Nyíregyházán januárban

Kategória: 2006/ 2

“Mindenki álmodik. Csak az a különbség az álmodók között, hogy egyik ember sokáig magában hordja álmát, amíg a másik nyomban elfelejti: elfújta a hajnali szellő, mint a viráglevelet. Legtöbbet persze a nők álmodják. A nők között ritka az olyan, aki álmát nyomban felébredés után elfelejtené. Nyitott szemmel is utánanéz az álom tovaszálldosó lepkéjének, amely néha olyan igénytelen, mint egy káposztalepke, máskor pedig nyugtalanító, mint akár a nők hajába akadt halálfejes pillangó. (…)

Hát még a vízpartokról hányan néznek a reggeli napsugárban eltáncoló szitakötő után? Nem kevesebben, mint a halászok, akik álmaikban is mindig halakkal foglalkoznak. Az álom vizein felveti magát az az aranyhal, amelyet minden halász szeretne megfogni egyszer életében. Álomban színültig telve van a háló zsákmánnyal, és az álombeli csuka se talál menedéket a halász elől.

A szabadban élő emberek, pásztorok, gazdák, földmívelők szebbeket álmodnak, mint a királyok, mert az ő álmaikhoz az éji szél és a kosok bégetése szolgáltatja a muzsikát, amit azok nem hallanak. Az álom tengeréből jönnek a nyájak, amelyeknek aranynapsugárból van a bundájuk. Az álom földjein nő meg a búzakalász olyan magasra, hogy azt ember el nem érheti. Az álom mezőin olyan kövér a legelő, mint akár a bibliai József hét bő esztendejében.”*

És miről álmodik a könyvtárigazgató? Vajon miképp fejtené meg Krúdy azt az álmot, amelyben gigabites fénykábel, digitális stúdió és tolmácsrendszer meg egy 5000 négyzetméteres könyvtár van?

Később persze kiderül, hogy néha a könyvtárigazgató is álmodik színültig teli halászhálóval, talán az aranyhal is megjelent már álmában egy-egy éjszakán. Ezzel az álommal lehetséges, hogy az írónak is könnyebb dolga lenne – már ami a megfejtését illeti. De mi van azokkal az álmokkal, amelyek valóra válnak?

Nagy László, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár igazgatója tehát a megvalósult álomról beszél.

- 2005. november 11-én tartottuk az új könyvtár ünnepélyes átadását, és december 1-jén nyitottuk meg kapuinkat a nagyközönség előtt. A két időpont között még több kisebb alakítás történt, sőt még a mai napig is folynak kisebb munkálatok. Természetesen ez nem befolyásolja az üzemszerű működést. Ennek az évnek a végére lesz minden e helyén.

Még nem mindenkinek végleges a munkaszobája, hiszen ezekben a hónapokban készítjük az új szmsz-t, ami új feladatrendszert és szervezeti korrekciót is tartalmaz. A felújított és átalakított épület birtokbavételével új emberek jöttek, új csoportok alakultak ki. Bár rengeteg önéletrajzot kaptam mostanában könyvtárosoktól, sajnos, az önkormányzat az új körülményeket figyelembe véve leginkább csak a technikai kiszolgáló stáb növelésére adott lehetőséget. Jelenleg 70 munkatárs dolgozik itt – beleértve a technikai személyzetet. Több 4 és 6 órás munkatársunk is van.

Sok változás történt, amit írásban is legalizálni szeretnénk. Az új szmsz megfontolt döntések után jöhet létre. Át kell gondolni, melyek azok a feladatok, amelyeket ilyen létszám mellett el tudunk végezni, és melyek azok amelyeket nem. Vannak olyan szolgáltatások, amelyekre ugyan készek vagyunk, de még nem merjük beindítani, mert folyamatos, tízórás működését nem tudjuk garantálni.

Még alakítás alatt van a játéktár, ahol játékgyártó- és nagykereskedelmi cégek mutatják be, azaz “tesztelik” a gyerekekkel a játékokat. Meg is lehet majd vásárolni őket.

- Úgy tudom, hogy nemcsak egyszerű területnövelés és környezeti modernizáció történt, hanem ennél többről van szó.

