“… arra rendeltelek titeket, hogy munkátokkal maradandó gyümölcsöt hozzatok…”

Kategória: 2014/ 9

Húszéves az Egyházi Könyvtárak Egyesülése

“…minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa jó gyümölcsöt.
… gyümölcseikről ismeritek fel őket.”

(Mt 7,17-18, 20)

Az idén húszéves Egyházi Könyvtárak Egyesülése könyvtáros szakmai munkaközösség és ökumenikus egyházi-lelki közösség egyszerre, amelynek tagjai általában vallásos elkötelezettségű könyvtárosok. Ez a kettősség, ez a meggyőződés vezérli mindennapjaikat, irányítja magán- és közösségi életüket, határozza meg munkavégzésüket. Az egyesület vezetői mindig is szem előtt és fontosnak tartották ezt. Az ökumenikus szellem, az elfogadó légkör hamar feloldotta a tagok közti felekezeti különbségeket, sőt kifelé is hatott: a nem egyházi könyvtáros kollégák is szívesen vettek és vesznek részt az egyesület programjain, a szellemi mellett a lelki többlet miatt.
Éppen ezért reméljük, hogy senkiben nem kelt majd visszatetszést, hogy egy szaklapban megjelenő ünnepi, visszaemlékező írásunk címéül és mottójául szentírási szakaszt választottunk. (Ezeket az idézetek olvashattuk az Egyházi Könyvtárak Egyesülése “születésnapi tortáján”.) A cím Szent János evangéliumának részlete. A teljes idézet így szól: “Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, és arra rendeltelek (titeket), hogy munkátokkal gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt.” (Jn 15,16) A mottó Szent Máté evangéliumban olvasható.
Bár az idézetek a Szentírásból származnak, attól függetlenül, hogy hívő vagy nem hívő valaki, mondanivalójuk mindenki számára érthető, elfogadható, megszívlelendő. Hívjuk bár sorsnak, végzetnek vagy a Gondviselésnek, azt, aki megteremtett, megformált, képességekkel és készségekkel felékesített bennünket, gondoljuk bár vezetettnek vagy a véletlennek életutunkat, emberi, földi életünk feladata nem más, mint hogy gyümölcsöt teremjünk. Bármi a foglalkozásunk, hivatásunk, ez utóbbi lehet munka vagy állapotbeli hivatás, életünk csak akkor lehet “értelmes,” ha gyümölcsöt termő.
Az Egyházi Könyvtárak Egyesülése húsz évvel ezelőtt alakult meg, amikor 1994. március 8-án 23 egyházi-felekezeti könyvtár képviselője találkozott, és elhatározta, hogy létrehoznak egy ökumenikus munkaközösséget. Az ötlet Szelestei Nagy Lászlótól, az Országos Széchényi Könyvtár egyházi könyvtárakért felelős munkatársától származott, amelyből a pannonhalmi Főapátsági Könyvtár vezetője, Bánhegyi Miksa és több elszánt egyházi könyvtárban dolgozó kolléga összefogásának jóvoltából konkrét terv lett. A munkaközösség célját és feladatát a következőkben határozták meg: az egyházi könyvtárosok folyamatos kapcsolattartásának biztosítása, információk áramoltatása és évenkénti egy-két napos találkozások, szakmai konferenciák megszervezése.
Az alakuló ülés, amelyen már több könyvtárvezető vett részt, 1994. november 8-án, Budapesten, az OSZK-ban volt. Itt történt meg a névadás, az első alapszabály megszövegezése, a tisztségviselők megválasztása, vagyis a szervezeti keretek kialakítása és a tevékenységi formák meghatározása. Az egyesület az Egyházi Könyvtárak Egyesülése (EKE) nevet választotta. Az országos szervezet központja az OSZK lett. Szellemi központjává a legrégebbi magyarországi könyvtár, a pannonhalmi Főapátsági Könyvtár vált, ez a könyvtár finanszírozta évekig az Egyesülés kiadásait és biztosította az ügyvitelt. A könyvtár vezetője lett az egyesület első elnöke is. Az EKE-nek más hasonló szervezetekkel ellentétben nem könyvtárosok, hanem könyvtárak lettek a tagjai.
