A helyismereti együttműködés irányai*

Kategória: 2002/ 6

Régi, a szakirodalom által gyakran hangsúlyozott és a mindennapi tapasztalatok által sokszorosan igazolt felismerés, hogy a könyvtárak helyismereti tevékenységének fontos, szükséges eleme a célirányos együttműködés. A könyvtár ugyanis egy adott közegben él, annak szerves része, és a társadalmi hatások érvényesülnek a helyismereti munkában is. Ennek a közismert ténynek eredendő oka a lokalitás lényegi vonásában rejlik: az adott, tehát a földrajzilag körülhatárolt vagy körülhatárolható hely nagyobb egységekbe illeszkedik (megye, régió, ország, kontinens, föld). Más megközelítésben az együttműködés teremti meg a helyismereti tevékenységhez, egyes ágaihoz a megfelelő társadalmi hátteret, a kisugárzás feltételeit. Nagyon sok esetben intézményes kapcsolatokról van szó; természetesen e kategóriát tágan értelmezve. Az intézményi, társadalmi kötelékek nélkül egy-egy könyvtár helyismereti tevékenysége nem áll szilárd bázison, sőt könnyen légüres térbe kerülhet. A munka színvonalának emeléséhez szintén gyümölcsözően járulhat hozzá a széles körű és hatékony együttműködés. A helyismereti kooperáció segíti a gyakran emlegetett tudományos, közéleti–gyakorlati és érzelmi–tudati funkció kiteljesítését. A sokirányú és szoros kötődés előnyös a könyvtári munka társadalmi megbecsülése szempontjából is.

Az együttműködés feltételei, lehetőségei koronként és helyenként változnak. Most, a számítástechnika és a távközlés rendkívül gyors ütemű fejlődése folytán reális esély van arra, hogy az egyes könyvtárak helyismereti tevékenysége végképp kilépjen, kitörjön a lokalitás burkából, más szóval az elszigeteltség kötöttségeiből, és az országos, sőt egyetemes információáramlás részévé váljon. Ez alighanem e szolgáltatási ág rangjának emelését is előidézi.

A helyismereti együttműködés rövid története

Hazánkban a helyismereti együttműködés kezdetei a 19. század utolsó harmadára, a 20. század elejére datálhatók. Voltaképpen eleve így indult a helyi irodalom gyűjtése: a városi vagy megyei múzeumok, levéltárak vállalkoztak a könyvtári anyag beszerzésére, őrzésére. Az első világháború idején Gulyás Pál egy kiváló, számos mozzanatában máig érvényes tervezetet dolgozott ki a különböző típusú könyvtárak helyismereti gyűjtőkörének elhatárolására. A hazai könyvtárak helyismereti tevékenysége szélesebb körben az ötvenes évek elejétől, közepétől bontakozott ki, s szinte rögtön felvetődött a feladatmegosztás szükségessége. Nagyobb súllyal az 1961-es gödöllői országos bibliográfiai munkaértekezleten, ahol a táj- és a megyei könyvtárak sajátos teendőinek meghatározásával próbálkoztak. Majd a hetvenes évek elejétől a sikeres szakmai tanácskozásokon, köztük a jó emlékű balatoni beszélgetéseken és a folyóiratcikkek hosszú sorában több oldalról, több szempontból is foglalkoztak, foglalkoztunk e kérdéssel. Egyebek között szóba került a megyei könyvtárak helyismereti bibliográfiai kooperációja; a városi, járási, majd nagyközségi könyvtárak fokozottabb bekapcsolódása a gyűjtő, feltáró és tájékoztató munkába; a szakkönyvtárak, az egyetemi könyvtárak, az üzemi és szakszervezeti könyvtárak, továbbá a közkönyvtárak speciális (pl. zenei) részlegeinek szerepe a lokális szolgáltatásokban; a közgyűjtemények kapcsolatainak elmélyítése; a honismereti mozgalom és a könyvtár kölcsönhatása; a helyismereti tevékenység és a helytörténetírás összefüggése; a szomszédos országokkal való együttműködés előnyeinek számbavétele, majd a meg-megújuló törekvés kiaknázásukra.

