“Könyvhöz hasonló az ember…”* Eötvös József és a magyar könyvkiadás

Kategória: 2013/ 8

Kétszáz éve, 1813. szeptember 3-án született báró Eötvös József, a tizenkilencedik századi magyar történelem egyik kiemelkedő alakja. A bicentenárium alkalmából megemlékezünk a jeles regényíróról (A karthausi; A falu jegyzője; Magyarország 1514-ben; A nővérek), akinek az adott korban költeményei, elbeszélései és drámái is kedveltek voltak. A századközép egyik legnépszerűbb szónoka, európai rangú állambölcselő (A tizenkilencedik század uralkodó eszméinek befolyása az álladalomra), és rendkívüli mélységekig hatoltak szellemes aforizmái. Politikusként is aktív szerepet vállalt, kétszer is (1848-ban és 1867-1871 között) vallás- és közoktatásügyi miniszter, mintegy másfél évtizedig a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, a magyarországi polgári művelődés intézményrendszerének igazi megalapozója. Mi, könyvtárosok elsősorban az olvasási kultúra fellendítésében korszakos hatású népoktatási törvény megalkotóját, a tankötelezettség kodifikátorát tiszteljük személyében. Főhajtással idézzük meg jelentékeny, jórészt még feltáratlan könyvtár-politikai tevékenységét is: a nemzeti könyvtár rendezését, a műegyetemi könyvtár létrehozását, a tanítóképezdei könyvtárak szorgalmazását, a népiskolai könyvtárak kezdeményezését stb. Fennmaradt, mennyiségileg és főleg minőségileg elsőrangú magánkönyvtára2 szintén fontos emlékünk.

Ezúttal a szerteágazó életmű szinte teljesen ismeretlen, még a szűkebb szakmai körökben is ritkán emlegetett területére, Eötvös Józsefnek a magyar könyvkiadás fejlődése érdekében tett erőfeszítéseire próbáljuk ráirányítani az érdeklődő kollégák és olvasók figyelmét.

Eötvös művelődéspolitikai programjának középpontjában a népnevelés állt. “Én [...] a magyar nemzet jövőjét tisztán kultúra-kérdésnek tartom, ennélfogva a nevelési ügyet, a közoktatási ügyet a nemzet legfontosabb ügyének tekintem; mindent, mit az ügy előmozdítására tehetek, úgy tekintek, mint a legfontosabb teendőt, melyet elmulasztva, a nemzetnek jövőjét kockáztatom.”3 – hangzik elkötelezett hitvallása. A népnevelés egyik leghatásosabb eszközének a sajtót, a könyvet tartotta. “…elfelejtjük, hogy míveltebbek is a nevelés nagyobb részét nem az iskolai oktatásnak köszönik, s hogy a népnevelésnek legnagyobb részét is, azaz a politikai s más fogalmak általjánosítását a sajtóra kell bíznunk s így a fődolog csak az, hogy a nép minden osztályai a mívelődés ezen hatalmas eszközével élni tudjanak, azaz, az iskolában olvasni, s az olvasottakat megérteni tanulják” – írta naplójában 1866-ban.4 A kortársai által olyannyira csodált műveltségét ő maga is jórészt olvasmányainak köszönhette. Sokat tanult a könyvektől, azokhoz való viszonya meghatározta egész életét, pályáját.5 Saját példáján tapasztalta a nyomtatott betű kivételes hatását, nem csoda hát, ha annak áldásában másokat is részesíteni kívánt.