A következő összejövetelre 1995. november 7-én, ugyancsak Budapesten, az OSZK-ban került sor. Ez a közgyűlés hagyta jóvá a végső formába öntött alapszabályt. Az Egyházi Könyvtárak Egyesülését 1995. december 19-én vette nyilvántartásba a Fővárosi Bíróság.
1950 és 1990 között a magyarországi egyházi könyvtáraknak egy része megsemmisült, mások zárt könyvraktárakká váltak, legfeljebb korlátozottan nyilvános könyvtárként működtek. A rendszerváltozást követően az egyházi könyvtáraknak egy új korban, megváltozott társadalmi, gazdasági, politikai kulturális körülmények között kellett megtalálniuk helyüket, szerepüket, feladatukat.
Az 1994-ben megálmodott és 1995-ben létrehozott Egyházi Könyvtárak Egyesülésével az egyházi könyvtárak megvalósítottak egy olyan összefogást, amelynek segítségével visszaküzdötték magukat a magyar könyvtári hálózatba, és megteremtették érdekképviseletüket. A muzeális gyűjteménnyel bíró, műemléki környezetben működő egyházi könyvtárak az 1990-es évektől már nemcsak a rájuk bízott szellemi kincsek őrzését, hanem gondozását és szolgáltatását is vállalták a modern technika és a korszerű tudomány eszközeivel.
Abban, hogy szemléletükben megújuljanak, és lépést tudjanak tartani a XX-XXI. századi szakmai, technikai kihívások és követelmények közepette, nagy szerepe volt az idén húszéves Egyházi Könyvtárak Egyesülésének.

Az Egyházi Könyvtárak Egyesülése létrejötte nemcsak Magyarországon volt jelentős tett – ismerve a történelmi, társadalom viszonyokat -, hanem Közép- és Kelet-Európában is egyedülálló volt. A hazánkat körülvevő “szocialista utódállamokban” sehol nincs az Egyesüléshez hasonló szakmai összefogás. Persze más volt az adott országokban a különböző egyházak-felekezetek és az egyházinak mondott könyvtárak XX. századi sorsa is. A felekezeti könyvtárakat a II. világháborút követő időszakban a környező országokban mindenhol államosították, egy sem maradt egyházi tulajdonban, és az állam által fizetett alkalmazottak gondozták – és gondozzák ma is – a gyűjteményeket.
“Keleti” példa nem volt, de “nyugati” igen, amely “egyházi könyvtáros” szervezetekkel az egyesület kezdettől fogva kapcsolatban állt. Ezek a következők: az Arbeitsgemeinschaft Katholisch-Theologischer Bibliotheken (AKThB), a német katolikus teológiai könyvtárak munkaközössége, a Bibliotheques Européennes de Theologie (BETH), korábban Conseil International des Associations de Bibliotheques de Théologie, a teológiai könyvtárak egyesülései nemzetközi tanácsa. Az Egyesülés az AKThB mintájára jött létre, de ökumenikus jelleggel. Magyarország uniós tagsága előtt kiemelt jelentőséggel bírt, hogy az Európai Unió által is elfogadott BETH, amely az európai egyházi (felekezeti) könyvtárakat fogja össze ökumenikus jelleggel, kezdettől meghívta tagjai közé az Egyházi Könyvtárak Egyesülését. A megfigyelői státus után 2002 óta az Egyesülés rendes tagja a szervezetnek. A BETH 1996-ban és 2005-ben Magyarországon tartotta éves összejövetelét; 1996-ban Pannonhalmán, 2005-ben Debrecenben. Mindkét alkalommal több elnökségi tag jelen volt a rendezvényen. A külföldi találkozókon minden évben részt vesznek az egyesület képviselői. 2004-ben a tisztújító közgyűlés után az egyesület az ATLA-val (American Theological Library Association) is kereste az együttműködés lehetőségeit, ám a nagy távolság, illetve anyagi okok miatt a személyes kapcsolattartást nem tudta vállalni a társasággal.
Húsz év hosszú is, rövid is lehet. Egy ember életében hosszú idő, egy szervezet életében akár rövidnek is mondható. Akárhogy is: van mire visszatekintenünk, van mit ünnepelnünk, még akkor is, ha olykor úgy érezzük, meglepően sokat tettünk, sokat elértünk, máskor meg, hogy keveset. Talán erről mondja Gabriel Garcia Márquez: “Az élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik, és ahogy visszaemlékszik rá, amikor el akarja mesélni.”
