A közkönyvtárak az Egyesült Államokban és Európában létrejöttüktől kezdve a kirekesztés nélküli nyilvánosságot képviselő intézmények voltak. Soha nem állt távol tőlük a hátrányos helyzetűek befogadása, de ezek a kezdeményezések elszigeteltek maradtak, személy- vagy intézményfüggők, nem szabályozottak, kivételes lehetőségként és kevesek számára léteztek. 1

Magyarországon is sokféle szolgáltatást indítottak a rászorulóknak, ezek közül számos példaként szolgálhat. Általánossá azonban nem válhatott a segítséget igénylő csoportok ellátása, mert hiányoztak a feltételek: a képzés csak az utóbbi másfél évtizedben fordít figyelmet a speciális ismeretek oktatására, és nem álltak rendelkezésre technikai eszközök és bevált módszerek sem. Úttörőként látott napvilágot az a néhány írás – és kötet -, amelyek szerzői megosztották a könyvtárosokkal egyéni tapasztalataikat. Napjainkra azonban megváltozott a helyzet, az alap- és továbbképzések segítik az elméleti felkészülést, megteremtődtek a külföldi tapasztalatszerzés lehetőségei, és megszülettek azok a jogszabályok, amelyek – a sok helyütt még hiányzó anyagi feltételek biztosításával együtt – esélyegyenlőséget teremtenek valamennyi használó számára. 2

A szombathelyi Berzsenyi Dániel Könyvtár többféle szolgáltatást működtetett jogelődjével közös 120 éves története során. Az első világháború idején a szombathelyi kórházban ápolt katonáknak juttattak el olvasnivalót, a két világháború között vidéki olvasóiknak postán küldték el az igényelt könyveket. Megszervezték a házhozszállítást, e célból kerékpárt is beszereztek. 1945 után azonban hosszú ideig nem jutott figyelem a hátrányos körülmények között élőkre. 1979-ben éledt újjá a házi kölcsönzés szolgáltatása, amely az azóta eltelt 25 évben folyamatosan működik. Az idős koruk vagy betegségük miatt házhoz-ágyhoz kötött emberek ellátását jelenleg három olvasószolgálatos munkatárs végzi. Vakok és csökkentlátók részére hangoskönyveket megjelenésük óta vásárolunk és szolgáltatunk. Munkatársaink a ’80-as években biblioterápiás foglalkozások közreműködői voltak a Megyei Kórház Ideg- és Elmeosztályának foglalkoztatójában. Befogadtuk a hajléktalanokat, segítő szolgáltatásokat indítottunk munkanélküliek részére, deviáns fiatalokkal foglalkoztunk. 3

Sajnálattal kellett azonban tapasztalnunk, hogy az épület adottságai a lehetséges igénybevevők egy részét – az akadálymentesség feltételének hiánya miatt – kizárják a személyes használatból. Azt is tapasztaltuk, hogy sokan szereztek a sajtóból, valamint a kapcsolattartóktól tudomást szolgáltatásainkról, de nem épült ki, vagy nem vált rendszeressé a kapcsolat a szociális ellátó intézményekkel (amelyek többsége az elmúlt évtizedben alakult), az önsegítő csoportokkal, a nyugdíjasok klubjaival, és nem aktív az együttműködés a fogyatékkal élők helyi csoportjaival sem.

2002. augusztus 17-étől – a felújított és kibővített épület átadásával – megteremtődött a teljes akadálymentesség, ezzel lehetőség nyílt mindazok invitálására, akik számára a körülmények nem tették lehetővé a korábbi használatot. Könyvtárunk ma 4400 m 2 -en működik, a több mint 120 éves gyűjtemény közel 400 ezer kötet könyvet, 30 ezer időszaki kiadványt, 1700 videokazettát, 25 ezer hangzó és 90 ezer egyéb dokumentumot tartalmaz. A Vas megyei és lakóhelyi könyvtárhálózat központi intézménye, az ODR szolgáltató tagja, kisebbségi alapkönyvtár. Beíratkozott olvasóinak száma 2003-ban 12 293 fő, 243 248-an keresték fel személyes látogatással.