Tevékenysége akkor kezdődött, amikor a magyar könyvkiadás a reformkori politikai és kulturális fellendülés által teremtett kedvező légkörben nagyarányú fejlődésnek indult. Eötvös első akciója ezen a téren barátja, az alig huszonhat évesen elhunyt bohém költő, Palocsay Tivadar németül írt gyengécske, szentimentális verseinek (Gedichte) kiadása 1837-ben.6 Sokkal, de sokkal jelentősebb kezdeményezése a Budapesti Árvízkönyv. Az ő javaslatára határozták el a fiatal írók, hogy az őket pártoló, műveiket közreadó, ám az 1838-as pesti árvíz nyomán tetemes károkat szenvedett Heckenast Gusztáv könyvkiadót megmentik a bukástól, mégpedig azáltal, hogy egy emlékkönyvet állítanak össze a javára, és ebbe ingyen írnak. A szerkesztésre az indítványozót kérték fel, akinek energikus szervező munkája sikerrel járt. Már 1839 elején napvilágot láthatott az első kötet, és ezt még ebben az évben kettő, majd 1840-ben és 1841-ben egy-egy követte, tehát végül is öt kötet lett belőle. Az akkori magyar irodalom színe-java (köztük számos ún. befutott szerző) vállalta a közreműködést, sőt a politikusok és jogászok egy része is, ily módon a kellő színvonal eleve garantált volt. A tiszta bevétel meg átsegítette a kiadót a megpróbáltatás kritikus szakaszán.7 A példakép és mester iránti háláját rótta le, amikor Kölcsey Ferenc Minden Munkái-nak sajtó alá rendezésében részt vett. A gyűjteményes kiadás hat kötete 1840 és 1848 között jelent meg, Szalay László, Szemere Pál és Eötvös József szerkesztésében.8 Az editio alapvető, de nem hibátlan és nem teljes.

Már kifejezetten népnevelési elvei egyikének, a műveltség könyv útján történő terjesztésének megvalósításáért dolgozott az 1841. november 14-én létrehívott Népkönyvkiadó Egyesület alelnökeként, majd 1846-tól elnökeként. A főleg reformer értelmiségieket tömörítő társulás célkitűzése a parasztság ismeretterjesztő és erkölcsnemesítő művekkel való ellátása volt. Ezzel a szándékkal hirdettek évente pályázatot, a díjnyertes munkákat – amikor volt erre érdemes írás – olcsó áron közreadták, és kissé nehézkesen terjesztették. Bár a tagokat és a vezetőket nemes törekvés vezérelte, szembe kellett nézniük azzal a ténnyel, hogy a gazdasági, társadalmi kötöttségek felszámolása és az iskolaügy reformja nélkül, pusztán emberbaráti gesztusokkal nem lehet a népet a kultúra áldásaiban részesíteni. Az egyesület 1848 tavaszán, a polgári forradalmat követően fel is bomlott.9

Eötvös könyvkiadói tevékenységének második szakasza a neoabszolutizmus idejére esik. Politikai téren ő is hallgatásra, kivárásra kényszerült, ám íróként és publicistaként megszólalhatott, és különösen élénken munkálkodott a különféle kulturális és tudományos egyesületekben. Az ötvenes évek hazai könyvkiadási viszonyairól lesújtó a véleménye, de olyan emberként, aki a kedvezőtlen körülmények ellenére is cselekedni akart, megpróbált segíteni. 1852 elején – ahogy meghitt barátjának, Szalay Lászlónak február 22-én írta – egy históriai zsebkönyv kiadását fontolgatta; ebben életrajzokat és rövidebb történeti monográfiákat is várt.10 A kötet azonban – máig tisztázatlan, miért – nem jelent meg. Ugyanekkor közölte Pap Endre halálának hírét, és hozzáfűzte: “Munkáinak kiadásáról gondoskodva van…”11 Valóban, még ebben az évben megjelentek, Pap Endre hátrahagyott munkái címmel. A műveket Csengery Antal és Kemény Zsigmond rendezte sajtó alá, de valószínűleg Eötvös támogatásával.

