“Hullottak itt már sűrű könnyek, amikor már
ide se jöttek a magyar könyvek.”

(Egy torontálvásárhelyi idős asszony)

Valamikor az 1990-es évek végén jutottunk arra az elhatározásra az MKE Műszaki Könyvtáros Szekciója vezetőségében, hogy a mi szakmai köreinkben felgyűlt tudással, műszaki és informatikai ismerettel kezdjünk el segíteni a Kárpát-medencében, a határainkon túl működő magyar könyvtárakba, iskolákba és más kulturális intézményekbe járó, a magyar kultúra és könyvek iránt nagyon is érdeklődő használóknak.Ennek érdekében minden évben egy nagyobb tanulmányút megvalósítását terveztük el, hogy végigjárjuk a környező országokat, azokon belül is igyekezzünk eljutni a legtávolabbi kis községekbe is, ahol bár szórványban, de számos magyar család él. Ezekbe a helységekbe ugyanis nehezebben vagy egyáltalán nem jutottak el korábban a nagyobb kulturális és könyvadomány programok keretében a városokba eljuttatott kötetek tömegei. Tehát nagyon is értékelve ezeket a nagyobb mennyiségű, szervezetten eljuttatott adományokat – amelyeket többek között a Duna TV is indított -, mi a kisebb körzetek központjait és községeit megcélozva igyekezetünk a könyvgyűjtés mellett – ami minden esetben elmaradhatatlan volt – ismereteket is elvinni. Átadni többek között például a helyismereti gyűjtemények számára szükséges könyv-, irat- és fénykép-digitalizálási tapasztalatainkat és a gyakorlati megoldásokat.
Az évente 300-500 összegyűjtött könyv átviteléhez nagyobb létszámú, 45-50, bizonyos esetekben 60 főnél is nagyobb könyvtáros csoportokat szervezetünk, hogy ezek tagjai között szétosztva a köteteket, akadálymentesen tudjuk átvinni a határon, és eljuttatni a tervezett helységekben lévő könyvtárakba, iskolákba, egyházi gyűjteményekbe és más művelődési intézményekhez.
Az évek során bejártuk Erdély távoli tájait, eljutva a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtárba, azon túl is Kovásznára, a Gyimesek kis falvaiba. Tettünk külön egy irodalmi felfedező utat a Partiumba, Arany János és Ady Endre nyomdo-kain járva, és vittünk oda új könyveket, ahol hajdan e nagy költőink is megtanulták a magyar betűk vetését és olvasását. Feljutottunk a Kárpátok bérceire, de betekintettünk a neves felvidéki fürdőhelyekre, Bártfára, Stubnyafürdőre, Pöstyénbe, tisztelegtünk Madách Imre és Mikszáth Kálmán szülőházánál és emlékhelyeinél is. Talán a legmélyebb benyomásokat a kárpátaljai utunk hagyta bennünk, amikor a Beregszász után ellátogattunk Munkácsra, és a Zrínyi Ilonáról elnevezett városi magyar könyvtár fűtetlen szobájában adtuk át többek között a Magyar Művelődési Lexikon sorozatot a Balassi Kiadó felajánlásaként, ahol a legfogcsikorgatóbb hidegben is kinyitnak a könyvtárak, a szellemi leépülést-pusztulást megakadályozandó.
Mindezek után, 2012-ben vette kezdetét jelen történetünk, amikor is Délvidék felé fordítottuk a figyelmünket. A Vajdaság két nagy tájegységéből Bácskát már korábban bejártuk, ezúttal a Bánát és az eddig még csak halvány emlékek alapján ismert al-dunai tájegységet kívántuk alaposabban megismerni.