Ezekre az elvi–metodikai alapokra támaszkodva fejlesztettük tovább a nyolcvanas évtized nehéz második felében és a kilencvenes években az együttműködés addigi kezdeményezéseit. Új elemekkel is bővült a gondolkodás és a gyakorlat. Létrejött a helyismereti könyvtárosok szervezete, és évről évre megtartott konferenciáin aktív szereplőként jelen vannak a partnerintézmények és szervek, valamint a helytörténeti–helyismereti kutatók képviselői. E szervezet jóvoltából kiépültek az angol–magyar kapcsolatok. Megjelent egy tankönyv, amely a gyakorló könyvtárosok számára kézikönyvszerű segédletként funkcionál. A Nemzeti Alaptanterv a hon- és népismeretet fontos, szinte elsőrendű nevelési–oktatási célkitűzéssé emelte. A levéltárakról, majd a kulturális ellátásról, legfrissebben a kulturális örökség védelméről szóló törvény jogi kereteket adott. A számítógépek térhódítása és a távközlési technika rohamos fejlődése lehetővé tette az információs hálózatok kialakulását, ami az együttműködés új minőségét jelzi.

A helyismereti együttműködés színterei és szintjei

Ennyi idő után, a felhalmozott tapasztalati tények és az elméleti eredmények birtokában talán már megkockáztatható az első gondolati kísérlet valamiféle rendszerezésre.

A helyismereti együttműködés színterei mindenekelőtt földrajzilag jelölhetők meg. Beszélhetünk lokális vagy helyi (egy-egy településen vagy nagyvárosi kerületen belüli), körzeti (pl. városkörnyéki, a főváros kerületei közötti), megyei, regionális (ez nálunk mostanság alakul a politikailag ösztönzött régiók szerveződésével, de idesorolhatók a történetileg közigazgatási egységet alkotó határ menti megyék kapcsolatai is), országos, országok közötti (vagy nemzetközi) együttműködésről.

Miután a helyismeret–helytörténet komplex, átfogó információhalmaz, ebből a jellegéből fakadóan tematikailag rengeteg lehetőség kínálkozik az együttműködésre: pl. hagyományosan a történelem, a néprajz, a természetföldrajz, újabban a szociológia, az ökológia, a környezetvédelem stb. terén.

A rendeltetés, a cél szerint az együttműködés megnyilvánulhat a tudományos vizsgálódásokban (pl. helytörténeti, szociológiai és tájföldrajzi kutatás), az iskolai oktató–nevelő munkában, az öntevékenységen alapuló honismereti mozgalomban stb.

A könyvtári feladatokból kiindulva munkaágak, munkafeladatok szerint is több területet különböztethetünk meg az együttműködésben: felderítés, gyűjtés (gyűjtőkör, gyarapítás), feltárás, tájékoztatás, használat (alapelv: mindegy, hogy hol találja meg a használó a kért dokumentumot, információt – az együttműködés egyik célja, potenciális eredménye épp az, hogy valóban megtalálja), rendezvények (pl. kiállítások), kiadványok, továbbképzés, technikai kooperáció (kötés, nyomda stb.), szervezeti kapcsolódás.

Az irányok szerint – és ez immár tradicionális felosztás – hármas tagolást szokás alkalmazni: könyvtárak kapcsolatai, közgyűjtemények együttműködése, a könyvtárak és egyéb területek összeköttetése.

