A könyvtárpolitika és a könyvtáros lehetőségei
és kötelezettségei

Rövid visszatekintés

Esélyegyenlőség és demokrácia a könyvtárban, azonos szintű szolgáltatás mindenkinek, a fogyatékkal élőknek is.Sokszor és régóta hallott szavak, elképzelések, amelyek mögött sok a jó szándék, de kevesebb az eredmény. Pedig a hazai könyvtárügy is évtizedek óta foglalkozik ezzel a kérdéssel. Emlékezzünk meg egy pillanatra egy elkötelezett, ízig-vérig könyvtáros Bereczky Éváról, aki az 1972. évi budapesti IFLA-konferencián már erről tartott előadást. 1972 különben is fontos dátuma az abban az időben, a szakirodalomban “hátrányos helyzetű”-nek nevezett könyvtárhasználók témájának, hiszen éppen ezen a budapesti konferencián fogadták el azokat a közművelődési könyvtári normatíva-javaslatokat, amelyek aztán megjelentek a “Közművelődési könyvtári ellátás” című 1973-as, igen fontos, a világra ablakot nyitó kiadványban.

Aztán sok minden történt: a kórházi könyvtári ellátás szervezése, házhozszállítás az öregek, a könyvtárba járni nem tudók részére, az 1980-as évek első felétől hangoskönyvprogram a megyei, majd a nagyobb városi könyvtárakba a vakok és gyengén látók számára, amelynek nyomán létrejöttek a megyei könyvtárak és néhány városi könyvtár hangoskönyvtári szolgáltatásai. Országos és megyei továbbképzéseket, tanfolyamokat szerveztek, több tanulmány, sok cikk és önálló tematikus kiadvány is megjelent a kérdésről. Egy-egy könyvtárban megkezdődött a siketekkel, a csökkent hallásúakkal, az értelmi fogyatékosokkal történő foglalkozás is.

Akkor mi volt a baj?

A megszokott, a korra jellemző. Alapvetően nem volt egyértelmű és főleg nem volt betartandó az elérendő cél még akkor sem, ha jogszabály rendelkezett róla. Információt (valóban? mit? miért?) és mindenkinek (?). Kényes, a társadalmi berendezkedés alapjáig érő kérdések voltak ezek.

Emellett – és ez már nem ideológiai, hanem nagyon is gyakorlati megközelítés – sem a hazai társadalmi környezet, sem maguk a jogszabályok nem garantáltak olyan finanszírozási forrásokat, amelyek lehetővé tették a szolgáltatások fenntartását, folyamatosságát.

A rendszerváltás után

Az 1990-es évek európai könyvtári stratégiai céljai egyértelmű irányokat jelöltek ki a könyvtárak és információs intézmények számára. Ezek: hozzáférést biztosítani, mindenkit megszólítani, mindenkit elérni, mindenkit bevonni.

A célok megvalósításához szükséges feladatokat nemzetközi szinten a következő keretdokumentumok fogalmazták meg:

• UNESCO-manifesztum (1994)
• IFLA/UNESCO-irányelv (2001)
• Nemzeti charták

Az UNESCO-manifesztum alapvetően meghatározza, hogy a dokumentumokhoz, az információhoz való hozzáférés mit jelent a fogyatékkal élők esetében:

“A könyvtár szolgáltatásait úgy kell megszervezni, hogy korra, fajra, nemre, vallásra, nyelvre vagy társadalmi állásra való tekintet nélkül mindenki egyenlően hozzájusson.

A szolgáltatásokhoz való hozzájutás egyenlőségét lehetővé kell tenni minden olyan ember számára is, aki bármely okból a szolgáltatásokat és a könyvtári dokumentumokat nem képes megfelelően használni.

Ilyenek például a hátrányos helyzetűek (fogyatékosok), az intézetekbe zártak vagy a nyelvi kisebbségek tagjai.”

