Fügedi Péterné (1928-2014)

Kategória: 2014/ 8

Fügedi Péterné Szendrői Jolán 1928. november 6-án született Pécsett. Apja tisztviselő volt, édesanyja a gyermeknevelés és a háztartás felügyeletéről gondoskodott. A családban még két fiútestvérével együtt Pécsett éltek, Joli ott érettségizett, a katolikus gimnáziumban. Neveltetése és alaptermészete alakíthatta a munkájára mindvégig oly jellemző maximalizmust, szorgalmat, felelősségvállalást, korrektséget és elhivatottságot.*Egyetemi tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán német-francia szakon kezdte, de 1950-ben megszüntették a nyugati nyelvek oktatását, így Joli a könyvtár szakot választotta. Az 1953-ban szerzett könyvtárosi oklevéllel hosszú bibliográfusi pályafutás vette kezdetét, ám már előtte, 1952-ben elkezdett dolgozni az Országos Széchényi Könyvtárban. 1953-ban ment férjhez Fügedi Péter földrajztanárhoz, volt Eötvös-kollégistához.
Első és egyetlen munkahelyén 31 évet töltött el szorgos munkával. Hat évig katalogizáló volt a Goriupp Alisz vezette Könyvfeldolgozó osztályon, majd 1958-tól az osztály részeként működő Bibliográfiai csoport tagjává lépett elő. 1958-ban új főigazgató- helyettest neveztek ki a Széchényi Könyvtárba Sebestyén Géza (1912-1976) személyében, az ő irányításával kezdődött el a könyvtár általános reformja, amelynek részeként új megfogalmazást kaptak a nemzeti bibliográfiai feladatok is.
A feladat kettős volt: egyrészt a nemzeti bibliográfia különböző dokumentumtípusokra kiterjedő rendszerének kiépítését, másrészt a bibliográfiai feltáró munka korszerűsítését jelentette. Így Fügedi Péterné kezdettől fogva részt vehetett mind az új koncepció kialakításában, mind gyakorlati megvalósításában. A reformelképzelésekről 1961-ben a gödöllői Országos Bibliográfiai Munkaértekezleten számolt be [Fügedi Péterné: A kurrens magyar nemzeti bibliográfia időszerű kérdései. = Magyar Könyvszemle. 78. (1962) 4. 278-282. p.], amely azután különlenyomatként megjelent Az Országos Széchényi Könyvtár kiadványai című sorozatban is. 1962. június 25-től osztályvezető-helyettesi kinevezést kapott, majd 1965-ben alakult meg a Bibliográfiai Osztály, amelynek Fügedi Péterné lett a vezetője. 1962-től 1968-ig a Magyar Nemzeti Bibliográfia felelős szerkesztője volt. 1961-től jelentek meg a kurrens füzetek éves kumulációi Magyar könyvészet címmel, e kötetek 1969-ig készültek Fügedi Péterné szerkesztésében. 1965-től jelentek meg a hazai tankönyvek, egyetemi jegyzetek bibliográfiái, amelyek első kötetének (1965-1966) szintén szerkesztője volt. Csakúgy, mint az e vállalkozásokkal párhuzamosan megindított másodfokú bibliográfia rendszeres kiadásának. Közben megkezdődött a Magyar könyvészet 1945-1960 című retrospektív bibliográfia közreadása, kötetei közül a 2. köteten áll Fügedi Péterné neve szerkesztőként. A Bibliográfiai Osztály feladata volt 1971-től a külföldi hungarika kurrens bibliográfiai regisztrációjának megszervezése is.
A nemzeti bibliográfiai rendszer kialakítása mellett Fügedi Joli munkájának jelentős része a bibliográfiai tételek leírási és besorolási adatainak új szabályozására vonatkozott. E tekintetben – mintegy úttörő vállalkozásként – szakításra volt szükség a (jórészt a porosz instrukciós hagyományokban gyökerező) szovjet-szocialista címleírási szabályokkal, és keresztülvitte az IFLA által szorgalmazott angol-amerikai szabályzatok honosítását. Gyakorlati munkája mellett elsősorban a katalogizálás és a bibliográfia elméleti kérdései foglalkoztatták.
A nemzeti bibliográfia műhelykérdéseiről, a nemzeti bibliográfiák közötti nemzetközi együttműködésről az MKE soproni vándorgyűlésén tartott előadást [Fügedi Péterné: A magyar nemzeti bibliográfia rendszere és az Egyetemes Bibliográfiai Számbavétel programja In: A Magyar Könyvtárosok Egyesületének Évkönyve. (1978) 20-24. p.], 1980-ban Lipcsében, (Péterné Fügedi: Ungarische Volksrepublik. In: Die Bibliographie in Bulgarien, der ČSSR, der DDR, Jugoslawien, Polen, Rumänien, Ungarn. Hrsg. Gerhard Schwarz. Leipzig, Bibliogr. Inst., 1980. p. 220-246.), 1981-ben pedig Szófiában adta elő a hazai szakbibliográfiák és helyismereti bibliográfiák rendszerét (J. Fügedi: Vengerskie standarty po alfavitnoj katalogizacii: adaptaciâ ISBD/M i normativnost’ unificirovannyh ličnyh imen. In: 5. Meždunarodnoe sovesanie ekspertov socialističeskih stran po problemom tekusej nacional’noj bibliografii. [Varna, 28 maâ-1 iunâ 1979 g.] : sbornik dokladov / [org.] Nacional’naâ biblioteka im. Kirilla i Metodiâ Centr nacional’noj bibliografii ; [sost. i red. Kremena Zotova, Stefan Ivanov]. Sofiâ, Narodnaâ biblioteka, 1981., p. 152-156.).
