A hazánkban élő nemzeti és etnikai kisebbségek szervezett keretek között történő könyvtári ellátására az 1970-es évek elejétől került sor. Az országos szintű jogi szabályozás már akkor is a közművelődési könyvtári hálózat keretei között írta elő a kisebbségek könyvtári ellátását úgy, hogy az országos szintű feladatok megfogalmazása mellett a középszintű könyvtári ellátásban résztvevő báziskönyvtáraknak és fenntartóiknak a teendőit is kijelölte, valamint ajánlásokat tartalmazott a helyi közművelődési könyvtári egységek és a fenntartó tanácsok részére is. A középszintű ellátás elsősorban a megyehatárokhoz igazodott, de tulajdonképpen regionális ellátásra törekedett, és azt valósította meg úgy, hogy a megyehatárokon túlra jelölte ki a báziskönyvtárak feladatait. Ezek többségben megyei könyvtárak voltak, de járási, városi könyvtárak (Sopron, Mohács, Baja, Gyula), sőt – Tótkomlós esetében – községi könyvtár is kapott ilyen megbízást. A szakszervezeti közművelődési könyvtárak szervezett keretek között nem, az iskolai könyvtárak pedig csak akkor vettek részt a kisebbségek ellátásában, ha ún. kettős funkciót (iskolai–közművelődési) töltöttek be ott, ahol kisebbségek éltek.
Ez a könyvtári ellátás – nem kimondottan ugyan, de – elsősorban a nagyobb létszámú kisebbségeket vette célba. Ez tükröződött abban a feladatkörben is, amelyet az országos koordinációs funkciót ellátó Állami Gorkij Könyvtár végzett.
Az országos módszertani tevékenység ellátása mellett igen fontos szerepet játszott ez az intézmény a nemzetiségi anyanyelvű irodalom retrospektív és kurrens beszerzésében, feldolgozásában és annak “kiajánlásában”, de csak a német, szlovák, román és szerb–horvát nyelvek esetében.
A három szintre kiszabott feladatok pontos meghatározása jó alapot biztosított egy ésszerű ellátási rendszer kialakításához és működtetéséhez. A lebonyolításban előforduló kisebb-nagyobb hibákat a könyvtári rendszer adott keretei között korrigálni lehetett. A színvonalas ellátáshoz azonban egy alapvető feltétel hiányzott: az elégséges anyagi támogatás mindhárom szinten. Nem véletlen tehát, hogy a kisebbségek könyvtári ellátásának jogi szabályozottsága is megmaradt ajánlásnak, és nem kapott törvényi megerősítést. Ehhez ugyanis az államnak és az érintett közigazgatási egységeknek kötelezően előírt, jóváhagyott költségvetési összegekkel kellett volna rendelkezniük. Ennek hiányában csak a fenntartói “jóindulatra” lehetett hagyatkozni. Az országos központi keret csak a tárca szakrészlegénél lévő költségvetés terhére kiszakított minimális összeget jelentette egészen a ’80-as évek végéig. A rendszerváltozás után az e célra fordítható központi keret pár évig az ÁGK költségvetéséből lefaragott összegre zsugorodott, majd az intézményi költségvetési megszorítások miatt teljesen megszűnt. Hasonló folyamat játszódott le a báziskönyvtárak esetében is. Csak egy-két megyében folytatódott a kisebbségek szervezett könyvtári ellátása. (Új alapokra helyeztük viszont ebben az időszakban a kisebbségi irodalom dokumentálását. Az 1945–1975-ig terjedő, négy [öt] kisebbségre vonatkozó irodalmi bibliográfia kiegészítéseként 1985-től évente kötet formájában kiadásra került az összegyűjtött dokumentációs anyag, amelyet [illetve bővített tartalmú válogatását] 1992-től számítógépes adatbázisba építettünk, lekérdezhetővé tettünk, CD-ROM-on is kiadtunk.)
