“Az ember úgy vagyon alkotva, hogy élete fenntartására, annál inkább boldogságára, sokféle javak kívántatnak melyeket vagy a természet nagyobb kisebb bőséggel elszórt, vagy az emberek készítenek. De egynek egynek sem ereje sem ügyessége elegendő nem lévén, az okosabbak összeállanak társaságba; melly ha megerősödött, sokan már nagy dolgokat is végre vihetnek “
(Frank Ignácz: A közigazság törvénye Magyarhonban. Bp. 1845.)

Miért van szükség rájuk?

Bizonyára egyetlen bíró sem kérdőjelezi meg annak fontosságát, hogy a munkahelyén rendelkezésére álljanak a számára szükséges jogszabályok, jogi szakkönyvek.

Azt azonban, hogy működjön-e könyvtár a bíróságon, már nem mindenki tartja alapvető követelménynek. Pedig a két elvárás elválaszthatatlan egymástól, hiszen a kezeletlen, feltáratlan könyvhalmaz előbb-utóbb átláthatatlanná, használhatatlanná válik, s nem töltheti be alapfeladatát, a bírói munka kiszolgálását.

Az ország bíróságainak könyvtárain is ez az ambivalens álláspont mutatkozik meg. Vannak jelentős, igen magas színvonalon működő gyűjtemények, de általánosabb a teljes szakmai kezeletlenség. Ezt bizonyítja mind a közölt felmérés, mind saját tapasztalatunk.

A Zala Megyei Bíróság ugyanis a könyvtára kialakítása során számos olyan nehézséggel került szembe, melynek megoldásához hasonló területen működő könyvtárral kellett volna kooperálnia, de erre sajnos nem igen adódott lehetőség. Ez inspirált arra, hogy e jelentős munka során szerzett tapasztalatainkat megosszuk azokkal, akik hasonló lépésre szánják el magukat.

Másrészt szakmai érdekünk is, hogy – hasonlóan pl. az orvosi könyvtárakhoz – az igazságügy területén is kialakuljon egy könyvtári hálózat, saját információs bázissal, mely hasznosítja a birtokában lévő jelentős nemzeti értéket is képviselő könyvállományt.

Sürgető ez a dolog azért is, hogy az igazságügy területén a most kialakuló információs rendszer számoljon a már meglévő és a leendő könyvtárak igényeivel. (Számítógépes feltárás, OPAC, egyéb információs adatbázisok hálózati kapcsolatai a megyék könyvtárai között.)

Az 1997. évi CXL. törvény a kulturális javak védelméről és a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről egyértelműen kötelezővé teszi a kulturális örökséghez tartozó javak védelmét, megőrzését, fenntartását és hozzáférhetőségének biztosítását, s szorgalmazza az önkéntes szakmai szerveződéseken alapuló hálózatok kialakítását helyi és regionális szinten is. A törvény kívánalma az is, hogy a fenntartó eldöntse, vállalja-e a nyilvános szolgáltatást. Ha erre igent mond, anyagi támogatásban is részesül.

Ma a könyvpiac legdrágább területe a jogi szakirodalom. Ennek egyik oka az is, hogy van egy olyan felvevő piac, amely ma még “mindenevő”. A működéséhez nélkülözhetetlen jogszabályokat meg kell vennie, még akkor is, ha az nem minden esetben használható. Az anyagi erőforrások takarékos, szakmailag átgondolt felhasználásával, racionalizáltabb beszerzésekkel a jelenlegi állapot jelentősen javítható lenne.

Minden rendszer akkor tud hatásosan működni, ha az őt ellátó háttérintézmények hatékonyan segítik. Az ország legjelentősebb intézményrendszere sem engedheti meg magának, hogy munkájához a leginkább nélkülözhetetlen információszolgáltató apparátust ne hozza olyan helyzetbe, hogy ezt megtehesse.

Tudjuk, hogy egy bíróság munkáját alapjaiban nem az határozza meg, hogy működtet-e könyvtárat vagy sem, de azt is állíthatjuk, hogy a bírák ítélkezési munkájához nélkülözhetetlen jogszabályok gyors, pontos elérése megkönnyíti ezt a felelősségteljes munkát, és biztos fogódzót jelent a szakmai tudományos munkában is.

Hogyan tovább?

A könyvtárak szervezésének lépéseit országosan a következő lépcsőkben lehetne megvalósítani:

1. A jelenlegi állapotok felmérése

2. A bíróságokon lévő könyvállományok

a) leltározása

b) feltárása

3. Könyvtáros alkalmazása, vagy az eddig megbízottak legalább alapfokú szakmai képzése.

4. Országos szakmai könyvtári hálózat létrehozása és az együttműködés kialakítása, melynek folyományaként sor kerül a bírósági könyvállományok kezelésének korszerű, egységes informatikai szemléletű kidolgozására.

Helyi szinten ugyanezek a teendők, figyelembe véve a helyi sajátosságokat, az eddigi gyakorlatot:

Teljes körű átleltározás a megye minden bíróságán, melynek során az évenként újrakezdődő számozásokat meg kellene szüntetni, s a Könyvjegyzékek helyett egyedi állomány-nyilvántartást célszerű használni. (Beszerezhető a Könyvtárellátó Kft-nél.) A leltározást minden dokumentumtípusnál el kell végezni.

