Informatikai fejlesztések a magyar könyvtárakban*

Kategória: 2003/ 6

(Egy bővített mondat
az épülő új szegedi egyetemi könyvtár
apropóján)

 1) Minek nevezzelek? Feladatom szerint a magyar könyvtárakban folyó informatikai fejlesztések fő irányultságáról kellene beszélnem, de nem hiszem, hogy lenne felhatalmazásom egy ilyen széles ívű előadás megtartására, főleg nem ilyen rövid terjedelemben. Inkább egy többszörösen is bővített mondatban néhány gondolatomat foglalnám össze, amelyek a Szegeden egyre látványosabban épülő új egyetemi könyvtár épületének informatikai infrastruktúrája kialakítása kapcsán merültek fel bennem és informatikus kollégáimban.Mindenekelőtt néhány szó az elnevezésről. Hogy is fogják hívni ezt az új intézményt, amelynek teljes alapterülete a hozzácsatolt konferenciaközponttal együtt 24 ezer négyzetméter körül lesz, napi látogatóinak száma 4-5 ezer között várható, a két darab galériás, 100 méter hosszú olvasói térben pedig közel 400 ezer kötet kerülhet elhelyezésre? Nemrég olvastam egy tanulmányt, amelyben a FSZEK új könyvtári együttesét a szerző – Umberto Eco egyik regénye címének parafrázisával – a holnap szigetének nevezi. Kétségtelenül sok igazság van ebben, hiszen a könyvtárak léte, ahogyan az iskoláké és egyetemeké is, minden hagyományőrző és -átadó funkciójuk mellett is elsősorban a jövő szempontjából indokolható. A volt OMIKK épületében kialakított HIK pedig már elsősorban információs központ akar lenni: ugyan vannak benne könyvek, de ezek elsősorban mint információforrások kaptak helyet a több száz számítógépes munkahelyet kínáló terekben.

A szegedi új épület neve pedig TIK, azaz Tanulmányi és Információs Központ. Mader Béla főigazgató úr többször is elmondta, hogy ez az elnevezés olyan, mintha a templomot (elnézést a profán hasonlatért) imádkozásügyi és hitéleti centrumnak neveznénk. Ugyanakkor ez a magyarul rémesen hangzó rövidítés mintha azt is sugallná, hogy a most épülő könyvtár egy kicsivel más akar lenni, mint a hagyományos könyvtár. Kétségtelen, a külföldi szakirodalom a modern könyvtárat úgy határozza meg, mint hibrid könyvtárat, azaz egy olyan helyet, ahol a hagyományos és az elektronikus könyvtári szolgáltatások szimultán vannak jelen. Bár talán “magyarul” jobb lenne a komplex vagy totális könyvtár kifejezéssel jellemezni azt a könyvtárnak nevezett közösségi (fizikai és virtuális) teret, amely manapság különböző kulturális, ismeretszerzési, dokumentum-ellátási és infokommunikációs szolgáltatásokat integrál.

2) Mi célból? Erre a kérdésre látszólag egyszerű a felelet, hiszen egyetemi könyvtárról van szó. De éppen nemrégiben került a kezembe (virtuálisan, mert az EISZ egyik elektronikus folyóiratának “lapjairól” van szó) egy angol nyelvű tanulmány, amely azt taglalta, hogy baj-e, ha egyetemi könyvtárak szórakoztató irodalmat is vásárolnak. A szerző válasza persze nemleges, mert szerinte a kellemes kulturált környezet (amely nemcsak belsőépítészeti kérdés, hanem – könyvtárról lévén szó – a szellemi berendezés kérdése is) nagy mértékben elősegíti a jó gondolatok születését.

Valóban: nem szabad elfelejtenünk, hogy a könyvtár elsősorban olyan hely, ahol olvasunk. Persze maga az olvasás minduntalan változott, új és új tartalmakkal telítődött. A középkori elmélyült tudós olvasást felváltotta az információszerzésre koncentráló olvasás (a firenzei Biblioteca Medicea könyvtárában láttam egy kiállítást Ficino könyveiből: lenyűgöző volt látni, hogy Ficino saját maga látta el könyveinek egy részét tartalomjegyzékkel és index-szel, hiszen már ő is azonnal a megfelelő információt akarta kikeresni a könyveiben) és a szórakoztató olvasás (Dante Paolo és Francescaja ugyan szomorú sorsra jutott a Lancelot olvasása közben gyúlt szenvedélye miatt, de ez egyben azt is jelentette, hogy a szórakoztató olvasás egyre inkább terjedőben volt).