Az általános megközelítést az IFLA/UNESCO közösen kiadott irányelve könyvtári tevékenységekre bontotta le a fogyatékkal élők esetében is. A dokumentum foglalkozik:

• a hátrányos helyzetűeknek nyújtandó szolgáltatással, a speciális szolgáltatás szervezésével: hogy ti. a használóknak a legmegfelelőbb elektronikus berendezések álljanak a rendelkezésükre, beleértve a gyengén látókat és a hallássérülteket is;
• a szolgáltatásban részesülők körével (fizikailag hátrányos helyzetűek: vakok, gyengén látók, siketek stb., házhoz kötöttek, intézetben [kórház, börtön stb.] lévők);
• a hozzáférés biztosításával: minden könyvtárnak hozzáférést kell biztosítani a fizikailag hátrányos helyzetűek számára, megfelelőképpen szakképzett személyzettel;
• a speciális dokumentumállomány kialakításával.

A hazai könyvtárpolitika célkitűzései

Természetesen nagy vonalaiban megegyeznek a nemzetközi dokumentumok céljaival, de a hangsúlyok – az addig tapasztalt hiányok megszüntetése érdekében – több esetben máshová kerültek.A demokrácia elvének megvalósítása.

• Az esélyegyenlőség elvének megvalósítása.
• Hozzájárulás az információs, a tudásalapú társadalom megteremtéséhez.
• A társadalmi integráció megvalósítása.

Ezek a célok a társadalom minden tagját érintik, kell, hogy érintsék. Mégis, elfogultság nélkül mondhatjuk, hogy a célok teljesítésének legmeghatározóbb része – az esélyegyenlőség, a mindenkinek szóló, tovább menve a személyre szabott szolgáltatás – csak abban az esetben valósulhat meg, ha a fizikailag hátrányos helyzetűek, a fogyatékkal élők éppolyan szintű és annyiféle szolgáltatásban részesülhetnek, mint egészséges társaik. Ezért mondhatjuk, hogy egy-egy könyvtár szolgáltatási színvonala, minőségelvű szolgáltatása azon mérhető le, hogy miképpen látja el a fogyatékkal élőket, van-e lehetőség a könyvtárban a tényleges integrációra, igénybe tudják-e venni ezek a társaink a szolgáltatási kör mindazon szeletét, amelyeket egészséges társaik?

Országos léptékkel mérve pedig az a kérdés, hogy a hazai könyvtárpolitika él-e azokkal a lehetőségekkel, amelyek nem csupán lehetővé teszik a fogyatékkal élők társadalmi integrációját, de elő is segítik azt? És hogy miképpen él velük? Hogy eljutott-e Magyarországon a könyvtárügy irányítása oda, hogy egyértelműsítse mind a fenntartók, mind a könyvtárosok számára: nem filantróp kezdeményezésekre van szükség, hanem szervezett, mindenütt megvalósítható és megvalósítandó szolgáltatásokra. (Tudva, hogy egyáltalán nem lebecsülendő tevékenységekről van szó, hiszen elkötelezett emberek áldozatos munkája nyilvánul meg bennük.)

Ez az írás azért született – több, ezzel a kérdéssel foglalkozó konferencián elhangzott előadás után –, hogy ne csupán szóban hangozzék el: a hazai könyvtárpolitika törekvései – mind a jogszabályok adta fejlesztési keretek, mind a pályázati finanszírozási források tekintetében – a teljes társadalmi integráció megvalósítását tűzték ki célul.

A könyvtárpolitika az ágazati irányítás eszközrendszerén keresztül érvényesül. A megvalósítás eszközei egyrészt a fejlesztést és fenntartást lehetővé tevő jogszabályok, másrészt a fejlesztési projektekhez rendelt források. Ez az állítás már akkor is igazolható, ha elolvasunk az 1997. évi CXL. törvény alapelveiből két mondatot, illetve a 4. és az 54. § vonatkozó részét:

“Az információ szabadon, bárki számára hozzáférhető legyen”

“A könyvtári rendszernek az állampolgárok érdekeit kell szolgálnia.”

4. § Mindenkinek joga, hogy

b) igénybe vegye a nyilvános könyvtári ellátás rendszerét.

54. § (1) A nyilvános könyvtár alapkövetelményei:

mindenki által használható és megközelíthető.

