A nyilvános könyvtár a demokratikus társadalomban

Kategória: 1997/10

A hazai könyvtárügy, a könyvtári élet kétségkívül legnagyobb eseménye, hogy elkészült a könyvtári törvény tervezete. A tervezetet, amelyet két másik kulturális törvénnyel együtt fogadott el júliusban a kormány, még ősszel benyújtják a parlamentnek, hogy sürgősségi eljárással tárgyalják.
A könyvtári törvényjavaslat “A kulturális javak védelméről és a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló törvényjavaslat”-nak a része, és nagyon is végiggondolt koncepcionális döntés alapján lett a címe a már idézett, A nyilvános könyvtári ellátásról szóló cím.
Ezt a kifejezést – nyilvános könyvtár – a törvénnyel együtt kívánjuk meghonosítani a hazai kulturális, szorosabban véve a könyvtári életben.
A demokratikus társadalom napjainkban válik információs társadalommá. Olyan társadalommá tehát, amelyben az információnak központi helye van. Az információ birtoklása, hozzáférhetővé tétele és szétsugárzása a társadalom meghatározó jellemző vonása.
Amennyiben az információs társadalom legfontosabb jellemzője az információ és az információhoz való viszonyulás, akkor az információt gyűjtő, tároló, feldolgozó és szétsugárzó intézmény ennek a társadalomnak az alapintézménye.
Mindezek alapján a társadalom és a könyvtár kapcsolatának jövőképét a következőképpen fogalmazhatjuk meg:
az információs társadalom alapintézménye a nyilvános könyvtár. A készülő törvény ennek a jövőképnek a megvalósítását szolgálja.
A nyilvános könyvtár – a törvénytervezet koncepcióját előkészítő munkabizottság véleménye szerint, és ezt tükrözi a koncepcióból készített kodifikált szöveg is – a kialakuló demokratikus társadalom adekvát könyvtári formája.
Ez a kategorikusnak tűnő kijelentés csak akkor telítődik meg valóságos tartalommal, ha összehasonlítjuk a társadalom kívánalmait (igényeit) a törvényben megjelenő könyvtári modell nyújtotta lehetőségekkel, és az egybevetés eredménye igazolja az állításunkat.
A demokratikus társadalom követelményeiből kiindulva azt mondhatjuk, hogy a nyilvános könyvtár akkor szolgálja leginkább a társadalmat, ha minden szempontból nyitott könyvtár.
Az előbbi szempontok következetesen megtalálhatóak a törvénytervezetben. Nézzük sorjában.
Az állampolgárok szempontjából mit biztosít, mit nyújt a törvény?
A használó, az adófizető állampolgár érdeke áll a törvénykezés középpontjában, megegyezően minden demokratikus ország könyvtári törvényével. A preambulumban ezt így fogalmaztuk meg: “A könyvtári rendszernek az állampolgárok érdekeit kell szolgálnia.”
Ez a gondolat a törvénnyel megvalósítandó legfontosabb cél.
Az 1. §-ból idézve:
“mindenki számára biztosítani a könyvtárhasználat jogát.” Ennek a célnak a megvalósítása érdekében kell a könyvtári ellátást fenntartani és fejleszteni, és ezért lehetett leírni ugyanitt, hogy: “a könyvtári és információs szolgáltatás állami fenntartása stratégiai jelentőségű.”
Hangsúlyosan szerepel a törvényben a bármifajta negatív diszkrimináció elvetése.
Az alapelvek c. 2. §-ból idézem:
“Az e törvényben meghatározott jogok érvényesítése során tilos bármilyen hátrányos megkülönböztetés, e jogok minden személyt megilletnek nem, kor, vallás , politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
Mindebből következik, hogy (az Alapelvek 4. §-ából):
“Mindenkinek joga, hogy igénybe vegye a nyilvános könyvtári ellátás rendszerét.”
Miután a törvény az állampolgároknak készül, a törvény hatálya című részben, a felsorolásban a könyvtárakat megelőzi a könyvtárhasználó.
Nem véletlen tehát a sorrend, miszerint a törvény hatálya kiterjed: “A könyvtárhasználókra, a nyilvános könyvtárakra, azok fenntartóira, alkalmazottaira és a kötelespéldány-szolgáltatókra.”