A továbbiakban – mintegy igazodva a megadott címhez – ez utóbbit, tehát az irányok szerinti csoportosítást vázolom, de az iméntitől eltérő, ha úgy tetszik, fordított sorrendben, vagyis a tágabb körtől a szűkebb felé haladva. Teszem ezt a teljesség igénye nélkül, inkább csak néhány lehetőséget villantok fel.
 A helyismereti együttműködés tágabb körei

Magyarországon a helyismereti tevékenység most nem elemezhető történelmi okok folytán elsősorban az önkormányzati (korábban tanácsi) könyvtárakban összpontosul. Ezért első helyen említendő a fenntartó önkormányzati testülettel, illetve annak polgármesteri hivatalával (a megyeszékhelyeken a megyei önkormányzati hivatallal) kialakítandó és megtartandó korrekt kapcsolat, rendszeres együttműködés: ez a folyamatos, zökkenőmentes munka elengedhetetlen feltétele. A képviselőtestület a finanszírozó, a megrendelő és az ellenőrző pozíciójából egyaránt figyelemmel kíséri szolgáltatásainkat. Ezenkívül vezetői, tagjai, továbbá a hivatalok munkatársai használóként, a lokális információk igénybe vevőiként szintén gyakran megkeresik, megkereshetik a könyvtárakat. Ritkán emlegetjük, de az önkormányzati vezetők és a polgármesteri hivatalok tisztviselői sokat segíthetnek bizonyos dokumentumok, dokumentumféleségek (pl. aprónyomtatványok, az ún. szürke – vagy félig publikált – irodalom darabjai, állóképek) beszerzésében is.

Magától értetődik a településen (megyében) működő politikai pártokkal való együttműködés. Ez esetben viszont okvetlenül kívánatos a pártsemleges magatartás, hiszen a könyvtár közintézmény, közadóból tartják fenn, tehát elvárható, hogy a különböző pártokhoz (függetlenül attól, hogy azok éppen kormányon vannak-e vagy ellenzékben) a viszony azonos értékű és természetű legyen.

A könyvtár és a szaporodó, bár még mindig csak az újjászületés kezdeti stádiumában lévő civil szervezetek kapcsolatában rengeteg kiaknázatlan tartalék van. Főleg a lokális értékek védelmét célzó egyesületek, a népi hagyományokat feltáró, továbbörökítő öntevékeny (amatőr) művészeti csoportok, a hagyományápoló szakkörök irányában érdemes mozdulni. A könyvtár egyébként maga is alakíthat, kezdeményezhet, működtethet civil szervezetet, pl. helytörténeti–helyismereti klubot.

Különböző, most nem taglalható okokból a hazai történelmi helyzet úgy alakult, hogy a közkönyvtárak és a művelődési házak kapcsolata rendkívül szoros. Nem egy helyen az önkormányzat szervezetileg is összevonta a könyvtárat és a művelődési intézményt, rendszerint az előbbi beolvasztásával. Akár így, akár egymástól függetlenül léteznek, a könyvtár helyismereti tevékenységében kiemelt figyelmet kell fordítani a termékeny együttműködésre.

Természetesen más művelődési intézmények, szervezetek, közösségek is felsorolhatók, amelyekkel hagyományosan jó, olykor szoros kapcsolatot építettek, építhetnek ki a könyvtárak: a színház, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat helyi szervei, a helyi könyvkiadók (újabban az audiovizuális és elektronikus dokumentumok helyi kiadói), a helyi könyvesboltok, antikváriumok, esetleg a hajdani történelmi örökséget ápoló, továbbfejlesztő könyvkötők.

A Nemzeti Alaptanterv már említett célkitűzése, a hon- és népismeret információanyagának előtérbe állítása különös jelentőséget ad a közkönyvtárak és az iskolák együttműködésének. Kétségtelen tény, hogy ez korábban is mindennapi valóság volt, hiszen a szülőföldismeretre, a lokálpatriotizmusra és ezen keresztül a hazaszeretetre nevelés terén az iskolák és a könyvtárak közös, nemegyszer összehangolt erőfeszítéseket tettek. Rengeteg alkalom kínálkozik erre; csak példaként hozom fel a vetélkedőket, a pályázatokat, a rendezvényeket és mindenekelőtt a helyismereti–helytörténeti tanórákat. Nélkülözhetetlen az a támogatás, amelyet az önkormányzati könyvtárak a saját helyismereti állományukra alapozott szolgáltatásaikkal (tájékoztatás, másolatok, témafigyelés stb.) nyújtanak a pedagógusoknak.

