A Kölcsey Társaság füzetei (II.)

Kategória: 2013/ 5

E folyóirat egyik jóval korábbi számában (Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 2000. 8. sz. 48–53. p.) tudósítottunk arról, hogy a Magyar Irodalomtörténeti Társaság szorgalmazására 1988-ban megalakult a Kölcsey Társaság, a költő szülőhelyéhez, Szatmárcsekéhez közeli székhelyen, Fehérgyarmaton. Itt alapozódott és indult, elsősorban az irodalmi, de a közművelődési, kulturális programokat megfogalmazó értelmiségi közösségnek a sokoldalú tevékenysége. Középpontban – hosszú távra tervezve –, a Kölcsey-kultusz ápolása, a reformkor kiemelkedő alakja életművének feltárása, tudományos igényű feldolgozása, szélesebb körű megismertetése állt és áll mind a mai napig.
Az első, közel másfél évtized munkálkodásának, hagyományőrző tevékenységének kiadványozásban megtestesült eredményeiről már szóltunk tehát. Alábbiakban az azóta eltelt időszak, a 2000 után megjelentetett kötetekre irányítjuk a figyelmet, azokra, amelyek betekintést engednek az újabb kutatási területekre, s bizonyítják a Himnusz költője szellemének jelenvalóságát, továbbélő hatását.A Kölcsey-életmű kutatásának igen fontos részterületét képezi a költő halálára, temetésére, végső nyughelyének körülményeire vonatkozó kérdések tisztázása, az azokra adott tudományos igényű válaszok. A szatmárcsekei temető ősi kultúrák rekvizitumait idéző különlegessége, a magyar temetkezési szokásoktól eltérő, archaizáló stílusjegyeket hordozó jellege, a fejfa-sírjelek egyedisége régtől magukra vonták a figyelmet. Szélesebb körben keltettek érdeklődést, e témában korábban néprajzi dolgozatok is születtek.
A magyar család-gyökerű Amadeo Boros Csónakutazás a halál után című kötete a legújabb ebben a sorban – alcíme szerint Kultúrantropológiai és etnológiai vizsgálatok a szatmárcsekei csónak alakú fejfák tárgykörében. Ő a jelzett szempontok komplexitásában elemezte és kötetében összegezte vizsgálódásának ebbeli eredményeit. Az olvasmányos modorban elénk tárt szakszövegben szó esik mindarról, ami a népélet, a néphagyomány kérdése, és a gyász kapcsán az itt élők hitvilágával, halottkultuszával kapcsolatban megfigyelhető volt. Ebből az ismeretanyagból eredeztetve jutott el a szerző következtetéseivel a csónak alakú fejfák történetének rekonstrukciójáig.
A másvilági létre vonatkozó végső titkok bár megfejthetetlenek, a szövegből idézzük: … a fejfákba vésett betűk (ABFRA), a boldog feltámadás hitéről és reménységéről szólnak. Az impozáns síremlékkel együtt hirdetik Kölcsey jelenvalóságát.
A kötetet gazdag bibliográfia és fekete-fehér fotódokumentáció egészíti ki.

A következő mű, Csorba Sándor Kölcsey Ferenc utóéletének első évtizedeiből címmel, sok, eddig nem ismert ténnyel, értékes nóvummal gazdagítja az életműre vonatkozó irodalmat. A szerző levéltári búvárkodásainak, a hagyatékkal kapcsolatos szemléinek publikussá vált eredményét hét tematizált fejezetben tárja elénk. Az első tanulmány Kölcsey Ferenc halála, temetése és első síremléke érzékletes leírásában a költő betegségére, utolsó napjaira, s az azt követő gyászos eseményekre vonatkozó eredeti forrásokból (pl. a csekei Református Egyházközség Anyakönyve), továbbá főként Kölcsey Antóniának és Kölcsey Kálmán nevelője, Obernyik Károlynak naplójából merít. Érdekességnek számító történeti tények idézik a jelzett múltat. Petőfi például, 1846 őszén több ízben is látogatta a Szent sírt, melyben a legnemesebb szívek egyike hamvad! Halmánál nincs kőszobor, melyre neve volna felírva… Mindez felvetette egy panteon építésének a gondolatát. Ennek első változata – a ma látható korinthoszi oszlopfős csarnokot megelőzően – 1856-ban a tört márvány-oszlopos síremlék került felállításra. Sírja kegyeleti hellyé vált, s a magyarság számára nemzeti kultuszteremtő erővé nemesedett. A könyv további, eseménytörténetet rögzítő dolgozatai a kor hangulatát idézik (birtokának sorsa; arcképének megfestése; műveinek első kiadása stb., köztük a könyvtáráról írt, szakmabeliek számára sokat mondó).

