5. ODR-konferencia

Immár ötödik esztendeje rendezik meg az ODR-konferenciákat a tatabányai József Attila Megyei Könyvtárban. Az ezúttal az Országos Könyvtári Napok keretébe illeszkedő rendezvényen – lévén kerek évforduló – még inkább kínálkozott az összegzés, bár korábban is hangsúlyos volt az addig elért eredmények és a még hátralévő feladatok áttekintése.
Az összejövetelnek hagyományosan helyet adó könyvtár igazgatója, Monostori Imre köszöntő szavait Skaliczki Judit, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Könyvtári Főosztálya vezetőjének előadása követte. Ebben az egész könyvtári rendszerről kívánt képet adni, az elért eredményekről és a fejlesztés irányairól, céljairól, arról, hogy a hazai könyvtárügy honnan hová jut a különféle alrendszerek, az Országos Dokumentum-ellátási Rendszer és a Könyvtárellátási Szolgáltató Rendszer alkalmazásával. Az 1997. évi könyvtári törvény egyik jelentősége abban állt, hogy meghatározta, mit tekintünk nyilvános és nem nyilvános könyvtárnak. Akkor az volt a cél, hogy a szakfeladatot ellátó könyvtár nyilvános legyen, mert akkor élhetett a pályázati lehetőségekkel. Ma már az a cél, hogy a minőségelvű szakfelügyelet kiderítse, mely könyvtárak teljesítik valóban a kritériumokat ahhoz, hogy nyilvánosak legyenek. A korszerű jogi szabályozásnak köszönhetően ugyanis már nem csak a nyilvános könyvtárak kaphatnak érdekeltségnövelő támogatást. 2004-től, a kistelepülési koncepció elfogadását követően lehetőség nyílt a könyvtári törvényben lévő rendelkezés teljesítésére, hogy a települések a nyilvános könyvtári szolgáltatást megrendelés vagy társulás útján biztosítsák. 2005 az első év, amikor több községi könyvtár került le a nyilvános könyvtárak jegyzékéről, mint amennyi föl; a nyilvános könyvtárak egy része visszaminősült szolgáltató hellyé, tehát megkezdődött a hazai könyvtári rendszer “tisztulási” folyamata. A nyilvános könyvtárak száma tehát csökken, ennek következtében elérjük azt, hogy – a lakosok számának arányában – a holland, dán, angol könyvtárügynek megfelelő számú könyvtár lesz Magyarországon. A könyvtári rendszer egészét átfogó két alrendszer – az Országos Dokumentum-ellátási Rendszer (ODR) és a Könyvtárellátási Szolgáltató Rendszer (KSZR) – küldetése az esélyegyenlőség megteremtése az információhoz való hozzájutás terén. Az előbbi dokumentumot és információt szolgáltat, az utóbbi szolgáltatást szolgáltató rendszer teljes ellátási körrel. A KSZR szolgáltató könyvtárak egy része megegyezik az ODR szolgáltató könyvtáraival, így az ODR támogatásával már a KSZR-t is fejlesztették. A két alrendszer fejlesztésének egyik fontos ágazati eszköze a tevékenységüket segítő jogi szabályozás. Jelentős eredmény, hogy az egyetemi könyvtárak ODR támogatásáról a könyvtári törvény után a 2005. évi felsőoktatási törvény is rendelkezik. Másik fontos eszköz a stratégia, amelyben szerepel a hozzáférés növelése, a kistelepülések könyvtári ellátásának fejlesztése, a minőségfejlesztés, a minőségelvű szakfelügyelet általános bevezetése, a könyvtárosi képességek, készségek fejlesztése. A fejlesztés további ágazati lehetősége a fejlesztési koncepciók készítése. Elkészült az Országos Könyvtári Digitalizálási Stratégia, amely a szakmai szervezetek tagsága elé kerül megvitatás céljából. A könyvtári digitalizációs program nagyon fontos az ODR szempontjából, hiszen az elektronikus dokumentumszolgáltatásnak egyre nagyobb teret kell nyernie. Az ágazati irányítás meghatározó feladata továbbá, hogy