Az állampolgári jogok fontosságát jelzi az is, hogy a nyilvános könyvtár alapkövetelményei közül az első a következő: “mindenki által használható”. Kifejezetten az állampolgári jogokkal és kötelességekkel foglalkozik A könyvtárhasználati jog gyakorlása c. fejezeten belül az 56. és az 57. paragrafus. Mindezek után egyértelmű, hogy a törvény szelleme az első feltételnek, az állampolgárok érdekei a középpontba állításának megfelel, a megvalósítása már a mi napi és hosszú távú feladatunk.
A második feltétel a dokumentumok és az információ szempontjából nyitott könyvtár biztosítása.
E mögött a követelmény mögött igen sokféle feltétel húzódik meg:
• a használói igényeknek megfelelő gyűjtemény kialakítása,
• a gyűjtemény fejlesztése,
• a gyűjtemény feltárása,
• a gyűjtemény hozzáférhetővé tétele,
• a gyűjtemény védelme.
A gyűjtemény kialakítása
Elsődleges kívánalom, hogy a külső – a bevallott, bevallatlan – cenzúra megszűnésével a téma is megszűnik fontosnak lenni. Ez a kérdés azonban sokkal bonyolultabb, mint első pillanatban feltételezzük. Nem hiszem, hogy az Amerikai Egyesült Államok könyvtárait e tekintetben ne tekintenénk, és nem tekinthetnénk nyitott könyvtáraknak. Mégis, ez ott is megoldandó probléma. Az amerikai könyvtárügy negyedévenként megjelenő szakmai folyóirata, a Library Trends, amely tematikus számokat ad ki, 1990-ben és 1996-ban is egy-egy számot szentelt ennek a témának. Az intellektuális (szellemi) szabadság határainak feszegetésével – mi tartozik a könyvtár gyűjteményébe, hol van a határa a használói kívánalomnak, stb., stb. – a hazai könyvtárainkban is szembe kell néznünk.
Egyelőre a legfontosabb megállapítása – e témakörben – a törvénynek a következő:
Ez az alapelv szintű meghatározás a nyilvános könyvtár alapfeladatait meghatározó 55. §-ban a következőképpen egészül ki:
“gyűjteményét folyamatosan fejleszti, feltárja, megőrzi, gondozza és rendelkezésre bocsátja.”
Ez a törvényi pont nem kevesebbet mond, mint azt, hogy azon könyvtárak, amelyek számára a fenntartó ezt nem biztosítja – gondoljunk a szünetelő községi könyvtárakra – nem nyilvánulnak nyilvános könyvtárnak, és így elesnek a nyilvános könyvtárak által igénybe vehető központi támogatástól.
A cél természetesen nem ez, hanem az, hogy a könyvtárfenntartókat érdekeltté tegyük a fejlesztésben.
A gyűjtemények megfelelő szintű fejlesztése nagy mértékben anyagi kérdés. A könyvtári ellátásban jelenleg az egyik legnagyobb gond, hogy könyvtáraink nem tudnak megfelelő számú és a használónak megfelelő típusú dokumentumokat vásárolni. A törvénytervezet ezen a megoldandó gondon két finanszírozási forrás biztosításával kíván változtatni. Egyrészt a települési és a megyei könyvtárak számára az állománygyarapítási keretek érdekeltségnövelő támogatásával, másrészt az MKM fejezetből központilag támogatandó könyvtári dokumentum vásárlásával.
A gyűjtemény feltárása és hozzáférhetövé tétele
Az előbb idézett nyilvános könyvtári alapfeladat egyformán fontosnak tartja a két feladatot.
Mégis, ki kell emelni a dokumentumok hozzáférhetővé tételének első lépését, a dokumentumokról történő információ fontosságát és az ezt országosan lehetővé tevő kötelespéldány-szolgáltatást is.
A gyűjteményekben lévő dokumentumokról szóló információszolgáltatás a számítógépes fejlesztések, az e célból létrejött könyvtári társulások következtében jelentős lépéseket tett az utóbbi időben. (MOKKA, Közelkat).
A törvénytervezet finanszírozási része minden ilyen központi szolgáltatásként felfogható együttműködést a finanszírozás szempontjából támogatandónak tart, és érdekeltté teszi ezek vállalásában a könyvtárakat.
Az a tevékenység azonban, amely biztosítja a nemzeti gyűjtemény teljességéről való információadás, a nemzeti bibliográfia elkészítését, az a kötelespéldány-szolgáltatás.
