Érték és értelmezés – a “teremtő értékelés” attitűdje

Kategória: 2012/ 4

Bibliotheca scientiae & artis címmel új sorozatot indított útjára 2010-ben az Országos Széchényi Könyvtár, amelynek első kötete Érték és értelmezés címmel jelent meg.
Nem szükségszerű, hogy egy intézményi tanulmánykötet recenziója intézménytörténeti vonatkozások felvonultatására teremtsen alkalmat, de a nemzeti könyvtárban folytatott tudományos tevékenységet reprezentáló kötet bemutatása szinte maga után vonja a történeti keretekbe helyezés szükségességét.
Az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményéhez létrehozása pillanatától társult a tudományos, kutató tevékenység. Széchényi Ferenc gróf az alapítással állandó szilárd alapot kívánt teremteni a bontakozó hungarológiai kutatás számára, a Magyar Nemzeti Múzeum alapítására vonatkozó tervezetben pedig egyenesen kimondatott, hogy “szükséges lesz, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum, mint a magyar Tudományosság temploma (Palladis Hungaricae sacrarium) megismertesse a hazával és a világgal a falai között összegyűlő szellemi és anyagi kincseket. Evégből Acta Musei Hungarici címen évkönyvet kell majd kiadnia.”* Ez az eleve hozzárendelt funkció az 1875-ben kinevezett új igazgató, Fraknói Vilmos programjában azzal a szándékkal egészült ki, hogy a nemzeti jellegű – hungarika – kutatások tudományos központjává kell fejleszteni a bibliotékát. 1934-ben a “Magyar Nemzeti Múzeumról” szóló törvény 22. §-a A Magyar Nemzeti Múzeum tudományos és közművelődési feladata címen a következőket mondja: “[...] az önkormányzati szervezetébe tartozó intézmények feladata [...] a magyar nemzeti művelődés és a tudományos kutatás szempontjából fontos [...] múzeumi, levéltári, könyvtári anyaga gyűjtése, rendszerezése, nyilvántartása, a tudományos búvárkodás, a gyűjtemények szemléltető kiállítása és ismertetése…” És még sorolhatnánk az ezt támogató rendelkezések, főigazgatók sorát, fontosabb azonban megállapítani, hogy az OSZK kiadói tevékenységében megjelenő reprezentatív műfajok – 1. nyomtatott katalógusok a könyvtár állományáról; 2. bibliográfiák; 3. muzeális anyag publikációja; 4. könyvtári tanulmányok; 5. könyvtárismertetők és kiállítási katalógusok – híven mutatják a megfelelést a nemzeti könyvtári szerep és a kiadványpolitika között. Sajátos helyet foglal el azonban a kutatómunkák sorában a kutatónapi tevékenység. Több ízben kritika érte a nemzeti könyvtárat, hogy az intézményi kutatómunka nem elég összefogott; az egyéni irodalomtörténeti, történelmi, művelődéstörténeti, nyelvészeti stb. tudományos tevékenység már csak áttételesen épült és épül bele az OSZK napi munkájába; és részben akadémiai intézetek, egyetemi tanszékek, valamint egyéb tudományos fórumok, testületek eredményeiben jelentkezik; a dolgozók viszont ebben a vonatkozásban is igényelték az intézményi publikálási lehetőségeket. Ennek eredményeként indult útjára Az Országos Széchényi Könyvtár évkönyve című periodika – amely később nagyobbrészt OSZK-történeti és könyvtörténeti kutatások eredményeit tette közzé -, és amelynek, célkitűzése szerint, a mostani kiadvány folytatója kíván lenni.
Összehasonlítva a hajdani első kötetet a mostanival, az OSZK évkönyv 1957-es, induló “füzete” éppoly friss, mint a mostani első; a leghangsúlyosabb téma, a könyvtörténeti publikációk mellett teret kapnak – mégpedig arányosan – a különböző tárak anyagainak, illetve az ott folyó kutatások ismertetései. (Később persze megváltoznak az arányok, “klasszicizálódik” a szerkezet, rögzül a struktúra Az OSZK …-ben; Az OSZK történetéből; Az OSZK gyűjteményeinek anyagából vagy Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok fejezetcímek – illetve ezek variációi – megjelenésével.)
