A zirci műemlékkönyvtár 60 éve az Országos Széchényi Könyvtár gondozásában1 1953-2013

Kategória: 2013/ 8

A zirci apátságot 1182-ben III. Béla király alapította. A középkori monostor a XIII-XIV. században élte virágkorát, majd fokozatos hanyatlásnak indult, később a török hódítás miatt teljesen elnéptelenedett. Középkori könyvtára és irattára megsemmisült. Csak a XVIII. század elején alapították újra a sziléziai Heinrichauból érkezett szerzetesek egy teljesen új épületben; annak szekularizálása után, 1814-ben nyerte el a függetlenségét. A XVIII. század végétől a ciszterciek fokozatosan bekapcsolódtak a magyar oktatásba, 1912-ben már öt gimnáziumot működtettek: Egerben, Pécsett, Baján, Székesfehérvárott, Budapesten. A rend munkássága töretlen a II. világháború végéig, amikor is a zirci könyvtár állománya meghaladta az 50 ezer kötetet.1945-ben a gazdátlanul maradt, ún. veszélyeztetett gyűjtemények hatósági őrizetbe vételére állították fel az Elhagyott Javak Kormánybizottságát, amely 1948-ig működött. A testület többek között célul tűzte ki “a háborús viszonyok és elhurcolások következtében elhagyottá vált ház- és földbirtokok, ipari és kereskedelmi vállalatok, lakások, lakberendezési tárgyak, jogosítványok, stb. lehetőbiztosítását, üzembe helyezését, fenntartását és felügyeletét, a károsult személyek részbeni kárpótlását, munka- és jogviszonyuk rendezését”. Így több főúri kastéllyal került kapcsolatba, amelyek jelentős könyvtárakkal rendelkeztek. Ezek közül a keszthelyi Festetics-gyűjteményt 1948-ban átadta az Országos Széchényi Könyvtárnak.
A Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1950. évi 34. számú törvényerejű rendelete értelmében a bencések, a piaristák, a kapisztránus ferences és a Szegény Iskolanővérek rendje kivételével az összes magyar szerzetesrendet megszüntették. A szerzeteseknek három hónapot biztosítottak rendházuk elhagyására. Ez a ciszterci rend részéről 191 örökfogadalmat tett szerzetest, valamint 47 növendéket és novíciust érintett. Zircen október 26-án jelent meg az a bizottság, amelynek az apát, Endrédy Vendel átadta a monostor épületét. A megszüntetett rendek ingó és ingatlan vagyona az államé lett, könyvtáraik és levéltáraik mint egységek megszűntek. A zirci apátság könyvtára őrizetlenül maradt.
Az 1948. évi XVIII. törvény alapján állami tulajdonba vett magán, testületi és intézményi könyvanyag begyűjtését az 1949-ben felállított Országos Könyvtári Központ kezdte meg, és zömében 1952-ben fejezte be. A szervezet munkáját Horváth Viktor így jellemezte:

“Tárgyilagosan megállapítva a könyvtári anyagnak az a csak milliókban és tonnákban mérhető átvétele, amit ma utólagosan az OKK által végzett »begyűjtés«-nek nevezünk, előre el nem képzelhetően »máról holnapra« alakult ki. Itt szervezett, átgondolt, személyi és dologi feltételeiben előkészített munkáról beszélni, vagy ilyen valamit csak feltételezni is, az abszurditás határát súrolná.”2

