125 évvel ezelőtt annak a Szinnyei Józsefnek, akiről a délelőtt folyamán két előadás is szólt*, merész elképzelése támadt: folyóiratot, egy szakközlönyt kívánt indítani a hírlapirodalom-történet és a hírlapkönyvtárak érdekében. Előfizetési felhívást fogalmazott meg, amelyben a következőkkel indokolta elhatározását: “Száz éves nemzeti hírlapirodalmunk oly kiterjedést nyert, hogy azt figyelemmel kísérni, áttekinteni csaknem a lehetetlenséggel határos. Hogy azt ismerjük, mindenekelőtt az anyagot kell összegyűjteni, és hogy ezt tehessük, az anyagot előbb jegyzékbe kell szednünk, és azután feldolgoznunk. Hazánkban eddigilé már tízezer évfolyam vagy kötet hírlap és folyóirat jelent meg. Irodalmunk ezen jelentékeny ágának elhanyagolása nemzeti bűn; annál is inkább, mert szellemi termékeink jelentékeny része ebben van mintegy elrejtve, eltemetve.” Az előfizetési felhívás végül is nem született meg – lapkiadásban járatos barátai lebeszélték Szinnyeit eleve gazdasági kudarcra ítélt ötletéről.
Az 1880-ban meglévő “nemzeti bűnünket” azóta nagyrészt már jóvátettük. Létrejött az Országos Hírlapkönyvtár, amely részleg később a nemzeti könyvtárba olvadt: az Országos Széchényi Könyvtárban gyűjtjük, feldolgozzuk és szolgáltatjuk az időszaki kiadványok hazai termését, őrizzük, konzerváljuk, mikrofilmezzük az anyagot. Az előbbieken túl a nemzeti könyvtár kurrens nemzeti bibliográfiát tesz közzé, analitikus sajtórepertóriumot jelentetett meg, illetve fog megjelentetni, továbbá támogatta egyes korszakok retrospektív nemzeti sajtóbibliográfiáinak közreadását.
Mindössze egyetlen terület az, ahol még nem valósítottuk meg Szinnyei programját: ez az teljes anyag “jegyzékbe szedése”, azaz: még nem készítettük el a retrospektív nemzeti általános sajtóbibliográfiát. Örvendetesnek tartom, hogy most arról számolhatok be, hogy bekövetkezik ennek is az ideje.
Nemzeti könyvtárunknak, az Országos Széchényi Könyvtárnak az a megfogalmazott stratégiai célkitűzése, hogy az információs társadalom igényei szerint feleljen meg a kutatás, az oktatás, a potenciális olvasói kör, valamint az országos és a nemzetközi könyvtári közösség elvárásainak. A következő időszakban is folytatódnak a könyvtár tudományos műhelyeiben az alapkutatások, vagyis a saját állomány tudományos eszközökkel való feltárása, amelyek eredményeit modern technikán alapuló szolgáltatásokkal kívánjuk megjeleníteni. 2005-re szóló cselekvési tervünkben ott szerepel egyebek között az is, hogy – az OSZK telematikai programjával összehangoltan – egy megvalósíthatósági szintű koncepciót kell kidolgozni a nemzeti bibliográfiai adatbázisok on-line rendszerére vonatkozóan, minden dokumentumtípusra és minden korszakra kiterjedően. A dokumentumtípusok közé természetesen odaértendők az időszaki, más néven a folytatódó kiadványok is.
Egy ilyen döntés-előkészítő koncepció, egy ilyen mű megalkotásához gondos előtanulmányok szükségesek. Így dolgozik egy művész is. Szinnyei József kortársa, Szinyei Merse Pál a Majális című festményéhez először ceruzavázlatokat készített, majd a színek megfelelő harmóniáját tesztelte, végül megfestette magát a művet, amelyhez keretet készítettek, s ebbe foglalták magát a műalkotást.
Úgy gondolom, hogy a bibliográfia is tulajdonképpen műalkotás, csak a munkamódszer más. A munkát itt a keret, pontosabban a keretek elkészítésével, meghatározásával kell kezdeni. Azokra a keretekre gondolok, amelyek határai között elkészülhetnek a vázlatok, a tesztek és végül maga a mű, a retrospektív nemzeti általános sajtóbibliográfia, a maga összes vonatkozásával. Én most ezekről a keretekről szeretném elmondani elképzeléseimet, amelyeket természetesen a koncepció számára sokkal, de sokkal részletesebben kell majd kimunkálni.