Ezzel össze kellene kötni az aktuális selejtezéseket, különös tekintettel a többes példányokra.

A leltározásnál meg lehet hagyni a hagyományos jogi raktározási rendet vagy át lehet térni az általánosan használt ETO-rendszerű raktári jelzetre és Cutter-számokra.

A könyvek feltárásához ott, ahol ez már kialakult, a cédulakatalógust folytatni lehet vagy ezt lezárva át lehet térni egy integrált könyvtárkezelői számítógépes programra, olyanra, amely adatbázissal is rendelkezik. Ennek segítségével az állomány viszonylag rövid idő alatt feltárható, és ez egyben minden könyvtári feladatot (kölcsönzés, több szempontú keresés, állományba vétel, állományellenőrzés, témakutatás, bibliográfiák készítése, stb.) el tud végezni, sokkal hatékonyabban, mint bármilyen tökéletes cédulakatalógus.

Azoknál a könyvtáraknál, ahol a tartalmi feltárás nincs megoldva, nem ajánlott a hagyományos feltárás elkezdése, csak a számítógépesé, mert ennek fajlagos költsége lényegesen kevesebb.

Tájékozódásunk és saját tapasztalatunk alapján a ma elérhető integrált könyvtári rendszerek közül a “Szirén” fantázianevűt ajánljuk, mert ára és szolgáltatása a legmegfelelőbb a hozzánk hasonló feladatokat ellátó könyvtáraknak. Segítségével feldolgozható a megyékben lévő összes városi bírósági könyvtár állománya. Ezeket letéti állományként kezeli a megyei bíróság könyvtára. A későbbi hálózatépítés azt igényelné, hogy a megyék összehangolják ilyen irányú beszerzésüket.

Az állomány rendbetétele után ki kell alakítani a szervezeti működési kereteket, a szükséges alapdokumentumokat el kell készíteni:

a) Szervezeti modellként javasolt, hogy a bírósági jogi szakkönyvtár a megyei bíróságon működjön megfelelő tárgyi környezetben, szakképzett könyvtáros (lásd a bírósági alkalmazottak képesítési feltételeiről szóló 5/1996. (VII. 10. IM) számú rendeletet) irányításával, aki munkáját a megyei bíróság elnöke vagy helyettese felügyelete alatt végzi.

A bírósági jogi szakkönyvtárnak

– szervezeti és működési szabályzattal, – használati szabályzattal,

– gyűjtőköri szabályzattal kell rendelkeznie.

A jogi szakkönyvtár alapítója és fenntartója a megyei bíróság, annak elnöke hagyja jóvá a fentebb írt szabályzatokat. Természetesen a könyvtáros számára megfelelő munkaköri leírást kell készíteni.

b) A Könyvtárellátó Közhasznú Társasággal (Budapest, XIII. ker. Váci út 19.) célszerű könyvtárellátási szerződést kötni. (Ugyanis így a könyvbeszerzés folyamatossá válhat, ezen kívül további anyagi előnyöket is nyújt az előbb említett társaság a könyvtáraknak.)

c) Célszerű figyelemmel kísérni a pályázati lehetőségeket.

d) Az intézményi elemi költségvetés könyv, folyóirat stb. rovatán tervezhető a jogi szakkönyvtár éves állománygyarapítási költsége.

Meggyőződésem, hogy a fenti feladatok megyénként szükséges elvégzésével, szakképzett könyvtárosok alkalmazásával vagy az eddigi megbízottak továbbképzésével megteremtődik a lehetősége az Országos Szakmai Könyvtári Hálózat létrehozásának.

Az egyes megyei bíróságok jogi szakkönyvtárai állományának könyvtári gyűjteményként történő működtetése, az Országos Szakmai Könyvtári Hálózat létrehozása egységes szemléletű cselekvést igényel.

Az egységes szemlélet biztosítása érdekében megfontolásra ajánlom az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala szervezeti rendjében könyvtári szakember alkalmazását; a megyei bíróságokon már működő, illetve a jövőben alkalmazni remélt könyvtári szakemberek módszertani együttműködésének támogatását, összefogását.

Kapcsolatot kell kialakítani a településen vagy a régióban található könyvtárakkal, akik szakmai segítséget is adnak a kérdéses problémák megoldásában.

A fent vázoltak igen általánosan próbálják a kezdeti lépések megtételét segíteni, de ott, ahol ezek még nem történtek meg, szinte szükségszerű a megtételük, mert a jogi szakirodalom avulási tempója szinte követhetetlen, s nem térhet ki ez a szakma sem a kor kihívásai elől.

A mottóként felhasznált Frank Ignácz idézet a ma ismert rendszerszemlélet egyik alaptörvényét fogalmazza meg, miszerint a rendszer több, mint tagjainak összessége. Ezt az alaptörvényt szem előtt tartva kellene az igazságügyi informatikában is alapul véve összeállni sokaságba és így sokan már nagy dolgokat is végrevihetnénk.