A rendszerváltozás – a társadalmi változásokkal összhangban – érdemi változtatásokat hozott a hazai kisebbségpolitikában, ami jelentős kihatással volt, illetve van a kisebbségek könyvtári ellátására. Jogi hátterét az elmúlt években megjelent ide vonatkozó jogszabályok adják. 1991-ben megjelent az önkormányzatokról szóló XX. sz. törvény. A vele összhangban lévő, a kisebbségek jogait összegző rendelet kötelezően előírja és az önkormányzatok feladatává teszi a településen élő kisebbségek könyvtári ellátását, ezen belül “a kisebbségi lakosság részére anyanyelvű könyvtári anyagok szolgáltatását”. A nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló 1993. évi LXXVII. törvény – az ún. kisebbségi törvény – a kisebbségi közösségek jogairól is rendelkezik, és meghatározó szerepet szán a helyi, a regionális és az országos kisebbségi önkormányzatoknak a kisebbségi kultúra megőrzésében, fejlesztésében. A jogszabályi feladatokkal összhangban az 1997. évi CXL. törvény egyértelműen kimondja az egész könyvtári rendszer, de különösen a megyei könyvtárak kulcsfontosságú szerepét, azt, hogy a megye kisebbségeinek “középszintű könyvtári ellátásáról a megyei könyvtáraknak kell gondoskodniuk”, hogy a megye egész területén ez az intézmény végzi, szervezi a nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozó lakosok könyvtári ellátását. Ugyanez a törvény a központi könyvtári szolgáltatások között, a könyvtári rendszer szerves részeként előírta a hazai kisebbségek könyvtári ellátásának országos szintű segítését. Ebben az Országos Idegennyelvű Könyvtár (OIK) kapott – az 1999. évi megújított Alapító Okiratban is megfogalmazott – központi szerepkört.
A törvény meghatározza a könyvtári ellátásban a kisebbségi önkormányzatok feladatait is, nevezetesen a kisebbségek országos és regionális képviseletét, amely kiterjed közgyűjtemények létesítésére és fenntartására, továbbá arra is, hogy e célokra költségvetési támogatást igényeljenek. A jogszabályokban foglaltak alapján 1999-ben tovább nem halasztható feladattá vált, hogy az előírtak szerint kiépüljön, működjön az a szervezeti rendszer, amely központi, illetve regionális szinten, anyagi ráfordítással és annak ésszerű felhasználásával elfogadható színvonalon biztosítani tudja a feladatok elvégzését.
Az OIK-ban 1999. december 18-án az országos kisebbségi önkormányzatok képviselői, a megyei könyvtárak igazgatói, a FSZEK főigazgatója és a NKÖM szakosztályainak képviselői részvételével megtartott tanácskozáson három fős munkacsoport kapott megbízást arra, hogy készüljön egy előterjesztés, amely a hazai 13 nemzetiség és etnikai kisebbség könyvtári ellátásának megoldására, korszerűsítésére dolgoz ki javaslatot. A javaslat 2000. január 6-án elkészült, felterjesztették a NKÖM Könyvtári Osztályára, elfogadása után pedig véleményezésre megkapták a megyei könyvtárak, a FSZEK és az országos kisebbségi önkormányzatok. A NKÖM szakosztálya az előterjesztés alapján 2000. február 18-án intézkedési terv elkészítését kérte, amely az országos felügyeleti, fenntartó szervek teendőit éppúgy tartalmazza, mint az OIK, a megyei önkormányzatok, a megyei könyvtárak és az e célra létrehozott munkabizottság feladatait.
A kisebbségek könyvtári ellátásának korszerűsítésére elkészített anyag a dokumentumok beszerzésére, a gyűjteményfejlesztés megoldására, a központi finanszírozás biztosítására és mikéntjére tett elsősorban javaslatot. “A kisebbségek könyvtári ellátásában rendelkezésre kell állnia egy évenként előre meghatározott, feladat-finanszírozásra elkülönített és az inflációval lépést tartó, a dokumentumok árainak növekedését kompenzáló összegnek, a nemzetiségi állományok gyarapítására fordítható központi pénzügyi keretnek, melyet a megyei önkormányzatok évről évre meghatározott összeggel folyamatosan kiegészítenek.” A központi támogatás biztosítása állami feladat, amely különféle csatornákon (NKÖM, országos kisebbségi önkormányzatok, Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal) keresztül jut el a szolgáltatást végző intézményekhez. A központi költségvetési támogatás – amelyre a munkabizottság tesz javaslatot – éves bontásban a megyékhez, illetve a fővároshoz kerül. A megyei, fővárosi önkormányzatok által kiegészített összegek felhasználásáról az illetékes megyei könyvtárak gondoskodnak úgy, hogy a vásárolt dokumentumokat leltárba véve, felszerelve, a helyi intézményekhez eljuttatva a letéti rendszer útján biztosítják az ellátást.
