A Honvédelmi Minisztérium “Hadtörténeti Intézet és Múzeum”-a alapításának közelgő 80. évfordulója kínálja az alkalmat, hogy röviden megemlékezzünk a budai Várhegyen, a Kapisztrán téren ma is működő könyvtár múltjáról és jelenéről. A könyvtár megszületése szorosan összekapcsolódott a független magyar hadügyminisztérium megteremtésével, amit az I. világháború vége felé már egyre nagyobb határozottsággal követeltek. Erre azonban már csak a Monarchia végnapjai idején, 1918 novemberében került sor. A minisztérium ugyanezen hónapban megszületett ügykörbeosztásában már szerepel a Hadi levéltár, amelynek részeként alakítottak ki egy könyvgyűjteményt, könyvtárunk elődjét.
Gyűjteményünk 1920-tól a Hadi levéltár és Múzeum IV. osztályaként kezdi meg működését. E könyvtár 1923-ban egyesült a Tiszti kaszinó könyvtárával, s annak épületébe került (Váci utca 38.). Innentől kezdve a könyvtár elhelyezése, szervezeti helye és hivatalos neve a legváltozatosabb alakokat ölti. 1933-ban A Magyar Királyi Honvéd Központi Könyvtárrá keresztelik át, feladatául jelölve meg “a hadi tudományokkal foglalkozó katonai és polgári egyének” igényeinek kielégítését. 1947-ben mint Honvéd Központi Könyvtár alakul újjá, majd 1948-tól a Honvéd Kaszinóban helyezik el. A háború után a megszűnt katonai könyvtárak anyagát gyűjti össze és rendezi. Jelenlegi nevét először 1950 végén kapja, amikor december 27-én ismét megnyitja kapuit (Üllői út 8.). Ekkortól – e rendelkezéseket máig többször megismételve és tökéletesen soha sem betartva már köteles példányok juttatását írják elő a könyvtár számára honvédségi kiadványokból. 1953-ban egy illusztris könyvtárosokból álló bizottság – Varjas Béla, Sebestyén Géza, Szentmihályi János – tekinti át a könyvtár működését. Ők javasolják, hogy a gyűjtemény nevében és gyűjtőkörében váljon “Hadtudományi Könyvtár”-rá, valamint hogy “a könyvtárnak önálló intézménnyé kell válnia, amelyet más intézménytől független, a könyvtár feladatait és érdekeit szem előtt tartó önálló vezető irányít.” Ezek után nevezik el Hadtudományi Könyvtárnak, és 1958-tól a Hadtörténeti Intézet és Múzeum részeként jelenlegi helyén, a Várban működik. 1968 és 1975 között a Vezérkar Hadtudományi Intézetéhez tartozik, Hadtudományi Könyvtár és Dokumentációs Központként. Ebben az időszakban a hadsereg szakkönyvtárainak hálózati központja volt. 1975-ben visszakerült a Hadtörténeti Intézet és Múzeumhoz. Annak 1996-ig önálló igazgatósága, majd 1996-tól Hadtörténeti Könyvtár néven az intézmény Hadtörténeti Intézet elnevezésű igazgatóságának egyik osztálya. A könyvtár országos feladatkörű szakkönyvtári besorolását megerősítette a kulturális miniszter 1978-ban, illetve a Parlament az 1997. évi “A kulturális javak védelméről…” rendelkező törvényben, Hadtörténeti Intézet Könyvtára néven. 1982 óta tudományos könyvtári minősítéssel rendelkezik.