- Igen. Praznovszky Mihály, a veszprémi megyei könyvtár igazgatója azt mondta: “négy évvel ezelőtt épült a mi új könyvtárunk, de te húsz évet ránk vertél!” Mi tudatosan törekedtünk a legmodernebb technika alkalmazására. Már maga az előkészítés is ebben a szellemben folyt, komoly szakemberek részvételével. A helyi városi tévé igazgatója – aki médiamérnök, médiaszociológus és a távoktatás megszállottja – is részt vett ebben a munkában, ma pedig munkatársaink között üdvözölhetjük. Nagyon nagy fantáziát lát ebben a munkában. Egy ilyen összetett elektronikai rendszert több hónapig tart beüzemelni, és csak később éri el az optimális teljesítményt. Még kevés a működési tapasztalat, és több év lesz, amíg minden tudását komplexen ki tudjuk használni, és egységesen üzemszerűen fog működni.

Van egy száz fős konferenciatermünk beépített világosító-, hang-, és videorendszerrel, amely stúdióminőségű felvételek készítésére is alkalmas. A városi tévé élő, egyenes műsort tud innen sugározni, mert minden technika helyben van. Gigabites fénykábellel vagyunk összeköttetésben velük. Debrecenig szeretnék most eljutni ugyanilyen feltételekkel, így rá tudnánk csatlakozni az országos hálózatra, ezáltal az európaira is. Ez nagy lépés lesz a meglévő technika optimális hasznosításához.

Még a tolmácsrendszer nincs beüzemelve, de hamarosan három nyelven tudunk egyszerre tolmácsolást biztosítani. A közeljövőben tervezzük egy videokonferencia próbáját a debreceni egyetemmel.

A stúdiónk lemezfelvételekre, stúdióbeszélgetések rögzítésére is alkalmas. Az 5+1 technikánkat alkalmazva kiváló minőségű CD-k készíthetőek itt. Keverőpultunk lehetővé teszi, hogy négy kamerás élő adást közvetítsünk a könyvtárból.

Elsősorban a távoktatásban tervezzük az előrelépést. Egyik fő partnerünk ebben a nyíregyházi főiskola. Az ott akkreditált távoktatási programokat szeretnénk idehozni. A brüsszeli tolmácsképző központtal tárgyalunk. A tolmácsközpont igazgatója nagyon elismerően nyilatkozott a technikai feltételeinkről. Az oslói egyetem médiakommunikáció szakja is szeretne gyakorló média szakembereket képezni nálunk. Mi nemcsak a könyvtári szakmára irányítjuk a távoktatási tevékenységet, hanem mindenféle más irányt is megpróbálunk oktatni.

A termet bérbe is adjuk. Multilevel marketinges cégek rendszeresen használják is. A kamaratermünkben már szinte egész évre megvan a kiállítások rendje, háromhetes ciklusokkal. Szakmailag a városi galéria segít ebben a munkában. Most épp a vajdasági szlovák naiv festőknek van kiállítása. Nagy siker volt Normantas Paulius litván származású fotós kiállítása, aki többek között a Himalájáról készített fotóiról ismert.

- Itt olyan tendencia látszik körvonalazódni, amely nagy elmozdulást mutat az informatika felé. Mindeközben a könyvtár hagyományos funkciói hogyan alakulnak?

- A hagyományos dolgokra építjük rá ezeket a szolgáltatásokat. Fontos megjegyezni, hogy a schengeni határ itt lesz hamarosan. Innen információt adni, hatalmas lehetőség, amelynek a könyvtár 400 ezer dokumentumával hihetetlen gazdag hátteret ad. Továbbá, aki az előbb említett, a legmodernebb technikával működő szolgáltatásainkat használja, az ezáltal a könyvtári környezetbe kerül, és ízlelgetni kezdi a hagyományos lehetőségeket is a könyvtáron belül.

- Egy ilyen nagy intézménynek, ilyen technikával felszerelve, nyilván nagy fenntartási költsége. Ki a fenntartó?

- 1991-ben, amikor a megyei és a városi önkormányzat alkudozott a város kulturális intézményeinek fenntartását illetően, kialakult a mai állapot. A könyvtár a városhoz került, bár a működésben segít a megye is. Még nincs tapasztalatunk az új épület fenntartási költségeivel kapcsolatban. Úgy érezzük, hogy a tervezett és elfogadott költségvetés startnak nem rossz. Bevételi kötelezettségünk nincs, ami bejön, azt állománygyarapításra szoktuk fordítani.

Az is pozitívum, hogy általunk egy kézbe került a város könyvtári hálózata. Három teljesen felújított könyvtár van, a többi pedig viszonylag jó állapotú. Itt 120-150 négyzetméteres könyvtárakról van szó, kb. 20 ezres állománnyal. Mozgó állományunkat folyamatosan cseréljük és forgatjuk egymás között. Pályázatokkal segítjük a munkájukat.

