Az iskolai értesítők
Az iskolatörténeti kutatások elsődleges és legfontosabb forrásai a levéltári források mellett az iskolai értesítők. A korabeli iskolai életet leghitelesebben tükröző kiadványok, amelyek nemcsak a hazai oktatás és nevelés tanévenkénti eseményeiről közölnek fontos és egyedülálló ismereteket, hanem osztályonként ismertetik a tantárgyakat, a tananyagot, a használt tankönyveket is. Az évkönyv a tanulmányok hiteles igazolására is alkalmas, a bizonyítvánnyal egyenértékű okmánynak számít.A műfaj előzményei a XVIII. századig nyúlnak vissza. Mária Terézia már az 1777. évi Ratio educationisban előírta, hogy “a tanév végén … minden iskolában és fakultáson nyomtatásban kell megjelentetni a teljes év munkájával kiérdemelt osztályzatok jegyzékét.” Az 1806. évi második Ratio educationis ugyancsak rendelkezett erről: “Miután tehát e szabályok szerint a vizsgák befejeződtek, az igazgató … kihirdeti az érdemjegyek rendjét, és … a tanév végén gondoskodik ennek kinyomtatásáról…”. Ezek a kiadványok – érdemsorozatok – az iskolai értesítők közvetlen előzményeinek tekinthetők. Általában latin nyelven jelentek meg, és csak a tanulók névsorát és érdemjegyeit tartalmazták, tanári névsort csak ritkán közöltek.
Az 1849-ben kiadott osztrák oktatásügyi rendelet (Entwurf der Organisation der Gymnasien und Realschulen in Oesterreich), amely a szabadságharc leverése után a magyarországi iskolákra is vonatkozott, iskolai értesítők kiadására kötelezte a középiskolákat. Egy egész évszázadon keresztül rendelet írta elő, hogy az iskoláknak a tanév végén meg kell jelentetnie értesítőjét, ennek tartalmaznia kell a tantervet, a megjelent tanügyi rendeleteket, az iskolai könyvtárak, szertárak gyarapodását, a tanárok névsorát, munkásságát, a tanulók névsorát és jegyeit, a statisztikákat, valamint egy tanulmányt, úgynevezett programértekezést. Ez a legtöbb esetben az iskola egyik tudós tanárának elmélyült kutatómunkáról tanúskodó dolgozata volt. Az Entwurf előírásainak megfelelő iskolai értesítők az 1850/51. tanévtől kezdve jelentek meg. 1948-ban, az iskolák államosításakor a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium utasítására szüntették meg kiadásukat. Az 1948/49-es tanévről már csak egy-két iskola sokszorosított példányai tudósítanak. A kötelezően kiadandó iskolai értesítő az államosítás után megtűrt, vagy inkább tiltott kategóriába került. Ennek ellenére több iskola értesítőkiadása folyamatos maradt. A rendszerváltozásig inkább a több évtizedet átfogó, évfordulókhoz kötött kiadványok jellemzőek. A ’90-es évektől kezdődően feléledt a tanévenkénti kiadás hagyománya, az utóbbi két évtizedben egyre több iskola jelenteti meg évkönyvét.
Az iskolai értesítők könyvészete
Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum elsősorban saját gyűjteményére alapozva, 1986-ban kezdte el az iskolai értesítők bibliográfiai feldolgozását. A munkát a “Kulturális és történelmi emlékeink feltárása…” című kutatási főirány, a Tudománypolitikai Bizottság, a Művelődési Minisztérium, majd az “Ezeréves a magyar iskola” alapítvány támogatta. A feldolgozás a műfaji sajátosságoknak és a történeti hagyományoknak megfelelően két korszakra tagozódik: az első a kezdetektől 1850-ig, a második 1850/51-től 1947/48-ig tart.
A bibliográfia gyűjtőköre a mindenkori Magyarország területén megjelent publikált (nyomtatott) és kéziratos értesítőkre terjed ki. Iskolatípusok tekintetében többségében a középfokú oktatási intézmények érintettek, de jelentős számban adtak ki értesítőt a polgári és elemi iskolák, ipariskolák, felső kereskedelmi iskolák, leánynevelő és tanítóképző intézetek, felsőoktatási intézmények is. A gyűjtés tartalmi teljességét az adatszolgáltató könyvtári lelőhelyek határozzák meg. Az adatgyűjtés alapja az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum mintegy 70 000 kötetet tartalmazó különgyűjteménye és az Országos Széchényi Könyvtár iskolaiértesítő-gyűjteménye, valamint aprónyomtatványtára. Számottevő értesítőgyűjtemény található még a debreceni és szegedi egyetemi könyvtárban, a budapesti Ráday Gyűjteményben, a debreceni, sárospataki és pápai református egyházkerületi könyvtárakban, a budapesti Kegyesrendi Központi Könyvtárban, az esztergomi Főszékesegyházi Könyvtárban, a pannonhalmi Főapátsági Könyvtárban, valamint a jelentősebb helytörténeti anyaggal rendelkező megyei és városi könyvtárakban is. Ezek a gyűjtemények a magyar tanügyigazgatás alá tartozott alsó- és középszintű iskolák évkönyveit tartalmazzák, a mai Magyarország területén lévőkön kívül azokat is, amelyek a trianoni döntés után határainkon túlra kerültek. Így számos olyan iskola kiadványai is megtalálhatóak itt, amelyekben azóta a magyar tannyelvű oktatás, vagy akár maga az iskola is megszűnt.