Az olvasás napjainkban is változik. A digitális szöveget másképp olvassuk, mint a hagyományos, nyomtatott szöveget. Ugyancsak egy nemrégiben olvasott tanulmány szerint a hagyományos szövegek olvasása a földhöz, a gravitációhoz kötődik (könyvállvány, lapozás, könyvtábla, stb.), míg a digitális szöveg olvasása inkább a vízhez, a tengerhez (információáramlás, szörfölés, információáradat stb.). Azt se felejtsük el, hogy az olvasók nem csak azért kedvelik a digitális szövegeket, mert ezt könnyen el lehet érni bárhonnan, hanem azért is, mert jobban megfelel a modern olvasás igényeinek: hypertext olvasás, interaktív olvasás, metareading. A modern könyvtárnak mindezeket az olvasási funkciókat ki kell szolgálnia, s egy egyetemi könyvtárban ezek az olvasási igények párhuzamosan jelen vannak.

Cicero egyik barátjához írt levelében lelkendező szavakkal ír Tirannio nevű könyvtárosáról, aki “csodálatos katalógust” készített könyvei használatához, s így végre “rend és értelem” költözött házába (intelligenza). A magyar internet guruja, a MEK “kitalálója”, Drótos László pedig számtalanszor sóhajtott fel: ha az internet kialakulásánál ott lett volna egy könyvtáros … Hát igen, a könyvtár alapvetően ezt az évszázadok óta változatlan társadalmi igényt elégíti ki: rendet teremteni az információ dzsungelében.

3) Terek és gépek

A modern szabadpolcos könyvtárak legfontosabb kérdése a megfelelő terek kialakítása. Egyrészt a terek kialakításánál feltétlenül figyelemmel kell lenni a komplex funkcionalitásra, azaz arra, hogy a számítógépes és a hagyományos terek megfelelően elkülönüljenek: senki nem tud elmélyültem olvasni nagy billentyűzetcsattogások és ventilátorzaj közepette (ne felejtsük el, hogy ma már vannak “hangtalan” tasztatúrák, és nem feltétlenül kell mindenhová komplett PC-ket rakni, használhatunk viszonylag zajtalan SUN vagy Microsoft terminálokat is). Ugyanakkor azt is biztosítani kell, hogy olvasás közben is lehessen számítógépet használni, ha valaki éppen dolgozatot, tanulmányt ír vagy csak egyszerűen elektronikus információforrásokra is szüksége van a dokumentumok olvasása közben.

Éppen ezért az új egyetemi könyvtárban lesznek elkülönített számítógépes terek: egyrészt számítógépes kabinetek, ahol lehet internetet és Office programokat használni; másrészt az olvasói terekben a galériák környékén viszonylag elkülönítve számítógépes munkahelyek.

Az olvasói terekben ugyan kialakításra kerülnek a megfelelő csatornák, ahová be lehet majd húzni (mintegy négyzetrácsosan lefedve az egész olvasói teret) a kábeleket, de ezek elsősorban a majdani rugalmas átalakítást segítik: nincs szándékunkban mindenhová gépeket rakni. Az olvasói terekben inkább wireless hálózatot szeretnénk kialakítani és így (hálózati kártyák kölcsönzésével) az egyre növekvő számú hordozható gép tulajdonosai számára lehetővé válik a szabad internethasználat az épület alkalmas részeiben.

A földszinten négy kisebb (15-15 gépes) multifunkcionális termet is berendezünk. Ezekben multimédiaeszközöket helyezünk el, illetve ezek egyikében lehet majd kialakítani a videokonferencia helyét is. Az emeletek egyikén olyan teret alakítunk ki, amely lehetőséget ad majd a csoportos tanulásnak: ide csak néhány gép kerül, amelyet a közös munka során lehet használni. A kutatók rendelkezésére fülkék állnak a falak mentén, gépek nélkül, de hálózati kapcsolattal.

4) Informatikai infrastruktúra: redundáns hálózat

A modern komplex könyvtár lényegében virtuális könyvtár is: rengeteg olyan információforrást szolgáltat, amely nem a saját állományában található (adatbázisok, elektronikus folyóiratok stb.). A közös katalógusok korában maguk a könyvtárosok sem tudnak meglenni állandó hálózati kapcsolat nélkül, nem is beszélve a könyvtárközi kölcsönzésről vagy az “ask a librarian” típusú szolgáltatásokról.

Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy a könyvtár belső terei – olvasói terek és raktárak, olvasói terek és tájékoztató egységek – között is állandó kapcsolatnak kell lenni, mert csak a virtuális térben mozogva lehet a megfelelően hatékony és gyors kiszolgálást biztosítani.

Lehetőség szerint a felhasználóknak is biztosítani kell a szabad mozgást ebben a virtuális térben: ha az egyik szint egyik gépén megkezdtek egy munkát, akkor azt – megfelelő azonosítás után – egy másik szint másik gépén folytathassák.

5) Számítógépes felhasználók

A szöveg fizikai rögzítése mindig is hatással van az adott civilizációra, közvetlen és közvetett módon. A papiruszon vagy a kódexekben, könyvekben rögzített szövegek számára megfelelő tartókat, építményeket és ezek számára megfelelő intézményeket kellett kialakítani, majd az intézményeknek meg kellett keresni a helyét az intézmények rendszerében stb. A digitálisan rögzített szöveg is megfelelő eszközök, rendszerek használatát teszi szükségessé. Talán még ennél is jelentősebb következményekkel jár, hogy a digitális szöveg milyen felhasználói szokásokat alakít ki, és ezekre hogyan kell reagálnia a könyvtárnak.

Említettük, hogy az intertextualitás a digitális szöveg használatának egyik jellemzője: a cut and paste az olvasás kísérő cselekvésévé válik, a digitális szöveget szabadon lehet másolni, bárhová beilleszteni, e-mailben elküldeni, elmenteni. Mindez persze olyan szerzői jogi problémákat is felvet, amelyekkel a könyvtáraknak minduntalan szembe kell nézniük, saját számítógépes használtatási gyakorlatukat ehhez is kell igazítaniuk.

A szabad internethasználat a komplex könyvtár természetes velejárója, ugyanakkor nem nagyon lehet elválasztani a nem könyvtári használatot a kifejezetten könyvtári használattól. A hallgatók SMS és freemail szervereket használnak, interaktív játékokat játszanak a hálózaton, és ne adj Isten, még pornográf oldalakat is nagy számban nézegetnek. A könyvtárnak két lehetősége van: vagy az összes gépen csak az ellenőrzött internetforrások használatát engedélyezi, vagy a gépek bizonyos csoportjait szigorúbban ellenőrzi tűzfal, proxy szerver beállításokkal.

6) Egy kis utópia

A könyv a szöveg korlátozásának terméke is: a kiadói szándék, lektor, fordító, textológus, tipográfus szándéka egyre merevebbé teszi a szöveget, és annak csak egy bizonyos verzióját hajlandó kanonizált szövegnek tekinteni. A digitalizálás mintegy felszabadítja a szöveget e kötöttségek alól, s a digitális szöveg használója sokkal szabadabban élhet a szerző szándéka szerint interaktívabbnak elképzelt szöveg lehetőségeivel (lehetséges világok poétikája). A könyvtár legtöbbször a tiltás helye is: nem szabad korlátlanul internetet használni, nem lehet szabadon mindenhez hozzáférni, némely könyvtárban pedig már olyan bonyolultak a kölcsönzés szabályai, hogy maguk a könyvtárosok sem tudják pontosan követni. Pedig a modern könyvtárnak vissza kell adnia a szöveg szabad használatát, az interaktivitás szabad gyakorlását, az olvasás komplexitását, értelmét.

Nyilvánvaló, hogy ez utópia, korlátoknak lenniük kell az új könyvtárban is. De azért remélem, hogy ez az új épület engedi érvényesülni Richard de Bury Philobiblon c. művében írt szavaiban bujdosó értelmezést is:

“Hol rejtőzködsz legszívesebben, dicső kincs? Hol találhatnak rád a szomjazó lelkek? Kétség nem fér hozzá, sátradat a könyvekben vontad fel, ahova a Magasságos Isten, a világosságok világossága, az élet könyve vetett alapot számodra. Ott ugyanis mindenki kap belőled, aki kér, megtalál, aki keres, és akik merészen kopogtatnak, azoknak hamarabb megnyittatik. A kérubok bennük terjesztik ki szárnyaikat, hogy a tanulók értelme felszálljon és a végtelenbe tekintsen, az egyik égi saroktól a másikig, napkeltétől és napnyugattól, északtól és a tengertől.”

* A cikk a X. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon 2003. április 25-én elhangzott előadás szöveges verziója.

Címkék