Az évtized elején a nemzeti érzés ébrentartására törekedve nagyarányú mozgalom indult a magyar történelmi és irodalmi emlékek feltárására, kiadására. Az első sorozat 1852-1853-ban jelent meg Újabb Nemzeti Könyvtár címmel, összesen hat kötetben. A tudományos élet kiválóságai – köztük Eötvös József – fedezték a kiadás költségeit, de az akadémia (akkor még: Magyar Tudós Társaság) is pártfogolta az ötletet. A sorozatnak a tudomány szempontjait is szem előtt tartva a népszerűsítés volt a célja. Ezt el is érte, mert -  akkoriban soknak számító – 1500 előfizetőt tudott toborozni.12

Ezekben az esztendőkben virágzott a népies irodalom. A kiadók elsősorban a volt jobbágyparasztság és a paraszti sorba süllyedt kisnemesek számára kínáltak olvasnivalót, többnyire az üzleti haszon vágyától hajtva. A füzetes kiadványok közül a legértékesebb kétségkívül A Magyar Nép Könyve volt, amit Csengery Antal és Kemény Zsigmond szerkesztett. Eötvös közreműködött a sorozat megindításában, akárcsak a versek és elbeszélések összegyűjtésében, két novellát is adott a sorozatba. “Nagy szeretettel csüng az egész vállalaton…” – jegyezte meg róla Gyulai Pál 1854 júniusában.13 Kettős célt kívántak elérni: egyesíteni, összefogni az irodalmi élet aktív képviselőit, továbbá a nép számára értékes olvasmányokat adni. Maradéktalanul egyik sem sikerült. 1854-ben hat, 1855-ben ismét hat, majd 1856-ban öt, vagyis összesen 17 füzet jelent meg, de hamar lehanyatlott, az utolsó évfolyam már csak fordításokat tartalmazott.14

A magyar könyvkultúra fejlődését szolgálta volna Kertbeny Károly azon tervének kivitelezése, hogy az 1848-1853. évi magyar könyvtermést egy bibliográfiában összefoglalja. Eötvös előfizetett a könyvészetre, amelynek 1854-ben kellett volna megjelennie, de ez nem történt meg.15 Legtöbbet Vachott Sándornénak segített. Először 1855-ben, amikor az asszony, hogy férje gyógyíttatásához a pénzt előteremtse, egyik regényét akarta kiadatni. Eötvös szívesen pártfogolta, bár április 13-i levelében a kiadóknál való próbálkozás hírét aggodalmaskodva fogadta: “bármi szép helyei légyenek is művének [...] igen félek, hogy a nemes cél, melyre munkáját készíté, ezúton eléretni nem fog.”16 Ehelyett azt tanácsolta, a barátai között kísérletezzen felszólítással. Később az anyagi gondokkal küzdő írónő egy antológia közzétételére vállalkozott. Eötvös összegyűjtötte a verseit, sőt néhány kiadatlant is hozzájuk csatolt, és átengedne azokat Vachottnénak. Erkölcsileg szintén mellé állt. A zsebkönyv Remény címmel 1858-ban látott napvilágot.17 Színvonalát Eötvös költeményei mellett Arany János, Erdélyi János, Fáy András, Gyulai Pál, Jókai Mór, Lévay József, Petőfi Sándor, Vörösmarty Mihály és mások írásai emelték. A sikeren felbuzdulva 1861-ben Vachottné ismét kiadta a Remény. Irodalmi és művészeti zsebkönyvet. Eötvös ezúttal Novella című elbeszélésével támogatta védencét.18 Ugyanebben az évben megengedte az özvegynek, hogy a szépirodalmi műveiből kiválogatott aforizmákat, idézeteket Gyöngysorok címmel kiadja. Ugyancsak ekkor, 1861. november 24-én tartották a Magyar Írók Segélyegylete alakuló közgyűlését, ahol Eötvös Józsefet alelnökké választották. Javaslatára adták ki 1863-ban a Részvét Könyve című albumot, neves írók és műfordítók közreműködésével; Eötvös Gondolatok címmel néhány aforizmát adott.19

