Kerítő halászat

Már amikor megfogalmaztam a címet, rájöttem, olyan vizekre evezek, ahová gyakorlott halászok is csak révkalauzzal merészkednek. Meg egyáltalán milyen háló, miért éppen könyvtári, és milyen halat is kellene itt kifogni? Persze önkéntelenül is előjönnek a mondások: “Él, mint hal a vízben”, “Néz, mint csuka a hálóban”, meg persze a súlyosabbak: “A zavarosban halászik”, meg “Fejétől bűzlik a hal”. Hát ezek után legyen mersze az embernek számba venni, mi az, ami eredményként jelentkezik a magyar könyvtárakban az internet megjelenése, elterjedése, használata által.

Az önmagában objektív tény, hogy ez a technika mikor jelent meg. A 80-as évek vége, a 90-es évek eleje bizony az az időszak, amikor a társadalom szemében éppen végletesen leértékelődnek a közösségi intézmények. Nem azt nyújtják, nem akkor, nem abban a minőségben, mint amikor és ahogyan a polgár szeretné. Gyors és biztos válaszok kellenek arra, hogy hogyan újíthatja meg önmagát, hogyan teheti önmagát értékesebbé, és milyen megváltozott érdek- és értékrendszerekhez igazítsa önmagát. Mi a saját, könyvtárosi, magánemberi helyzetünkre ugyanígy kínlódtuk ki a megoldást, és – talán sajnos – mi sem a klasszikus irodalomban kerestük a válaszokat. A közösségi intézmények térvesztése miért is kerülte volna el a könyvtárakat, habár ahhoz, hogy így visszatekintve nem is tűnik/tűnhet olyan súlyosnak esetünkben, jó néhány szerencsés egybe esés is kellett!

Az egyik mindenképpen ennek az új technikának?, médiának?, technológiának?, kommunikációs eszköznek?, közösségképző erőnek? a megjelenése volt. Hogy miért tudott jól reagálni erre a kihívásra a könyvtár, az természetesen a hagyományos szerepkörében és a hagyományos technológiájában keresendő elsősorban.

Nagy és viszonylag jól feltárt információs vagyonnal rendelkezett.

Széles körű társadalmi beágyazottsággal, jól érzékelte és közvetítette a társadalom megváltozott érdekeit.

Ismerte a kultúraközvetítés eszközrendszerét.

Ez azonban önmagában, mint oly sok esetben látjuk, nem elegendő, kell részben kényszerülés (persze nem adminisztratívra gondolok), és kell belátás.

Rekesztő halászat

A jókor érkező új eszköz, sok más mellett, felerősítette az alkalmazkodó képességet. Talán nevezzük első fogásnak! Élenjáró technológia egy konzervatív intézményben? Természetesen nem erről beszélhetünk! Minden esetre a közösség, a használó, mondjuk hagyományosan olvasónak, meglepetten tapasztalta, de annál nagyobb erővel követelte széles körű használatát. Másként lehetett reagálni az elvárásokra, másként lehet tájékozódni és tájékoztatni, talán más, nem várt válaszokat is lehet adni. Tehát kapott egy lehetőséget a könyvtár arra, hogy a világ ne suhanjon el mellettünk! Mennyivel másabb szolgáltatás az, ha egy szokványos kérdésre, hogy “Megvan Önöknél ……?”, nem azt válaszolja a könyvtáros, hogy igen vagy azt, hogy nem, vagy igen is meg nem is, hanem rendelkezésre bocsátja. Igazából az már nem is érdekes, hogy kié a könyv?

Emelő halászat

Az igazi eredmény véleményem szerint az, hogy nem pusztán alkalmazkodott a szakma, hanem megújult, és ez a második hal a kosárban! Hiszen erre a technológiára építve új szolgáltatások és új szolgáltatási minőségek tucatjai jöttek létre. Ma a mindennapi gyakorlat része a vállalkozói, a közhasznú, az európai, a turisztikai, pályázati, regionális együttműködési stb. információs szolgáltatás, az infotékák, információs sarkok, internet klubok, hagyományos és webes szerkesztőségek jelenléte a könyvtári rendszer szinte minden pontján és környezetében, mondhatni befolyási övezetében. Ennek már bizony egyértelműen alapja az internet, tehát a könyvtár új szolgáltatási struktúrát hozott létre. Más válaszokat fogalmazott meg, mint korábban: nyitottabbá vált, új partneri, kapcsolati lehetőségei jöttek létre.

