Beszélgetés a törvényről dr. Skaliczki Judittal, az MKM Könyvtári Osztály vezetőjével

Miben látod a törvény jelentőségét? Mekkora lépés ez, mekkora jelentőségű az ügy?

Úgy gondolom, hogy nagy jelentőségű ügy. Igen sok szempontból és okból. A jogállamiság felé tartva elemi dolog, hogy legyenek törvényeink, amelyek ténylegesen meghatározzák egy-egy területnek talán nem is annyira a működését, hanem a fenntartását és a fejlesztését. Az 1976. évi törvényerejű rendelet igen sok mindent tartalmazott, egyetlen dologról viszont szót sem ejtett. Arról, hogy miből lehet fönntartani a könyvtárakat, miből lehet fejleszteni őket. A mostani törvény elsősorban a fenntartás és fejlesztés lehetőségeit biztosítja, törvény mivoltával pedig a szakma presztízsét emeli. Ezért nem lehet tehát eléggé hangsúlyozni a jelentőségét. Arra hívnám fel a figyelmet, hogy a törvény állampolgár-centrikus, és az ellátásról, a könyvtári ellátásról szól. Ennek a törvénynek központi része, hogy az állampolgárnak mire van szüksége. Ha információra, dokumentumokra, akkor működtetni és fejleszteni kell azt az intézményrendszert, amely biztosítja számára ezeket az információkat, ezeket a dokumentumokat. A másik az ellátás-központúság. A törvény nem a könyvtárról szól, hanem a könyvtári ellátásról. Mert elsődlegesen nem az egymástól független könyvtárak a fontosak, hanem az, hogy megvalósuljon az oly sokat emlegetett óhaj: bármelyik könyvtárba lépjen is be valaki, megtalálja ott mindazt, amire szüksége van.
De fogalmazhatok röviden is: a törvény jelentősége, hogy megszületett, és hogy – hadd legyek szerénytelen – jó. Tehát megszületett egy jó törvény.

Hallottunk, olvastunk már nyilatkozatokat és ellennyilatkozatokat az ügyben, hogy nem önálló könyvtári törvény született, hanem egy “közös”: Erről mit tudnál, mit kívánnál mondani?

Én magam is önálló könyvtári törvényt szerettem volna. De hát nem így alakult. Ugyanakkor az önálló törvénytervezet egy az egyben átkerült a “közösbe”, tehát el tudom fogadni ezt a megoldást. Sem szakmailag, sem egyébként nem szenvedett csorbát a törvény.
Miben és mennyiben az ez a törvény, amit a szakma – Te igazán tudod, hogy mit akart a szakma – szeretett volna, amire vágyott, ami miatt – sokak véleményével szemben – egyáltalán törvényt akart? Mi az, ami nem teljesült? ‘van-e és miben, mennyiben hiányérzeted?
Azt gondolom, hogy a szakma, nagyjából persze, éppen ezt a törvényt akarta, szerette volna. De mi a szakma? Azok a szakmai szervezetek amelyekkel én napi munkakapcsolatban dolgoztam, konszenzusra jutottak minden lényeges kérdésben. A szakma nagy kívánságai mind benne vannak a törvényben. Talán két területen nem sikerült eléggé kiharcolnunk az érdekeinket. Azt persze túlzás lenne mondani, hogy vereséget szenvedtünk, de nem olyan markáns a két megfogalmazás, mint szerettük volna. Mi azt kívántuk, hogy legyen a törvényben egy olyan mondat, amely határozottan kimondja: a könyvtár megyei és városi szinten nem vonható össze egyéb intézménnyel. Nos, bár a törvény szelleméből ez nyilvánvaló, nem ez a mondat került bele. A másik: szerettük volna, ha nem csupán az MKM kezelési fejezet nyílik meg, hanem plusz PM-pénzforrások is. Szóval nem mindent sikerült elérnünk, de sokkal többet, mint amennyiben reménykedtünk, sokkal kevesebb hiány van, mint amennyitől féltünk.

Milyen törvény ez alapjában véve? Egy már meglévő gyakorlatot legalizáló-e, vagy új lehetőségeknek perspektívát, keretet adó? Alapvetően konzerváló, vagy éppen radikálisan újító?