A hatvanas évek közepén a kiegyezés előkészítésének lázában égve, Eötvös kissé elszakadt az irodalomtól, a könyvkiadástól. A fiatal tehetségek feltűnése azonban örömmel töltötte el, ha tehette, egyengette útjukat. Pártfogásának köszönhető, hogy Noszlopy Constantia egyetlen műve a közönség elé került. A lány közeli munkatársának, Gorove Istvánnak az unokahúga, és nyilván nagybátyja tanácsára küldte el Eszmetöredékeit Eötvöshöz. Ő elolvasta, és – naplója tanúsága szerint – főleg gondolati mélysége és borús hangulata tetszett; szép irodalmi jövőt jósolt a tizennyolc éves szerzőnek. A könyvecske 1865-ben, feltehetően Eötvös közbenjárására tényleg megjelent, a fiatal írónő azonban majdnem ugyanakkor meghalt, azaz nem igazolhatta pártfogója jóindulatát, bizalmát.20 Találóan jellemezte Eötvös emberi nagyságát Gyulai Pál: “Többet fáradott a mások, mint a maga ügyében s a jóságot szeretetreméltósággal, az emberszeretetet gyöngédséggel párosította. S írótársai iránt is hasonló érzülettel viseltetett.”21

A politikai enyhülés periódusában megélénkült az akadémia könyvkiadói tevékenysége, és ebben Eötvös József – mint alelnök – tetemes részt vállalt. Elgondolása szerint biztosították a magyar történetírás korábbi alkotásait eredeti nyelven (leginkább latinul) tartalmazó Magyar Történelmi Emlékek (Monumenta Hungariae Historica / Scriptores/) című sorozat indításának anyagi feltételeit: önkéntes adományokat gyűjtöttek, Eötvös tíz forinttal iratkozott fel a hasonló összeget felajánlók listájára.22 A kiadvány kötetei – amelyek némelyikét még ma is használják a kutatók – 1857 és 1917 között jelentek meg.23 Az akadémiai kiadványokkal később, mint elnök is szívesen és sokat foglalkozott. 1866 áprilisában sürgette a könyvkiadási ügyek rendbehozatalát, és a nyomtatásnál lehetséges megtakarításra figyelmeztetett. Sok bosszúságot okozott az Eggenberger-féle könyvkereskedés, az MTA főbizományosa a könyvek rendetlen szétküldésével, a pontatlan elszámolással. Többszöri figyelmeztetés után 1869-ben aztán felmondtak neki.24 Gyakran pártfogolta Eötvös az értékes tudományos munkák kiadását. 1867-ben Dethier Antal műtörténész Justinian szobráról írt tanulmánya kinyomtatásának költségeit az alábbi megjegyzés kíséretében utalványoztatta ki: “munkájának sajtó alá adását helyeslem.”25 Hasonlóképp támogatta 1870-ben Orbán Balázs tájmonográfiájának – Székelyföld leírása – segélyezését.26 Az értékes, kiterjedt kutatáson alapuló föld- és néprajzi munkából akkor már megjelent két kötet, a további négy kiadásához kérte a szerző a segítséget.

Közvetlen szerep jutott Eötvösnek a kifejezetten könyvkiadási céllal alapított, a katolikus egyház mindenkori szempontjait érvényesítő Szent István Társulat talán legnagyobb vállalkozása, az Egyetemes Magyar Encyclopaedia előkészítésében. 1858 májusában, amikor a választmány elfogadta az ötletet, Eötvös József elnökletével nevezett ki egy bizottságot az előzetes terv kidolgozására. A bizottság megállapította a munkaprogramot, elkészült az általános tartalomjegyzék, majd 1859-ben megjelent az első kötet.27 Az általános lexikon monstruózus kiadványként indult. Körülbelül az N betűig rengeteg szócikket tartalmazott, hallatlan részletességgel kifejtve. Utána azonban hirtelen összecsapták az egészet, és 1876-ban, a 13. kötettel befejezték a kiadását.