Megint vissza kell térnem azonban ahhoz, hogy ennek a szolgáltatás-megújulásnak is alapja a hagyományosnak tekinthető szakmai elkötelezettség, a meglévő források, dokumentumok, közvetítési technológiák ismerete. Nem passzív technikai megújulás volt ez, hanem a folyamatok mélyreható megváltozása. Együtt járt a hagyományos funkciók felfrissülésével is. A katalógusok konverziója igazából attól válik nagy jelentőségűvé, hogy az internet segítségével távolról elérhető. Így már valóban csökken annak jelentősége, hogy ki hol él. Ha ehhez az társul, hogy e-mailen kérhetem a könyv rezerválását, hogy távolról megnézhetem az ún. olvasói állapotot, akkor itt közvetlen előnye származik az olvasónak is. Megkérdeztem a kollégáimat: már alig-alig továbbítunk hagyományos módon könyvtárközi kérést, kapni azonban döntően így kapunk. De csak az internet teremtette meg annak lehetőségét, hogy új típusú, vertikális és horizontális együttműködések jöjjenek létre, hogy ODR-ről, MOKKA-ról, Közelkatról, MEK-ről lehessen beszélni. És ez bizony már nagyon más minőség! Megnöveli ez a centrális szervezetek, szerveződések szerepét, szakmai kötelezettségét is. Alapjává, integrálójává válik a hálózati kapcsolatoknak.

Hatást gyakorol ez a nyitottság sok vonatkozásban: ma bárhonnan, bármikor “ellenőr” érkezhet, egy kattintás, és tudja, mit ér az adott könyvtár. Ha rendszeresen “karban tartják” az adatbázist, ám kétéves adatok szerepelnek a honlapon, miközben a pályázatban azt írják, állományuk közel teljessége elérhető interneten keresztül is, bizony gyanakodni kell !

Állító halászat

Véleményem szerint a háló jótékony hatást gyakorolt – és én ezt harmadik nyereségnek gondolom – a könyvtárak szervezeti struktúrájára. Nem lehetett az új szerepeket a hagyományos rendbe illeszteni, tehát új szervezeti egységeket hoztak létre, és nem lehetett a feladatokat hagyományos kapcsolati rendszerben végezni, ezért új munkaszervezési eljárásokat honosítottak meg. Gyakorivá vált a könyvtárak közötti munkamegosztás internetes támogatása, pontosabban e közös munkának az internetre alapozása.

Lehet-e összefüggést találni a korszerű technológia, valamint a marketing- és menedzsment-gondolkodás könyvtári terjedése között? Feltétlenül:

egyre egyértelműbben látszik, hogy e sokféle rendszer, sokféle technológia és kapcsolati rendszer nem tarható kézben, nem látható át hagyományos vezetési, irányítási eljárásokkal;

különösen igaz ez a hatékonyságra és a minőségre, minőségbiztosításra.

Ez utóbbi könyvtári megjelenésének alapkritériuma a standardizálás és így az összehasonlíthatóság biztosítása. Ma ez kulcskérdés a magyar könyvtárügyben. Ebben a háló, a széles körű, egyidejű, strukturált kapcsolat komoly segítséget jelent.

Tapogató halászat

A halászat eredménye nem csak a hálótól függ! Befolyásolja a víz minősége: apad vagy árad, tiszta vagy zavaros; az időjárás: esik vagy nem, és ha fúj, akkor merről? De még fentebb a Hold meg a Nap állása is. De leginkább a halász tudása!

Nagyon jelentősnek érzem én a könyvtárosképzésre, tovabbképzésre, önképzésre gyakorolt NET-es hatást. Talán a legnagyobb eredmény: itt egy szakma összessége, még ha különböző szinten is, de megtanult, hasznosít, továbbgondol egy teljesen új tudást. Nehezen mondható olyan könyvtárosi munkakör vagy feladat, mely ha nem is követeli meg az internet használatát, de azzal a munka ne volna eredményesebbé, biztosabbá, biztonságosabbá tehető. Ma az állománygyarapítók és a szakozók ugyanolyan rutinszerűen használják a netet, mint a tájékoztatók, az információs pultok munkatársai. Érdekes volt figyelemmel kísérni a pályázatokban az internetes ismeretek és tájékozottság változását, ahogy a kezdeti bizonytalan nagyotmondás, megalapozott, teljesíthető realitássá vált. Ma nem elegendő internetalapozó tanfolyamokat hirdetni, weblapszerkesztést oktatni, sokkal magasabb szintű, speciális és felhasználható tudást nyújtó tanfolyamok iránt van igény. Remélhetőleg hatást gyakorol a net rendszeres használata a könyvtárosok nyelvtudására is. Nem egyszerűen a weben való barangolás, a parancsok ismerete fontos, hanem itt és már most a nemzetközi, főleg EU-s könyvtári együttműködésekben venni hasznát ennek.