A könyvtár 1955 óta folyamatosan végez szakirodalmi tájékoztatást. 1957–1990 között – más honvédségi könyvtárakkal együttműködve – részt vett a magyar és külföldi hadtudományi irodalmat feltáró kurrens bibliográfiák készítésében (“Hadtudományi repertórium”, “Katonai szakirodalom bibliográfiája”). Kisebb, kényszerű szünetektől eltekintve évente jelenteti meg a hazai hadtörténeti szakirodalom bibliográfiáját, s 1989-ig a külföldi hadtörténeti folyóiratok repertóriumát is. Az éves hadtörténeti bibliográfiák jelenleg is megjelennek a Hadtörténelmi Közlemények 4. számában, míg az utóbbiról a személyi feltételek megváltozása következtében le kellett mondanunk, de szerepét valamelyest pótolni tudja a Nemzetvédelmi Egyetem hadtudományi számítógépes adatbázisa, amelyhez változatlanul referálunk néhány folyóiratot. A nagyobb terjedelmű bibliográfiáknak és repertóriumoknak az utóbbi évtizedekben megjelent gazdag terméséből csak néhányat említünk meg: Hadtörténelmi Közlemények repertóriuma (1954–1978, 1979–1988), a Honvédségi Szemle és lapelődjeinek repertóriuma (1946–1978) vagy a Zrínyi Katonai Kiadó bibliográfiái (1951–1980 és a tavaly megjelent 1981–1995 közti kötet). A könyvtár munkatársai referálják a hazai szakirodalmat az itthoni szakemberek körében kevéssé ismert, de az egész világon. használt, svájci megjelenésű “Bibliographie internationale d’histoire militaire” számára.
A könyvtár alapítása óta – az olvasói és kutatói elvárásoknak megfelelően tudományos szakkönyvtár, s természetesen nyilvános is; szinte napjainkig a Honvédség egyetlen nyilvános könyvtára. A kutatási és tájékoztatási céloknak megfelelően szerzeményezi a hadtudományi irodalom egészét, de különösen a hadtörténelem műveléséhez szükséges szakirodalmat, és arról tájékoztatást nyújt. Ennek megfelelően gyűjti, lehetőleg több példányban, a teljes magyar katonai szakirodalmat, különös tekintettel a hazai honvédségi kiadványokra. Egy példányt ebből muzeális céllal megőriz, s e gyűjteményt “Militaria Hungarica” pecséttel látja el. A külföldi hadtörténeti, hadtudományi szakirodalomból elsősorban a magyar vonatkozású műveket szerzi be, illetve azokat, amelyek szélesebb áttekintést nyújtanak más országok katonaságának jelenéről és múltjáról. E szerzeményezést más honvédségi könyvtárakkal összehangolva végzi.
Az állomány 1918–1920 óta rohamosan növekedett. Alapításakor kb. ötezer, az 1930-as években 40 ezer, 1957-ben 97 ezer, 1988-ra 170 ezer, mára több, mint 180 ezer kötetes az állomány. Évente ezer feletti a gyarapodás. A könyvgyűjtemény a hazai könyvek mellett a külföldi katonai szakirodalom javával is rendelkezik: az állomány harmadrésze külföldi kiadvány. Ez részben köszönhető a Bécsben működő állandó katonai levéltári kirendeltség munkatársai küldeményeinek, részben a jelentős, két tucatnyi európai és amerikai kutatóhellyel kialakított cserekapcsolatoknak. Érezhetően gazdagította állományunkat az amerikaiak kétezer kötetes ajándéka, miként a hazai és külföldi hagyatékokból idekerülő adományok sokszor páratlan hungarikákat tartalmazó kötetei is. Nyugodtan állíthatjuk, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia vagy az 1848–49-es szabadságharc időszakára szinte teljesnek mondható gyűjteményünk. 1990-ig a szocialista országok katonai kiadói termésének a legjava szinte kivétel nélkül megtalálható, s azóta is igyekszünk az e területen jelentkező hiányok, pl. a rendkívül fontos orosz szakirodalom pótlásáról gondoskodni. Állománygyarapításunkban élvezzük – többek között – a német Forschungsgemeinschaft, a Japán Alapítvány vagy a Soros Alapítvány támogatását.
