“Mihamarabb látványos eredményeket szeretnék felmutatni”

Kategória: 2006/ 7

 

 

Beszélgetés Varga Katalinnal,
az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum
új főigazgatójával
 

Kedves Főigazgató Asszony, engedje meg, hogy kinevezéséhez szívből gratuláljunk! Talán nem árulunk el titkot, ha elmondjuk, sokan drukkoltak Önnek. Elődjének, Balogh Mihálynak gyors és váratlan lemondása miatt félő volt, hogy bizonytalanná válik az OPKM sorsa.

Nos, az Ön kezében, aki “ezer éve” vezető munkatársa az intézménynek, minden bizonnyal jó helyen lesz az intézmény kormánykereke. Először is arra kérnénk, árulja el, vezetői pályázatának mik voltak legfőbb mondandói, irányelvei és célkitűzései. Milyen elképzelések, koncepciók alapján nyerte el magas posztját?
- Köszönöm a megtisztelő lehetőséget, hogy a 3K hasábjain keresztül is közelebb hozhatom intézményünket a szakmai közönséghez. Köszönöm a drukkolásokat is, remélem, hogy többen vannak azok, akik örülnek, mint akik mérgelődnek. Általánosságban azt tudom ígérni, mindent el fogok követni annak érdekében, hogy az OPKM ne csak megőrizze, hanem erősítse hírnevét és pozícióját a magyar könyvtár- és múzeumügyben, és esetleg bizonyos területeken vezető helyzetbe is kerülhessen.
Programom sok szempontból új és friss, alapjában azonban teljes egészében elő­deim terveire és koncepcióira épül. Az OPKM-nek elfogadott hosszú távú stratégiai terve van, úgy hívják, hogy Magyar Pedagógusok Háza program, amelyet én minden elemében a magaménak vallok, hiszen kidolgozásában is aktívan részt vettem. A Magyar Pedagógusok Háza a pedagógia információs központja, nem csupán a közoktatásé. Egyszerre kívánja szolgálni az oktatásügy irányítóit, teoretikusait, gyakorlóit, ügyfeleit és az információ előállításában érdekelt üzleti partnereket. Ehhez méltóan összetett és erősen differenciált szolgáltatási rendszert kell kialakítani és működtetni. Fontos célom, hogy a Magyar Pedagógusok Háza nemzeti és nemzetközi szinten ismert és elismert, mintaértékű intézménytípus legyen, komplex szolgáltató, információs, kulturális és innovációs központ. Az új típusú intézmény kialakításában érdekeltté kell tenni a közoktatási intézményeket, a pedagógusokat személyesen, valamint a felsőoktatási intézményeket, elsősorban a pedagógusképző és -továbbképző programok gazdáit. Olyan intézményt tartanék ideálisnak, amelyre Magyarország büszke lehet, ahová az ország vezetői, az illetékes minisztériumok irányítói színvonalas rendezvényeket szervezhetnek, illusztris külföldi vendégeket hívhatnak, ahol mind a külcsín, mind a belbecs egy magas kultúrájú, az oktatást stratégiai fontosságúnak tartó államról tesz tanúbizonyságot. (Jó példa erre a 2006 júniusában megrendezendő EURODIDAC 2006 konferencia, amelynek az OPKM ad otthont).
Úgy látom, hogy az intézmény túl van a tervezési folyamaton, jelenleg a tervek megvalósítása a feladat, az operativitásra helyeződik a hangsúly. Mihamarabb látványos eredményeket szeretnék felmutatni, mert meggyőződésem, hogy az eredmények vonzzák a lehetőségeket és a forrásokat, és erre most van az OPKM-nek a legnagyobb szüksége. Fontosnak tartom egy átfogó és intenzív marketing stratégia minél előbbi megindítását, amely országosan növeli az intézmény ismertségét.