Az iskolai értesítők bibliográfiai feltárását, összeírását, leírását, valamint a magyar könyvészet részeként az összegyűjtött anyag szerkesztését és kiadását az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeumban Gráberné Bősze Klára, Kondor Imre és Léces Károly kezdték tervezni. A gyakorlati kivitelezés az 1980-as évek második felében kezdődött, az OPKM különgyűjteményének bibliográfiai leírásával. Az adatgyűjtés az OPKM és az OSZK gyűjteményein túl az országban fellelhető valamennyi jelentős értesítőállományra kiterjedt. A bibliográfiai leírás szinte teljes mértékben autopszián alapul. Az adatgyűjtés során számos határon túli gyűjteménnyel is szoros munkakapcsolat jött létre, amelynek során nemcsak a bibliográfia, hanem a gyűjtemény is gyarapodott.
Időrendben a magyarországi iskolai értesítők bibliográfiája a XVIII. századi érdemsorozatok című kötettel kezdődik, amelyet Dörnyei Sándor, V. Ecsedy Judit és Pavercsik Ilona állítottak össze. A munka A magyar neveléstörténet forrásai című sorozat 3. köteteként jelent meg. A Magyarországon fellelhető legkorábbi értesítő 1744-ben jelent meg Kassán, és az Országos Levéltárban található. A mintegy 200 érdemsorozatot feldolgozó bibliográfia alsó- és középfokú iskolák értesítőnek adatait tartalmazza. A leírások a városok betűrendjében, iskolatípusok szerint, ezen belül időrendben követik egymást. Ebben a kötetben a bibliográfiai adatokon és lelőhelyeken túl tartalmi információk is találhatók az egyes osztályokról, azok létszámáról is. A függelékben a Nem iskolákhoz kötött rendszeres oktatást végző iskolák értesítőinek leírását és Tanári névsorok leírását tartalmazza. A kötetet iskolatípusok szerinti és időrendi mutató egészíti ki.
A magyarországi iskolai értesítők bibliográfiájának az 1850/51-1948/49. tanévekre vonatkozó első kötetét 1996-ban jelentette meg az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum. Összeállítója és szerkesztője Gráberné Bősze Klára volt. A bibliográfia a helységnevek betűrendjében, azon belül iskolatípusok szerint veszi számba az évkönyveket. Ezután évenként egy, esetleg két kötet jelent meg az anyagi forrásoktól függően. Jelenleg a nyomtatott kiadás a 17. kötetnél, a T betűnél tart, a befejező két kötet egyelőre elektronikus változatban készült el. A teljes anyag Abaújszántótól Zsombolyáig kereshető mintegy 42 600 rekordot tartalmazó számítógépes adatbázisunkban. Az Arcanum Adatbázis Kft-vel való együttműködés eredménye a honlapunkról (www.opkm.hu) is elérhető Értesítő bibliográfia, ahol az eddig megjelent kötetek pdf-formátumban megtalálhatók, valamint egyes, az Arcanum által digitalizált iskolai értesítők a bibliográfiai tételekhez kapcsolódva teljes szöveggel is elérhetők. Az együttműködés keretében további, elsősorban határon túli magyar iskolák értesítőinek digitalizálását is tervezzük. Fejlesztés alatt áll egy olyan felület, ahová a bibliográfiában nem szereplő adatok online feltölthetők lesznek, ezzel a további kiegészítések és azok közzététele biztosítható.
A most megjelent kötet az eddig feltáratlan időszak, az 1801-1850 között kiadott érdemsorozatok, latin nyelven classification juventutis vagy juventus gymnasii néven említett értesítők magyarországi könyvészetét tartalmazza. A kiadvány 2000 bibliográfiai tételt tartalmaz Aradtól Zágrábig. A leírások autopszia alapján készültek, és a lelőhelyet is feltüntetik. Ezzel a kötettel az iskolai értesítőkiadás magyarországi bibliográfiai feldolgozása teljessé vált. A gyűjtőmunka során a XVIII. századi érdemsorozatokhoz is kerültek elő újabb tételek, amelyeket a jelen kiadvány a függelékében közöl.
A bibliográfia használatát név- és tárgymutató segíti. A kiadvány megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.
(A magyarországi iskolai értesítők bibliográfiája 1800-1850. Szerkesztette és összeállította Gráberné Bősze Klára. Bp. OFI-Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, 2013. 248 p.)