Az idézés kezdete és formai jellegzetességeinek változása a legkorábbi orvosi folyóiratok tükrében

Kategória: 2014/ 6

Bevezetés

Az Eugene Garfield nevéhez fűződő, először 1964-ben megjelent Science Citation Index működésének ötvenedik évfordulója alkalmából feltártuk a citációk kiindulási pontját, az idézés legkorábbi megjelenését, majd fejlődését a korai és máig kurrens orvosi folyóiratokban. A Science Citation Index az első tudományos idézettségi index, amelynek bővített változata (SCI Expanded) ma a Thomson Reuters Web of Science adatbázisának magját képezi.
Bibliometriai kutatásunk célja feltárni az idézés történetének kezdetét, illetve bemutatni a mintának választott, legkorábban indult, főként orvosi folyóiratokban az idézés megjelenését és formai alakulását a mai idézési gyakorlathoz képest és a mai idézési gyakorlatig. Ez utóbbin azt a formát értjük, amelynél a közlemény szövegében számokkal jelölik a hivatkozott tételeket, az írás végén pedig irodalomjegyzékben sorolják fel a számoknak megfelelő hivatkozott műveket.
Ez az eljárás a mai tudományos publikációk szerzőinek és olvasóinak természetes, megszokott lehet, de ha megnézzük a korai folyóiratok legelső számait, pl. Journal des Scavans vagy a New England Journal of Medicine első számait, azt tapasztaljuk, hogy kezdetben egyáltalán nem voltak hivatkozások, és a megjelenésükkor is igen változatos, sokszor nem is következetes képet mutattak, például a lábjegyzetben vagy a szövegben való hivatkozással. Az idézési gyakorlat csak később, a tudományos publikációs gyakorlat formalizálódásával párhuzamosan nyerte el a ma használt formáját. A formalizálódásra a tudomány mérésének az igénye miatt létrejött tudománymetria fejlődése okán is szükség volt, mivel főként a természettudományos és orvosi területeken elkezdték először papír alapúan majd adatbázisokban gyűjteni az idézeteket, amelyek ma ezeken a területeken olyan nagy adatbázisokban szerepelnek, mint például a Thomson Reuters Science Citation Indexe. Az “idézések” a kezdetét és néhány meghatározó pontját szeretnénk bemutatni írásunkban.
Az idézés története kezdőpontjának meghatározásához azt a feltevést használtuk, hogy az első idézések a scholionokban voltak, mivel talán ezek voltak az első írásos bizonyítékai a például irodalmi szövegre való tudományos értékű reflektálásnak, elemzésnek, amennyiben az idézést is hasonló jellegű tudományos reflektálásnak tekintjük, olyan értelemben, hogy a szerző felhasználja, beépíti mások helyesnek vagy helytelennek ítélt megállapításait a saját alkotásába, és meg is nevezi, hogy kinek a megállapításait használta fel és azt is, hogy azok honnan származnak. Az idézés későbbi történetéhez megvizsgáltuk az első orvosi folyóiratokat a XVII-XVIII. századból, abból a szempontból, hogy ott hogyan történt az idézés Majd a vizsgálat utolsó részében megnéztük a legkorábban indult és máig kurrens orvosi folyóiratok példáján, hogyan alakult az idézés formája a kezdetektől a mai képhez képest.

