Könyvtárosok(k) az ezredfordulón

Kategória: 2002/ 8

2. rész: Könyvtárosi hangulatjelentés – 2001

 Tanulmányom első részében a könyvtárossághoz kapcsolódó szakmai értékek, célok, követelmények összetevőit vizsgáltam egy 2001 nyarán lefolytatott empirikus vizsgálat eredményei alapján. A legfőbb kérdések, melyekre választ kerestem, a következők voltak: Hogyan definiálható napjainkban a könyvtárosi szakma? Milyen képességeket, készségeket, kompetenciákat követel ez a szakma művelőitől? Azaz: mit jelent ma könyvtárosnak lenni?

A továbbiakban a körülményekről lesz szó. Arról például, hogy milyen anyagi és erkölcsi megbecsülést takar az első rész 4. táblázatában található 1,2-es átlagérték. Az erkölcsi és anyagi megbecsülés, illetve a presztízs problémaköre azonban rendkívül sokirányú megközelítésre ad lehetőséget, mivel valamennyi eleme számos összetevő eredője (pl. fizetés, képzettség, tudásszint, hatalom, szimpátia, munkahely jellege, település típusa). Ráadásul a társadalmi – gazdasági változások függvényeként állandó mozgásban is van. Ezek közül elemzésem (a kérdőívemből kiragadott kérdések alapján) elsősorban a legfőbb dimenziókra – fizetés, képzettség, tudás – terjed ki.
8) Rangsorolja 1–15-ig a felsorolt foglalkozásokat a presztízs, tudás, hatalom szintje szerint!
A presztízs vizsgálatához egy táblázat kitöltését kértem a könyvtárosoktól. 15 értelmiségi foglalkozást (orvos, egyetemi tanár, újságíró, pap, könyvtáros, tanító, jogász, mérnök, tanár, óvodapedagógus, színész, közgazdász, csillagász, katonatiszt, gyógyszerész) kellett rangsorolniuk a szakma társadalmi megítélése (presztízse), a mögötte álló képzettség mértéke (tudás) és társadalmi befolyásának (hatalom) nagysága szerint. Meglehetősen sokan nem válaszoltak erre a kérdésre. Volt, aki nem látta értelmét annak, hogy ilyen módon szakmákat összehasonlítsunk, mások pedig bizonytalanok voltak saját vélekedésükben is. A kitöltésben gondot okozott továbbá az is, hogy nem volt egyértelmű számukra: a saját véleményükre vagyok-e kíváncsi vagy a közmegítélésre. A nehézségek ellenére 53 válasz értékelhetőnek bizonyult.

Mielőtt azonban rátérnék az eredmények bemutatására, összehasonlításképpen álljon itt az a táblázat, amely ugyanilyen módon hasonlítja össze a felsorolt értelmiségi foglalkozásokat – egy 1989-es reprezentatív felmérés alapján. A könyvtárosok akkori helyét e listán kiemeléssel jelöltem.

Minden adatnál szemléletesebb ez a kép: a rendszerváltás évében a könyvtárosok a lehető legrosszabb helyzetből indultak. Abszolút értelemben vett “vesztes” helyzetüket a tudás, hatalom, presztízs azonos – rendkívül alacsony – komponensei határozzák meg.

8. táblázat

A foglalkozások rangsora a KSH első országos presztízsfelvétele szerint 1989-ben

 

Forrás: KSH 1989
És lezajlott a rendszerváltás! Ismét készültek reprezentatív felmérések e témában. 1994-ben a helyzet a következő:

9. táblázat

Néhány értelmiségi foglalkozás társadalmi elismertségének megítélése a lakosság körében rangsorátlagokban 1994-ben (a helyezés zárójelben!)

 Forrás: Marketing Centrum 1994.

Számunkra pozitív változás tehát nem történt! Továbbra is az utolsó helyet osztotta ki számunkra a társadalom. És sajnos a végtelenségig sorolhatnám az ehhez hasonló táblázatokat: ettől eltérő rangsort – a könyvtárosok helyét tekintve – egyetlen esetben sem találtam. (Pedig ismerek 1997-ben megismételt felmérést is, de a helyünk ott is a legutolsó sorban van.) A társadalom tehát értékítéletében rendkívül konzekvens.

