“Tökéletes szerkezet [...] nincs”

Kategória: 2012/ 7

Helyismereti bibliográfiák tematikai tagolása

Előzmények

Közel két esztendővel ezelőtt a szervezők felkérésére előadást tartottam a helyismereti könyvtárosok jászberényi országos konferenciáján a bibliográfiai munka időszerű kérdéseiről. Magától értetődően kitértem a nyomtatásban közzétett (mostanság divatos kifejezéssel: a papíralapú) címjegyzékek és a csak számítógépen
elérhető, olvasható bibliográfiai adatbázisok viszonyára, jelenlegi helyzetére és jövőbeli sorsára is. Egyebek között felvetettem azt a kérdést, hogy az infokommunikációs technika rohamléptékű terjedése következtében van-e, lesz-e létjogosultsága a hagyományos, több évszázada megszokott formában, vagyis könyvekben, periodikumokban megjelenő bibliográfiai összeállításoknak. (Erre utal a referátum cikkváltozatának címe – Meddig lesznek még nyomtatott bibliográfiák? -, amely a Könyv, Könyvtár, Könyvtáros 2010. évi 9. számában látott napvilágot.) Már a tanácskozáson lemérhető visszhang az igenlő választ sugallta, majd a hazai szakirodalomban e témakörben rendkívül ritka jelenségként az iménti cikkre, előadásra reflektáló Perjámosi Sándor kolléga (Szükség van-e nyomtatott bibliográfiákra?, Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 2010. 12. sz. 29-31. p.) bővebb indoklással és határozottan állást foglalt a hosszabb távlat mellett. Alighanem perdöntő tény, hogy a Magyar Nemzeti Bibliográfia, a HUMANUS adatbázis, a folyóiratok recenziós rovatainak és az élőszóban keringő információk tanúsága szerint napjainkban is szép számmal születnek olyan – köztük figyelemre méltó arányban helyismereti-helytörténeti – bibliográfiák, amelyek sajtótermékként kerülnek az érdeklődők, a használók kezébe. Tehát ma sem érdektelen a nyomtatott címjegyzékek módszertani problémáival való foglalkozás; különösen hasznos lehet ez a kezdő és a leendő bibliográfusok, főként a mostani informatikus könyvtáros szakon tanuló egyetemi-főiskolai hallgatók számára.

Ezúttal a szerkesztés egy ősrégi, az elméleti-metodikai vitákban gyakran ismétlődő, ám mindmáig lezáratlan dilemmájának felvillantására tennék kísérletet. Nem először vállalkozom erre: kifejezetten a helyismereti-helytörténeti bibliográfiák címanyagának rendszerezési lehetőségeiről első ízben (leszámítva a könyvismertetéseket) a nyíregyházi főiskolai tankönyvemben írtam (Helyismereti tevékenység a könyvtárakban, 1994. 193-196. p.), voltaképpen ezt a szakaszt ismételtem meg a pár éve közreadott egri felsőoktatási jegyzetemben (Helyismeret, helytörténet, 2008. 88-92. p.). Közben, nevezetesen 1996-ban a helyismereti könyvtárosok tatai országos tanácskozásán a lokális bibliográfiák adott körére, az addig megjelent város- és községtörténeti összeállításokra (összesen negyvennyolcra) koncentrálva foglaltam össze a leszűrhető tapasztalatokat, tanulságokat. Az előadás melléklete a tartalmi-módszertani jellemzőket vetítette ki, köztük a szerkezeti megoldásokra utaló kódjeleket. A szövegben megpróbálkoztam a tematikai elrendezés, közelebbről a választott témarendek rövid, vázlatos elemzésével is. (Az előadás szövege – A településtörténeti bibliográfiák készítésének dilemmái – két helyen is olvasható: Helyismereti Könyvtárosok III. Országos Tanácskozása, Tata, 1996. július 17-19. – Szentendre, MKE Helyismereti Könyvtárosok Szervezete, 1997. 41-55. p.; Bényei Miklós: Genius loci. A helyismereti tevékenységről. Budapest, Könyvtári Intézet, 2004. 93-107. p.)