Az egyesületnek napjainkban több mint 60 magyarországi és határon túli magyar egyházi-felekezeti könyvtár a tagja. (Az egyesületnek a beregszászi református könyvtár volt az első határon túli tagkönyvtára, ma már több erdélyi könyvtár is tag. Az éves összejövetelre 2002-től kezdve minden évben érkeztek vendégek Gyulafehérvárról, Kolozsvárról, Nagyváradról.)
A szervezet ügyeit a tíztagú elnökség intézi, élén az elnökkel. Az elnököt – akit a katolikus és protestáns felekezetek felváltva adnak – három évre választja a közgyűlés. Az elnök munkáját a titkár és a kamarás segíti, az elnökség és közgyűlés, vagyis az egyesület munkáját a felügyelőbizottság kíséri figyelemmel. Az egyesület elnökei 1994 és 2014 között a következők voltak: Bánhegyi Miksa – Főapátsági Könyvtár, Pannonhalma (1994, 1995-1997, 1998-2000). Antalóczi Lajos – Főegyházmegyei Könyvtár, Eger (2000). Bánhegyi Miksa (2001. első félév) ügyvezető elnök, Gáborjáni Szabó Botond – Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtára, Debrecen (2001-2004). Ásványi Ilona – Főapátsági Könyvtár, Pannonhalma (2004-2007). Mányoki János – Evangélikus Országos Könyvtár, Budapest (2007-2008. február), Gáborjáni Szabó Botond – Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtára, Debrecen (2008. februártól-2010). Baranya Péter – Veszprémi Hittudományi Főiskola Könyvtára (2010-2013). Hubert Gabriella – Evangélikus Országos Könyvtár (2013-). Titkárok 1994 és 2014 között: Szelestei Nagy László (1994-1999), Ásványi Ilona (1999-2004), Török Beáta – Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Könyvtára (2004-2007), Sullayné Szigetvári Ildikó – Evangélikus Hittudományi Egyetem Könyvtára (2007-2008. február), Orosz Anna – Ráday Könyvtár, Budapest (2008. februártól-2013), Muszka Ibolya – Magyarországi Unitárius Egyház Könyvtára, Budapest (2013-).
A közgyűlés évente ülésezik, minden évben más-más helyszínen, amely helyek nemcsak történelmi, hanem vallási, egyházi szempontból is jelentős helyek. A találkozók légkörét a történelmi múlt, a művészeti, kultúrtörténeti értékek alakította “genius loci” mellett a házigazda felekezet lelkisége is jelentősen meghatározza.
Az egyesület legfontosabb tevékenysége az elmúlt húsz évben egyrészt a kapcsolatkeresés, a kapcsolatfelvétel és a párbeszéd kialakítása volt, másrészt az érdekképviselet megteremtése az állami és egyházi fenntartók, intézmények, szervezetek és az egyházi könyvtárak között. Az egyesülés együttműködést szorgalmazott más könyvtári és társ szakmai szervezetekkel, intézményekkel, részt vett szakmai fórumok, munkaközösségek, csoportok, kuratóriumok, munkájában. (MKE, IKSZ, MELTE, EME, Publika Könyvtári Kör, szakmai kerekasztal, Magyar Könyvtárostanárok Egyesülete, OSZK, MTA KIK, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, NKA, MOKKA, MOKKA-R, könyvtári szakfelügyelet). Bekapcsolódott az egyházi könyvtárakat érintő, országos programokba, részt vett a magyar könyvtárügyet érintő és átalakító szakmai dokumentumok, jogszabályok, megszerkesztésében, véleményezésében, megvalósításában. Szerepe volt a XX-XXI. századi korszerű egyházi könyvtár (és egyházi könyvtárügy) megteremtésében. Mindezt a humánerőforrás formálásával, a stratégia tervezés és gondolkozás szorgalmazásával, egy, az egyházi könyvtárakban is alkalmazható szakmai koncepció kialakításával, az információs technika alkalmazásának terjesztésével igyekezett megvalósítani.
Ennek az immár húsz éve tartó programnak a fórumai a konferenciák, szakmai napok, értekezletek, továbbképzések voltak, ezért ezekről érdemes részletesebben is szólnunk ebben az ünnepi írásban.
