Előadásom mottójaként a környezetvédők által gyakran idézett jelmondatot választottam, amely így szól: “Gondolkodj globálisan és cselekedj lokálisan!” E két szóból származik egy újkeletű kifejezés, a glokalizáció, ami jól kifejezi azt, hogy egyszerre kell globális és lokális kontextusban gondolkodnunk. Hogy miért kell a könyvtárosoknak a globalizáció kihívásaival foglalkoznia, arra szeretnék néhány adatot bemutatni, és érzékeltetni azt, hogy az Európai Unióban és a nagyvilágban milyen folyamatok zajlanak. Ebből talán nyilvánvalóvá válik, hogy a könyvtárügy és a könyvtárosok hol kereshetik a megoldást a kihívásokra, és hogyan tudnának segíteni az embereknek abban, hogy eligazodjanak napi dolgaikban.
A fejlesztés kontextusát vizsgálva meg kell különböztetnünk a nemzeti és a regionális szintet, illetve figyelembe kell vennünk a határokon átívelő együttműködések lehetőségét. Ez utóbbi magában foglalja a már korábban is rendelkezésre álló Visegrádi Alapokat, az INTERREG-programokat, de ezenkívül is lesz 2007-től egy olyan operatív program, amely kifejezetten a határ menti fejlesztésekről szól (beleértve a kulturális szolgáltatásokat is).
A nemzeti szintű tervezést Magyarországon a Nemzeti Fejlesztési Hivatal irányítja. A munkában részt vesz a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, tehát van lehetőség arra, hogy a fejlesztési tervekben megjelenítsük a Könyvtári Főosztály javaslatait. A nemzeti szint mellett a regionális tervezés az Észak-Alföldi Régióban is zajlik. A munkát a Regionális Fejlesztési Ügynökség koordinálja, és örömmel mondhatom, hogy nemrég ebben a régióban is megalakult Közkincs Szakbizottság, amely kulturális fejlesztési kérdésekben működik együtt a fejlesztési ügynökséggel. A szakbizottságok feladatai közé tartozik, hogy az adott régióra vonatkozóan stratégiai ajánlásokat fogalmazzanak meg.
Fejlesztési céljaink megfogalmazásánál tudatában kell lennünk annak, hogy igazodnunk kell az EU által kijelölt prioritásokhoz, mivel az EU forrásai kizárólag e prioritások elérése érdekében használhatók fel. A fejlesztési célok hierarchia szintek szerint rendeződnek: a legmagasabb szinten találhatók az európai uniós közösségi célok, ezek alatt helyezkednek el a tagállamok céljai, ez alatt pedig az ágazati (az egyes minisztériumi területekhez tartozó) célok, amelyeket operatív programokban fejtenek ki, és amelyek kisebb egységekre, intézkedésekre bonthatók. (A kulturális terület “horizontális” jellegű, ezért nem rendelkezik önálló operatív programmal, de intézkedési szintű javaslatokat megfogalmazhat.) Az intézkedési szint alatt vannak az önkormányzatok, intézmények által megfogalmazott célok. A cél­hierarchia szintjeinek logikusan kell egymáshoz kapcsolódniuk, és ha európai uniós forrásokat szeretnénk felhasználni, akkor az önkormányzati vagy intézményi céloknak is a legmagasabb európai uniós célokat kell szolgálniuk.