Semmiképp sem a meglévő gyakorlatot legalizáló, semmiképp sem konzerváló: keretet ad és lehetőségeket biztosít. A fejlett országok törvénykezésére figyeltünk, de saját helyzetünkkel egyeztettünk. Külön is ki kell emelnem, hogy eddig nem volt példa arra, hogy törvény biztosított volna pénzt a könyvtárügy számára. Éves alkuk voltak. Most pedig kimondatik, hogy ennyi és ennyi pénz van az önkormányzatoknál, ennyi és ennyi a központi költségvetésben. Ez egészen más működést tesz lehetővé. Új konstrukciót hoz a törvény a könyvtárügybe: a nyilvános könyvtár fogalmát. Régi hiány, hogy nem fogalmaztuk meg, hogy mi a könyvtár. Most a törvény elsorolja a kritériumokat. Aki teljesíti ezeket, az fölkerül a nyilvános könyvtárak listájára, aki nem, az lekerül róla, vagy föl se kerül. Ez egy flexibilis rendszer. Egyúttal a fenntartói érdekeltség megteremtését is célozza. Ha ugyanis egy önkormányzat nem fejleszti a könyvtárát, akkor nem kap központi támogatást. Érdeke tehát a fejlesztés, hiszen ennek fejében érdekeltségnövelő támogatást is kap, és kap a központi keretből is. Tehát abban érdekeltek a fenntartók, hogy ne zárják be könyvtáraikat.
Szó sincs róla tehát, hogy a törvény régi dolgokat legalizálna. Azt szeretné, ha a kialakuló információs társadalom alapintézményévé válna a könyvtár.

Mit kell a törvény kapcsán minden könyvtárosnak tudnia? Mik lesznek ezentúl a főbb szlogenek?

Az előbbi mondat talán az, de bízom benne, hogy nem üres, tartalom nélküli kijelentés. Amúgy nem lesznek szlogenek. Újabb szlogenekre semmi szükség, van belőlük éppen elég.
Az új, vagy újnak tűnő mindig titokzatos. Mi rejlik a sok szépnevű törvénybeli terminus és feladatkör mögött, amelyeknek nevei: Dokumentum-ellátó rendszer, Könyvtári Intézet, Neumann János Multimédia Központ és Digitális Könyvtár?
Meg kell oldani Magyarországon a dokumentum-ellátást. Ma egy egyszerű könyvtárközi kölcsönzés is szinte megoldhatatlan feladat. Ennek millió oka van, nem sorolom fel őket. Minden fejlettebb ország kidolgozta már az elmúlt években a maga dokumentum-ellátó rendszerét. Ezt a rendszert nekünk is ki kell dolgoznunk, és a törvény módot ad arra, hogy pénzt szerezzünk: nem a rendszer kidolgozására, hanem a megvalósítására.
A Könyvtári Intézetet a szakma régóta hiányolja, ez a törvény előkészítése során is nyilvánvalóvá vált. Vannak olyan szakmai kérdések, olyan szakmai trendek, amelyeket naprakészen kell tudni és nem ad hoc kell egy-egy szakértőnek végiggondolni. Az intézet milyenségét a szakmai kívánalmak fogják meghatározni.
A Neumann János Multimédia Központ és Digitális Könyvtár szolgáltató központ lesz. Semmiképp sem második nemzeti könyvtár. A könyvtári rendszer szerves része lesz.

Hogyan működnek majd a központi költségvetési, pénzügyi támogatások? Lehet-e ezeket érzékelni már 1998-ban?

A könyvtári törvény 1998. január 1-jén lép hatályba. Akkor szabadulnak fel a pénzek. 1998-ra a minisztérium már biztosítja azt az 1,4 milliárd forintot, amiről a miniszter úr a törvénnyel kapcsolatban szólott.
A törvény előkészítése kapcsán milyen volt a Te és a minisztérium kapcsolata az érdekvédelmi és szakmai szervezetekkel? Hogyan látod az ő szerepüket a törvény felől nézve?
A szervezetek szerepe meghatározó volt. Az ő közvetítésükkel vált érzékelhetővé a szakma kívánalma. Mindegyikkel kitűnő volt az együttműködés, mindegyiküknek nagyon hálás vagyok. A közös munkában mintegy integrálódott a szakma. Az emberek félretették a parciális érdekeiket és ezt érzékelni nagy élmény volt. Tudtunk és akartunk együtt dolgozni. Remélem, ez látszik az eredményen is.

És most hogyan tovább? Mik a soron következő feladatok?

Rengeteg további tennivaló van. El kell készíteni a végrehajtási kormányrendeletet, számos rendeletet és szabályozást is meg kell alkotni. Ki kell dolgozni azokat a normatívákat, amiket a szakma oly régóta vár. El kell készíteni a kötelespéldány-rendeletet. Ha a kötelespéldány-rendelet és a törvény hatályba lép, két olyan fontos törvénykezési pillér készül el, amelyek alapvetően meghatározzák a könyvtári ellátást, a könyvtári szolgáltatást.
De az igazán nagy feladat fel- és kihasználni a törvény nyújtotta szakmai és pénzügyi lehetőségeket. Nem tudom, mikor jutott ennyi pénz erre a területre. Élni kell ezekkel a lehetőségekkel. Ez évek kemény, de talán mindenki számára lelkesítő munkája. Jófajta pezsgést hozhat, kell hogy hozzon a szakmába.

Köszönjük a beszélgetést!