Anyag és módszerek

Az idézés történetének vizsgálatakor a scholion-feltevésre – mint az idézés kezdőpontjára – mintául megnéztük olyan műveknek a scholionjait, amelyek igen korán keletkeztek, és korán is születtek hozzá scholionok, és van is olyan kiadása, amelyben a műhöz hozzászerkesztették a scholionokat is. A scholion a görög és latin nyelvű kéziratok lap szélén vagy a lap szabad részén található kritikai vagy magyarázó jegyzetet jelent, amelyeket ókori grammatikusok vagy tudósok írtak jellemzően ókori klasszikus művekhez. Ezeket a scholionokat a könyvnyomtatás megjelenése után a klasszikus írások kiadásakor volt, hogy hozzászerkesztették az eredeti művekhez, és így adták ki, úgymond kritikai, kommentáros kiadásként. A scholiont tartalmazó klasszikus kiadások közül a választás Vergilius Bucolica, Georgica et Aeneis… című művére esett, mivel a híres és tehetséges ókori költő műveihez sok középkori elemzés, kommentár készült neves skolasztikusok által.
A fent említett mű felhasznált 1544-es kiadása1 tartalmazza az alapművet (Vergilius írásait), és oldalanként az alapszöveg körül fel vannak tüntetve a különböző scholion-szerzők kommentárjai is, a neves Maurus Serviuson (IV. század vége) és Aelius Donatuson (IV. század közepe) kívül tartalmazza Antonius Mancinellus (XIV-XV. század) és Badius Ascensius (XV-XVI. század) kommentárjait is. Ezeken kívül megnéztük egy külön kötetben egy Mancinellus kommentárjaival ellátott Vergilius-kiadást: Vergilius Maro, Publius (1532) Bucolica: nunc denuon edita ac recognita cum commentariis Antonii Mancinelli. Coloniae, ex Officina Eucharii. A kötet megtalálható szkennelt formában a books.google.com oldalon, a jegyzetekben szereplő linkek alatt, lásd: 10. sz. jegyzet.
A szépirodalom után az ókori klasszikusoknál maradva, de orvosi példaként megnéztük a következő Galenus-kiadást is a scholionok tekintetében: Galenus, Claudius (1537) Pergameni de naturalibus facultatibus libri tres. Parisiis, ex Officina Christiani Wacheli. A mű online megtekinthető az Albert and Shirley Small Special Collections Library, University of Virginia jóvoltából, elérhetőségét lásd a jegyzetek12. tételében.
A scholionok vizsgálata után szúrópróbaszerűen átnéztük az idézési gyakorlat szempontjából a tudományos kutatások publikálásának a XVII. században létrejött új platformjait, az elsőként indult tudományos folyóiratokat, a Journal de Scavans legkorábbi számait (1665-1797 között) és orvosi folyóiratként a Zodiacus medico-Gallicus, sive miscellaneorum curiosorum, medico-physicorum sylloge című művet (1686). Későbbi folyóirat-mintaként megvizsgáltuk a német nyelvű szülészeti témájú Lucina (1802-es2 és 1808-as3 számok) folyóiratot, és ehhez kapcsolódóan még néhány kortárs szülészeti folyóirat számait: Beobachtungen und Bemerkungen aus der Geburtshülfe und gerichtlichen Medicin, Neue Zeitschrift für Geburtskunde. 33(1), 1853 p. 20-214, Journal für Geburtshülfe, Frauenzimmer- und Kinderkrankheiten. 1(1), 1813 p. 45. A folyóiratok példaként felhozott számaira való hivatkozásnál a megjelenés évét, évfolyamát, ha van, számát és a hivatkozást vagy irodalomjegyzéket tartalmazó lap oldalszámát adjuk meg (nem a tartalmazó közleményre való hivatkozást, mert esetünkben maga a folyóirat a lényeges, nem a közlemény, amelyben szerepel az adott példa).
A legkorábban indult és máig kurrens orvosi folyóiratok vizsgálatakor 5-10 éves intervallumonként néztük át az idézés szempontjából az egyes számait az első megjelent számtól kezdve. Ha azt láttuk, hogy az egyik évben változott a gyakorlat, akkor elkezdtük visszafelé vizsgálni az előző éveket, hogy melyik év volt a fordulópont.
A vizsgált folyóiratok a következők (alapítási sorrendben, zárójelben az alapítás éve):