A felsőoktatási intézmények – egyetemek és főiskolák – és a helyismereti gyűjteménnyel rendelkező közkönyvtárak együttműködése elsősorban a hallgatók jobb információellátásában, a szakdolgozatok elkészítésében, a szemináriumi feladatok megoldásában nyújtott könyvtári segítséget jelenti. Másik irányból közelítve a dolgot, hasznos forma a lokális témájú egyetemi, főiskolai dolgozatok másodpéldányainak megszerzésére való következetes törekvés.

A könyvtári helyismereti tevékenység tudományos funkciójának kiteljesítését is jelenti a kutatóhelyekkel, a területi akadémiai bizottságokkal (illetve azok munkabizottságaival vagy munkacsoportjaival) való folyamatos kapcsolattartás.

Az elmúlt években új lendületet és tartalmat kapott a közkönyvtárak és a helybeli egyházak együttműködése. Elsősorban a kölcsönös információcsere, továbbá a közös akciók szervezése kínál gyümölcsöző alkalmakat, lehetőségeket.

Valószínűleg jelentékeny helyi különbségek mutatkoznak a magángyűjtők és a könyvtárak közötti kapcsolatokban. Holott – bizonyítják a jó tapasztalatok – ez szintén gyümölcsöző lehet. Az előbbiek tulajdonában gyakorta vannak olyan dokumentumok, amelyek csak náluk (vagy a településen csak náluk) lelhetők fel. Ezek nyilvántartásba vétele, esetleg lemásolása, netán időnkénti használatának engedélyezése stb. a könyvtár számára az információszolgáltatás minőségének javítását ígéri.

Kiemelten kell szólni a helyismereti gyűjtemények és a helyi sajtó viszonyáról. Ez a szintén régi múltra visszatekintő együttműködési irány több vonatkozásban is kamatozhat a helyismereti munkát végző könyvtárak számára. Egyik oldalról a könyvtár segítséget nyújt az újságok, folyóiratok, helyi rádiók és kábeltelevíziók munkatársainak; a könyvtárosok közreműködhetnek a szerkesztőségi archívumok elrendezésében, átvehetnek képeket, kéziratokat, munkatársai lehetnek a helyi médiumoknak és lapoknak. A kapcsolat lehetőséget teremt a lapszámok hiánytalan beszerzésére (vagy pótlására), a rádió- és televízió-felvételek könyvtári archiválására stb. Másik oldalról az újságírók cikket írhatnak, műsort készíthetnek a könyvtári állományról, szolgáltatásokról, a fontosabb és érdekesebb dokumentumokról stb., s ez újabb esély a gyarapodásra (például a hézagok pótlására), illetve a könyvtári helyismereti tevékenység szélesebb körű megismertetésére.

Egy másik kiemelt irány a honismereti mozgalomhoz, illetve annak szervezeti kereteihez, elsősorban a honismereti egyesületekhez való kapcsolódás. Hosszú ideje emlegetjük, hogy ez esetben nyilvánvaló az egymásrautaltság. A honismereti egyesületek, körök, klubok stb. tagjai sokat segíthetnek a helyismereti dokumentumok felderítésében, összegyűjtésében és az információk népszerűsítésében, terjesztésében. A könyvtári helyismereti tevékenység, gyűjtemény pedig a mozgalom dokumentációs és bibliográfiai bázisául szolgál, módszertani támogatást nyújt, a könyvtár helyet ad a honismereti rendezvényeknek vagy éppen maga szervezi azokat. A könyvtárak, illetve a könyvtárosok aktívan részt vehetnek a honismereti tevékenységben: például a földrajzi nevek gyűjtésében, a néprajzi anyag felkutatásában, a műemlékek és a műemlékjellegű épületek figyelésében stb. Részese lehet a pályázatoknak: a tételek összeállításának, a pályamunkák elbírálásának stb. Gazdája lehet a helyi (községi, kerületi, iskolai stb.) krónikaírásnak; az elkészült, bekötött évfolyamok természetes őrzőhelye szintén a könyvtár. A honismereti publikációk napvilágot láthatnak a könyvtári szaklapokban, évkönyvekben. Van példa arra is, hogy a könyvtár az egész honismereti tevékenység szervezője, esetleg a honismereti folyóirat (híradó) kiadója.