Az újdonság a mostani, kutatónapi munkák eredményeit közreadó kötetben a cím által jelzett irányultság és a szerkesztéstechnika, valamint a szerkesztők személye által meghatározott szellemi kötődések. Az “érték” mibenléte nem vitatott, az jelen van a gyűjtemény által; sokkal inkább magyarázatot kíván az “értelmezés” megjelenése. Az eddigi kiadványcímek – Az Országos Széchényi Könyvtár évkönyve; Az Országos Széchényi Könyvtár kiadványai – csupán a műfajiságra utaló címükkel nem nyilvánították ki a szerkesztői szándékot, nem fedték fel orientációjukat. Ezzel szemben az “értelmezés” mint a kutatási tevékenység attitűdje, részben jól illeszkedik az olyan egyéb megnyilvánulásokhoz, ahol a szerkesztők egyike, Boka László mint az OSZK tudományos igazgatója – a nemzeti könyvtár gyűjteményével kapcsolatos tevékenységekről szólva – a “puszta megőrzés” és a “fogyasztás” között a “teremtő értékelés” programját jelölte ki**; ezen túl pedig megteremti a kapcsolatot a bevezetőben is említett egyetemi kutatóműhelyekkel – “az egyetemi, illetve akadémiai szféra intézményeivel való együttműködésben tudományos műhelyként kívánja megmutatni magát” – szűkebben a hazai és részben határon túli egyetemek irodalomtudományi tanszékein működő, az irodalomtudomány különböző irányzatait művelő, vagy éppen kultúratudományi kutatásokat folytató csoportokkal. Talán nem tévedünk nagyot, ha a kötet legközelebbi rokonát a Narratívák párbeszéde című, a Romániai Hungarológiai Társaság és a Bukaresti Tudományegyetem által 2006-ban rendezett konferencia anyagát tartalmazó kötetben véljük felfedezni, legalábbis erre utalnak az Érték és értelmezés bevezetőjének, az előbb említett kötet fülszövegének, valamint az erről megjelent recenzió – amelyet egyébként szintén Boka László jegyez – szövegegyezései, egymást variáló motívumai, mint például a “hagyományalapító/teremtő és -váltó szándék”, a “különböző diszkurzív terek párbeszéd-lehetősége”, illetve, hogy mindegyik szöveg felhívja a figyelmet a különböző hagyományú, tematikájú, metodológiájú, stb. szövegek egymás mellé rendelésének szerkesztői elvére. Úgy tűnik, az interdiszciplinaritás – amely egyben a kötet nyitó tanulmányának is tárgya – megfelelő fogalmi eszköznek bizonyul, hogy a különféle kutatási tevékenységeket és elméleti pozíciókat, valamint ezek lehetséges viszonyait azonosítsa; egyben hermeneutikai kötődésre utal annak a felismerésnek a szerkesztői érvényesítése, hogy az elbeszélő diskurzusok nyitotta térben a reprezentációk sokasága egyesíthető, egymás mellé rendelhető és sorba rendezhető.
A szövegek elhelyezése, egymáshoz való viszonyuk megtalálása – ötletes szerkesztői bravúrként – leginkább egy időlabirintusban való utazásként azonosítható. Belső fejezetcímek nem választják el ugyan a tanulmányokat, mégis mintha három szerkezeti egység elkülöníthető lenne. Az időbeli bolyongás a XIX. században kezdődik a férfikar mint zenei műfaj születésének bemutatásával, ezt követően pedig a századon végigvezető, és egészen a XX. század második feléig ívelő témák során át – az 1848/49-es honvédlovasság harcászata, az Erzsébet királyné-emlékmű pályázat és Karinthy Frigyesné Judik Etel portréja, az első világháborús hadikölcsön-plakátok, Szemethy Károly lemezhagyatéka, Dohnányi Ernő családi levelezése, és Miroslav Krleža kéziratos hagyatéka – eljutunk egy kortárs erdélyi költő, Kovács András Ferenc kötetének elemzéséig. Ez egyben az első szerkezeti csomópont is, mivel az életmű sajátossága, “a költészet utóbbi néhány ezer évének egybe fogása, játékos egymásravetítése”, a kultúra időtlensége, “az elmúlt néhány évezred” költészeti technikáinak összegzése az időjátékok adta allúzióval mintegy lehetőséget teremt a kötetben szereplő narratívák újrakezdett időrendjéhez, megadva az átvezetést a második blokk szövegeihez. Ezzel időben visszakanyarodunk a XVI. századhoz, hogy az újabb szerkezeti egység nyomda-, kultúr- és szövegtörténeti elemzéseken