Ezek után lássuk a könyvtárosok véleményét arról, hogy a presztízslétra mely fokán állunk – 2001-ben. A kérdőívek elemzésekor a teljes rangsor felállításától eltekintettem, mert számomra releváns információt csak a könyvtárosokra vonatkozó válaszok tartalmaztak. A szándékomnak megfelelő kérdéseket viszont csak ebben a kontextusban lehetett feltenni.

Az alábbi táblázat azt mutatja be, hogy a kérdőívben felsorolt 15 értelmiségi foglalkozás rangsorában a 15-ös skála melyik fokán (a foglalkozási rangsor melyik helyén) helyezik el önmagukat a könyvtárosok és az egyes fokokat hányan jelölik meg. (Az egyáltalán nem választott rangsorbeli helyeket nem vettem fel a táblázatba.)

10. táblázat

A könyvtáros szakma rangsorbeli helye 15 más értelmiségi szakmához viszonyítva könyvtárosok választása alapján

 

Azonnal szembeötlik, hogy a presztízslétra felső fokaira senki nem helyezte szakmánkat. Viszont: a válaszadók mintegy 40%-a az utolsó két hely valamelyikére. De a többség (60%) ennél jobbra értékelte a szakma presztízsét. Mindez egy 15 fokú skálán átlagosan 123 értéket ér, azaz a 12. rangsorbeli helyet.

Összevetve ezeket az értékeket a közvélemény rangsorával bizony tapasztalható eltérés, mégpedig pozitív irányban. Számomra mindebből az következik, hogy a könyvtárosok presztízse munkájuk társadalmi megítélése valójában annál alacsonyabb, mint ahogy azt ők maguk megélik.

A számszerű adatokkal nehéz vitatkozni. Még akkor is, ha látjuk a táblázatból, tudjuk ismeretségi körünkből, hogy vannak olyan könyvtárosok is, akik egyáltalán nem érzik ilyen bántónak a helyzetet. Sőt! (Irigyeljük őket!) Véleményem szerint az ő esetükben néhány egyéb presztízsmeghatározó tényező (munkahely jellege beosztás településtípus kiugróan magas képzettség stb.) erőteljesebb befolyásáról lehet szó.

Általánosságban elmondható ugyanis hogy a városnál kisebb településeken élő könyvtárosok nagyobb erkölcsi elismerésben részesülnek, mint nagyvárosi kollégáik. Az is természetes hogy a vezetőként dolgozó, aki döntési jogokkal bír mások fölött, diszponál más presztízshelyzetet élvez, mint beosztott kollégái. Ettől azonban a könyvtáros társadalom megítélése nem lesz sokkal jobb!

Az általam elemzett kérdőívekben se, könyvtártípusonként se településenként nem lehetett szignifikáns eltéréseket kimutatni a válaszadó könyvtárosok megbecsültségérzete között. Mindenütt voltak kiugró értékek de ezek inkább a fentiekben jelzett okokkal magyarázhatók.
9) Véleménye szerint a társadalom hogyan ítéli/ítélte meg a könyvtárosi hivatást presztízstudás és társadalmi súly (hatalom) szempontjából? Hozott-e elmozdulást a rendszerváltás?
Ugyancsak a presztízzsel kapcsolatos véleményüket mondhatták el a megkérdezettek akkor is, amikor elsősorban a változások irányára kérdeztem rá. Alapvetően négy választípus különíthető el: “nincs változás”; “régen nagyobb volt az elismerés”; “a rendszerváltás után elenyésző mértékben ugyan de nőtt a megbecsülés”; “régen a pedagógusokkal egy szinten álltunk ma már ők előbbre vannak, mint mi”.

Legtöbben nem érzékeltek semmilyen irányú változást. Véleményüket legfrappánsabban egy debreceni 40 éves férfi (!) könyvtáros fogalmazta meg így: “Régebben: »futottunk még…« keveset kerestünk – igaz mások is; ma: »még mindig futunk…« keveset keresünk – sajnos mások nem!” Egyébként a debreceni és miskolci válaszadókra volt inkább jellemző ez a fajta válasz. A nyíregyházi könyvtárosok zöme ezzel szemben presztízsvesztéssel élhette meg az elmúlt éveket, mert ők gyakrabban írtak “régen nagyobb volt az elismerés” típusú válaszokat, mint a többi város könyvtárosa.

