Jubileumi jelentés a könyvtárosasszisztens képzésről

Kategória: 2005/ 5

A kezdet

Éppen tizenöt éve lesz, hogy megjelent a művelődési ágazati szakmunkásképzésről és a munkaköri szakképzésről szóló 17/1990. MKM rendelet, amelynek nyomán országszerte megindulhatott a könyvtáros asszisztensek képzése. A képzés tantervét, részletes tematikáját, működési rendjét a Könyvtártudományi és Módszertani Központ oktatási osztálya dolgozta ki és bocsátotta rendelkezésére mindazoknak a képzőhelyeknek, amelyek vállalkoztak az oktatásra.

A tanterv a képzés célját a következőkben határozta meg:

“Olyan gyakorlati szakemberek képzése, akik a könyvtári-informatikai ismereteket készségszinten tudják alkalmazni a könyvtár-informatikai területeken, akik képesek a hagyományos és a nem hagyományos könyvtári, információs munkafolyamatok végzésére. (…) Az itt végzett könyvtárosok elsősorban az üzemszerűen működő nagykönyvtárak kvalifikált részfeladatainak ellátására alkalmasak, valamint a városi, nagyközségi közművelődési, illetve kisebb vállalati szakkönyvtárak megszervezésére, irányítására.
A képzés során a hallgató megfelelő gyakorlatot szerez, továbbfejlődéséhez pedig elegendő elméleti alapot.”

A célok megvalósítását a következő tantárgyak szolgálták:

  • könyv- és könyvtártörténet,
  • könyvtártan (könyvtárügy, könyvtárpolitika, gyűjteményszervezés, olvasószolgálat, kommunikációelmélet, szervezési-vezetési ismeretek),
  • dokumentumismeret, bibliográfiai leírás,
  • könyvtári osztályozás,
  • számítástechnika, információs rendszerek,
  • tájékoztatás,
  • olvasásismeret (olvasásszociológia, -pszichológia és -pedagógia),
  • választható szeminárium (pl. gyermekkönyvtári munka, helyismeret stb.),
  • könyvtári gyakorlat.

A képzőhelyek döntő többsége a megyei könyvtárak sorából került ki. Nem volt ez véletlen, hiszen ennek az intézménytípusnak megalapításától kezdve feladatai közé tartozott alap- és középfokon felkészíteni a módszertani hatósugarába tartozó könyvtárak munkatársait.

A tanfolyamok oktatóit minden képzőhely a saját személyi állományából kérte fel, természetesen egyetemi, illetve főiskolai végzettségű, gyakorlott, magas szintű szakmai ismeretekkel és oktatói tapasztalatokkal rendelkező könyvtárosokat. A különböző képzőhelyek képzési gyakorlatának egységesítése érdekében a képzést működtető KMK évente egy alkalommal oktatói értekezletet hívott össze, amelyen a kollégák konzultálhattak az általuk oktatott tárgy központi felelősével, illetve a képzést érintő vélemények, ötletek, javaslatok is ilyen alkalmakkor kerültek terítékre. Hasonló vitafórumon vehettek részt a felkért vizsgaelnökök is, ahol alkalmuk nyílt a tapasztalatok kicserélésére, és az esetleges változtatásokra, korrekciókra vonatkozó javaslattételre.

A féléveket minden esetben részvizsga zárta, amelyen központi feladatlapokat töltöttek ki a hallgatók, és az értékelés is a képzési központban, a KMK-ban történt. Egyes tantárgyak jellege megkívánta, hogy a helyi oktató irányítsa a vizsgát (pl. olvasásismeret), vagy gyakorlati jeggyel értékelje a hallgatói teljesítményt (pl. számítástechnika). A tanulmányok befejezéseként záródolgozat elkészítését, valamint záróvizsgát írt elő a tanterv. A képzés félidejében kapták kézhez a hallgatók a záródolgozati útmutatót, mely a dolgozat elkészítésének tartalmi és formai követelményeit tartalmazta. A témaválasztásnál a hallgatói ötletek kaptak preferenciát, a tanácstalan jelöltek pedig a tanáraik által javasolt témakörökből választhattak.

Példaként álljon itt néhány téma, illetve tudományterület a debreceni képzőhely (Hajdú-Bihar Megyei Könyvtár) asszisztensképzős hallgatóinak záródolgozataiból:

Könyv- és könyvtártörténet – A környező települések könyvtárainak történetét dolgozták fel többen is 10-15 évre vagy nagyobb időszakra visszatekintve.