Mielőtt a fejlesztési célokról beszélnénk, idézzük fel a kulturális ágazat nagy területeinek felosztását.
Három nagy területet lehet megkülönböztetni. Az első az ún. szerzői jogi alapú tevékenységek köre vagy szerzői jogi alapú ágazatok. Az elnevezés az ENSZ Szellemi Tulajdon Világszervezete által kidolgozott módszertani tanulmányból származik, ez lehetővé teszi, hogy a kultúra különböző területein folyó tevékenységek gazdasági hatását pontosan mérni tudjuk, és nemzetközi összehasonlításokat is végezhessünk. Az első ilyen vizsgálat 2005-ben készült nálunk a Magyar Szabadalmi Hivatalnál a 2002-es évre vonatkozóan. A szerzői jogi alapú tevékenységek kapcsolódnak legszorosabban a gazdasági szférához, ezért indokolt, hogy ezen a területen a kultúra és a gazdaság kapcsolatainak erősítését tűzzük ki fejlesztési célként. A kultúra és a gazdaság együttműködésére már most is vannak jól ismert példák, gondoljunk csak a nagy művészeti fesztiválokra, amelyek komoly gazdasági hasznot jelentenek az ország számára.
A másik nagy terület a szociokulturális szolgáltatások köre. Ide tartozik a közművelődés, a könyvtárak, levéltárak, múzeumok, nemzeti és etnikai kisebbségek kulturális tevékenysége. A szociokulturális jelzőt azért használjuk, mert ezzel szeretnénk arra utalni, hogy újabb feladatok befogadására, ellátására van szükség, olyan szolgáltatásokra, amelyek hozzásegítik az embereket ahhoz, hogy eligazodjanak a világban, ezáltal ők maguk, és az a település, ahol élnek, versenyképesebbek lesznek. A versenyképesség fontosságát azért hangsúlyozzuk, mert a legnagyobb kihívás Európával szemben éppen az, hogy megálljuk helyünket a két nagy versenytárs régióval, Észak-Amerikával, illetve a Távol-Kelettel szemben. Ha versenyképességről beszélünk, akkor nem elegendő csupán a gazdasági versenyképességre gondolnunk, a társadalmat és annak lehetőleg minél több tagját is versenyelőnyökhöz kell juttatnunk.
A harmadik nagy terület az épített környezet fenntartható használata, amely az ingatlan örökséget, a műemlékvédelmet, a tájvédelmet, a régészetet foglalja magába.
A három terület szorosan összefügg egymással, hiszen a szociokulturális szolgáltatások juttatják az embereket olyan tudáshoz, amely hozzájárul egyéniségük kibontakoztatásához, és ugyancsak ezek a szolgáltatások járulnak hozzá az épített és egyéb környezeti értékek megismertetéséhez. Az összefüggést mutatja az is, hogy sok kulturális intézmény védett épületben működik, vagy az a tény, hogy műemléki bemutatóhelyek, romok gyakran szolgálnak kulturális események helyszíneként. A két terület együtt megalapozó, felzárkóztató, esélykiegyenlítő szerepet tölt be a társadalomban, továbbá utánpótlást biztosít a művészeti területek számára. Van egy másik irányú kapcsolat is e két terület és a szerzői jogi alapú terület között: a művelődési intézmények befogadják, és terjesztik a művészet alkotásait.

Vizsgáljuk meg részletesebben, milyen feladatokat kell ellátnia a könyvtá­rak­nak! Magyarország egyre inkább tudásalapú társadalommá válik, ezért továbbra is fontos marad a hagyományos közkönyvtári feladatok ellátása. Emellett szintén nagy jelentősége lesz annak, hogy hozzájáruljanak a tudásalapú és versenyképes gazdaság kialakulásához. A gazdaságban egyre nő a kis- és középvállalkozások súlya, amelyek fejlődéséhez mind újabb és újabb információkra lesz szükség, ezek az információk pedig jórészt a könyvtárakban lesznek elérhetők. A hatékonyabb feladatellátás érdekében a könyvtárakat fel kell szerelni modern információtechnikai eszközökkel (az információtechnikai fejlesztésekre külön operatív program készül). A legfontosabb feladat azonban az új igényeknek megfelelő új szolgáltatási tartalmak megalkotása, és ezekhez az új tartalmakhoz kell meghatározni a humán erőforrás-, technológiai és infrastrukturális fejlesztési igényeket.
Néhány adat abból a vizsgálatból, amely bemutatja, hogy a szerzői jogi ágazatok milyen súlyt képviselnek a magyar gazdaságban.

Az elsődleges szerzői jogi ágazatok (azok a tevékenységek, ahol szerzői jog keletkezik) közel 4 százalékkal járulnak hozzá a hazai GDP-hez, ebben azonban nem csupán művészeti, hanem olyan alkotótevékenységek is benne vannak, mint a számítógépes programírás, illetve adatbázis-készítés. Az összes szerzői jogi alapú ágazat, amelybe már beleszámítják a művek terjesztését – és többek között a könyvtári szolgáltatásokat is -, ennél még nagyobb, közel 7 százalékos arányt képvisel. Hasonló léptékű a foglalkoztatásban betöltött szerep is.
Ezek az adatok meglepetést okoztak a vizsgálat készítőinek, mert nem számítottak arra, hogy a szerzői jogi ágazatok ilyen jelentős súlyt képviselnek a hazai gazdaságban.