Elenyészően kevesen – de vannak ilyenek (!) – vélik úgy, hogy napjainkban kapnak több megbecsülést. Ők azonban se könyvtártípushoz, se településhez nem köthetők. Egy jellegzetes választípus az is, amelyikben a válaszadó a tanárok helyzetével hasonlítja össze a könyvtáros státuszt. A konkrét adatoknál néha valóban többet mondanak a viszonyítások. A párhuzamba állításra pedig különösen alkalmasak a pedagógusok, akik hasonló gondokkal küzdenek, mint mi állandó harcot vívnak a jobb anyagi és erkölcsi elismerésükért. És ők már valóban előbbre járnak! Úgy érzem a pedagógus társadalom azért tudja jobban képviselni saját érdekeit, mert öntudatban erősebbek mint a könyvtárosok. Véleményem szerint érdemes lenne tanulni tőlük…
10) A rendszerváltás óta tapasztal-e változást a könyvtárosság anyagi elismerésében?
Mindenekelőtt nézzünk először ismét néhány adatot!
11. táblázat

Egyes foglalkozások átlagos havi bruttó keresete 1994-ben és 1997-ben

 Forrás: Tájékoztató a kereseti arányokról. Munkaügyi Minisztérium.

Az adatok önmagukért beszélnek. Akik átéltük tudjuk, hogy a könyvtáros keresetek a ’90-es években sorozatosan lemaradtak az inflációval szembeni versenyben. Tetemes lemaradás halmozódott fel ily módon.

Ezt a kérdést megválaszolva mindenki saját maga dönthette el, hogy számára anyagi téren mit hozott a rendszerváltás. A vélemények jobb összehasonlíthatósága és a gondolatok kordában tartása érdekében ezúttal zárt kérdést tettem fel. Egyértelműen sorba rendezett 5 válaszkategória közül kellett a válaszadónak kiválasztania azt a választ, amelyik legjellemzőbb rá a saját helyzetét leginkább illusztrálja. Erre a kérdésre 63 értékelhető felelet érkezett. Megoszlásukat a 12. táblázat mutatja.
12. táblázat

 

A könyvtárosság anyagi elismerésében
a rendszerváltás óta tapasztalt változások megítélése

 

A leggyakrabban előforduló válasz értelmében stagnálás jellemzi anyagi helyzetünk alakulását. Egyértelműen pozitív irányú elmozdulásról 27% számol be! Negatív irányú változást viszont 37% tapasztalt. Tehát 73% számára semmi jót nem hozott a rendszerváltás! De másképp is fogalmazhatunk: 63% nem került rosszabb helyzetbe. Ez is valami…

Érdekes összehasonlításra ad lehetőséget városonként és könyvtártípusonként elemezni az eredményt. Az eredmények többféle dimenzióban ábrázolhatóak. (Fontos azonban hangsúlyozni hogy – természetesen – általánosítani nem akarok megállapításaim csak a mintámra igazak esetleg tendenciákat jelezhetnek.)
13. táblázat

A rendszerváltás óta tapasztalt jövedelmi változások minősítése
településenkénti bontásban

 

Látható hogy a rendszerváltás anyagi vesztesei a nyíregyházi könyvtárosok. Tizennégyből nyolc könyvtáros számára negatív irányú volt a változás. (Emlékezzünk: presztízs-szempontból is igaz ez rájuk!) A szolnokiak helyzete nem sokat javult. Csak ketten tudtak javulásról beszámolni. Miskolcon viszont inkább pozitív irányú a változás. A tizenkét válaszadó közül kilenc esetben nem történt visszaesés. Debrecen nagyon vegyes képet mutat: a szélső értékek itt kiegyenlítik egymást.

Más dimenzióból közelíti meg ugyanezt a problémát a 14. táblázat.

14. táblázat

A rendszerváltás óta tapasztalt jövedelmi változások minősítése
könyvtártípusok szerinti bontásban

 A táblázatban foglalt adatok szerint a közművelődési könyvtárakban dolgozók többségének anyagi helyzetén a rendszerváltás utáni évek tehát semmit nem javítottak. Ez azért különösen szomorú, mert a többi értelmiségi foglalkozáshoz képest már így is elmaradásban voltak a könyvtárosok – ahogy ezt a 13. táblázat is igazolja. Sőt a nem felsőfokú végzettséghez kötött szakmákhoz képest is kimutatható ez a megrekedés.