- Hogy érzik magukat a kollégái ebben az új környezetben?

- Azt mondják, jó itt lenni. Az átmeneti időszak nagyon rossz volt. A főiskola épületében egy térben összezsúfolva dolgoztunk, óriási tömeg volt. Rengeteg olvasót vesztettünk emiatt. Közel 60 százalékot. Érthető is, mivel a főiskolára idősek nem jöttek ki. A gyermekolvasók egy része megmaradt. Viszont észrevehetően növekedett a fiókkönyvtárak forgalma. Igyekeztünk oda helyezni azt az irodalmat, amire ott volt szükség.

- Úgy gondolja, hogy az új, modern környezet elég lesz az olvasók visszahódítására vagy másként is megpróbálják elérni őket?

- Folyamatos hírverés folyik a médiában. Kiállításokat rendezünk, több rendezvényünk van és lesz. A legjobb az egészben az, hogy látványosan családi programmá vált a könyvtárba járás. Teljes családok íratkoznak be, és nekünk éppen ez volt az egyik célunk. Úgy tűnik, hogy talán visszatérnek a régi olvasóink. Január első két hetében 2800 új beíratkozó volt. Van olyan nap, hogy 1000-1200 ember fordul meg nálunk. Az internetes gépek általában teljesen kihasználtak. Az olvasóteremben is vannak gépek. Összesen 48 internetes gép és 10 kölcsönözhető laptop áll az olvasók rendelkezésére. Azt hiszem, lesz némi átfutási idő, mire kialakul az új közönség.

- Milyen az érdeklődés a rendezvények iránt?

- Elég nagy. Érdekes a város ilyen szempontból, mert kora tavasztól késő őszig nagyon sok program van. Több irodalmi kör is működik Nyíregyházán. Azt hiszem, inkább az a probléma, hogy túl sok a program. Kicsi ez a város, és a lakosságához képest túl nagy a kínálat. A könyvtári beíratkozásra viszont nem lehet panasz, mert az átépítés előtt a 124 ezer lakosú városból 17 000 olvasónk volt, a fiókkönyvtárakkal együtt pedig 24 000. Ez szerintem nem rossz arány. Inkább a gyerekekkel van gond. Bejönnek a könyvtárban, de nem olvasnak. A gyerekrészlegben van egy házimozi rendszer, amit szívesen használnak. Bár majd’ minden nap vannak iskolai csoportjaink, de köztudott, hogy országosan is kicsi a gyermekolvasó réteg. Már általános iskolás gyerekek is interneten keresnek oktatási anyagot, így nincs könnyű dolgunk velük.

- A kollégák mennyire nyitottak az új technológiára?

- Szerencsére olyan felfogású – régi és új – munkatársaink vannak, akik fogékonyak az újra.

Most már nagyon látványosan megoszlik a technológiai rendszer működtetése, fejlesztése és a tartalmi információszolgáltatás, tehát a tartalom létrehozása. A könyvtárosok nem foglalkoznak azzal, hogy a számítógép programjai mitől futnak, míg a másik csapat nem tudja, hogy milyen tartalommal töltik fel azokat. Mindenki végzi a maga munkáját. Ez azért érdekes, mert az én egyik szakom informatikus, és amikor ide kerültem, hosszú ideig én voltam a rendszergazda. Ma a teljes informatikával foglalkozó létszám nyolc fő. Az egész zeneműtár, hangtár digitális. A fűtést akár laptopról vezérelhetem otthonról. Tiszta informatika az egész épület!

- Gondolom, az új lehetőségek nagyobb mozgásteret adnak. Kik hozzák általában az új ötleteket?

