Az MKE 38. Vándorgyűlése

Kategória: 2006/ 9

Másodszor volt a Vándorgyűlés házigazdája Kecskemét, pontosabban a kecskeméti Katona József Könyvtár. Ennek új épületét, ezt az országosan, sőt nemzetközi szinten is ismert új épületet 1996-ban adták át a városnak, megyének, országnak, és – teljesen természetes, a következő évben ez lett a Vándorgyűlés helyszíne. Az első ottani találkozó alkalmából a résztvevők elsősorban az új épületet bámulták meg, ezúttal az már mindenki számára ismert volt, most arra kerülhetett sor, hogy e műhely legutóbbi tíz évének csak felsőfokokban említhető eredményeit csodálhassák meg a résztvevők. Kiemelten dicsérte a könyvtárat, tevékenységét maga a miniszter, Hiller István is a plenáris ülésen elhangzott beszédében.
A központi téma miben- és milyenlétét Bakos Klára, az MKE elnökasszonya fogalmazta meg ezúttal is a legpregnánsabb módon. Az ő szavait teljes terjedelmében idézzük:

“Hatalmas léptekkel halad előre a világ, a változások állandósulnak mindennapjainkban. A gazdasági-társadalmi modernizációs folyamatban Európa-szerte reformok sora fogalmazódik meg, az idő fontos tényezővé lényegül, illékonysága ugyanakkor rendkívüli konkrétsága ütemtervekben, határidőkben jelenik meg számunkra. A felzárkózás, az alkalmazkodás, a lépéstartás szükségszerűvé válik. A projektek feszes rendszerében markánsan jelenik meg az állampolgár, akinek elvárásai a közszolgáltatásokkal szemben folyamatosan növekednek.
Ebben a makrokörnyezetben, az EU-képes, nagy lélegzetű reformok megvalósításához csatlakozva, táguló szolgáltatói szemlélettel kell magát megfogalmaznia a könyvtárnak. Ha a legfontosabb területeken betölti szerepét, akkor a társadalmi és személyes fejlődés intézményeként működik, és a közösségben zajló változások pozitív tényezője lehet, hozzájárulhat egy jól tájékozott társadalom megteremtéséhez és fenntartásához, az életminőség javulásához.
A könyvtárak évek óta tudatosan, a szakma által elfogadott stratégiára építve valósítják meg országos szinten közfeladatot ellátó működésüket. Ennek a koncepciónak és folyamatnak eleme többek közt a tudásközpontok létrehozása, a digitális megosztottság felszámolásának elősegítése, az informatikai írástudás megtanítása, a falvak, kistelepülések könyvtári ellátása, a hozzáadott értéket nyújtó szolgáltatások (e-közszolgáltatások, teleházak, e-Magyarország pontok) működtetése. A magyarországi könyvtári rendszer élő, eredményeket felmutató, működő hálózat, információszolgáltató hely, tudásközpont, amely esélyt teremt és lehetőséget biztosít az állampolgár számára jogai gyakorlásához. Az Információs Kommunikációs Technológia fejlesztése következtében az a közösségi hely, amelyre nemcsak bátran lehet, de szükséges is építeni a további fejlesztések során.
A magyar könyvtárügyben folytatódnia kell az elmúlt évek dinamizmusának. Döntenünk kell, leszünk-e a folyamatok mozgatói, a változások előmozdítói vagy csak az események passzív szemlélői.”