A fő szellemi motívumot az adta ehhez, hogy közeledett a Bánság egyik legtávolabbi városában, Versecen született nagy írónknak, Herczeg Ferencnek a másfél évszázados születési évfordulója, amelyre Pastyik László egyetemi tanár, Vajdaságban élő irodalomtörténész barátunk hívta fel a figyelmünket. Jelezte azt is, hogy minden év szeptember 22-e tájékán – emlékezve Herczeg Ferencre – ünnepségeket szoktak taratani, persze helyi szokás szerint összekötve a bortermeléséről híres vidék és város szüreti felvonulásával. Ilyen alapvetéssel és hosszú előkészítés után indult el 2012. szeptember 26-án a több mint 50 fős, könyvtárosokból és a magyar irodalom iránt érdeklődőkből álló csoportunk Budapestről.
Terveinknek megfelelően elsőként Bácskatopolyára érkeztünk, ahol is az ott hozzánk csatlakozó Pastyik László és Walter Vendel jelezte, hogy a Városi Múzeumot is megnézhetjük, ott fogad minket a város polgármester asszonya, Kókai Mernyák Melinda, aki nagy szeretettel köszöntötte a csoportunkat. Beszédében megismertette velünk a többségében ma is magyar lakosságú város társadalmi és kulturális fejlődésének eredményeit, ezek között jelezte, hogy a város könyvtárában éppen felújítás folyik, ami által új tereket is fognak nyitni az olvasóknak. Ezután Óbecsére mentünk, ahol a város nevezetességeit másik régi kollégánk és barátunk, az Újvidéken megjelenő Magyar Szó című napilapban hetente “Gyűrődések” című önálló rovatával jelentkező, a város szülötte, Mák Ferenc mutatta be. Sétánk során a többnyire épségben fennmaradt főtéren, a nagy templom közelében megmutatta nekünk azt a nevezetes Than-házat, ahol az európai hírű testvérpár, Than Mór festőművész és Than Károly vegyészmérnök született.
Ezek után a Tisza túloldalára mentünk át, és Törökbecsére érkeztünk meg, itt elsőként a Szent Klára plébánia templomba siettünk, ahol Mellár József plébános atya várt minket, aki mentorunk volt már az utazásunk előkészítése során, és akinek igen sokat köszönhettünk. Az ő segítségével jutottunk el a Városi Könyvtárba, ahol az igazgatónő, Djukicin Ágnes távollétében Drapos Ildikó főkönyvtáros volt a kalauzunk. A helyi könyvtár és gyűjteményei megtekintése után nagy meglepetésben is részesültünk, miután a helyi könyvtáros kolléganők bemutatták a József Atilláról készített zenés, dramatizált előadásukat. Csodálatos élmény volt az egyórás gyönyörű magyar versmondó műsor vendégeinek lenni.
Másnap reggel lehetővé vált, hogy megtekinthettük az aracsi románkori magyar templomromot, amelyet a máig is felejthetetlen lelkületű helyi kalauzunk, Link Lajos mutatott be. Ezt követően megkoszorúztuk a közeli Eleméren Kiss Ernő aradi vértanú tábornok sírját a templomban lévő családi kriptában.
Nagybecskereken, a városháza impozáns épületében Bálint Aranka, a Városi Levéltár vezetője várt minket. Idegenvezetése ott, majd a város utcáin felért egy szakdolgozat pontosságával, ugyanakkor érdekfeszítő is volt. Szakmai vezetőnk, Pastyik László magiszter méltán mondhatta el, hogy egyik legtehetségesebb tanítványát ismerhettük meg a személyében, akit annak idején az Újvidéki Egyetemen tanított.
Késő délután érkeztünk meg Torontálvásárhelyre, ahol a Bánát, egyben egész Vajdaság legnagyobb református temploma található, és amelynek hajdanán, az 1900-as évek elején még 4000 hívője volt, de ma is több mint 1500 a gyülekezeti tagok száma. Ebből a régi, igazán nagy templomból próbál új kisugárzást nyújtani az Erdélyből odatelepült Gyenge Károly református lelkész, lelkésznő feleségével együtt. Most újítják fel a templom tetőszerkezetét. E helyen megint megható élményben volt részünk: ellátogathattunk a Magyar Művelődési és Kézműves Körbe, ahol 35-40 magyar hölgy munkálkodik és készíti a külföldön is híressé vált kézimunkáikat, varrottas hímzéseiket. A lelkes anyák és nagymamák megható lelkesedéssel beszéltek és énekeltek, majd hálás szavakkal fejezték ki könyvajándékaink feletti örömüket. Itt hangzott el az egyik idős, már 70 év körüli magyar asszony szájából, hogy mégis megérte, hogy az unokáját magyarul megtanította, és az ő szájából hangzott el a cikkünk mottója: “Hullottak itt már sűrű könnyek is, amikor már ide se jöttek a magyar könyvek”. Felejthetetlen emléket hagytak szavai a szívünkben.