Milyen kereteket szükséges meghatároznunk? Meg kell szabnunk a gyűjtőkört, fel kell mérnünk a dokumentumok várható mennyiségét, számba kell vennünk az anyaggyűjtés lehetséges forrásait, a nemzetközi katalogizálási alapelvek figyelembevételével meg kell határoznunk a bibliográfiai rekordok tartalmát, számba kell vennünk erőforrásainkat, amelyek a nagy terv megvalósítását szolgálhatják.
Tekintsük át egyenként ezeket a kereteket! A gyűjtőkör szempontjai között meg kell határoznunk a dokumentumok típusait, a területi határokat, a nyelvi szempontokat és az időhatárokat.
A dokumentumok típusaira vonatkozóan azt fogalmazhatjuk meg, hogy az adatbázis teljességre törekvően kívánja regisztrálni a nemzeti bibliográfia gyűjtőkörébe tartozó folytatódó kiadványokat (korábbi nevén az időszaki kiadványokat).
A folytatódó kiadványok típusai közül elsősorban a hírlapokat és a folyóiratokat kell megemlíteni, rajtuk kívül azonban ide tartoznak még az évkönyvek, almanachok (mint amilyen a Kisfaludy Károly által szerkesztett Aurora ), a naptárak (mint például a híres Debreceni kalendárium ), az iskolai értesítők, a sorozatok, az időszakosan megjelenő adat- és címtárak, jelentések, beszámolók és egyéb időszakos közlemények. Nem tartoznak a gyűjtőkörbe gyakorlatilag mindazon kiadványok, amelyek bár periodikusak, de ma nem kapnának ISSN-számot. Mielőtt bárki is a szívéhez kapna vagy a fejét ingatná a folytatódó dokumentumtípusok sokasága láttán, gyorsan közbeszúrom, hogy természetesen a típusok között sorrendet kell kialakítani a gyűjtés és feldolgozás során, és ebben a sorrendben elsőbbséget élveznek a klasszikus sajtótermékek: a hírlapok és a folyóiratok. Előadásom példáiban is többnyire erre a két utóbbi típusra szorítkozom. Ugyanakkor sosem szabad szem elől téveszteni a folytatódó kiadványtípusok teljes spektrumát.
Az adatbázisba kerülő folytatódó kiadványok a területi, illetve a nyelvi hungarikum kategóriájába tartoznak. Mint tudjuk, a területi hungarikumok azok, amelyek – teljes egészében vagy legalább részben – Magyarország területén jöttek létre, itt nyomtatták, magyarországi telephelyű kiadó jelentette meg, bármely nyelven. Magyarország területe a mindenkori magyar állam területe.
A “mindenkoriság” 1868. november 17-ig Magyarországot és Erdélyt jelenti – Horvátország és Szlavónia nélkül. Fiume 1779-től mint “corpus separatum” a magyar állam része volt. 1868. november 17-től, a magyar-horvát kiegyezéstől Pozsega, Verőce és Szerém vármegyék Horvát-Szlavónország területéhez tartoztak. Az 1919. május 12-i párizsi békekonferencia döntött Magyarország új határairól, amelyek egészen 1938-ig változatlanok maradtak. 1938. november 2-ától az első bécsi döntés hazánknak ítélte Csehszlovákia déli sávját. 1939 márciusától hozzánk tartozott Kárpátalja, 1940. augusztus 30-ától Észak-Erdély, 1941. április 11-én visszakaptuk Bácskát. 1945-től ismét a trianoni békekötés által meghatározott terület a magyar állam területe.
A másik kategória szerint a nyelvi hungarikumok közé soroljuk azokat a folytatódó kiadványokat, amelyek teljes egészében magyar nyelvűek, a részben magyar nyelvűek közül pedig azokat, amelyek teljes terjedelmén magyar nyelvű szöveg is végigvonul, vagy jelentős önálló magyar szövegrészt is tartalmaznak. E szempontok alapján a gyűjtőkörbe tartoznak a világ bármely országában megjelent nyelvi hungarikumok.