Helyismereti együttműködés a közgyűjtemények között

Nevezetesen a könyvtárak, a levéltárak és a múzeumok – újabban a különféle médiatárak – kapcsolatairól van szó. Az előbbi három történetileg édestestvérnek minősül, hiszen valaha szoros szervezeti egységben voltak egymással. Mint szó esett róla, a tizenkilencedik század utolsó harmadában, a huszadik század első felében a magyarországi városi könyvtárak – és helytörténeti gyűjteményeik – nagyon gyakran múzeumi keretben jöttek létre, ritkábban pedig levéltárak részlegeként. A későbbi különválás csak ritkán rontotta az együttműködés esélyeit.

Évtizedek óta leginkább az önkormányzati közgyűjtemények együttműködéséről beszélünk, elsősorban a közös fenntartó okán. De más – főleg egyházi, egyetemi, iskolai – levéltárak, múzeumok felé is érdemes határozott lépéseket tenni, mint ahogy az több helyen megtörtént. Egy másik közeledési indok (jó értelemben vett kényszer) a jogszabályi előírásokból, jelesen a levéltárakról és a kulturális örökség védelméről kiadott törvényekből és rendeletekből fakad: a muzeális emlékek és a levéltári jellegű anyagok megóvása, különleges gondozása ugyanis az érintett könyvtárak számára szintén kötelező feladat.

Elsődlegesen a közös gyökerekkel magyarázható, hogy világszerte – így nálunk is – gyakori a közgyűjtemények között a gyűjtőköri átfedés. Ma már világosan látjuk, hogy ez nem baj, nem hiba, sőt a dokumentumok védelme, hozzáférhetősége szempontjából kifejezetten előnyös. A lokális információk iránt érdeklődő használó számára ugyanis voltaképpen érdektelen, hol találja, hol kapja meg a szóban forgó dokumentumot vagy információt. Az viszont, hogy tényleg megtalálja, megkapja, feltételezi a rendszeres és kölcsönös tájékoztatást egymás állományáról, az újabb gyarapodásról. Tulajdonképpen ez mindenfajta együttműködés magja, alapja. A gyarapítás összehangolásával elkerülhetők az indokolatlan gyűjtőköri átfedések, párhuzamosságok, továbbá a balga rivalizálás is. E téren külön figyelmet érdemel a múzeumi, levéltári szakkönyvtárak és az önkormányzati könyvtárak egymáshoz fűződő viszonya. Abból kell kiindulni, hogy mindegyik feladatának tekinti a helyismereti–helytörténeti irodalom beszerzését, tehát eleve van egy közös vonás. Ugyanakkor más-más funkciót látnak el, ezért sűrűn előfordul – mert ezt követeli a gyűjtemény rendeltetése –, hogy egy-egy lokális dokumentum mindhárom állományba bekerül. A felbukkanó ritkaságok megszerzésénél viszont célszerű a tárgyilagos előzetes egyeztetés, a kölcsönösen korrekt magatartás.