• The New England Journal of Medicine (1812-)
• The Lancet (1823-)
• British Medical Journal (BMJ) (1840-)
• Virchows Archiv (1847-)
• The British Journal of Psychiatry (1853-)
• Graefe’s Archive for Clinical and Experimental Ophthalmology (1854-)
• Orvosi Hetilap (1857-)

Eredmények

Az ókori szerzőkhöz írt scholionokban azt találtuk, hogy ezekben a kommentárokban az értelmezés mellett hivatkozások is szerepelnek más ókori szerzők műveire. Az 1544-es Vergilius-kiadás (lásd 1. számú jegyzet) lenti oldalán6, amelyhez hozzáfértünk a kiadásból Mancinellus kommentárjában találtunk más szerzők szöveghelyeire való hivatkozást, az 1. képen található helyen az ókori Catora, Pliniusra és Columellara hivatkozik, az utóbbi kettőhöz szöveghelyet is megadva. (A latin szöveg: “Cato, teste Plinio lib. XVII. capi. XXI. Columella autem lib. V. ait…”; magyarul: Cato Plinius tanúsága szerint XVII. könyv, XXI. fejezet, Columella pedig az V. könyvében így mondja…) Ez alapján felvetődött, hogy lehetséges, hogy a korábban élt Servius kommentárjaiban is előfordul hivatkozás más szerzők műveire.

1. kép. Mancinellus kommentárjából (Basel, 1544)

Ezen a nyomon haladva megvizsgáltuk a korábbi kommentár-szerző, Servius Maurus kommentárjaival ellátott teljes Vergilius Bucolica: Georgica. Aeneis, 1520-as kiadást7, amelyben azt találtuk, hogy valóban hivatkozik ő is más ókori szerzőkre, olyan formában, hogy megnevezi a szerzőt és szó szerint idéz tőle.
Ezt láthatjuk a 2. képen – a második sorban idézet szerepel Horatius következő helyére Carmina IV, 4, 38. sor (a kiemelt szöveg latinul: “Hora. Testis Metuarum flumen.” “Metaurus habja tanú reá” (Bede Anna fordítása8): és Propertius elégiáiból a következő helyre: Elegiae II, 9, 41. sor9 (latinul: “Propertius, Testes sunt sydera nobis” magyarul: Propertius, tanúink a csillagok).

2. kép. Servius kommentárjából (Mediolani, 1520)

Servius után idézők tekintetében átnéztük a később élt kommentárszerző, Antonius Mancinellus általi scholionokkal ellátott Vergilius-kiadást is10, itt azt találtuk, hogy Mancinellus már valóban következetesen úgy idéz, hogy a szerző mellett megnevezi fejezet szerint a passzus pontos helyét (3. kép – Columella-idézet11) (latinul: “Columella li. 8. Id pecus frigoris impatientissimum est, nec minus aestivi vaporis” magyarul: Columella 8. könyv: A juhok számára a hideg igen elviselhetetlen és nem kevésbé a nyári hőség).

3. kép. Mancinellus kommentárjából (Coloniae, 1532)

Az ókori szerzőknél maradva megvizsgáltuk, hogy az orvos-szerző Galenus (I. sz.) középkori kiadásában szerepelnek-e hivatkozások, és ha igen, milyen formában. A megnézett kiadásban12 szintén azt találtuk, hogy a címlap szerint az ókori szerző művéhez egy későbbi skolasztikus írt scholionokat és bekezdés-összefoglalókat, epitomákat, ebben az esetben D. Jacobus Sylvius Ambianus (1478-1555). Ezekben a scholionokban szintén találunk pontos hivatkozásokat, csak itt a kiadásban nem a Vergilius-kiadáshoz hasonlóan a szöveg köré, hanem a lap szélére, margináliákként szerkesztette azokat a kiadó (4. kép13), ahogyan a mű címlapján utalnak rá.