finanszírozási forrásokat keressen. A hozzáférés növelése hogyan valósulhat meg? Az ODR feladata bármely könyvtárba – tehát a nem nyilvánosba is – eljuttatni az információt. A KSZR esetében egyrészt földrajzi elérhetőség szempontjából szűkebb a kör, másrészt azonban bővebb, mert nemcsak dokumentumot, hanem szolgáltatást is szolgáltat. Az ODR fejlesztésének feladatai közt szerepel az óriási ütemben növekvő könyvtárközi forgalom egyre emelkedő postaköltségének problémájára megoldást találni. A NKÖM szeretné elérni, hogy a készülő postatörvénybe belekerüljön a könyvek kedvezményes postai díjszabású szállítása. A Nemzeti Fejlesztési Terv kereteiben megvalósulhat az OSZK nyilvántartásainak digitalizálása, valamint a községi, iskolai könyvtárak internet-hozzáférése. Az ODR fejlesztésének további feladatai közt szerepel a MOKKA és az ODR lelőhely-adatbázis összekapcsolása, valamint az elektronikus dokumentumszolgáltatás fejlesztése. Az ODR szolgáltatásainak fogadására azonban sok helyütt képtelenek voltak, a KSZR létrehozására sok-sok település elmaradottsága adott okot. A magyar lakosság egyharmada él kistelepüléseken, ezért nem véletlen, hogy az egyik stratégiai cél a kistelepülések könyvtári ellátásának fejlesztése. A könyvtári törvény rendelkezett már arról, hogy bizonyos esetekben nem könyvtár fenntartásával kell biztosítani a könyvtári ellátást. Az önkormányzatok három lehetőség közül választhatnak. Vagy nyilvános könyvtárat tartanak fenn, vagy könyvtári szolgáltató helyet alakítanak ki épület és személyzet biztosításával, és megrendelik a szolgáltatásokat, vagy könyvtárbuszt működtetnek. Számítások szerint az 1000-3000 lakosú településekből (959) 671-et, az 1000 alatti lakosúakból (1684) pedig 1263-at kell bevonni a KSZR-be. A megvalósítás jogi és egyúttal pénzügyi lehetőségei közt kiemelkedő jelentőségű a 65/2004. (IV. 15.) kormányrendelet, amelyben a kistérségi választható feladatok közt megjelent a könyvtári ellátás. A 36/2005. (III. 1.) rendelet tisztázta a mozgókönyvtári ellátás fogalmát, amely nem csupán a könyvtárbuszt takarja, hanem minden, nem helyben megvalósuló szolgáltatást. A falusi könyvtárak egy esztendő alatt három kormányrendelet következtében 400 millió forinthoz jutottak hozzá. 1998 és 2005 között több mint 8 milliárd forintot fordított az állam az ODR-ben és a KSZR-ben megvalósuló feladatokra. A további fejlesztésekhez 2010-ig évente még 600 millió forintra lenne szükség. Milyen rendszerelemeket kell fejleszteni a további eredmények érdekében? Korszerű nemzeti könyvtárra, új könyvtárépületre van szükség, időszerű a városi és az iskolai könyvtárak korszerűsítése. A nem nyilvános könyvtárak állományát is be kell vonni a rendszerbe, többek között az akadémiai kutatóintézetek könyvtáraiét, valamint az egyházi könyvtárakét. A rendszer szolgáltatásainak további fejlesztésében növelni kell az elektronikusan hozzáférhető dokumentumok és a helyhez nem kötődő szolgáltatások számát, az olvasás szerepét. A megvalósítás a mindenkori kormányzat feladata, nélkülözhetetlen az EU-val való együttműködés, és természetesen a képességeiket, készségeiket folyamatosan fejlesztő, innovatív, a könyvtáros etikát alkalmazó könyvtárosok. Az ODR és KSZR küldetése, hogy a korszerű, minőségelvű szolgáltatásokkal az állampolgárok mindenhonnan minden információhoz, dokumentumhoz hozzáférjenek, és így megvalósuljon az esélyegyenlőség, ne essen szét az ország lakossága információszegényekre és információgazdagokra.