Az intézkedési terv rögzítette az OIK szerepét is. Feladata a dokumentumok beszerzési lehetőségeinek felkutatása, a szerzeményező intézmények részére történő kiajánlása, a megrendelt dokumentumok beszerzése, feldolgozása, diszponálása, a vásárlással kapcsolatos pénzügyi feladatok ellátása, elszámolása, lelőhely-katalógus építése stb. A német nemzetiségi lakosság könyvtári ellátásához (viszonylag nagy számukat, szétszórtságukat, illetve a világnyelvi aspektust figyelembe véve) az OIK csak ajánlójegyzéket készít az ellátó könyvtárak részére, a többi munka (feldolgozás, szerelés, nyilvántartás, stb.) a vásárlást lebonyolító könyvtár feladata. A roma lakosság anyanyelvű irodalmának beszerzése, elosztása, a könyvtári munkák elvégzése az OIK feladata, de a magyar nyelvű könyvekkel való ellátásuk középszintű megoldást kíván úgy, hogy a központilag e célra adott pénzösszegek támogatásként kerülnek a települések intézményeihez.
A kisebbségek becsült létszámához, valamint a mai könyvárakhoz kalkulálva 25,5 millió Ft központi támogatást kértünk az ellátási feladatok kivitelezésére. A múlt évben a NKÖM szakrészlegétől kapott ötmillió forint támogatás állt e célra rendelkezésünkre, tehát továbbra sem tudtunk lényeges áttörést, tényleges szemléletváltozást elérni. Sajnos ebben az évben sincs változás, pedig a szaktárca illetékes szakosztályai, az országos kisebbségi önkormányzatokat felügyelő IM, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal illetékesei és az országos kisebbségi önkormányzatok könyvtári ellátással foglalkozó delegáltjai a munkacsoport által elkészített javaslati anyaggal egyetértettek. Az egyetértésen túl azonban cselekedni is kellene annak érdekében, hogy a központi költségvetésben a kisebbségi önkormányzatok éves támogatásában évről évre jelenjenek meg azok az összegek, amelyek megfelelő szinten biztosítani tudják a hazai kisebbségek könyvtári ellátását. A javaslatban foglaltaknak egy részét az országos kisebbségi önkormányzatok elnökeinek egy kisebb csoportja nem tartja elfogadhatónak, mivel ezek – szerintük – az önkormányzati autonómiát sértenék. Pedig a könyvtári javaslatban foglaltak egy célszerű, ésszerű, gazdaságos kisebbségi könyvtári ellátásra tesznek ajánlást, míg az önállóságra hivatkozó önkormányzati elképzelés egy szétdarabolt, elaprózott, gazdaságtalan ellátásra, amely drágítja – tárgyi és személyi feltételek hiányában –, végső soron ellehetetleníti a szolgáltatásokat.
A könyvtári rendszer adta lehetőségek kihasználatlanul hagyása, a párhuzamos intézményhálózat kiépítése nemcsak hogy felesleges, hanem pazarló cselekedet lenne. Számítások szerint a 13 nemzeti és etnikai kisebbség önálló hálózatok, intézmények létrehozásával történő ellátása évente egymilliárd forintot meghaladó kiadást jelentene, ami az általunk igényelt összeghez képest igen tetemes, nem számítva a közvetett költségeket. A jelentősebb létszámú kisebbségi önkormányzatok felismerték a megoldás lehetséges, ésszerű módját, és remélni lehet, hogy költségvetésük számára igényelni fogják azt a központi állami támogatást, amely lehetővé teszi, hogy megrendeljék a közművelődési intézményhálózatoktól, intézményektől, és szerződésben rögzítsék kisebbségeik számára a szükséges szolgáltatásokat, a minél teljesebb körű könyvtári ellátást.