Bár a gyűjtemény és a szolgáltatások alkalmasak a használók széleskörű igényeinek kielégítésére, a tervezés időszakában feltérképeztük a célcsoportok minőségi ellátását segítő pályázatokat. Különböző támogatásokkal (Fogyatékosok Esélye Közalapítvány 2, NKA Könyvtári Kollégium 2, NKÖM: A könyvtár nem csak a látóké) 2003-2004-ben összesen több mint másfél millió forint értékben bővült hangoskönyv gyűjteményünk, valamint irodalmi és zenei CD-állományunk, kölcsönözhető CD-lejátszókat vásároltunk, nagyítók és öregbetűs könyvek segítik a csökkentlátókat. Az épület felújításával együtt bővített információs infrastruktúra a látáskorlátozottak számára is tartalmazott használati eszközt: felolvasó programmal működő számítógépet. Az egyik támogatás a meglevőnél korszerűbb szoftver beszerzését tette lehetővé.

A 2002-2003-ban kidolgozott esélyegyenlőségi programunk 4 elindításához biztos hátteret és lendületet adtak a sikeres pályázatok. A Fogyatékosok Esélye Közalapítvány a beadás egyik feltételeként a támogatandó csoportok létszámát kérte, így fel kellett térképezni a célcsoport nagyságát a megyében és a városban. A program kivitelezésében már támaszkodhattunk ezekre az adatokra.

Az esélyegyenlőségi program célkitűzései

1. Felvenni a kapcsolatot a szociális ellátó intézményekkel, önsegítő csoportokkal, a nyugdíjasok és a fogyatékkal élők szervezeteivel.

2. Felkeresni a célcsoportokat, és tájékoztatni őket a könyvtár nyújtotta lehetőségekről, a kiválasztott szolgáltatások igénybevételének módjáról.

3. Pályázati támogatások segítségével bővíteni a célcsoportok által igényelt dokumentumbázist és eszközöket.

4. A fogyatékkal élők számára csökkenteni a könyvtárlátogatás anyagi terhét: biztosítani a díjtalan igénybevételt és az együttműködési megállapodás szerinti egyéb kedvezményeket.

A program irányítását az olvasószolgálati osztályvezető (a tervezet készítője) végzi négy olvasószolgálati könyvtáros bevonásával (a végrehajtás feladatába több ponton kapcsolódnak be további kollégák). A munkatársak kiválasztásánál számos dolgot kellett megfontolni: legyen jó empátiás és kommunikációs képessége, érdeklődjön a hátrányban élő emberek iránt, az együttérzése soha ne csapjon át sajnálkozásba, ne okozzon gondot számára a kapcsolatteremtés emberekkel és az intézmények hivatalos képviselőivel. Legyen képes bemutatókat, kisebb előadásokat tartani, szervezni a foglalkozásokat és látogatásokat házon kívül és belül.

A felsorolt személyiségjegyek és készségek elvárása talán túlzónak hathat, de a célcsoportok tagjai különösen érzékeny, sérülékeny és számos esetben passzív emberek. A program tervezésekor a legnagyobb gondot az okozta, hogy ne leereszkedő ajándékként kapják meg a felajánlott lehetőségeket, hanem éljenek a mindenki számára egyenlően biztosított jogokkal. Egyik közreműködő munkatársunk a Könyvtári Intézet akkreditált tanfolyamait (Esélyegyenlőség biztosítása a könyvtári ellátásban I-II.) végzi, és az itt szerzett ismeretei hasznos segítségnek bizonyultak.

Három munkatárs között osztottuk fel az elérendő csoportokat:

- fogyatékkal élők köre;

- szociálisan hátrányos helyzetűek;

- 14 éven aluli fizikai, szociális és etnikai hátrányban élők köre.