1950-ben a rendházak megszűntetésével újabb könyvtárak kerültek állami tulajdonba. Az egykorú feljegyzések szerint a rendházakat még azok hivatalos átvételével egyidejűleg (magától értetődően a könyvtári anyag elszállítása előtt) állami intézmények, nem ritkán hivatalok részére utalták ki vagy adták át azonnal, így a könyvtárak anyagát rendszerint egy-két zárható helyiségbe hordták össze vagy ideiglenes elhelyezésre más helyre szállították át. Ezekben a tájraktárakban 1952 végére a becslések szerint 1 363 000 kötet halmozódott fel. Hogy az állami tulajdonba vett szerzetesi gyűjtemények eredeti helyükön maradjanak, az adott időszakban csak két esetben volt lehetséges; a zirci és a gyöngyösi bibliotékát nyilvánították védetté, majd 1953-ban adták az OSZK kezelésébe műemlékkönyvtárként. Így tehát a nemzeti könyvtár a keszthelyivel együtt három vidéki könyvtár felelőse lett.
A Zircen talált állapotok elszomorítóak voltak. A könyvanyag, a katalóguscédulák nagy része ömlesztve, illetve szétszórva. A felszerelési tárgyak jórészt hiányoztak. A könyvek nagy része kenyérbogárral volt fertőzött. Az épületrész elhanyagolva, beázások szinte mindenütt. Az állapotok megértéséhez szükséges a visszatekintés. A zirci könyvtár az apátsági épület második, legfelső emeletén található. A II. világháború vége felé, 1944 őszén – egy könyvben talált bejegyzés szerint – a nagyterem értékesebb könyveit a földszintre kerültek a légi veszély miatt. Az intézkedés előrelátó volt, mert december 23-án egy Focke Wulf 190 típusú német vadászrepülő-gép kényszerleszállást akart végrehajtani, és eközben a Nagyterem északi oromfalába ütközött. Az ütközés következtében a gép darabokra szakadt, motorja a terem padlójára zuhant. A szétfreccsent forró olajtól tüzek keletkeztek, amit ugyan rövid idő alatt sikerült eloltani, de az épületben és a berendezésben komoly károk keletkeztek. Az itt maradt könyvállománynak csak kis része rongálódott meg, nem is a tűz által, hanem az olajszennyeződés következtében. Közvetlenül a háború után sor került a tetőzet és a boltozat helyreállítására. 1945 tavaszán szovjet katonák három teherautónyi könyvet vittek el a monostorból ismeretlen helyre, állítólag a csepeli papírgyárba. A rend földjeit 1945-ben, iskoláit 1948-ban államosították. Zircen viszonylag békés a helyzet 1950 júniusáig, amikor 500 apácát internáltak Zircre. Az ellátásuk nagy nehézségekbe ütközött, és közben még szeptember 7-én a feloszlatás előszeleként, megkezdte a belügyminisztérium által létrehozott bizottság a leltározást is. A könyvek egy részét azonban meg tudták menteni, mert a leltározás során a könyvtári anyagot egyszerűen csak lemérték. Ezért a leltározás végeztével, szeptember 25-étől kezdve a szerzetesek egyes értékes könyveket értéktelenekre cseréltek, és személyi holmiként magukkal vitték. Ahogy már jeleztem, október 26-án az apát is elhagyta Zircet. A rend megszűnése után a monostor gazdái és funkciói gyorsan változtak. Először kaszárnya, majd szociális otthon lett, végül a Munkaerőtartalékok Hivatala kapta meg az országból toborzott vájártanulók képzése és elhelyezése céljára. A könyvtár teljesen őrizetlen volt, falbontással többször is behatoltak a területére és számos könyvet elvittek. Borsa Gedeon – aki a Könyvelosztó részéről járt a helyszínen – szerint főleg a XIX-XX. századi magyar nyelvű szépirodalmi és ismeretterjesztő anyag ritkult meg. Ezek lehetnek a magyarázatok arra, hogy a könyvtár anyaga a háború után nem került rendezésre, kimondottan szerencsés körülmény, hogy a gyűjtemény fenntartója az OSZK lett.
A nemzeti könyvtár feladata lett a gyűjtemény rendezése, visszaállítása, gondozása és funkciójának megtalálása. A könyvtár három helyiséget foglalt magában: az intarziás berendezéséről híres nagytermet, a XIX-XX. század fordulóján elkészített egyszerűbb tölgyfa bútorzatú kistermet, valamint egy olvasóteremnek és egyben irodának használt termet. A könyvtár legelső barokk berendezése a nagyterem galériáján állt szétbontva. V. Waldapfel Eszter, az OSZK főigazgató-helyettese szerint a könyvállomány használata kétséges. Így ír erről:

“Zirc lakosságának egyre sürgetőbb kívánsága, de a valóban gazdag könyvtár felhasználása is indokolták azt, hogy megnyitását tovább ne halasszuk, annak ellenére, hogy Zirc lakosságágának tényleges igényeit ez a könyvtár nem fogja kielégíteni, illetőleg megfordítva, ma még Zircen nem elég nagyszámú az az értelmiség, amelyik ezt az elsősorban tudományos jellegű könyvtárat valóban használni tudja.”3