Újabb vizsgálódás

Talán megérett az idő arra, hogy mintegy másfél évtized elteltével visszatérjünk e témára, és a közelmúltban kiadott lokális bibliográfiák közül néhányat tüzetesebben szemügyre vegyünk. Azon túlmenően, hogy a kézbe vett regiszterek mennyisége tetemesen csökkent, némileg módosult a korábbi tárgykör is. Részben szűkítettük, ennél fogva kizárólag a szóban forgó összeállítások tematikai szerkezetét vizsgáljuk meg. Más irányból viszont tágítottuk, mert nemcsak két város-, hanem két megye-, sőt egy regionális (vagy táj-) bibliográfia is bekerült a képbe. Változatlanul a vegyes tartalmú, más megnevezéssel: az átfogó jellegű vagy ún. általános (komplex) helyismereti és helytörténeti bibliográfiák belső rendszerét tanulmányozzuk.
Nem kétséges, kulcskérdésről van szó, hiszen a nyomtatott címjegyzékek szerkezetének kialakítása (egy-két kivételtől eltekintve) a bibliográfust (olykor a közreadót is) kemény, kényes feladat elé állítja, ugyanakkor sokféle választási lehetőséget kínál. Ráadásul a tételek csoportosításánál gyakori, eredményes eljárás a különböző szempontok együttes alkalmazása, az elsődleges, másodlagos, harmadlagos, esetleg további rendezőelvek kombinálása. Nemzetközi és hazai példák tömege bizonyítja, hogy – ne féljünk kimondani! – bárki által elfogadható, azaz egy az egyben átvehető tematikai elrendezés nem létezik. Nagyon találóan írta Péter László, a helyismereti szolgáltatás jeles szegedi mestere egyik recenziójában: “tökéletes szerkezet [...] nincs”. Ezért is tartózkodnék a minősítésektől, szándékom sokkal inkább az értékek számbavétele. Meggyőződésem szerint ugyanis mindegyik megoldás felmutathat hasznosítható elemeket, tanulságul szolgálhat a majdani összeállítók és kiadók számára. S a gyakorló könyvtárosok, bibliográfusok körében köztudott, hogy a szerkezeti bizonytalanságokat, ellentmondásokat jelentékeny mértékben enyhíthetik, tompíthatják, a tájékozódást, a visszakeresést lényegesen megkönnyíthetik a célszerűen megalkotott mutatók; ezek véleményezése, megítélése azonban kívül esik cikkünk mondanivalóján.

Egy regionális könyvészet

Elsőként a már említett tájbibliográfia szerkezeti megfontolásait érdemes ismertetni. Már csak azért is, mert az igen terjedelmes, több mint hatszázharminc oldalra rúgó, a maga nemében teljességre törekvő A Jászság könyvészete (Jászberény, 2008) szerkesztője, Gulyás Erzsébet a klasszikus jelzővel illethető megoldáshoz folyamodott. A döntően könyveket, füzetes kiadványokat és könyvrészleteket regisztráló kötet szakirodalmi tételeit az Egyetemes Tizedes Osztályozás alapján csoportosította, a szakrendi tagolást azonban nem követte mereven. (Külön részbe került a szépirodalom, valamint a periodikumok listája.) Az ETO főosztályaira és osztályaira támaszkodva huszonöt főfejezetet és harmincegy fejezetet alakított ki, alapvetően megtartva azok sorrendjét, olykor azonban a lokális sajátosságokhoz igazodva valamelyest eltérve attól. Íme a vázlat: általános művek (bibliográfia és repertóriumok, enciklopédiák és lexikonok, életrajzi lexikonok és genealógiák, évkönyvek, fotóalbumok és képeskönyvek, naptárak és kalendáriumok, helységnévtárak és topográfiák); kultúra (könyvtárak, közművelődés, múzeumok); egyesületek, alapítványok, civil szervezetek (e három egy főfejezetben); sajtó és média; vallás és egyházak; szociológia és szociográfia; statisztika (itt: népszámlálás); politika; gazdaság és pénzügy (ipar, mezőgazdaság, szolgáltatás, közlekedés); közigazgatás és jog; oktatás (itt: iskolai értesítők – földrajzi bontásban); néprajz; természeti környezet és természettudomány (belül csak egy fejezet: vízrajz és vízügy); egészségügy és szociálpolitika; művészetek (az ETO szerint haladva: építészet és műemlékek, szobrászat, iparművészet, festészet, fotóművészet, zeneművészet, filmművészet, színházművészet); sport (tehát ez önálló főfejezet!); nyelvészet; irodalomtudomány; földrajz és idegenforgalom; település- és társadalomföldrajz (itt: térképek is); történelem (alárendelve: régészet). A Jászság múltjához, hagyományaihoz szorosan kötődő két fogalom, a Migráció és a Lehel kürt külön főfejezetet kapott: az előbbi a Politika, az utóbbi a Néprajz után; vagyis mindkettő felfogható ésszerű kiemelésnek. Szintén világosan indokolható finomítás, hogy a jászkürtről írt versek a szépirodalmi részben találhatók.