- Nem volna fölösleges rövid visszatekintést adni. Balogh Mihály több alkalommal nyilatkozott lapunknak, többször szólt a terveiről, meg persze arról is, milyen akadályok álltak a “Tündérpalota” kialakításának útjában. Ön hogyan viszonyul ezekhez a nagy – talán túlfeszített – elképzelésekhez? Milyen változásokat regisztrálhatunk az előd és az Ön víziói között?
- Ha úgy tetszik, az én vízióim még szárnyalóbbak, mint Balogh Mihályé, talán azért is, mert javíthatatlan optimista vagyok. Nem akaródzik elhinnem, hogy az előttünk tornyosuló problémákat nem lehet megoldani, és azt sem, hogy nem lehet megtalálni annak a módját, hogyan lehetne végre a Könyves Kálmán körúti “Tündérpalotát” méltó módon hasznosítani. Reménykedem tehát, hogy a kitartásunk végre meghozza a gyümölcsét, és lesz, aki megérti, hogy az ország mégoly nehéz gazdasági körülményei között is érdemes bizonyos célokra áldozni. Főigazgatói pályázatom elbírálásakor mindvégig nagyon pozitív és támogató hozzáállást tapasztaltam, ez is feljogosít a reménykedésre.
A programom egyik sarkalatos pontja, hogy a könyvtárat és a múzeumot szerves egységként képzelem el, összehangoltan szeretném fejleszteni, és a kettős funkcióból származó egyediség előnyeit sokkal jobban kiaknázni. Nem sok olyan intézmény van a világon, ahol egy tudományterület teljes információs bázisa együtt van, és ez hatalmas lehetőségeket rejt magában. E pillanatban azonban ez azt jelenti a hétköznapok teendőire lefordítva, hogy intenzív múzeumfejlesztési programot kell elindítanunk a két szakmai terület egy szintre hozásának érdekében.

- Ön – ahogy mondják – tetőtől talpig könyvtáros. Ám az OPKM nemcsak könyvtár, hanem múzeum is. Ráadásul nem akármilyen múzeum, de olyan, amelynek komoly múltja mellett fontos pedagógiai hivatása is van. Arra gondolunk, hogy szerepe lehet a taneszközök tesztelésében, engedélyezésében, standardizálásában is. Ön hogyan kívánja az OPKM-nek ezt a funkcióját megőrizni vagy megerősíteni?
- Az OPKM mindenekelőtt egy komplex közgyűjtemény, egy erre épülő modern szolgáltató központ, egy tartalom-előállító és -szolgáltató intézmény, és szeretne mihamarabb a könyvtár-pedagógia és a múzeumpedagógia innovatív műhelyévé is válni. Ezek a feladatok mind a taneszközökhöz kötődnek, mondhatjuk tehát, hogy létünk egyik alapja a taneszközpiac. Hogy sikerül-e a jövőben az engedélyezésben és a standardizálásban is szerepet kapnunk, azt most nem tudom megítélni, de úgy gondolom, legalább ennyire fontos, hogy nélkülözhetetlenné és megkerülhetetlenné tegyük magunkat azáltal, hogy biztosítjuk a taneszközök megőrzését, a széles használói tömegekkel való megismertetését – újfajta, kreatív formákban is -, kipróbálását, szolgáltatását. Innen talán már csak egy lépés, hogy további feladatokat is ránk bízzanak.
Úgy érzékelem, hogy az OPKM múzeumi tevékenységére olyan nagy várakozással néz a szakma, hogy a legkisebb eredménnyel is nagyokat lehet előre lépni. Ráadásul ez látványos tevékenységforma is, tehát jól beleilleszthető a marketing stratégiába. Érdekes, izgalmas programokat tervezünk, valódi látogatóbarát múzeummá szeretnénk válni, és persze minél hamarabb megvalósítani az állandó pedagógiatörténeti kiállítást.

- Immáron régóta szokás, hogy a könyvtárak egyben kiadók is. Az OPKM kiadói tevékenysége már Horváth Tibor főigazgatósága alatt nagyszerű lendületet vett. Azóta az intézmény – mint kiadó is – sikert sikerre halmozott (például a Tudós tanárok – tanár tudósok sorozattal vagy a Könyv és Nevelés kiadásával). Folytatható-e ez a sorozat? Lesz-e a jövőben is olyan híre-rangja az OPKM-nek, hogy az egyik legjobb könyv- és folyóirat-kiadó a maga szakterületén?
- Az OPKM kiadói tevékenysége sínyli meg mindig a legjobban a megszorító intézkedéseket, hiszen ez nem alaptevékenységünk. Sajnos, a nyomdánkat már felszámolni kényszerültünk, így a kiadói tevékenységből csak a kiadási oldal maradt meg. A lendület azonban a régi. Mindaddig, ameddig elbírja az intézmény, meg fogjuk őrizni ezt a területet is, a régi sorozatokat is, és talán újítani is tudunk. A Könyv és Nevelést – legalábbis azt remélem – az egész könyvtári és pedagógiai szakmai közösség elismeri rangos folyóiratnak. Én magam azt szeretném, ha eljutnánk oda, hogy a szerzők sorban állnak, mert nálunk szeretnének publikálni. Nyitottak vagyunk a tankönyvkutatás, az olvasáskutatás, az olvasáspedagógia, a könyvtár- és múzeumpedagógia minden problémája iránt.
Ezen a területen nehéz jó szakkiadónak lenni manapság, amikor a kiadókat a piacnak kellene eltartania. Lássuk be, az általunk képviselt értékeknek és témáknak nincs akkora piaca, amely el tudna tartani egy kiadót. Az OPKM maga sem tudja eltartani. Tehát valamiféle mecenatúrára van szükség, amit jelenleg a pályázatok, illetve a mindenáron megjelenni akaró szerzők biztosítanak. Erre azonban nagyon nehéz tudatos és tervezett kiadói politikát építeni. A szakma felelőssége, hogy megteremtse a feltételeket, bennünk a szándék az értékőrzésre töretlen.

