A következő néhány percben az idén 130 éves Országgyűlési Könyvtár két alapvető feladata közül a távolabbi múltra visszatekintővel, a törvényhozás szakirodalmi ellátásával fogok foglalkozni. A könyvtárat ugyanis a képviselőház intézményeként hozták létre 1870-ben, és csak jóval később, 1953-ban vált nyilvánossá a széles olvasóközönség számára.
Annak, hogy ebben a tavaszi időpontban kerül sor a könyvtár tevékenységéről szóló megemlékezésre, szimbolikus jelentősége van. 1870 tavasza ugyanis jelentős mozzanat volt a könyvtár története során. Ekkor kérte a képviselőház könyvtári bizottsága havi 500 forint biztosítását addig, míg a legfontosabbnak ítélt 253 könyvet be nem szerzik.2 Ezt az évet tekintjük tehát az Országgyűlési Könyvtár intézményes működése kezdetének, a könyvtár alapításának. Nyilvánvaló, hogy itt a 130 éves intézmény életének állomásairól, gyűjteményéről, jelenlegi szolgáltatásairól csak töredékes képet adhatunk. Olyan lesz, mint amikor a tükörcserepek a visszatükrözött tárgynak egy-egy részletét villantják csak fel.
A könyvtár megalakítása irányában az egyik első hivatalosnak tekinthető lépésre 1849. június 26-án került sor, amikor a képviselőház alelnöke kinevezte Vasváry Károlyt a “képviselőház könyv- és alirattárnokává”.3 Az időpont különlegességének érzékeltetésére elég idéznem egy másik döntést ugyanarról a napról. Eszerint: “a minisztertanács elhatározza, hogy Komáromnál, a Haynau táborszernagy vezette császári főerőkkel szemben összpontosítja a magyar honvédsereg főerőit.”4 Mint látjuk, a kiélezett politikai helyzet ellenére is fontosnak tartották a könyvtár ügyét. A további előkészítő lépések eredményeként végül 1870-ben kezdte meg tényleges működését a Képviselőházi Könyvtár.
A könyvtár történetének fő tapasztalata az, hogy mindig szoros kapcsolata volt a politikai élettel és a politikai élet kitüntetett szereplőivel, a képviselőkkel.
Ennek illusztrálására említem meg, hogy a könyvtári bizottság elnöke az 1887-től 1950-ig terjedő időszakban a képviselőház mindenkori elnöke volt. E bizottság a Képviselőházi Könyvtárat érintő minden lényeges kérdéssel foglalkozott, illetve joga volt foglalkozni mindennel. A bizottság tagjai olyan képviselők voltak, akik a közélet más területein is kiemelkedő szerepet játszottak. Néhány nevet említek meg mindössze a névsorból:
Pulszky Ferenc (1814–1897): Kossuth pénzügyi államtitkára, később a Nemzeti Múzeum igazgatója.
Irányi Dániel (1822–1892): az 1848-as forradalom kiemelkedő alakja, a 48-as (majd később Függetlenségi Párt) elnöke.
Mikszáth Kálmán (1847–1910): író.
Herczeg Ferenc (1863–1954): író, újságíró, az Új Idők című lap alapítója.
Teleki Pál (1879–1941): Magyarország kétszeres miniszterelnöke.
Kéthly Anna (1889–1976): szociáldemokrata képviselő.
Illyés Gyula (1902–1983): író, költő.
Aczél György (1917–1991): művelődésügyi miniszterhelyettes, a minisztertanács elnökhelyettese.
Nyers Rezső (1923–): pénzügyminiszter, államminiszter.5
A könyvtár életében jelentős változást hozott az 1952-es év, amikor egy minisztertanácsi határozat Országgyűlési Könyvtár néven a Népművelési Minisztérium felügyelete alá helyezte az intézményt.6 Ekkor a szervezeti kapcsolatok ugyan megszakadtak az országgyűléssel, de ez nem jelentette azt, hogy a politikai közélet szereplői, a képviselők ne használhatták vagy ne használták volna az Országgyűlési Könyvtárat. Akkoriban természetesen sokkal kevesebb képviselő vette igénybe, mint akár korábban, akár 1990 után. Abban az időszakban is szükségesnek tartották azonban, hogy könyvtári szolgáltatásokat biztosítsanak nekik. Jó példája ennek az igénynek az Országgyűlés ügyrendje végrehajtásáról 1972-ben kiadott minisztertanácsi határozat.7 Ez a képviselők tájékoztatásában részvételi kötelezettséget ír elő az Országgyűlési Könyvtár számára. Az intézményes kapcsolatokat tovább erősítette Sarlós Istvánnak, az országgyűlés elnökének az a kérése 1987-ben, hogy egy ideiglenes képviselői olvasóteremet létesítsen a könyvtár.
Sajátos időszak volt a könyvtár életében az 1989-es esztendő, amikor az Országgyűlés könyvtára többször adott helyet az ellenzéki politikusok és országgyűlési képviselők megbeszéléseinek.