Az állományépítésen túlmenően számos lehetőség nyílik a könyvtárak, levéltárak és múzeumok együttműködésére a feltárásban. A feladatok hasonlóságából eredően közös továbbképzések szervezhetők (pl. az állóképek feltárásáról). Hosszan sorolhatnánk a közös publikálás példáit is: a könyvtárosok jelenléte a múzeumi, levéltári évkönyvekben, a különféle tanulmánykötetekben, településtörténeti összefoglalásokban; a muzeológusok és levéltárosok közleményei a könyvtári kiadványokban stb. Nálunk ma már nemigen találkozunk e három gyűjtemény szervezeti egységével (holott ez természetesebb megoldás lenne, mint a művelődési házzal történő összevonás). Olykor-olykor egy épületben helyeznek el két közgyűjteményt. Ettől függetlenül is lehetséges a technikai kooperáció: pl. közös reprográfiai műhely, fotó- vagy/és mikrofilm-laboratórium.

Kivételes esélyt kínál a közgyűjtemények közötti kapcsolat erősítésére és elmélyítésére a számítógép. Mindenekelőtt megkönnyíti és felgyorsítja az információk közvetítését, cseréjét. Talán ennél is fontosabb, hogy megteremtődött a technikai feltétele közös számítógépes adatbázisok létrehozásának, folyamatos építésének. Például a korábban erősen ösztönzött lelőhely-katalógusok ma már nyomtatott formában idejétmúltnak tekinthetők, hiszen a komputer térhódítása és a távközlési technika fejlődése révén ésszerűbb az on-line összeköttetés és/vagy a közös adatbázis szerkesztése.

Végezetül utalnunk kell – bővebb kifejtés nélkül – az újabb dokumentumtárak (videotárak, filmtárak, fotótárak stb.), valamint az intézményesült számítógépes adatbázisok és a könyvtárak együttműködésének napjainkban formálódó lehetőségeire, változataira.

Helyismereti együttműködés a könyvtárak között

Miután nagyon gyakran beszéltünk, beszélünk – írtunk, írunk – erről, csak néhány szempontra utalok. Mint ahogy azt a helyismereti együttműködés színtereinek, szintjeinek felvázolásakor megemlítettem, voltaképpen öt irányt jelölhetünk meg: a településen belül, egy-egy megyén belül, a szomszédos megyék között, az országon belül és végül a szomszédos országok határmegyéi között.

Egy-egy településen elsősorban a köz- (vagy önkormányzati) könyvtárak immár törvényben is meghatározott kötelessége a helyismereti dokumentumok gyűjtése és a helyismereti információszolgáltatás. Mindazonáltal a lokális információk szóródása, a helyismereti információk iránti igények differenciálódása és itt nem elemezhető történeti okok folytán a helyismereti gyűjtés és tájékoztatás többcsatornás, azaz más könyvtárak is foglalkoznak e feladattal. Ezért elengedhetetlen az együttműködés az iskolai, egyetemi, főiskolai, egyházi, továbbá a múzeumi és levéltári, netán más – főleg kutatóintézeti – szakkönyvtárakkal. Alapvető a gyűjtőkörök, a gyarapítás, a szolgáltatások, a rendezvények és a kiadványprogram összehangolása (pl. előre megbeszélten léphetnek fel a budapesti és a helyi aukciókon). Közös számítógépes katalógus építhető, közös bibliográfiai és kutatási témák jelölhetők ki. Talán még mindig nem tudatosult kellően, hogy mennyire fontos az iskolai könyvtárak segítése. A Nemzeti Alaptanterv, a kerettantervek követelményrendszere és az iskolai könyvtárak helyismereti tevékenysége ugyanis messze nincsenek összhangban (vagyis az utóbbi – néhány kivételtől eltekintve – jócskán alatta marad a kívánatos szintnek), ezért az önkormányzati könyvtárak közreműködése szükségszerű.