Másnap reggel Székelykevén, a helyi magyar általános iskolába mentünk látogatóba, amely az egyetlen az egész Vajdaságban, ahol csak magyar nyelven folyik az oktatás az első osztálytól a tízedikig. Hogy mindenki el tudja helyezni, hol is van ez a hely, jelezzük, Belgrádtól alig 25 kilométerre a Duna irányában, ahol most is több mint 400 magyar gyerek koptatja a padokat. Az iskola igazgatójának, Salamon Gézának és a helyi magyar szervezetek vezetőinek, Magyar Jánosnak, Papp Mariann-nak, és Dani Ernőnek adtuk át a legnagyobb mennyiségű könyvcsomagjainkat, hogy valamelyest szolgálni tudjuk ennek a magyar gyermekseregnek a szellemi fejlődését. Az iskola bemutatása után igen jó ízű beszélgetés alakult ki a Bukovinából áttelepült székelyek történelméről, jelenlegi életéről, helyzetükről és jövőjükről.
Ezután az izgalmas találkozás után indultunk el a régen várt Al-Dunára és Herkulesfürdőre vezető utunkra. A verőfényes napsugárzás még szebbé és érdekesebbé tette a Vaskapu-szoros bejáratát őrző Galambóc várának látványát. Beljebb haladva a vadregényes Duna partján elértük a Kazán-szorost, és megérkeztünk a Traianus táblájáig, amely már Széchényi István által megálmodott vízi út legkeskenyebb részét mutatta. Több helyen megállva és megcsodálva a Vaskapu fenséges táját, érkeztünk meg Tekijához, amely mellett és alatt nyugszik a vízben az újkori erőmű építésekor, az 1972-ben elárasztott Ada Kaleh szigete. Ettől nem messze mentünk át a Romániába, hogy Orsován át megérkezhessünk a régóta látni vágyott Herkulesfürdőre. Az ott töltött órák is felejthetetlenek lesznek, már csak azért is, mert ilyen mértékű pusztulást eleddig nem láttunk, mint itt, a hajdani Monarchia legnevezetesebb fürdővárosának utcáin.
Másnap reggel indultunk fő úti célunk, Versec felé, ahol meg kívántuk ismerni a város egykori szülöttének, a nagy és neves írónak, Herczeg Ferencnek a szülőházát, ahol koszorút akartunk elhelyezni. Ezt már a helyi Petőfi Sándor Kultúregyesület elnökének, Witt Sándornak és kedves munkatársának, Virág Klárának a kíséretében tehettük meg, akik bemutatták nekünk a kiemelkedő szőlőkultúrájáról is ismert városuk legszebb épületeit, amelyek zöme még a monarchia idején épült, közülük is kiemelkedik a katolikus főtemplom, amelyet Herczeg Ferenc anyai nagyapja épített fel, és adtak át éppen kedvenc unokája születésének évében, 1863-ban.
Itt, a koszorúzás utáni emelkedett hangulatban vetette fel Witt Sándor, hogy nagyon szeretnék, ha a 2013-ban, az író születésének 150. évfordulójára egy hozzá méltó ünnepségre kerülhetne sor azáltal, hogy mi, az MKE Műszaki Könyvtáros Szekció – a magyarországi szakemberek közreműködését biztosítva – egy színvonalas irodalmi konferenciát szervezhetnénk meg közösen. Ezzel egyet értve támogatását nyilvánította ki Pastyik László, aki most is a Vajdaságban él, és Mák Ferenc, aki bár Budapesten dolgozik, de a Zentán működő Vajdasági Magyar Művelődési Intézet munkatársa. Azzal a nemes elhatározással váltunk el egymástól, hogy jövőre itt, Versecen újból találkozunk.