Olvasószolgálat – A gyermek- vagy iskolai, esetleg kettős funkciójú könyvtárban dolgozók választottak e területről témát, ezen belül is a gyermekolvasók könyv- és könyvtárhasználatra nevelésének kérdéseivel foglalkoztak.

Tájékoztatás – Egy-egy könyvsorozat bemutatása, vagy például személyi, illetve helyismereti bibliográfia összeállítása adta a dolgozat tartalmát.

Az olvasásszociológiai dolgozatok készítői olyan kérdésekre keresték a választ, mint hogy milyen formai és tartalmi jellemzők kapcsolódnak ma a “könyvtár” kifejezéshez, hogyan vélekednek az intézménytípusról a használók és a kívülállók, része-e az olvasóban kialakult könyvtárképnek minden lehetőség, szolgáltatás, amelyet az adott intézmény kínál.

Az eleinte három, majd két és fél éves képzés befejezését a záróvizsga jelentette, amelyen az a hallgató vehetett részt, aki tantárgyi kötelezettségeinek maradéktalanul eleget tett, és elfogadható záródolgozatot készített. A vizsgabizottság tagjai a képző intézmény oktatói voltak, elnökét viszont mindenkor a KMK delegálta. A hallgatók a központilag kiadott 26 tétel valamelyikéről referáltak. A záróvizsga érdemjegyét a bizottság a hallgató szóbeli felelete, a képzés időtartama alatt szerzett részosztályzatai, valamint záródolgozata alapján állapította meg. Ezt követően állította ki az Országos Széchényi Könyvtár a könyvtárosasszisztens végzettséget igazoló bizonyítványt.

Értéknövelő megoldást jelentett, hogy az asszisztensképzőt végzettek számára néhány éven keresztül kedvező lehetőségek nyíltak a felsőoktatásban való részvételre: a jeles, esetleg jó eredménnyel végzettek felvételi beszélgetéssel juthattak be több tanárképző főiskola informatikus-könyvtáros szakára.

Új koncepció

A fentebb bemutatott tematika és a hozzá kapcsolódó differenciált képzési tartalom rövid ideig maradt érvényben. A 17/1990-es MKM rendeletet 1995-ben hatályon kívül helyezték, s ezzel – bár továbbra is mutatkozott volna iránta igény – az OSZK-KMK által irányított könyvtárosasszisztens képzés megszűnt. A helyére lépett 10/1995-ös, szintén MKM rendelet 52 8422 01 kódszámmal az Országos Képzési Jegyzékbe iktatta a könyvtárosasszisztensek képzését, vizsgaszervezőként pedig az Országos Közoktatási Szolgáltató Iroda lépett a KMK helyébe.

A képzés célját a munkaterület leírásában találjuk. Eszerint:

“A könyvtáros asszisztens (…) munkáját az adott munkaterületeken tevékenykedő okleveles könyvtárosok irányítása mellett végzi és ellátja a könyvtári tevékenység legkülönbözőbb munkaterületein a dokumentummal és szolgáltatásával kapcsolatos (…) könyvtárkezelési rutinfeladatokat, adminisztratív, könyvtártechnikai feladatokat. ”

Az új rendeletben közzétett hivatalos képzési tematika nemcsak céljában tér el jelentősen az előzőtől, hanem tartalmában és követelményrendszerében is. Készítői kizárólag a részfeladatok ellátására való felkészítésre koncentráltak. Ezért elhagyták a szemléletalakító könyvtártörténetet, a szakmai biztonságérzetet adó olvasásismeretet, a kölcsönző pultnál is szükséges tájékoztatási alapismereteket, a speciálkollégiumokat, és szükségtelennek ítélték a rendszerező készséget és kreativitást fejlesztő záródolgozatot is.

A hivatalos tematikát alapul véve az alábbi tantárgyakból épült fel a tananyag:

  • Dokumentumismeret,
  • Formai feltárás,
  • Gyűjteményszervezés,
  • Könyvtári osztályozás,
  • Könyvtártan,
  • Olvasószolgálat,
  • Raktározás, állományvédelem,
  • Számítástechnika.

A tananyag részét képezte a fentieken kívül a könyvtári gyakorlat, amelyet valamely nagykönyvtárban kellett elvégeznie a hallgatónak.

