Szemléletváltás a hátrányos helyzetűek könyvtári ellátásában

Kategória: 2002/ 5

PULMAN-konferencia
(Szolnok, 2002. március 7–8.)

Visszapillantva a könyvtárak szociális funkciójának történeti alakulására, emlékezzünk rá, hogy “a közkönyvtár bölcsője fölött a felvilágosodás filantróp filozófusai énekelték a bölcsődalt”. Katsányi Sándor jellemezte ilyen költőien a szociális funkció születésének körülményeit. Azaz a nyilvános könyvtár klasszikus formájának létrejöttét Angliában a 18–19. században egyértelműen az elesetteket felemelni kívánó filantróp igény eredményezte, s ugyanez az eszmei kiindulás hatotta át a német könyvtárak első jelentős ideológusait is A közkönyvtárak tehát kezdettől részt vettek a kulturális-szociális jogok társadalmi kiterjesztése körül folyó harcokban. A közkönyvtárak európai története szinte leírható az ezzel a feladattal való birkózás történeteként is: olykor a feladat vállalása, máskor pedig a megtagadása kapott nagyobb hangsúlyt.

A szocialista országokban, köztünk hazánkban is, még egyéb, főként ideológiai tényezők is hozzájárultak ehhez a “hullámzáshoz”. Egyrészt ezek az országok szegényes szociális és kulturális infrastruktúrával rendelkeztek, másrészt a homogénnek hirdetett társadalomban a kisebb csoportok és speciális rétegek ügyével való differenciált foglalkozás csak sokára bontakozhatott ki. Mint ahogyan a jogalkotásban és a szociális gondoskodás sok területén a jogok meghatározásától a tényleges jogérvényesítésig hosszú utat kellett bejárni. A magyar közkönyvtárak ügyére is ez a sors várt, s még mindig nem vagyunk az út végén.

Tekintsük át röviden a funkció magyarországi állomásait:

  • A tevékenység a fiatalok művelődési hátránya mérséklésének szándékával indult, miután Tánczos Gábor művelődésszociológiai vizsgálódása ráirányította a figyelmet a családi-szociális hátrányok problémakörére.
  • Ezt követően a Budapesten rendezett IFLA konferencia nyomán (1972) fordult a figyelem az egészségileg hátrányos helyzetű olvasók felé (kórházi betegek, ágyhoz kötöttek, vakok és csökkentlátók, büntetés-végrehajtási intézmények lakói).
  • E kezdetek után a könyvtárosok egyéni kezdeményezései révén a tevékenység kiszélesedése következett be. A mindennapi gyakorlatban a könyvek házhoz szállításától kezdve az első hangoskönyvek megjelentetéséig sokan és sokfélét próbáltak hatalmas lendülettel és elszántsággal.
  • A könyvtárügyet újraszabályozó 1976-os tvr. már tételesen felsorolta azokat a szociális csoportokat, amelyek számára speciális könyvtári ellátást kell nyújtani (öregek, betegek, kórházi és szanatóriumi ápoltak, nemzetiségek, fegyveres erők tagjai, büntetésüket töltők stb.) a magyar könyvtárügy cselekvési és fejlesztési programtervezete 1980-ban pedig a bejáró munkások, a mozgásukban korlátozottak, a kórházi betegek, a nemzetiségek ellátási gondjait hangsúlyozta.
  • A könyvtárügy irányításában megjelenő elvi–jogi alapvetés után megindult a tartalmi–módszertani munka, figyelembe véve a külföldi tapasztalatokat is.

Az egész időszakra vonatkozóan leszögezhetjük, hogy mindebben döntő jelentősége volt az egyéni érdeklődésnek, kezdeményezésnek, továbbá megnyilvánult benne a szociológia erőteljes orientáló szerepe, egyre erősödő tekintélye, tárgyilagossága.

Nagyon rövid időn belül világossá vált, hogy az egyéni kezdeményezések esetleges és elszigetelt ötletek maradnak csupán, ha nem történik meg a feladat átfogó megoldásának rendezése, azaz feltételrendszerének megteremtése. Három szintű rendszer szükségessége körvonalazódott már 1984-ben:

  •  országos jellegű ellátási rendszerek kialakítása (pl. büntetésvégrehajtási intézmények, kórházak betegkönyvtárai) – állami erőkkel;
  • speciális dokumentumszolgáltatások kiépítése (pl. hangoskönyv) – ágazati erőkkel;
  • speciális olvasószolgálat, speciális személyi feltételek – helyi erőkkel.

