A Tanács – az alapszabálynak megfelelően – a szervezetekbe tömörült tagság képviseleti és az elnökség tanácsadó szerve.

A tanácsi képviselők 1995. január 12-én választották meg az új elnököt Gellér Ferencné személyében. Az elnök egyben tagja az MKE elnökségének és a Magyar Könyvtárügyért Alapítvány Kuratóriumának.
A Tanács saját működésére vonatkozóan az alábbi elvárásokat fogalmazta meg:
• az alapszabályban rögzített autonómia érvényesítését;
• a rendszeres összejövetelek szükségességét;
• a szervezetek, szekciók munkájának megismerését, nyilvánossá tételét;
• az esetleges vidéki összejövetelek (ülések) megrendezését;
• a működési költségek támogatásának lehetőségét az egyesület költségvetéséből (utazás, posta);
• fontos könyvtárpolitikai és szakmai kérdések megvitatását, az Elnökség részvételével;
• a szakmai összetartozás erősítését a tagsággal, a Kamarával és más szervezetekkel a könyvtárügy érdekében.
A Tanács munkájáról a küldöttközgyűlés felé az alábbiakban számolok be

Szervezeti munka
A Tanács rendszeresen ülésezett – 1995-ben és 1996-ban egyaránt 5-5 alkalommal – a könyvtárügyet érintő kérdések megvitatása céljából. Az üléseken lehetőség nyílt állásfoglalásra, ajánlások megfogalmazására. Üléseinken részt vett a főtitkár, vagy az elnökség valamelyik tagja. A Tanács elnöke minden esetben képviselte a tanács véleményét az elnökségi ülésen. Kihelyezett vidéki ülésekre nem került sor, de a szervezetek és szekciók nagyszabású rendezvényein a képviseleti tagok is részt vettek, ill. véleményük megjelent az egyes Elnökségi állásfoglalásokban.
A Tanács levelezését és az információs-kommunikációs kapcsolatot az MKE titkárság látta el a Hírlevél, a szaksajtó útján, ill. az ülésekről készített és továbbított emlékeztetőkkel. A tagok utazási költségeit a küldő szervezetek, ill. a munkahelyek biztosították. Vendégeink voltak a két év folyamán: szakmánk és a rokon szakmák jelentős képviselői, minisztériumi köztisztviselők, kamarai tagok, a szaksajtó szerkesztői, akikkel párbeszédet folytattunk és vitáztunk több fontos szakmapolitikai kérdésben.
Megalakítottuk a Fitz-díj bizottságot, az 1996. évi díjazás már a bizottság javaslata alapján történt. Az 1989 óta kiosztásra kerülő nívódíjat a könyvtárosok szavazatai alapján a könyvtárakban legnagyobb sikert aratott, értékes könyvek kapják. A Magyarországon egy naptári évben megjelent teljes könyvtermésből öt mű részesíthető jutalomban. Tematikai kategorizálás nincs. Ha a díjazott könyv magyar szerző munkája, akkor a szerző, fordítás esetén a kiadó, ill. a fordító kapja az elismerést. A díjat a minisztérium adja de az elbírálást az MKE végzi. A Tanács a technikai lebonyolítást az alábbiak szerint szabályozta:
1. Az MKE Tanácsa 2 évenként más-más szervezetek, ill. szekciók megbízása alapján 5 fős Előkészítő Bizottságot hoz létre;
2. Az Előkészítő Bizottság kijelöli a tárgyévet megelőző év könyvterméséből a díjazásra javasolt műveket, majd értékelő listát készít az év első negyedévben;
3. A javasolt műveket a Tanács tagjain keresztül megismerteti és véleményezteti a könyvtárosokkal;
4. Az Elnökség és az Előkészítő Bizottság a könyvtárosok véleményét is tükröző lista alapján szavazattal választja ki az öt művet.