Folytatódó dokumentumok esetében, úgy gondolom, nem lehet politikai, gazdasági vagy ideológiai korszakhatárokat kijelölni. A kezdő és a záró időhatár a folytatódó kiadványnak a kezdete, illetve végleges megszűnése. Így például a Fejérmegyei napló egyetlen bibliográfiai egység az 1894. május 24-i mutatványszámától egészen 1944-es megszűnéséig. Belátható, hogy értelmetlen volna korszakolnunk például az 1876-tól némi szüneteléssel, de folyamatosan élő Magyar Könyv-szemlét is. Ott, ahol a gyűjtőkör területi és nyelvi határai megálljt parancsolnak, mint például a pozsonyi Pressburger Zeitung nál, két megoldás is lehetséges: vagy az 1929-ig végigvitt leírásban megjegyzésként közöljük, hogy 1919 után nem Magyarországon jelent meg, vagy 1919-ben megállunk, és azt mondjuk, hogy a további adatokat a kutató nézze meg a szlovák nemzeti bibliográfiában.
A dokumentumok mennyisége egészen pontosan nem állapítható meg előre. Busa Margit sajtóbibliográfiájából tudjuk, hogy 1705 és 1867 között 1077 cím jelent meg Magyarországon. Csak összevetésként: az OSZK múlt század eleji kurrens sajtóbibliográfiájából azt láthatjuk, hogy például száz évvel ezelőtt, 1905-ben egyetlen év alatt több, összesen 1927 féle hírlap és folyóirat jelent meg a magyaron kívül tizennégy nyelven. Egy másik korszak adatát is ismerjük: a Ferenczy Endréné szerkesztésében készülő 1920 és 1944 közötti periodikumokat feltáró bibliográfia több mint hétezer címből áll. Az OSZK jelenlegi hírlap- és folyóirat állománya kb. 70 ezer cím, közel 400 ezer évfolyammal. Az egyes dokumentumtípusokra vonatkozóan becsült adatokat képezhetünk majd a lokális, valamint a korszak-bibliográfiák, illetve raktári állományrészek mennyiségi adataiból.
A retrospektív nemzeti sajtóbibliográfiai adatbázis építéséhez forrásul szolgálhat valamennyi számba jöhető könyvtári adatbázis, digitális vagy digitalizált dokumentum, nyomtatott és kéziratos forrás. Ezeket Nagy Anikó tekintette át és mutatta be a Monok István által délelőtt ismertetett sajtótörténeti konferencián. Ezért most csak típusonként utalok egy-egy konkrét entitásra. Adatbázisként elsődlegesen az OSZK NEKTÁR rendszerében elérhető források jönnek számításba. A digitalizált források közül a Petrik-féle könyvészeteket tartalmazó CD-ROM-ot emelném ki. A nyomtatott források közül a korszak-bibliográfiák (mint például Busa Margit munkája), a tematikus bibliográfiák (mint például Rózsa Máriának a hazai német nyelvű sajtót regisztráló bibliográfiái), továbbá a lokális bibliográfiák (a fővárosi, a megyei, illetve a határokon túli sajtóbibliográfiák) anyagára számíthatunk. Kéziratos forrásként alapvetően az OSZK szolgálati katalógusa jön számításba, illetve az a cédulaformában létező bibliográfiai alapanyag, amely erre támaszkodva készült, s amelyet jelenleg a Retrospektív bibliográfiai osztályon őrzünk.
Az adatbázis interneten megjelenő hiteles bibliográfiai rekordjai, a szabványok figyelembevételével készült teljes leírások, pontosan datálva kell hogy tartalmazzák a folytatódó kiadvány életében bekövetkező változásokat. Meggondolandó a nyomtatott dokumentum lelőhelyének OSZK-n kívülre történő kiterjesztése akkor, ha az nincs meg a nemzeti könyvtár állományában. A nem latin betűs műveket a saját írásképükkel kell megjeleníteni. A bibliográfiai rekordok hozzáférési pontjait (besorolási adatait) a 2003-as “Frankfurti Alapelvek” figyelembevételével lesz célszerű szabályozni. Erre vonatkozó döntéseink majd a potenciális felhasználók, a sajtótörténészek, az irodalomtörténészek, a politikai kultúra kutatói, a nyomdatörténészek, a helytörténészek és egyéb kutatók, valamint a könyvtárosok és bibliográfusok kényelmét kell hogy szolgálják.