Megyei összeállítások

Még inkább, mondhatni, szigorú következetességgel ragaszkodott az Egyetemes Tizedes Osztályozás szakrendjéhez az erdélyi, marosvásárhelyi Fülöp Mária
,a Maros megye a könyvekben 1990-1999 (Târgu-Mureş – Marosvásárhely, 2002) című, a Maros Megyei Könyvtár (hivatalos román nevén: Biblioteca Judeţeană Mureş) gondozásában megjelent összeállításában. Miként a címe is tükrözi, ez szintén csak önálló kiadványokat tár fel (a megjelölt időszakban közzétett műveket), mégpedig kizárólag a helyi gyűjtemény állományából. Mint ahogy a bevezető tájékoztatóban meglepően tömören és talán ezért is hangsúlyozottabban közli, a bibliográfiai tételeket az ETO alapján rendezték szakcsoportokba. Minekutána számos mű tartalmilag összetett, azaz több témakörbe is beosztható, előnyösen éltek a szakutalók lehetőségével. Ismételjük meg: a bibliográfia tematikai szerkezete egyértelmű. Pontosan követi az ETO rendjét, még a főosztályok és az osztályok számát és nevét is feltüntetik (a kétnyelvűség okán románul és magyarul). Szemléltetésként feltehetően elég három példa. Szakmai berkekben igencsak ismerős mindjárt az első főosztály: 0 Általános művek – ezen belül: 00 Tudomány, Kultúra, Civilizáció; 002 Dokumentáció; 01 Bibliográfia; 02 Könyvtárügy, Könyvtárak, Olvasás; 03 Lexikonok; 05+07 Időszaki kiadványok; 06 Testületek, Akadémiák, Egyesületek, Kongresszusok, Kiállítások, Rendezvények; 09 Kéziratok, Kódexek, Könyvritkaságok, Bibliofilia. Hasonló módon követi a táblázatot a 3-as (Társadalom, Társadalomtudományok) főosztály, a részletező bontásban viszont felbukkannak a lokális jellegzetességek: 304/308 Szociográfia, Társadalompolitika; 311/314 Statisztika, Népességtudomány; 316 Szociológia; 32 Politika; 323 Belpolitika; 323.1 Nemzeti és etnikai kisebbségek; 33 Közgazdaságtan, Politikai gazdaságtan; 34 Jog, Jogtudomány; 35 Államigazgatás, Közigazgatás; 355/359 Hadtudomány; 36 A szellemi és anyagi életszükségletekről való gondoskodás, Szociális munka, Szociális gondoskodás, Biztosítás; 37 Pedagógia, Oktatásügy, Népművelés, A szabadidő felhasználása; 38 Etnográfia, Néprajz. Az állomány összetételének közkönyvtári jellegét egyértelműen kifejezi, ugyanakkor az osztályozás (a jelzetalkotás) történelmileg kialakult helyi szokásrendjét is tükrözi a 8-as főosztály (Nyelvtudomány, Szépirodalom, Irodalomtudomány) tagolása: 80 Nyelvtudomány, Filológia; 82 Szépirodalom (voltaképpen az ún. világirodalom); 821.111 Angol irodalom, 821.112.2 Német irodalom; 821.135.1 Román irodalom; 821.511.141 Magyar irodalom. (Mellesleg e rovatokban keverednek a szépirodalmi és az irodalomtudományi, kritikai munkák.)