A helyzet értékelése, a feladatok megfogalmazása pontos és körültekintő volt, ám a megvalósítás lassan, akadozva, az anyagi erőket csak esetenként és esetlegesen biztosítva indult meg.

A ’70-es évek eufóriája, könyvtárosi lelkesedése az idő múlásával fokozatosan megkopott, kifáradt. Az 1994-es nyíregyházi konferencia összefoglalásaként 1995-ben kiadott tanulmánykötet (A könyvtár szociális funkciója) még tükrözte az előző évek lelkes egyéni próbálkozásait, de már bizonyos kételyeknek is hangot adott. Egyre többször tettük fel magunknak a kérdést: miért pont a könyvtár, miért pont a könyvtáros…?!

Tegyük mindezt az állam rendszerszerű anyagi támogatása nélkül? Hiszen a könyvtár nem szociális intézmény, nem tartozik az alaptevékenységéhez ilyenfajta munka. Tegyük mindezt magánszorgalomból, szabadidőben, anyagi ellenszolgáltatás nélkül? Hiszen a könyvtári költségvetés, a könyvtári munkaidő és a munkaköri leírások ezt a “plusz tevékenységet” nem bírják el. És tegyük mindezt ráadásul erkölcsi elismerés nélkül, hiszen más állami intézmények nem tekintettek partnernek bennünket (“fogadatlan prókátor”), a szakmán belül is megmaradt a tevékenységet végzők “csodabogár” státusza. A végső elbizonytalanodáshoz az a tény is hozzájárult, hogy a képzésben, továbbképzésben sem kaptak – az emlékezetes egy éves KMK-s tanfolyamon kívül – kellő szakmai megerősítést kollégáink.

Az elkedvetlenedés utolsó mozzanataként említhetjük, hogy időközben olyan új társadalmi jelenségek mutatkoztak tömegesen, amelyekre már végképp nem voltunk felkészülve, és nem is akartuk vállalni (deviánsok, hajléktalanok a könyvtárban).

Részben tehát magunkra maradtunk, részben pedig igyekeztünk kimenekülni a már nem kívánt feladatból.
“A könyvtár szociális funkciója” c. 1995-ös kötetben szerepelt egy szinte meseszerű, amerikai könyvtári eset leírása, mely engem – és gondolom másokat is – elgondolkodtatott, és azt hiszem, ez segített hozzá az igazi szemléletváltáshoz. Idézem a történetet:
Így történt ez az oklahomai Tulsa város könyvtárában is, ahol évek óta látogatták a csavargók a könyvtárat. A könyvtáros már 1914-ben utalt erre a problémára az éves jelentésében. A helyzet egészen a ’80-as évek elejéig nem okozott gondot. Ekkor azonban a recesszió és egy szerencsétlen tévéfelhívás következtében szinte elárasztották a várost a képzetlen munkanélküliek: a szerencsésebbek a város szélén létesített sátortáborban laktak, a többiek az utcákon, hidak alatt. Az Üdvhadsereg és más szervezetek gondoskodtak az éjszakai elhelyezésükről és némi meleg ételről, de napközben ezek az emberek nem tudtak hova menni. A tél közeledtével a hajléktalanok egyre nagyobb számban keresték fel a könyvtárat, természetesen magukkal vitték személyes holmijaikat, csomagjaikat is. Egyesek fürödtek a könyvtár mosdójában, mások az olvasóasztaloknál vagy az előcsarnokban szunyókáltak. Egy különösen hideg napon a hatszintes épületben szinte az összes ülőhelyet ők foglalták el. Az olvasók panaszkodni kezdtek, a helyzet tarthatatlanná vált. A könyvtár igazgatója többször kért segítséget a város különböző intézményeitől, szervezeteitől, és érdeklődött, hogy más városok hogyan oldották meg ezt a kérdést, hiszen országosan mintegy 2,2 millió hajléktalannal lehetett számolni akkoriban (1985-ben). Végül megtalálták a megoldást: nappali menedékhelyet létesítettek a hajléktalanok számára. Az anyagi hátteret (30 ezer dollárt) különböző alapítványokból, egyházak, magánszemélyek és intézmények adományaiból tudták megteremteni. Sikerült a könyvtár és az Üdvhadsereg közelében olyan épületet találni, amely renoválás után megfelelt a célra: tisztálkodási és mosási lehetőséget biztosított, posta- és telefonszolgáltatást, ingyenes ruhát, egészségügyi és munkavállalási tanácsadást, gyermekek számára kialakított részleget, szabadidő-központot, ahol a városi könyvtár letéti könyvtárat működtetett. Az első évben 87 ezren keresték fel az intézményt.
Ez az esetleírás arra döbbentett rá, hogy valószínűleg félreértelmeztük a hátrányos helyzetűekkel való foglalkozás tartalmát, egyedüli felelősöknek, “illetékeseknek” gondolván magunkat, ezért tűnt oly nyomasztónak számunkra feladat. Holott arról van szó, hogy a hátrányos helyzetűekkel kapcsolatos, a könyvtárban is észlelt probléma megoldását nem a könyvtáraknak, könyvtárosoknak kell csupán keresniük, sőt sokkal inkább az a dolguk, hogy megtalálják azokat a megfelelő partnereket (állami intézmény, civil szervezet stb.), akik kompetensek a megoldásban. Ez a felismerés, azt hiszem, komoly lélektani nyomás alól szabadított fel minket.