Ezért tervezik egyrészről, hogy mint muzeális látványosságot megnyitják, hogy “bakonyvidéki tájjellegű és könyvtörténeti állandó, valamint alkalmi kiállításokkal” szolgálja az idegenforgalmat. Másrészről az anyag teljes rendezése katalogizálása után az állományt bevonva a könyvtárközi kölcsönzésbe, az OSZK központi állományát szeretnék tehermentesíteni.
1955-ben meg is nyitják a könyvtárat az idegenforgalom számára, de megkezdi az olvasószolgálati tevékenységet is. Az ünnepélyes megnyitás alkalmával vette fel Zirc leghíresebb szülöttének, Reguly Antalnak a nevét. A felújítási munkálatokat a könyvtár első vezetője, Boros György irányította: visszaállította a raktári rendet, megszüntetette a beázásokat, biztosította a biztonságos látogatóforgalom elemi feltételeit. Az állományból ekkor került a kéziratos anyag, köztük tíz kódex az OSZK Kézirattárába tartós letétként. A könyvtár törzsállományának gyarapítását lezárták.
1957-ben sor kerül a könyvtár gázzal való fertőtlenítésére a kenyérbogár-fertőzés megszüntetése érdekében. Az OSZK szervezésében megtörténik a kisterem tatarozása, födémcseréje, a főlépcsőház kifestése. 1964-ben Keresztury Dezső szervezésében kiállítás nyílik a könyvtár folyosóján Reguly Antalról. Eredetileg alkalmi kiállításnak készült, de népszerűsége miatt állandóvá vált. 1966-ban a kisterem födémszerkezetében könnyező házigomba-fertőzés jelentkezik. Ez a tetőszerkezet újabb cseréjét, a falak és a berendezés fertőtlenítését követeli meg. A feltárások során kiderül, hogy a fertőzés a Nagytermet is elérte. Ezért sor kerül itt is a gombamentesítésre, egyben befejezik a háborút követő helyreállítást is. Hatalmas munkáról van szó, hiszen a faberendezés egész északi falát lebontották, az intarziákat leválasztották róla, fertőtlenítették, majd újjáépítették az egész szerkezetet. A munkálatok alatt befejezték a háború után elkezdett helyreállítást, az intarziás parketta sérült felületét pótolták, kifoltozták a szilánksérüléseket, de a fertőzött falrészek vakolatát is el kellett távolítani, majd fertőtlenítés után az eredeti festését visszaállítani. A munkálatok 1966 és 1970 között folytak. Az ünnepélyes átadás alkalmából látogathatóvá tették a könyvtár kistermét is, ahol egy, az állományból összeválogatott könyvtörténeti kiállítás kapott helyet.
1967. november 23-án sor került egy olyan könyvanyag felderítésére, amit a szerzetesek közvetlen az államosítás előtt falaztak el az épület földszintjén egy lépcső alatt. Ősnyomtatványok, RMK anyagok és más ritkaságok kerültek az üregbe rendkívül gondos csomagolásban, aminek köszönhetően a művek eredeti állapotukban kerültek elő. Az elrejtett könyvek előkerülésének körülményei máig tisztázatlanok, a kibontáskor felvett jegyzőkönyv nincs meg. A feltárás után a könyvek jelentős részét Budapestre szállították vizsgálat és restaurálás céljából, majd visszakerültek Zircre.
Kovács József, a könyvtár akkori vezetője számolt be a könyvtár tevékenységéről. Főfunkcióként a könyvtár és a hozzá kapcsolódó kiállítások bemutatását nevezte meg, tehát tulajdonképpen az idegenforgalom kiszolgálását. Az olvasószolgálati tevékenységről megjegyzi, hogy “méretét tekintve nem nagy”, főleg helytörténeti és művelődéstörténeti kutatásokat folytatnak az érdeklődők. A feltártságot nagyjából teljesnek tartja, hiszen raktári és szerzői betűrendes katalógus áll a használók rendelkezésére. Ezek, mert a cédulák különböző időben készültek, beosztásra egységesek, ám minőségük eltérő, sok pontatlanságot tartalmaznak. Ezért az egyik feladatként a rekatalogizálást jelöli meg, de ennek határt szab az, hogy a látogatóforgalom-ellátást is a könyvtárosok végzik idegenvezetőként, ami nagy leterheltséget jelent számukra. 1955-ben a megnyitáskor 13 ezren, 1970-ben a felújítások után 22 ezren, 1980-ban 68 ezren, 1984-ben 89 ezren keresték fel az intézményt. A nehézségeket részfoglalkozású kisegítő munkaerővel oldották meg, pedig szükséges lett volna a három munkatárs mellé egy negyedik alkalmazása.
Haraszthy Gyula 1973-ban írt cikkében4 az OSZK-ba integrálódott műemlékkönyvtárak bemutatása során három alapvető feladatot sorolt fel:
1. megőrzés, gondozás, bemutatás;
2. kutatások támogatása;
3. az adott régióhoz köthető helytörténeti anyag gyűjtése.

Ez utóbbit Zirc esetében a Bakony, a Balaton anyagának beszerzésében, valamint ciszterci szerzők munkáinak és a rendre vonatkozó irodalom gyűjtésében jelölte meg. A könyvtár vezetése is fontosnak érezte ezt, így ekkortól datálható a helytörténeti gyűjtemény megszervezése. Fontos változást hoz a bibliotéka életében, hogy 1972-ben megalapítják a Bakonyi Természettudományi Múzeumot. Miután a múzeum 1978-ban leköltözött az apátsági épület első emeletére, a műemlékkönyvtár megkapta korábbi helyiségeit a második szinten, ahol irodát és olvasótermet alakítottak ki. A megüresedő teremben pedig elkezdték a barokk bútorzat felállítását, polcainak feltöltését. A munka nagyon lassan haladt, csak 1986-ban fejeződött be.