Az ODR további fejlődésének egyik kulcsa a lelőhely-adatbázis és a Magyar Országos Közös Katalógus (MOKKA) összekapcsolása. Bakonyi Géza, a Szegedi Tudományegyetem könyvtárának főigazgató-helyettese az elmúlt egy esztendő ez irányú történéseit foglalta össze. Elkészült az adatbázisok felhasználhatóságára vonatkozó összehasonlító elemzés. Mivel a két rendszert eltérő célokra fejlesztették ki, ezért különféle átalakítások, bizonyos funkciók továbbfejlesztése szükséges az összekapcsolásukhoz, ahhoz, hogy mindkét funkciót hatékonyan ellássa majd az új rendszer. Mindehhez elkészült a végleges terv. Jelentős változás, hogy a régi szervert ugyan nem szüntetik meg, de az új adatbázis már új, szintén a SZTAKI-ban üzemeltett szerverre kerül. Amíg az ez irányú egyeztetések folynak, addig az átmeneti időre a szegedi egyetem könyvtárának egyik linuxos szerverére telepítették a rendszert. Ebbe az új rendszerbe már migrálták a régi MOKKÁ-ból a rekordokat, jelenleg a megyei, egyetemi könyvtáraktól elkért adatokat töltik be. Kidolgoztak egy új, gyorsabb, hatékonyabb duplumellenőrző rendszert is. Az új adatbázis kb. 2,5 millió rekordot tartalmaz. Amint nyilvánossá válik az adatbázis, ugyanazon a webes oldalon érhető majd el, mint korábban, aztán később majd a webes felület is megújul, így akkor a felhasználó számára is szemmel láthatóvá válik a különbség. További eredmény, hogy a humáncikk-adatbázis tesztelése is zajlik már, valamint az Erdélyi Közös Katalógus betanulása is folyamatban van Kolozsvárott. Tavasszal a MOKKA közgyűlése új alapszabályt fogadott el, amely ezután négyféle tagkönyvtárt különböztet meg: a változatlan számú alapító tagokat, amelyek a MOKKA üzemeltetése mellett a fejlesztésért is felelősek; a törzskönyvtárakat, amelyek az ODR tagjai, és a fejlesztésben szintén részt vesznek; a partnerkönyvtárakat, amelyek ODR-tagkönyvtárak, és a fejlesztésben nem vállalnak szerepet; valamint azokat a feltöltő könyvtárakat, amelyek nem ODR-tagok.
Egyre gyakrabban hallhatunk a Google törekvéséről, amely szerint óriási mennyiségű könyvtári anyagot szándékozik digitalizálni és visszakereshetővé tenni. Nemzeti könyvtárak számítógépes katalógusait, nemzeti közös katalógusokat igyekszik indexelni, és így a Google kereséseken keresztül is hozzáférhetővé tenni. A Google a MOKKÁ-t is megkereste ez ügyben. A technikai megoldásokat már kidolgozták, a MOKKA Egyesület közgyűlésének jóváhagyása szükséges még az együttműködéshez. Amennyiben a tárgyalások sikerrel járnak, úgy a MOKKA központi katalógusának rekordjai a Google-kereséseken keresztül is hozzáférhetővé válnak. Ez azért is bír óriási jelentőséggel, mert sok felhasználó elsőként nem a nemzeti könyvtárak katalógusaiban indít keresést, hanem a Google-ban, és így az egész világ számára láthatóvá válnának a hazai könyvtárak dokumentumai.
Napjainkban a technikai fejlődésnek köszönhetően a könyvtárközi dokumentumszolgáltatásban az eredeti dokumentumok kölcsönzése mellett egyre nagyobb szerephez jut az elektronikus dokumentumküldés. Az ODR tagkönyvtárak körében azonban még jelentős különbségek tapasztalhatók a téren, hogyan élnek az utóbbi lehetőséggel. Mivel a dokumentumküldésnek ez a módja vitathatatlan előnyökkel bír – költségkímélő, gyors -, ezért a rendszer további fejlődésében még nagyobb hangsúlyt kell kapnia. A Könyvtári Intézet Gyűjteményszervezési Osztályának munkatársai által végzett 2004. évi felmérés nyomán bebizonyosodott, hogy az ODR-könyvtárak egy részében komoly gondokkal küszködnek az elektronikus dokumentumtovábbító szoftver használata terén, és ezért nem használják ki kellő mértékben ezt a fajta szolgáltatási lehetőséget. Ma már szinte minden ODR-tagkönyvtár rendelkezik az egyetlen Magyarországon forgalmazott elektronikus dokumentumtovábbító szoftverrel, az Ariellel, amelynek azonban mindennapos használata sok helyütt számos