A több szálon futó Kölcsey-életmű kutatás megint más aspektusát jelzi a költő közel tízéves hivatali működése dokumentációjának feltárásából született kötet, a Kölcsey Ferenc nótáriusi fogalmazványai Szatmár vármegye levéltárában. Kiss András a kolozsvári intézmény főlevéltárosa öt évtizedes kitartó munkájának eredményeként gyűjtötte össze Kölcsey vármegyei jegyzőként saját kézzel írt fogalmazványait. Azokat az iratokat – ahogy Kiss írja – „…amelyekben nem nehéz felfedezni a vármegyei ügyintézés kormányzásban játszott szerepét, nyilvános politikai szereplése során elhangzott beszédeinek, javaslatainak, egyszóval a politikus Kölcsey közéleti megnyilvánulásainak csíráit.” A műfajilag egységes forrásgyűjtemény szerkesztési feladatát Csorba Sándor vállalta magára. Tartalmi, formai jegyek alapján rendszerezetten közli a Kölcsey-féle beadványok, átiratok, leiratok anyagát, és magyar fordításban is megtalálhatók a latin nyelvű fogalmazványok. A kötetet Kiss András előszava vezeti be, és a szerkesztő utószava zárja. A Füzetek 14. tagja tovább árnyalja a Kölcseyről alkotott pályaképet: az országgyűlési követként megismert tekintélyes politikus hivatali működését a hozzáértés, körültekintés, rendszeretet jellemezte.

A Társaság 15-ös sorszámmal jegyzett füzete – János István Századok öröksége című szövegválogatása – joggal nevezhető hézagpótló antológiának. Az irodalomtörténész Szabolcs-Szatmár-Bereg megye kultúrtörténeti, irodalmi múltjára, vonatkozó, korábban folyóiratokban már megjelent esszéit, tanulmányait gyűjtötte egybe. A színes tematikát felvonultató dolgozatok nagy időívet fognak át, s a folyamatosság mélyáramában közvetítenek kultúrhistóriai hátterű prózai és lírai üzeneteket a régvolttól a máig. A szerző szándéka, célja – úgy véljük – éppen az, hogy az olvasót nagy léptekkel végigkalauzolja az Irodalom és reformáció Kelet-Magyarországon a XVI. század végén című írásának mondanivalójától, a XXI. századi jelenig, a Költők a keleti régióban – az 1982-ben indított, Tiszta szívvel füzetek-sorozat alkotói munkáinak bemutatásáig. Tanulmányai között megtalálhatók a hagyományőrzés szempontjából kiemelten fontosak, a máig tartó hatásukkal megkerülhetetlenek, „A fényre lépő ember” (Bessenyei György); „A dalköltőn fekszik átok” (A lírikus Kölcsey); Krúdy és a magyar múlt (A három király történelemlátása); „Nyugat csapatának keleti zászlója” (Tisztelgés Móricz Zsigmond prügyi emlékházánál). Írásaiban foglalkozik továbbá olyan témákkal, amelyek régióbeli kuriozitásuk miatt is figyelmet érdemelnek, mint például a kéziratos költészet. A kötetet Csorba Sándor szerkesztette.

(A válogatás a XX. század Hymnus-értelmezéseiből, a sorozat tizenhatodik füzete második kiadás. A műelemzéseket tartalmazó füzetet, e folyóirat korábbi, jelzett 2000. 8. számában már ismertettük.)