A témánk szempontjából kiemelendő kifejezések a következők: “bárki számára”, “az állampolgárok érdekei”, “mindenkinek joga”, “mindenki által használható”.

Mit jelent ez? Nem kevesebbet, mint hogy senkinek semmilyen fogyatéka miatt nem lehet azt mondani, hogy információs, könyvtári igényét – egészségi állapota miatt – a könyvtár nem teljesíti, mert nem tartozik a feladatai közé, hogy egy siket, egy vak vagy egy mozgássérült ember számára éppúgy szolgáltasson, mint az egészségesek számára.

A hazai könyvtári minőségbiztosítás stratégiai elve (1999)

Amikor a hazai könyvtárügyben a társadalmi környezet hatására és a külföldi trendek mutatta példák alapján megerősödött a minőségi szolgáltatások megszervezésének igénye, megszületett a minőségbiztosítás stratégiai terve, majd 2002-ben meghirdettük a “Minőségfejlesztés 21″ c. projektet. Ezekben a dokumentumokban a könyvtári szolgáltatások fejlesztésével kapcsolatos feladatok így szerepelnek:

• a fogyatékkal élők
• és a földrajzilag hátrányos helyzetűek könyvtári szolgáltatásának megszervezése.

A megvalósításhoz adtak lehetőséget a kulturális tárca pályázatai 1998-tól kezdve.

A “Korszerű könyvtári rendszer, korszerű könyvtári környezet” c. pályázat mozgáskorlátozottak által is használható könyvtári bejárat és környezet kialakítására adott lehetőséget. Ezen a pályázaton az önkormányzati könyvtárak mellett a nyilvános egyházi könyvtárak is részt vehettek. De nem lehet leszűkíteni a pályázati lehetőségeket, hiszen minden információs infrastrukturális pályázat (telematikai pályázat) azt teszi lehetővé, hogy a legújabb technikai megoldások segítségével olvashatóvá, hallhatóvá tegyük a hallgatag dokumentumokat.

És természetesen ezt szolgálja a 2003. évi “Korszerű könyvtárak, minőségfejlesztés” c. pályázat is, amelynek célja, hogy a könyvtárosok azokat a technikákat tanulják meg, amelyekkel minden potenciális olvasó – fogyatékosok és egészségesek egyaránt – könyvtárhasználóvá válhat.

Tervek

“A könyvtárügy stratégiája 2003–2007″ című dokumentum első pontjának 2004. évi megvalósítási tervében kiemelt helyen szerepel a fogyatékkal élők könyvtári ellátásának javítása.

A stratégiai terv pontjai:

• Az Európai Uniós csatlakozás könyvtári feladatai.
• A hozzáférés további fejlesztése (ODR, telematika).
• Regionális könyvtári ellátás – a kistelepülések helyzete.
• A könyvtáros életpálya vonzóbbá tétele.

Ennek a célnak az elérése érdekében 2004-ben a következő kiemelt feladatok állnak előttünk:

• A vakok és gyengén látók szolgáltatásának fejlesztése: öregbetűs könyvek és hangoskönyvtári ellátás a Könyvtárellátó Kht. szolgáltatási rendszerébe építve.
• A siketek és nagyothallók könyvtári ellátása szervezett kialakításának megkezdése.
• Az értelmi fogyatékosok könyvtári ellátása és szolgáltatása szervezett kialakításának megkezdése.

A hazai könyvtárpolitika és ennek következtében a hazai könyvtárakban dolgozók – amennyiben a politikai döntéshozók az ismertetett stratégiai célokat és a hozzájuk rendelt feladatokat támogatják, és ez a támogatás a finanszírozási forrásokban realizálódik – komoly lehetőségek birtokába juthatnak a társadalmi integráció megvalósítása tekintetében.

A feladat felelősségét azonban addig sem oszthatjuk meg mással. Minden megnyilvánulásunkban, céljainkban és cselekvési terveinkben, pályázatokban és az elosztás prioritásaiban meg kell nyilvánulnia annak az elkötelezettségnek és magas szintű szakmai tudásnak, amely könyvtárainkat és könyvtárügyünket európaivá, bárki, azaz a fogyatékkal élők számára is használhatóvá teszi.