Továbbképzésként végezte el 1967-ben a Marxista-Leninista Esti Egyetem filozófia szakát, majd 1972-ben a Bibliográfiai adatok tárolása és feldolgozása című számítógépes tanfolyamot.
A ’70-es évektől kezdődően – az IFLA egyik legjelentősebb vállalkozásának eredményeként – rendre jelentek meg a különböző dokumentumtípusok bibliográfiai leírásának szabályzatai (International Standard Bibliographic Description), amelyek honosításában országos szabványként, hol előterjesztőként, hol szakértőként vett részt. Míg az MSZ 3424-es szabványcsalád szabványlapjai közül a könyvekre vonatkozó szabvány, az MSZ 3440-es szabvány-család esetében a személynevek, a testületi nevek és a földrajzi nevek szabványlapjainak előterjesztője volt. A “járulékos” szabványok közül az ISBN- és az ISSN-szabványnak társszerzőjeként, az átírási és rövidítési szabványok, valamint a betűrendezési szabvány megvitatásában szakértőként dolgozott. 1972-ben az IFLA magyar könyvtárosokat, bibliográfusokat és dokumentációs szakembereket bízott meg az International standardization of library and documentation techniques címet viselő helyzetkép kidolgozásával, ebben Fügedi Joli vállalta el a szocialista nemzeti könyvtárak megfelelő szakembereinek ellátását azokkal a nemzetközi anyagokkal, amelyek az OSZK-ba beérkeztek, de például Csehszlovákiába vagy az NDK-ba nem…
Az MSZ 3424-es könyvszabvány az eltelt jó pár évtized folyamán mindvégig viszonyítási pont maradt a szabályzatszerkesztésben, még a közelmúltban készült szabályzatok szerkesztői is minduntalan “Jolihoz” fordultak – “nézzük meg, itt mit mond Joli!” – hangzott el minden nehezen megoldható fordítási, megfogalmazási nehézség, mondhatni, szellemi iszapbirkózás végén.
1964-től 1973-ig az OSZK Bibliográfiai osztályának vezetője volt. 1973-ban kapott megbízást az ún. központi könyvtári szolgáltatásokat (kötelespéldány-szolgáltatás, nemzetközi csere, központi katalógusok, könyvtárközi kölcsönzés, fölöspéldány-központ, tároló könyvtár) magában foglaló főosztály irányítására. Új feladatként jelent meg a magyar ISBN Iroda megszervezése, a kötelespéldány-szolgáltatáson alapuló ISBN számadás és az ehhez kapcsolódó dokumentumtipológia összeállítása is. Ezekhez kapcsolódott a Magyar Nemzeti Bibliográfia számítógépes rendszerének előkészítése és kialakításának megkezdése.
Mindezeket a tevékenységeket erős ellenszélben kellett végeznie, az OSZK-ban sokan ellenezték az akkori kor változásait, illetve más megoldásokat kerestek. Közben napirendre kerültek a nemzeti könyvtár budavári költöztetésének előkészületei is, a kapcsolódó csatározásokkal együtt. Az állandó feszültségek és romló egészségi állapota késztették 1983-ban nyugdíjba vonulásra.
Kevés és kizárólag szakmai kitüntetést kapott, 1978-ban Szabó Ervin Emlékérmet, 2010-ben pedig Kertész Gyula Emlékérmet; ez utóbbit kifejezetten kimagasló bibliográfiai és helytörténeti teljesítmény díjazására alapították.
Nyugdíjasként megőrizte érdeklődését a szakmai közélet iránt – mindnyájunk örömére – aktív publikációs tevékenységét is folytatta.
Már igen nehezen közlekedett, amikor 2007 őszén az MKE Bibliográfiai Szekció tagjai szakmai látogatáson voltak az Andrássy Egyetem épületében (a szépen renovált Festetics-palotában), amely az OSZK költözéséig a Könyvtár egyik épületeként szolgált. Ott voltak akkoriban egyebek között a személyzeti vezető és a főosztályvezetők irodái, de szívesen emlékeztünk vissza egészen 1972-ig is, amelynek szeptemberében az IFLA Budapesten tartotta kongresszusát. Akkor a nagy nemzetközi rendezvénynek Fügedi Joli nemcsak egyik rendezője, hanem háziaszszonya is volt, és az a megtiszteltetés érte, hogy a Bibliográfiai bizottságban az állandó tanácsadó testület (standing advisory committee) tagjává választották.

Nehéz szívvel búcsúzom Fügedi Péterné Jolitól, aki nekem első főnököm és egyben szakmai életemet meghatározó vezetőm volt – és sokunk számára él tovább az emberi nagyság és szigorú szakmaiság példaképeként.

* Az életrajzi adatok jó részét Szücs Jenőnének köszönöm meg, aki 1956-tól 1983-ig volt a közvetlen beosztottja, és szoros, sok tekintetben személyes-kollegiális kapcsolatban állott Jolival.

Címkék