Már a kora estébe hajló időben futottunk be az eladdig kevesek által látott, a hajdani nagy delibláti homokpusztában található, és ma is zömében magyarok lakta Fejértelepre, ahol Csányi László, az Ady Endre Magyar Kulturális Egyesület vezetője volt a házigazdánk és vendéglátónk. Az egész falu és persze az ügyes kezű asszonyok és férfiak közös munkájával készítették el a gulyásvacsorát, amely alkalmat adott a Bukovinából ide menekült és azóta is szívós munkával magukat fenntartó emberekkel való beszélgetésre. Ennek a meleg baráti fogadtatásnak az élménye elkísért minket végig a hazafelé vezető hosszú utunkon.
Azóta is sokszor eszünkbe jut, hogy néhol Magyarországon, a sokszor egyre ritkábban látogatott könyvtárakban járva, vajon tudják-e az olvasók, hogy van a magyar határtól több száz kilométerre egy homokpuszta kellős közepén olyan egyesületi könyvtár, ahova minden nap járnak gyerekek és felnőttek új magyar könyvek iránt érdeklődve.

* * *

Az MKE Műszaki Könyvtáros Szekciója 2013 őszén, Versecen megállapodott a Petőfi Sándor Kultúregyesület vezetőivel, hogy közös konferencia megrendezésével méltóképpen fogjuk megünnepelni Herczeg Ferenc születésének 150. évfordulóját. Hazatérve szinte egész éven át tartó előkészületek során megszerveztük, hogy ebbe kapcsolódjanak be a Zentán működő Vajdasági Magyar Művelődési Intézet és az Újvidéki Egyetem magyar tanszékének munkatársai is. Mindehhez a kutatás bázisát az Országos Széchényi Könyvtár gazdag könyvállományán belül a Kézirattárában őrzött eredeti Herczeg Ferenc autográf kézirat és fotó mellett a Diafilm- és Fényképtárban található fényképek adták.
A délvidéki irodalmi kutatóhelyek és műhelyek munkájának beindításában jelentős támogatást és segítséget nyújtott Hajnal Jenő, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet igazgatója, továbbá Pastyik László Újvidéken, Mák Ferenc Budapesten és Zentán komoly gyűjtő- és előkészítő munkába kezdtek. Bevontunk több neves irodalom- és kultúrtörténész kollégát is, és a szervezői munka során megmutatkozott, hogy valóban sor kerülhet egy egész napos verseci konferenciára.
Nagyon sokat lendített a szervezésen az is, hogy a Petőfi Sándor Kultúregyesület már korábban megállapodott két olyan magyarországi község vezetőivel, ahol Herczeg Ferenc élete során sok időt eltöltött, hogy 2013 őszén Herczeg Ferencnek egy életnagyságú bronz szobrot fognak felállítani Versec valamelyik terén. A kezdeményezéshez ezek a helységek anyagilag is jelentős mértékben hozzájárultak, hozzájuk csatlakozott Versec város polgármesteri hivatala is. Ezek után megbízást is kapott egy helyi szobrászművész a szobor tervének elkészítésére.
Időközben az is fölmerült, hogy amennyiben a nyár végére, illetve szeptember elejére elkészülnek a tervezett előadások, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézetnél ennek könyv formában való megjelentetésére is lehetőség nyílik, a Mák Ferenc szerkesztette Délvidéki Soroló című könyvsorozat egyik köteteként. Ez a lehetőség ösztönzőleg hatott a kutatómunka folytatására is.