„Hazámat, nemzetemet mindég lángolva szerettem; magyarnak lenni büszkeségem volt, lesz örökre!” Eme sorokat Kölcsey Pozsonyból írta legjobb barátjának, Szemere Pálnak az 1833. március 20-án keltezett levelében. Szatmár vármegye követeként az ott tartott országgyűlésen képviselte a rábízott közügyet, s a szövegből kiragadott mondat jól példázza a költő–politikus hitvallását, következetes magatartását. A levél megírásának egyébként a következő oka volt: Kölcsey akkortájt készítette elő műveinek kiadását, és Szemere szerkesztői minőségében volt segítségére ebben, ezért kért tőle életére, pályájára vonatkozó tájékoztató adatokat. A Kölcsey Ferenc önéletrajzi levele és Hymnusának idegen nyelvű fordításaiból című, a jelzett forrásanyagot filológiai gondossággal feldolgozó munka a sorozat tizenhetedik füzeteként 2007-ben látott napvilágot. A levél két változatban, autográf, valamint magyarázattal kiegészített szövegközlésben szerepel. Érdekes, értékes információt nyújt az olvasónak Kölcsey tanulmányairól, olvasmányairól, ismeretségi köréről, költői karakteréről. A kötet mellékletében a Himnusz fordítása található, több nyelven. A kötethez Imre László egyetemi tanár írt útbaigazító előszót. Szerkesztette és jegyzetekkel ellátta Csorba Sándor irodalomtörténész.

A tizennyolcadik füzet, értékorientált összegzés a Kölcsey Társaság működéséről. Megalakulásának 1987. évi előkészületeitől 2008-ig követi nyomon az ott folyó, nemzeti elkötelezettségű, kulturális hagyományőrző és -élesztő tevékenységet. Ez a nem mindennapi múltidézés sajátos dokumentációban tárul elénk. A magyar reformkor nagy gondolkodójának alakját, a Himnusz költőjének, a szabadságeszme és felelősségtudat képviselőjének kiválóságát, a jelenben élő, kortárs értelmiségiek legjobbjai idézik, méltatják. Lélekemelő helyen, Kölcsey sírjánál, a szatmárcsekei temetőben meg a település református templomában, és reményt keltő időben, a Himnusz születése dátumához kötötten, a Magyar Kultúra Napján. Az itt tapasztalt, mással össze nem hasonlítható ünnepélyesség, a megszólalók emelkedettsége – köztük államfők, egyházi méltóságok, a művészeti élet reprezentánsai – nyilatkozatai, avató- és emlékbeszédei, valamint a hazafias érzelmű gyülekezet részvétele, felhangzó közös éneke, társadalmi életünk kivételes alkalmává avatják minden évben ezt a napot.
A Csorba Sándor irodalomtörténész szerkesztésében, Imre László egyetemi tanár előszavával közreadott kötet azon túl, hogy közelbe hozza ennek a polgári szellemiségű Társaságnak az életét, a magyarság jobblétéért való közös munkálkodás kötelességére is figyelmeztet. Reméljük, hogy a sorozat nem ez utóbbi, Társasági élet Álmosdon innen, Csekén túl című, számadás jellegű kötettel zárul, hanem majd továbbiak segítik ébren tartani a nemzeti imádságunk költőjének életműve iránti érdeklődést, tudatosítva fontosságát.

Címkék

(1) (1) (1) (1) (1) (12) (1) (2) (2) (3) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (10) (3) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (20) (1) (18) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (3) (1) (1) (5) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (5) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (6) (28) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (10) (1) (5) (1) (1) (2) (1) (1) (4) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (18) (6) (1) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (27) (3) (10) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (8) (3) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (9) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (12) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (7) (11) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (4) (2) (11) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (4) (2) (10) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (30) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (33) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (9) (1) (1) (1) (4) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (3) (1) (19) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (4) (1) (9) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (6) (15) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (10) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (7) (5) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (6) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (13) (1) (1) (2) (4) (3) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (38) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (6) (1) (6) (17) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (2) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (19) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (4) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (9) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (2) (1) (21) (6) (5) (1) (3) (2) (1) (1) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (8) (1) (25) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (18) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (4) (14) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (14) (7) (2) (4) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (5) (1) (1) (1) (1) (2) (22) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (6) (1) (4) (1) (1) (1) (10) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (3) (12) (1) (4) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (17) (4) (1) (1) (2) (1) (3) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (6) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (5) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (9) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (62) (1) (1) (1) (3) (3) (1) (4) (1) (11) (11) (3) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (2) (2) (1) (4) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (9) (1) (1) (7) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (43) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (9) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (6) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (4) (6) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (4) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (8) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (2) (2) (9) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (8) (1) (1) (1) (4) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1)