A lényegesen szerényebb tematika és követelményrendszer értelemszerűen rövidebb – általában 9-10 hónapos – képzési időt igényelt.

A záróvizsga a hivatalos vizsgaszabályzatnak megfelelően három részből állt: egy központi írásbeliből, amelynek anyaga a mindenkori kulturális minisztérium könyvtári osztályának jóváhagyását követően az OKSZI-ból érkezett; egy gyakorlati vizsgából, amelynek anyagát három változatban a képző intézmény oktatói állították össze, és a vizsga elnökének nyújtották be jóváhagyás végett; végül egy szóbeli vizsgából, központi tételjegyzék alapján. A vizsga elnökét a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, később a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, egyik tagját az Országos Közoktatási Szolgáltató Iroda, másik tagját pedig a képző intézmény delegálta.

A képzőhelyek nem fogadták osztatlan lelkesedéssel az új rendeletben megfogalmazott képzési tartalmakat. Mind a fővárosban, mind pedig a megyei könyvtárak tanfolyamain ugyanis változatlanul jelentős számban vettek részt egyszemélyes könyvtárakat működtető kollégák, akiknek a munkájához ez a karcsúsított ismeretrendszer nem nyújt megfelelő felkészítést. Ezért aztán az oktatók elkezdték visszacsempészni a tematikákba a korábban száműzött ismereteket. Újra megjelentek a könyvtártörténeti stúdiumok, a tájékoztató munka alapismeretei, a gyermekkönyvtári tevékenység specialitásai, és az olvasószolgálat tantárgy sem kizárólag az adminisztrációs teendőkről szólt.

Egyre inkább problémát jelentett az is, hogy bár a képzési tematikák időről-időre látszólag megújultak (16/1994. MKM rendelet; 9/2002 NKÖM rendelet), mégsem tartottak lépést a könyvtárügyben lezajló markáns változásokkal. Gondoljunk csak az 1997-es CXL. számú kulturális alaptörvényre, amely többek között újrafogalmazta a nyilvános könyvtárak kritériumait és alapfeladatait, megújította a szakmai terminológiát, és gyakorlatilag átalakította, újjászervezte a hazai könyvtári rendszert. De nem csak a törvény megjelenése hozott változásokat az elmúlt időszakban a könyvtárak életébe. Az elektronika, a számítógépek használatának általánossá válása átalakította a könyvtári gyakorlat szinte minden területét. Érinti a gyűjteményszervezés elveit és gyakorlatát, a dokumentumok feldolgozásának kérdéseit, a tájékoztató munka eszköztárát és metódusait, az állományvédelmet, és csak reménykedhetünk, hogy azokra a területekre, ahol nem kívánatos vendég – a közvetlen emberi kapcsolatok szférájára gondolok – nem szivárog be a kelleténél nagyobb mértékben.

Nos, a megváltozott szemlélet, a jelentősen átalakult gyakorlat vajmi kevéssé tükröződött az 1995-ben megfogalmazott, s majd’ egy évtizedig változatlan vizsgatételekben. Hiányzott a korszerű tananyag is. A korábban a középfokú könyvtári szakemberképzésben eredményesen használt tankönyv, A könyvtár kezelése legfrissebb kiadása 1990-ben jelent meg. A képzésben részt vevő hallgatók így szinte kizárólag a (nem mindig megbízható) órajegyzeteikre voltak utalva. A vidéken, kistelepüléseken élők számára ugyanis csaknem megoldhatatlan problémát jelentett hozzáférni a korszerű szakirodalomhoz, nyomtatott és elektronikus formában egyaránt. Az új, modern szemléletet és gyakorlati tudnivalókat közvetítő tankönyv elkészítése tehát egyre inkább megkerülhetetlen, rendkívül sürgető feladattá vált.

A gondok, problémák sokasodtak tehát, a képzőhelyek pedig egyre inkább magukra maradtak a megoldások keresésével, újító ötleteikkel. A KMK által összefogott asszisztensképzés megszűnésével ugyanis a közös oktatói fórumok is megszűntek, nem volt lehetőség a szervezett véleménycserére, az együttes gondolkodásra. Egyre inkább hiányoztak azok a személyes kapcsolatok is, amelyek a képzést irányítók, illetve végzők között a rendszeres találkozások során kialakultak, és amelyek egyben a szakmai fejlődést is inspirálták.