- Újabban – persze kényszerűségből adódó – “divat”, hogy a könyvtárak bizonyos autarchiára törekszenek. Lemondanak, mert kénytelenek lemondani az úgynevezett hálózati munkáról. Az OPKM a központja, a “felelőse” – szellemi értelemben feltétlenül – az iskolai könyvtáraknak, az iskolák könyvtárügyének. E területen mit tud, mit kíván vállalni a jövőben, például a megyei, illetve fővárosi pedagógiai központokkal kapcsolatban?
- Az iskolai könyvtárügy vissza-visszatérő neuralgikus pont az OPKM életében. Sokan nem tudják, nem érzékelik, mennyit teszünk mi az ügy érdekében a háttérben, mivel jelenleg nagyon kevés a jogosultságunk. Amit adni tudunk és amit elvárnak tőlünk az iskolai könyvtárak, az nem mindig esik egybe. Az iskolai könyvtár­ügyben ellátandó feladatainkat én az alábbi négy irányelv mentén képzelem el:

  • Az iskolai könyvtárügyet a közoktatás stratégiailag kiemelkedő területének tekintem, háttérintézményként ennek a területnek a képviselete az OPKM feladata.
  • Az iskolai könyvtárak elsődleges feladata az információs műveltség kompetenciáinak elsajátíttatása az iskolai közösség valamennyi tagjával. Ehhez tudunk módszertani segítséget nyújtani.
  • Alapvetőnek tartom a hatékony együttműködést az iskolai könyvtárosok közösségével, az őket tömörítő hazai és nemzetközi szervezetekkel (KTE, IASL stb.).
  • A megfelelő feltételek biztosításával az iskolai könyvtárüggyel kapcsolatos országos feladatokat folyamatosan át kell vennie az OPKM-nek (például tanulmányi versenyek szervezését).

A megfelelő jogi és infrastrukturális feltételek birtokában az OPKM által az iskolai könyvtári ellátó rendszer számára nyújtható központi szolgáltatások pontokba szedve:

