Az utóbbi évtized egyik nagy “találmánya” az információs társadalom mellett a digitalizálás.

Miért lett ennyire népszerű, aktuális kérdés?
Miért foglalkozik vele szinte minden szinten a könyvtáros szakma?
Hogyan viszonyuljunk hozzá?
Mit értünk rajta?
Mi a teendő?

Miért lett ennyire népszerű, aktuális kérdés?

Több irányból is megközelíthetjük a kérdést.

Első megközelítés: a technikai eszközök elterjedése

Magyarországon egyre általánosabb használatú technikai eszköz a számítógép, köszönhetően a Sulinet-programnak is. Közel 1,8 millióra teszik a háztartásokban található számítógépek számát, ez azt jelenti, hogy a családok mintegy felében használják. A fiatalabb nemzedék számára az iskolai környezet miatt egyre természetesebb, és az idősebb nemzedékek is mind jobban elfogadják, természetesnek veszik, hogy a gyereknek ez szinte kötelező taneszköz.

Második megközelítés: a felhasználók száma

Az elmúlt tíz évben jelentősen megnőtt azoknak a száma, akik valamilyen formában találkoztak az internettel és használják is. Ez – ha Magyarországot eddig nem is érintette olyan mértékben, mint az Európai Unió tagországait – hatalmas ütemű növekedést jelent, a fejlődést tekintve egyre inkább közelít a legfejlettebb országokban a 100 százalék felé (a skandináv államok mutatói meghaladták a 83 százalékot!)

Felhasználók száma a világon

Internethasználat néhány európai országban¹
(a lakosság százalékában)

Magyarországi felhasználók száma
(az ingyenes felhasználók nélkül) ²

Sajnos, Magyarországon minden erőfeszítés ellenére az internetet használók száma – a legkülönbözőbb statisztikai adatokat is figyelembe véve – 10-15 százalék körül van. Ha azzal is számolunk, hogy egy-egy kapcsolatot esetleg többen is használnak, még mindig csak 25 százalék körüli a felhasználók száma, és ezzel az európai rangsorban a mezőny utolsó részében vagyunk. (A balkáni országokat és Lengyelországot előzzük csak meg!) Ha az internetkapcsolatok minőségét is vizsgáljuk, akkor a széles sávú elérés (ADSL) tekintetében kicsit jobb a helyzet, mert a felhasználók közel 41 százaléka ilyen módon kapcsolódik a világhálóra.

Harmadik megközelítés: az internethasználat

A felhasználást érdemes kettéválasztani felhasználókra és a felhasznált tartalomra. A munkahelyek nagy részében van internet, és az ott dolgozók rendszeresen használják is. A felhasználás szintje azonban elég alacsonynak mondható: nagyon nagy százalékban kimerül az e-mail és esetleg valamilyen üzenő szolgáltatás használatában.

Az oktatásban, noha minden szinten általános az internet, a használat kiszorul az órákon kívülre. (Ott azonban nagyon intenzív!) A diákoknak egyrészt munkaeszköz, másrészt a kikapcsolódásnak, szórakozásnak immár teljesen természetes eszközévé vált.

A tipikus felhasználó hazánkban is elsősorban városi, fiatalabb mint 30 éves, legalább középiskolát végzett vagy még iskolába jár, és az átlagosnál magasabb egy főre eső jövedelemmel rendelkező családban él.

A világon az internetről letöltött információk mennyisége 2002-ben 180 petabit/nap, és ez várhatóan 5175 petabit/napra növekszik 2007-re. Csak érdekességképpen, ez naponta 64 000-szer több mint a Library of Congress teljes dokumentumanyaga. 3

A Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet által működtetett, az internetoldalak forgalmát figyelő Webaudit (csak a hazai weblapok töredékét figyeli!) szerint az összes vizsgált szájt látogatóinak száma 45 százalékkal növekedett január és november között. A teljes Webaudit-forgalomban egymillióról közel másfél millióra nőtt egy-egy hónap látogatóinak száma. 4 Ebből levonható az a következtetés, hogy a használat egyre intenzívebbé válik, várható hatása, hogy erőteljesebben fog növekedni a felhasználók száma is.

Negyedik megközelítés: az interneten található tartalom

UC Berkeley School of Information Management & Systems adatai szerint a látható web tartalma 2,5 milliárd dokumentum, ami naponta 7,3 millió oldallal bővül. Az átlagos oldalméretet 10-20 Kbájt közöttinek véve, a látható web tartalma 25-50 terrabájt közöttire tehető, és naponta mintegy 0,1 terrabájttal növekszik. (Erősen alábecsült adat, mert a fájlok mérete átlagosan sokkal nagyobb.)