Nagy kár érte a műemlékkönyvtárat 1985. november 24-e éjjelén, amikor az intézménybe – az épület restaurálására felállított állványzaton felmászva – betörtek. A tettesek három értékes könyvet tulajdonítottak el:
1. a Schedel-krónika latin nyelvű változatát,
2. a Thuróczy-krónika augsburgi kiadását,
3. Matthias Quadus Fasiculus Geographicus 1608-as kiadását.

Az elkövetőket elfogták, de csak két kötet találtak meg, a Thuróczy-krónika címlap nélkül került vissza Zircre, a Schedel-krónika erősen megcsonkított állapotban pedig itt az OSZK-ban lappang. A Quadus-műnek teljes egészében nyoma veszett. A műemlékkönyvtárat az eset hatására szerelték fel rácsokkal és riasztóberendezéssel.
A rendszerváltozás után, az egyházi kárpótlás keretében a szerzetesrendek visszakapták rendházaikat a könyvtárakkal együtt. Gyöngyösön a ferences rend jelezte, hogy működtetni is maga kívánja, így az OSZK kivonult onnét. Zirc esetében – Hervay Ferenc Levente közreműködésével – szerződést kötött a ciszterci rend és a nemzeti könyvtár 1993-ban, ennek értelmében a működtetését továbbra is az OSZK látja el. Így egyetlen műemlékkönyvtára maradt az OSZK-nak, hiszen a keszthelyi már korábban a helyi önkormányzat kezelésébe került.
Kovács József 1991. évi halála után a könyvtár vezetését Urbán Gusztávné vette át, aki folytatta elődei munkáját, és elsősorban az idegenforgalom ellátása mellett a könyvtár állapotának megőrzésére törekedett. A látogatóforgalom az évek során folyamatosan csökkent, napjainkban 13 ezres szám körül van évenként. Ennek okát a megváltozott utazási szokásokban, valamint az anyagi lehetőségek romlásában kell keresni. Az OSZK, valamint a műemlékkönyvtár vezetése jó kapcsolatokat ápol a szerzetesekkel, akik Hervay Ferenc Levente gyűjteményére alapozva egy új könyvtárat is alapítottak, benne a legfrissebb teológiai, történeti és földrajzi szakirodalommal.
A műemlékkönyvtár 1998-ban kapta első számítógépét az adminisztrációs feladatok ellátásra. A katalogizálás továbbra is hagyományos cédulákon történt. Az első adatbázis 2003-ban érkezett, amelynek rekordjai 2007-ben kerültek át a Corvina Integrált Rendszerbe, amit jelenleg is használ az intézmény. Közel 3000 rekord készült el a régi könyves állományból, míg a helytörténeti anyag teljes feldolgozása megtörtént. 2007 óta évente rendszeresen szervezünk időszaki kiállításokat, sőt 2008-ban sikerült egy mini konferenciát is tartani. Hosszú restaurálás után visszakerültek a könyvtár két XVII. századi glóbusza is Zircre. Barokk termünkben többször tartunk ismeretterjesztő előadásokat, alkalmanként 30-50 érdeklődővel. Elindítottuk a múzeumpedagógiai foglalkozásokat a könyv- és nyomdászattörténet témaköreiben. A könyvtár főállású alkalmazottainak száma négyre emelkedett.
A Zirci Ciszterci Apátság főhomlokzata és udvara egy turisztikai pályázat keretében újult meg 2013-ra. A projekt keretében sor került egy látogatóközpont kialakítására is, ahol a ciszterciek magyarországi történetét bemutató kiállítást helyeztek el. A látogatók így teljesebb képet kaphatnak az apátságról, amelynek természetes része az OSZK gondozásában működő bibliotéka.

JEGYZETEK

1 Munkám alapját Kovács József kéziratos feljegyzései szolgáltatták.
2 Horváth Viktor: Könyvek és könyvtárak államosítása Magyarországon (1949-1960). In: Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1974-1975. Bp. 1978. 235. p.
3 V. Waldapfel Eszter: Az Országos Széchényi Könyvtár a felszabadulás óta. In: Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1957. Bp. 1958. 30. p.
4 Haraszthy Gyula: Műemlékkönyvtárak az Országos Széchényi Könyvtár gondozásában. = Könyvtári Figyelő, 1973. 3. sz. 306. p.

Címkék