  • Az ellátás tervezése és szervezése. Az OPKM nem tudja ellátni az egyes intézményeket, de a pedagógiai információs rendszer alapintézményeként kell funkcionálnia egy korszerű ellátórendszer kialakításában és működtetésében.
  • Az iskolai könyvtárak szakfelügyeleti vizsgálatának szervezése, koordinálása, az eredmények átfogó elemzése. A szakfelügyelet a NKÖM irányításával megfelelően működik, a továbbiakban is eszerint kell eljárni.
  • Részvétel az iskolai könyvtári szakemberek képzésében és továbbképzésében:
  • Az OPKM jelenleg akkreditált iskolai könyvtár-informatikus továbbképzési programjával vesz részt a továbbképzésben. Az első akkreditáció lejárt, folyamatban van egy új, korszerűbb, az információs műveltség követelményrendszerére épülő program akkreditációra történő előkészítése.
  • A bolognai-rendszerre áttérő felsőoktatási szisztémában mód van arra, hogy új alapokra helyezzük a könyvtáros tanárok képzését. Az OPKM munkatársai (jómagam is kiemelten) részt vesznek több felsőoktatási intézmény programjának kidolgozásában és megvalósításában, a Pécsi Tudomány­egyetemen például szeptembertől indul olyan alapképzési program, amelynek egyik szakiránya az információs műveltség pedagógiája. Ugyancsak kész tervek vannak arra vonatkozóan, hogy a mesterfokú képzésben szülessenek képzési programok a könyvtáros tanárok számára. Fontos, hogy az OPKM továbbra is aktívan legyen jelen a felsőoktatásban. Az oktatói munkában való részvétel mellett elsősorban gyakorlóhelyként jelenhet meg az intézmény.
  • A kutatás-fejlesztés területén:
  • Elsődleges fontosságú az oktatásirányítás hosszú távú iskolai könyvtári fejlesztési stratégiájának kidolgozásában való részvétel. A munka elkezdődött, hamarosan elkészül az első stratégiai tervezet.
  • Az OPKM egyik legfontosabb feladatának tekinti az információs műveltség eszme- és követelményrendszerének elterjesztését, egy új szemlélet kialakítását a magyar pedagógiában. Elemző tanulmányokkal, fordításokkal, szemletanulmányokkal kívánjuk támogatni a pedagógusokat ebben a témakörben. Terveink között szerepel működő külföldi programok átvétele és meghonosítása. Ebben a munkában szoros együttműködésre törekszünk a pedagógusképzést folytató felsőoktatási intézményekkel.
  • Az eddigiekhez hasonlóan kiadványokkal, szemle- és trendtanulmányokkal, illetve a Könyv és Nevelés cikkeivel támogatjuk az iskolai könyvtárak fejlesztését, minőségbiztosítási rendszerének kialakítását, szakmai irányelvek, normatívák kidolgozását.
  • Feladatunknak érezzük az iskolai könyvtárakra vonatkozó ellátottsági vizsgálatok, statisztikai felmérések és elemzések végzését, a vizsgálatok során keletkező adatok adtabázisban történő feldolgozását és szolgáltatását.
  • A tartalomszolgáltatásban:
  • Az OPKM adatbázisai kiemelten kezelik az iskolai könyvtárak számára fontos információkat. Az igényeknek megfelelően ez a tevékenység tovább bővítendő.
  • Az OPKM honlapja hangsúlyosan foglalkozik az iskolai könyvtáraknak nyújtott információszolgáltatással.
  • A Könyv és Nevelés egyik legfontosabb feladata, hogy szakcikkeivel támogassa az iskolai könyvtárak munkáját, a könyvtáros tanárok szakmai fejlődését. A jövőben erősítendő a Könyv és Nevelés iskolai könyvtár­szak­mai, módszertani profilja.
  • Részvétel az iskolai könyvtárak információs rendszerének kiépítésében.
  • Az iskolai könyvtárakra, az ott folyó tevékenység módszereire vonatkozó jogszabályok, szabványok, szabályzatok elkészítésének kezdeményezése, részvétel azok kidolgozásában.
  • Az iskolai könyvtárak és társadalmi környezetük, hátterük közötti kapcsolatok fejlesztése. A terület szakmai szervezeteivel (MKE, IKSZ, KTE, HUNRA, Bod Péter Társaság), valamint a szülői és diákszervezetekkel együttműködve tervezzük az iskolai könyvtárakat “megnyitó”, szolgáltatásaikat, az információs műveltség kompetenciáinak elsajátításában betöltött szerepüket népszerűsítő központi és regionális rendezvények, kiállítások, pályázatok szervezését. Továbbra rendszeresen megszervezzük az iskolai könyvtárosok országos konferenciáját.

A fenti feladatok megvalósításához elengedhetetlen az OPKM számára az országos pedagógiai szakmai szolgáltató intézményi státus megadása. A feladatok színvonalas megoldásához a személyi feltételek erősítése is kívánatos. Ezért terveim között szerepel az iskolai könyvtári ügyekben jártas, a könyvtáros tanárok között elfogadott, nagy tekintélyű szakember(ek) bevonása a munkába, esetlegesen alkalmazással is.