Ha megnézzük, hogy Európában hol helyezkedünk el, akkor azt láthatjuk, hogy a régi 15 tagállamnál kicsit magasabb a magyar eredmény, és csupán néhány ország előz meg bennünket az Európai Unióban. A jelenség értelmezésénél nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a bemutatott sorrend relatív, azaz a szerzői jogi alapú ágazatok teljesítménye azért ilyen magas, mert más hagyományos ágazatok veszítettek súlyukból. A kreatív gazdaság a világ fejlett országaiban a leggyorsabban fejlődő területek közé tartozik: évente 4-6 százalékos növekedést produkál (miközben a hagyományos ágazatok súlya ennyivel vagy még nagyobb mértékben csökken). A tendencia mindenesetre jól jelzi, hogy a magyar gazdaság is a szolgáltatások irányába mozdul el, ugyanakkor azt is mutatja, hogy a kulturális ágazat Magyarországon erős, tehát érdemes további fejlesztésére forrásokat áldozni.
A gazdaság fejlesztésére külön operatív program készül, ennek keretében tettünk javaslatot a kreatív gazdasági tevékenységek támogatására.

A következő operatív program az emberi erőforrások fejlesztését tűzte ki célul, ennek megvalósítását több tárca (oktatás, munkaügy, egészségügy, ifjúsági-, család-, szociális és esélyegyenlőségi ügyek) összefogásától reméljük. Ennek a programnak legfontosabb célkitűzése a kihívások jelentette változásokhoz való alkalmazkodás, amely szorosan kapcsolódik a társadalmi kultúra fejlesztéshez. Szintén fontos feladat a társadalmi összetartozás fejlesztése, amely nem kizárólag szociális ügy, a kultúrának legalább akkora szerepe van ebben; és a kulturális ágazat készül is arra, hogy különféle közösségfejlesztő programokban aktívan részt vegyünk. Ehhez az operatív programhoz olyan intézkedéseket javasoltunk, mint pl. a gyermek- és ifjúkori művelődés, az iskolarendszeren kívüli képzés, a tehetséggondozás, az egyéni kulturális tőke fejlesztése,  az ifjúság felkészítése az európai polgárságra, demokratikus értékek elsajátítása, életmódformálás; tehát olyan tevékenységeket, amelyeknek az elemei már most megtalálhatók a művelődési házakban és nagyon sok könyvtárban is. Érdemes a jövőben erre több figyelmet fordítani. Nemcsak az ifjúsági korosztálynak, hanem a teljes népességnek is hasonló szolgáltatásokat kell felajánlani, ennek a legjobb módja a helyben elérhető kulturális alapszolgáltatások fejlesztése, amelybe a könyvtári ellátás természetszerűleg beletartozik. Az operatív programot kiegészíti egy infrastruktúra-fejlesztési program, amelynek keretében a nemzeti intézmények és az állami tulajdonú ingatlanok fejlesztését tervezzük (a nem állami tulajdonú ingatlanok fejlesztésére a regionális operatív programokban nyílik mód).

A központilag tervezett operatív programok mellett a régiók is elkészítik saját fejlesztési operatív programjaikat. Ezekben számos olyan intézkedés helyet kapott, amelyek a könyvtárakra is vonatkoznak (pl. a települési kulturális infra­struktúra fejlesztése, szociokulturális szolgáltatások fejlesztése, épített örökség hasznosítása). Mivel az operatív programokat a Regionális Fejlesztési Ügynökségek készítik, ezért javasoljuk, hogy aki fejleszteni kíván, az az ügynökséggel, illetve a Közkincs Szakbizottságok könyvtárakat képviselő tagjával egyeztessen a helyi fejlesztésekről. A kistérségekben is működnek fejlesztési referensek, akik gyűjtik a projekteket és segítenek azoknak, akik fejlesztési ötlettel jelentkeznek (ők szintén az ügynökségnél érhetők el).

Külön operatív program keretében lehet majd fejleszteni az országhatár bizonyos szakaszainak két oldalán fekvő területeket. A fejlesztések körébe a szolgáltatások és a kulturális együttműködések is helyet kaphatnak.

Sorrendben az utolsó operatív program az igazgatási rendszer korszerűsítését és az információs társadalom fejlesztését tűzte ki célul.