Már az első “hivatalos” közgyűlésen (1996. október, Ráday Könyvtár) kialakult az idővel háromnapossá bővült éves összejövetel rendje: közgyűlés (elnöki, titkári beszámolóval, aktuális kérdések megvitatásával), előadás(ok), amelyek később tematikus szakmai konferenciává “nőtték” ki magukat, és egy második szakmai nappal bővültek, valamint szakmai kirándulással.
Kezdetben – 1996 és 2001 között – az egynapos éves találkozókon még csak egy-két előadást hallhattak a résztvevők. 2001-től a már háromnapos összejövetel szakmai programja tematikus tudományos konferencia rangjára emelkedett, egyre tudatosabban szervezve, változó tematikával. Az egyik évben a tudományos-technikai kihívásokkal, a másik évben a muzeális gyűjteményekkel kapcsolatos hasznos előadásokat hallgathatnak a résztvevők. Az éves, a közgyűléshez kapcsolódó konferenciák közül hadd említsünk néhányat: 2001. Debrecen: “Az egyházi könyvtárak jelentősége a magyar művelődéstörténetben.” 2002. Pannonhalma: “Régi és új – Az egyházi könyvtárak szerepe és feladata az információs társadalomban.” 2003. Sárospatak: “Kulturális örökség védelme.” 2004. Kalocsa és Kecskemét: “Egyházi könyvtárak a változó hazai könyvtárügyben. Stratégia, cél, jövőkép, menedzsment.” 2005. Csurgó: “A tudás gyökere keserű, gyümölcse penig gyönyörűséges (Apáczai Csere János). Iskolai és egyházi felsőoktatási könyvtárak régen és ma.” 2006. Szeged: “A jövő korszerű könyvtárai: modernizálás műemléki környezetben, könyvtárépítés, könyvtártechnológia.” 2007. Szombathely: “Műhelymunka egyházi könyvtárakban. Különleges gyűjteményeink megismertetésének lehetőségei a szakmai és a nagyközönséggel: Feltárás – népszerűsítés – kiadványok – előadások.” 2008. Eger: “A könyvtár és kiállítás – A könyvtár, mint kiállítási helyszín, kiállítást befogadó és lebonyolító intézmény” és “2008 a Biblia Éve”.
2005-től bővült az éves találkozó egy második szakmai nappal, ezen beszámolók, ismertetők hangzottak el az egyes könyvtárakban folyó kutató- és műhelymunkáról, valamint az egyházi könyvtárakat érintő aktuális kérdésekről.
Az egyesület nemcsak az éves találkozókon, hanem év közben is szervezett szakmai napokat, értekezleteket, továbbképzéseket. 2005-ben a számítógépes katalogizálás, adatbázis-építés ösztönzésére szoftverbemutatókat, valamint konferenciát “Állományvédelem a rendőr, a biztonságtechnikai szakember, a jogszabályalkotók, a restaurátor és a könyvtáros szemszögéből” címmel. 2006-ban “Az antikváriumok világa az antikvárius, a könyvgyűjtő és a könyvtáros szemével”, és “Pályázatok a pályáztató, a kuratóriumi tag (elbíráló) és a pályázatíró könyvtáros szemszögéből” címűt. 2007-ben szakmai értekezletet tartott az egyesület a kulturális szakemberek szervezett továbbképzéséről és az egyházi könyvtárakban folyó szakfelügyeletről. Szakmai napot tartott “Esélyteremtés, esélyegyenlőség (műemléki) könyvtári környezetben: Akadálymentesítés – esélyteremtés a mozgáskorlátozott, a könyvtáros, a jogi szabályozó, a műemlékvédelmi szakember és az építész szemszögéből” témában, és kétszer kétnapos “régikönyves” és “digitalizálós” szakmai továbbképzést is szervezett “… holtig megőrzött tanulási vágy nélkül jó könyvtáros el sem képzelhető” (Dávid Antal) és “Digitalizálás – Miért? Mit? Hogyan? Mivel?” címmel. 2008-ban “A reneszánsz könyvkultúrája” és “Isten szava: a Biblia – szakmai nap a Biblia Éve alkalmából” címmel szervezett konferenciákat az egyesület.
2004-től a tagkönyvtárak könyvtárosai munkacsoportokban és “ad hoc” munkaközösségekben végezték a munkájukat. Ezek a PR-es, a szoftveres, a gyűjtőköri együttműködés megszervezésére indított folyóiratos, és a gyűjteményi könyvtárakat összefogó (digitalizálós) munkacsoport voltak.