A Kisfaludy Társaság elnökeként Eötvösnek szintén volt beleszólása kiadandó könyvek kiválasztásába. 1862 februárjában Bérczy Károly Dickens egy évvel azelőtt megjelent Great expectation című regényét ajánlotta fordításra és kiadásra. Eötvös és Lukács Móric vállalkoztak a javaslat megvizsgálására, de elvetették azt, mondván: “a regénynek magyarra fordítása szinte leküzdhetetlen nehézségekkel járna.” Helyette Thackeray történelmi regényét, a Henry Esmondot ajánlották.28 Szász Károly és Szász Béla hamarosan átültették magyarra, és a Kisfaludy Társaság 1862-63-ban két kötetben közzétette.29 Saját orgánumában, az 1865-66-ban közreadott Politikai Hetilapban rendszeresen propagálta a Társaság kiadványait. A híres Shakespeare-sorozatot 1865. augusztus 7-én maga ajánlotta olvasóinak.30

A kiegyezést követően, az előnyösen megváltozott körülmények között Eötvös miniszteri jogkörrel felruházva dolgozhatott a magyarországi könyvkultúra fejlesztésén, és amit ennek érdekében tett, elválaszthatatlan kiemelkedő művelődéspolitikai munkásságától. Erőfeszítései három probléma köré összpontosultak: az Egyetemi Nyomda, a népiskolai tankönyvek, valamint a gyermek- és ifjúsági irodalom.

Az Egyetemi Nyomda 1867-ben került a kultuszminisztérium fennhatósága alá. Eötvös különös gonddal fordult a nagy múltú üzem felé. Itt nyomatta a miniszté-
riumi kiadványokat, az iskolai bizonyítványokat, a tankönyvek egy részét és a Néptanítók Lapját. Tannyomdává szándékozta fejleszteni, olyan intézménnyé, amely – hasonlóan a bécsi és a berlini államnyomdákhoz – vezető- és irányító szerepet játszik technikailag és művészetileg egyaránt, és a nyomdászati képzés központja is. Leváltotta a hivatalnok-igazgatót és helyébe szakembert, nyomdászt állított, Träger András személyében.31 A jóakarat azonban kevésnek bizonyult, megfelelő költségvetési keret hiányában a nyomda nem tudott lépést tartani a tőkeerős kapitalista magánvállalatokkal.