A leendő adatbázist nem regisztratív bibliográfiaként képzelem el. A leíró bibliográfiai rekordhoz hozzáilleszteném a megjelent sajtóbibliográfiák értékes annotációit; Kertész Gyula bibliográfiája és a további gyűjtés alapján feltüntetném a dokumentumról készített egyedi repertóriumokat. Amennyiben ezek elektronikus formában előfordulnak a weben (mint például a Tudománytár repertóriuma a MEK-ben), úgy ugrópontot helyeznék el hozzá a tétel megfelelő helyén. A tételbe illeszteném a Petrik-könyvészet CD-ROM-ján található tartalmi analízist vagy Lakatos Éva Magyar irodalmi folyóiratok című bibliográfiai sorozatából a főbb munkatársak felsorolását. Úgyszintén megmutatnám, hozzátenném a tételhez a dokumentumra vonatkozó legfontosabb sajtótörténeti irodalmat. A felhasználó nemcsak megtalálni, azonosítani és kiválasztani akarja a számára szükséges mű bibliográfiai rekordját, hanem sok esetben a példányt is látni kívánja. Ezért célként tűzhető ki az is, hogy a bibliográfiai rekordhoz kapcsolódjék hozzá az eredeti dokumentum mikrofilmről képként digitalizált, szabad szöveges kereséssel ellátott teljes anyaga, amelyet az Elektronikus Periodika Adatbázis Archívum tárol majd a weben. Az 1897-99 között Mikszáth Kálmán főszerkesztésével megjelenő Országos Hírlap már most lapozható a weben a vezércikktől a színházi műsorokon át egészen a hirdetési oldalakig. Mindezek maguk után vonják majd, hogy a dokumentumban szerepelő álnevek, sziglák mögé bújt személyeket visszakereshetővé kell tenni, ami viszont generálja Gulyás Pál, továbbá az őt kiegészítő Sz. Debreczeni Kornélia Magyar írói álnévlexikon jának a beépítését az OSZK besorolási adatainak a rendszerébe, és ezek összekapcsolását a bibliográfiai adatbázissal.
Mindezek alapján azt mondhatjuk, hogy ez a weben megjelenő dokumentum-együttes már nem is egy hagyományos bibliográfia, hanem egy új formáció lesz, amelyet “webliográfiának” lehetne nevezni.
Milyen erőforrásokat tudunk felsorakoztatni ahhoz, hogy e nagy mű munkálatai meginduljanak? Pénzügyi erőforrásként – egy jól elkészített koncepcióra támaszkodva – talán majd kérhetünk állami támogatást, illetve indulhatunk hazai vagy uniós pályázatokon.
A humán erőforrások közé sorolhatjuk azokat, akik a közeljövőben a XIX. századi könyvtörténeti osztály kebelében – munkacsoportként – foglalkozni kezdenek a sajtóbibliográfiával, és megerősödve önálló Sajtótörténeti osztályként építik majd adatbázisukat. A humán erőforrások között tartom számon mindazokat, akik e területen alkotó munkát végeztek, illetve fognak végezni: elsősorban az OSZK katalógusának mindenkori építőire, a kurrens és retrospektív bibliográfiák mindenkori szerkesztőire, a sajtótörténészekre, illetve az informatikai munkatársakra gondolok.
Mind a koncepció kidolgozásának időszakában, mind pedig a munkálatok idején igen fontosnak tartom az összehangolt együttműködést az MTA Művelődéstörténeti Bizottságának Sajtótörténeti Munkabizottságával, az OSZK különböző munkacsoportjai között, illetve más könyvtárakkal, intézményekkel.
A technológiai elképzelésekről nem kívánok szólni, úgy gondolom, ehhez speciális szakismeretek szükségesek.
A programok és a szándékok szerint a retrospektív nemzeti sajtóbibliográfia előkészítő munkálatai hamarosan megindulnak. Ott készülődünk a rajtvonalnál, a startpisztoly dördülésére várva. Kérem Önöket, bibliográfusokat, sajtótörténészeket, hogy ne csak a rajtnál bíztassanak, támogassanak minket, hanem végig az egész pályán!
* Gazda István: Szinnyei József, az Országos Hírlapkönyvtár megalapítója; Kocsy Anikó: Hírlaptárolni pedig muszáj.