- Egy új főigazgató a kívánalmak, az elvárások, a remények, az okkal vagy ok nélkül támasztott igények garmadájával találja magát szemközt. Öntől mit vár a szakma, a minisztérium, a pedagógustársadalom, a pedagógia elméleti és gyakorlati művelőinek gazdagon tagolt sokasága? Minek tud, minek akar megfelelni, és hogyan?
- Azt gondolom, hogy elődeim nagyon magasra tették a lécet, az általuk felállított érték- és követelményrendszernek mindenképpen meg akarok felelni. Egy új igazgatótól a külvilág is mindig egy kicsivel többet vár, valami újat, valami frisset. Mindenekelőtt szeretnék megfelelni a saját elvárásaimnak, majd a munkatársaim, csapattársaim várakozásának, és végül, de nem utolsó sorban a szakma és a közönség igényeinek. A programomat ezzel a szemlélettel készítettem el. Amennyiben a terveket nem söpri el valami hideg, haszonelvű racionalitás, azt gondolom, néhány éven belül megvalósítható a Magyar Pedagógusok Háza program, mindenki megelégedésére. Annyit biztosan tudok magamról, hogy maximalista vagyok.
Nagyon fontosnak tartanám a pedagógus szakma valós igényeinek ismeretét. Erről jelenleg csak igen homályos ismereteink vannak, ezért tervezem, hogy felmérjük, mit is várna valójában a pedagógusok társadalma a számukra létrehozandó “ház”-tól, mi lenne az a szolgáltatásrendszer, ami tényleg tömegeket csalogatna oda.

- Végül arra kérnénk, szóljon magáról is! Publikációiból, eddigi szakmai produkciójából sokan ismerik Önt. De személyesen sokkal kevesebben. Kérjük, mondjon néhány szót, mi minden történt Önnel a pályáján főigazgatói kinevezéséig.
- Nem vagyok a mai kor modern embere, nekem ugyanis az OPKM az első munkahelyem. Valóban a szamárlétrán másztam fölfelé, de ezt nem érzem hátránynak. Sőt. Jól ismerem az intézményt, félig-meddig ez az otthonom.
Annyira persze én is vagyok nyughatatlan, hogy mindig szeretnék újabb és újabb dolgokat kipróbálni, újabb és újabb kihívásoknak megfelelni. Jelenleg a felsőoktatásba kalandoztam el, és bár nem könnyű két lovon ülni egyszerre, nem szeretném sem a szakmai, sem az oktatói munkát feladni. Annál is inkább, mert a kettő remekül segíti egymást. Hiszem, hogy szakmai gyakorlat nélkül nem lehet igazán jól oktatni, ugyanakkor az oktatás remek lehetőséget ad arra, hogy az ember sok kollégával találkozzon, belelásson más intézmények életébe. A felsőoktatási programok tervezésében való részvétel pedig szintén olyan kihívás, amely az alkotó munka örömével ajándékozza meg az embert.
Jó lenne persze, ha jutna idő kutatómunkára is. Remélem, hogy az intézményvezetés nemcsak politizálást és lobbizást fog jelenteni, hanem elmélyültebb elméleti munkára is lesz lehetőségem.
Akik ismernek, tudják, hogy nem elefántcsonttoronyba zárkózó ember vagyok, nem is szeretnék azzá válni. Csak csapatban tudok dolgozni, és szerencsére nagyon kiváló csapat áll mögöttem. Ha ők nem lennének, nem is vállalnám a feladatokat. A teendőimet megpróbálom a napi nyolc órába besűríteni, mert utána anyává kell válnom, és minden további energiámat a hétéves kicsi fiam számára tartogatom. Tőle aztán rengeteg további energiát kapok a folytatáshoz.

- Megköszönve az interjút, eredményes munkát és nagyon sok sikert kívánunk!

Címkék

(1) (1) (1) (12) (2) (2) (3) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (10) (3) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (19) (1) (12) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (3) (1) (1) (5) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (5) (1) (2) (1) (2) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (6) (28) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (10) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (4) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (16) (4) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (27) (3) (10) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (8) (3) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (9) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (12) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (7) (11) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (4) (2) (10) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (4) (2) (10) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (30) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (33) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (9) (1) (1) (1) (4) (3) (1) (1) (1) (2) (2) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (6) (3) (1) (19) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (4) (1) (9) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (6) (15) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (10) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (7) (5) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (6) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (13) (1) (1) (2) (4) (3) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (38) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (6) (1) (6) (17) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (19) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (4) (1) (3) (1) (1) (2) (9) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (2) (1) (21) (6) (5) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (8) (1) (25) (1) (1) (1) (1) (2) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (18) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (4) (14) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (14) (7) (2) (4) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (5) (1) (1) (1) (1) (2) (22) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (6) (1) (4) (1) (1) (1) (10) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (3) (12) (1) (4) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (17) (3) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (9) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (60) (1) (1) (1) (3) (3) (1) (3) (1) (11) (5) (3) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (2) (2) (1) (4) (1) (6) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (9) (1) (1) (7) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (42) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (9) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (6) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (4) (6) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (4) (1) (1) (1) (1) (4) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (7) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (2) (2) (8) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (8) (1) (1) (1) (4) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1)