4. kép. Scholion Galenus szövegéhez

A korai tudományos könyvek után megvizsgáltuk az idézést a legkorábban indult folyóiratokban. Először a legkorábban indult európai tudományos folyóiratot, a Journal des Scavans-ot tekintettük át az idézés történetének tekintetében. Szúrópróbaszerűen megnézve az indulásától (1665) kezdve a lapszámait, legkorábban egy 1797-es számban (30 Pluviose An. 5, p. 100, lásd 5. kép) találtunk benne idézést, mégpedig olyan formában, hogy a tanulmány szövegében szerepel a hivatkozási szám és a lábjegyzetben a hivatkozás maga.

5. kép. Journal des Scavans – 1797

 A Journal des Scavans, mint legkorábban indult tudományos folyóirat mellett szokták említeni a legkorábban indult nemzeti nyelvű orvosi folyóiratot, a Les Nouvelles découvertes sur toutes les parties de la médecine című, Nicolas de Blegny gondozásában havonta megjelent folyóiratot, amely 1679-től 1681-ig működött. Latin nyelvű változata Théophile Bonet jóvoltából pedig 1680-1685-ig jelent meg14 Zodiacus medico-Gallicus sive miscellaneorum curiosorum, medico-physicorum sylloge címmel. E folyóirat latin nyelvű változatát vizsgáltuk meg a hivatkozások szempontjából (a folyóirat latin változata 1680-1683 között kolligátumként könyvként kötve megtalálható a Semmelweis Egyetem Központi Könyvtárában). A ma használt hivatkozási formához hasonlót találtunk: a tanulmány szövegében zárójelben szerepelnek a hivatkozási számok, a lábjegyzetben pedig a hivatkozott mű bibliográfiai adatai (lásd 6. kép15). Nicholls a Zodiacus medico-Gallicus folyóiratról szóló tanulmányában maga is kitér rá, hogy a folyóirat írásaiban találhatók hivatkozások mind ókori szerzőkre (úgy mint Szókrátész, Platón, Arisztotelész, Hippokratész, Galenus, Celsus Theophrastus, Aszklepiadész, Avicenna), mind kortárs szerzőkre, mint Sydenham és Willis.

6. kép. Zodiacus medico-Gallicus, 1686. Julius

A legkorábban indult és máig kurrens orvosi folyóiratok vizsgálata alapján elmondható, hogy mivel az idézési gyakorlat XX. század közepi, főbb szempontokban egységes forma kialakulása előtt változatos képet mutatott, akár egy folyóirat azonos évfolyamának különböző számaiban is, a vizsgálat eredményeképpen tendenciákat tudunk megállapítani, hogy mely idézési gyakorlat kezd érvényesülni a folyóiratokban egy adott évfolyamtól kezdve. A kutatás során inkább annak a meghatározására törekedtünk, hogy az egyes folyóiratokban melyik volt az első olyan szám, ahol az idézés egy kiforrottabb, a maihoz közelítő formája jelent meg, és vált egyre inkább meghatározóvá a következő évfolyamokban.
A legkorábban indult és máig kurrens orvosi folyóiratok idézési gyakorlatának változását vizsgálva arra az eredményre jutottunk, hogy a gyakorlat változásában megfigyelhető egy viszonylag egységes tendencia, amelyet összefoglalva a következő táblázatban mutatunk be.

Általános tendenciaként megfigyelhető, hogy a vizsgált folyóiratokban először oldalanként szimbólumokkal jelölték a hivatkozásokat a lábjegyzetben, amely szimbólum az első lábjegyzet esetében kivétel nélkül csillag volt, majd néhány folyóirat esetében egynél több lábjegyzet előfordulásakor más jelet alkalmaztak, általában keresztet, majd a következő lábjegyzetre fordított keresztet, majd a többire más, különböző szimbólumokat. Jó példa e jelek alkalmazására a British Journal of Psychiatry 1880-ban megjelent, 26. évfolyamának 347. oldalán található idéző-jelölések (lásd 7. kép). Az Orvosi Hetilapban csak számokkal való hivatkozásra láttunk példát, elődjében, az Orvosi Tárban viszont megtalálhatók a csillaggal jelzett hivatkozások (lásd Orvosi Tár 1848 4- “folyamat” 1. kötet).