Szerencsére több helyen, így a Vajdaságban is Pastyik László több olyan dokumentumot talált meg és tárt fel, amelyek eddig egyáltalán nem, vagy csak részben voltak ismertek. Nagy Zoltán pedig felkutatta a szintén közel hetven éve rejtőzködő, Herczeg Ferenc személyét és életét bemutató fényképeket a hagyatékában, illetve neves fotóművészeknek, így Escher Károlynak az OSZK-ban lévő fotói között is. Szintén jelentős kutatómunka folyt az Újvidéki Egyetem Magyar Tanszékének műhelyében is.
Magyarországról szeptember utolsó napjaiban közel 30 fős csoporttal indultunk el, sorainkban több, a konferencián előadást tartó szakember is volt. Késő délután érkeztünk meg Versecre ahol már a város határában várt minket Witt Sándor, a Petőfi Sándor Kultúregyesület elnöke, aki társaival meleg szeretettel fogadott minket. A város központjában lévő székházukban már láthattuk az előkészületeket a Herczeg Ferenc konferenciára, ahol egy kiállítást állítottak fel a nagy írónak a városban és a környéken eltöltött ifjúkori életéből, és elkészült szobrának belső térre készített patinázott gipsz változata, amely fele nagyságú változata volt a téren felállítandó bronz alkotásnak.
Szeptember 28-a, szombat a Herczeg Ferenc-konferencia napja volt. Az eseményről a Vajdaságban megjelenő magyar sajtó egyikének, a Vajdaság MA című hírportál 2013. szeptember 29-én megjelent száma így számolt be:

“Egy patricius a titkok kapujában” címmel tegnap tudományos konferenciát szerveztek Versecen a Városháza díszteremében. Az esemény szervezői Versec városa, a helybeli Petőfi Sándor Kultúregyesület, a Zentán székelő Vajdasági Magyar Művelődési Intézet és a Budapesten működő Műszaki Könyvtárosok Szervezete voltak. Witt Sándor, a verseci Petőfi Sándor Kultúregyesület elnökének üdvözlete után a termet teljesen megtöltő, szép számú megjelentet köszöntötte Pál Károly a VMSZ ügyvezető alelnöke, Zorán Tomic, Versec város alpolgármestere, Milorad Duric, a tartományi művelődési és tájékoztatási titkár helyettese, Lovas Ildikó, az MNT művelődési tanácsosa, és Hajnal Jenő, a VMMI igazgatója.
A konferenciát Nagy Zoltán az MKE-Műszaki Könyvtáros Szervezet elnöke nyitotta meg, aki egyben a konferencia délelőtti levezetője is volt.
A tanácskozás első délelőtti előadója Mák Ferenc művelődéstörténész, bibliográfus (VMMI) volt, előadásának a címe: A régi ország gondjai – Herczeg Ferenc nemzeti konzervativizmusa.
Bence Erika egyetemi tanár, szerkesztő (Újvidéki Egyetem Bölcsésztudományi Kar Magyar Tanszéke) értekezésének a címe: Herczeg Ferenc és a történelmi regényhagyomány – A “jókaizás” jelensége az életműben.
A harmadik előadó Apró István, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanács Budapesti Médiatudományi Intézete képviseletében szólt az egybegyűltekhez, A két Herc(z)eg – Irodalom és regionalizmus címmel.
Ispánovics Csapó Julianna egyetemi tanár, könyvtáros, bibliográfus (Újvidéki Egyetem Bölcsésztudományi Kar Magyar Tanszéke) értekezése zárta a tanácskozás első részét: Nőalakok Herczeg Ferenc regényeiben címmel.
A tanácskozás második részében Pastyik László mgr. irodalomtörténész, bibliográfus (Topolya) – A szülőföld mint irodalmi otthon, Nagy Zoltán könyvtáros, fotótörténész (Budapest) – Herczeg Ferenc, az irodalomszervező, Filep Tamás Gusztáv kisebbségkutató művelődéstörténész (Budapest) – A bolond barátja – Adalékok Herczeg Ferenc történelemképéhez, Balázs-Arth Valéria lexikológus – Herczeg Ferenc a magyar és a szerb lexikonokban, és Pastyik László tartottak előadást (Következtetések és tanulságok – A tanácskozás eredményeinek összefoglalása), Ispánovics Csapó Julianna levezető elnök közreműködésével.