1996-ban a bizottság tagjai voltak: Bánhegyi Gyuláné a FSZEK oszt. vezetője, a Társadalomtudományi Szekció felkérésére; Szabó Józsefné, a Fehér Megyei Könyvtár oszt. vezetője, az Olvasószolgálati Szekció felkérésére; Horváthné Jakubecz Ilona, a FSZEK Dél-Budai Régiójának igazgatója a Közkönyvtári Egylet felkérésére; Diósiné Csontos Júlia, a Békés Megyei Könyvtár oszt. vezetője, a Gyermekkönyvtáros Szekció felkérésére és Engloner Erika, a BME Könyvtárból, a Műszaki Szekció felkérésére.
Kezdeményezésünkre 1995 őszén 70 könyvtáros kolléga tandíj támogatásban részesült, összesen 350 ezer Ft összegben, az átutalások lebonyolítását a Magyar Könyvtárügyért Alapítvány végezte.
Szakmai kérdések
Az alábbiakban a Tanács napirendjén szereplő legfontosabb kérdésekről szólok.
Konzultációt tartottunk aktuális könyvtárügyi kérdésekről 1995. április 19-én. Vendégünk volt dr. Striker Sándor, az MKM Közművelődési Fóosztályának vezetője. A találkozó aktualitását a minisztériumi átszervezés adta, s ennek kapcsán az az aggodalom, hogyan biztosítható a könyvtárügy egysége? A könyvtári rendszer nem kapja meg a fejlődéshez szükséges feltételeket, az ellátás eddigi színvonala veszélybe került. A problémák szinte valamennyi könyvtártípusban hasonlóak: az alapellátás, a dokumentum beszerzés, az információhoz való hozzájutás korszerű formái, a különböző projektek megvalósításának kérdései vonatkozásában Az önkormányzati törvény a nyilvános könyvtári szolgálat fenntartását az önkormányzatok kötelező feladataként deklarálja, de nem rendel hozzá anyagi forrást, s maga határozza meg, hogy milyen könyvtári ellátást biztosít. A saját hatáskörben történő rendelkezések rossz törekvéseknek nyitnak utat, így történhettek meg az intézményi összevonások (művelődési ház+könyvtár) és az ingatlanok értékesítésével a könyvtárak megszüntetésére. A súlyos financiális kérdések egyes könyvtár típusokat a leszakadás veszélyével fenyegeti. Megfogalmazást nyert az a minisztériumi elképzelés: miszerint érdekeltté kell tenni az önkormányzatokat a dokumentum beszerzés, a fenntartás és működtetés finanszírozásában. Hangsúlyoztuk a központi szolgáltatások fontosságát és díjtételeinek mérsékelt megállapítását. Hiányoltuk a művelődéspolitikai koncepció prioritásait, szorgalmaztuk a könyvtári törvény parlamenti előterjesztését, jogi garanciákat az önkormányzati önkénnyel, nemtörődömséggel, cinizmussal szemben.
Megállapodtunk abban, hogy a közművelődési könyvtárak helyzetével kapcsolatos problémákat (összevonások, szolgáltatások csökkenése, állománygyarapítási problémák) írásban rögzítjük, annak érdekében, hogy szükség esetén megfelelő érvekkel rendelkezzünk.
Az egri vándorgyűlésre előkészítettük és 1995. augusztus 10-én, a Nyílt napon megvitattuk az Érted vagyunk, Polgár! c. kiáltványt.
A könyvtárakat érintő sorozatos atrocitások, a csökkenő erőforrások veszélybe sodorták kulturális és tudományos értékeinket, szolgáltatásaink mennyiségét és minőségét. A közös felelősségre hivatkozva az alábbiak megfogalmazásával a nyilvánossághoz fordultunk.
1. Látogassák könyvtárainkat és fogalmazzák meg igényeiket!
2. Tájékozódjanak a könyvtári szolgáltatások lehetőségeiről!
3. Védelmezzék a könyvtári szolgáltatásokat!
4. Támogassák a könyvtárak fenntartását!
1995. november 22-én került sor Poprády Géza főigazgató úr tájékoztatására, az OSZK központi szolgáltatásainak módosítása vonatkozásában.