Talán nem veszik tolakodásnak az olvasók, ha megemlítem, hogy a másik kiválasztott megyei példa saját kurrens, évente napvilágot látó könyvbibliográfiám. A Helyismereti művek. Hajdú-Bihar megye – amely immár harmincötödik füzetén is túljutott – kis részben a szintén hagyományosnak tekinthető, de az ETO-val csak távoli kapcsolatban álló tematikai rendszerben épül fel. Hajdani és kiváló előzményekre támaszkodó kimunkálása óta Melvil Dewey tizedes osztályozásának logikai alapelve – az általánostól halad a specifikus felé, illetve a hierarchikus (néhol a decimális) bontás – jó néhány helyismereti-helytörténeti bibliográfiában is megjelent, megjelenik. Ez a megközelítés erős rokonságot mutat azzal a szintén népszerű szisztémával, amelyet többen is a hazánkban sokáig dívó marxista társadalomszemléletből fakadó ún. alap és felépítmény konstrukcióval véltek azonosítani. Sűrűn előfordul azonban, hogy a témacsoportok körülhatárolását, megnevezését, egymáshoz való viszonyát (fölé- és alárendelését) a szerkesztők eltérően, egyedileg értelmezik; csupán az aprólékos összehasonlítás deríthetné ki, hogy mennyire. Magam is így tettem, és a hajdú-bihari címjegyzék tételeit a következőképpen csoportosítottam (azért az évtizedek során itt-ott csiszolgattam). Az első fejezet: Általános munkák; ennek alfejezetei: bibliográfiák, címtárak, statisztikai adattárak, térképek, szociológia és szociográfia, település-földrajzi kiadványok, helyismertető összeállítások, képeskönyvek, gyűjteményes kötetek. A második, harmadik, negyedik és ötödik fejezet nem bomlik tovább: Történelem; Néprajz; Vallás, egyházak; Politika, publicisztika. Tartalmilag differenciáltabb, ebből kifolyólag tagoltabb a hatodik fejezet: Gazdasági élet, környezetvédelem; ezen belül különülnek el az iparral, a mezőgazdasággal, valamint a környezet- és természetvédelemmel foglalkozó könyvek. Együtt szerepel – a hetedik fejezetben – az Egészségügy és a sport, ám az utóbbi alfejezetként elválasztva. Rendszeresen a legbővebb a nyolcadik fejezet, amely a Művelődés címet viseli; ebben öt témacsoport kap helyet: oktatásügy és neveléstudomány, Debreceni Egyetem, természet- és agártudományok, közművelődés és végül a művészetek. A kilencedik fejezet – Irodalom, nyelv címmel – három részegységben tartalmazza a nyelvészeti, az irodalomtörténeti és a szépirodalmi műveket. (A teljesség kedvéért megemlítendő, hogy a bibliográfia felsorolja a hajdú-bihari kiadók nem helyi tartalmú köteteit is, a kiadók betűrendjében.)