Az időközben lezajlott rendszerváltozás hatására polgárosodási folyamat indult meg a társadalomban, ennek eredményeként felgyorsult és kiteljesedett a törvénykezési tevékenység. Megszülettek a témánk szempontjából fontos, korábban hiányzó szociális törvények (az 1993. évi III. törvény a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról; az 1998. évi XXVI. törvény a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról, a Fogyatékos Emberek Világszervezetének dokumentuma, 1993. stb.), és megszületett korszerű, saját ágazati törvényünk (a könyvtári ellátásról szóló 1997. évi CXL. törvény).

A két törvény tökéletesen harmonizál egymással. A könyvtári ellátásról szóló törvény – kerülve minden taxatív felsorolást – egész egyszerűen kimondja: a könyvtáraknak mindenki számára biztosítaniuk kell az információhoz való hozzáférést. Az általában “hátrányos helyzetűek” kissé nehezen körvonalazható csoportjai közül a fogyatékos személyek könyvtári ellátásához nyújt számunkra biztos fogódzókat az 1998. évi XXVI. törvény. Ezt a törvényt a könyvtárosok körében mint az “akadálymentes bejutás”-ról szóló előírást emlegetjük. Pedig legalább ilyen fontos a 6. és 7. paragrafusában megfogalmazott elv (mely szinte a másik törvényt is értelmezi számunkra), miszerint biztosítani kell a hozzáférés lehetőségét a közérdekű és egyéb információkhoz, az információt pedig akkor tekinti hozzáférhetőnek, ha azt a fogyatékos személy érzékelni és értelmezni tudja. Így válik egyértelművé a “hozzáférhetőség” fogalma: hogy ti. ne úgy kínáljunk szellemi táplálékot a könyvtárban, mint ahogyan a közismert mesében a róka és a gólya kínál vacsorát egymásnak.

E törvények tükrében a közkönyvtár ismét előtérbe kerül mint az esélyegyenlősítés lehetséges célterülete, de már egy egész más szemlélet, más gondolkodásmód, más feltételrendszer alapján!

A sokoldalú jogi szabályozás megnyugtató, tiszta helyzetet teremtett: látjuk, hogy nem mások helyett kell cselekednünk, egyértelműen kijelölhetjük a saját tevékenységi területünket, amely már kötelező érvényű.

Új partnerkapcsolatokra nyílik lehetőségünk, hiszen megteremtődtek a megfelelő állami népegészségügyi, szociális intézmények, társadalmi és civil szervezetek. Alapítványok, egyesületek sokasága kezdte meg tevékenységét ezen a területen is, és ugyancsak új helyzetet teremt, hogy nálunk is megszülettek a korábban ismeretlen ún. segítő szakmák (szociális gondozó, szociális munkás).

A mai helyzetben már nem csupán a szociológiai vizsgálatok eredménye inspirál szociális érzékenységre és szemléletre, hanem a demokrácia alapvető szabályainak, az elemi állampolgári jogoknak és kötelezettségeknek az ismerete és elfogadása.

A társadalompolitikai szemléletváltozáson túl a könyvtárak telematikai, információ- és kommunikációtechnológiai fejlődése is új távlatokat nyit, merőben más lehetőségeket teremt a speciális szolgáltatások megvalósításához.

Ebben az új helyzetben, itt és most meg kell fogalmaznunk a továbblépés tennivalóit mind a követelmények, mind a megvalósíthatóság szempontjából.