A web másik része az ún. “deep web” nem látható. A benne található információk on-line adatbázisokban, dinamikus weboldalakon, intranetekben stb. találhatók meg.

A mély web tartalma mintegy 550 milliárd dokumentum. Ennek közel 95 százaléka nyilvános hozzáférésű. Az átlagos oldalméretet 15 Kbájt közöttinek véve, a mély web tartalma 7500 terrabájt körülire tehető, és naponta mintegy 0,1 terrabájttal növekszik. 5

Miért foglalkozik vele szinte minden szinten a könyvtáros szakma?

A fentiek tükrében már jobban érthető a kérdés. Egyrészt megkerülhetetlenné vált az interneten levő információk mennyisége, másrészt a vállalkozói szféra hirtelen és igen látványosan megjelent e területen. (Google Books 6 , Yahoo!, Web 2.0 7 ) Hosszú ideig a közlésre, a nyilvánosságnak szánt információk terén a könyvtárak egyeduralkodók voltak. Az információfeldolgozás és -szolgáltatás terén fontos monopóliumuk volt.

Ez azonban gyökeresen megváltozott.

Az elmúlt tíz évben fokozódó ütemben nő a digitális dokumentumok mennyisége, és ez a tendencia továbbra is meredeken emelkedik. Bizonyos jóslatok szerint hamarosan bekövetkezik az a kor, amikor már csak ebben a formában lesznek elérhetőek a dokumentumok, az információk. Ha ezt a jóslatot nem is kell elfogadni, az bizonyos, hogy roppant mértékben nőni fog az elektronikus úton elérhető információtömeg mennyisége.

Elég, ha csak a folyóiratokat hozzuk fel példának. A felsőoktatási és tudományos könyvtárak számára 2001-től elérhető EISZ szolgáltatáson keresztül ezek az intézmények közel 10 000 folyóirathoz és egyéb dokumentumhoz férhetnek hozzá. De minden egyéb internetkapcsolattal rendelkező könyvtár számára is nyitott a lehetőség, hogy több száz magyar és több ezer külföldi folyóiratot tegyenek elérhetővé az internetről. 8

Az egyéb dokumentumtípusok esetében is hasonló mértékben nő a hálózaton keresztül elérhető dokumentumok aránya. Filmek tízezrei, könyvek százezrei, hangfelvételek milliói, képek tízmilliói érhetők már el most is a “beavatottak” számára. Gyakorlatilag csak a nyelvi korlátok okoznak akadályokat a felhasználóknak, érdeklődőknek.

Honnan kerültek a hálózatra ezek a dokumentumok?

A források hihetetlen változatosságát láthatjuk: magánkezdeményezés, üzleti vállalkozás, kormányzati források, oktatási intézmények, kutatóhelyek, könyvtárak stb.

Érdemes kétfelé választani ezeket a dokumentumokat.

• Az első csoportba soroljuk azokat, amelyek már csak elektronikus formában léteznek. Ezek esetében működik a könyvtárosok természetes ösztöne, hogyan reagálnak erre a kihívásra. Szakmai axióma, hogy a nyilvánosságnak szánt dokumentumokat gyűjteni kell! Ebből következik, hogy a webre került információkkal is kezdeni kell valamit. A könyvtárak viszonylag lassan – itt három-négy év már lassúságnak számít – de felismerték ezt a kihívást és igyekeznek ennek megfelelni.
• A második csoportot a hagyományos hordozókról készült digitális változatok jelentik. Mivel az írott források igen nagy része a könyvtárakban található, ezért természetes módon merült fel a lehetőség, hogy a könyvtárak digitalizálják ezeket. A legkülönbözőbb forrásokból tudjuk, hogy a tartalomszolgáltatást fejleszteni kell; pályázatok sokasága, politikusi nyilatkozatok százai, a legkülönbözőbb szakértői jelentések mind azt sulykolják, hogy növelni kell a digitálisan elérhető dokumentumok mennyiségét.

Mindezek tűrhetetlenné teszik, hogy a könyvtárak sokáig halogassák a digitalizálással kapcsolatos stratégiájuk kidolgozását.

Hogyan viszonyuljunk hozzá?

Megjelenik a semmiből egy technikai változás, és tizenöt év alatt sokak szemében kérdésessé teszi a hagyományos könyvtárak jövőjét és már-már a jelenét is.

Igaz-e ez a felvetés, kell-e félni tőle?

Lehet igennel és lehet nemmel is válaszolni. Mindkét irányzatnak vannak jeles képviselői.

Az egyik változat, hogy nem veszünk róla tudomást, és dolgozunk tovább a hagyományos, megszokott keretek között. Ez valószínűleg rossz választás.