Két városbibliográfia

A városbibliográfiák közkedvelt kategóriájába tartozik Takács Miklós éppen tizenöt évvel ezelőtt, 1997 kora őszén közreadott összeállítása, a Szombathely bibliográfiája. Terjedelme (csaknem hatszáz oldalon több mint nyolcezer tétel), kiérlelt módszertani megoldásai és gondolatgazdag bevezetője révén egyaránt fokozott figyelmet érdemel (sőt, követel!). A könyvek, könyvrészletek és a folyóiratcikkek mellett újságközleményeket, valamint kéziratos dolgozatokat is regisztrál. A feltárt dokumentumok roppant mennyisége miatt szükségszerűen válogató jellegű, de kronológiailag és földrajzilag a város egészét, teljes történetét felöleli. Mivel tematikailag átfogó – azaz egyszerre helytörténeti és helyismereti -, kézenfekvő, hogy a címanyag elrendezése elsődlegesen témarendi. Mint ahogy azt a szerkesztő kifejti, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest bibliográfiája volt a minta, ennek alapján alakította ki a szerkezet gerincét alkotó négy nagyobb részt. Az első rész – A város leírása és története főcímmel – elsősorban az ún. általános és összefoglaló műveket (például a bibliográfiákat, címtárakat, fotóalbumokat, útikönyveket), a történeti írásokat (ideértve egyebek között a településnév eredetének magyarázatait, a díszpolgárok életrajzait), aztán a természeti viszonyokkal (földrajz, földtan, vízrajz, növényvilág, állatvilág, időjárás, levegőszennyezettség) foglalkozó dolgozatokat, az utcanevekről, a nevezetes középületekről, az emléktáblákról és a szobrokról, a temetőkről informáló közleményeket, a városfejlesztés kérdéseit taglaló munkákat, a természeti katasztrófákról (árvizek, földrengések, járványok, tűzvészek) született beszámolót, és itt találhatók a térképek leírásai is. A Gazdaság című második rész tartalma a szokásos: a gazdasági élet általában, egyes iparágak, mezőgazdaság, közművek és kommunális szolgáltatások, posta és hírközlés, pénzügyek, kereskedelem, idegenforgalom. A harmadik rész – Társadalom – fejezeteinek nagy része szintén jól ismert a könyvtári-bibliográfiai gyakorlatból, legfeljebb a sorrend okozhat némi meglepetést: a népesség alakulása és az anyakönyvi, népszámlálási statisztikák, közigazgatás, politikai mozgalmak (itt a pártok, az érdekvédelmi szervezetek és a munkásmozgalom is), életkörülmények, népjólét és szegényügy (ide sorolva a jótékonykodást is), lakásügy, közegészségügy (alárendelve a kórházak és az egyéb egészségügyi intézmények), közrend (és közbiztonság, rendőrség), katonaság, tűzoltóság. A szerkesztő ide osztotta be, természeten külön fejezetként, de csak sejteni lehet, milyen meggondolásból, a vallás és az egyházak címanyagát is. Meglehetősen homogénnek tűnik a negyedik rész, a Kultúra összetétele: közoktatás általában, kisdedóvók és óvodaügy, alapfokú képzés, középfokú képzés, felsőfokú képzés, tudományos élet, közművelődés, közgyűjtemények (könyvtárak, múzeumok, levéltárak), művészetek és művészeti élet, majd – vitatható eljárással – a sport. A tematikai tagolás ennél jóval mélyebb: a fenti fejezeteken belül alfejezetek, majd csoportok különülnek el (mint például a múzeumoknál a Savaria, a Forradalmi, a Smidt Múzeum, a Vasi Múzeumfalu, sőt a régészet is), és tisztán kirajzolódik az a szándék, hogy igazán nagy, áttekinthetetlen egységek ne legyenek az összeállításban.