A PR munkacsoport “felelt” azért, hogy az egyesület egyre inkább jelen legyen a szakmai köztudatban. Ennek érdekében készült el évről évre az egyesület névtára, címtára, majd tanulmányokkal kiegészített évkönyve. Már 1997-től, rendszeresen 2003-tól jelentek meg beszámolók az éves közgyűlésekről, az egyházi könyvtárak rendszerváltozás utáni történetéről, helyzetéről, céljairól, jövőképéről, állományvédelmi munkájáról, szakfelügyeletéről, számítástechnikai fejlettségéről stb. a szaksajtóban (Könyvtári Levelező/lap, Könyv, Könyvtár, Könyvtáros). 2002-től működik az “ekelista”, az egyházi könyvtárak zárt levelezőlistája, 2003-tól pedig az Egyesülés honlapja. 2004-ben indult útjára az EKE Hírlevél. 2010-re készült el az egyházi könyvtárak közös katalógusa, és megújult honlapja-portálja, az UNITAS (http://www.unitas.hu/). (Figyelemre méltó a portál Szent Ágostontól származó mottója, “In necessariis unitas, in dubiis libertas, in omnibus autem charitas.” Magyarul: “A szükséges dolgokban legyen egység, a kétesekben szabadság, mindenben pedig szeretet.” Különösen is “értékelheti” Augustinus tanácsát mindenki, aki végigszenvedte a magyar könyvtárügyben az elmúlt negyedszázadban a szoftverválasztás, közös katalógusokhoz kapcsolódás, adatbázis-építés “gyötrelmeit és gyönyöreit”…)
A szoftveres munkacsoport szorgalmazta, segítette és kísérte figyelemmel a számítógépes katalogizálás elterjedését, adatbázisok létrehozását, szoftverválasztást, a magyar könyvtárakban használt integrált rendszerek bevezetését, közös katalógus létrehozását, az egyházi könyvtárak részvételét közös katalógusokban. A folyóiratos munkacsoport – gyűjtőköri együttműködési célból – létrehozott egy, az egyesület megújított honlapján is elérhető, teológiai folyóiratokra vonatkozó lelőhelyjegyzék-adatbázist PELE néven (PEriodika LElőhely adatbázis néven http://www.eke.hu/index.php/lymbus). A gyűjteményi könyvtárakat összefogó (digitalizálós) munkacsoport kísérte figyelemmel a digitalizálással kapcsolatos országos projekteket és az egyházi gyűjteményekben folyó digitalizálást.
“Ad hoc” társulások, munkaközösségek fogták össze az állományvédelemmel és a pályázatokkal kapcsolatos munkát, szakmai napok szervezésével, felmérésekkel, szakmai dokumentumok összeállításával, folyamatos lobbi-tevékenységgel.
Az idővel több naposra bővült éves összejövetelek programjában szakmai látogatások és kirándulások is szerepelnek. Ezeken az adott város és környéke nevezetességeivel, a találkozót szervező felekezet műemlékeivel, jelentős egyházi és világi gyűjteményekkel ismerkednek meg a résztvevők.