Vendégünk volt az MKM Nemzeti Örökségünk főosztálya részéről Bodó Sándor, a Közművelődési főosztály részéről Bariczné Rózsa Mária.
A főigazgató úr ismertette azt a költségvetési hiányt, ami indokolja a nagyméretű létszámcsökkentést, a feladatok átszervezését, s a nemzeti könyvtári feladatokon túli szolgáltatások elhagyását. A döntés érintette az Új Könyvek, a Könyvtári Levelezőlap és a KMK Koordinációs Osztályt működését. A megváltozott gazdasági helyzet – amely valamennyi könyvtárat egyaránt érint – kényszerpályára lökte az OSZK-t, s ezzel váratlanul súlyos helyzetet teremtett a könyvtárak számára.
A Tanács úgy határozott, hogy szorgalmazza a központi szolgáltatások kérdéskörének újra tárgyalását és felkérte az MKE Elnökséget tegyen meg mindent az ÚK és Könyvtári Levelezőlap fenntartásának újra gondolása érdekében.
Ezekben a kérdésekben a Tanácson kívül több fórumon is folytak egyeztetések, amelyeken a tanácsi képviselők más-más funkcióban vettek részt. Az azóta megszületett megoldás nem a Tanács érdeme, de az tény, hogy a Tanács kezdeményezte a nyílt vitát az együttgondolkodás és jobbítás szándékával és a szakmai szolidaritás jegyében.
1996. április 18-ai ülésünkön a könyvtári szaksajtóval foglalkoztunk. Pogány György történeti bevezetője után arra kerestük a választ:
1) vajon szükséges-e a magyar könyvtárügy számára annyi folyóirat, amennyi jelenleg van?
2) van-e lehetőség arra, hogy a 3K a korábbi népszerű Könyvtáros profiljához hasonlítson?
3) megfelelő-e a lapok tematikája, szerkezete, írói gárdája, szerkesztője, kiadói politikája, külleme stb.?
4) hol és mennyiben kellene változtatni a lapok szerkezetén, tematikáján?
5) megengedhető-e, hogy végleg eltűnjön a Könyvtári Levelezőlap, ez a könyvtárosok körében népszerű folyóirat?
6) hogyan pótolható és pótolható-e egyáltalán a Könyvtári Levelezőlap?
7) van-e lehetőség arra, hogy az ÚK, mint önálló folyóirat jelenjen meg, s nemcsak könyvtárosi körökben, de nyilvánosan, újság standokon is kapható legyen?
megfelelő-e a lapgazdák jelenlegi felállása, tud-e javasolni valami más megoldást?
A Tanács állásfoglalása szerint a meglévő lapok fontosak a szakmának, azonban megjelenésüket támogatni szükséges, mert ez a kis szakma nem tudja eltartani folyóiratait. Valamennyi folyóirat kiadása áldozatvállalást kíván, a kérdés csupán az, hogy melyik folyóirat kiadását vállaljuk fel. A szaksajtó pillérei: a Magyar Könyvszemle, a Könyvtári Figyelő és a TMT. A 3K-nak profilváltásra lenne szüksége, talán a Levelezőlap értékeit kellene átmentenie frissességben, stílusban. A Tanács a szakmai lapok megtartása és azoknak a Nemzeti Kulturális Alap részéről történő támogatása mellett döntött és felkérte az EInökséget ennek a koncepciónak a képviseletére.
Október 17-én került sor a könyvtári törvény koncepciójának véleményezésére. Az idő rövidsége miatt a Tanács elnöke írásban kérte a véleményeket. (A 30 testületi tagból tizenketten éltek ezzel a lehetőséggel) a rendkívüli elnökségi ülésen – ahol sorról sorra történt a törvényszöveg egyeztetése – a Tanács elnöke jelezte a véleményeket, ill. lényegi eltérés esetén annak külön feltüntetését kérte.
A tanácsi munkákban is elérkeztünk a választási ciklus félidejéhez. Tisztelettel kérem a küldöttközgyűlést beszámolóm elfogadására és az elkövetkező két évre szóló tartalmi iránymutatásra.