Hurokvető halászat

Ez pedig az ötödik, igen fontos következmény és adottság: itt kérem az Internet lehetőségére építve már most nemzetközi együttműködések, közös projektek jönnek létre, az unió keretprogramokat hirdet, igen jelentős szerepet szánva a könyvtárak által betöltött információs funkciónak. Ha ebbe a magyar könyvtárak derékhada nem tud bekapcsolódni, ha viszonylag széles szakmai közeg nem sajátítja el ennek nyelvi, eljárási, menedzselési tudását, nagyon nehéz helyzetbe kerülhetünk, mert forrásoktól zárjuk el és közösségekből zárjuk ki magunkat. Ezért támogat minden, együttműködésre irányuló kezdeményezést a Magyar Könyvtárosok Egyesülete, együttműködve a többi szakmai szervezettel. Most a Publicát és a magyar-holland használói szokások változását vizsgáló projektet említhetem.

Kereső halászat

Az egyik nagy, egyelőre inkább esélye, mint gyakorlata a magyar könyvtárügynek az új képzési filozófiák – mint az “egész életen át tartó tanulás” – és Magyarországon szinte új képzési eljárások – mint a távoktatás – intenzív könyvtári segítése. Ennek lehetőségét is jelentős mértékben ez a technológia teremtette meg. A könyvtár alkalmas, alkalmassá tehető arra, hogy folyamatos és intenzív kapcsolatot tartson a képzésben résztvevővel, közvetítő szerepet vállaljon közte és a képző intézmény között, tananyagokat, tanulási tudást, technikai hátteret biztosítson az egyéni tanuláshoz. Ehhez természetesen megint csak speciális szakembereket kell képeznünk, akik jól ismerik az oktatástechnológiát.

Nem hagyhatom említés nélkül a könyvtárosok internetre alapozott továbbképzését sem. Nagyon bizakodó vagyok, hogy ennek az ügynek új lendületet ad a kötelező továbbképzés beindulása, mert abban reménykedem, hogy nagyon fontos képzések juthatnak el széles körhöz.

Szigonyos halászat

Mint gyakorló horgász tudom: a fogási eredménynaplóba a kisebb halakat is be kell írni, és persze fogni élvezet, meg felhasználni is jó: a körösi halászlének például a keszegek, törpeharcsák adják az alapját! Valami hasonló, látszólag provinciális ügy a könyvtárak közti szakmai célú kommunikáció felgyorsulása, kiterjedése, levelező listák létrehozása, működése. Nem egyszerűen a telefon vagy a levél felváltásáról van szó a mi esetünkben sem! Olyan, nem mindig formalizált együttműködő, információátadó körök jöttek létre, melyek éppen gyorsaságukkal, aktivitásukkal, nemzetközi vonatkozásaikkal válnak a szakma frissítőivé. Akár a Katalistra, akár a Textliblistre vagy más, főleg szoftverek használatához kötődő listára gondolok, a hatékonyság az első minősítő.

Természetesen megemlíthető, hogy ma már az egyesület szervezeti életének is jelentős tere az internet. Több szakmai és területi szervezetnek és persze, magának az egyesületnek is van honlapja, frissítjük is, a Hírlevelet is olvashatják rajta.

Tisztelt Kollégák! Ha aktualizáljuk az eléggé elkoptatott és főleg a gyarmati sorban, sorsban élőkre alkalmazott mondást a hallal és a halászattal kapcsolatban, én megkockáztatom: az utóbbi 10 évben elég jól megtanultunk halászni, és némi szakmai rátartisággal még azt is hozzátehetem: közben a társadalom, az olvasóink igen nagy tömege tette ugyanezt a mi intézményeinkben, a mi szolgáltatásainkon keresztül, esetenként a mi segítségünkkel. Szerintem ez a legnagyobb “hal”, mert általa a mi könyvtáraink elfogadottsága, presztízse, teljesítőképessége növekedett.