Eötvös pontosan látta, hogy nagy célja, a népoktatás európai színvonalra emelése nem érhető el igényes, tartalmilag és metodikailag korszerű tankönyvek nélkül. Már 1868-ban összehívta a tankönyvszerkesztő bizottságot, és ennek “teendőiül jelölte ki, hogy a népiskolai olvasó- és tankönyvek s a népiskolai tantárgyak sikeres tanításában, a néptanítók által vezérfonalul használható methodicus vezérkönyvek miként leendő kidolgozása fölött tanácskozván, oly javaslatot adjon be, mely szerint a könyvek fejlődöttebb tanirodalom színvonalán megállhassanak s hazai jelenlegi népnevelésünk viszonyainak és szükségleteinek megfeleljenek.”32 A testület által javasolt kéziratokat végső fokon Eötvös hagyta jóvá, miután mindegyiket átnézte. Míg ő állt a minisztérium élén, tárcája költségén kilenc tan- és vezérkönyvet adtak ki a népiskolák számára.33 Az általa indított Néptanítók Lapjának külön könyvészeti rovata volt, ahol ismertetéseket közöltek a népiskolai kézikönyvekről, a tanítóknak írt magyarázó segédkönyvekről, a népoktatásra vonatkozó hazai és külföldi művekről, továbbá ajánló bibliográfiát a határterületek szakirodalmáról és a beszerzésre, elolvasásra javasolt szépirodalomról.34
Eötvös nem elégedett meg a recenziókkal és kivonatokkal: speciális, a tanítók és a növendékek művelését egyaránt szolgáló könyvek kiadását tervezte. Segítőtársa, tanácsadója Ráth Mór, a népiskolai kiadványok országos főbizományosa, valamint Molnár Aladár miniszteri titkár volt. Az utóbbi szerkesztette az Osterlamm Károly által kiadott Népiskolai Könyvtárt, amelynek első füzete 1868-ban látott napvilágot. Eötvös Gorove István földmívelési és iparügyi minisztert is be akarta vonni a Néptanítók Lapja és a Népiskolai Könyvtár felvirágoztatásába. A hetilap “földmívelési szakismeretek” című mellékletet kapna – ezt Gorove helyeselte, erről tárgyalni óhajtott. A füzetsorozat felől Eötvös így tájékoztatta: “Azt hiszem e könyvtár alkalmas volna a lap kiegészítésére. A lap által gondoskodnánk a népiskolák tanítóinak, a könyvtár által növendékeinek a műveléséről. A könyvtár tartalmának legalább felét a földművelésre és iparra vonatkozó reálismeretek képeznék. Én óhajtanám e könyvtár kiadását átvenni, vagyis inkább óhajtanám, hogy a vállalatot a földmívelési és közoktatási minisztérium közösen adják ki s szintúgy hét nyelven, mint a ‘Néptanítók lapját’ minden hazai népiskolának díj nélkül küldjék meg. Ha e javaslatomat Nagyméltóságod szíves lenne elfogadni, általa azon, azt hiszem népünk művelődésében nagyon gyümölcsöző eredményt eszközölnénk, hogy pár év alatt az ország minden népiskolájában mintegy húsz kötetnyi olvasó könyvgyűjtemény lenne.” Minisztertársa ezért az ötletért már nem lelkesedett, sőt a távlatos elgondolást kereken visszautasította.35 Egyedül Eötvös sem vállalhatta a sorozat kiadásának terhét. Az anyagi eszközök hiánya lehetett az oka, hogy a tervezett húsz kötetből mindössze négy füzetet nyomtattak ki, 1868-ban és 1869-ben. Az első és a második válogatás volt, Téli esték. Elbeszélések, versek és tanulságos olvasmányok, illetve Képek az emberi élet és a természet köréből címmel, százhetven-százhetven oldalon. A harmadik-negyedik füzet összevontan jelent meg, és Győry Vilmos ifjúsági regénye, A legújabb Robinson töltötte meg.36

Eötvös nevelési koncepciójában helyet kaptak a gyermekek olvasmányaira vonatkozó nézetek is. Fontosnak vélte helyes megválasztásukat, erről a kérdésről többször is elmélkedett. A mesét rossznak tartotta, mert belőle a gyerekek “hamis fogalmakat merítenek az életről.”37 Szerinte a gyermek kezébe olyan könyvet adjanak, amely a való életre nevel. Az akkori ún. ifjúsági művekről sem volt jó véleménnyel: “Sok, a gyermekek számára írt igen jó szándékú könyvet ismerek, mely bizonyos gyermeki egyediségekre veszélyesebb, mintha nekik Kock [erotikus részletei révén népszerű francia író] valamely regényét adnók kezökbe, s jelen fiatalságunk beteges kedélyének egyik főoka talán a számos, különösen a gyermekek s fiatalság számára írott könyvekben kereshető.”38 Cooper indián-regényeit viszont alkalmasnak ítélte a kiadásra. Vachott Sándorné az ő utasításai szerint dolgozta át a hetvenes évek elején az amerikai szerző három regényét, Az útmutató, Az utolsó mohikán és A vadfogó címmel, amelyeket a Légrády Testvérek jelentettek meg.39

A könyvkiadás ügyét Eötvös József három módon szolgálta: egyéni kezdeményezések formájában, az egyesületi mozgalmon belül és végül miniszterként. Tetteit döntően befolyásolták művelődéspolitikai célkitűzései. Az irodalmi és a tudományos életet európai színvonalra emelni, a népnevelés helyzetét a nyomtatott betű óriási erejével elmozdítani a holtpontról – ezek a szempontok vezérelték valamennyi lépését. A fentiek alapján aligha kétséges, hogy munkássága a magyar könyvkultúra területén is eredményesnek, hasznosnak bizonyult. Némely elgondolása talán még ma is időszerű.

