1. Az Egyházi Könyvtárak Egyesülése
Az Egyházi Könyvtárak Egyesülését 1994. november 8-án hoztuk létre, s körülbelül egy év múltán hivatalosan bejegyzett egyesülés lett. A német katolikus teológiai könyvtárak munkaközösségének (AKThB) biztatására és mintájára alapítottuk meg, azonban ökumenikus jelleggel. Jelenleg 42 tagja van az egyesülésnek: katolikus, református, evangélikus, zsidó, unitárius és szerb ortodox könyvtárak, szinte mindazon intézmények, amelyeket egyszerűen “egyházi” könyvtáraknak szoktak nevezni. Azonban ez az elnevezés csak részben fedi a valóságot, hiszen például a református tagkönyvtárak között vannak régi állománnyal rendelkező iskolai könyvtárak, a katolikusok között egyetemi, egyházmegyei és szerzetes könyvtárak stb. De nehéz volna csupán az “egyházi” kategóriába beszorítani az Országos Rabbiképző Intézet könyvtárát, amely ilyen értelemben egyházi, de ugyanakkor főiskolai, valamint szakkönyvtár is.
Egyesülésünket meghívta tagjai közé a Teológiai Könyvtárak Egyesüléseinek Nemzetközi Tanácsa (Conseil International des Associations de Bibliothéques de Théologie), amely elsősorban az európai szervezeteket fogja össze – de vannak tengerentúli tagjai is –, szintén ökumenikus jelleggel. A Conseil az 1996. évi közgyűlését az ezer éves magyar könyvtárügy iránti megbecsülésből Pannonhalmán tartotta. Hogy még nem vagyunk ennek a nemzetközi, az Európai Unió által is elfogadott tanácsnak a tagjai, annak elsősorban anyagi okai vannak. Az említett két szervezettel állandó kapcsolatban állunk, részt veszünk évi közgyűléseiken, megkapjuk beszámolóikat. Mindezek lehetővé teszik a tájékozódást nem csupán a más országokban létező szervezetek munkájában, hanem az egyes jelentős teológiai és egyéb könyvtárakban is.
2. A közelmúlt története
Ha meg akarjuk ismerni az egyházi könyvtáraknak a mai tudományos életben betöltött szerepét, szükségesnek látszik néhány közismert történelmi eseményt emlékezetbe idézni. 1948-ban az iskolák államosításával azok könyvtárai, majd 1950-ben, a szerzetesrendek működésének betiltásával az egyes házak, tanulmányi intézetek könyvtárai is állami tulajdonba kerültek, néhány kivételtől eltekintve. A jószándékú megmentési kísérletek sokszor csak tetézték a kárt.
Az államosítás hatalmas kulturális veszteséget jelentett minden felekezet számára – elsődlegesen a szerzetesrendeknek –, de ugyanakkor az egész magyar kultúra egészének is. A begyűjtött hatalmas könyvanyag egy részét a Kultúra Kereskedelmi Vállalat útján külföldön értékesítették – ez a rész tehát véglegesen elveszett a magyar tudomány, a nemzeti művelődés egésze számára –, a gyűjtemények legértékesebb részeit pedig a nagy könyvtárak vették állományba. Így ezek a kincsek az országban maradtak, de kiszakítva a történelmi fejlődés által létrejött szerves egységükből lehetetlenné tették a további kutatások egész sorát (possessor- és provinenciakutatás, olvasási és beszerzési szokások, hogy csak néhány könyvészeti témát említsünk).
Az iskolák és a szerzetesházak könyvtárain kívül talán a Sárospataki Református Kollégium Nagykönyvtára szenvedte a legnagyobb kárt, ezt a megszálló szovjet hatalom okozta. Természetesen az államosított anyag is szenvedett kárt betörések, szándékos rongálások következtében, de az egyházi tulajdonban maradt könyvtárak is negatív eredménnyel élték át az elmúlt évtizedeket: az állomány szerves gyarapítása, a régi, pótolhatatlan értékű anyag megfelelő és korszerű védelme sok esetben igen nagy hiányosságokat mutatott, legtöbbször nem az egyháziak hibájából, hiszen nem volt ezeknek a feladatoknak az ellátására megfelelő és elégséges anyagi hátterük. Ez a rövid összefoglalás is világossá teheti, hogy a jelenleg tapasztalható hiányosságokért nem lehet az egyházakat – különösen nem “az” egyházat – elmarasztalni és felelőssé tenni. Néhány ellenkező esettől eltekintve az egyházi könyvtárak fenntartói és kezelői megtettek annyit, amennyit meg tudtak tenni. Ebben az igyekezetükben az elmúlt időkben is kaptak anyagi támogatást az államtól állományvédelemre, restaurálásra.