Noha csak egy adott időszak címanyagát tárja fel, tematikailag átfogó jellegű, ennélfogva alkalmas az összehasonlításra a Pécs bibliográfiája 1960-2005 című, Surján Miklós által szerkesztett, 2008-ban kiadott válogatás. A dokumentumtípusok közül csupán a könyveket, könyvrészleteket, a térképeket és a folyóiratcikkeket vette számba (tehát az aprónyomtatványnak minősülő, ún. efemer kiadványokat, az újságközleményeket, a kéziratokat és a digitális adathordozókat nem), így is több mint hétezer-négyszáz tételt tartalmaz. Ilyen hatalmas információhalmaz mozgatása, áttekinthető rendbe sorolása komoly fejtörést okozhatott. A szerkesztési elvekről a bevezetés nem szól, csak megemlíti a fejezetcímeket, de innen és még inkább a részletező tartalomjegyzékből látható, hogy a pécsi opus tagolása elgondolkodtató, akár kísérletinek tekinthető jegyeket visel magán. Igaz ugyan, hogy a hazai helyismereti bibliográfiai gyakorlatban meghonosodott, fentebb már jelzett logikai konstrukció (az általánostól a specifikus felé, a gazdaság-társadalom-kultúra hármassága) itt is tetten érhető, ám néhol egészen meglepő különbségek tapasztalhatók. A jegyzék első főfejezete (magától értetődően): A városról általában. Kezdődik a városleírásokkal (úti- és városkalauzok, fotóalbumok, az élen a közzétételkor aktuális Európa Kulturális Fővárosa alfejezet, és a végén a kalendáriumok [!]), folytatódik a várostörténettel, a régészettel, a városképpel (városrészek, utcák és utcanevek, külterületek, parkok, játszóterek), a szobrokkal és emléktáblákkal, a műemlékvédelemmel, az építészettel (a különféle építményekkel és épületekkel, az építőiparral) és a településrendezéssel, településfejlesztéssel; ezek után érthető, hogy a művészeti fejezetben az építészetnél csak az alkotók és a tervező irodák szerepelnek. A második főfejezet (megint csak racionális megfontolásból): Földrajz, természeti környezet. Ide kerültek a természeti földrajz ágai (geológia, hidrológia, növények, állatok, időjárás, csillagászat), valamint a környezet- és természetvédelem (például a zajszennyeződés, a rekultiváció), településföldrajz és a geodézia, térképészet tételei. A Gazdaság című harmadik főfejezet felosztása hagyományosnak mondható: gazdaságtörténet, gazdasági élet (irányítás, szervezetek, egyesületek), ipar, mezőgazdaság, kereskedelem, idegenforgalom, vendéglátás, szolgáltatás, infrastruktúra, pénzügy, munkaerő-gazdálkodás. Kissé szokatlan viszont a Társadalom, vagyis a negyedik főfejezet összetétele: egy (az első) fejezetben együtt kapott helyet a szociológia, a demográfia, a migráció, a statisztika és az életmód-életszínvonal; a társadalmi rétegződés alá került a szociálpszichológia és a szenvedélybetegségek. Magyarázható a nemzetiségek és kisebbségek, továbbá a civil szervezetek és az egyesületek, akárcsak a szociálpolitika, külön fejezetbe sorolása. Még az egészségügy is közel áll a mellette lévő témákhoz. Az összeállító itt szerepelteti a vallási élet, egyházak címanyagát is, és ide rekesztette a közigazgatást és a jogot (hozzákötve: igazságügy, közbiztonság, tűzoltóság, katonaság stb.). Az ötödik főfejezet tárgya a Politika; egyik egysége a sajtóval foglalkozó közleményeket foglalja magában. Különválasztották a hatodik főfejezetet, Külkapcsolatok címmel. Alighanem a tételek nagy mennyisége (több mint ezeregyszáz) indokolta az Oktatás önállósítását, ez a hetedik főfejezet témaköre. Itt lehet keresni egyebek között az oktatástörténetre, a különféle oktatási intézményekre és formákra (még a hajdani pártoktatásra is), az egyetemre, a diákéletre. A nyolcadik főfejezet, a Kultúra így épül fel: tudományos élet, művelődés (ez a szó a közművelődést, a népművelést, a millenniumi ünnepségeket, a szabad idő eltöltését takarja), közgyűjtemények, színházművészet, film, fotóművészet, képzőművészet, zene, irodalom, nyelvészet, könyvkiadás és (elszakítva a politikai sajtótól) a folyóirat-kiadás. Mindig és mindenhol kérdéses volt a Sport helye; ezúttal kiemelték főfejezetbe (a kilencedikbe), közvetlenül a kultúra után. Újszerűnek tűnik a Honismeret címet viselő tizedik főfejezet jócskán összetett tartalma: három blokk képezi, úgymint a néprajz, az életrajzok (vele a családtörténet) és a helytörténetírás. Az utolsó, tizenegyedik főfejezetbe – Térképek – található a százhatvanöt kartográfiai dokumentum bibliográfiai leírása.