A program írásos tervezetében vázlatosan sorra vettük mindazokat a szolgáltatásokat, amelyeket első lépésként fel tudunk ajánlani (könyvtárlátogatás, kihelyezett könyvtárbemutató, csoportos zenehallgatás, filmvetítés, egyeztetett egyéni könyvtárlátogatás). Arra számítottunk, hogy az igények csak az első néhány látogatás után, a tapasztalatok birtokában fogalmazódnak meg.

A szervezés és kapcsolatteremtés feladata sokkal több időt igényelt a tervezettnél. Bár az indulást felkészítő beszélgetések előzték meg, mégis újra és újra vissza kellett térni az egyes csoportokhoz egyeztetés céljából. A kapcsolatra kész feleknek együttműködési megállapodást ajánlottunk fel, amelyben egységesen szerepeltek a következők:

1. A könyvtárat önállóan használó fogyatékkal élő személyek részére ingyenes beiratkozást teszünk lehetővé.

2. A szervezet vagy intézmény jogosult a csoportos kölcsönzésre.

3. Ingyenes alapfokú számítógép-kezelői vagy internethasználói tanfolyamon vehetnek részt (ezt kiterjesztettük a tisztségviselőkre és az intézmények munkatársaira is).

4. Előadótermeinket térítésmentesen engedjük át kulturális rendezvényeik, megbeszélések, termék- és eszközbemutatók céljára.

Ezeken kívül speciálisan az adott szervezethez tartozók könyvtárhasználatát segítő kedvezmények is bekerültek a megállapodásokba, valamint a könyvtár minden partnerétől azt kérte, hogy véleményezzék és támogassák a program célkitűzéseinek megvalósítását segítő pályázatait.

Együttműködés írásba foglalására került sor a MVGYOSZ Vas Megyei Szervezetével, a Mozgássérültek Vas Megyei Egyesületével, a Siketek és Nagyothallók Vas Megyei Szervezetével, a Fogyatékosok Támogató Szolgálatával és a Fogyatékkal Élők Napközi Otthonával, valamint a Misszió Közhasznú Egyesülettel (daganatos betegeket támogatnak).

Nem dokumentált a kapcsolat a Szociális Szolgáltató Központtal, a város nyugdíjas klubjaival, valamint az időseket és fogyatékosokat gondozó szociális otthonokkal.

A 2003 végén elindított programunk számos eredményt hozott. Megszerveztük a csoportos könyvtárlátogatásokat, segítjük az egyéni használatot (pl. hangos könyvtári kalauzzal), személyre szóló szolgáltatásokat dolgoztunk ki. A nyugdíjasokkal foglalkozó munkatársunk kihelyezett, PP-bemutatóval színesített könyvtárbemutatókat, könyv- és egyéb dokumentumismertetést, ünnepi alkalmakra (pl. október 6.) előadásokat tartott klubokban, szociális otthonokban. A Szociális Szolgáltató Központ Idősek Szabadegyeteme 2004-2005. évi programjában könyvtárunk munkatársai is szerepelnek előadóként. Számos nyugdíjas, az őket segítő munkatársak és önkéntesek vettek részt ingyenes tanfolyamainkon, intézményünkbe szervezték összejöveteleiket; eligazító előadásokon és eszközbemutatókon vettek részt többek között a mozgássérültek. A Támogató Szolgálat szállításra alkalmas járművével juttatta el a mozgásukban szinte teljesen korlátozott fiatalokat intézményünkbe.

A 14 éven aluli fogyatékkal vagy hátránnyal élőket képző és támogató intézményekkel (iskola, családsegítő) a korábban is jól működő kapcsolat élénkítése volt a feladat. Egyik pályázatunkat roma fiatalok részére készítettük, amelynek keretében olvasmánynépszerűsítő foglalkozásokat és versmondó versenyt szerveztünk. A versenyre az év végén került sor. Nagy öröm számunkra, hogy a családokat is sikerült könyvtárlátogatásra és közreműködésre invitálnunk.