A szakmai kirándulások között voltak különösen is érdekesek, emlékezetesek. Az elmúlt másfél évtizedben pl. több zárt, kevéssé ismert, csak a rendszerváltozás után újjáéledt vagy éppen példaértékűen jól működő hazai egyházi és világi könyvtárat látogathattak meg a találkozók résztvevői. Igazi ötlet- és tapasztalatgyűjtő utak voltak, amikor egy-egy korszerű, kiválóan működő világi könyvtárban is körülnézhettek az egyházi könyvtárosok: 2004-ben Kecskeméten a Református Egyházközség Könyvtára és a Piarista Rendház Könyvtára mellett a Katona József Könyvtárban, 2006-ban a házigazda Szegedi Hittudományi Főiskola Könyvtára mellett a Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtárban és az Szegedi Tudományegyetem Klebelsberg Könyvtárban. Különlegesek voltak azok a kirándulások, amikor a határon túlra jutottak el az éves összejövetel résztvevői. 2001-ben Debrecenből Nagyváradra utaztak, ahol a Nagyváradi Püspöki Könyvtárat nézték meg. 2003-ban Sárospatakról a “régi könyves könyvtárosok” számára fontos Vizsolyba és Göncre, a Rákóczi évre emlékezve Borsiba és Kassára kirándultak. 2005-ben Csurgóról a zágrábi Érseki Könyvtárba és a Nemzeti és Egyetemi Könyvtárba jutottak el, ahol a Bibliotheca Zriniana gyűjtemény kincseit is kézbe vehették. 2009-ben maga az éves összejövetel együtt a Magyar Egyházi Levéltárosok Egyesületével (MELTE) és a Egyházi Múzeumok Egyesületével (EME) közösen szervezve a határon túl, Gyulafehérváron volt. A szakmai kiránduláson, Gyulafehérváron a Batthyanaeumot, a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskola Könyvtárát és az érsekség levéltárát nézték meg a résztvevők és Nagyenyeden a kollégium híres könyvtárát. A következő napon Magyarigenre, Boroskrakkóra, Őraljaboldogfalvára, Vajdahunyadba látogattak. A felkeresett helyeken a szakmai konferencián elhangzott előadásokon túl a helyszíneken ismerkedhettek meg a magyar szórvány egyházközségek gyűjteményi (könyvtár, levéltár, múzeum) helyzetével.
Az éves összejövetelektől függetlenül indította útjára az egyesülés a “Szomszédolás” című programsorozatot, ennek során az egyházi könyvtárosok számára is “egzotikus” könyvtárakba látogathattak el az érdeklődők. Jártak a szentendrei Szerb Ortodox Egyházmegye Gyűjteményeiben és az Ars Alba Restaurátor Műhelyben, a Magyarországi Unitárius Egyház és az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem könyvtáraiban, Budapesten. Az egyetlen magyarországi klasszikus barokk teremkönyvtárat, a Pálos Könyvtárat is megtekintették a budapesti Központi Szeminárium épületében, meglátogatták a Képzőművészeti Egyetem Könyvtárát. Ez utóbbi kirándulás alkalmával megnézték az Operát is. Jártak az Országgyűlési Könyvtárban, és természetesen megnézték a Parlamentet. Szomszédoltak az MTA KIK Kézirattárában és Keleti Gyűjteményében, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban és a Ráday Könyvtárban is. A “Vendégünk” című programon az egyesület látta vendégül az MKE, az IKSZ és a Publika Könyvtári Kör vezetőit.

Az egyházi könyvtárak egy sajátos csoportot alkotnak a magyarországi könyvtári rendszeren belül. Mint az egyik legősibb könyvtártípus, amelynek gyűjteménye a nemzeti kulturális vagyon része, megkerülhetetlen, ha könyvtárról, “a” könyvtárról beszélünk. Az 1950-es évektől kezdve az 1990-es évekig azonban ezek a könyvtárak zárt vagy korlátozottan nyilvános könyvtárként, de inkább könyvraktárként működtek, míg a közkönyvtárak, a települési könyvtárak folyamatosan fejlődtek. A rendszerváltozást követően az egyházi könyvtáraknak egy új korban, megváltozott körülmények, egyre korszerűbb, a (köz)művelődést szolgáló könyvtárak között kellett megtalálniuk helyüket, szerepüket, feladatukat.
Az 1990-es években különös tapasztalat volt, hogy hiába alkotják az egyik legősibb könyvtári csoportot, az egyházi könyvtárak története, különösen a XX. századi sorsa még a szakmabeliek számára sem igazán ismert. A díszes teremkönyvtárral bíró intézményeket ugyan sokan felkeresték turistaként, de hogy ezek egyféle szakkönyvtárként és nem múzeumként is működjenek, szinte fel sem merült. A szakmabeliek megmagyarázhatatlan, inkább a muzeális gyűjteménynek köszönhető tisztelettel vagy az ismeretlen, titokzatosnak vélt intézménynek kijáró bizalmatlansággal méregették ezeket az intézményeket, különösen a rendszerváltozást követő első években. Ezért az egyik feladat éppen az volt, hogy megismertessék és elfogadtassák magunkat.