Az eddigiekben sok szó esett a fejlődés objektív feltételeiről, de a fejlesztők gyakran megfeledkeznek arról, hogy a fejlődéshez a szubjektív feltételek (az emberi attitűdök, jellemző viselkedési formák, a társadalmi tudás összessége) még fontosabbak.
A szubjektív feltételek szolgáltatási igényt váltanak ki, majd a szolgáltatások visszahatnak a szubjektív tényezőkre, és olyan társadalmi tudást hoznak létre, amely támogatja a fejlődést. Amikor az emberek élethelyzetüket megítélik, akkor véleményük kialakításában a szubjektív és objektív tényezők egyaránt szerepet játszanak. A könyvtáraknak is feladatuk van abban, hogy gazdagodjék a társadalmi tudás, és az emberek jobbnak ítéljék meg élethelyzetüket. Hogy ez így legyen, leg­először is biztosítani kell az információkhoz való minél szélesebb körű hozzáférést (el kell hárítani a fizikai, technikai, jogi akadályokat). Ugyanakkor az is feladat, hogy bővítsük a könyvtárhasználók körét: olyan rétegeket, csoportokat is bevonjunk, akik eddig kívül rekedtek a könyvtári szolgáltatásokon. Ma már az interneten nagyon sokféle információ hozzáférhető, de általános probléma az információ megbízhatósága. A könyvtárak jelentős bizalmi tőkével rendelkeznek, így betölthetik egy olyan “szűrő” szerepét, amely megbízható információkat, garantált minőségű tartalmakat nyújt.
A társadalmi tudásnak, a társadalmi kultúrának a változásokhoz való alkalmazkodásban játszott szerepére visszatérve, vizsgáljunk meg néhány adatot, amelyek azt mutatják, hogy a fejlődés szubjektív feltételei tekintetében milyen helyet foglalunk el a világban.
Mint említettem, globális kontextusban kell gondolkodnunk, nemcsak azért, mert tagjai vagyunk az Európai Uniónak, hanem azért, mert az unióval együtt nekünk is versenyképessé kell válnunk, ha túl akarjuk élni a jelenlegi helyzetet. Ha az objektív feltételeket nézzük, akkor – mint láthattuk – nálunk is a tudásalapú társadalom és gazdaság megteremtése a cél. Az információra mindig is szükség lesz, az olvasás alapvetően fontos a kreativitás fejlődéshez. Gyakran megfeledkezünk arról, hogy a könyvolvasás teremti meg és ápolja az emberi képzelőerőt, amelyet aztán az élet egészen más területein fog az olvasó hasznosítani. Az olvasás nem pusztán időtöltés, hanem jó befektetés, amely a későbbiekben busásan meg fog térülni. A kreativitásra nagy szükségünk lesz, hiszen ez a tudásalapú társadalom “üzemanyaga”. Tudjuk, azt is, hogy a jelenlegi adathordozók nem teszik feleslegessé a nyomtatott könyvet. Egy német vizsgálat előrejelzése szerint – amely azt vizsgálta, hogy 2000 és 2008 között hogyan alakulnak a kreatív gazdaság nagy területei – a könyvpiac további lassú emelkedésére lehet számítani (miközben például a hangfelvételek piaca csökkenni fog).1
Az ENSZ Fejlesztési Programjának 2004-ben közzétett felmérése és értékelése alapján a vizsgált 177 ország közül Magyarország az emberi fejlettség tekintetében a 38-ik helyen, a magasan fejlett országokat tömörítő első harmadban – de annak a végén! – foglal helyet.2 (Az itt következő táblázatokban csak azokat az országokat tüntettük fel, amelyekhez gyakran hasonlítjuk magunkat: mint pl. Ausztria és Németország, a Visegrádi Négyek országai vagy az Európai Unióhoz velünk egy időben csatlakozott országok).

 
Forrás: Human Development Report 2004

Egy másik felmérés alapján, amely az emberek elégedettségét mérte, a vizsgált országok relatív sorrendje hasonló.

A teljes népesség elégedettsége az élettel:
1-től (elégedetlen) 10-ig (elégedett) terjedő skálán mért átlagos értékek
(1999)