Az oktatási osztály munkatársai több ízben pályázati úton próbáltak az asszisztensképzés támogatására, megújítására megoldásokat találni. 1999-ben például pályázat készült egy oktatói program indítására, amelynek célja a középfokú könyvtári szakemberképzést végző oktatók módszertani felkészítése volt. Egy másik pályázat a képzés új, korszerű tankönyvének elkészítését célozta meg. Ennek megvalósítása azonban már az időközben megszűnt KMK jogutódjára, a Könyvtári Intézetre maradt.

Együtt a Könyvtári Intézettel

A Könyvtári Intézet oktatási osztályának javaslatára a tananyag elkészítésének koncepciója több tekintetben is változott az eredeti elképzelésekhez viszonyítva. Egyetlen, az asszisztensképzés teljes anyagát magába foglaló tankönyv helyett sorozat indult Az iskolarendszeren kívüli könyvtári szakképzés füzetei címmel, melyben a különböző témakörök (tantárgyak) ismeretanyaga adja egy-egy füzet tartalmát. (Így valamely témakör anyagának elavulása esetén nem szükséges mindig a teljes tankönyv javított kiadását elkészíteni!) A másik lényeges eltérés a korábbi tankönyvek anyagától abban jelentkezett, hogy a sorozat füzetei tartalmukban túlléptek a középfokú szakmai ismeretanyagon, és megcéloztak egy magasabb szakmai szintet is egy új, egyelőre csak a tervekben létező képzési forma számára. A sorozat ezáltal alkalmassá vált a kisebb könyvtárakban könyvtárosi teendőket ellátó – például egyszemélyes könyvtárakat vezető – kollégák szakmai felkészítésére is.

A 2001-ben indult, ma már 15 kötetből álló, még nem lezárt sorozat elindítása jelentette a kezdetét annak a műhelymunkának, amely azóta is komoly tartalommal tölti meg a Könyvtári Intézet oktatási osztálya és a képzőhelyek együttműködését. Ismét rendszeressé váltak az oktatói munkaértekezletek, amelyeken jelenleg 14 képzőhely munkatársai vesznek részt. A közös munka eredményeként sikerült megfogalmazni és kijelölni a képzés tartalmi hangsúlyait, egységesíteni az oktatás, valamint a számonkérés metodikáját és formáit.

Az oktatói fórumokon lezajlott viták nyomán született meg a javaslat a képzés tematikájának megújítására, amelyet aztán a 11/2004. NKÖM rendelet megjelenése tett hivatalossá. Ez a tematika már az 1997. évi CXL. törvény előírásainak szellemében készült, s figyelembe veszi mindazokat a változásokat, amelyek a jelenlegi könyvtári rendszert, valamint a könyvtári munka gyakorlatát jellemzik. Fontosnak tartja például, hogy a ne csak a könyvtárosok, de az asszisztenseik is ismerjenek legalább egy könyvtári integrált rendszert, sőt használni is tudják annak moduljait. Nagy hangsúlyt fektet a hallgatók kommunikációs készségének fejlesztésére is. A munkaterület jellemzőit differenciáltan fogalmazza meg:

“A könyvtárosasszisztens a különböző típusú (…) különböző munkaszervezetű (…) különböző nagyságú (…) továbbá különböző gépesítettségi/automatizáltsági fokkal bíró könyvtárakban (…) a könyvtáros közvetlen irányítása mellett végzi munkáját, mellyel hozzájárul a könyvtár alapvető céljainak megvalósításához, a használók információval, dokumentumokkal való ellátásához. Feladatait megfelelő szintű általános és szakmai műveltség, kommunikációs kultúra birtokában látja el. Magatartásában érvényesül annak tudata, hogy a könyvtárba látogatók számára gyakorta ő személyesíti meg magát az intézményt…”

A rendelet a korábbi jól bevált hivatalos számonkérési formákat (írásbeli, gyakorlati és szóbeli záróvizsga) változatlanul hagyta. A záróvizsgák elnökét a NKÖM könyvtári osztálya jelöli ki, a vizsgaszervezés feladatait viszont a Magyar Művelődési Intézet vette át az Országos Közoktatási Szolgáltató Irodától. (Zárójelben kívánkozik ide, hogy a képzés címzettjeinek megnyugtató és konszenzust kiváltó elnevezésével ez a jogszabály is adós maradt. Jelenleg háromféle titulus kering a szakmai köztudatban, valamint a jogszabályokban: könyvtáros asszisztens; könyvtárosasszisztens; könyvtári asszisztens . Érdemes lenne egyszer a szemantikai és szakmai érvek felsorakoztatásával döntést hozni ebben a kérdésben is!)