Egy-egy megyében a megyei könyvtár – történetileg – centrális helyre került a helyismereti tevékenységben. Ez a tény fokozott felelősséget ró az intézményre: állománya, adatbázisai stb. a többi település lakóinak is rendelkezésére állnak (természetesen a jogszabályok és a könyvtári szabályzatok szabta korlátokkal), ugyanúgy a tájékoztató szolgálata és kiadványai. Segítheti, segíti a gyarapítást (pl. a beérkező köteles példányokról nyújtott felvilágosítással, a fölös példányok átengedésével, fénymásolatokkal), kezdeményezheti és szervezheti a közös feldolgozást, netán a megyei közös helyismereti katalógus szerkesztését, hivatott gesztora lehet együttes pályázatoknak. Nagyon fontos az a módszertani segítség, amelyet a városi, községi (és egyéb) könyvtárak helyismereti munkájához nyújthat. Különleges feladatai lehetnek a kisközségek lokális információellátásában – erről a problémáról azonban még szólni kívánok.

A szomszédos megyék közötti kapcsolatot elsősorban a megyehatárok gyakori változása és egyes természetföldrajzi tájegységek kiterjedése (ami nem esik egybe a rendszerint mesterséges közigazgatási határokkal) indokolja. Ezért szükséges az egyeztetett feladatvállalás a gyűjtésben, a feltárásban, esetleg a publikálásban.

Az országos kooperációra eddig kizárólag a helyismereti feltárásban történtek kísérletek – egyelőre mind kudarccal végződtek. A kezdeményezések sikertelensége megérdemelné a mélyebb elemzést, hiszen valószínűleg nemcsak a szubjektív tényezők, hanem bizonyos objektív okok is közrejátszottak abban, hogy sem a folyóiratok, sem a hírlapok cikkeinek katalogizálásában nem jött létre az egész országra kiterjedő és tartós együttműködés. Mostanság, a számítástechnika és a távközlés forradalma ismét napirendre tűzte e kérdést. Vajda Erik széles körben ismert megvalósíthatósági tanulmánya pontos és megfelelő előkészítéssel tényleg megvalósítható tervezetet vázolt fel a cikkek ún. központi és lokális feltárásának egybehangolására. A gyakorlati kivitelezés azonban késik… Lényegesen kedvezőbbek a tapasztalatok a köteles példányok országon belüli cseréjéről: a megyei könyvtárak a hozzájuk beküldött, ám más megyére vonatkozó dokumentumokat általában eljuttatják az érintett társintézményekbe. Ám ez még mindig nem általános és főleg nem hézagtalan. Ellenérdek is munkál, hiszen némelyik helyi kiadványra – a keletkezés helyétől függetlenül – más megyei könyvtárakban szintén szükség lehet.

Megint csak történelmi okokra, nevezetesen a trianoni békeszerződés következményeire, az államhatárok módosulására vezethető vissza a szomszédos országok határmegyéivel való kapcsolat szükségessége. Hiszen nincs olyan határmegyénk, amelynek kisebb vagy nagyobb, hajdan hozzátartozó hányadát ne csatolták volna más országhoz. Ezért mind a dokumentum-, mind az információcsere elengedhetetlenül fontos – mindenekelőtt a helytörténeti kutatás, de nemegyszer a földrajzi, néprajzi vizsgálódások számára is –, s a tapasztalatcsere is sok haszonnal járhat. Ma már a számítógépes összeköttetés jelenti a minőségi többletet.

Helyismereti együttműködés a kisközségek ellátására

Különböző számítások szerint mintegy nyolcszázezer–egymillió állampolgár könyvtári ellátásáról van szó. Jogilag, financiálisan és módszertanilag egyaránt megoldatlan a kérdés, bár figyelemre méltó kezdeményezések születtek és születnek; mostanság leginkább az ellátó rendszerek ígérnek sokat.

Noha az IFLA közművelődési irányelvei már több mint másfél évtizede, 1985-ben leszögezték, hogy a kistelepüléseken is elengedhetetlen a helyismereti információellátás, nálunk nagyon kevés szó esik a kisközségek lokális információinak kezeléséről. Ismereteim szerint magyar nyelven még igazán kísérlet sem történt a végiggondolására. E helyen is csupán a probléma felvetésére vállalkozhatunk.