Befejező gondolatok

Vázlatos áttekintésem végére érve, a – megengedem, kissé önkényesen – kiválasztott példaanyag ismeretében ismételten megállapíthatjuk: a helyismereti-helytörténeti bibliográfiák tematikai bontása mindig nehéz és kockázatos feladat. Hiszen – megint csak ismételjük – nincs ideális, de még csak optimális, általánosan alkalmazható rendszer sem. A lokalitás, az adott hely sajátosságaiból fakadó egyedi arculat velejárója, hogy egyetlen bibliográfia sem lehet mentes az olyan ellentmondásoktól, amelyeket egy másik szerkesztő bizonyosan másként oldott/oldana fel. Elkerülhetetlen ugyanis a szerkesztői szubjektivitás. A használók, köztük a könyvtárosok bármikor felfedezhetnek kifogásolható részleteket, besorolási problémákat; gyakran vitathatják egyik vagy másik fejezet, alfejezet beosztását, összetételét, netán még megnevezését is; rámutathatnak némely tételek vagy tételcsoportok elhelyezése körüli dilemmákra.
Mégis: az itt elemzett (és most kimaradt, de szintén igényesen elkészített) helyismereti bibliográfiák mindegyikének gazdag a metodikai hozadéka is. Feltételezhető és remélhető, hogy mindazok, akik ezután fognak hozzá hasonló munkák összeállításához, sok-sok segítséget kaphatnak a tárgyalt kiadványokból. Nyilvánvaló, hogy az ismertetett megoldások bizonyos hányadával, a tematikai szerkezetek némelyikével vagy valamelyik részletével nem mindig tudnak azonosulni. Az is biztosra vehető azonban, hogy mindenképpen mérlegelik majd a felkínált alternatívát. Hiszen a bibliográfiai irodalmat, tevékenységet is az együttes gondolkodás viszi előbbre.

Címkék

(1) (1) (1) (12) (2) (2) (3) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (10) (3) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (19) (1) (12) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (3) (1) (1) (5) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (5) (1) (2) (1) (2) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (6) (28) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (10) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (4) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (16) (4) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (27) (3) (10) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (8) (3) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (9) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (12) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (7) (11) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (4) (2) (10) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (4) (2) (10) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (30) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (33) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (9) (1) (1) (1) (4) (3) (1) (1) (1) (2) (2) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (6) (3) (1) (19) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (4) (1) (9) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (6) (15) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (10) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (7) (5) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (6) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (13) (1) (1) (2) (4) (3) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (38) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (6) (1) (6) (17) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (19) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (4) (1) (3) (1) (1) (2) (9) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (2) (1) (21) (6) (5) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (8) (1) (25) (1) (1) (1) (1) (2) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (18) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (4) (14) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (14) (7) (2) (4) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (5) (1) (1) (1) (1) (2) (22) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (6) (1) (4) (1) (1) (1) (10) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (3) (12) (1) (4) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (17) (3) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (9) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (60) (1) (1) (1) (3) (3) (1) (3) (1) (11) (5) (3) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (2) (2) (1) (4) (1) (6) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (9) (1) (1) (7) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (42) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (9) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (6) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (4) (6) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (4) (1) (1) (1) (1) (4) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (7) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (2) (2) (8) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (8) (1) (1) (1) (4) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1)