Követelmények:

  • A jövőben nem folyhat ez a tevékenység karitatív alapon, sem a könyvtárosok lelkiismeretére apellálva, felelősségérzetük megzsarolásával.
  • Ki kell dolgozni, meg kell határozni a könyvtárakra általános érvénnyel vonatkozó azon szolgáltatási szinteket, melyek mind az intézményi feltételekre (építészeti megoldások, berendezés, felszerelés stb.), mind a speciális dokumentumokra és eszközökre, mind pedig a könyvtárosok felkészültségére és magatartására nézve kötelezőek vagy elvárhatók. Ezeket a könyvtári statisztikában normatívaszerűen is szükséges érvényesíteni, a könyvtári szakfelügyeletben pedig számonkérni.

Az általános követelmények mellett a könyvtár környezetében tapasztalt igények, ill. a környezet jelzései szerint a helyi sajátosságoknak megfelelően kell a szolgáltatásokat tovább specializálni.

A könyvtári ICT fejlődését és fejlesztését összhangba kell hozni a fogyatékos könyvtárhasználók szükségleteivel (irodalomfelolvasó számítógépek, on-line szolgáltatások, digitalizálás révén való könnyebb hozzáférés stb.).
A megvalósítás eszközei:

  • Meg kell oldani a speciális dokumentumok, információhordozók, valamint az információ átadására alkalmas, speciális eszközök központi előállítással, ill. beszerzéssel való biztosítását (gyártás, import) a könyvtárak számára;
  • a könyvtári pályázatok rendszerében folyamatos lehetőséget kell biztosítani a speciális dokumentumok és a speciális eszközök beszerzésére;
  • folyamatos tájékoztatást kell nyújtani (akár az Új Könyvek mintájára) a speciális dokumentumok megjelenéséről és a speciális eszközök, berendezések működéséről, fellelhetőségéről (a szaksajtóban állandó rovatként vagy évenkénti egy-két melléklettel);
  • a vándorgyűlést, az országos és regionális konferenciákat, a szakmai szervezetek programjait fel kell használni rendszeres termékbemutatásra; lehetnének referencia-könyvtárak is ebben a témában, ahol megtekinthetők, kipróbálhatók az eszközök;
  • alkalmassá kell tenni a könyvtárosokat a rehabilitációs szemlélet elfogadására és továbbadására; a feladat ellátásában a lehetséges partnerek, szövetségesek “felismerésére” és az együttműködés megvalósítására. A könyvtáros alap-, szak- és továbbképzés szintjein tudatosítani kell a speciális könyvtári ellátás biztosításának szakmai és minőségi követelményeit, a problémával való érdemi foglalkozáshoz pedig a szükséges szakmai és speciális (pszichológiai, pedagógiai, kommunikációs, szociális) ismeretek birtokába juttatni a könyvtárosokat;
  • a létrejövő könyvtáros etikai kódexben – de addig is legalább íratlan szabályként – rögzíteni kellene a korrekt és elvárható könyvtárosi magatartásmód elemeit.

A felsorolt képzési követelmények megvalósításának szerény példája a Könyvtári Intézet 30 órás akkreditált “esélyegyenlőségi” tanfolyama. Reményeink és terveink szerint a közeljövőben a PULMAN-projekt lesz igazán jelentős hatással szakmánkra a közérdekű információk szolgáltatása kérdésében, különös tekintettel a hátrányos helyzetű könyvtárhasználók szempontjaira.

Címkék

(1) (1) (1) (1) (12) (1) (2) (2) (3) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (10) (3) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (20) (1) (18) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (3) (1) (1) (5) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (5) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (6) (28) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (10) (1) (5) (1) (1) (2) (1) (1) (4) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (18) (6) (1) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (27) (3) (10) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (8) (3) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (9) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (12) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (7) (11) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (4) (2) (11) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (4) (2) (10) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (30) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (33) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (9) (1) (1) (1) (4) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (3) (1) (19) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (4) (1) (9) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (6) (15) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (10) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (7) (5) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (6) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (13) (1) (1) (2) (4) (3) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (38) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (6) (1) (6) (17) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (2) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (19) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (4) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (9) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (2) (1) (21) (6) (5) (1) (3) (2) (1) (1) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (8) (1) (25) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (18) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (4) (14) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (14) (7) (2) (4) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (5) (1) (1) (1) (1) (2) (22) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (6) (1) (4) (1) (1) (1) (10) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (3) (12) (1) (4) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (17) (4) (1) (1) (2) (1) (3) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (6) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (5) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (9) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (62) (1) (1) (1) (3) (3) (1) (4) (1) (11) (10) (3) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (2) (2) (1) (4) (1) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (9) (1) (1) (7) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (42) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (9) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (6) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (4) (6) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (4) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (4) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (8) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (2) (2) (9) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (8) (1) (1) (1) (4) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1)