Addig, amíg a hazai jogalkotás és ebből fakadóan a költségvetés nem garantálja (mondjuk az angliaihoz hasonlóan) a kistelepülések helyismereti információ- (és dokumentum-) ellátásának kellő szintjét, az eddigi próbálkozások folytatására, újabbak kimunkálására kell szorítkoznunk.

A megoldás egy olyan, a külföldi (főleg angliai és finnországi) tapasztalatokra építő, de a hazai történelmi előzményekhez és a jelenlegi viszonyokhoz igazodó modell megalkotása lenne, amely valóban biztosítaná a kisközségek lakói számára a szükséges lokális információkat, netán dokumentumokat. Ez csakis közös gondolkodás, erőfeszítés eredménye lehet.

Egy ilyen, kívánatos modell három alappillére máris megnevezhető:

  • a kisközségekben mindenképpen kell (legyen!) egy olyan hely, amely a helyi információszolgáltatás bázisa lehet: könyvtár (akár tiszteletdíjas alkalmazottal is), iskola, teleház, polgármesteri hivatal, plébánia, parókia stb.; ha itt van számítógép és internetes kapcsolat, saját helyismereti állomány nélkül is szolgáltathat lokális információkat, illetve közvetíthet használatra ideiglenesen átengedett dokumentumokat, de külső segítséggel akár helyi állomány is kialakítható (pl. fénymásolatban);
  • a megyei könyvtár, esetleg valamely nagyobb, közeli városi könyvtár a törvényben előírt területi feladatai ellátásához e vonatkozásban (is!) kapja meg a kellő financiális segítséget; konkrétan: olyan összeget, amely kifejezetten és csakis a kisközségek helyismereti információkkal (esetleg: dokumentumokkal, pl. fénymásolatokkal) való ellátására fordítható; szükség esetén külön munkatárs is alkalmazható (alkalmazandó) e feladatra;
  • a számítógépes és távközlési infrastruktúra fejlesztése.

Természetesen további elemek is szükségesek egy (jól) működő modellhez.

Amíg a kisközségek megnyugtató ellátását nem sikerül megoldani, a helyismereti tevékenység terén elért vitathatatlan eredményeinkre büszkék lehetünk ugyan, de nem feledkezhetünk meg erről az előttünk álló feladatról.

* “Az Ezeréves Heves megye értékei közgyűjteményeinkben” címmel az egri Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtárban 2001. október 15-én rendezett konferencián elhangzott előadás némileg átdolgozott szövege.

Címkék

(1) (1) (1) (1) (1) (12) (1) (2) (2) (3) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (10) (3) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (20) (1) (18) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (3) (1) (1) (5) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (5) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (6) (28) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (10) (1) (5) (1) (1) (2) (1) (1) (4) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (18) (6) (1) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (27) (3) (10) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (8) (3) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (9) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (12) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (7) (11) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (4) (2) (11) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (4) (2) (10) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (30) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (33) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (9) (1) (1) (1) (4) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (3) (1) (19) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (4) (1) (9) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (6) (15) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (10) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (7) (5) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (6) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (13) (1) (1) (2) (4) (3) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (38) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (6) (1) (6) (17) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (2) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (19) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (4) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (9) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (2) (1) (21) (6) (5) (1) (3) (2) (1) (1) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (8) (1) (25) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (18) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (4) (14) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (14) (7) (2) (4) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (5) (1) (1) (1) (1) (2) (22) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (6) (1) (4) (1) (1) (1) (10) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (3) (12) (1) (4) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (17) (4) (1) (1) (2) (1) (3) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (6) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (5) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (9) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (62) (1) (1) (1) (3) (3) (1) (4) (1) (11) (11) (3) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (2) (2) (1) (4) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (9) (1) (1) (7) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (43) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (9) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (6) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (4) (6) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (4) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (8) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (2) (2) (9) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (8) (1) (1) (1) (4) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1)