3. Az egyházi könyvtárak helye a nemzeti kultúrában
Itt most nincs mód arra, hogy részletes statisztikát adjak az egyes könyvtárakról vagy hogy bemutassam speciális állományukat. Ha azonban éppen ezt a speciális jelleget tekintjük, akkor az OSZK-nál vagy az egyetemi könyvtáraknál lényegesen kisebb állományú könyvtáraknak is megvan a helye a magyar kultúrában.
Ennek elismeréséért sajnos még ma is harcolnunk kell nem egy esetben. Találkozunk olyan jelenségekkel, amelyek az egyházi kultúrát, ezen belül a könyvtárakat, megpróbálják kirekeszteni a nemzeti örökség egészéből, sőt alapjában kérdőjelezik meg az egyházak, a felekezetek szerepét a tudományban, művelődésben, kultúrában. Véleményünk szerint – s reméljük, véleményünk egyezik a tudományos élet és a könyvtárügy irányítóinak és dolgozóinak a véleményével nem hogy kirekeszteni, de még csak elkülöníteni sem lehet az egyházi kultúrát a nemzeti vagy az egyetemes emberi kultúra egészétől. Az egyházi kultúra szerves része az egyetemes kultúrának, sőt voltak századok, amikor az egyes egyházak voltak iskoláikban és könyvtáraikban a művelődés egyetlen hordozói. Ezekben a könyvtárakban megteremtették, megőrizték és továbbadták a kultúrát, s ezt a tényt csak nagyon elfogultan és ellenségesen lehet tagadni.
Adminisztratív okokból lehet különbséget tenni egyházi tulajdonban lévő, állami, egyetemi vagy önkormányzati könyvtárak között, de ez csak kívülről ráerőszakolt megkülönböztetés lehet – ellene adott esetben tiltakozunk is –, azonban a lényeget nem érintheti: a könyvtárak, miként a levéltárak, muzeális gyűjtemények, oktatási intézmények is, részesei egy nemzet, jelen esetben a magyar nemzet kultúrájának, kulturális örökségének.
4. Az egyházi könyvtárak szolgáltatásai
S ezek a könyvtárak most szolgálattételre jelentkeznek, amint tették az egyházak a tudományos élet más területein, az oktatásban és nevelésben az óvodától az egyetemig, és a szociális területen, a sérült gyermekekkel való foglalkozástól az öregek gondozásáig. Emlékeztetve Gyulay püspök úr annak idején nagy feltűnést keltő cikkére: sok sebből vérző elgyengült Sebestyénként az egyházi könyvtárak is szolgálattételre jelentkeznek.
A tudományt kívánják szolgálni könyvtáraink úgy is, mint tudományos könyvtárak – ezt a címet már korábban megkapta több könyvtárunk. Az Egyesülés jelentősebb állománnyal rendelkező tagkönyvtárai eddig is benne voltak a hazai és a nemzetközi könyvtárközi kölcsönzés rendszerében, fogadták a kutatókat, másolatokat és mikrofilmeket bocsátottak rendelkezésre, kiállításokra kölcsönöztek anyagot.
A kulturális törvény vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően könyvtáraink többségükben a nyilvános könyvtárak sorába kívánnak tartozni, ennek megfelelően meg akarnak felelni minden kritériumnak. A kutatnivaló sok. Mivel az elmúlt évtizedekben bizonyos körök nem akartak tudomást venni ezekről a könyvtárakról vagy lebecsülték jelentőségüket, ugyanakkor a tudományos kutatók nem választottak vagy nem választhattak tudományos fokozat elnyeréséhez olyan témát, amelyhez egyházi könyvtárakban végzendő kutatás kellett volna, nagyon sok, tudományosan még fel nem tárt anyag áll ezekben a könyvtárakban rendelkezésre. Ezt a hatalmas anyagot a többi könyvtár nevében is felkínálom a kutatóknak. Itt nem csupán vallási, egyháztörténeti kutatásokra gondolok, hiszen a még fel nem dolgozott, korábban elhanyagolt “kis irodalom” (alkalmi költemények, szónoklatok, prédikációk) tömege áll a kutatók rendelkezésére, sokszor kéziratos formában is. A kézirat-katalógusok az OSZK segítsége folytán mindenütt elérhetők.
5. Összefoglalás
Befejezésül szeretném megköszönni a lehetőséget, hogy bemutathattam könyvtáraink egyesülését, beszámolhattam nehéz helyzetünkről, kiállhattam amellett, hogy az egyházi könyvtáraknak is helyük van a magyar tudományos élet egészében, s felkínálhattam szolgáltatásainkat. De szeretnék köszönetet mondani azoknak a kollégáknak is, akik könyvtári vezetőkként vagy közkatonákként erejükhöz képest a nehéz évtizedekben is segítettek bennünket. Hadd írjam le így: Isten áldja meg őket minden legkisebb gesztusukért is.
* Az MTA Könyvtári Bizottsága kibővített ülésén elhangzott hozzászólás szerkesztett változata.