Forrás: EUSI 02111a

Röviden szeretnék idézni a Közösségi Stratégiai Irányelvekből (ez az a dokumentum, amelyben az Európai Bizottság közli a tagországokkal, hogy milyen fejlesztéseket szeretne látni a területükön). Az egyik ilyen nagy cél a regionális versenyképesség és foglalkoztatás, azon belül a gazdasági változások előrejelzése és előmozdítása, a másik a kohéziós politika területi dimenziójának figyelembevétele, tehát a területfejlesztés, és ezen belül kiemelt feladat a fenntartható közösségek építése. Ezek az elvárások újabb feladatot adnak a kulturális területnek, hiszen a közösségépítéshez elsősorban társadalmi tudásra, a társadalmi kultúra fejlesztésére van szükség.
Magyarország már kilépett az indusztriális korszakból (nálunk is egyre nagyobb teret nyernek a gazdaságban a szolgáltatások), és a tudásalapú gazdaság és társadalom állapota felé halad. A tudástársadalomban már más kulturális értékek válnak fontossá (a kollektív fegyelem helyett az egyéni szabadság, a csoportokba való betagolódás helyett a sokszínűség, az állam tekintélye helyett az egyéni autonómia). A tudásalapú gazdaságot csak olyan emberek működtethetik, akik képesek hatalmas tömegű információkkal dolgozni, és jártasak az emberi kapcsolatokban. Az új helyzet új képességeket követel minden embertől, a kulturális közszolgáltatások feladata pedig az, hogy az embereket hozzásegítsék ezen képességek elsajátításához.
Egy másik vizsgálatból idézve látjuk, hogy az egyszer elért pozíció nem végleges, abból vissza is lehet esni.3 Ha versenyképességünket nem komplex fogalomként kezeljük, amelynek szubjektív összetevői is vannak, akkor a fejlettség, illetve a szubjektív jólét nagyon komolyan visszaeshet. Ez történt Magyarországon is: 1981-hez képest 1990-ben komoly esést mértek, majd 1998-ra némi javulás történt. Azaz hiába növekszik az egy főre eső GDP összege, az emberek általános elégedettsége mégis csökkenhet.4
Az emberek elégedettségérzetét számos tényező befolyásolja, a továbbiakban néhány olyat mutatok be, amelyek javításában szerepet játszhatnak a kulturális szolgáltatások.5
A társadalmi elszigetelődés adatai hazánkban aggasztóak, viszont a gyerme­kekkel közösen töltött idő olyan tőkeként kezelendő, amelyet fejlesztenünk kell. A szolgáltatások jövőbeli fejlesztésénél gondolni kell arra, hogy komoly szociális problémákat lehet megelőzni azzal, ha a gyermekek egészséges családban nőnek fel, és a családtagok kommunikálnak egymással. Ennek az egyik terepe pl. az együttes olvasás lehet, ehhez pedig könyvtárakra van szükség, ahonnan könyveket kölcsönözhetnek az emberek. A tévénézésre fordított idő mennyisége (passzív szabad­idő eltöltés) nagyon magas. Olyan kulturális szolgáltatásokat kell szervezni, amelyek aktvitásra serkentik az embereket. A könyvolvasásra fordított idő mennyisége nemzetközi összehasonlításban jó, de az egyéb olvasás aránya nálunk alacsony.
Számos tényezőtől függ, de szintén kulturális jelenség az, hogy az emberek mennyire bíznak meg egymásban. A helyzet valószínűleg javítható tudatos közösségfejlesztéssel.
Az itt bemutatott adatok nemzeti szintűek, de keveset tudunk a régiókról, a megyékről, a kistérségekről. Különösen regionális adatokra lenne szükségünk ahhoz, hogy a szolgáltatásokat tervezni tudjuk, és bizonyos időközönként megvizsgáljuk a fejlesztések társadalmi hatását.

Magányosság, társadalmi elszigetelődés, emberi társas kapcsolatok
gyakorisága

Forrás: OECD 2005

Az év átlagos napján
a gyermekek tanítására, együttes olvasásra, játékra, beszélgetésre
fordított percek száma

Forrás: HETUS 3. táblázat 38

Az év átlagos napján
szórakozással és kultúrával kapcsolatos tevékenységekre (mozi, színház, koncert,
művészeti kiállítások és múzeumok, könyvtár, sportrendezvények látogatása)
fordított percek száma

Forrás: HETUS 3. táblázat 5.

Az év átlagos napján
tévé és videó nézésére fordított percek száma

Forrás: HETUS 3. táblázat 82.

Az év átlagos napján
könyvolvasásra fordított percek száma

 Forrás: HETUS

Az év átlagos napján
egyéb olvasásra fordított percek száma

Forrás: HETUS

JEGYZETEK
1 Michael Söndermann: http://www.contentconference.at/images/soendermann.pdf
2 Human Development Report 2004. Cultural liberty in todays diverse world. New York, 2004.
3 Lásd részletesen: Ronald Inglehart és Hans-Dieter Klingemann, Genes, Culture, Democracy, and Happiness. E. Diener-E. M. Suh (szerk.) Subjective Well-Being Across Cultures. Cambridge, 2000, 165-183. p.
4 Vö.: Dessewffy Tibor-Pulai András (szerk.), Honnan hová? Stratégiai audit 2005, 10. Demos Magyarország. www.demos.hu
5 Altorjai Szilvia-Dr. Bukodi Erzsébet, Social Quality. The Hungarian National Report. European Network Indicators of Social Quality ENIQ. Amsterdam, 2005; European System of Social Indicators (EUSI); Harmoised European Time Use Survey (HETUS)

* A “Regionális kapcsolatok – európai együttműködés” című, Nyíregyházán 2006. március 24-én megrendezett nemzetközi konferencián elhangzott előadás szerkesztett változata, Szövege megjelenik a nyíregyházi Könyvtári Kis Híradó 2006. 1. számában is.