A könyvnyomtatás termő fája

Kategória: 2013/ 2

Az elmúlt évben látott napvilágot a Régi Magyarországi Nyomtatványok negyedik tomusa, amely az 1656-1670 között magyar nyelven vagy Magyarország területén megjelent kiadványokat regisztrálja (ismertetése: Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 2012. 10. sz. 55-60. p.). A bibliográfiai kézikönyvet a szakmai nyilvánosságnak a kötet szerkesztői, munkatársai az Országos Széchényi Könyvtárban 2012. április 16-án tartott tudományos konferencián mutatták be. A rendezvényen elhangzott előadások szerkesztett szövegeit tartalmazza a Sylvae typographicae. Tanulmányok a Régi Magyarországi Nyomtatványok 4. kötetének (1656-1670) megjelenése alkalmából című, illetve alcímű kiadvány. A kötet a Magyar Könyvszemle és a MOKKA-R Egyesület füzetei elnevezésű sorozat ötödik darabjaként vált hozzáférhetővé. Nem előzmények nélküli a most megjelent tanulmánygyűjtemény, az RMNy harmadik kötetét 2000. október 12-én szintén tudományos ülésen mutatták be a nemzeti könyvtárban, és az akkori előadások 2001-ben kerültek az érdeklődők kezébe a Fejezetek 17. századi nyomdászatunkból című kötetben.A könyvnyomtatás termő fája – adható meg a latin cím hozzávetőleges értelme. Arra utal a kifejezés, hogy az RMNy, illetve a benne számba vett nyomtatványok jelentik nemzeti művelődésünknek azt a kivételes jelentőségű forrásanyagát, amelynek tudományos feldolgozása nemcsak a különféle diszciplínákra vonatkozó pozitív tudásunkat fogja gyarapítani, hanem önismeretünket, múltunkról alkotott képünket is gazdagítja.
A most közreadott kötet dolgozatai az 1656-1670 közötti magyar könyvtermés egészéből és különböző műfajaiból levonható elsődleges kutatási eredményeket veszik számba. Műhelytanulmányok, az RMNy szerkesztésével párhuzamosan zajló tudományos vizsgálódások produktumai, gyümölcsei – hogy visszautaljunk a cím metaforikus jelentésére. A tanulmánygyűjteményben olvasható tíz írás eltérő szempontok alapján vizsgálja tárgyát: akad kvantitatív megközelítésű elemzés, olvashatunk hatalmas erudícióval megírt mikrofilológiai rekonstrukciót, helyet kapott a kötetben elsősorban elvi problémákat taglaló szöveg, a sokféle megközelítés tükrözi az RMNy-ben regisztrált könyvek tartalmi és műfaji színességét, a forrásanyag számbavételének és bibliográfiai leírásának szükségszerű különbségeit. Az előadások nyomtatott változatában közös elem – mondani is fölösleges – a szakmai megbízhatóság és az alapkutatásoktól magától értetődően elvárható magas tudományos színvonal.

V. Ecsedy Judit Hetven év nyomdai körképe és mérlege (1601-1670) című írásában nem kizárólag a negyedik kötet időhatárán belül tárgyalja a hazai nyomdászat helyzetét, hanem az RMNy 2-4. kötete által eddig lefedett XVII. század egészét vizsgálja. Kvantitatív szempontú áttekintést olvashatunk a vizsgált korszakról, és bár kétségtelen tény, hogy a számszerű adatok önmagukban nem fejezik, nem fejezhetik ki a kultúra teljességét, mégis sokféle következtetés levonására adnak lehetőséget. A század során 27 helyen 23 nyomda működött, és 1670-ig összesen 2634 nyomtatvány jelent meg a három részre szakadt Magyarország két részében, a királyi Magyarországon és Erdélyben. Az itthon közzétett nyomtatványok száma mintegy háromszorosa az előző században napvilágot látottaknak, bizonyítva, hogy minden nehézség ellenére megszilárdult a könyvnyomtatás helyzete; nem volt olyan év, hogy legalább néhány műhely ne dolgozott volna. V. Ecsedy Judit különféle szempontok alapján mutatja be a nyomdák teljesítményét (kiadványok száma, a kinyomtatott ívek száma, a nyomdahelyeken készült kiadványok átlagterjedelme, a kiadványok formátum szerinti megoszlása), bemutatja a kiadványok felekezeti és nyelvenkénti megoszlását, főbb műfaji csoportjait 1601 és 1670 között, illetve néhány metszetben külön az 1656-1670 közötti évek legfontosabb adatait is áttekinti. A számszerű adatok megvilágítják és értelmezik ebben az aspektusban is a történelmi eseményeket, például a gyulafehérvári, a váradi vagy a sárospataki nyomda hányatott sorsa jól nyomon követhető kiadványaik számának csökkenésében, az officinák átmeneti vagy végleges megszűnésében.