A rendelet megjelenésének egyenes következménye a szintén műhelymunkában kidolgozott új szóbeli tételsor, amely a korszerű tartalmak számonkérésén túl a vizsgázó elméleti és gyakorlati ismereteinek bemutatására is lehetőséget nyújt. A tételek mérete arányos és sikeresen elkerülik a korábbi tartalmi átfedéseket is.

A jövő

A könyvtáros asszisztens képzés iránti érdeklődés változatlanul intenzív, sőt az 1/2000. NKÖM rendelet megjelenése óta – amely a könyvtári szakemberek szervezett továbbképzéséről rendelkezik – növekvő tendenciát mutat. Korábban az intézményekben lezajló fluktuáció következményeként jelentkeztek újabb és újabb, szakképesítéssel még nem rendelkező könyvtári alkalmazottak. Ma egyre több a képzőhelyeken a diplomás hallgató, aki (legtöbbször pedagógus-)diplomáját készül ebben a formában kiegészíteni. Főleg könyvtárostanárok, tanszéki könyvtárosok, kettős funkciójú könyvtárak munkatársai választják ezt a képzési formát. Egyre többen jelentkeznek az asszisztens tanfolyamokra a megyei, illetve fővárosi munkaügyi központok közvetítésével munkanélküli fiatalok is. Ma már azonban csak akkor számíthatnak a munkaügyi központ anyagi támogatására, ha akkreditált intézményben végzik tanulmányaikat. Ez újabb kihívást jelent a képzőhelyek számára. Az intézményi akkreditáció előkészítése rengeteg időt és hatalmas energiákat igénylő munka, amely azonban várhatóan rövid időn belül megtérül. Az utóbbi időben ugyanis a felnőttképzéshez kapcsolódó pályázatok szinte kivétel nélkül csak az akkreditált intézményeket szólítják meg. Képzőhelyeink közül jelenleg a békéscsabai Békés Megyei Könyvtár és a kecskeméti Katona József Könyvtár rendelkezik intézményi akkreditációval, továbbá folyamatban van a debreceni Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár akkreditálása is.

Ezt a jubileumi jelentést a kezdetek, a múlt megidézése inspirálta. A múltat azonban legtöbbször a jövő teendőinek megfogalmazásához szoktuk segítségül hívni. E teendőket pedig a képzés folyamatos korszerűsítésében, tartalmi gazdagításában jelölhetjük meg. A szakma, főleg a gyakorló könyvtárosok visszajelzései, a tanfolyamra történő folyamatos jelentkezések megerősítenek bennünket abban, hogy őriznünk és gyarapítanunk kell azokat az értékeket, amelyeket a könyvtári szakemberképzésben ez a forma képvisel.

Címkék

(1) (1) (1) (12) (2) (2) (3) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (10) (3) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (19) (1) (12) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (3) (1) (1) (5) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (5) (1) (2) (1) (2) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (6) (28) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (10) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (4) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (16) (4) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (27) (3) (10) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (8) (3) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (9) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (12) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (7) (11) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (4) (2) (10) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (4) (2) (10) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (30) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (33) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (9) (1) (1) (1) (4) (3) (1) (1) (1) (2) (2) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (6) (3) (1) (19) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (4) (1) (9) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (6) (15) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (10) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (7) (5) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (6) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (13) (1) (1) (2) (4) (3) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (38) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (6) (1) (6) (17) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (19) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (4) (1) (3) (1) (1) (2) (9) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (2) (1) (21) (6) (5) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (8) (1) (25) (1) (1) (1) (1) (2) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (18) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (4) (14) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (14) (7) (2) (4) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (5) (1) (1) (1) (1) (2) (22) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (6) (1) (4) (1) (1) (1) (10) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (3) (12) (1) (4) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (17) (3) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (9) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (60) (1) (1) (1) (3) (3) (1) (3) (1) (11) (5) (3) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (2) (2) (1) (4) (1) (6) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (9) (1) (1) (7) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (42) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (9) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (6) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (4) (6) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (4) (1) (1) (1) (1) (4) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (7) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (2) (2) (8) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (8) (1) (1) (1) (4) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1)