Napjainkra az egyházi könyvtárak “figyelemre, bólintásra becsültek” lettek a szakma, az állami döntéshozó intézmények és talán a potenciális könyvtárhasználók előtt is. Nagy szerepe volt ebben az Egyházi Könyvtárak Egyesülésének, amely ökumenikusan összefogta és a mai napig képviseli a magyar egyházi és felekezeti könyvtárakat. Önbecsülést adó és mások megbecsülését kiváltó eredmény, hogy az egyesületet társszervezetként fogadják a könyvtáros szakmai szervezetek, hogy “számolnak vele” a társadalmi-politikai döntéshozók. Az egyesülésnek hullámzó eredménnyel ugyan, de többször sikerült anyagi többlettámogatást szereznie az egyházi könyvtárak számára, hogy tagintézményei több országos programban vettek részt, és maga is szervezett nem csak egyházi könyvtárosok érdeklődésére számító szakmai napokat.

* * *

Ismert mondás, hogy sok múlik “az emberi tényezőn.” Ahogy a magyar könyvtárügynek a rendszerváltozás utáni megújítását, úgy az egyházi könyvtárak ügyét is néhány elszánt kolléga – olykor nem is könyvtáros végzettségű munkatárs – vette vállára, és vitte el hosszabb-rövidebb ideig, közben kinevelve a következő generációt, az utódokat, akik átvették-átveszik a stafétát.
Az első elnök, Bánhegyi Miksa bencés halálakor az akkori elnök, Gáborjáni Szabó Botond többek között e szavakkal emlékezett meg róla és az Egyesülés kezdeteiről is: “… ez az Egyesülés több okból létezik, de elsősorban azért, mert valaki létrehozta. Reménységem szerint még sok könyvtáros nemzedék fogja hozzátenni szívét, lelkét, energiáit, egyéniségét, hogy helyes választ adhasson sorsunk és szakmánk kérdéseire. Van és remélhetőleg mindig lesz is tagtársunk, aki élete értelmét találja meg az egyesülés ügyeinek intézésében. De tudnunk kell, hogy mindig az első lépés a legnehezebb, a jó irányba tett első lépés, amit ő tett meg. Az EKE tehát azért ilyen, mert Bánhegyi Miksa az ökumenikus szerveződés mellett döntött.” (EKE Hírlevél 2009. 3. sz. – http://www.eke.hu/images/stories/hirlev/EKE_Hirlevel_2009_3.pdf)
Húsz év távlatából azt mondhatjuk, hogy az összefogás, az ökumenikus szerveződés, a szakmaiság hangsúlyozása, szakmapolitikai képviselet jó döntésnek és jó iránynak bizonyult. Persze a mindennapok gyakran fárasztóak voltak, az út olykor rögös, a feladatok sokszor tűntek nehéznek. Bátorság és elszántság is kellett ahhoz, hogy az éppen csak megváltozott társadalmi-politikai-gazdasági környezetben, amelyben még nagyon is éltek a régi beidegződések, az egyházi könyvtárak harcba szálljanak egyházi fenntartóikkal és a világi döntéshozókkal. Ha csak az egyházi fenntartókra gondolunk: az egyház fennmaradásának egyik biztosítéka a tradíciókat megőrző, megtartó magatartásában rejlik. Ennek a kétezeréves intézménynek elsődleges küldetése az evangelizáció és a szociális munka, ha idővel egyéb küldetései is körvonalazódtak, például a kultúra terjesztése. Feladatai közül az adott gazdasági, politikai, társadalmi változásoknak megfelelően hol az egyik, hol a másik került előtérbe, illetve háttérbe. Ha csak egyetlen pillantást vetünk a magyar egyház XX. századi történetére, beláthatjuk, hogy az utolsó fél évszázadban a magyar egyház a fennmaradásáért küzdött, majd a rendszerváltozás utáni időben lassan ocsúdott, nehezen reagált a változásokra.