Kamaszoknak önismereti foglalkozásokat tartottunk a gyermekkönyvtárban és három fiókkönyvtárban. Megszerveztük az integrált gyermekfoglalkozásokat 2. osztályos Down-kóros gyermekek részvételével. Ennek támogatására pályázatot nyújtottunk be, de függetlenül a nagyon szükséges támogatás elnyerésétől, a foglalkozásokat elindítjuk. A csoport részére az oktatást-szemléltetést segítő könyveket ajándékoztunk.

A szervezésben, a látogatásokban és az egyéni használatban segítőként résztvevő munkatársaknak sok szép pillanatot jelentettek ezek a találkozások: az értelmi fogyatékos fiatalok öröme a látnivalókon, az, ahogy kikövetelik a rendszeres csoportos látogatást, a mozgásában teljesen korlátozott fiatal lány mindenre kiterjedő érdeklődése, a személyes kapcsolatok, a szüleivel rendszeresen ellátogató fiú ragaszkodása ahhoz, hogy naponta találkozhasson kedves Mazsi nénijével. Ezek mind-mind új lendületet adnak a néha nagyon sok erőfeszítést kívánó munkának.

A személyes könyvtárlátogatásokon túl olyan szolgáltatásokat is igénybe vehetnek a megszólított közösségek tagjai, amelyekhez nem kell felkeresniük az intézményt. A pályázati támogatásokkal jelentősen bővítettük hangoskönyv- és CD-gyűjteményünket. Ezekről hangos, tematikus ajánló katalógust készítettek a zeneműtár munkatársai az egyik pályázaton nyert összegből vásárolt stúdióberendezés segítségével. Könyvtárismertetőinket nyugdíjasok és siketek számára feliratos CD-ROM-on sokszorosítottuk. Kazettán és audio CD-n is hallgatható könyvtári kalauzunk. Használatukkal a nehezen kimozduló emberek is tájékozódhatnak, és választhatnak az ajánlott dokumentumokból. A segítők, a családtagok vagy a házi kölcsönzést végzők így sokkal könnyebben láthatják el őket.

A korábbiakban nem részletezett házi kölcsönzési szolgáltatásunk megújításának felelőse a programba bevont negyedik munkatárs. Ez a szolgáltatás a pillanatnyilag 15 ellátottal kiegyensúlyozottan működik, de tudjuk, hogy a város lakói közül sokak számára – akik maguk is igénylők lehetnének – ismeretlen. A médiában megjelenő népszerűsítéssel eddig óvatosak voltunk, azt szerettük volna elérni, hogy biztos lábakon álló és bejáratott szolgáltatásokat hirdethessünk meg. Tapasztalataink azt mutatják, hogy felkészültünk a további igénybevevők jelentkezésére. Vannak információink arról, hogy valamennyi rászoruló nem tagja a felkeresett szervezeteknek, vagy nem aktív velük a kapcsolata. Azért, hogy hozzájuk is eljussanak a hírek az igénybe vehető szolgáltatásokról, élnünk kell a sajtó nyújtotta nyilvánossággal.

Nem tagadhatjuk azonban, hogy vannak gondjaink. Ezek a szolgáltatások, a kapcsolattartás és a felkészülés időigényes munkák. Az ezeket végző kollégák olvasószolgálati könyvtárosként két műszakban dolgoznak, nagy forgalmú részlegekben. Sok szervezéssel, átcsoportosítással érhető el, hogy a zökkenőmentes napi szolgálat mellett legyen idő erre a többinél sokkal több energiát igénylő feladatra.

Amikor indult a programunk, már tudtuk, hogy ezen a területen gyors és látványos sikerekre nem számíthatunk. Azzal is szembe kellett néznünk, hogy folyamatos munkával járó feladat teljesítésére vállalkoztunk, ám időnként vissza kell menni a kezdetekhez, újra felépíteni a kapcsolatot. Számítottunk kudarcokra, elutasításokra. Ilyenkor más módszerre, hatásosabb próbálkozásra volt szükség.