A fentiekből világos, miről is volt szó a Vándorgyűlésen. Az alapkérdést némileg leegyszerűsítve így fogalmazhatnánk meg: az államnak, kormánynak, önkormányzatnak kapcsolatba (mondjuk, e-kapcsolatba) kell lépnie az állampolgárokkal. Az állampolgároknak kapcsolatba kell lépniük, kapcsolatban kell maradniuk (például e-kapcsolatban) az állammal, a kormánnyal, az önkormányzatokkal. A kapcsolat közvetítője, szervezője, betanítója, integrátora a könyvtár kell hogy legyen. Miképpen? Erről szólt a Vándorgyűlés.
Az igen határozott kérdésfeltevéshez képest, azt állandóan szem előtt tartva alakították ki a szervezők a Vándorgyűlés programját. Azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, hogy ennyire adekvátan megtervezett, fölépített, ennyire logikus, tárgyszerű rendbe szedett vándorgyűlési program még nem volt. Arról volt szó, hogy a jelenlévők, a szakma megtudja, mit vár az egyik, mit a másik oldal. A szervező középnek (a könyvtárnak), mindenekelőtt ezt kell tudnia. Szót, méghozzá tekintélyes méretű, igazi nagyelőadás-formátumú szót kapott hát a Vándorgyűlésen Lengyel László (az Országos Könyvtári Kuratórium tagja, a Pénzügykutató Rt. elnök-vezérigazgatója), Fodor István (az Ericsson Magyarország elnöke), Majtényi László (volt ombudsman, az Eötvös Károly Intézet elnöke), Lóczi Péter (az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium főtanácsadója). Az Oktatási és Kulturális Minisztérium első emberét, Hiller István minisztert nem számítom a “külsők” közé, hisz’ javíthatatlan vándorgyűlés-járó: mint expozéjában hivatkozott is rá, édesapja már kilencéves korában elvitte Vándorgyűlésre.
Az e-kormányzás szolgáltatásai az állampolgárnak az Európai Unióban és a tagországokban; Az elektronikus információszabadság – Adatszolgáltatás és adatvédelem; A közszolgáltató személy kompetenciái – hangzottak Fodor István, Majtényi László és Lóczi Péter előadásainak címei, vagyis ezek az előadások valóban körbejárták mindazt, amit “felülről” tudnia kell a könyvtárosnak.
A Vándorgyűlés programjában Hiller István miniszter nem előadással szerepelt, mindössze az ígértetett meg, hogy üdvözli a plenáris ülésen résztvevőket. Nos, az üdvözlésből előadás lett. A miniszter mindenekelőtt méltatta a Magyar Könyvtárosok Egyesületét, annak munkáját. Szólt arról, hogy mekkora szüksége van a minisztériumnak az ilyenféle szakmai, civil szerveződésekre. Az MKE, mondotta, a legnagyobb tradíciójú és az egyik legtöbbet, legintenzívebben dolgozó ilyen szervezet. És hogy munkájára a jövőben még nagyobb szükség lesz, mint eleddig volt, azt azzal illusztrálta, hogy az új körülmények, a megváltozott feltételek közt egyre nagyobb a súlya a szakmaiságnak. A költségvetési összegek szűkössége mindenképp az európai uniós pénzek (sok milliárdról van szó) megragadására kell hogy ösztönözzön. A kultúra az Európai Unión belül nem szűnik meg nemzeti lenni. És ehhez ragaszkodnunk is kell, ehhez mérten kell kialakítanunk nagyobb, regionális és országos szakmai programjainkat. Ilyen a most vita alatt álló PORTÁL program, amely új feladatmeghatározásokat, új irányokat jelöl ki. Szólt a miniszter arról is, hogy az esélyegyenlőség megteremtése illúzió. Ő személy szerint az esélykülönbségek mérséklését látja reális, kitűzhető célnak. Ezen kell munkálkodniuk a könyvtárosoknak, saját szakmai eszközeikkel. De gondolniuk kell arra is, hogy immáron felnőtté, nagykorúvá vált az a nemzedék, amely a rendszerváltás táján született. Olyan nemzedékről van szó, amely szabad országban, demokráciában szocializálódott, amelynek nemcsak a külföldi utazások természetesek, de az is, hogy az interneten a világ bármely országának embereivel léphet kapcsolatra. Ám e nemzedéken belül is igen eltérőek az esélyek, a lehetőségek. Annál is inkább, mivel Magyarországon a városi struktúra is sajátosan alakult. A főváros és az utána következő legnagyobb városok közt óriási a különbség. Hát még a kistelepülések és a városok közt! Ezzel a kérdéssel csak úgy lehet szembenézni, hogy a hálózatiságot kell előtérbe állítani. Szólt a miniszter a Közkincs programról is. Mindezt pedig azzal is alátámasztotta, hogy kifejtette: ami a feudalizmus idején a föld volt, minden gazdaságnak és kultúrának az alapja, az a mai világban az információ. Ezért is kiemelt a könyvtár és könyvtárosok szerepe.
A Vándorgyűlés második napján is folytatódó plenáris ülés utolsó előadója Skaliczki Judit volt. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium Könyvtári Osztályának vezetője bejelentéssel kezdte mondandóját. Mint mondotta, ezt a fórumot tartja a legalkalmasabbnak arra, hogy közölje a szakmával: a minisztériumban csaknem húsz főosztály szűnt meg, vált osztállyá. Köztük az eddigi Könyvtári Főosztály is osztállyá minősíttetett. Ez azonban – hangsúlyozta az osztály vezetője – nem jelent “visszaminősítést”. Ő maga, főosztályvezető-helyettesi rangban, amiként eddig, ezentúl is részt vesz minden vezetői értekezleten, minden döntéshozásnál, minden költségvetési tárgyaláson. Közvetlenül a szakállamtitkárhoz tartoznak, és a változásból mindenkor a lehető legjobbat fogják kihozni, a szakma érdekérvényesítésében nem lesz változás. Skaliczki Judit a továbbiakban a közszolgáltatás és a közigazgatás területén lezajló, részben még várható változásokról szólott. Minden közérdekű szolgáltatás közszolgáltatásnak minősül, mondotta, ami azt jelenti, hogy megszervezéséért, finanszírozásáért az állam és az önkormányzatok a felelősek. A könyvtár fenntartása és fejlesztése stratégiai kérdés. A jogi keretek megfelelőek, nincs olyan jogszabály, amely akadályozná a könyvtárak közszolgáltatási funkcióját. Más kérdés, hogy ma az intézmények jó része financiális problémákkal küzd. Emlékeztetett a főosztályvezető-helyettes asszony arra, hogy már a hetvenes évektől állandóan elvontak pénzeket a kulturális területtől. A nagyszerű új könyvtárépítések mellett az a probléma, hogy az új épület és a benne folyó munka finanszírozása, fenntartása ütközik nehézségekbe. A hatásköri törvény azonban egyértelműen megállapítja, hogy nyilvános könyvtári szolgáltatást köteles nyújtani az állam és az önkormányzatok. E téren nincs változás. Ami a közigazgatási változásokat illeti, Skaliczki Judit ismertette a három lehetséges modellt. A klasszikusat, amely az erős államra, a gazdag jogi megalapozásra épül, az angolt, amely a szolgáltatóállam koncepcióját képviseli, a magánszektorra jellemző mentalitással és piacosítással, valamint a németet, amely a vállalkozói modellre épül, és nyitottá teszi a bürokráciát a versenyre. Nem foglalt állást egyik modell mellett sem, a különbségeket és a különböző előnyöket-hátrányokat ecsetelte. Mint mondotta: mi a szolgáltató állam modellje felé haladunk, és ebben a könyvtárosok jelentősen megelőzték a különböző állami ágazatokat. Beszélt az előadó arról is, hogy központi kérdés a politika, az elit politikusok megszólítása. Nem egy-egy miniszterrel, egy-egy kormánnyal kell számolni, hanem a politikai elit egészével. Ezt kell megszólítani, ennek kell fontosságunkat, nélkülözhetetlenségünket, stratégiai szerepünket felmutatni. Annál is inkább, mivel nem a magunk, hanem az állampolgár érdekében tesszük ezt. A politikai elit – sajnos – hajlik arra, hogy ne a már meglévő hálózatokra, például a könyvtári hálózatra bízza a felmerülő új feladatokat, azokra, akik abban már járatosak és megfelelő infrastruktúrákra támaszkodhatnak, hanem új hálózatokat generáljon. Hiány és pazarlás egyszerre lép fel így.
Skaliczki Judit beszélt arról is, hogy nehéz idők előtt állunk, létszámleépítések várhatók, komoly összevonásokra kerülhet sor. Ebben a helyzetben azonban sem a mindent megoldunk hurráoptimizmusa, sem a semmit sem érdemes tenni pesszimizmusa nem lehet adekvát magatartás. A szakma – mondotta – remek etikai kódexszel bír, és a két szélsőség közt hatalmas sáv húzódik: középen kell állanunk. És van kitörési lehetőség, a PORTÁL program épp erről szól.
E sorok szerzője semmiképp sem szeretne abba a hibába esni, amely a mindenkori magyartanárokra oly jellemző, vagyis hogy mindig az épp bemutatott író, költő a legnagyobb, a legjelentősebb. Ám azt hiszi, hogy a 38. Vándorgyűlés e gyűlések történetének egyik legfontosabbja, legtanulságosabbja volt, amelynek hozadéka egyelőre szinte beláthatatlan. Ezt igazolhatja az a cselekvési program is, amelyet a Vándorgyűlés elfogadott és minden könyvtárnak, könyvtárosnak ajánl. Az alábbiakban ennek a szövegét tesszük közzé:

Az etikai kódexben lefektetett alapértékekre támaszkodva, a társadalmi igények változásait figyelembe véve, a társadalmi változások könyvtári megválaszolását segítve a Vándorgyűlés az alábbi cselekvési programot javasolja a könyvtárak számára: Csatlakozunk a minisztérium által meghirdetett PORTÁL programhoz.

  • Gyakorlati teendőinket az alábbiakban látjuk:
  • A digitális írni-olvasni tudás tanítása, fejlesztése a könyvtárakban.
  • Az elektronikus ügyintézés tanítása, segítése a könyvtárakban (államigazgatási, banki ügyintézés, adóügyek, felsőoktatási ügyek elektronikus intézése stb.).
  • A helyi társadalom segítése a lokális információk összegyűjtésével, megőrzésével, szétsugárzásával. Legyenek a könyvtárak közösségi pontok, a közösség emlékezetének tárházai.
  • A kulturális turizmust segítse a könyvtár a helyismereti gyűjteményekben tárolt értékek hiteles, szakszerű, vonzó megjelenítésével. Legyen a könyvtár segítője a helyi kulturális értékek közkinccsé tételének.
  • Az egyenlő bánásmód elveinek érvényesítéséért tett könyvtári erőfeszítések folytatása.
  • Az időskorúak szervezett segítése a könyvtár saját eszközeivel, a digitális megosztottság megszüntetése.
  • A gyerekek és fiatalok tudatos állampolgári létre felkészítése.
  • A gyerekeken és fiatalokon keresztül a családok és a lakóhelyi közösségek elérése.
  • A hátrányos helyzetűek segítése.
  • A könyvtárak partnerségi kultúrájának fejlesztése, erősítése a könyvtári rendszeren belül és kívül egyaránt.
  • A használók színvonalas ellátása érdekében a könyvtári infrastruktúra folyamatos fejlesztése.

Címkék