nehézségbe ütközik. Leginkább a tűzfalproblémák jelentkeznek, valamint gondot okoz a nem megfelelő kapacitású elektronikus postafiók, amely nem képes fogadni a nagy méretű elektronikus dokumentumot, és nem elhanyagolható az angol nyelvismeret hiánya sem. A gondokat orvoslandó állította össze Bartók Györgyi, a Könyvtári Intézet Gyűjteményszervezési Osztályának munkatársa konzultációs tematikai ajánlását az elektronikus dokumentumküldés és fogadás témájában. A konferencia kiváló alkalmat adott arra, hogy azok a kollégák is megismerjék ennek az ajánlásnak a tartalmát, akiknek a figyelmét esetleg elkerülte a Könyvtári Intézet – a legfrissebb ODR-útmutató anyagát is tartalmazó – honlapjára augusztusban felkerült tematika anyaga. A regionális, megyei szaktanfolyamok, konzultációk számára szóló ajánlás nem csak tartalmilag segíti a kollégák munkáját, hiszen amennyiben a könyvtár a helyet és a szükséges feltételeket biztosítja az egynapos konzultáció számára, úgy a Könyvtári Intézet munkatársa segít a témák előadóinak (a Könyvtári Intézet munkatársai, valamint az Arielt sikeresen használó könyvtárosok, informatikusok, és a forgalmazó cég munkatársai) kiválasztásában. A tematika ismertetéséből kiderült, hogy a konzultáció keretében a kollégák hallhatnak majd a dokumentumszolgáltatás különféle módjairól, az elektronikus dokumentumküldés jelentőségéről, technikai feltételeiről, szerzői jogi hátteréről, módozatairól, az Ariel dokumentumtovábbító szoftver használatának műszaki feltételeiről, a program kezelőfelületéről, majd a kifejezetten informatikusoknak szóló részben a szoftver telepítésével és működtetésével kapcsolatos gyakorlati kérdések kapnak helyet.
Az elektronikus dokumentumküldés helyenkénti nehézségei mellett gondot okoz az Országos Dokumentum-ellátási Rendszer működésében az is, hogy a könyvtárak leterheltségében óriási különbségek mutatkoznak, egy-egy egyetemi könyvtárhoz gyakran olyan kérések is érkeznek, amelyek akár a megyei vagy városi könyvtárakból is kielégíthetők lennének. A tagkönyvtárak egyenetlen munkaelosztásának okaira keresett választ Hölgyesi Györgyi, a Könyvtári Intézet Gyűjteményszervezési Osztályának vezetője a NKÖM Könyvtári Főosztálya megbízásából végzett vizsgálata során, amikor négy nagy forgalmú egyetemi és szakkönyvtár – a Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár Nemzeti és Általános Gyűjtemények Könyvtára, a Pécsi Tudományegyetem Központi Könyvtára, a Szegedi Tudományegyetem Központi Könyvtára és a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára – 2004. évben beérkezett és teljesített könyvtárközi kéréseit elemezte. Az említett könyvtárak által eredetiben szolgáltatott dokumentumok száma összességében az országos adatok egyharmadát adja. A vizsgálat célja annak felmérése volt, hogy ezek az eredetiben teljesített kérések mennyiben vonatkoztak a könyvtár fő gyűjtőkörébe tartozó dokumentumokra, milyen típusú könyvtárakból érkeztek, és a kért dokumentumok beszerezhetők lettek-e volna más könyvtártípusokból is? A nyilvántartások alapján 10 százalékos mintavétellel történő vizsgálat a kérések és a gyűjtőköri szabályzatok alapján meghatározott gyűjtőköri kategóriák összevetésével a következő eredményt hozta: a kielégített kérések 75-90 százaléka a könyvtár fő gyűjtőkörébe tartozó dokumentumokra vonatkozott, és a kérések legnagyobb arányban a városi könyvtárakból érkeztek. Az említett könyvtáraktól a gyűjtőkörbe vágó magyar nyelvű szakkönyvek, felsőoktatási tankönyvek, idegen nyelvű szakirodalom és idegen nyelvű szépirodalom mellett azonban gyermekirodalmat, egy-egy tudományterület alapvető monográfiáit, a megyei, illetve városi könyvtárakban is beszerzésre javasolt ismeretterjesztő műveket is kértek. A vizsgált könyvtárak esetében a könyvtárközi kérések 25-50 százaléka olyan kérés volt, amely más könyvtárból, könyvtártípusból (megyei, városi) is kielégíthető lett volna. A vizsgálat fontos tanulsága, hogy a hazai könyvtárközi kölcsönzés túlnyomó részét az ODR-tagkönyvtárak szolgáltatják, a kérő könyvtárak azokat a szolgáltatókat keresik meg szívesen, amelyek teljes állományukkal szerepelnek a ODR lelőhely-adatbázisban, az ODR-tagok közül is nagy terhet viselnek a nagy gyűjteménnyel, illetve nagy hagyományokkal bíró egyetemi könyvtárak, amelyek a lelőhely-adatbázisban való keresésnél a találati lista elején állnak. Különösen nagy a teher a debreceni könyvtáron, amely köteles példányt kap a hazai megjelenésű könyvekből, és kölcsönözhető állománnyal rendelkezik. A könyvtárközi dokumentumszolgáltatás tehát egyenetlen eloszlású, egyenletesebb eloszlása érdekében fontos lenne többek között az ODR lelőhely-adatbázis bővítése teljes könyvtári állományokkal, és azt sem kellene figyelmen kívül hagyni, hogy a hazai könyvtári rendszer egésze részt vesz a könyvtárközi dokumentumszolgáltatásban. Segítséget jelentene, ha a kérő könyvtár az elektronikus katalógusokból tájékozódhatna a művek státusadatairól, és a kérés küldésekor célszerű lenne bizonyos sorrendet követni a szolgáltatók megkeresésében, nem feledkezni meg a megyei és nagyobb városi állományokról sem. Az egyenletesebb igénybevételt segítheti a Könyvtári Intézet honlapján szintén megtalálható témakereső.
Rády Ferenc, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgató-helyettese nem annyira neuralgikusnak, mint inkább örökzöldnek nevezte az ODR postaköltség kérdését. Vitaindítónak szánt, párbeszédre sarkalló mondandójában újra megerősítette, hogy postaköltség visszatérítést ODR-tagkönyvtárak kaphatnak az eredeti dokumentumok küldése után, portós visszaküldések után azonban ez nem igényelhető. Az 1999 óta változatlan összegű – 27 millió Ft – támogatási keret az utóbbi két esztendőben a könyvtárközi forgalom megtöbbszöröződése és a jelentős mértékű postai tarifaemelések következtében már nem bizonyult elegendőnek. Ezért a nemzetközi könyvtárközi kölcsönzések postaköltségét 2004. második félévtől már a korábbi gyakorlattól eltérően nem tudták ebből a keretből finanszírozni. A belföldi postaköltség visszatérítésére azonban némi pótlással még mindig elegendő az összeg. Rády Ferenc megnyugtatta a résztvevőket, hogy számításai szerint az idei keret a szeptember 30-iki elszámolásra még biztosan elegendő, a fennmaradó időszakot pedig majd a jövő évi keretből számolják el. Egy-egy könyvtár esetében késedelmes lehet a visszatérítés utalása. Ennek oka az, hogy központilag a keretet havonkénti bontásban nyitják meg, ezért az OSZK a teljesített mennyiség alapján rangsorolja az ODR-könyvtárakat, és a legalacsonyabb postaköltséget visszaigénylők kapják meg legkésőbb az összeget. A konferencia résztvevői komoly nehézségként ítélték ezt meg, hiszen a könyvtárak saját forrásaikból előlegezték meg az összeget. A postai szolgáltatások minőségével kapcsolatban is számos negatív észrevétel hangzott el – sok csomag elvész, ezért a könyvtárak gyakran csak drágább ajánlott küldeményként merik elküldeni a dokumentumot -, és többen jelezték azt is, hogy azért nem szerepel az állományuk a lelőhely-nyilvántartásban, mert a Könyvtárellátó Kht. a náluk vásárolt dokumentumok adatait nem tölti be az adatbázisba. A postaköltség témáját Kenyéri Katalin két gondolattal zárta le: egyrészt utalt arra, hogy a postai szolgáltatások liberalizálása folyamatban van, másrészt reményét fejezte ki, hogy a könyvküldés kedvezményes tarifája belekerül a postatörvénybe, vagy ha mégsem, akkor a nagy szolgáltató könyvtárak egyéni szerződéssel megállapodhatnak majd a kedvezményről a Magyar Postával.
A konferencia résztvevői nem csak szakmai információkkal gazdagodva térhettek haza, hiszen a születésnapi tortával is kedveskedő házigazdák ajándékaként Csokits János verseskötetét kapták útravalóul.