Rendkívül értékes a könyvtárban megtalálható több, mint másfélszáz 1700 előtti, javarészt hadtudományi nyomtatvány. A régi gyűjteményből elég, ha példának Anthoni Ernst Burckhard von Birkenstein magyarországi várak képeit tartalmazó munkáját említjük, amelyet József császár számára mértankönyvnek szántak. (A következő oldalon látható kép e munkából való.) Ezek katalógusa is elkészült, s megjelentetésre vár. OTKA-pályázat keretében láttunk hozzá az 1750 előtti magyarországi hadtudományi kéziratok és nyomtatványok számbavételéhez. E több éves vállalkozásból eddig a régi könyvjegyzékeinkben fellelhető bibliográfiai adatok számbavétele és értékelése történt meg egy nyilvános számítógépes adatbázis létrehozásával.
Az utóbbi évek anyagi problémái a folyóirat-beszerzést is érintették: a korábbi 180 kurrens periodikából jó, ha 140 maradt, ami a cserének köszönhetően még mindig felöleli a legfontosabb nemzetközi folyóiratokat. A ritkaságok közül utalhatunk a Pesti Hírlap 1841-es számaira, az 1956-os Honvéd Újságra vagy az emigrációs katonai kiadványokra. A katonai közlönyök és tiszti ranglisták is a gyűjtemény legkeresettebb részéhez tartoznak.
A könyvtár legfontosabb különgyűjteménye a Szabályzatgyűjtemény. Ez méreteivel – több mint 30 ezer tétel – és átfogó jellegénél fogva nemzetközi összehasonlításban is jelentős, s nemcsak a kutatóknak, hanem a hadtörténet civil szerelmeseinek és a modellezőknek is kedvelt célpontja. Ezek között II. Rákóczi Ferenc katonai szabályzatától kezdve napjainkig a legkülönfélébb példákat említhetnénk, mint pl. a Pesten 1809-ben megjelent “Gyakorlás Regulamentuma Magyar Felkelő Nemesség Lovasságának számára” címűt.
A Magyar Honvédség átalakítását a könyvtár szerencsésen élte meg, s garanciákat látunk arra, hogy a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Könyvtára mellett a honvédségi könyvtárügynek továbbra is meghatározó gyűjteménye maradhasson. Erre feljogosítanak a honvédségen belül már évek óta folyó, a Nemzetvédelmi Egyetem Könyvtára által irányított hadtudományi információs rendszer számítógépes hálózatának kiépítésére tett lépések. Ezen keresztül – a tervek szerint – elérhetők lesznek a honvédségi szakkönyvtárak, és e gyűjtemények egymás között és a külső használók számára is nyitottak lesznek. Ehhez és egy remélt Internet csatlakozáshoz persze postai vonalak is kellenek. Ezt a közelgő NATO-csatlakozás talán majd biztosítani fogja. Addig is megkezdtük a TINLIB integrált könyvtári rendszer telepítését, s ebben az évben az átállás reményeink szerint zökkenőmentesen megtörténik. Szeretnénk a korábbi évek más rendszerben készült közel tízezres címleírását konvertálni, s azokat legalább cím és szerző szerint visszakereshetővé tenni. Reméljük, hogy e TINLIB rendszerbe sikerül beépíteni a szintén az épületünkben lévő kisebb, de rendkívül értékes múzeumi könyvgyűjtemény állományát. Addig is használhatják azonban az olvasók a betűrendes és ETO szakkatalógusainkat, illetve az utóbbi évek gyarapodásáról készült kötetkatalógusainkat. A látogatók számára igen szerencsés, hogy a könyvtárral egy épületben találják meg a Hadtörténelmi Levéltárat és a Hadtörténelmi Térképtárat.
Gondjaink természetesen vannak. A raktárak beteltek, még a legszükségesebb restaurálási munkákra sincsen fedezet, olvasótermünk pedig 400–500 beiratkozott olvasónk számára igencsak szűk: Növelni kellene az olvasói helyek számát, illetve módot találni a szabadpolcos állomány olvasótermi elhelyezésére. A könyvtár létszáma ugyan harmadával csökkent, 12-ről 8 főre, mégis reméljük, hogy szolgáltatásaink színvonalát nemcsak fenn tudjuk tartani, hanem a modern kor igényeinek megfelelő új számítógépes katalógusrendszer beindításával mind a honvédségi, mind a hazai könyvtári rendszerben hangsúlyosan jelenlevő gyűjtemény is maradunk.