A tanácskozást követően a Petőfi Sándor Kultúregyesület székházában folytatódott a találkozó, ahol szép alkalmi műsor után, ünnepélyesen leleplezték Herczeg Ferenc beltéri szobrát.
Ma a megemlékezés ünnepi szentmisével folytatódik a verseci Szent Gellért plébánia-templomban, majd pedig megkoszorúzzák Herczeg Ferenc emléktábláját, és köszönő okleveleket adnak át a Petőfi Sándor Kultúregyesület dísztermében”

Kora délután a több mint száz főből álló ünneplő tömeg jelentős része átvonult a Petőfi Sándor Kultúregyesületbe, ahol a szervezet tagjaiból alakult kórus és a műkedvelő színjátszó csoport tagjai fergeteges lendületű és magas színvonalú műsort adtak, Kiss Nenád alelnök szerkesztése, betanítása és vezénylése mellett. Majd a város, a tartomány, a testvérvárosok és a magyar delegáció vezetőinek részvételével sor került Herczeg Ferenc teremben lévő szobrának a fölavatására.
Vasárnap délelőtt a csodálatos Szent Gellért templomban – amely éppen 150 éve, Schulek Frigyes tervei alapján épült – 10 órától Herczeg Ferencre emlékező nagymisét hallgathattuk meg Erős Mihály esperes plébános felemelő szentbeszédével.
A mise után visszatértünk a Petőfi Sándor Kultúregyesület székházába, ahol megtartottuk tudományos konferencia és a jubileumi ünnepségek értékelését és annak záró rendezvényét. Ennek keretében a jubileumi ünnepség rendezvényeinek előkészítésében, megszervezésében, az előadások és műsorok megtartásában aktívan résztvevőknek Witt Sándor elnök míves kivitelezésű köszönő emléklapokat adott át, ezzel is kifejezve egyesületük háláját az elvégzett munkáért.
Még e vasárnap délelőtt, a hazaindulás előtti órákban Witt Sándorral együtt átmentünk és meglátogattuk a közeli Fehértemplom városát, ahol felkerestük azt a történelmi városmagot és ezen belül a helyi gimnáziumot, ahol Herczeg Ferenc a magyar nyelt tanulásával töltött el szép éveket, és amelyre mindig nagy odaadással emlékezett vissza írásaiban, elsősorban a Várhegy című könyvében.
Az elmúlt másfélszáz év során sokat kopott és pusztult a város, azonban még most is láthatóak a fennmaradt épületeken, hogy annak idején milyen jelentős katonai és közigazgatási központja lehetett e tájnak, és a Monarchia e “végvárában” milyen élénk társadalmi és kulturális élet folyhatott, amelyet az ott megjelent korabeli sajtótermékek nagy száma is bizonyít. Visszatérve Versecre, búcsút vettünk a minket önzetlenül segítő Petőfi Sándor Kultúregyesület tagjaitól, és eltelve az előbbiekben leírt gazdag élményekkel, érkeztünk haza Budapestre.
A Herczeg Ferenc-konferenciát a Vajdaságban és Budapesten is komoly sajtóérdekelődés vette körül, így az újvidéki Magyar Szó napilapban részletes híradás látott napvilágot Nagy Magdolna tollából; a Vajdaság MA hírportál, a szabadkai Hét Nap című hetilap is közölt értékelő írásokat. A helyi televízió a Szabadkáról és az Újvidékről érkezett tévétársaságok mellett Budapestről a Duna TV és az M1 forgatócsoportjai is készítettek anyagokat a helyszínen, a verseci városháza dísztermében.