A felsőoktatási intézményekhez tartozó könyvtárakban dolgozók úgy tűnik még ennél is rosszabb helyzetbe kerültek. Pedig a hallgatói létszám ugrásszerű megnövekedése következtében jóval több feladat hárul nap, mint nap az itt dolgozókra és az információtechnika kihívásai is itt a legintenzívebbek a nyelvismeret hiánya pedig szinte megengedhetetlen. Mindezek ellenére keresetük alakulását tekintve őket is a vesztesek között kell számon tartanunk.

A szakkönyvtárosok viszont talán egy picit nyertek a változásokkal. Legalábbis a válaszolók közül senki nem járt rosszabbul.

Összességében elmondható a könyvtárosok jövedelmi viszonyáról hogy más értelmiségi csoportokhoz képest relatív elmaradásban van. A más szektorokban (ma már az oktatás is ideértendő!) és a közgyűjteményekben dolgozók keresete közti olló egyre inkább szétnyílik. Képzettségünkhöz képest a magyar társadalom igen rosszul fizetett foglalkoztatási csoportját alkotjuk.
11) Egyetemen/főiskolán szerzett ismeretei alapján meg tud-e felelni a jelenleg felmerülő felhasználói (olvasói) igényeknek? Hogyan próbálja ismereteit korszerűsíteni?
Már a korábbiakban tettem egy olyan kijelentést hogy a könyvtáros társadalmat alapképzettség tekintetében egyértelmű emelkedés jellemzi. Ha visszatekintünk az elmúlt évszázadra (!) – 20. századunkra – a magyar könyvtártörténetben az 1950-es évek végéig a könyvtárosok derékhadát a középfokú képesítésűek alkották. 1961-ben követelik meg először a főfoglalkozású könyvtárosoktól az alapfokú végzettséget. Egyébként ekkor indul a pálya elnőiesedése is. A ’60-as évektől a könyvtárosokat tanárképző főiskolák nevelték ki. A könyvtárosok alapképzése ma is tanár- és tanítóképző főiskolákon és az egyetemi bölcsészkarokon (vagy éppen a természettudományi karon) történik.

Napjainkban az alapképzés mellett egyre nagyobb szerep jut a munka melletti tanulásnak. A szakmai fejlődés új mechanizmusai alakultak ki. A könyvtárosokban minden korábbinál nagyobb az önképzési és önfejlesztési igény minden korábbinál erősebb a személyiség involváltsága az ismeretszerzésben. Ez természetesen szoros korrelációt mutat a változások nyomásával.

A továbbtanulási szándéknak és megvalósulásának motívumait és lehetőségeit több kérdésen keresztül is vizsgáltam. Kérdésfelvetésem onnan indult, hogy a válaszadó – tapasztalata szerint – meg tud-e felelni meglevő ismeretei alapján a felhasználói igényeknek; és ha nem eléggé, akkor próbálja-e tudását korszerűsíteni. Ha nem mi ennek az oka; ha igen milyen formában tette ezt. Végül arra kértem rangsorolja azokat a szempontokat, amelyek miatt továbbképzésre jelentkezett.

Egyetlen kérdéscsoport esetében sem tapasztaltam ennyi hasonlóságot, azonosságot a válaszokban, mint itt. Bár a legtöbben (48%) úgy vélték, hogy “többnyire meg tudnak felelni” az olvasói igényeknek (7% – “teljes mértékben”) 96%-uk az elmúlt 10 évben mégis részt vett valamilyen továbbképzésen. A továbbképzéseken szerzett ismeretek jellegéről már korábban volt szó.
12) Milyen szempontok motiválták a továbbtanulásra?
A továbbtanulási motívumok között egyaránt szerepel a munkáltatói kérés (39%-nál) az ismeretek rendszerezésének igénye (20%-nál) az újabb diploma megszerzésének lehetősége (16%-nál) amit szakmai előrelépés és magasabb fizetés követhet de legtöbben – 80%-uk – egyszerűen új modern ismereteket kívántak szerezni szakmai kompetenciájuk növelése (37%) céljából.

