ugyanekkor kezdett tudósításokat küldeni a Csongrád Megyei Könyvtáros című szakmai folyóirat Krónika, valamint Módszer rovatába. Munkáját mindenki elismerte, ezért 1984-ben Miniszteri Dicséretben részesült, egy évre rá “Szentesért” bronz fokozatot kapott. 1988-ban alapító tagja volt a rendszerváltozásban kiemelkedő szerepet játszó Magyar Demokrata Fórumnak.
A népművelő-könyvtár szakos diploma mellé a ’90-es években számítástechnikai szaktanfolyamokat is végzett. Kutatási területe ekkor már a könyvtár gépesítése, informatikai fejlesztése volt.
Az évtized végén két és fél évet a hódmezővásárhelyi Németh László Városi Könyvtár informatikai csoportvezetőjeként dolgozott, ám 2001 januárjától a szentesi könyvtár élén állt. Igazgatói tevékenysége nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a régi zsinagógába költözött könyvtár az ezredfordulót követően korszerűsödött, és eleget tudott tenni az új kor kihívásainak. Új szolgáltatásként létrejött a hangoskönyvtár, bevezetésre került a számítógépes kölcsönzés és megindult a digitalizálás. Az igazgatónő ekkor már a Magyar Elektronikus Könyvtárért Egyesületnek is tagja volt. Munkájának eredményeként számos pályázatot nyert a helyi bibliotéka, hozzájárulva a géppark korszerűsödéséhez, a könyvállomány növekedéséhez. Munkáját 2010-ben újabb elismeréssel honorálták: Csongrád Megye Közművelődéséért Díjjal tüntették ki a magyar kultúra napján.
“A kitüntetés teljesen meglepett, fel sem merült bennem, hogy ilyen díjat kaphatok, de nagy megtiszteltetésnek érzem – nyilatkozta a megyei elismerésről. – Az ember végzi a munkáját, és nem díjakban gondolkodik. Merthogy az igazi elismerés az, ha érdeklődnek a munkánk, s az intézmény iránt.”
A díj csak szerény jutalma volt tevékeny munkájának, hiszen az általa vezetett intézmény kulturális programjainak látogatottsága kiemelkedő volt. Lenke vezetésével a könyvtárban mindennapossá váltak az irodalmi, művészeti, tudományos ismeretterjesztő előadások, különféle klubok, kiállítások, könyvbemutatók, író-olvasó találkozók. A rendezvények házigazdájaként, nem egyszer konferálójaként kiváló kommunikációs készsége, kedves, szerény, mosolygós egyénisége is megnyilvánult. A város egyik köztiszteletben álló polgára úgy fogalmazott, hogy ma már rangot jelent részt venni a könyvtár rendezvényein.
Könyvtárosi ars poeticáját minden könyvtáros magáévá teheti:

“A könyvtár olyan dinamikus intézmény kell, hogy legyen, amely tevékeny alakítója – és nem elszenvedője – a változásoknak. Folyamatosan alkalmazkodik a társadalmi változások nyomán megjelenő felhasználói igényekhez. Szeretnénk, ha nem egy merev könyvtári környezetbe jönnének az emberek, hanem a szabadidő eltöltésének természetes része lenne az intézmény. Próbálunk a hátrányos helyzetűek igényeihez is igazodni. Nem tagadom, szeretnénk a kulturális élet egyik vezető intézményévé válni, és egyfajta közösségi teret biztosítani az itt élőknek, kulturált szabadidő-eltöltési lehetőséget, magas színvonalú munkára törekedve, minőségi szolgáltatást nyújtani.”

Amikor 2006-ban újabb öt évre megbízták az intézmény vezetésével, egy helyi újságíró megkérdezte tőle, hogy jól érzi-e magát a könyvtárban.
“Természetesen, különben nem pályáztam volna meg az állást – válaszolta, majd picit árnyalva a kérdést így folytatta: egy dolgot azért el kell mondanom, a feladat nem könnyű, és nem diadalmenet a hétköznapokban. De amit elvállalok, azt teljes odaadással elvégzem.”

Munkájában mindig támaszkodhatott családjára. Szerető társa, Nagy István és gyermekei, Dániel, Konrád és Kristóf mindenben támogatták. Lenke egyéniségére jellemző volt kedves humora is. Mikor fia az egyetemi évek után egy budapesti napilapnál helyezkedett el, és a gazdasági rovat egyik szerkesztője lett, így értékelte a helyzetet. “Soha nem olvastam még ilyen lelkesen ennyi unalmas gazdasági hírt.”
A 2013-as év elején rosszullétek kezdték gyötörni. Ekkor még ő sem gondolta, hogy a súlyos betegség életének végét jelenti. Hónapokig bizakodott, és a betegség ellenére is dolgozott tovább. Ám a gyilkos kór nem kímélte. Hosszantartó, súlyos, fájdalmas betegségét méltósággal viselte.
Emlékét megőrizzük.

Címkék