P. Vásárhelyi Judit írása A biblikus irodalom másfél évtizede címmel olvasható. Teljes bibliakiadás e korszakban ugyan csak egy volt az országban, Szenci Kertész Ábrahám úgynevezett Váradi Bibliája 1660-1661-ben, amelynek nyomdai munkálatai végül Várad eleste miatt Kolozsvárott fejeződtek be. A szerző behatóan elemzi az edíció sajátosságait, tisztázza, hogy a szöveget gondozó Köleséri Sámuel a Szenci Molnár Albert által kiadott Hanaui Bibliát vette alapul. Ha teljes vagy részleges bibliakiadás a Váradi Biblián kívül nem is volt, számos, a Szentírás értelmezésével, befogadásával foglalkozó nyomtatvány jelent meg a vizsgált években. A korábbi időszakhoz képest jelentősen csökkenő számban, mindössze egy alkalommal látott napvilágot bibliai história. Növekedett viszont a bibliai témájú iskoladrámák száma, és több bibliai tárgyú vizsgatétel is megjelent a tárgyalt korszakban. Vagyis – vonja le a következtetést P. Vásárhelyi Judit – “a bibliai tematika az egész korszakban jelen van”.

Jelen volt a bibliai tematika természetszerűen a hitvitákban is. Heltai János Lölki okulár című tanulmánya filológiai nyomozás: egy olyan hitvitát tárgyal, amelynek egyetlen dokumentuma sem maradt fenn napjainkra, csupán irodalmi utalásokból ismertek. Köztudott, hogy az RMNy nemcsak a példányból ismert kiadványokat veszi fel, hanem regisztrálja a forrásokból kikövetkeztethető kiadásokat is. Nagy akríbiával mutatja be a Sámbár Mátyás és Lippai Sámuel részvételével 1657 és 1659 között lezajlott hitvitát. A tanulmány második részében azt vizsgálja, hogy az RMNy eddig megjelent négy kötetében milyen arányban szerepelnek példányból nem, csak hivatkozásokból ismert művek. A bibliográfiában szereplő tételeknek valamivel több mint húsz százaléka tartozik ebbe a csoportba. Egy, a XVI. század óta folyamatosan élő értelmiségi hagyomány részeként maradtak fenn a példányból már nem ismert művek adatai, és az RMNy gyakorlata ennek az értelmiségi tradíciónak a továbbélését jelenti, amely nélkül hiányos lenne kulturális örökségünk – összegzi gondolatait a szerző.

Pavercsik Ilona írása a hazai evangélikusok egyik becses forrását mutatja be. Az Evangélikus emlékezet címmel közzétett tanulmány Daniel Klesch szepesolaszi lelkésznek a savniki evangélikus templom 1669. évi felszentelését tárgyaló két, latin és német nyelven párhuzamosan kiadott, szövegében is eltérő művét taglalja. A korábbi gyakorlat templomszenteléseknél a prédikáció megjelentetése volt, Klesch azonban tudósítást írt. Az új evangélikus templom építtetője báró Thököly Zsigmond volt, és az elemzett forrás számos adalékkal gazdagítja nemcsak a főúri családra vonatkozó ismereteket, de a német nyelvű szövegben részletesen ismerteti az Ausztriából, Karintiából, Stájerországból Magyarországra menekült evangélikusok sorsát. A német nyelvű tudósítás egyúttal művészettörténeti forrás is, Klesch nemcsak szonettben ismertette a savniki Thököly-kastélyt és a templomot, hanem egy metszetet is készíttetett a két építményről.

Perger Péter a kalendáriumok feldolgozásáról ad számot közleményében (Érdekességek és nehézségek az RMNy kalendárium-leírásai körül). A régi nyomtatványok közül a kalendáriumok jelentek meg a legnagyobb példányszámban, ugyanakkor sokkal kisebb arányban maradtak fenn a könyveknél: tartalmuk hamar elavult, kisméretű, viszonylag igénytelen, olcsó kiadványok voltak, egykori tulajdonosuk nem törekedett megőrzésükre. Gyakran csak töredékesen örökítődtek az utókorra vagy még úgy sem, bár a fennmaradt és ismert kalendáriumokból kétségtelenül kirajzolódik egyfajta folyamatos megjelenés képe, a hiányzó évek tehát viszonylag egyszerűen kikövetkeztethetők. Más nehézséggel kell szembenézni a kutatónak, ha töredékes szöveg meghatározásáról van szó. A szerző írása második részében egy kalendárium-fragmentum azonosításának és feldolgozásának módszerébe vezeti be az olvasót.

Az RMNy-vállalkozás a hazai művelődéstörténet valamennyi művelőjének alapvető segédlete, értelemszerűen nélkülözhetetlen eszköze az irodalomtörténészeknek is. Nem utolsó sorban azért, mert az egyes kötetekben közreadott incipitmutató a bibliográfiában regisztrált nyomtatványokban szereplő magyar nyelvű énekek, versek és verses idézetek kezdősorát tartalmazza, utalással az alapvető kritikai kiadásokra mint forrásokra. Szvorényi Róbert Az incipitmutató tanulságai az RMNy 4. kötetében című tanulmányában azokat a verssorokat gyűjtötte egybe, amelyekhez nem található utalás, mert a forrásokban nem szerepel az adott vers.