Nem hihetjük, hogy a fogyatékkal, illetve hátrányban élők között nagyobb arányú a könyvtárhasználók száma, mint a környezetünkben élő többi embernél. A statisztikai adatok alapján azonban még a 15 százaléktól is messze vagyunk Jelenleg közel ötven kedvezményes egyéni beiratkozott olvasónk van, csoportos látogatásokon kb. 200-an vettek részt, kihelyezett rendezvényeink látogatottsága megközelíti az 1000 főt (ebben a nyugdíjasok is szerepelnek). A számok azt mutatják, hogy létezik az igény azokban, akik eddig különböző okokból nem tudták felkeresni az intézményt.

Terveinkben a szolgáltatás körébe vonandó csoportok között találhatók a betegek segítő szervezetei, a munkanélküliek és a nagycsaládosok. Mindhárom csoport esetében voltak próbálkozásaink, eddig kevés dokumentálható eredménnyel.

Összegzés

Elmondhatjuk, hogy programunk működik, az egyéni használók rendszeresen felkeresik könyvtárunkat, a csoportos látogatásokra igény van, kihelyezett rendezvényeink és foglalkozásaink örömet szereznek a résztvevőknek.

Tapasztalataink alapján azonban néhány megfontolásra érdemes javaslatot szeretnénk tenni. Az esélyegyenlőség biztosítása a könyvtárakban – ahogyan minden más közintézményben – először anyagi kérdés. Ma még, sajnos, kevés épület használható kerekes székkel vagy nehezen mozgó idősek számára. Ha az akadálymentesség adott, akkor sorra vehetjük mindazokat az eszközöket, amelyek segíthetik a fogyatékkal élők könyvtárhasználatát. Ezek, valamint a szoftverek rendkívül drágák, költségvetésből elérhetetlenek. A pályázati támogatások bizonytalanok, aránytalanul sok munkaidőt emészt fel a velük való foglalatosság. A legfontosabb tényező azonban a munkatárs, akinek napi feladatai mellett kell vállalnia a sok ráfordítást igénylő feladatot, aki hajlandó képezni magát és munkaidőn túl is maradni, ha szükséges.

Az utóbbi időben több olyan felsőfokú képzettségű fiatal könyvtáros keresett munkát intézményünkben, aki fogyatékkal éli az életét. Státusaink betöltöttek, így nem lehetett ajánlatunk számukra. Felvetődött azonban a gondolat, hogy a bemutatott programban nagy szükség lenne olyan szakemberekre, akiknek személyes tapasztalatuk van a hasonló sorsúak igényeiről, emellett ismerik a könyvtári szolgáltatásokat. Statisztikákból tudott, hogy kevesen dolgozhatnak a fogyatékkal élők közül, pedig számukra rendkívül fontos az értelmes elfoglaltság lehetősége. Az esélyegyenlőség megvalósítását – ami a könyvtárak számára is kötelezettséggé vált a 2003. CXXV. tv. értelmében – központi keretből olyan céltámogatással segíthetnék, amelynek része az ő alkalmazásuk lehetősége is.

JEGYZETEK

1 Katsányi Sándor: A könyvtár szociális feladatai. In: A könyvtár szociális funkciója. Budapest: OSZK-KMK, 1995. 5-23. p.

2 Bartos Éva: Koncepció a hátrányos helyzetűek könyvtári ellátására. = Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 2004. 8. sz. 10-11. p.

3 Pallósiné Toldi Márta: Könyvtárosok biblioterápiás szerepben. = Könyvtáros, 1986. 5. sz. 282-285. p.
Nagy Éva : Idősek könyvtári ellátása házi kölcsönzéssel. In: A könyvtár szociális funkciója . Budapest : OSZK-KMK, 1995. 70-75. p.
Szabóné Horváth Mária: Fiókkönyvtár a közgyűjtemény és a szociális foglalkoztató határmezsgyéjén. Uo. 129-137. p.
Nagy Éva: Hajléktalanok, munkanélküliek a hírlapolvasóban. = A Vas Megyei Könyvtárak Értesítője, 1995. 2. sz. 8-10. p.

4 Nagy Éva: Programvázlat nyugdíjasok és fogyatékkal élők könyvtári ellátásának javításához. Kézirat.