Új fordulatot az 1990-es év hozott. Akkor Szabad György, az országgyűlés elnöke helyreállította az Országgyűlés és az Országgyűlési Könyvtár történelmileg kialakult szerves kapcsolatát. A könyvtár ekkor ismét az Országgyűlés intézményévé vált. A következő parlamenti ciklus elnöke, Gál Zoltán 1997-ben hozta létre az Országgyűlés Elnökének Könyvtári Tanácsadó Testületét, amely az 1998-as országgyűlési választások után részben megújult összetételben ma is működik.
A képviselők, a bizottságok és szakértőik hatékonyabb könyvtári ellátása érdekében a könyvtár 1991-ben két új szervezeti egységet hozott létre: a Képviselőtájékoztatási Osztályt és a Képviselői Irodaházban működő Képviselői Tájékoztató Központot. Ez utóbbit az Országgyűlés Főtitkári Szervezetével közösen működtetjük. Jelenleg tehát a Parlament épületében és a Képviselői Irodaházban is a képviselők rendelkezésére áll olvasóterem és könyvtári tájékoztató szolgálat.
A szervezeti kérdéseken túlmenő törődést a könyvtárral jól jellemzi Ugron Gábor képviselő ingerült hangú felszólalása a képviselőház egyik, 1893. januári ülésén.8 “Még a régi országgyűlések naplói is hiányoznak innen, pedig ezen magyar országgyűlésnek, mint ama még régibb törvényhozások folytatásának naplói tekintetében igen sokszor szükség lehet helybeli kézi használat végett is arra, hogy a régi magyar országgyűlések naplói meglegyenek.” A felszólalásban kifejezett javaslatra válaszul döntöttek a képviselők az országgyűlési anyagok könyvtári őrzéséről. Szó szerint idézem: “a ház elhatározza, hogy az 1848 előtti országgyűlések vitái és a vonatkozó iratok rendszeresen egybegyűjtessenek; amennyiben eredetiben meg nem szerezhetők, lemásoltassanak, és egészben kiadásra előkészíttessenek.”9
Ez a figyelem nem volt egyedi jelenség. Tisza Kálmán miniszterelnök 1878-ban személyesen nyújtott segítséget a könyvtár nemzetközi cserekapcsolatainak kiépítéséhez. Ennek révén osztrák, német, francia és horvát parlamenti dokumentumok érkeztek a magyar Országgyűlési Könyvtárba. A gyűjtemény gyarapításának ugyancsak fontos mozzanata volt az 1922-es év, amikor Gaál Gaszton házelnök támogatásával Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter törvényjavaslatot nyújtott be arról, hogy a könyvtár minden magyarországi nyomtatványból köteles példányt kapjon. Hasonló módon fontosnak tartotta Gál Zoltán házelnök is a könyvtár köteles példány jogosultságának fenntartását, amikor azt bizonyos jogszabályváltozások megkérdőjelezték. Levélben fordult Magyar Bálint művelődési miniszterhez a jogosultság fenntartása érdekében, és a jogot a könyvtár meg is kapta. A legutóbbi idők fejleménye, hogy az Országgyűlési Könyvtár az Európai Unió letéti könyvtára lett. Abban, hogy Magyarországon elsőként hoztak létre letéti könyvtárat az unió tagállamain kívüli körben, jelentős szerepet játszott Áder János házelnök támogatása is.
A törvényhozás szakirodalmi kiszolgálásának szükségessége ugyancsak hozzájárult a könyvtár dinamikus fejlődéséhez. Az Országgyűlési Könyvtár számos adatbázist készít, melyekben feldolgozza a hazai, valamint a külföldi jogi és politikai szakirodalom széles körét. A különböző adatbázisok összes rekordjának száma megközelíti az egymilliót. Egy részüket CD formátumban is hozzáférhetővé tesszük. A könyvtár témafigyeléseket végez és bibliográfiákat készít, új könyvekről értesítést küld. A legkülönbözőbb képviselői kérdésekhez gyűjt szakirodalmat és statisztikai adatokat, készít fénymásolatokat. Fontos közvetítő szerepet tölt be a hazai és a nemzetközi közgyűjteményekkel, tudományos intézetekkel való kapcsolattartásban. Számos hazai és külföldi adatbázist vásárol; ezekből adatszolgáltatást nyújt a képviselőknek. Új szín a szolgáltatások palettáján a Háttérinformációk, Dokumentumok című sorozatunk, amely a benyújtott törvényjavaslatok egy részéhez gyűjti össze az adott téma hazai és nemzetközi irodalmát, a jogszabályi hátteret, a sajtóban a témával kapcsolatban megjelent cikkeket, az Alkotmánybíróság vonatkozó döntéseit, a külföldi jogi mintákat stb.
Az Országgyűlési Könyvtárról beszélve megkerülhetetlen a kérdés, hogyan használták, használják a képviselők a könyvtárat.