keresztül elérjen egészen a XVIII. századig. Ennek a blokknak azonban ezen kívül van még egy belső struktúrája. Mondhatni, az aranymetszésben egy későantik-középkori tematika, egy kéziratos Apollonius-regény ismertetése áll, amely nagy távlatokat átfogó jellegével megnyit egy újabb, belső dimenziót a koraújkori szövegek között. Az utolsó egységben intézménytörténeti vonatkozású írások kaptak helyet, hogy a záróakkordként szereplő műfajtörténeti tanulmány visszavezessen a XIX. századhoz. Az említett időjátékokon túl még egy másik szerkesztési elv is kirajzolódik, az egymást követő szövegek tematikus összejátszása vagy ellenpontja. Például a férfikar születéséről szóló írás címében az idézet: “Szilárd, merész kitartó, nagy és erőteljes” óhatatlanul összecseng a rákövetkező harcászati témában rejlő “szilárdsággal”, “merészséggel”, “nagysággal”, “erőteljességgel”; vagy az Erzsébet-királynénak emléket állítani kívánó szoborpályázat bemutatása és a Judik Etel-”portré” egymásutánisága a két képzőművészeti ág felidézésével erősíti a belső szerkezetet; és így tovább, az egymást követő szövegek között további tematikus rokonságok mutathatók ki. A gyűjtemény adta kereteken túl tehát a szerkesztői szándék által megsokszorozódik a nézőpont; a nemzeti könyvtár gyűjteményében eleve adott értékhez így társul az értelmezés, mint amely maga is “értékteremtő szellemi energia”.
Sirató Ildikó, a Színháztörténeti Tár vezetője méltó társa Boka Lászlónak a szerkesztésben; lévén területe, a színházművészet szintén az “értelmezéshez” kötődik.
A mostani kötet tehát részben a szerkesztői attitűd révén gazdagodik, részben pedig azáltal, hogy teret nyit a fiatal kutatóknak, örvendetesen nagy számban szerepeltetve írásaikat egyfajta “nyitott szellemű európai tudományosság” jegyében.
Ennyi méltatás után talán némi kritikát is megengedhet magának a recenzens, mégpedig a kötet jegyzetelési eljárásával kapcsolatban. A jegyzetek folytatólagos sorszámozást kaptak, és egyetlen, folyamatosan növekvő számsorrendben követik egymást az egyes tanulmányok végén, noha a tanulmányok tematikája – mint láthattuk – egymástól független. A tartalmilag önálló részekre különülő kötetben semmi sem indokolja a jegyzetek összetartozását sugalló eljárást.
Mindazonáltal, ha végigtekintünk az OSZK évkönyv első, 1957-es kötetében közel 150 év kiadói tevékenységét bemutató listán, és a most publikusan az OSZK honlapján elérhető, az utolsó tíz év kiadványait felsorakoztató összeállításon, láthatjuk, hogy a nemzeti könyvtár napjainkig egyre növekvő volumenű tudományos szakkiadói tevékenységet is folytat. A fentebb említett, és a nemzeti könyvtári kötelezettségekből adódó műfaji megoszláson túl a szerteágazó kutatónapi tevékenységet reprezentáló sorozat, és annak első kötete méltó módon gazdagítja a palettát.
A visszafogottan elegáns megjelenésű, formátumában, valamint matériájában is egyedi és ízléses kötet a Gondolat Kiadóval közös gondozásban jelent meg.

(Érték és értelmezés. Szerk. Boka László, Sirató Ildikó. Bp., 2010. Bibl. Nat. Hung. Gondolat. 309 p. /Bibliotheca scienciae & artis/)

 

* Az itt következő történeti utalásokhoz a következő irodalmat használtam: Berlász Jenő: Az Országos Széchényi Könyvtár története 1802-1867. Bp., 1981. ; Németh Mária: Az Országos Széchényi Könyvtár tudományos munkája és kiadványi tevékenysége 1919-1935. In: Az Országos Széchényi Könyvtár évkönyve 1981. ; Kovács Ilona: Az Országos Széchényi Könyvtár tudományos munkája és kiadói tevékenysége 1936-1944. In: Az Országos Széchényi Könyvtár évkönyve. 1968-1969. Bp., 1971. 171-184. p. 137-138. p. ; Németh Mária: Az Országos Széchényi Könyvtár tudományos tevékenysége 1945-1974. In: Az Országos Széchényi Könyvtár évkönyve 1979. Bp., 1981. 143-220. p.
** Műhelybeszélgetések 2.0 [4.] Országos Széchényi Könyvtár, 2011. április 4.

Címkék