Egyházi Könyvtárak Egyesülése azért jött létre, hogy összefogja az egyházi könyvtárakat, és vállalja a (közös) képviseletet, az érdekérvényesítést és a szakmai felzárkózást és felzárkóztatást. E sorok írója, aki az egyesület tevékenységét kezdettől fogva figyelemmel kísérte, majd 1999-től titkárként, 2004-től elnökként, 2007 és 2009 között elnökségi tagként kapcsolódott be a szervezet munkájába, talán nemcsak a maga nevében, hanem minden eddigi elnök nevében mondta az egyesület létrejöttének 15. évfordulóján a következő, az egyesületre is utaló szavakat: “Az egyesület elnöki tisztjét elvállalni egyáltalán nem volt egyértelmű és könnyű döntés, mert láttam a kihívásokat, melyek az egyházi könyvtárak előtt álltak, felismertem a feladatokat, melyek a magyar könyvtáros szakma megújulásával folyamatosan szaporodtak, és titkárként-elnökségi tagként ismertem az egyesület tagjait, képviselőit.” (EKE füzetek 2. Előadások, Kirándulások, Emlékezések. 15 éves az Egyházi Könyvtárak Egyesülése, Pannonhalma, EKE, 2009. http://www.eke.hu/images/stories/eke_fuzetek_2.pdf)
2002-ben az akkori elnök, Gáborjáni Szabó Botond fogalmazta meg az egyházi könyvtárak helyzetét, célját, jövőképét. Ebben többek között ezt írja: “Annak ellenére, hogy a kormányzat a társadalom optimális működése szempontjából jelentős értékőrző, illetve kohéziós szerepet tulajdonít az egyházaknak (…), az egyházi kézben lévő kultúra közcélú hasznosításának megújítása a mai napig várat magára. Ezen a téren sok még a teendő, hiszen az “információs társadalom” egyik alapfeltétele a tudáshoz való szabad hozzáférés, amelynek során színvonalas ellátásra van szükségük és joguk az egyházi könyvtárak használóinak is. (…) Egy évszázadok óta működő könyvtár munkafolyamatainak feltárása és elemzése önmagában való érték a könyvtártörténet számára, csakúgy, mint annak az iskolának a múltja a neveléstörténet szempontjából, amelynek szolgálatában az adott gyűjtemény szerveződött” (Gáborjáni Szabó Botond: A magyarországi egyházi könyvtárak helyzete, célja és jövőképe. = Könyvtári Figyelő, 2002. 1-2. sz.).

* * *

Összegzésképpen elmondhatjuk, tervek, elképzelések, törekvések közül volt, ami megvalósult, volt, ami nem. Volt, ami részben sikerült, és vannak feladataink – folyamatosan. Megvalósult, hogy több évtizedes szakmai lemaradást ledolgozva az egyházi könyvtárak visszakapták helyüket a könyvtári rendszerben, megtalálták helyüket a XX-XXI. századi modern hazai könyvtári hálózatban. Részben sikerült megnyerniük ügyünknek a szakmai-politikai, világi és egyházi fenntartókat, intézményeket, szervezeteket. Folyamatosan dolgozniuk kell azon, hogy szemléletükben megújuljanak, és lépést tudjanak tartani a XXI. századi szakmai-technikai kihívások és követelmények közepette.
Graham Green mondja: “Egy történeknek nincs se kezdete, se vége; az ember önkényesen választja ki azt a megélt mozzanatot, ahonnan vagy visszatekint, vagy előrenéz.” Az Egyházi Könyvtárak Egyesülése életében húsz évre tekintettünk vissza, és reméljük, hogy a történetnek még nincs vége.

Címkék

(1) (1) (1) (1) (12) (1) (2) (2) (3) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (10) (3) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (20) (1) (18) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (3) (1) (1) (5) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (5) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (6) (28) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (10) (1) (5) (1) (1) (2) (1) (1) (4) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (18) (6) (1) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (27) (3) (10) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (8) (3) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (9) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (12) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (7) (11) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (4) (2) (11) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (4) (2) (10) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (30) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (33) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (9) (1) (1) (1) (4) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (3) (1) (19) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (4) (1) (9) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (6) (15) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (10) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (7) (5) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (6) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (13) (1) (1) (2) (4) (3) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (38) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (6) (1) (6) (17) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (2) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (19) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (4) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (9) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (2) (1) (21) (6) (5) (1) (3) (2) (1) (1) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (8) (1) (25) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (18) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (4) (14) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (14) (7) (2) (4) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (5) (1) (1) (1) (1) (2) (22) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (6) (1) (4) (1) (1) (1) (10) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (3) (12) (1) (4) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (17) (4) (1) (1) (2) (1) (3) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (6) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (5) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (9) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (62) (1) (1) (1) (3) (3) (1) (4) (1) (11) (10) (3) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (2) (2) (1) (4) (1) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (9) (1) (1) (7) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (42) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (9) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (6) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (4) (6) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (4) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (4) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (8) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (2) (2) (9) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (8) (1) (1) (1) (4) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1)