A másik irányzat a technokrata szemlélet, amely azt mondja, hogy az internet mindent megold, tegyünk mindent elérhetővé digitálisan, és zárjuk le a hagyományos könyvtárakat. Ez még az előzőtől is sokkal rosszabb megoldás volna.

A leginkább járható út, hogy teljesen újra kell fogalmazni a könyvtár – és benne a könyvtáros – feladatát; meg kell határozni, melyek azok a funkciók, amelyek a “hagyományos” szemlélettel közelíthetők meg, és melyek azok, amelyek az új technikát, szemléletet követelik. 9

Ezt a vitát nálunk még nem kezdtük el, kicsit eretnekségnek tűnik még a kérdés felvetése, de külföldön annál többen és többet beszélnek róla. A vita lényege most a “Library 2.0″ 10 címszó alatt található meg – sajnos, magyarul gyakorlatilag nincs róla lényeges információ, kivéve egy rövid bloghírt. 12

Amennyiben a könyvtárosok nem folytatják le ezt a vitát, bekövetkezhet a legrosszabb változat, hogy a nem hozzáértők felvetik – mivel egyre több dokumentum és információ megtalálható az interneten -: mi szükség van a könyvtárakra? Sajnos, ezt a kérdést már hallottam televízióban – “jól képzett” riporter szájából -, de hallottam kultúrpolitikustól is! Ezt nagyon nagy veszélynek tartom, mert bármely kormányzat könnyen enged a szirénhangoknak, amikor pénzmegtakarítási lehetőségről hall.

Mit értünk rajta?

A digitalizálás fogalmát a könyvtáraknak célszerű tágabb értelemben kezelni. Így az – a szorosabb értelemben vett digitalizálás mellett – a digitális objektumok begyűjtésének, hosszú távú megőrzésének, feldolgozásának és közzétételének kérdéseire is kiterjed.

A digitális dokumentumok begyűjtése

Válasszuk szét az off-line (CD-ROM, DVD, floppy stb.) és az on-line (hálózati) változatokat.

• Az off-line termékek estében viszonylag egyszerűbb a feladat, mert azokat többnyire hivatásos kiadók készítik, és a párhuzam a hagyományos dokumentumokkal nagyobb. Ezekre a kötelespéldány-rendelet alkalmazható, mindössze annak betartatására kell figyelni.
• Az on-line területen hivatalos – könyvtárak által támogatott – megoldás egyelőre nem létezik. Még a digitális dokumentum fogalma is tisztázatlan. Csak a hagyományos formához hasonlító dokumentumok, cikkek, tanulmányok, versek, novellák kerüljenek bele, vagy valamennyi internetes tartalom, beleértve a magán weblapokat is? Nagyon nehéz a hagyományos fogalmakkal operálni. A könyvtári dokumentum a nyilvánosságnak készült, sokszorosítási technikával, megadott példányszámban és terjedelemben, függetlenül a fizikai hordozótól. Hogyan lehet ezt a meghatározást az internetes dokumentumokra alkalmazni? Azok is többnyire a nyilvánosságnak készülnek, ám a példányszám és a terjedelem nem értelmezhető. A fizikai hordozó pedig szintén nem értelmezhető! A kötelespéldány-rendelet elvileg alkalmazható lenne erre a területre is, de annak betartatása komoly kételyeket támaszt. A beszolgáltatás? Kinek a feladata? Hogyan lehet ellenőrizni? Mikor minősül új kiadásnak egy-egy weblap? Mit kezdjünk a hírportálokkal, blogokkal stb.?

Hagyományos dokumentumok digitális változatainak elkészítése

Megmaradva a könyvtárak világánál: a digitalizáláson az eredeti dokumentumnak megfelelő, szabványos technikai paraméterekkel rendelkező, a vonatkozó feltárási eljárásokat használó, és on-line visszakereshető elektronikus dokumentumok készítését értjük.

Első lépésként a hagyományos dokumentumok on-line visszakereshetőségét biztosító nyilvántartások teljes körű digitalizálását kell megoldani (on-line katalógusok).

További lépés a könyvtárakban található dokumentumok digitalizálása. Mivel ennek mennyisége 12 hihetetlenül nagy, ezért célszerű közöttük szelektálni és prioritásokat meghatározni.

Már digitalizált dokumentumok

A digitalizálás már régebben és spontán módon elkezdődött. Ennek nagyon sok termékével találkozhatunk az interneten. Megtalálható a teljesen amatőr és a professzionális változat egyaránt. Az első lépés, hogy országos nyilvántartásba vegyük a már digitalizált dokumentumokat, azok minőségi paramétereivel együtt, illetve ezzel párhuzamosan ezeket a könyvtárak számára elérhetővé tegyük.

Mi a teendő?