- Majdnem mindenki. Az igazgatóhelyettes fogja össze a rendezvényeket, és van egy kolléga, akinek újságírói és médiavégzettsége is van. Ő főként a saját programjainkat szervezi (pl. Nagy Könyv-program, Költészet Napja stb.). De sok kolléga van, aki hozza az ötletét, amivel még jobban ki tudjuk használni a felújított épület és a legmodernebb technika adta lehetőségeket. Ha megvan a jó gondolat, akkor mennek a számítástechnikusokhoz és egyeztetnek, hogy miként kivitelezhető. Bár most szerencsére bármi legyen is az, mindenre azt mondják, hogy megoldható! Nagyon kreatív a csapat. Önálló munkakörökkel, saját beosztással dolgoznak. Akik szolgálatban vannak, azoknak nyilván ott kell lenni, de a tájékoztatási osztály felállása is olyan, hogy két műszakban látják el a feladatokat. Így négy óra jut szolgálatra és négy háttérmunkára (sajtófigyelés, helyismereti feldolgozás, publikáció, tanítás). És nagyon sokat dolgoznak. 25 év helyi sajtóanyaga számítógépen van. Most szeretnénk publikussá tenni. Most elkezdjük digitalizálni a negyed százada működő városi tévé teljes videoarchívumát. Ezt az anyagot is el lehet majd érni a szerverünkről. A weblapon hozzáférhető Ratkó József, Nagy András László, Antall István által készített Hangsúly című irodalmi folyóirat teljes hanganyaga. A “Szabolcsi Gyűjtemény”-ben a megyei születésű szépírók elsősorban első és kritikai kiadásai találhatóak. Móricz Zsigmond 150, míg Krúdy Gyula 200 első kiadású könyve van meg nekünk. A gyűjtemény könyveit örökbe lehetett fogadni, és az így befolyt összeget restaurálásra fordítottuk. Ennek a szervezése is sok munka.

Nagy projektünk volt a Fejezetek Szabolcs-Szatmár-Bereg megye könyvtártörténetéből (1952-2002) című kétkötetes mű kiadása is, amely az országban egyedülállóan az egész megye könyvtárügyét mutatja be. [Az erről szóló recenziót lásd jelen számunk Könyv rovatában - A szerk.]

- Ön inkább beindítja a dolgokat és szabadjára engedi, vagy utána is kontroll alatt tartja a munkafolyamatokat?

- Azt szokták mondani, hogy én beindítom és utána a kollégákra bízom a munkát. Csak néha nézek rájuk, vagy megesik, hogy ők keresnek meg egy-egy problémával, kérdéssel. Valóban, inkább beindítója vagyok a projekteknek.

Mondanék is a közelmúltból egy példát erre. Arról beszélgettem a kollégákkal, hogy milyen jó lenne, ha az olvasóteremben társadalmi munkába hívnánk be úgynevezett “tiszteletbeli könyvtáros”-okat. Az illető szakember hetente vagy alkalmanként egy-egy délután az olvasók rendelkezésére áll, akik kérdezhetnek tőle, ennek fejében úgy használhatja a könyvtár szolgáltatásait, mintha belsős volna. A kollégáim elkezdtek foglalkozni ezzel az ötlettel, és jogászok, fogalmazók, jogi tanácsadó szolgálatok, dietetikus, természetgyógyász, kertész vállalták ezt a munkát. Ez klasszikus könyvtári szolgáltatás.

De ilyen új ötlet a farsang idején könyvtáros bál szervezése a megye könyvtárosainak.

- Hogy bírja ezt a sok munkát? Gondolom, hogy az építkezés rengeteg plusz terhet jelentett az elmúlt időszakban.

- Jól bírom, de lassacskán visszafogok a tempóból, mert az elmúlt két év nagyon sűrűn telt. Egyébiránt volt egy időszak még a ’90-es évek végén, amikor hasonlóan sok volt a munka. Annak idején zajlott egy átépítés, és komolyabb belső átszervezések is voltak. Két évig nem mentem szabadságra. Utána, amikor viszont sikerült kivennem szabadságot, akkor kaptam egy infarktust.

- Másként látja a dolgokat azóta?

- Tanultam belőle. Hosszabb túlterhelt időszak után szépen fokozatosan állok vissza a megszokott rendbe. Ezen a nyáron már horgászni szeretnék. Szerencsére, a betegségem már régen volt. Most már minden nyáron elmegyek szabadságra, és azóta kertes házban lakom. A kertészkedés kikapcsol.

- Hogy még több munkáról essék szó: nagy hangsúlyt helyeznek a határon túli magyarokkal való kapcsolattartásra. Miben áll ez?

- Igen. A Kárpátok Eurorégió kulturális együttműködésében veszünk részt. Lényegében Kárpátalja, Kelet-Szlovákia, a két délnyugati lengyel vajdaság, Románia északnyugati csücske és Északkelet-Magyarország területét foglalja magába a terület. Három, illetve négynapos konferenciákat tartunk, és nagyon jó emberi és szakmai kapcsolatok alakultak ki.

