Köszöntő a Magyar Könyvtárosok VI. Világtalálkozója elé

Kategória: 2004/ 6

A világ nagy rendezvényeit általában négyévente szervezik. Ennyi idő elégséges ahhoz, hogy egy szakma képviselői újabb eredményeikről számot tudjanak adni, hogy személyes élményeik hosszabb szakaszáról számolhassanak be régen látott barátaiknak, anélkül, hogy ismételnék magukat. Négy év alatt új arcok, új problémák jelennek meg, van miről beszélnünk, nem leszünk unalmasak.

Hatodik alkalommal kerül sor 2004-ben a magyar könyvtárosok világtalálkozójára, rendezője a hagyományok szerint ebben az évben is az Országos Széchényi Könyvtár, fővédnöke Hiller István kulturális miniszter.

Hogyan értünk el hatodik találkozóhoz? Múltidézésként néhány adatot szemezgettem a korábbi tanácskozások eseményeiből. Az első találkozásra 1980-ban került sor, a megbeszélés az első hivatalos kapcsolatfelvételt jelentette a nyugaton és itthon élő könyvtári szakemberek között. Szó esett a könyvtárosok szerepéről a magyar kultúra terjesztése érdekében, a bibliográfiai és gyűjteményi együttműködésről és sok egyéb szakmai kérdésről. 1985-ben a tapasztalatcsere már szorosabb szakmai tematikába rendeződött, a résztvevők három szekcióban folytatták a tanácskozást. A fő témák a külföldi és hazai hungarika-gyűjtés és -feltárás problémái, az anyanyelvi kultúra ápolásának lehetőségei és a számítógépek könyvtári térhódításának kérdései voltak. A szomszédos országok könyvtárosai először a harmadik, 1992-ben megrendezett konferenciára kaptak meghívást, amely a rendszerváltás jegyében telt el: sok új szakmai kapcsolat született ekkor. 1996-ra már rutinná vált a szervezés, és a világtalálkozó összekapcsolódott a Magyar Könyvtárosok Egyesületének vándorgyűlésével, lehetővé téve a hosszabb együttlétet és a mélyebb tapasztalatcserét hazai és határon túli könyvtárosok között. Ekkor a központi téma a kisebbségi és többségi társadalom kommunikációja volt. Így értünk el azután 2000-hez, amikor utoljára találkoztunk határon túli kollégáinkkal egy rendkívül jó hangulatú tanácskozáson, nagy melegben csaknem harminc előadást meghallgatva.

Eltelt újabb négy év, és elérkezett 2004, hazánk Európai Unióhoz való csatlakozásának esztendeje. Ideje tehát arról beszélni, mit is jelent a csatlakozás szakmánk szempontjából. Hogyan látjuk nemzeti kultúránk helyzetét, a könyvtárak, a könyvtárosok szerepét, felelősségét globalizálódó környezetünkben? Ahány országban és szűkebb szakterületen dolgozunk, annyiféle viszonyunk lehet a változásokhoz. A könyvtárosság fogalma rendkívül sokirányú tevékenységeket takar: a kistelepülési könyvtáros mást lát a világból, mint az informatikus szakember, a könyvtörténésznek egészen mások a problémái, mint a minőségfejlesztéssel foglalkozó menedzsernek. A határok ma már nem jelentenek akadályt az információk terjedésében, de egy-egy ország belső szokás- és jogrendszere igenis befolyásolja a könyvtárosok napi munkáját. Egy dolog közös ebben a szétszóródott közösségben: a maga lehetőségei szerint ki-ki a kulturális értékek összegyűjtésén, meg-őrzésén és szolgáltatásán dolgozik, függetlenül szakterületétől.

Ezért a Magyar Könyvtárosok VI. Világtalálkozója központi témájának “Az európaiság – magyarság. Kulturális örökség és integráció” problémakörét választottuk. A világtalálkozóra az idén először a határon túl élő magyar könyvtárosokon, a külföldi könyvtárakban hungarika gyűjteményeket gondozó kollégákon kívül meghívtuk a külföldi magyar kulturális intézetek könyvtárosait, valamint a külföldön oktató magyar hungarológusokat is.

A rendezők által javasolt szekciótémák: a nemzeti nyelvek és a globalizáció; a kulturális örökség digitalizációja; hungarika gyűjtemények, együttműködési formák a hazai és a határon túli könyvtárak között. A beérkezett előadás-javaslatok alapján tartalmas tanácskozás várható júliusban.

Az elmúlt 24 év találkozóinak tartalma és hangulata bizakodással tölt el, hogy idei konferenciánk a hagyományőrzés jegyében, de a változó világnak megfelelő új tartalommal épül be szakmánk történetébe. Ehhez kívánok mindannyiunknak jó munkát.

Címkék