A munkáltatói kérés egyébként a debreceni felsőoktatási könyvtárosok esetében volt a leggyakrabban említett motívum. (Ez egybecseng azzal a korábbi megállapításommal, hogy ebben a könyvtártípusban különösen sok új kihívással szembesültek szakmánk művelői.)

A jelzett tendenciák azt is jelentik, hogy a könyvtárosi munkának egyre több “mesterség-eleme” van, ami megtanulható. (Ezek a szakmai munka során folyamatosan és tipikusan jelentkeznek a régi képzések, azonban nem készítettek fel rájuk.) Látható hogy a mai könyvtárosok készek ezeket magas szinten elsajátítani – sokszor csupán belső motivációból is.

Ennek két nagyon fontos vonzata van szakmánkra nézve: erősödik a könyvtáros szakma professzionalizálódásának folyamata és a hivatás jellegről a szakmaiságra kerül(het) a hangsúly. A társadalom ugyanis nem arra kíváncsi, hogy elhivatottak vagyunk-e a könyvtárügy iránt, hanem hogy mennyire vagyunk eredményesek. Csak ez vezet el a hatékonysághoz a szakszerűséghez a minőséghez – anélkül talán, hogy tagadnunk kellene az elhivatottságot. Ez az elhivatottság azonban már nem a régi. Ma már a szakmai tudás nem pótolható vele. De azért szégyellnünk sem kell szakmaszeretetünket, mert az érzelmi elkötelezettség nagy belső hajtóerő.

Számomra úgy tűnik, hogy a most pályára lépő nemzedék – az “informatikus könyvtárosok” nemzedéke – (és már az idősebbek egy része is) magánügyként kezeli hivatástudatát. Ez a generáció inkább arra büszke amit tud, amire képes. Esetükben a hivatással kapcsolatos illúzióvesztés folyamata érzékelhető. Mindez bizonyítható azokkal a “sikerélmény-listákkal” is, amelyeket a következő kérdésre állítottak össze.
13) Kérem folytassa a megkezdett mondatot! Pályámon a legnagyobb sikernek azt tartom …
Jól érzékelhető hogy folyamatosan nő azoknak a száma, akik pályájukon legnagyobb sikernek a “tárgyiasult eredményeiket” tartják azt amit szaktudásukkal létrehoztak arra büszkék, amire szakemberként képesek voltak. (Pl.: számítógépes integrált rendszer bevezetése gépi kölcsönzés beindítása felügyelete (45 éves nő); a könyvtár informatikai infrastruktúrájának kialakítása (42 éves férfi); kiadásra került repertórium készítése (28 éves nő); automatikus állományellenőrzés megvalósítása saját erőből és saját programmal (28 éves férfi); miniszteri dicséret (45 éves nő); de ide sorolhatók az “eddig minden felmerülő problémát meg tudtam oldani” – típusú válaszok is.)

A válaszadók másik csoportja (a régi idők könyvtárosai?) viszont rendkívül fontosnak tartja érzelmi eszmei etikai elkötelezettségét a szakma iránt. Az ő válaszaikra az jellemző, hogy sikerként a pályán maradásukat említik. “A szakmában dolgozom ma is és még mindig sok örömet okoz” – típusú válaszok sorolhatók ide. Természetesen találtam példát az átmenetre is: ezen az egyetlen kérdőíven a szakmaiság és a hivatástudat jól megfért egymás mellett.

Meg kell azonban vallani hogy az általam megkérdezettek többsége (még) hivatáspárti volt!

Összességében megállapítható hogy a hivatástudattal kapcsolatos hagyományos beállítódás igen erős még ma is a könyvtáros társadalomban de tanúi lehetünk annak, ahogyan ez kezd elmozdulni a szakmaiság irányába.
14) Milyen problémákat lát a szakmában illetve szűkebb szakterületén?
A kérdőív utolsó levezető kérdéseire válaszolva mindenki elmondhatta mindazt, ami a “lelkét nyomta”(szakmai problémák) és megoszthatta velem könyvtárosi hitvallását. Ezek közül álljon itt először néhány probléma – csak felsorolás szintjén:

  • A könyvtárak elszigetelten működnek magukra hagyva.
  • Sok a bérjellegű és dologi financiális gond alacsony a fizetés.
  • Zsúfoltság van alig elviselhetőek a munkakörülmények.
  • Szükséges lenne az egyes munkakörök képesítési követelményeinek újragondolása.
  • Gyakoriak az átgondolatlan ad hoc döntések a központi kezdeményezések hiányoznak.
  • Sok az olyan pályázat mely nem az átgondolt fejlesztéseket segíti, hanem a kiírt irányba kényszeríti a könyvtárakat.
  • A hálózatok megszüntetésével szétesőben van az egész könyvtári rendszer.
  • A könyvtártól idegen menedzserszemlélet térhódítása gyakori jelenség.
  • Sürgető igény van az ETO és a leírási szabványok revíziójára.
  • Hiányzik egy központilag elkészített tárgyszó adatbázis a közművelődési könyvtárak számára melynek segítségével egységes lenne a dokumentumokhoz való hozzáférés.
  • A szakma civil szervezeteiben nem történt meg a nemzedékváltás.
  • Az informatikusok a fejünkre nőttek ők aratják le a babérokat.
  • A nem iskolarendszerű szakmai továbbképzések hiányosságai bosszantóak.
  • Szakmai összefogás érdekképviselet szinte nincs is.
  • Méltánytalan hogy a kistelepülések könyvtárait bezárták.
  • A túlterheltség miatt kevesebb idő jut egy-egy olvasóra.
  • Számtalan gondot okoz a kötelespéldány-rendelet be nem tartása.
  • A szakminisztérium nem áll a helyzete magaslatán ellentétben az oktatási területtel (!).
  • A fiókkönyvtárak fejlesztése nem követi az olvasói igényeket.
  • Nincs könyvtári–könyvtárosi etika.
  • Egészségtelen verseny folyik a könyvtártípusok között nincs egység a szakmában ezért nem is tudunk egységesen fellépni érdekeink védelmében.
  • Korszerűtlen az olvasószolgálati tevékenység.
  • Hiányzik az egységes számítógépes rendszer az országban.

Ismétlem ez csupán néhány probléma a felsoroltakból. Legyen ez halk üzenet a döntéshozóknak!
15) Ön miben látja a könyvtárosság lényegét?
Legvégül a könyvtárosi hitvallást kértem megfogalmazni. A sokféle válasznak volt egy közös pontja egy kulcsszó mely különösen gyakran szerepelt a mondatokban. Ha a válaszok alapján legtömörebben kellene meghatároznom azt, hogy mi a könyvtárosság lényege ezt a szót használnám: SZOLGÁLAT.

Befejezésül álljon itt egy szép megfogalmazás az egyik Debrecenben kitöltött kérdőívből: “A könyvtárosság az emberi segítségnyújtásnak egyik nemes eszköze feladatunk lényegét a szolgálatban látom: szolgálni segíteni a tanulást a művelődést a kutatást.” (61 éves nő)

3. Eredmények
Vizsgálatom igazolta azokat a fejlődési irányokat, melyeket a szakirodalom jelzett. Komoly eltéréseket könyvtártípusok szerinti bontásban sem tapasztaltam. Egy lényegesnek tűnő “véleménykülönbségre” és egy feltűnő “véleményazonosságra” azonban érdemes felhívni a figyelmet.
A vizsgálatomban részt vevők szerint szó sincs arról, hogy lennének olyan könyvtári munkakörök, amelyekben nincs igazán szükség “hagyományos” könyvtárosi ismeretekre – ahogy ezt a szakirodalom néhány helyen feltételezi. Az informatikai ismeretekben való jártasság csak egy tudáselem melynek szükségességét visszaigazolja a mindennapi könyvtárosi munka.
A szakirodalomban előrejelzett aggodalmak a magyarországi könyvtárak jövőjével kapcsolatosan – viszont – sok vonatkozásban beigazolódni látszanak. Elég, ha újraolvassuk a válaszadóink által felsorolt problémákat és összevetjük ezeket az évekkel ezelőtti óvatos jóslatokkal. (Pl.: a könyvtárak egyenetlen fejlődése: kis könyvtárak bezárása nagy könyvtárak fejlesztése.)
A kérdőív segítségével összegyűjtött adatokból jól látszik hogy:

1. A tudományos szakirodalomban lezajlott paradigmaváltás nyomán a szakmán belül is megtörtént a szakmai énkép a szakmai identitás újraértelmezése. Az újrafogalmazás kulcsmozzanatai: mediatizált környezetben (elektronikus információhordozók uralta kultúrában) megvalósuló társadalmilag hasznos értelmiségi jellegű mesterség (professzió).