A Magyar Nemzet 2013. szeptember 22-ei számában Pethő Tibor írt egész oldalas cikket Herczeg Ferencről, amelyben külön kiemelt, ún. ablakos hírként számolt be arról, hogy az egész Kárpát-medencében egyedül Versec városában szerveztek irodalmi konferenciát a nagy magyar író születésének 150. évfordulója alkalmából.
Ezek után természetes volt, hogy nem sokkal az ünnepségek után megfogalmazódott az a törekvés és megkezdődött az a szervezés, hogy a konferencián elhangzott előadásokból és az ennek kapcsán folytatott kutatómunka eredményeként összegyűjtött dokumentumokból mielőbb megszülethessen egy megfelelő színvonalú emlékkötet.
A Herczeg Ferenc születésének 150. évfordulója alkalmából szervezett tudományos konferencia anyaga néhány hónappal később a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet Délvidéki Soroló című hagyományfeltáró és -ápoló könyvsorozat hatodik köteteként jelent meg, és a jeles XX. századi író alakjának megidézésével a magyar irodalomtörténet-írásban hetvenéves űr megszüntetésére tett kísérletet.
A munkálatok intenzíven folytak, Mák Ferenc a régi szerkesztői gyakorlatát alkalmazva begyűjtötte Újvidékről, Topolyáról, Szabadkáról a kéziratokat, s ami még ennél is inkább nóvumnak számított, az eddig ismeretlen vagy csak szétszórtan, egy-egy napilapban és más sajtótermékekben megbúvó Herczeg Ferencre vonatkozó vagy róla szóló dokumentumokat. Kiegészült továbbá a kötet több válogatott bibliográfiával, így a Herczeg Ferenc 1945 után megjelent műveinek jegyzékével.
Sikerült továbbá az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában a Herczeg Ferenc fondban fellelhető fényképeket kiválogatni és feldolgozni, hogy azok közölhetővé válhassanak a kötetben, amelyért köszönettel tartozunk Földesi Ferencnek, a Kézirattár osztályvezetőjének és Lipthay Endrének, akik elősegítették ennek megvalósítását. Ugyanaz vonatkozik a Fényképtárban az Escher Károly hagyatékában rejlő, Herczeg Ferencet művészien ábrázoló fényképek közlésére is, amely Csillag Katalinnak köszönhető. Ezeknek a fényképeknek a kötetbe való szerkesztése is jó megoldásnak bizonyult. Így a tanulmányok, a szöveges részek között a fényképekről is megismerhetők a nagy író életének színterei, Versectől Budapesten, Badacsonytördemic Lábdihegyen át a Hűvösvölgyig, ahol utolsó éveit töltötte bezártságban, 1954-ben bekövetkezett haláláig.
Az örömteli hír is megérkezett Zentáról, hogy a XXI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál nyitónapjára elkészül a kötet. Ezért aztán a Műszaki Könyvtáros Szekciónak az MKE Könyvtáros Klubjában 2014. április 25-ére tervezett programja keretében bemutatásra tudtuk előterjeszteni az Egy patrícius a titkok kapujában című és a Tanulmányok és dokumentumok Herczeg Ferenc születése 150. évfordulójának tiszteletére alcímű kötetünket.
A könyv időben megérkezett Zentáról, és a könyvfesztiválon, április 25-én délelőtt a Délvidéki Könyvkiadók programjának kertében röviden ismertette Mák Ferenc, majd délután a Műszaki Könyvtárosok Szekciója programjában részletesen is beszélt magáról Herczeg Ferencről az MKE Könyvtáros Klubjában megtartott rendezvényünkön. Annak ellenére, hogy már péntek késő délután volt, teltházasra sikerült a rendezvényünk. Mutatja az érdelődést az is, hogy másnap délelőtt a könyv minden példánya elfogyott.
Méltán büszke lehet délkeleti végeken a bánsági Versec városa, hogy ilyen magyar írót adott a hazának, s hogy 150 év múltával is példát tudtak állítani nagy szülöttük emlékeinek megőrzésében, amelyet a közös szervezésű emlékkonferencia és kötet megjelentetése is szolgálni igyekezett.