Mikszáth így emlékezik meg Bassó Árminról az első igazi képviselőházi könyvtárnokról: “Eleget búsította, hogy a könyvtárt nem igen látogatják (ti. a képviselők). Ingerkedve csörgette sokszor a kulcsokat, hogy olvasót fogjon, – de sikertelenül.”10
Küffer Béla könyvtárigazgató 1894-ben a következőképpen látta a helyzetet. Egyik írásában saját – “Hogyan olvas a törvényhozó?” – kérdésére fogalmazta meg: “A törvényhozó a dús közéletnek változatos szükségei szerint olvas. Még nem írtak vezércikket valamely új kérdésről, a képviselőház könyvtárában már keresik irodalmát, éspedig a legújabb könyveket, s a többi parlamentnek a legutolsó vitáit róla. … aztán többnyire sürgősen kell, ami kell… Sürgős intézkedés szüksége merült fel valamely kérdésben; holnapra véleményt kell mondani a pártvezérnek: hogyan is áll ez a dolog? Vagy pedig: egy óra múlva fog elhangzani a beszéd; még egy idézetet, egy adatot kell felfrissíteni, egy tényt kiszínezni, egy érvet kiélesíteni. Kell az adat, és pedig most, és ha nincs meg, … nem ér akkor az egész könyvtár annyit se, mint azok a silány rongyok, amikből készült. Ha nincs az a fegyver, ami éppen kell, rossz akkor az egész fegyvertár…”11
Mára természetesen messzire kerültünk a “kulcsok csörgetésének” időszakától. A képviselők könyvtárhasználati szokásai megváltoztak. Napjainkban a képviselők munkáját számos technikai eszköz segíti. Meg kell említenem azt is, hogy a képviselők, a frakciók, a bizottságok szakértők munkáját is igénybe vehetik. A szakértők nagyon fontos összekötő szerepet töltenek be a könyvtár és a képviselők között, a képviselők személyes jelenléte tehát lehetséges, de nem kizárólagos módja a könyvtár szolgáltatásai igénybevételének.
Az elmúlt 130 év során újra és újra felvetődő kérdése volt a könyvtár munkatársainak, hogy jól szolgálják-e a törvényhozás ügyét. A hangyaszorgalommal gyűjtött állomány megfelelő szakirodalmi hátteret biztosít-e, az adatbázisokra, melyeket kollégáink tudásuk legjavát nyújtva készítenek, szükség van-e? A szolgáltatások megfeszített erővel létrehozott újabb és újabb formáira igény van-e?
Megítélésem szerint az aggodalmakra a válasz kettős:
Egyrészt válasz a könyvtár 130 éves története. Remélem, sikerült érzékeltetnem, hogy a képviselők mindenkor nagy figyelmet fordítottak könyvtárunkra, hogy mindig a magukénak tekintették.
Másrészt választ ad az országgyűlés elnöke által alapított Ghyczy Ignác-díj is. A díj a könyvtári munka elismerését célozza; Gál Zoltán és Áder János személyesen adta át munkatársainknak.
Könyvtárunk tevékenységének hasznossága vizsgálatakor azonban helyesen tesszük, ha figyelmesen hallgatjuk Orbán Viktort. Idézem: “Illúziónak bizonyult az az elképzelés, hogy a demokráciában elfogulatlanul mérlegelik az érveket és a véleményeket, s végül kiválasztják a legokosabb megoldást. A dolog nem ilyen egyszerű. A legkisebb ügyben is ezer különböző érdek áll szemben egymással, s minél erősebbek az érdekek, annál kevésbé elfogulatlanok a vélemények, annál nehezebb a higgadt és okos mérlegelés. … Sőt azzal is meg kell barátkoznunk, hogy még csak nem is mindig a legokosabb politikus győz.”12
1 Az előadás elhangzott a VII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál Könyvtáros Klubjában.
2 Képviselőházi Irományok, 1869–1872. IV. kötet 75–87. p.
3 Közlöny, 1849. Június 28.
4 Magyarország történeti kronológiája 3. kötet 699. p.
5 Jónás Károly–Veredy Katalin: Az Országgyűlési Könyvtár története 1870–1995. Budapest, 1995. 40–47. p.
6 2042/1952. számú Minisztertanácsi határozat.
6 2042/1952. számú Minisztertanácsi határozat.
7 1041/1952. számú Minisztertanácsi határozat.
8 Az 1892. évi február hó 18-ára hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója, 1893. január 21. VII. kötet, 14. ülés, 23. p.
9 Az 1892. évi február hó 18-ára hirdetett országgyűlés képviselőházának irományai, 1893. 536. szám.
10 Mikszáth Kálmán Országgyűlési karcolatai. Budapest, 1892. 53. p.
11 Jónás Károly–Veredy Katalin: Az Országgyűlési Könyvtár története 1870–1995. Budapest, 1995. 279. p.