7. kép. British Journal of Psychiatry, 26, 1880.

A Lucina és a többi szülészeti folyóirathoz hasonlóan a kezdetben német nyelven megjelent Graefe’s Archive for Clinical and Experimental Ophthalmology című folyóiratban a lábjegyzetben több idéző jelölésére csillagot, majd két csillagot és három csillagot alkalmaztak, a negyedik idéző-tétel itt is kereszt-jelölés volt. (Lásd 8. kép: Graefe’s Archive for Clinical and Experimental Ophthalmology, 34[4], 1888. p. 16.)

8. kép. Graefe’s Archive for Clinical and Experimental Ophthalmology, 34(4), 1888

Szinte ugyanez a gyakorlat figyelhető meg a Virchows Archiv című folyóirat esetében, amely kezdetben szintén német nyelven jelent meg. Annyi eltérés van e folyóirat idézésében, hogy itt az azonos oldalon lévő negyedik idézőt is csillaggal jelölik (négy csillaggal) a lábjegyzetben, csak az 5. idézőtől lesz más a szimbólum, szintén kereszt (pl. Virchows Archiv, 3(3), 1851. p. 464.)
A szimbólummal jelölt lábjegyzet megjelenési időpontját nézve folyóiratonként elmondható, hogy majdnem mindnél az első vagy a korai évfolyamokban már megjelent, egyedül a New England Journal of Medicine-ben jelent meg elég későn, 51 évvel a folyóirat indulása után.
A lábjegyzetben szereplő, szimbólummal való idéző-jelölést a hét folyóiratból ötben egy idő után felváltotta számokkal, szintén a lábjegyzetben történő idéző-jelölés. Egyedül a The British Journal of Psychiatry folyóirat kivétel, ebben 1899-ben az aktuális számban is leírt formai reform után rögtön a mai formájú idézés jelent meg, miszerint a tanulmány szövegében hivatkozási számok szerepelnek, a tanulmány végén pedig az irodalomjegyzékben a számoknak megfelelő bibliográfiai leírás. A folyóirat indulásához képest legkorábban a Virchows Archiv váltott erre az idézés-megjelenítési formára. (Lásd 9. kép Virchows Archiv, 42[1-2], 1868. p. 51.) A többi folyóirat esetében elmondható, hogy még 1900 előtt megtörtént ez a változás.

9. kép. Virchows Archiv, 42(1-2), 1868.

A vizsgált folyóiratokban a következő formai változás az idéző-jelölésben a mai forma megjelenése volt, amely már tartalmazott irodalomjegyzéket a közlemény végén, a közleményben pedig számjelölések azonosították a bibliográfia tételét. Az alapítás évéhez képest legkorábban a The British Journal of Psychiatry alkalmazta ezt a gyakorlatot, mint említettük, közvetlenül a szimbólummal való jelölés után, 1899-től kezdve. (Lásd 10-11. kép: The British Journal of Psychiatry, 45, 1899. p. 257 és 289.) A külföldi folyóiratokat nézve legkésőbben a Graefe’s Archive for Clinical and Experimental Ophthalmology és a Virchows Archive változtatta meg az idézési gyakorlatát, ez a kettő szinte egy időben; az Orvosi Hetilap pedig több mint tíz évvel később, 1933-ban. Elmondható, hogy 1933-ig az összes vizsgált legkorábban indult és máig kurrens orvosi folyóiratban megváltozott az idézési gyakorlat a mai formára, még ha formailag nem is pont ugyanolyanra (pl. felső indexben vagy nem a felső indexben szerepel a hivatkozási szám), a koncepció már megjelent.