Käfer István a bibliográfiák gyűjtőköre alapján a magyar és a szlovák közös múlt tanulságait tárgyalja A Régi Magyarországi Nyomtatványok hungaroszlovakológiai gyakorlata cím alatt. A szlovák nemzeti bibliográfia gyűjtőkörét a területi elv alapján határozták meg, vagyis a mai Szlovákia területén megjelent kiadványokat regisztrálja. Ebből következően például az RMNy negyedik kötetében közölt anyag háromnegyede azonos a Szlovák Nemzeti Bibliográfiával. Abban 1700-ig terjedően 881 magyar nyelvű nyomtatványt vettek számba, amely a szlovák nyelvűnek minősítetteknek mintegy négyszerese. Käfer István a hungaroszlovakológiai szemléletet gyakorlati alkalmazását sürgeti, ami nem más, mint a szlovakológia, vagyis a szlovákságtudomány hungarológiai, vagyis magyarságtudományi elemeinek vizsgálata. Erre az RMNy vállalkozása egyébként indulásától törekedett, és ez a szemlélet érvényesül a negyedik kötetben is, ugyanakkor – elismerve a szlovák retrospektív nemzeti bibliográfia jogosultságát a területi elv alkalmazására – “sok egyeztetésre, terminológiai változtatásra és kompromisszumra van szükség az egykori valóság mai interpretációjának pontosítására.”

Tarján Bence éppen ezt a szemléletet dokumentálja Az első nyomtatott magyarországi biblikus cseh énekek című írásában. A szakirodalom “biblikus cseh” nyelvként tárgyalja a Cseh Testvérek Egyháza által 1579-1594 között lefordított králicei Biblia nyelvét, amely a XIX. századig a szlovákok irodalmi nyelve volt. Mivel a fehérhegyi csata (1621) után a protestáns lelkészeket kitiltották Csehországból, és 1627-től az országban csak a katolikus vallást engedélyezték, a cseh protestáns könyvkiadás külföldön, többnyire Magyarországon történt. A tanulmány szerzője áttekinti a legfontosabb, Magyarországon kiadott biblikus cseh nyelvű énekeskönyveket, Třanovský gyűjteményét, a Cantus Catholici 1655-ös biblikus cseh nyelvű változatát és utóbbi kapcsolatát az 1651-es magyar nyelvű kötettel.

Kovács Eszter közleménye is kapcsolódik a hungaroszlovakológia kérdéséhez: Biblikus cseh verses emlékek Magyarországon 1655-1670 között és rendszerezési elveik. A szerző ismerteti a Käfer István útmutatásai alapján Tarján Bencével közösen készítendő biblikus cseh nyelvű versek incipitmutatóját. Az RMNy ugyanis csak a magyar nyelvű versek kezdősorait regisztrálja a mutatóban. A külön kiadványként tervezett incipitmutató 1722 különböző verset vesz majd számba, és fontos segédlete lesz a versek forrásainak feltáráshoz, a különböző gyűjteményes kiadások összehasonlításához. A tanulmány részletesen ismerteti a koncepciót, és összehasonlítja a magyar versek incipitmutatójával, bemutatva az azonosságokat és az eltéréseket.

A tomus utolsó írását Bánfi Szilvia jegyzi Negyven év “adalékirodalma” az RMNy S(upplementum) tételeiben címmel. Az RMNy első kötete 1971-ben jelent meg és szinte azonnal elindult a szakfolyóiratokban, elsősorban a Magyar Könyvszemlében az úgynevezett supplementum (S) tételek, vagyis a pótlások, kiegészítések közlése. A szerző az RMNy XVI. századi első kötetéhez kapcsolódó 95 S tételt ismerteti, vagyis az elmúlt évtizedekben a 896 leíráshoz csaknem 100 kiegészítés, pótlás járult, ezek közül 43 új, 24 korabeli forrásban említett, de addig példányból nem ismert nyomtatvány, 12 az RMNy első kötetében még feltételezett, de azóta példányból ismertté vált kiadvány, és 16 olyan közlés történt, amely a bibliográfia leírásait az újabb megállapítások alapján módosítja.

A gyűjteményben közreadott tanulmányok vázlatos ismertetése is talán meggyőzi az olvasót, hogy azok nélkülözhetetlenek mindazok számára, akik használói a Régi Magyarországi Nyomtatványoknak, és mélyebben érdeklődnek a régi könyvek problémái iránt.

(Sylvae typographicae. Tanulmányok a Régi Magyarországi Nyomtatványok 4. kötetének [1656-1670] megjelenése alkalmából. Szerk. P. Vásárhelyi Judit. Budapest, Argumentum Kiadó, 2012. 148 p. /A Magyar Könyvszemle és a MOKKA-R Egyesület füzetei 5./)

Címkék