2. Az önreflexió azonban önmagában kevés! Szükséges a társadalomban élő sztereotípiákat az archaikus klisészerű könyvtár- és könyvtárosképet lebontani és helyette felépíteni az újat. Ennek értelmében a könyvtáros legfontosabb feladatai aktív funkciók: tudásátadás információkezelés (önálló információbegyűjtés, szelektálás, feldolgozás, közvetítés). Ezzel párhuzamosan a “könyvtár – templom”-modell könyvtárfelfogást is fel kell váltania az információsközpont-modellnek.

3. Az új feladatkörhöz új szerepek és új kompetenciák társulnak. Az új funkciók részben a hagyományos szerepek átrendeződéséből részben könyvtáridegen szerepek átvételéből származnak. Az új kompetenciákat – főképpen – a globalizálódó világban felértékelődő új tudástartalmak képviselik: az idegen nyelvek ismerete és a modern kommunikációs technikák. El kell fogadnunk továbbá azt is, hogy a könyvtáros szakma tartalma és a munkavégzéssel kapcsolatos elvárások a szakmai karrier során többször is változhatnak.

4. A könyvtárosok szubjektív közérzetét a deprimáltság jellemzi. Ez összefügg a szakma társadalmi elismertségének alacsony szintjével és az anyagi megbecsülés hiányával. Kimutatható az a paradox jelenség hogy az élet- és munkakörülmények rosszabbodása éppen akkor következett be (a ’90-es években) amikor a könyvtárosokkal szembeni szakmai igények leginkább megnőttek. A könyvtáros szakma társadalmi leértékelődése azonban – úgy tűnik – napjainkra megállt. (Fontos jelzés lehet ez, különösen ha más vizsgálatok is bizonyítják.)

5. A pálya fejlődése a ’90-es években elindult a professzionalizáció útján. Egyre fontosabb szerephez jut a szakértelem és egyre nagyobb hangsúlyt kap a folyamatos megújításának szükségessége. Ugyanakkor ahogy nő a szakma mesterségbeli elemeinek száma, és erősödik a professzió gondolata, úgy erőtlenedik a hivatástudattal kapcsolatos hagyományos beállítódás.

6. A szakmafejlődés prognosztizálható trendje a professzionális közalkalmazott irányába mutat nem a szabad értelmiségi státusz felé. Szakmánk ugyanis közalkalmazottként definiálódott a rendszerváltást követően (is).

7. A könyvtárosok szakmai ethosza az olvasók szolgálatában és segítésében ragadható meg.

Címkék

(1) (1) (1) (1) (12) (1) (2) (2) (3) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (10) (3) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (20) (1) (18) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (3) (1) (1) (5) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (5) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (6) (28) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (10) (1) (5) (1) (1) (2) (1) (1) (4) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (18) (6) (1) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (27) (3) (10) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (8) (3) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (9) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (12) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (7) (11) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (4) (2) (11) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (4) (2) (10) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (30) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (33) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (9) (1) (1) (1) (4) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (3) (1) (19) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (4) (1) (9) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (6) (15) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (10) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (7) (5) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (6) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (13) (1) (1) (2) (4) (3) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (38) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (6) (1) (6) (17) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (2) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (19) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (4) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (9) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (2) (1) (21) (6) (5) (1) (3) (2) (1) (1) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (8) (1) (25) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (18) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (4) (14) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (14) (7) (2) (4) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (5) (1) (1) (1) (1) (2) (22) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (6) (1) (4) (1) (1) (1) (10) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (3) (12) (1) (4) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (17) (4) (1) (1) (2) (1) (3) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (6) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (5) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (9) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (62) (1) (1) (1) (3) (3) (1) (4) (1) (11) (10) (3) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (2) (2) (1) (4) (1) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (9) (1) (1) (7) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (42) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (9) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (6) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (4) (6) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (4) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (4) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (8) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (2) (2) (9) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (8) (1) (1) (1) (4) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1)