Gazdasági vonalon kezdték el ezt a fajta együttműködést, ezután terjedt át a könyvtáros szakmára. Meghívunk egyébként gazdasági, pályázati, európai uniós szakembereket is ezekre az alkalmakra.

A francia és német határon láttam, hogyan szolgálják ki a határ mentén kölcsönösen a lakosságot. A módszer annyira megtetszett, hogy szeretnénk itt is megvalósítani. Ukrajnában a legkeményebb a helyzet, mert oda elég nehéz átvinni a könyvet a vám miatt. Velük is napi kapcsolatban vagyunk, hiszen Beregszászon kollégánk tanít, és a “Nagy Könyv” programba is bevontuk őket. Ezenkívül Kassán van egy letéti könyvtárunk.

- Mi a véleménye a bibliobuszról? Megoldás lenne-e ezeken a területeken, illetve a megyében?

- A város is akar bibliobuszt. Nyíregyháza környékén vannak az ún. “bokrok”, olyan kistelepülések, amelyek közigazgatásilag a városhoz tartoznak, és ahol régen volt fiókkönyvtárak, de ezek megszűntek. Őket bibliobusszal remekül el lehetne látni. A szatmári térségben 48 olyan település van, ahol nincs annyi saját erő, hogy önálló épület, helyiség lehetne könyvtár. Ott is nagyon jó megoldás lenne ez. Nagy megye vagyunk, a legtávolabbi pont 160 km.

A bibliobusz nem egyszerűen kölcsönzésre alkalmas, hanem a buszon számítógépes kapcsolatot is el lehet érni, A megyei alelnök is üdvözölte az ötletet, méghozzá úgy, hogy egészségügyi diagnosztikai szolgálatot is rá kell telepíteni a buszra.

- Ezek szerint ez másfajta könyvtárbusz lenne, mint a hagyományos.

- Igen. Sokan csak egyféle buszra asszociálnak. Sok változata létezik. Van például telepített és konténeres változat is. Kiépített telephelyen, áramforrásokkal, számítógépes csatlakozókkal felszerelten lehet szolgáltatni ma már. Magyarországon öt-hat megyében megoldás lenne ez. Egyébként Szatmárnémetibe tervezünk ilyenfajta ellátást, ahol egy konténertelephelyet biztosítanak majd erre a célra.

- Végül a könyvtárügy napirenden lévő kérdéséről szeretném megtudni a véleményét. Mit gondol az etikai kódex tartalmáról, céljairól?

- Nekem van az etikáról elképzelésem. Azt hiszem, Lukács György fogalmazta meg ezt a legjobban. “Az etika egy középút a teljesen objektív jog és a teljesen szubjektív moralitás között.” Ha elkezdjük ragozni, hogy mit jelent ez a tanárnak, a könyvtárosnak a katonatisztnek, akkor mindezek már mind fosztóképzők lesznek. Ez nem hozzáad, hanem elvesz tőle. El tudom képzelni, hogy létezik választási etika, de egy szakmának nem szükséges külön etikai kódex. Az orvos szakmában fontos lehet, mert ott komoly döntések születhetnek etikai vonalon. Látszik is, hogy polarizálódik a szakma például az abortusz kérdésében. De ha jobban belegondolunk, ez sem igazán etika, inkább moralitás. A jog az jog, a moralitás az moralitás. Ha ezt valóban meg lehetne fogalmazni egyes szakmákra… Szóval nem tudom, mi a különbség a tanári és a könyvtáros etika között. Ez a szakma különállóságát sem bizonyítja. Ennek a különállóságnak a túlhangsúlyozása sem indokolt. A könyvtáros szakma egy szerves és nagyon fontos része a társadalmi munkamegosztásnak. A könyvtáros önmaga szakmaiságával mások szakmaiságát erősíti. Nem “direktben” használja a tudását, hanem áttételesen. Nap mint nap átadjuk a tudást valamilyen módon. Nem ismerem azt a differenciaspecifikát, amitől a könyvtáros etika könyvtáros etikává válik. Amit etikának hívunk, az kell, hogy igaz legyen a könyvtárosra is.

- Köszönöm a beszélgetést, és sok sikert kívánok az Önök előtt álló új kihívások megoldásához!

(Az interjú az Országos Könyvtári Kuratórium megbízásából 2006. január 19-én készült.)

* Krúdy Gyula: Szindbád, Magyar Helikon, 1973. 595. p.

Címkék