JEGYZETEK

1 Eötvös József: Vallomások és gondolatok. Bp., 1977. 45. p. – Első, még tizennyolc éves korában írt naplófeljegyzése.
2 Gángó Gábor: Eötvös József könyvtára. Bp., 1995.; Bényei Miklós: Eötvös József könyvtára. = Magyar Könyvszemle, 1970. 3. sz. 182-192. p.
3 A költségvetés tárgyalásakor, 1870. febr. 24. In: Eötvös József: Kultúra és nevelés. Bp., 1976. 236. p.
4 Eötvös József: Vallomások és gondolatok. Bp., 1977. 701. p. (1866. aug. 18.)
5 Vö. Bényei Miklós: Eötvös József olvasmányai. Bp., 1972.
6 Palochay, Theodor Baron: Gedichte. Pest, Heckenast, 1837. 104 p.
7 Voinovich Géza: B. Eötvös József. Bp., 1903. 213-214. p.
8 Ferenczi Zoltán: Báró Eötvös József. Bp., 1903. 41. p.
9 Eötvös József-Vahot Imre: Népkönyvkiadó egyesület. = Athenaeum, 1841. II. 63. sz. 1006. has; Stuller Ferenc: A népkönyvkiadó egyesületnek… = Jelenkor, 1846. júl. 5. 317. p. Felbomlásáról: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. 13. köt. Bp., 1909. 93. has. (Stuller Ferenc-szócikk)
10 Eötvös József: Levelek. Bp., 1976. 234. p.
11 Uo. 232. p.
12 Szinnyei Ferenc: Novella- és regényirodalmunk a Bach-korszakban. Bp., 1939. 1. köt. 59. p.; Ferenczi Zoltán: Báró Eötvös József. Bp., 1903. 205. p.
13 Gyulai Pál levelezése. Bp., 1961. 190. p. (levele Arany Jánoshoz, 1854. jún. 28.)
14 Szinnyei Ferenc: Novella- és regényirodalmunk a Bach-korszakban. Bp., 1939. 1. köt. 122. p.
15 Abafi Lajos: Kertbeny Károly könyvészeti törekvései. = Magyar Könyvszemle, 1898. 161. p.
16 Eötvös József: Levelek. Bp., 1976. 259. p.
17 Remény. Zsebkönyv az 1858. évre. Pest, 1858. 2. p. (Vachottné itt írt a versek átengedéséről.)
18 Eötvös József: Elbeszélések. Bp., 1902. 457. p. (Voinovich Géza jegyzete.)
19 Gyulai Pál: Bírálatok, cikkek, tanulmányok. Bp., 1961. 528-529. p. (Titkári jelentés a Magyar Írók Segélyegylete 1867-ki közgyűlésén.).
20 Eötvös József: Vallomások és gondolatok. Bp., 1977. 599. p. (1864. nov. 21-i naplófeljegyzés); Eötvös József: Naplójegyzetek. – Gondolatok, 1864-1868. Bp., 1941. 88. p. (Lukinich Imre lapalji jegyzete)
21 Gyulai Pál: Eötvös József munkái. Bp., 1899. 21. p.
22 Heinrich Gusztáv: Eötvös és az Akadémia. = Akadémiai Értesítő, 1913. 557. p.
23 Lederer Emma: A magyar polgári történetírás rövid története. Bp., 1969. 187-190. p.
24 Minderről: Arany János összes művei. 14. Hivatali iratok, 2. Bp., 1964. 159-161., 166-
169. p. – Eggenberger Ferdinánd 1863-ig vezette a céget, aztán Hoffmann Alfréd egyedül, majd Molnár Jánossal közösen.
25 Arany János összes művei. 14. Hivatali iratok, 2. Bp., 1964. 218. p.
26 Gergely Pál: Arany János és az Akadémia. Bp., 1957. 55. p.
27 Falk Miksa és Kecskeméthy Aurél elkobzott levelezése, 1-2. rész. Bp., 1925. 396-397. p.
28 Kéky Lajos: A Kisfaludy-Társaság története 1836-1936. In: A százéves Kisfaludy-Társaság. Bp., 1936. 128. p.
29 A Kisfaludy-Társaság évlapjai. Új folyam. 3. köt. Pest, 1869. 69. p. A magyar fordítás címe: Esmond Henrik.
30 Eötvös József: Reform és hazafiság. 3. Bp., 1978. 580. p. (Az új osztrák minisztérium. Politikai Hetilap, 1865. aug. 7.)
31 Iványi Béla-Gárdonyi Albert-Czakó Elemér: A Királyi Magyar Egyetemi Nyomda története 1577-1927. Bp., 1927. 161. p.
32 A népiskolai olvasó-, tan- és vezérkönyvek kidolgozása tárgyában Eötvös által összehívott bizottság értekezleteinek jegyzőkönyve. = Néptanítók Lapja, 1868. november 12. 641-646. p.
33 Molnár Aladár: Eötvös József közoktatásügyi minisztersége 1867-1870-ben. = Havi Szemle, 1879. március. 237. p.
34 Molnár Aladár: Eötvös József közoktatásügyi minisztersége 1867-1870-ben. = Havi Szemle, 1879. április. 15. p.; Ferenczi Zoltán. Báró Eötvös József. Bp., 1903. 257. p.
35 Eötvös levelét és Gorove István válaszát közli: A Néptanítók Lapja megteremtője. = Néptanítók Lapja, 1913. 36. sz. 16-17. p.
36 Országos Széchényi Könyvtár sorozati katalógusa.
37 Eötvös József: A nővérek. – Elbeszélések. Bp., 1973. 130. p.
38 Eötvös József: Vallomások és gondolatok. Bp., 1977. 487. p.
39 Országos Széchényi Könyvtár betűrendes cédulakatalógusa, és NEKTÁR online katalógusa. A könyvek 1870-ben, 1871-ben és 1873-ban láttak napvilágot, az Ifjúsági könyvtár című sorozat 5., 4. és 7. kötetként.