A kötelespéldány-szolgáltatás tehát a könyvtári ellátásnak mind a bibliográfiai számbavétel, mind az archiválás szempontjából a lelke. Éppen ezért, a nyilvános könyvtári ellátás törvénytervezete ezt a területet is tárgyalja. A törvény hatálya ugyanis kiterjed a kötelespéldány-szolgáltatókra is, és a készülő Kormányrendelet a kötelespéldány-szolgáltatásról – bízzunk benne – hogy orvosolja mindazon hiányt és megoldatlanságot, amely ezen a területen tapasztalható.
A dokumentumok hozzáférhetővé tétele magában foglalja az egész országban megoldandó dokumentumellátási rendszer kialakítását is, mind a külföldi, mind a hazai dokumentumokat illetően. A külföldi dokumentumok könyvtárközi kölcsönzése a továbbiakban is az OSZK feladata, de a hazai dokumentumok könyvtárközi kölcsönzésének biztosítását a továbbiakban kell megszerveznünk a hazai dokumentumellátási rendszer részeként. Ezt a feladatot több könyvtár látja majd el, és a rendszer működésében meghatározó szerepet szánunk a KLTE Központi Könyvtárnak. A dokumentumellátási rendszerről miniszteri rendelet rendelkezik majd.
A dokumentumok védelme és archiválása tekintetében a törvényi szabályozás a nem nyilvános könyvtárakra is kiterjed, gondoljunk a nem nyilvános egyházi vagy egyéb könyvtárakban őrzött nemzeti kincseinkre.
Nyitottság a szolgáltatások szempontjából
Az állampolgárok érdeke a könyvtárakban a könyvtári szolgáltatásokon keresztül valósul meg. Mindaz, amiről mostanáig szóltam, csak ezt készíti elő. A társadalom a könyvtárak szolgáltatásain keresztül méri le és meg a könyvtár szerepét és fontosságát.
A könyvtárakban az állampolgárok jogai az igénybe vehető szolgáltatásokon, azok minőségén keresztül érvényesülnek.
Tehát a nyilvános könyvtár alapkövetelményei között a szolgáltatás alapszolgáltatási szintje jelenik meg. Az alapfeladatok között pedig az egyéb szolgáltatások is.
A szolgáltatások igénybevételét meghatározza a szolgáltatás ingyenes vagy térítéses módja is. Az ingyenességről a már idézett 56. § szól.
A szolgáltatáscentrikus törvény lényege, hogy nem egymástól elkülönülő könyvtárakról szól, hanem a könyvtári ellátásról.
A könyvtári szolgáltatásoknak ugyanis egymásra épülő, egymást kiegészítő szolgáltatásoknak kell lenniük, olyan ellátási rendszernek, amelyben egyik könyvtár nem fontosabb, mint a másik, mind a kis, mind a nagy könyvtárnak megvan a meghatározott szerepe a rendszerben, az egyik feltételezi a másikat.
Bízom benne, hogy nem az érthető elfogultság mondatja velem, hogy a készülő törvény a társadalom igényeit kívánja kielégíteni, és úgy véljük, meg is tudja tenni.
Nagyon jó közös munka volt a törvény előkészítése – köszönöm minden közreműködőnek –, de még legalább ennyi vagy több megoldandó feladat áll előttünk. Végezzük azokat továbbra is az 1995-ben elkezdett “Összefogás” jegyében.
Irodalom:
Burton, Paul F.: Regulation and control of the Internet: is it feasible? = Journal of Information Science, 221. 1995. 413–428. p.
Gattégno, Jean: Unesco Public Library Manifesto = Libri, 1994. Vol. 44. 164–170. p.
Kangas, Sinikka, Kuronen, Timo, Pekkarinen, Pivi: The right to Information – the new role of libraries = Libri, 1995. Vol. 25. 123–129. p.
Koivunen, Hannele: Discusses libraries and citizenship in the Information Society = Information Europe, 1996. Sept. 20–23. p.
Marston, Betsy: Libraries and Democracy = Wilson Library Bulletin, 1991. March, 47–50. p.
Spiller, David: Libraries for all? = Library Association Record, 1988. Apr. 217–218. p.
Törvényjavaslat a kulturális javak védelméről és a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről. Kézirat, 1997. július
Watson, Ian: Information Society = Managing, Information, 1996. Sept. 12–14. p.
Worpole, Ken: Libraries: The key to an educated democracy = Public Library Journal, 199 5. Vol. 10. No. 4. 106–109. p.

Címkék