Mivel rendkívül összetett és sokrétű kérdésről van szó, azért ez a fejezetet a legrövidebb, mert meggyőződésem szerint már annyi színvonalas cikk, munkaanyag, könyv, blog és egyéb forrás foglalkozik ezzel a témával, hogy újat mondani szinte lehetetlen.

Jó nemzetközi kitekintést találhatunk a most megjelent Digitalizálási straté­giák 13 című szemletanulmányban. A hazai teendőkről a 2005 decemberére elkészült Országos Könyvtári Digitalizálási Terv 2007-2013 munkaanyag ad alapos tájékoztatást.14 Még érdemes megemlíteni az EU Közösségek Bizottsága által kidolgozott ajánlást, amelyet ” i2010:digitális könyvtárak” címmel lehet olvasni. Ehhez 2006. január 20-ig lehetett kiegészítéseket javasolni, valamennyi könyvtárnak, könyvtárosnak és magánszemélynek 15 .

Ezekhez a stratégia anyagokhoz várhatóan hamarosan elkészül egy vagy több cselekvési terv is. Kidolgozásukat csak a legnagyobb nyilvánosság bevonásával lehet elképzelni. Amikor erre sor kerül, akkor kell igen alapos szakmai vitákat tartani, és utána az alapelvekben megegyezni. 16

Fontosnak tartom, hogy a vitának azt a részét, hogy ki, milyen anyagokat, milyen konzorciumban, milyen pályázatból, milyen eszközökkel digitalizáljon, előzze meg a digitalizálás technikai paramétereinek, valamint a digitalizált anyagok feldolgozásának szabályzata és az elindult digitalizálási projektek nyilvántartása.

Így nagyobb esélyt látok arra, hogy a folyamatosan készülő anyagok később is felhasználhatók lesznek. Nem végzünk fölösleges munkát, és a nagymértékű digitalizálási folyamat elkezdése nem húzódik éveken keresztül.

JEGYZETEK

1 Demography and Geography of the Internet / Albert Benschop [on line] [idézve: 2005. 12. 27.] [Elérhető Word Wide Weben:] << http://www.sociosite.net/demography.php >>

2 2005: nem volt nagy újdonság az interneten [on line] [idézve: 2006. 01. 19.] [Elérhető: Word Wide Weben:] << http://origo.hu/techbazis/internet/20051221internet.html >>

3 Demography and Geography of the Internet / Albert Benschop [on line] [idézve: 2005. 12. 27.] [Elérhető Word Wide Weben:] << http://www.sociosite.net/demography.php >>

4 2005: nem volt nagy újdonság az interneten [on line] [idézve: 2006. 01. 19.] [Elérhető: Word Wide Weben:] << http://origo.hu/techbazis/internet/20051221internet.html >>

5 Demography and Geography of the Internet / Albert Benschop [on line] [idézve: 2005. 12. 27.] [Elérhető Word Wide Weben:] << http://www.sociosite.net/demography.php >>

6 << http.//www.google.com >>

7 Web 2.0 Conference [on line] [idézve: 2006. 01. 19.] [Elérhető Word Wide Weben:] << http://www.web2con.com/ >>

8 epa.oszk.hu

9 Do libraries matter? / Ken Chad, Paul Miller [on line] [idézve: 2006. 01. 20.] [Elérhető: << http://www.talis.com/downloads/white_papers/DoLibrariesMatter.pdf >>

10 Library 2.0 and Library 2.0" == Cites & Insights 6, Number 2: Midwinter 2006 [on line] [idézve: 2006. 01. 22.] [Elérhető: << http://cites.boisestate.edu/civ6i2.pdf >> ]

11 Library 2.0 [on line] [idézve: 2006. 01. 22.] [Elérhető: << http://konyvtaroskisasszony.freeblog.hu/ >> (2005 december 1.)]

12 A magyar kulturális közvagyon feltérképezése. Az Országos Széchényi Könyvtár Könyvtári Intézet, valamint a Neumann János Digitális Könyvtár és Multimédia Központ közös munkaanyaga.

13 Digitalizálási stratégiák : Szakirodalmi szemle / [összeáll. és ford. Hegyközi Ilona]. – Budapest, Könyvtári Intézet, 2006. 93 p. (EuroTéka)

14 Országos Könyvtári Digitalizálási Terv (2007-2013) [on line] [idézve: 2006. 01. 22.] [Elérhető: << www.ki.oszk.hu/dokumentumok/ >>

15 A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak. i2010: Digitális könyvtárak [on line] [idézve: 2006. 01. 20.] [Elérhető: << http://europa.eu.int/information_society/activities/digital_libraries/doc/hu_comm_digital_libraries.pdf >>

16 A főbb vitapontokat a << http://europa.eu.int/information_society/activities/digital_libraries/index_en.htm >> oldalon lehet megtekinteni.