* A publikáció elkészítését a TÁMOP-4.2.2.6-11/1/KONV-2012-0001 számú projekt támogatta. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.

Címkék

(1) (1) (1) (12) (2) (2) (3) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (10) (3) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (19) (1) (12) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (3) (1) (1) (5) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (5) (1) (2) (1) (2) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (6) (28) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (10) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (4) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (16) (4) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (27) (3) (10) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (8) (3) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (9) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (12) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (7) (11) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (4) (2) (10) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (4) (2) (10) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (30) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (33) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (9) (1) (1) (1) (4) (3) (1) (1) (1) (2) (2) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (6) (3) (1) (19) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (4) (1) (9) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (6) (15) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (10) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (7) (5) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (6) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (13) (1) (1) (2) (4) (3) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (38) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (6) (1) (6) (17) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (19) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (4) (1) (3) (1) (1) (2) (9) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (2) (1) (21) (6) (5) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (8) (1) (25) (1) (1) (1) (1) (2) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (18) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (4) (14) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (14) (7) (2) (4) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (5) (1) (1) (1) (1) (2) (22) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (6) (1) (4) (1) (1) (1) (10) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (3) (12) (1) (4) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (17) (3) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (9) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (60) (1) (1) (1) (3) (3) (1) (3) (1) (11) (5) (3) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (2) (2) (1) (4) (1) (6) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (9) (1) (1) (7) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (42) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (9) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (6) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (4) (6) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (4) (1) (1) (1) (1) (4) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (7) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (2) (2) (8) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (8) (1) (1) (1) (4) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1)